SZÜLŐSÉG

Új énképet mindenkinek az új évre!

2015. január 4., vasárnap 09:33

Nagyon szerencsés ember vagyok. A nyelvtanítás elképesztően érdekes, és az csak egy dolog, hogy olyan szuper feladataim vannak, hogy olyan videókat keresek, amikből ezt vagy azt megtanulhatják az emberek, vagy apró világoskék kártyákat vágok ki rajtuk melléknevekkel, mindezt olyan közegben, ahol nincs se hülye főnököm, se hülye beosztottam, csak végtelen mennyiségű kávé.

Ami viszont még ennél is sokkal jobb és sokkal érdekesebb az az, hogy mennyiféle emberrel és a mennyiféle ember mennyiféle történetével hoz össze a sors. A történet alatt persze itt nem a tanítványaim szerelmi életét vagy családi anekdotáit értem, hanem a nyelvtanulással kapcsolatos történeteket.

Ezek a sztorik sajnos többször negatívak, mint nem, és teljesen egyértelmű, hogy a tanárok viselkedése, a körülmények alakulása és a Saturnus belépése a negyedik házba mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki hosszú évek tanulása után is úgy érzi, nem úgy beszéli az idegen nyelvet, ahogy akarja (vagy sehogy).

Megdöbbentő dolog viszont azt látni, hogy egy-egy nyelvtanuló milyen véleménnyel van saját magáról, illetve mennyire leegyszerűsítve gondolkodik a saját teljesítményéről. Én gyenge vagyok ebben, nincs nyelvérzékem (személyes kedvencem), nekem nem megy ez, én ezt sosem értettem/értem/fogom érteni (egyik vagy mindegyik verzió), na ez az amit sose tudtam, már ezt is tudnom kellene, ezt valaha tudtam de most miért nem tudom, én nem tudok egyáltalán semmit sem. Én rossz vagyok angolból és ez az életemnek egy megváltoztathatatlan alaptézise. Persze, ugrálhatsz itt, meg csinálhatsz úgy, mintha ügyes lennék, de én akkor is tudom, hogy ez nem így van.

Később nekem persze beigazolódik, hogy ez nem igaz. Bejön az ember, sosem tudott egy szót sem angolul, három hónap múlva már el tudja mesélni, hogy mit csinált a hétvégén, bármilyen szituációban tud segítséget kérni és mégis, minden órán legalább ötször elmondja, hogy ő mekkora hülye, mekkora barom és miért nem tudja megtanulni. Mit nem tudsz megtanulni? – kérdezem, –nézd, hát már ezt is tudod, azt is tudod – mondom. Ja, igen, igen, egy kicsit felfogja, egy rövid ideig elhiszi, de a következő órán megint önbarmozik.

Bejön a lány, olyan folyékonyan beszél, hogy nem lehet közbeszólni, csakhogy egyáltalán semmilyen nyelvtant nem használ, igeidőknek még csak írmagja sincs, a prepozíciók már sírva elmenekültek valahová, ahol jobban bánnak velük. Eltelik négy alkalom (4!), hát ez nem igaz, valamiért én sosem tudom használni ezt a past perfectet, nem tudom miért nem megy. Ránézek nagy szemekkel, hogy figyeljél már kicsi lány, besétáltál ide egy hónapja, és konkrétan semmilyen igeidőt nem használtál, most használsz kettőt. Ne gyere nekem azzal, hogy mi nem megy, azt nézd, hogy mi megy. Különben is past perfect, de komolyan, a leedsi lakosság negyede még az életében nem használta. A végtelenségig lehetne folytatni a sort azokkal, akik az első hat alkalommal minden mondatot it-tel kezdtek, de már nem, vagy három hónapba telt, amíg elszakadtak a no any problem kifejezéstől, vagy abbahagyták az I don't know to swim-ezést. Ettől függetlenül ők is változatlanul azt érzik, hogy nem megy nekik, hogy nem elég jók, és ezt el is mondják elégszer. Ez egy olyan biztonságos bunker, ahová mindig el lehet menekülni, hiszen ha az élet egyik alaptörvénye, hogy én béna vagyok X idegen nyelvből, akkor tőlem nem is lehet elvárni semmit.

Az van, hogy az ember egyrészt hajlamos nagyon egyszerűen, sablonosan gondolkodni magáról (én kedves vagyok én vidám vagyok én barátságos vagyok, én rossz vagyok németből), másrészt ez a fajta önkép, amit a nyelvtanulásunkkal kapcsolatban alakítottunk ki magunkról, megingathatatlannak látszik. Pedig ha a mi identitásunk része az, hogy nem vagyunk kompetensek angolból/németből/mandarinból, vagy borzasztó ciki ahogy beszélünk, akkor nehezen fogjuk észrevenni azt, ha ez már nem igaz, ha már lehet, hogy néha/sokszor kompetensek vagyunk, vagy a legtöbb helyzetben már egyáltalán nem vagyunk cikik.

Megtanítani valaki angolul nem egy nagy dolog. Megváltoztatni ezt az önképet, azt, hogy a veled szemben ülő személyiségének olyannyira szerves része az, hogy (szerinte) ő nem beszél jól angolul, hogy enélkül nem tudja elképzelni az életét - ez már nagyobb kihívás. Átalakítani a mit nem tudok kérdését arra, hogy mit tudok. Levenni a bokszkesztyűt a kezekről. Rászólni, megrázni, letolni, sokkolni, kiforgatni a kis világát a négy sarkából, a fülébe ordítani, hogy ne szaladj vissza a bunkerbe, mert már nem vagy oda való!

Van egy barátom, állandóan azt mondja: el kell hinni. Persze csak ilyen helyzetekben használja, mint például:

- Pocsó, szerinted tényleg fel tudunk mászni egy gumiszandálban erre a 23 méteres függőleges sziklafalra?

- Miért ne? El kell hinni.

De szerintem tök igaza van: el kell hinni. És nemcsak azt, ha azt mondja valaki, hogy édes öcsém, neked ez soha nem fog menni, hanem azt is, ha azt halljuk, hogy hát barátom, ez neked nagyon jól megy. Oda kell állni, meg kell csinálni, és ha sikerül, akkor örülni kell neki, vállon veregetni magunkat.

És ha már túl is vagyunk 2015. január elsején, még nem késő megfogadni, hogy szeretni fogjuk magunkat, és el fogjuk hinni. A többi már úgyis megy majd, mint a karikacsapás.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.01.04 10:12:42sebi77

    Érdekes cikk. De el kéne gondolkodni azon, mi a racionális magyarázata annak, hogy a legtöbb nyelvtanuló így áll hozzá. Valószínűleg van valami a nyelvtanulás folyamatában, ami természetesnek veszi az elért eredményeket, viszont hatványozottan bünteti a hibákat. A másik, hogy az emberek utálnak hülyét csinálni magukból. És ez a különbség a nyelv és a többi tantárgy között. Kevesen érzik cikinek és veszik a lelkükre ha mondjuk nem tudják a másodfokú egyenlet megoldóképletét, viszont egy másik ember előtt butaságokat mondani, bénázni, saját intelligenciánkhoz képest sokkal hülyébbnek kinézni már kellemetlen. A tanteremben még viszonylag burokban van az ember, de külföldön, pláne angol nyelvterületen nem úgy fognak reagálni hogy jól van kisfiam, de ügyes vagy hogy tudsz két igeidőt, hanem hülyének néznek, lekezelnek.

  • 2015.01.04 10:31:44Nem Penny hajója

    Szerintem a frusztráció gyökerét az iskolai (általános és gimnázium) nyelvoktatásban kell keresni. A magolj be holnapra 120 szót szövegkontextus nélkültől kezdve a nyelvtan kretén és életidegen sulykolásától kezdve az orosztanárból fél év alatt angolra és németre átképzett - nyelvi környezetben soha nem járt - tanárokig bezárólag.
    Lehet, hogy mostanra sokat javult a helyzet (nem hiszem), de a 90-es években nagyjából ez volt a helyzet.

  • 2015.01.04 10:44:31sebi77

    Még egy gondolat: külföldön akkor boldogultam a legjobban, ha minél hamarabb tudatosítottam a másikban hogy csak turista vagyok. Akkor szép türelmesen, lassan, artikulálva, pont mint egy hülyegyereknek elmondtak mindent érthetően. Ha azt hitték hogy ottani vagyok, akkor odabrekkentettek valamit a bajszuk alatt, sokszor vissza kellett kérdezni mire eljutott az agyukig hogy nem értem jól a nyelvet, és addigra már ők is idegesek lettek. Szóval igenis lehet logika abban, hogy az ember hangsúlyozza a külvilág felé hogy mit nem tud.

  • 2015.01.04 15:58:57Cinnouse

    Nagyon jó cikk.
    Nyelvtanárként az a tapasztalatom, hogy nyelvtanításhoz is mindenki ért, mint a focihoz. ;) Persze, hiszen valamilyen formában mindenki részt vett benne, ilyen-olyan tapasztalatokkal gazdagodott, és ebből jönnek a helyes kis általánosítások (ld. Nem Penny hajója komment).
    Tapasztalatom szerint a nyelvtanulás egy nagyon komplex dolog, a tanár főleg abban tud segíteni, hogy a nyelvtanuló megtalálja a számára legjobb módszert. Ez itt a kulcs: a tanulónak tennie kell azért, hogy fejlődjön. Ha ez nem valósul meg, akkor a tanár a fején is pöröghet, akkor sem történik semmi.
    Akik szidják az iskolai nyelvoktatást, sokszor elfelejtik, hogy bizonyos életkorokban a tanulóknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy nyelvet tanuljanak. Ilyenkor legyen tanár a talpán, aki a minimálisnál is kevesebb motivációt sikerül annyira növelni, hogy abból fejlődés legyen. Aztán a későbbi frusztrációk: x évig tanultam, mégsem tudok semmit, ergo hülye vagyok az egészhez. Azt ilyenkor hajlamosak vagyuk elfelejtni, hogy életünk ezen szakaszában csak a testünk volt jelen az órákon, nem tettünk a fejlődésért semmit...
    Azt se felejtsük el, hogy a nyelvtudás is egy készség: van olyan ember, aki gyorsan fejődik, más sokkal lasabban. Képzeljük el, hogy egy "intenzív, 300 órás, balett/zongora/festészet" etc. kurzusra jelentkezik 25-30 ember. A végén mindenki ugyanoda fog eljutni? Nyilván nem. Akkor miért várjuk el magunktól, hogy ennyi és ennyi óra után folyékonyan tudjunk angolul/németül/franciául/lengyelül?
    Szóval ne féljünk a hibázástól, a "bénázástól" és gyakoroljunk, amennyit csak tudunk. Garantáltan lesz fejlődés. Magunkhoz képest.

  • 2015.01.05 03:55:29kuanyin

    Egyetértek az előttem szólókkal, a megfelelő módszer megtalálása nagyon fontos. Sajnos nálunk a legtöbben még mindig a tankönyv-szótár-magolás szentháromságban gondolkodnak, pedig már elég sok alternatív módszer létezik, amikkel sokkal kevesebb izzadsággal lehet tanulni, kihasználva az agyunk veleszületett képességét a nyelvek elsajátítására. Én kínait tanítok és a módszert amit használok még szinte senki nem ismeri Magyarországon. Sajnos túl kicsi piac vagyunk, így senkinek nem éri meg energiát fektetni a fejlesztésbe.
    Az segíthet ha elfogadjuk, hogy a nyelvtanulás bizony hibákkal jár, senki nem fog tökéletesen beszélni két hét után, sőt az anyanyelvűek sem beszélnek tökéletesen, csak nekik megbocsátjuk. Sokan azért adják fel túl hamar, mert a harmadik lecke után elkönyvelik hogy "nekik ez nem megy" csak mert még nem értenek meg mindent, vagy nem beszélnek hibátlan mondatokban.
    Én arra bíztatok mindenkit, hogy ne adja fel, és keresse meg a neki legmegfelelpbb tanárt és módszert. Nem lehetetlen, hiszen erre vagyunk kitalálva.

  • 2015.01.05 04:39:57lüke

    Nem érek kök

  • 2015.01.05 04:49:58lüke

    Nem kérek kösz,lenne,mármint új ént:)

  • 2015.01.05 15:44:12Mr. Közbiztonság Szilárd

    "Különben is past perfect, de komolyan, a leedsi lakosság negyede még az életében nem használta."
    Ez a mondat szerinted így helyes?
    (Az más kérdés, hogy maga az állítás is baromság. Használják. (Hogy a faszba' alkotnának pl. feltételes mód múlt időt szerinted?)

    Még Amerikában is, ha másra nem, erre, pedig ott elég gyakori, hogy a simple past helyett a 3. alakot használják múlt időnek (I gone to the store, I done the bed stb.), ott a future perfect és annak continuousa nem gyakran hallott forma még a műveltek körében sem, de a past perfect az simán.)

    "Megtanítani valaki angolul nem egy nagy dolog."
    De ahogy látom, téged magyarul megtanítani nagy dolog lett volna, csak nem sikerült.
    (Ugyanis ide pl. NEM kell az egy.)

    Aki ennyire el van telve magától, de ennyire szarul ír (stílus, helyesírás, nyelvtan egyaránt), az miért akar írni? Pláne miért akarja osztani az észt, ha az anyanyelvét sem sikerült rendesen elsajátítania?

  • 2015.01.05 15:57:02Mr. Közbiztonság Szilárd

    sebi77:
    Szerintem ha másból nem, a kiejtésedből kapásból levágták, hogy nem ottani vagy, nem kellett mondani.
    Tőlem még amerikaiak is sokszor megkérdezik, hogy az USA-ban tanultam-e, mert jó a kiejtésem, de azt azért egyből fogják, hogy nem vagyok amerikai.

    Nem Penny hajója:
    Igen, részben ezért. Részben meg azért, mert nem arra biztatják a gyerekeket, hogy merjenek beszélni, nem baj, ha rosszul. Előbb-utóbb majd kialakul (ilyen vagy olyan szinten), de ha nem mernek megszólalni, akkor soha.

    Cinnouse:
    "bizonyos életkorokban a tanulóknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy nyelvet tanuljanak"
    Baromság.
    A gyerekek többsége alapból érdeklődik a nyelvek iránt, és ha van egy kis sikerélménye, akkor még inkább. És a tantárgyak közül, pláne manapság talán pont a nyelv az, amiben a leghamarabb lehet sikerélménye (pl. megérti a CN rajfilmjeit) - jóval hamarabb, mint a fizikában vagy a matekban. Még a testnevelés meg az ének-zene esetében is több idő kell sikerélményt nyújtó szinten elsajátítani valamit.
    Azért meg, hogy a gyereknek csak a teste van jelen az órákon, leginkább a tanár felel. Úgy kell órát tartani, hogy a gyerek érdeklődését felkeltse. A magoltatás, ami a sulikban szokás, nem ez a módszer.

    300 óra a folyékony nyelvtudáshoz édeskevés, ahhoz évek kellenek. De egy önképzéshez elegendő alapszint eléréséhez jó tanárral bőven elég. Rossz tanárral meg 10 év is kevés, hacsak a diák nem fekszik rá otthon egyedül.

    kuanyin:
    Ha kínai vagy, akkor tök jól írsz magyarul.
    Ha magyar, akkor azért nem annyira.
    Ja, biztat rövid i.

  • 2015.01.05 19:20:28NemNick

    Miután "kedves" kommenttársam vélt intellektuális fölényét fitogtatva kiosztott gyakorlatilag (vagy ténylegesen is?) mindenkit, én csak annyit szeretnék mondani:

    " a prepozíciók már sírva elmenekültek valahová, ahol jobban bánnak velük. "

    Na, ezen hangosan felröhögtem :)

    Jó poszt, jók a hozzászólások, like, peace, 和睦 :D

  • 2015.01.05 19:33:03Cinnouse

    "bizonyos életkorokban a tanulóknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy nyelvet tanuljanak"
    "Baromság."
    Hidd el nekem, hogy nem az. És nem, nem a hat-nyolc évesekről beszélek... Ki lehet jönni az álomvilágból: nem minden nyelvóra lesz móka és kacagás, mint ahogy minden más tudás megszerzése sem mindig minden körülmények között izgalmas. De ha van motivációnk, akkor ezeken az unalmasabb részeken gyorsan túllendülünk. Ha viszont nincsen... Mondom, tanár legyen a talpán, aki úgy motivál valakit, aki alapból elutasít valamit úgy, hogy ott sem akar lenni. Mert bizony nem egy középiskolás így van az egész iskolával, az összes órával. Marha jól hangzik, hogy "hát persze, mert már elrontották őket korábban", meg hát de "ez a tanár dolga, motiválja őket".... Könnyen el lehet ezt a problémát így intézni, de esetleg fordítva is tegyük már fel a kérdést: a tanuló dolga meg nem az, hogy partner legyen az oktatásban?

    "Azért meg, hogy a gyereknek csak a teste van jelen az órákon, leginkább a tanár felel. Úgy kell órát tartani, hogy a gyerek érdeklődését felkeltse. A magoltatás, ami a sulikban szokás, nem ez a módszer."

    Ezt mindig el lehet sütni, de komolyan elhiszi azt valaki, hogy aki tanít, annak sose jutott eszébe, hogy érdekes órát tartson??? Ne gondoljuk már azt, hogy az iskolai tanároknak azt tanították módszertanon, hogy "magoltass, az lesz a hatékony"....
    A tanítás egy szakma, elég komoly szakirodalommal, és kutatásokkal, amit a tanár ugyanúgy tanul, mint ahogy mások a sajátjukat. Miért gondolja bárki is, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe a motiváció serkentése?

  • 2015.01.05 23:47:57Mr. Közbiztonság Szilárd

    Cinnouse:
    Nem hiszem el neked, mert baromság.
    Az a baj, hogy te nyelvtanárként ezt hiszed.
    Na, ezért szar a magyar nyelvoktatás, te vagy rá az élő példa.

    "elhiszi azt valaki, hogy aki tanít, annak sose jutott eszébe, hogy érdekes órát tartson"
    Az, hogy eszébe jut, meg az, hogy megvalósítja, annyira van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
    Tudod, nekem is eszembe jutott már, hogy tervezek egy űrhajót.

  • 2015.01.06 06:49:32Cinnouse

    Mr. Közbiztonság Szilárd: annyira messze állsz a valóságtól, hogy nem érdemes veled vitatkozni, ráadásul úgy érzem, hogy a szövegértéséddel is erős gond van, nem igen látom, hogy megértetted volna, amit írok...
    Leegyszerűsítem: igen vannak szar nyelvtanárok, mint ahogy vannak szar munkaerők mindenhol, de azért azt se felejtsük már el, hogy mindig kettőn áll a vásár: ha a tanuló nem tesz meg semmi a fejlődéséért, akkor könnyű azt mondani, hogy ja, azért nem tudok egy idegen nyelvet se, mert szar volt a tanár...

  • 2015.01.06 20:30:20Krumpli Bogart

    Az iskolai nyelvtanárok éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy ez így legyen.
    A nagyapám nyelvtanár volt még a Horthy-rendszerben, akkor ez nem így volt.
    Aztán a cucilizmusban szigorúan irodalmi angolt tanítottak, a tanár minden egyes kiejtett szót kijavított (a debreceni akcentusával), mert nem volt kellően londoni a kiejtés, a legidiótább nyelvtani szerkezeteket és igeidőket kérték számon úgy, mintha alap lenne. Persze kék útlevelet úgysem kaptunk, tehát mindegy volt, hogy mennyire beszélünk jól angolul.
    A lányom német osztatlan tanárképzésen másodéves az ELTE-n. Agyonütöm, ha úgy fog tanítani, ahogyan őt tanították.

  • 2015.01.06 20:35:16Krumpli Bogart

    A Rigó utcai hülye punák által celebrált "nyelvvizsgák" meg minden képzeletet felülmúlóan idióták voltak. A barátnőm diplomatagyerek volt, angol iskolában járt 6 általánost, ahol angol nyelven tanult, de ott sikerült megbuknia.

  • 2015.01.06 20:40:58Krumpli Bogart

    Cinnouse! A lányom elmeséli ám, hogy a módszertani szeminárium utolsó óráján, amikor a tanár megkérdezi, hogy ugye milyen jó volt a szemléltető, játékos oktatás, akkor a másodéves fizika szakos!!!! tanárhallgató azt mondja, hogy szerinte nem jó így tanítani, mert a fizikát feladatokkal kell számoltatni.

    Öveges professzor meg nem is forog, hanem pörög a sírjában szegény.... Ahogy hallom immár két éve, a tanár szakos hallgatók JELENTŐS része személyiségében is alkalmatlan a tanári pályára.

  • 2015.01.06 20:47:24Krumpli Bogart

    A diáknak pedig nem motiváció kell, hanem SIKERÉLMÉNY!!!!! Mert ez motivál.
    De a tanár sosem arra kíváncsi, hogy mit tudnak, hanem arra, hogy mit nem tudnak a diákok. Fordítva ülnek az éjjeliedényen, rossz jegyekkel akarnak ösztönözni, ami alapvető hiba.
    Maga a szemlélet hibás, de erről a mai tanárgyárból kijött tanerőt már nem lehet meggyőzni.
    A családomban nyolc tanár van.

  • 2015.01.06 21:39:35Mr. Közbiztonság Szilárd

    Cinnouse:
    Aki a 2010-es években angolra nem tud megtanítani egy gyereket legalább alapfokon, az azért nézzen erősen magába.
    Minden, ami a gyereket érdekli, angolul van: internet, zene, filmek, játékok (vagy japánul, manga, anime, játékok). A nyelv ráadásul alapfokig meglehetősen egyszerű, mind a nyelvtana, mind a szókincse.

    Azt megértem, hogy az 1990-es évekig oroszul esetleg nem tudtak megtanítani egyeseket, mert az tényleg kurvára nem érdekelt senkit, nem azért, mert olyan marha nagy ellenálló lett volna a többség, mert rohadtul nem volt az szinte senki, csak azért, mert gyakorlati haszna a mindennapokban nulla volt, ráadásul egy teljes másik ábécét is meg kellett tanulni hozzá, meg egy csomó kiejtési és helyesírási szabályt, meg egy csomó ige- meg főnévragozást, i-soros, je-soros, jo-soros, hamnem, nőnem, semleges nem, egy és két szótagú szavak (kivételek) ragozása, folyamatos ige, befejezett ige, melyiket mikor és mire használjuk stb.
    (Nekem mondjuk sikerült, legalább középfokon, pedig engem sem érdekelt különösebben.)

  • 2015.01.06 21:40:13Mr. Közbiztonság Szilárd

    Az angol azért kurvára nem ilyen.
    Alapszinten egy tök egyszerű nyelv, a magyar ábécé betűit használja, igeragozás gyakorlatilag nincs, nemek gyakorlatilag nincsenek, pár rendhagyó alak van, amit meg kell tanulni, de ha a lit helyett mondjuk lightedet (lájtidet) mond valaki, a kutyát nem érdekli (a Rigó utcán kívül - de a gyereket nem biztos, hogy a Rigó utcának kellene nevelni, jobb lenne az életre), a worse/worst helyett a badder/baddest meg már kezd teret nyerni még a bennszülöttek között is.
    A kettős tagadás dettó, bár az mindig is volt, Shakespeare is simán használja, és nem műveletleneket beszéltetve. Talán 300 éve volt pár angol nyelvművelő barom, akik megpróbálták kiirtani azon az alapon, hogy a kettős tagadás az igenlés, ezért az I don't have no money nem azt jelenti, hogy nincs semmi pénzem, hanem azt, hogy nem nincs pénzem, azaz van pénzem. A hivatalos angolban sikerült, a nép körében nem. De ezt a gyerekeknek nem kell tudniuk.

    Szóval a baj kettőnk közül nem velem van, attól tartok.
    Azt hiszem, nem állok messze a valóságtól, a baj az, hogy a hozzád hasonló hozzállású, totál alkalmatlan nyelvtanárok kezében vannak a gyereket, akik abból is inkább csak kiölik az érdeklődést (vagy legalábbis sokat tesznek érte), akiben egyébként lenne.

    Hidd el, megértettem, amit írsz, csak baromságokat írsz.

  • 2015.01.06 21:50:12Mr. Közbiztonság Szilárd

    Krumpli Bogart:
    Nem tudom, milyen lehet a legidiótább igeidő meg nyelvtani szerkezet, de biztos vagyok benne, hogy olyanokat azért nem nagyon kérnek számon.
    Az tény, hogy annó volt olyan Amerikában felnőtt ismerősöm (4-től 18 éves koráig élt ott, a magyar akcentussal beszélte), akit azért vágtak meg angolból felsőfokon a Rigóban párhónappal azután, hogy hazaköltözött, mert amerikai akcentusa volt, nem brit. Amúgy jobban beszélt angolul, mint a teljes vizsgabizottság együttvéve. Én a sokkal rosszabb kiejtésemmel és nyelvtudásommal átmentem.
    (Akkor a nyelvvizsga még 15%-ot jelentett a fizetésre.)

    A diáknak egyébként kell motiváció, de mint írod is, a legjobb motiváció a sikerélmény.
    A másik meg az, ha valami célja van a nyelvvel.
    (Én például a rockzene meg a repülés miatt kezdtem el tanulni, a sikerélmény meg az volt, hogy én tudtam beszélni a külföldiekkel, amikor szinte senki még, mert aki nálunk tudott, az oroszul vagy németül tudott. A külföldiek többsége meg már akkor is angolul. A 70-es évek végéről, 80-as évekről beszélünk, gyerekként kezdtem.)

  • 2015.01.06 23:56:10subidubidu

    Sikerélmény és motiváció... Ugyanaz a tanár általánosban 6. végéig, két tesó. Az egyik vért izzad az angollal, a másik meg a kisujjából kirázza. Pedig az első sokkal jobban szeret tanulni, olvasottabb, matek tagozatra bekerült a legjobb magyar középiskolában. A második is színötös, több hangszeren játszik, nyelvi tagozatra készül. Igenis VAN különbség. Frusztráló lehet átélni, hogy a másik negyedannyi erőfeszítéssel többre jut.

  • 2015.01.07 14:17:49Mr. Közbiztonság Szilárd

    subidubidu:
    "Igenis VAN különbség."
    Állította valaki az ellenkezőjét?

  • 2015.01.08 10:21:16Shirkan

    Mr. Közbiztonság Szilárd???????????

    Ember, Te ki a fene vagy??? Honnan a francból meríted ezt az őrült nagy önbizamat és fölényességet, hogy itt mindenkit kioktatsz, és győzködsz a magad igazáról??? Magad igaz??? Hahahaha; lehet, hogy éppen a magad igaza a teljes baromság.
    Ennyire boldogtalan vagy, hogy az emrek kioktatásában és "eligazításában" éled ki magad????

  • 2015.01.11 19:30:18subidubidu

    Kedves mindentudó Mr. Közbiztonság Szilárd,

    Azt a feltevés próbálom példával árnyalni, hogy kvázi hülye az, aki nem tud (nagy erőfeszítés nélkül) megtanulni angolul. A magas IQ nem feltétlenül társul a nyelvtanuláshoz szükséges sokféle készséggel. Te írod, hogy a legjobb motiváció a sikerélmény - ha a gyerek okos, és azt látja, hogy a másik negyedannyi tanulással többet ér el, mint ő, akkor azt nem fogja sikerélménynek megélni.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta