SZÜLŐSÉG

Rossz vagy! Avagy: ne minősítsük a gyereket!

2014. november 23., vasárnap 16:37

Hogy te milyen gonosz vagy! – kiabált egy szülő a játszótéren, miközben gyermeke lesöpörte a homoksütiket a homokozó szegélyéről, hogy birtokba vehesse a teret, és ő is alkothasson. Gonoszság, mert a kistestvére készítette az alkotásokat, aki az anya félelme szerint zokon fogja venni a sütik megsemmisítését. Szerencsére nem így történt, a kisfiú úgy látszik, nem az örökkévalóságnak alkotott, teljesen hidegen hagyta a homoksütik további sorsa. Odanézett, majd játszott tovább. De akár megtörténhetett volna, amitől az anya félt, hogy keservesen zokogni fog. De vajon szerencsés-e ha ettől való félelmünkben gonosznak minősítjük a gyereket?

Gyakran lehet hallani hasonló minősítéseket: utálatos vagy, mondja a nagymama a macskákat elüldöző kétévesnek, lusta vagy, mondják sokan a házifeladat elkészítését halogató iskolásnak, és akkor még nem beszéltünk az igazán durva jelzőkről, amik sajnos szintén sok családban elhangzanak.

Nehéz meghúzni a határt aközött, mikor a szülő a nevelés szándékával mondja ezeket, és aközött, mikor egyszerűen az indulat levezetése a cél. Ebből a szempontból nagyon hasonló ez, mint a testi fenyítés. Van, aki nekiesik a gyereknek, mikor részegen beesik az ajtón, és van, aki hideg fejjel üt azért, hogy rendes ember váljon a gyerekből. Más személyiség a szülő, más a helyzet, máshogy árt, de mindkettő árt. Így van a szavakkal is.

Az a probléma a minősítéssel, hogy nem arra reagál, ami a gyerekben zajlik, amiből kiindult a viselkedése. Amikor a homoksütiket leromboló gyereket gonosznak minősítjük, kevéssé jelezzük vissza, ami benne zajlik. Lehet, hogy semmilyen indulat nem volt a gyerekben (a metakommunikáció egyébként adott helyzetben erről árulkodott), csak kellett neki a hely, és még nem volt elég érett rá, hogy figyelembe vegye a kistestvér szempontjait.

De lehet, hogy az a vágy hajtja, hogy az ő alkotásaira figyeljenek, ne a rivális testvéréére. Az igény, hogy „figyeljenek rám, értékeljenek engem” jogos, és a szülő talán ennek kifejezési módját akarta bírálni, de úgy tette, hogy magát az igényt utasította el. Ha ez az elismerés sosem történik meg, annak az az eredménye, hogy a gyermek később sem fogja érteni magát, mikor bizonyos helyzetekben indulatba jön (mikor úgy érzi, háttérbe szorítják), és mivel nem érti, nem tanulja meg, mik a szalonképes módjai az igénye kielégítésének.

Ő felnőttként is „lerombolja majd a homoksütit”, azaz például becsmérel másokat, kifúrja a riválist a munkahelyről stb. Aki érti, hogy „Igen, most több elismerésre vágyom, de a másik is jogosan igényli, hogy megbecsüljék.”, képes építő, előrevivő megoldást keresni.

Ez szorosan összefügg az önbizalom kérdésével. Az egészséges önbecsülésre tekinthetünk úgy, mint egy képességre, hogy jól bánjunk magunkkal. Jól bánik magával, aki ítélkezés mentesen elfogadja vágyait, impulzusait, szükségleteit, ami nem jelenti, hogy megengedi magának, hogy ezeket mind ki is elégítse. Az már döntés kérdése, mit engedek meg magamnak, de magát a vágyat el lehet fogadni, hiszen akár elfogadjuk, akár nem, az van. Ha már az igényt elutasítjuk, például „jaj, nem szabad arra vágynom, hogy figyeljenek rám, ez gonoszság”, az csak önbecsapáshoz vezet, de a szükséglet nem szűnik meg.

shutterstock 138100460

Az anyuka mondhatta volna: „értem, hogy kell neked a hely, de Áron sokat dolgozott azokkal a sütikkel, biztos nem örülne, ha lesöpörnéd. Csinálj valami szépet a másik oldalon, és szólj, ha kész van, szeretném megnézni!” Erre biztos sokaknak jut eszébe: ennek ellenére is le fogja rombolni a sütiket a gyerek. Igen, egyszer, kétszer, talán többször. De apránként, kis lépésekben beépül, hogy van megoldás arra, hogy két ember egyszerre megkapja a neki járó figyelmet. Ha sikerül megmentenünk a kistesó sütijeit, és aztán elismeréssel adózunk a nagytestvér alkotásának, megéli, hogy egyikük sem vesztett, nem kell a másikat letaszítni, elpusztítani ahhoz, hogy megbecsüléshez jusson az ember.

Azzal, hogy „gonosz vagy”, nem az a baj, hogy azt fogja hinni, gonosz. (Bár ez is előadódhat.) Inkább az, hogy negligálták, lesöpörték, rossznak minősítették egy jogos igényét. A jogos igény nem a homoksütik lesöprése, hanem ami mögötte van. Ha megértjük egy cselekvés igazi mozgatórugóját, mindig eljuthatunk a belső, jogos szükséglethez.

Ugyanígy, ha valaki nem tudja motiválni magát a tanulásra, esetleg szorong, hogy nem fogja megérteni az anyagot, vagy egyszerűen csak vágyik rá, hogy a játszótéren hintázhasson a barátaival, nem lesz kisegítve a „lusta vagy” minősítéssel. Ha valaki azt gyakorolja, hogyan tud hatni a világra, tetteinek mik a következményei, és ezért kergeti a macskákat, nem fog tudni mit kezdeni az utálatosság címkéjével. El lehet, el kell mondani, ha valami nem tetszik nekünk. Lehet büntetést is kilátásba helyezni. De kapjon elismerést a gyerek szándéka is! „Értem, mit akarsz, de így nem szabad, mert az árt.” Ennek egészen más az üzenete, mint annak, hogy „rossz vagy!”.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.11.24 06:24:19bbwd

    kicsit komplikált gondolatmenet...

    kicsit nagyon

  • 2014.11.24 08:43:13plasztikcsirke

    Ne hagyd sírni, ne üss még a fenekére sem, ne szólj rá, ha randalírozik, mert akkor korlátozod, ne kiabálj vele, ha rászólsz, ne minősítve tedd, mert Őszentsége, a gyerek egy életre belenyomorodik lelkileg.

    Kérem szépen, akkor mit lehet? Kíváncsi vagyok, amúgy a fenti homoksütis szituációra élőben, mikor anyuka egyszer csak meglátja, h a nagyobb gyerek rombol, már épp rászólna, hogy "jajnelégyilyengonosz", aztán gyorsan a szájára üt, bocsánatot kér, majd 2 percet elmélkedik a szitun és megállapítja, h a gyerek csak a figyelemhez való "jogos" igényét juttatta kifejezésre a rombolással, majd újabb 2 percet gondolkodik azon, hogyan fogalmazza meg az intelmet úgy, h az semmilyen lelki károsodosát ne okozzon a csemetéjének.

  • 2014.11.24 11:11:46Rock chick

    @plasztikcsirke: Szeretni és tisztelni kell a gyereket, példát mutatva nevelni. Mert tudni illik (illene, ha már szülő az ember, uyge), hogy a gyerek a gondozóin, az ő reakcióink keresztül tanulja meg magát szeretni, megbecsülni. Egyébént pedi biztos tetszik ismerni a mondás, miszerint: úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnég, hogy veled viselkedjenek. Lehet ekézni, megverni, szidni a gyereket - ami bűncselekmény; 2-5 évvel sújtható - ez azonban egyenes út a kötődés hiányához, a lelki megnyomorításhoz. Aztán ne tessék majd panaszkodni, ha a gyerek felnőtt korában nem nyitja rád az ajtót és ha ápolásra szorulnál, majd jól bedug egy öregek otthonába. Én tapasztalatból beszélek, mert az én szüleim " kíváló munkát végeztek". Így a 30-as évei közepén javítgathatom, amit elcs***tek. Nem vicces...

  • 2014.11.24 11:45:01Nancsibacsi

    Ezek az általános tanácsok szart se érnek. Nézzetek meg egy testvérpárt: gyakran két teljesen más karakter a két gyerek: akár angyal és ördög is lehet. Egy angyallal nyilván máshogy kell bánni mint egy ördöggel.

    A cikk annyi értelmeset ír, hogy bármilyen kicsi gyerek nagy manipulátor - nem szabad egyenesben lereagálni amiket tesznek. De ez nem azt jelenti, hogy ha mondjuk manipuláció miatt szór homokot a másik hajába, akkor azért nem szabad büntetni. Ellenkezőleg: ilyenkor duplán kell, és ezt ki is kell neki hangsúlyozni (megérti): egyrészt azért, mert homokot szórt a hajába, másrészt azért, mert megpróbált manipulálni. Így elég hamar egyenes gyereket lehet nevelni (aki meg fogja mondani, hogy apa, te túl szigorú vagy:-)

  • 2014.11.24 12:05:22zizi77

    Nancsbacsi +1
    Annyit mi is mindig szem előtt tartunk, hogy nem rossz vagy, hanem rosszat csináltál. A gyereknek érezni kell, hogy bármit csinál szeretjük, de nem örülünk, ha rosszul viselkedik. Sajnos hallottam már olyat anyukától, hogy menj innen, nem szeretlek. Na a gyerek azzóta is viselkedési zavarokkal küzd.

  • 2014.11.24 14:24:53Emmanuel Goldstein

    sztem jobb, ha mexokja és helyén kezeli, minthogy felnőjön egy burokban és az első ereszdelehajamat koleszbuliban rápacsál az életre...

  • 2014.11.24 16:25:04Nancsibacsi

    "Sajnos hallottam már olyat anyukától, hogy menj innen, nem szeretlek."
    Hát ez olyan végső fegyver, mint az atomcsapás. Lehet alkalmazni, de akkor már mi is veszítettünk.

  • 2014.11.24 18:26:50lm5

    Tök egyszerű: nem az embert, hanem a cselekedetet kell megítélni. Mindannyian követünk el hibákat, de azzal nem lehet mit kezdeni, hogy "hülye vagy", csak azzal, hogy "ez hülyeség volt". Nem csak a gyerekekkel kapcsolatban, hanem bárkivel. Aki a személyünket leértékeli, attól önvédelemből eltávolodunk érzelmileg. És minél jobban eltávolodik tőlünk a gyerekünk, annál kevésbé tudjuk nevelni.

  • 2014.11.25 10:02:44plasztikcsirke

    Rock chick

    Egy gyereket lehet úgy is szeretni, tisztelni, ha nem ugráljuk körül, mint egy kis istenséget. Elképesztő, h a cikk szerint jóformán már minden mondatunkat 6x meg kellene rágni, mielőtt kimondjuk. Mondom én, aki egyébként is megfontolt vagyok. Ez éles szituban nem megy, ott rögtön kell a megoldás, nincs 6 percnyi idő elmélkedésre, h vajon a kigondolt mondat milyen traumákat fog neki okozni.

    "Lehet ekézni, megverni, szidni a gyereket "

    Ki beszélt ekézésről, szidásról? Vagy az már ekézés, ha rászólsz a játszótéren, h ne légy olyan gonosz? OMG.

    Ha burokban neveled, minden szavadat 6x megforgatva a szádban, csak neki ártasz, mert az oviban-bölcsiben a gyerekek közt már igencsak megy az érdekérvényesítés, ő meg csak nézni fog, h mi van. Mit mondasz neki, mikor először csapják arcba ököllel? Hogy "Jaj, kisfam, felrepedt a szemhéjad, de ugye nem gonoszoztad le a másik kisfiút? Tudod, sérülne a kis lelke." Vagy más gyerekét lehet, csak a tiedet nem?

    A másik meg...te tényleg azért vállalsz gyereket, h legyen, aki öregkorodban pelenkázzon? Én nem.

  • 2014.11.25 14:33:04smiley667

    Plasztikcsirke!Egyetértek a meglátásoddal! :) Azért az is érdekes,amit Rock C.írt,hogy megverni a gyereket...Vajon miért nem használja az agyát,,már ha van",beszélt itt bárki agyba főbe verésről???Azt nyilván büntetik(kell is),na de néha elcsattan egy fenékre ütés vagy ilyesmi,nem hiszem,hogy akkora nagy lelki sebet ejtek rajta...Pfff.Amúgy meg valóban,a cselekedetet kell mínősíteni!Bevallom őszíntén(és most ítéljetek el nagyon) :) Hogy én már csaptam a gyerekem fenekére,kiabáltam is vele,le is szidtam....Ez nem mindennapi,de nem fogom pátyolgatni,meg még megdicsérni,ha olyat tesz,ami nagyon nem helyes!

  • 2014.11.25 22:51:15Sierrra

    Fogadjunk, hogy úgy igazán nem nevelt gyereket, aki ezt az írást leírta! DE. Ha a gyerek lerombolja a másik homokvárát, akkor igenis meg kell mondani neki, hogy ez helytelen és nem szabad olyat csinálni. Ha másodjára is megteszi, meg kell fogni a kezét és újra elmondani. És ha ennek ellenére továbbra is megteszi, akkor igen, ez gonosz dolog, mert tudva és akarva teszi! Ezt egy 3-4 éves gyerek már tudja, ha normálisan van nevelve!

  • 2014.11.26 12:54:56allesmogelijk

    Szánalmasan ostobák ezek a hozzászólások. Én 30 évet tanítottam iskolákban, elég jó eredménnyel, külföldön is, részben neveltem egy elég jól sikerült fiúgyermeket, és most egy kínai anyuka és holland apuka, akik a barátságon kívül a két kisgyerekük mellé pót-nagypapának is szívesen látnak nap mint nap, még mindig tudnak hasznos és okos új ötleteket adni ahhoz, amit a cikk elég helyesen kifejt. Nem a cikk a bonyolult és ostoba, hanem azok a magyarosan fekete-fehérben látó korlátoltak, akik itt ezt a cikket ekézik. Szánalmas egy ország, szégyenletes, hogy ilyen ott a többség. Mit gondolnak a kedves hozzászólók, minek lehet az eredménye az a sok szemét és felháborodnivaló, amiről más blogokon állandóan zsörtölődnek, egymást (és egymás felmenőit) szidják, mocskos hangnemben? Természetesen tisztelet a kivételnek, azoknak a barátaimnak, akik mégis megmaradtak egymást (és a gyerekeket) segítő rendes embereknek még Mo-on is. Az ám a nagy dolog. De a nagyvilágban nem is olyan különleges. De az ilyen nagyp-jú hozzászólóknak csak azt tanácsolom, jobb, ha maradnak a süllyedő hajón és nem próbálják más országban a levegőt rontani. Mert rontani, azt tudnak!

  • 2014.11.27 08:40:43zizi77

    Allesmogelijk, ez ám az inteligens, kifinomult hozzászólás! Még szerencse, hogy Ön annyira nyitott és elfogadó, ellentétben az összes magyarral. Sok boldogságot!

  • 2014.11.28 16:39:42Körömcsiga

    Laboratóriumban lehet hogy működik, két-három fiúval nem... Majd ha lesz neki is, akkor rájön...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta