SZÜLŐSÉG

Sokat színészkedünk a többi szülő kedvéért

2014. december 12., péntek 13:54

Szülőként aligha kerülhetők ki teljesen az olyan helyzetek, mikor apa vagy anya két tűz közé kerül. Az egyik oldalon ott a gyerek, és ahogy meggyőződése szerint viselkedne vele, a másik oldalon, amit a környezet elvár az adott helyzetben. Ha elméleti felvetésként merül ez fel, ki ne mondaná: a gyerek a fontos, nem érdekel, mások mit gondolnak!

Aztán jönnek olyan élethelyzetek, mikor kiderül: a szülő ezekben tulajdonképpen a gyerek és a gyerek között választ. Nem egyértelmű, mi a jobb neki: ha azt teszi, ami szerinte helyes, de ezzel esetleg konfliktusokat generál, aminek a gyerek is megissza a levét, vagy ha megjátssza magát a békesség kedvéért.

Konkrét példán keresztül láthatóbb a dilemma. Nórának aktív, melegszívű, de öntudatos gyermeke van, aki három éves korának megfelelően szereti, ha birtokolhatja a tárgyakat, és ha irányíthat. Játszótéren, játszóházban kétféle eset fordul elő. Az egyik, hogy hasonló domináns gyerekekkel találkozik, ilyenkor elindul valamiféle harc, hogy kié legyen a dömper, ki mondja meg, merre futhat a vonatpálya. Másik, mikor szelídebb, passzívabb gyerekekkel akad össze, olyankor bizony ő irányít, amit vagy jól visel a csemete és behódol, vagy elmegy a kedve a játéktól, és a szülőknél keres menedéket.

shutterstock 220671949

A hasonló temperamentumú gyerekek társaságában mindig mérlegelni kell, mennyire avatkozzon be annak függvényében, hogy hogyan kezeli a helyzetet a másik szülő. Nóra szíve szerint hagyná, hadd meccseljék le a vitás ügyeket egymás között. Van ebben lustaság is: ha már másokkal játszik a gyerek, hadd dőljön egy kicsit hátra, de valóban nem is hiszi, hogy minden „most ki játszhat a piros mozdonnyal” típusú kérdésben szükséges lenne bíráskodnia.

Viszont ha a másik szülő sokszor inti a gyerekét, hogy oda kell adni, nem szabad elvenni stb., akkor zavaróvá válik az aránytalanság, kényelmetlenül kezdi érezni magát, mert úgy érzi, neki is illik az övére rászólni.

Még nehezebb a helyzet, ha a játszótárs bátortalanabb, szelídebb. A homokozóban volt egy kis asztal közös játékeszközökkel. Nóra kisfia és egy bátortalan kislány játszott ott, pontosabban Nóra gyermeke lelkesen játszott, rendezkedett, a kislány meg csak állt. Talán nem érezte, neki is jut tér, talán inkább nézelődni volt kedve. Nem látszott, hogy rosszul érezné magát, de nem szállt be. Nem akart vagy nem mert, kérdéses volt. Egyre feltűnőbb volt a kontraszt, és mikor a kisfiú elkezdte utasítgatni a lányt, hogy most menjen arrébb, mert útban van, Nóra alapvetően úgy gondolta, a másik gyerek is tehet lépéseket, ha beszállna a játékba, de mégis szeretett volna egy kicsit segíteni neki, ezért félig tréfásan rászólt a sajátjára, hogy „na, ne terrorizáld a kislányt!”. Mire a lány apukája helyeslően bólogatott, hogy „hát igen”, amin igencsak meglepődött Nóra, mert a szülők közötti színészkedés íratlan szabályai azt diktálnák, mindenki a saját csemetéje rovására túloz, és ahogy ő is megtette, a szülőtárstól is ugyanezt várta. Mondjuk egy olyan mondatot, hogy „jaj, ugyan, az én kislányom ilyen kis bátortalan, nem a ti hibátok”.

shutterstock 132648941

De vajon miért mondunk olyat, amit nem is gondolunk, és miért várjuk a másik szülőtől ugyanezt? Miért természetes, hogyha valaki úgy tesz, mintha problémát látna csemetéje viselkedésében, mikor esetleg épp a másik gyereket látja problémásnak? Kinek-kinek megvan a maga indoka, de a legfőbb az lehet, hogy a gyermek érdekében szeretnénk kellemes, súrlódásmentes helyzeteket teremteni. Ha néha vigyázunk a barátok gyerekeire, és ők is a mieinkre, azt akarjuk, hogy ne legyenek sérelmek, kedveljék a csemeténket, és akkor is bánjanak velük jól, ha épp nem látjuk.

A másik szempont, hogy az ember maga is bizonytalan, felmerül benne, vajon tényleg helyénvaló-e, ahogy gyermeke viselkedik. Aki simulékony, könnyebben zsebelhet be pozitív visszajelzéseket a környezetétől. Talán Nóra mondata mögött is volt ilyen tudattalan szándék, szerette volna hallani attól az apukától, hogy rendjén van kisfia viselkedése, ezért is csalódott, hogy épp az ellenkezőjét kapta.

Aztán lehetnek olyan nevelési elvek, amikről tudható, a többség másképp vélekedik. Ez azonban nem jelenti, hogy a szülő arra vágyik, nap mint nap felvegye a kesztyűt, és szembesüljön, mások marslakónak nézik, amiért így gondolkodik. Ezért inkább tompít rajta. Mondjuk úgy gondolja, a gyereknek jó, ha kiüvöltözheti magát, kell is a tüdejének, és különben is azért mennek a szabadba, hogy szabadon legyen. De a világ konszolidáltabb része nem szereti az üvöltöző gyerekeket, és ha látja másokon a rosszalló pillantásokat, inkább rászól az övére, hogy kicsit halkabban.

shutterstock 120971095

Van ennek olyan módja, amitől nem sérül a kapcsolat. Rendjén van, ha a szülő nem szeretne minden pillanatban harcolni másokkal szemben, és valami középutas megoldást választ, ami mindenkinek megfelel. Ha a harsogó gyerekre kedvesen szól rá a szülő, és nem az érződik a mondatból, hogy szégyelli őt, haragszik rá, hanem csupán egy kérés, akkor a gyerek lelkében nem fog zavart kelteni, hogy most ezt kérik tőle, noha máskor szabad a kiabálás.

De ha a szülő annyira azonosul a lesújtó szempárokkal, hogy abban a pillanatban maga is úgy érzi, valami rosszat tett a gyerek, és ez az indulat jelenik meg a feddésben, akkor az nem tesz jót a kapcsolatnak. Egyfelől elbizonytalanítja a gyereket: miért haragszik anya, apa azért, amiért máskor nem? Másfelől érzi, hogy az indulat mögött a külvilágnak való megfelelés áll, az az üzenet, hogy „ne hozz minket kínos helyzetbe!”. Azaz valóban mást választottunk a gyerek helyett.

Talán épp ez igazíthat el abban, árt-e most egy kis megjátszás: kinek az érdekében teszem? A gyerekében, hogy megmaradjon a jó hangulat, elkerüljünk valamilyen konfliktust, vagy a magaméban, hogy ne kelljen szégyenkeznem? Mert ha az utóbbi a válasz, abban nem a gyermek feladata segíteni, azt a szülőnek magában kell megoldania.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.12.12 17:03:31zsa63

    És a legtöbb ember megfelel. A megfelelési kényszer a legnagyobb úr. Itt van az ajtóban már a rémisztő következő játszma. A drogteszt. A legtöbb szülő - akár önként is - alá fogja rendelni a gyerekét a "közakaratnak". És ezzel nem csak sérülést, de egy olyan mély nyomot hagy a gyerekben, ami örökre vasalva. Azaz megerősíti a gyerekben, hogy a társadalom őt helyből bűnözőnek (na jó, csak kicsit renitensnek) kezeli és ez így van rendjén. A szülő biztonságot adó ölelése helyett hagyja, hogy gyermeke egy totálisan rossz mintát magára öltsön. Ő ugyanis nagyon érzékeny még, nagyon is érzi, hogy alárendelt, megalázott szerepben kell léteznie.
    Borzalom az, ami itt folyik, borzalom az, amit a gyerekeinkkel teszünk.

  • 2014.12.12 18:02:15espadazo - Játékbolt:

    Kedves zsa63! Teszem azt, lesz drogteszt. Azon gondolkodott-e már valaki, mi történik, ha kimutatja egy tizenévesnél, hogy van a szervezetében? Kit értesítenek? Iskola is megtudja? Hány kézen megy keresztül az eredmény? Mik a következmények? A pozitív eredmény után gondolom kötelező a nyomozás, tehát be kell vonni családot, ismerősöket, barátokat, mindenkit, aki megfordul a gyermek közelében. Felmerül a kérdés, hogy függő-e már a gyermek - hiszen 1-2 használat után is lehetséges némely szereknél -, tehát azután rendszeres ellenőrzésre kell járnia?
    Jól belegondolva, egy élet is tönkre tehető így...

  • 2014.12.12 18:47:38zsa63

    Pont arról írtam, hogy még csak pozitív eredmény sem kell, maga a teszt már alattomosan és szemétül vágja haza a gondolkodást. És bizonyos értelemben tesz tönkre nem egy életet, hanem egy generáció életét. "Aggódj, félj és rettegj!" üzeni a hatalom. Érezd, hogy egy kiszolgáltatott, nem felnőttként kezelt egyed vagy, aki nem maga dönt a sorsa felől, hanem elfogadja, hogy mások - a hatalom - majd terelgeti, mint a birkát. Érezd, hogy megtörtük a gerinced, hiszen csak idő kérdése, hogy úgyis rajtakapunk valamin, amit törvénytelennek, elítélendőnek kirekesztésre szántnak tartunk. Mi, a hatalom, aki mindig feletted állunk!
    na, ez a gond ezzel az üzenettel.
    Ahogy ebben az országban már minden közhivatal és intézmény így működik, minden arra van ráállva, hogy a kegyelmes hivatal jóindulatú lehet ha úgy akarja. Vagy nem.
    Ehhez nem polgárokra, önrendelkezésre alkalmas egyénekre, hanem egymást is unos untalan figyelő arc nélküli masszára van szükség.
    Ehhez pedig a legjobb gyerekkorban eltörni a gerincet.

  • 2014.12.12 19:17:40teeszmalac

    "A szülő biztonságot adó ölelése helyett hagyja, hogy gyermeke egy totálisan rossz mintát magára öltsön."

    nem mintha helyes lenne ez az egész, de a cél pont az lenne, hogy a biztonságot NEM adó szülő miatt NE öltsön magára rossz mintákat.

    gondolom az olvasás meg a gondolkodás bonyi dolog :)

  • 2014.12.12 20:36:21sandrachnologic

    Zsa63,
    A gerinceltores elkezdődik mar az óvodai elbutitassal azzal, hogy három évesen kotelezo jelleggel elveszik a szülőktől a legalapvetőbb jogot, a nevelést... es ez az iskolában csak rosszabb. Ez az egesz drogteszt mar kozelit a jéghegy csúcsa fele, de ki tudja majd mi lesz a csúcson? Min kell atmennie meg a gyerekeknek azon tul, hogy kiragadjak őket napi x órára a csaladjukbol egy pocsék oktatási rendszer es egy pocsék kormány kedvéért? :( a helyzet elszomorító.

    Viszont a cikk elgondolkodtató volt. En mondjuk Sosem szólok ra mas kedvvert, csak ha mar engem zavar. Nyilvan ha mondjuk öregeket rugdosna vagy kopkodne a buszon akkor szólnék, vagy verekedne a jatszon, de ha mondjuk hangosan énekel a hintan, hat, bocs, a játszótér arra való, hogy a gyermek jatszon. Apuka meg anyuka meg ne oda Menjen tabletezni es telozni, rosszalvan nézve az én gyerekemre az eneklesert, mikozben az Ove fejberug Mindenkit a csuszdan... Ja bocs, azt legalabb halkan teszi.

  • 2014.12.12 22:29:56Feketepéter

    Kedves zsa63,amit leírtál,attól kirázott a hideg,főként amiatt,hogy én is így látom."aggódj és félj"__nagyon találó,majd megnyugodhat az,ha a hatalomtól kapsz egy buksisimit.

  • 2014.12.13 10:57:43rozsomák

    "mert a szülők közötti színészkedés íratlan szabályai"
    ja, de lehet, hogy ilyenek nincsenek is a másik szülő szerint ?

    és mi van akkor, ha a "terrorizált" kislány még sose akadt össze akkora "terroristával", mint Nóra gyereke, aki született "terrorista" ?
    Asszem jogos volt a másik szülő finom beszólása (ha már anyja nem neveli).
    Mondhatta volna azt is, hogy "hátrább az agarakkal, te elkényeztetett, antiszociális kis köcsög"
    Nem lehet, hogy Nóra gyereke nem egyszerűen "domináns", hanem egy elkényeztetett kisgyerek, akit az anyja rosszul nevel ?

  • 2014.12.13 11:16:28Csillámdementor

    Amíg egy társadalom nem nézi le, nem veti meg és nem veti ki magából a közpénzekből milliárdossá avanzsáló politikusait, addig folyamatosan el fognak szórakoztatni bennünket ilyen ötletekkel, síkhülyeségből vagy megtervezett manipuláció és hisztériakeltés céljából. Zacher doktor írt valami könyvet mindennapi függőségeinkről, legyen az kávé, tea, bor, sör, csoki stb. Figyeljük meg a jobboldali média, ha mást nem is tud valaki múltjából előrángatni, akkor előássa a füvezést. Sok medikus és medika bukna meg az orvosi egyetemeken a drogteszten, pedig úgymond csak lazulnak. Jogász- és közgazdász-hallgatók isznak versenyt hétről hétre. 14-18 év között sem szól másról az élet, mint hogy ki hol részegedett le. Az italozás elfogadott, a drogozás nem. A "drogos múlt" jól jön majd, ha netán politizálna a gyerek később, vagy már egyetemi hallgatóként kiállna egy ügy mellett. Ingyenes, műfüves, este kivilágítható sportpályáknak kellene ellepni az országot, minden 5000 fős településnek kellene legyen tanmedencéje stb. Idióta szertorna helyett lehetne fitnessz, ritmikus sportgimnasztika stb. A drog vonzereje is csökkenne, ha a fiataloknak értelmes időtöltés is jutna a tanulás mellett. Persze ehhez valamiféle személyes, de országos szintű boldogulási- és jövőkép is dukálna, ami most nincs. Hogy ennek mi köze a szülők színészkedéséhez? Az égvilágon semmi.

  • 2014.12.13 12:06:17rozsomák

    Csillámdementor 2014.12.13 11:16:28

    valszeg pályát tévesztettél, de legalábbis leszállópályát..

    az írásodnak semmi köze sincs ahhoz, amihez írtál, ezért légyszíves repülj máshová..

  • 2014.12.14 19:16:18Ésa

    Nem szülőtársaink kedvéért színészkedünk, hanem mert szégyelljük a gyermek viselkedését. Igen, szinte mindig a sajat gyermekük rovására torzítanak az emberek és még véletlenül sem szolgálják vele a gyerek érdekét.

    Vegyük a cikk

  • 2014.12.14 19:21:06Ésa

    No, ezt nem akartam, nem így akartam elküldeni. Úgy tűnik, telefonról nem fog menni. Igyekszem valamikor számítógépről befejezni.

  • 2014.12.15 15:42:53mindent látó szem

    Sokkal kevesebb problémánk lenne, ha a gyerekre figyelnénk oda és tennénk magasról arra, hogy vadidegen emberek mit gondolnak rólunk a gyerekünkről, vagy a viselkedésünkről!

    "Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán!" Coco Chanel

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta