SZÜLŐSÉG

Öt normális érzés, ha meddőséggel küzd

2014. október 20., hétfő 15:15

"Ne görcsölj rá! Maradj pozitív! Ne add fel a reményt! Higgy a sikerben! Ne gondolj rá ennyit! Legyél kiegyensúlyozott és stresszmentes, és akkor biztosan jönni fog a baba!" Ezekkel szokás traktálni a meddőségi kivizsgálás és mesterséges megtermékenyítő kezelések alatt álló párokat és nőket. És persze ezek nem mind feltétlenül hülyeségek, hiszen mi lenne annál jobb, mint pozitívnak maradni, és mosolyogva, a sikerben való töretlen hittel lendülni túl a nehézségeken. Ugyanakkor a fogantatási nehézségek és a meddőségi kezelések olyan nehéz érzéseket is mozgósítanak, amelyekről nem biztos, hogy mindig merünk beszélni, pedig teljesen normálisak.

Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy mérgelődni és irigykedni kell, mert az vezet eredményre. Ugyanakkor a negatív érzéseken nem úgy lehet túllépni, ha letagadjuk, és egy bátor műmosollyal elkendőzzük őket, hanem úgy, ha megéljük, megengedjük magunknak, hagyunk nekik időt és teret, átdolgozzuk.

Összeszedtük, mi az, amit meddő nőként teljesen normális érezni, és mihez kezdjünk vele.

1. Harag

Az teljesen normális, ha ön haragszik, hajlamosak vagyunk ugyanis mérgesek lenni, ha valami nem úgy működik, ahogyan kéne. Például a kávéautomatába bedobtuk a pénzt, az pedig elnyelte és semmit sem adott. Vagy várjuk a menetrend szerinti vonatot, és az még fél órával később sincs ott. A frusztráció, csalódottság, düh szokványos érzés az ilyen esetekben, ugyanakkor személyiségünktől, beállítódásainktól függ, hogy kire leszünk dühösek és azt hogyan fejezzük ki.

Vannak, akik hajlamosak magukra haragudni: hogy lehetek megint ilyen lúzer, hogy pont az én pénzemet nyeli el. Vannak, akik a negatív eseményeket a sorsnak, a rendszernek tulajdonítják – ők jó eséllyel a vasúttársaságra, az országra, az időjárásra vagy a sorsra lesznek dühösek. A harmadik csoport az, akik ilyenkor inkább más embereket hibáztatnak: a kávéautomata-szerelőt, a kollégát, akivel már megtörtént ez, de nem tudott volna kitenni egy cetlit a gépre, a vonatjegy-árusító hölgyet. És van, aki csak magában dohog, és olyan is, aki ököllel üti az automatát, és aki a kalauzzal kiabál.

shutterstock 128456570

A fogantatás sikertelensége esetén hasonló a helyzet: dühösek vagyunk, mert nem megy. A dühünk irányulhat saját magunk felé, az orvosok felé, a nővérek felé, a szüleink, a kisgyermekes barátnőink, a sors, isten, vagy a férjünk irányába. Arra érdemes figyelnünk, hogy kire irányul a haragunk és hogyan töltjük ki az illetőn: lehet, hogy csak úgy általánosságban mérgesek vagyunk, mert nem sikerült a lombik, és ezt rázúdítjuk az első szembejövőre – például a párunkra vagy az orvosunkra. Tényleg hibás az illető? Tudatosan tett valamit a kudarcunkért? Megérdemli, hogy kiabáljunk vele?

Ha nem tudunk mit kezdeni a bennünk lévő haraggal, a legjobb terápia a sport: a (nem versenyszerű, csak hétköznapi) mozgás ugyanis már önmagában növeli a termékenységet, és csökkenti a feszültséget is. Ha nem vagyunk biztosak abban, milyen mozgásformát választhatunk, konzultáljunk orvosunkkal. Különbözőek vagyunk abban a tekintetben, kinek mi segít: relaxációs technikák vagy éppen hangos zenére tombolás és párnába üvöltés otthon.

2. Szomorúság, gyász

A meddőség a szakemberek szerint úgynevezett jogfosztott gyász. Gyász, mert minden hónapban meg kell gyászolnunk az abban a ciklusban meg nem fogant kisbabát, és ha megtermékenyült, de meg nem tapadt embrióink, vagy akár vetéléseink voltak, akkor azokat a kis sejtcsomókat, akikből már nem lesz felnőtt ember. A külvilág ezt nehezen érti meg: mit lehet gyászolni az ultrahangon látott két szép tüszőn? Ugyanakkor könnyen lehet, hogy amikor megláttuk, elfogott az az érzés, hogy majd ebből növekszik két kisbabánk, és abban a hónapban már csak rémülten, de izgatottan gondolkodtunk azon, vajon elbírnánk-e ikrekkel.

shutterstock 182860265

Az „elképzelt gyermek” elvesztése azért is nehezen megfogalmazható érzés, mert többnyire idealizáljuk ilyenkor a vágyott csemetét: nem annyira a dackorszak őrjöngései, a fogzás miatt heteken át ébren töltött éjszakák, a szoptatás körüli mellgyulladás és a hasfájós, órákig tartó üvöltés jár az eszünkben, vagy ha igen, ezeket elhessegetve inkább puha, illatos, csendben szuszogó babafejecskékre asszociálunk. Ami szintén része a gyermekvállalásnak, de egy ideálképtől még nehezebb elbúcsúzni. Még nehezebb a helyzet, ha pozitív teszt után, a későbbi hetekben veszítjük el a kisbabát, hiszen minden héttel egyre inkább embernek látjuk őt, láttuk a szívverését az ultrahangon, neveken gondolkodtunk.

Ezt a gyászt meg kell élni és időt kell hagyni rá, nem szabad rá legyinteni. Vagyis sírjuk nyugodtan, egyedül is, de olyanok vállán is, akik megengedik ezt és megértőek velünk. Jó, ha meg tudjuk osztani az érzéseinket olyanokkal, akik hasonló cipőben jártak vagy járnak, akár támogató pszichoterápiás csoportban, akár netes fórumokon. Pszichoterápiában alkalmazott gyászfeldolgozó technika a levélírás: vagyis írhatunk egy rövid kis levelet a meg nem tapadt vagy elvesztett embriónak, leírva benne, milyen érzéseket keltett bennünk megjelenése (Örömöt? Megkönnyebbülést? Egy kis félelmet is?) és milyet az elveszítése. A levélírás nehéz feladat, és közben biztosan csak szomorúbbak leszünk, de utána könnyebb továbblépni.

3. Irigység

Előbb vagy utóbb hemzsegni fognak körülöttünk a terhes nők, sőt, némelyik ahelyett, hogy örülne, állandóan rinyálni fog: reggelente hányingere van, dagad a lába, fáj a szülés, fáj a szoptatás, hasfájós a baba, ésatöbbi, ahelyett, hogy boldogságban úsznának. Még nehezebb, ha úgy egyébként szeretjük az illetőt, jó barátnőnk vagy családtagunk, csak valahogy mégsem tudunk neki örülni olyan felhőtlenül.

shutterstock 202978726

Az irigység várható és természetes érzés, nem kell, hogy bűntudatot érezzünk miatta. Nem mindegy ugyanakkor, hogy mit kezdünk vele: ha a bűntudattól vezérelve inkább megpróbálunk megfeledkezni az illető létezéséről is, akkor beáldozhatunk egy addig működő családi vagy baráti kapcsolatot. Nem kell magunkra erőltetett mosollyal érkezni babanézőbe, nyugodtan megmondhatjuk az illetőnek, hogy „nagyon örülök neked, de magam miatt meg szomorkodom”. Ugyanakkor ha épp olyan szakaszban vagyunk, hogy el sem bírjuk viselni a babanézés gondolatát sem, adjunk magunknak egy kis időt. Mondjuk meg a barátnőnknek, hogy nagyon szeretjük őt, de most nehéz időszakon megyünk keresztül, és inkább majd egy kicsit később jönnénk – az élet hullámzó, lesz olyan hét, amikor rá sem bírunk nézni egy bébire, és lesz olyan, amikor szívesen megfogdosnánk valaki másét is.

4. Kívülállóság érzése

A problémával küszködő embert időnként elfogja az az érzés, hogy rajta kívül mindenki más jól van: amikor el volt törve a lábam és nyomorultan ugrabugráltam a járógipsszel, az egész város vígan szaladgált és biciklizett körülöttem. A kívülállóság, izoláció érzése, az, hogy nem olyanok vagyunk, mint a többiek, nagyon fájdalmas lehet. Evolúciós eredete is van annak, hogy nehezen éljük meg, ha nem tartozunk a csoporthoz, az őskorban ugyanis a túlélés múlhatott azon, hogy csoporttag-e valaki vagy magányos kirekesztett.

shutterstock 212146795

Az érzés érhető és elfogadható, ugyanakkor nem árt tisztában lenni vele, hogy a tények és statisztikák szerint nagyon is sokan vagyunk (leendő) lombikos anyák. A legjobb megoldás tehát, ha megkeressük a többieket. Sokan félnek ettől, mert attól tartanak, a saját szenvedésük mellett még majd mások terheit is a nyakukba kell venni, a tapasztalat azonban ellentétes ezzel: a nehéz érzések megosztása felszabadító hatású.

5. Önvádlás, önbizalomcsökkenés

Önmagunk hibáztatása könnyen adódik, ha velünk van valami baj – biztosan mi tehetünk a rossz hormoneredményekről, vagy az elzáródott petevezetékről. Már ez az érvelés is kissé sántít, ugyanakkor meglepő módon még azok a nők is hajlamosak magukat hibáztatni, ahol a pár férfi tagjának van a termékenységet rontó egészségügyi problémája. Ennek az eredete részben a meddőség évezredes társadalmi megítéléséből adódik: elődeink sokáig még azt sem tudták, hogy a gyermek fogantatásához a férfi nemi szervek ép funkciója is szükséges (komolyan), és később is igen sokáig a nő volt a „meddő”, ha egy párnak nem született gyereke.

shutterstock 123724747

Néhány országban még ma is ez a közvélekedés: egyes mohamedán és egyes afrikai országokban a férfi meddőség fogalmát a laikus nép nem is ismeri, ha egy párnak nem születik gyereke, akkor a meddő nőt megtartják ugyan házvezetőnőnek, de mellé új feleség(ek)et keresnek, vagy elüldözik esetleg boszorkánynak titulálják. Ugyan a nyugati kultúrában ma már nem kell a boszorkányság vádjával küzdenünk, még mindig nagyon mélyen gyökerezik bennünk a hiedelem, hogy így vagy úgy, de a nő a „ludas”, ráadásul bárkinél van a probléma, mindig a nőnek jutnak a nehezebb és invazívabb vizsgálatok és kezelések.

Az önvádlástól nehéz megszabadulni – fogadjuk el az érzést, de ügyelünk rá, hogy ne emésszen fel minket. Emlékeztessük magunkat a tényekre, gondoljuk át, valóban felelősek vagyunk-e a problémáért? Valószínűleg nem. Ha esetleg mégis igen – mert például extrém túlsúlyunk van, láncdohányzunk, ami csökkenti a termékenységet, akkor próbáljunk változtatni, és ha nem megy egyedül, keressünk hozzá segítséget. Ma már léteznek pszichoterápiás technikák, életmódprogramok, személyi edzők, dietetikusok – nem kell egyedül gyötrődni, keressük meg a hozzánk passzoló módszert, segítséget. Keressünk olyan területeket az életünkben, ahol kibontakozhatunk, ahol büszkék lehetünk magunkra, bármi is az: tanuljunk új dolgokat vagy váljunk profivá rég tanult területeken, öltözködjünk kreatívan, nézzünk ki gyönyörűen, keressünk sok pénzt, főzzünk gasztrobloggerhez méltó ebédeket vagy nagyanyánknál is jobb sütiket. És persze a szokásos tanács: nem kell egyedül csinálni, keressünk támogató csoportot vagy szakember segítségét.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.10.20 21:03:57Panacea Regina

    Nagyon igaz a cikk, jól elmosolyodtam, amikor egy-egy pontban magamra ismertem :) Igaz, még "csak" 2 éve próbálkozunk a babával, és mind a kettőnknek van betegsége, ami csökkenti a teherbeesés esélyét, mégis piszok nehéz. Persze ilyenkor mindenki hirtelen terhes körülöttem, és boldogan kérdezik, hogy "Ti nem próbálkoztok? Nem szabad túl sokáig húzni, mert később nehezebb teherbe esni!". A barátnőim, akik tudják a problémát, azok meg biztatnak, hogy "ha nem görcsölnétek rá, tuti összejönne". Köszi....
    Talán a legtöbbet az a barátnőm segített, akinek ugyan nemrég született babája, de ők is sokáig próbálkoztak, mögöttük volt meddőségi kezelés stb. Azt hiszem, ha merünk "társakat" keresni, akik tényleg átérzik a problémát, az sokat tud segíteni! Aztán csak reménykedem benne, hogy lassan nekünk is sikerül :)

  • 2014.10.21 07:07:54Kekeckokec

    Kérdés,mi van azzal, akinek lehetett volna gyermeke, alkalmas rá, de az első férje nem akarta.
    Nekem 5 gyerekem van, tehát velem nincs baj. 5 éve élünk együtt, nem védekezünk, mégsem esik teherbe.Agyi gátlás? Ellenben minden fent említett tünet megvan.....

  • 2014.10.21 08:47:16zizi77

    Kekeckokec, nem vagyok szakértő, de azt hallottam, olyan is van, hogy csak simán nem passzoltok biológiailag. Azért próbálkozzatok, kitartást!

  • 2014.10.21 10:35:03Voyager

    tegyük hozzá 6. pontnak azt a dühöt amikor sorra látod hogy olyanoknál lesz gyerek akik nem akarják, nyűg nekik, és TOTÁLISAN alkalmatlanok szülőnek... na az az igazi frusztráció!!!

    ja és a legújabb ezoterikus baromság amit most lépten nyomon hallok az újdonsült kismamáktól: hogy a gyermek kiválasztotta őket szülőnek és ezért született hozzájuk, mert hogy a kis lelkek döntik el hova szülessenek... ja basszus biztos a nyomorba és bántalmazásba születő gyerek is szándékosan oda kívánt megszületni :@

  • 2014.10.21 10:59:01Szano

    zizi77 igazad van, mi pont így jártunk, nem passzolunk biológiailag. De mit tegyünk, ha egymást szeretjük????

  • 2014.10.21 11:23:38zizi77

    Szano, ha ennyire szeretitek egymást, akkor esetleg egy örökbe fogadott gyereket is tudtok majd nagyon szeretni, ha máshogy nem sikerül. Ez a Ti döntéstek. Kívánom, hogy így vagy úgy, de sikerüljön! :)

  • 2014.10.21 11:53:47Szano

    Tudod zizi 77 már ezen is túl vagyunk, mert ötvenen túli pár vagyunk. Állami gondozott leányzót neveltünk fel sajátként, imádtuk, megadtunk neki mindent, taníttattuk, stb....
    Aztán jött a lovag fehér lovon egyenesen Németországból, az esküvőig szuper volt minden, és az esküvő után 180 fokos fordulat a "gyerekeknél" és mi lettünk a ronda, szemét szülők. A történet nagyon szomorú.............duplán. De megtanultam vele együtt élni............ Önző lettem.....
    Az ember a saját gyerekénél sem tudja, hogy mit örököl heted íziglen a családból, de egy "idegennél" még kevesebbet tud. Van akinek minden bejön, van, akinek semmi.
    Gyerek téren nekünk semmi.........
    Remélem másnak több sikere lesz!

  • 2014.10.21 13:12:07kolbászmustárral

    Voyager

    Hu, jól leírtad.

    Baráti pár :már mindent megpróbáltak, és nem lehet gyerekük, pedig ők aztán tényleg szülőnek valók, feltételek adottak, anyagilag is, stb.
    Nagyon kikészültek...
    Ellenben ismerős fruska, volt osztálytárs - több abortusszal a háta mögött, amiken kb. poénkodott anno, életében nem dolgozott, nem is akart, ezért elvetette magát egy külföldi sráccal (konkrétan neki ez volt a menekülési terve), fél éven belül jött is a gyerek. Most a srác szüleinél élnek, mert nincsen pénzük. De közben ő is ilyen szarságokat posztol, és kb. szentnek kiáltja ki magát, mert szült.

  • 2014.10.21 13:19:31kolbászmustárral

    "fél éven belül jött is a gyerek"
    Mármint a terhes fotók megosztása.

  • 2014.10.21 13:38:04Nyuszko

    Az én párom sem akar már gyereket (neki már van egy)... :(
    Tehát keressek magamnak új "donort"? ... :(

  • 2014.10.21 14:48:46zizi77

    Szano, sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Vérszerintinél se lehet biztos benne az ember, hogy örökre jó lesz a kapcsolat. Remélem idővel újra egymásra találtok! Majd talán az unokák. :)

  • 2014.10.22 08:13:07Szano

    Nem zizi77, már elég idős vagyok ahhoz, hogy megtanultam, "kutyából nem lesz szalonna". Aki valamit egyszer megcsinál, az nem riad vissza másodszor sem. Én viszont nem tartom oda a hátsómat újból, hogy belerúgjanak. Épp elég szomorúság ért már a gyerek témában. A fenti cikk egy az egyben leírja mit éltem át évtizedeken keresztül. Az azért jó hír, hogy közben felnőtt az unokahúgom, akinek családja van és az ő pici gyerekévek kialakulóban van bensőséges kapcsolat. Ő talán pótol valamit az elvesztett boldogságból........meglátjuk!
    Köszönöm szépen a bíztató szavakat és az együttértzést!
    Ha valakinek tudok segíteni e témában, megtaláltok a szano70@freemail.hu címen.

  • 2014.10.23 20:31:43zsuzs1

    Teljesen magamra ismertem a cikkben. Így, jöttek az érzések.Soha nem felejtem el, a legnehezebben viseltem, ha közeli családtagom, ismerősöm szült, utána menni látogatni a kisbabát. Nagyon megszenvedtem! Aztán, megoldottuk, örökbe fogadtunk egy pici kislányt, ki azóta már régen felnőtt. Aki, nem élte át, milyen egy nőnek szülés nélkül élni, nem tudja átérezni. A lányunkat imádjuk, várjuk az unokát!

  • 2014.10.24 08:37:26Szano

    zsuzs1 örülök, hogy nektek sikerült az örökbe fogadott kislánnyal az igazi család.
    A szülés nélküli női életet tényleg nem tudja az, aki nem élte át.......Én is ismerem :(
    Nálunk kitört az őstermészet a felnevelt kislányon és felnőtt korára és a férje hatására teljesen eltávolodott tőlünk. Az ő olvasatában az egész úgy nézett ki, mintha nekünk kellett volna megköszönni, hogy felnevelhettük. A cikkben leírtak és átéltek után nagyon nehéz volt megélni a két kudarcot. De ez van......

  • 2014.10.24 09:38:04Provokat Úr

    Szano - ne haragudj, hogy beleszólok, de ha neked nem annyira fontos a gyereked, hogy ne tartsd oda még egyszer a hátsódat, hogy belerúgjanak, akkor sajnos van valami abban, amit a csemetéd gondol. Egy gyereket feltétel nélkül kell szeretni, ha százszor beléd rúg, száz egyedszer is vissza kell próbálni menni. Ha nem így állsz hozzá, leginkább magadnak köszönheted, hogy megromlott a viszonyotok. Nem az őstermészet tört ki belőle, hanem azt kapod vissza amit beleneveltél. Geci dolog de így van.

  • 2014.10.24 16:13:33Szano

    Kedves Provokat Úr! Amíg nem ismered a teljes történetet, addig ne törj pálcát más felett!! Alapvetően nem a "második körről" van szó a cikkben, hanem az elsőről. Azt vajon te átélted? Ha átélted volna, te sem tartanád oda a fenekedet még néhány rúgásra sem a nevelt gyerekednek, a párjának pedig pláne nem....... vannak alapvető emberi normák, amit be kell tartani. Mi betartjuk azóta is, ő/ők nem. Hát így lehet elmenni egymás mellett könnyen és nem kell elviselni azt, amit nem muszály... saját gyereknél sem, ami a családunkban sajnos szintén megtörtént és engem igazol, de nem boldogít. Sőt! Provokálni a legkönnyebb.......

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta