SZÜLŐSÉG

Szeresd meg a gyereked hibáit!

2014. október 18., szombat 18:29

Hogy mi számít hibának, és mi nem, meglehetősen szubjektív kérdés, különösen, ha gyerekről beszélünk. Egy felnőttnél is az, de ott valamennyire eldönti a célszerűség mércéje: egy-egy tulajdonság hozzásegíti-e az illetőt ahhoz, hogy hatékony munkaerő, a környezete számára elviselhető barát, rokon legyen. Ha gyerekről van szó, hajlandók vagyunk nyitottabban gondolkodni, nagyobb teret adni az egyéni sajátosságoknak. Legalábbis jó, ha így teszünk.

Van, aki már a háromévest is abból a szempontból szemléli, hogy azok a tulajdonságok, amiket megnyilvánulni lát, segítik-e a társadalmi beilleszkedését. Örül, ha határozott személyiség a csemete, aki nem engedi, hogy csak úgy elvegyék tőle a homokozóban a lapátját, örül, ha hangosan és jól érthetően köszön, ezzel bevágódva a szomszéd néninél, és olyan kedves a mosolya, hogy még az idegenek is olvadoznak az utcán szembe jőve.

shutterstock 207386449

A szülő lelki szemei előtt ilyenkor megjelenik felnőtt gyermeke, aki ugyanilyen határozott a vetélytársaival szemben, ilyen megnyerő az állásinterjún, és ugyanilyen népszerű a nők (vagy éppen férfiak) körében.

A másik, gyakran előforduló mérce, hogy mit mond a gyerek viselkedése arról, jó anya, jó apa-e a szülő. Sokan azért szégyenkeznek, ha a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy szerintük mások elvárják, mert az tulajdonképpen azt jelenti, elszúrtak valamit szülőként. Természetes, hogy az ember elgondolkodik, ha valóban gond van a gyerekkel, azért mennyiben felelős ő, kell-e változtatnia.

De ezt a vizsgálódást túlzásba is lehet vinni: a jószándékú, ugyanakkor maximalista szülő könnyen hiperérzékennyé válhat, árgus szemekkel figyeli a gyereket, de nem a csemetét látja ilyenkor, hanem saját magát, mint kompetens vagy éppen megbukott szülőt. A gyermek két lábon járó bizonyítvánnyá válik, és ez a szerep felesleges terhet ró rá.

Hiszen senki sem tökéletesen szabályos, mindenkinek, a legnagyszerűbb gyereknek is vannak gyengeségei, nehezebb időszakai. Ilyekor nem segít a problémán, hanem elmélyíti, ha a szülő megijed. Sok helyzetet az old meg, ha az apa vagy anya egyszerűen csak elviseli, elbírja, tolerálja. Vagy, ami még jobb, valahogy megszereti akár magát a „hibát” is.

Ha belegondolunk, sok olyan sajátossága van egy gyereknek, ami, ha így értelmezzük, zavaró, ha úgy, akár büszkének is lehet rá lenni. A hangosan kiabáló, faággal harciasan kardozó gyerek vajon túl aktív, idegesítő, erőszakos, vagy már most egy kis férfi, aki tele van élettel? Az a gyerek, aki a többiekhez képest lassabban oldódik fel, és eleinte elkülönülve kucorog, szorongó és zárkózott, vagy szelíd és érzékeny? Aki órákig figyeli a felhők vonulását, míg a többiek játszanak, magának való vagy elmélyült? És ha mondjuk „elvarázsolt”, az jó vagy rossz?

shutterstock 210497137

Biztos minden szülőnek megvan a véleménye, vagy éppen élménye arról, a felsorolásból melyik gyereket viselné rosszul, és melyikkel jönne ki könnyen.

Egyik szülőt ez idegesíti, másikat az, egyik erre büszke, másik arra, és ez nem annyira a gyerekről szól, inkább a felnőtt hiedelmeiről azzal kapcsolatosan, a szóban forgó tulajdonság segíti-e a gyereket abban, hogy boldog és sikeres legyen, illetve hogy azt jelzi-e vissza, minden rendben van vele, vagy ellenkezőleg, hogy talán valami baj van. Van, aki a hangoskodó gyerek miatt aggódik, mert biztos sok benne a feszültség, míg a felhőket szemlélő biztos rendben van, ha a saját világába merülve is ilyen jól érzi magát. Míg a másik szerint az eleven gyerek az egészséges, aki túl csöndes, az biztos tépelődik, vagy nem találja a hangot a többiekkel.

Ezeket a hiedelmeket annyira egyértelműnek veszi az ember, hogy hajlamos rá, hogy elmulassza megkérdezni, tényleg a gyerekről szól-e, amit levont következtetésként. Általában akkor merül fel ez a kérdés, mikor valaki külső személy gondnak lát olyasmit, amit mi nem, vagy éppen csodálkozik, hogy miért fújunk fel egy nem létező problémát.

A pszichológus gyakran találkozik azzal, hogy tünetként hoz a szülő egy olyan jelenséget, ami valójában teljesen belefér a normális kategóriába, és ilyenkor inkább a szülőnek van szüksége segítségre, hogy megfejtsék, miért villog nála a vészjelző, ha a gyerek így vagy úgy tesz. A gyerek megérzi, és nem szereti, ha valamilyen viselkedést, jellemzőt, ami hozzá tartozik, a szülő üldözőbe vesz. Különösen akkor, ha irritálja a szülőt az adott dolog, ha valahogy túlzó a reakciója, ha a személyiségének ezzel a részével nem tud mit kezdeni.

shutterstock 202721563

Nem arról van szó, hogy baj lenne, ha valamilyen szokást ésszerű okból meg akar változtatni a szülő, például szeretné, hogy ne hagyjon maga után rendetlenséget a gyerek, pakoljon össze. Lehet ezt úgy várni, hogy elfogadja, a gyerekkel együtt jár a rendetlenség, és nem ugrik össze a gyomra, mikor benyit a szobába, hanem valahogy még a rendetlenségben is szereti a gyereket, mert azt is belelátja, milyen jól érezte magát a kölyök, miközben önfeledten játszott, és mindent szétrámolt. És más hozzáállás, ha a szülő szemében ez a vörös posztó, mert szerinte erkölcsi kérdés, hogy rendet tartunk-e, és amíg nincs minden a helyén, neki rossz a közérzete, és utálja az életet, önmagát meg a gyereket.

Vannak hibák, amik megváltoztathatók, és vannak, amik nem. Van, ami lassan, van, ami könnyebben. És vannak olyan tulajdonságok, amik talán nem is hibák. Mindegyikre igaz, hogy jó, ha a szülő képes elfogadni a gyereke részeként, és még ha tényleg hiba is a hiba, megszeretni, legalább átmenetileg, míg ragaszkodik hozzá a gyerek.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.10.20 15:55:43Emmanuel Goldstein

    van erre a specifikus tudatállapotra egy speciális szakkifejezés, mondhatni szó, olyan izé, ami valamivel rövidebb, mint a cikk, ja megvan:
    elfogadás!

  • 2014.10.21 12:11:54mertezműanyag

    Ilyen felesleges szócséplést, ilyen szépen becsomagolva már rég olvastam.
    Azaz cikk írója 0%-ban hasznos válaszokat ad a témában.

  • 2014.12.08 17:02:11Exemplary

    Szuper cikk, érdemes a gyengeelméjűeknek többször elolvasni ha nehezen megy át a mondanivaló!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta