SZÜLŐSÉG

Megszülöm, aztán örökbeadom

2014. október 16., csütörtök 10:30

Miért mond le valaki a gyerekéről? Az örökbeadó anyákról keveset tudni, ritkán állnak a nyilvánosság elé. Ma három olyan terhes nővel beszélgettem, akik erre készülnek. Niki (14), Melani (18) és Rita (24) a terhesség 7.-8. hónapjában vannak, állapotukat titkolják, csak a legszűkebb családjuk tud róla (nevüket megváltoztattam).

A gyerek sorsáról mindhárman nyílt örökbeadással terveznek gondoskodni (ilyenkor örökbeadó és örökbefogadó ismerik egymást). A Gólyahír Egyesület százhalombattai krízislakásában vészelik át az utolsó hónapokat. A lányok 14, 18 és 24 évesek, csinosak, ápoltak, intelligensek. Mindháromnak labda alakú kis hasa van. Azért vállalták el a beszélgetést, hogy javítsanak az örökbeadók társadalmi megítélésén.

Mit csináltok egyébként?

Melani: Az iskolát félbehagytam a szüleim válása és egy költözés miatt, most érettségiztem volna.

Niki: Most kezdtem a gimnáziumot.

Rita: Dolgozom, mellette főiskolára járok, most mindkettőt ott kellett hagynom.

Mit hisz a környezetetek, hol vagytok most?

Niki: A gimiben úgy tudják, egy biciklibalesetből lábadozom.

Rita: A tágabb család azt hiszi, Pesten dolgozom és nincs szabadságom.

Mióta vagytok itt a lakásban?

Rita: Két hónapja. Apa új felesége nézte meg a Gólyahír Egyesületet a neten, és Anya mondta augusztusban, hogy ide fogok költözni Százhalombattára, hogy a szomszédok ne vegyék észre a terhességet.

Niki: Szeptember eleje óta. A szüleim hoztak ide.

Illusztráció
Illusztráció

Ki tud a terhességetekről?

Melani: Az apukám tudja. Az anyukámmal nem jó a kapcsolatom, tőlük eljöttem. Az apukámnak elmondtam, ő mondta, hogy próbál segíteni, de van három féltesóm, nem várhatom, hogy felnevelje az én gyerekemet. Más nem tud róla, pont abbahagytam az iskolát.

Niki: Apa meg anya.

Rita: A szüleim, és mindkettőnek az új párja. Anya és apa új felesége nagyon jóban vannak újabban, én kötöm össze őket.

A gyerek apja tud a terhességről?

Rita: Igen, de ő is egyetért, hogy most nem tudnánk felnevelni, előbb össze kéne magunkat szedni anyagilag, hogy majd később lehessen közös gyerekünk. Ő 19 éves, még tanul, anyukájánál lakik.

Melani: Igen, de köszöni szépen, nem kéri. Emiatt hagyott el. Visszament az előző barátnőjéhez, és éli az életét.

Niki: Azt mondtuk neki, hogy el lett vetetve. Először elmondtam neki, hogy terhes vagyok, de anyáék kérték, hogy találjak ki valamit, ezért hazudtam, hogy már nincsen. Egy faluban lakunk, és nem akarjuk, hogy elmesélje bárkinek.

És ha ő vállalná a gyereket?

Niki: Nem akarjuk, mert akkor mindenki tudná a faluban, hogy tőlem van a kisbaba.

Védekeztetek?

Melani: Akkor, egyszer, pont nem. Úgy voltunk vele, másoknak nem sikerül, miért épp velem történne meg.

Niki: Csak egyszer történt meg, és akkor pont nem.

Rita: Fogamzásgátlót szedtem, úgy volt felírva, hogy a menstruáció alatt nem kell szedni, pont akkor lettem terhes.

Milyen volt, mikor észrevettétek a terhességet?

Rita: Az elején nem akartam elmondani senkinek, úgy fogtam fel, hogy majd elmúlik, mint a nátha, ez velem nem történhet meg. Vettem terhességi tesztet, kétszer is negatív lett, de nem akart megjönni. Elment nőgyógyászhoz, az boldogan mondta: terhes! Én meg bőgtem.

Niki: Tudtam, hogy terhes vagyok, de próbáltam nem foglalkozni vele. Anya vette észre rajtam, mert elkezdtem nagyon sokat enni, vett egy terhességi tesztet, akkor már félidős voltam.

Illusztráció
Illusztráció

Az abortusz nem merült fel?

Niki: Én nem szóltam a szüleimnek, kifutottunk az időből. Anyáék felvetették, de akkor már késő volt.

Melani: Nem. Bennem nem. Nehéz, mert már érzem, ahogy mozog, látom, de tudom, hogy jó családba kerül. Átértékelődött bennem az egész, azelőtt elítéltem az örökbeadást, de ma azt gondolom, jobb, mint elvenni egy életet.

Rita: Nekem volt időpontom abortuszra, de nem mentem el. Féltem. Meg az orvos azt mondta, ott lesz a családsegítői hölgy, fizetni is kellett volna érte. Paráztam, kinek mondjam el, és nem mondtam el senkinek. Pedig elmondhattam volna nevelőapukám testvérének, aki beadagolja anyának. Vagy apukám felesége lányának. De senkinek nem szóltam, mert konok vagyok. Utána meg el is feledkeztem róla. De aztán nőtt a hasam, nem voltak jók rám a ruháim, és kiderült júliusban. Anyuval akkoriban pár hétig nem találkoztunk, aztán mikor újra látott, rám nézett és mondta, hogy te terhes vagy.

Az felmerült, hogy ti nevelitek fel a babát?

Rita: Egy röpke időben, júniusban. Először meg akartuk tartani a gyereket a vőlegényemmel, nevet is találtam neki. Én szerettem volna, de jó életkörülményeket nem tudok most biztosítani, ezért majd később. De elmondtam a babának, és megértett! Most már le tudok róla mondani. Írok naplót a terhességemről (mutatja), és abban benne lesznek az érzéseim.

Melani: Először beleéltem magam, hogy felnevelem, mert anya vagyok, ez a kutyakötelességem, de ahogy múlt az idő, rájöttem, hogy nem fog menni, úgy a hatodik hónap táján. Ha nagyon akarnám, meg tudnám tartani, úgy, hogy anyuéktól hallgatom a gyerek húszéves koráig, hogy ők nevelték fel, és nem tudom megadni neki, amit akarok. Akkor már olyan családhoz kerüljön, akik vágynak rá, és fel tudják nevelni.

Niki: Jó lett volna, akármilyen fiatal is vagyok...

Volt balhé a szüleitekkel?

Niki: Rosszabbra számítottam. Az első hét nagyon nehéz volt, de utána úgy álltak hozzá, hogy már csak segítenek, már nem toltak le mindenért. Nagyon csalódottak voltak, szomorúak, én meg szomorú, hogy ők szomorúak. Jó tanuló voltam, és mindent elrontottam, csalódást okoztam a szüleimnek.

Mennyire biztos, hogy örökbe adjátok a gyereket?

Niki: Száz százalék. Anyáék nem akarják, hogy kiderüljön, még a testvérem sem tud róla.

Melani: Száz százalék. Ragaszkodom hozzá, hiába vannak érzéseim, de nem tudom felnevelni. Még ha apukámék segítenének, akkor sem szeretném, hogy azt halljam vissza, ők nevelték fel.

Rita: Ezer százalék. Majd lesz másik, és elmondom neki, hogy ez volt, vagy megmutatom a naplót (felemeli), hogy anyád ezt írta, olvasd el! Leírom benne a terhességem mozzanatait, hogy ha később terhes leszek, tudjam. Mert én ezt most el szeretném felejteni. Ha lesz gyerekem, szeretném tudatosan várni, akkor el fogok menni minden vizsgálatra, és nem fogok dühöngeni a reklámok láttán, hogy mindenhol babákat mutatnak.

Felmerült, hogy állami gondozásba adjátok a gyereket, és később, ha megjavulnak a körülmények, magatokhoz veszitek?

Mindhárman: Nem.

És titkosan örökbe adni, úgy hogy nem ismeritek a szülőket?

Rita: Így jobb, látjuk a szülőket, hogy milyen körülmények között fog felnőni, válaszolunk a kérdéseikre... Így sokkal korrektebb. Ha nem tudnám, hova kerül, izgulnék érte.

Ismeritek már az örökbefogadókat?

Mindhárman: Még nem.

Milyen családot szeretnétek?

Melani: Normálisak legyenek, jó családi körülmények közé érkezzen, szeretetben nőjön fel, más elvárásom nincs.

Niki: Szeressék, jó helyen legyen. De ez biztos meglesz, mert akik rég várnak a gyerekre, azok szeretni fogják.

Rita: Legyen testvére, hogy felnézzen valakire, hogy az idősebben verjék le a kisebbnek a balhéját. Normális családban nőjön fel, normális szocioökonómiai státuszban, szeressék. Ne legyen nagyvárosi csemete, kertvárosban vagy vidéken éljen, és muzikális családban. Én néptáncoltam, és ő szereti a zenét, szokott partizni a hasamban. Ja, és legyenek értelmiségiek a szülők.

Illusztráció
Illusztráció

Ha ennyi mindent kontrollálni akarsz, nem neveled fel inkább te?

Rita: Nem. Nincs pénz, és én nem tudnék megadni neki ennyi mindent, amit én szerettem volna. Anyáék mondták, hogy ha megszakítom a vőlegényemmel a kapcsolatot, akkor segítenek felnevelni a picit, de ingázna anyuék és apuék között, személyiségzavarral nőne fel.

Te is így nőttél fel?

Rita: Nem, nyolcévesen váltak el a szüleim, anyával nőttem fel, apám ritkán látogatott, a szeretetet nagyobb volumenű ajándékokkal váltotta meg.

És az unokát most vállalná félidőben?

Rita: Eleinte azt ígérte, de most már nem... Anya eleinte attól félt, hogy megtartom a picit, most meg a család szégyenének tart engem. Úgy érzi magát, mint egy mesebeli nagymama, mintha volna is unokája, meg nem is. Mintha anya nem dolgozta volna fel, ami velem történik. Fél, hogy mit szólnak a szomszédok, apáékhoz sem mehetek, inkább úgy döntöttek, jöjjek ide a Gólyahír lakásába.

Niki, milyen érzés, hogy aki örökbe fogadja a gyereket, az jó eséllyel a szüleiddel egykorú lesz?

Niki: Rossz. De tudom, aki annyira fiatal, az még nem tervez gyereket. De végülis nem zavar.

Szeretnétek úgy szülni, hogy ott vannak az örökbefogadók?

Melani: Eddig úgy voltam, hogy semmit nem akarok róluk tudni. De most szeretném, hogy valami kis kapcsolat lenne köztünk, hogy jó szívvel adjam oda nekik. Még nem tudom. Minden nap alakul valami bennem, minden nap mást gondolok.

Niki: Nem. Egyedül akarok lenni. Először felmerült, hogy anya ott legyen, de nem szeretném.

Rita: Szeretném, ha bent lennének a szülőszobán. Eddig úgy volt, hogy császár lesz, mert szemüveges vagyok, de most mondta a doki, hogy szülhetek spontán, mert így legalább a leendő anyuka jobban átérzi a fájdalmat.

Mármint te, vagy az örökbefogadó?

Rita: Én mindenképp érezni fogom. Aki megkapja a picit, foghatja a kezemet szülés közben. Én nem akarom megfogni a picit. És a hangját sem szeretném hallani, de sajnos mindenképpen hallani fogom. Ez elkerülhetetlen.

Esetleg altatásos császárban...

Melani: Ez annyiban jobb megoldás lenne, hogy nem érezzük át annyira a szülést, hogy még nehezebb legyen az elválás. Talán úgy kevésbé érzi át az anya, hogy életet ad egy babának.

Féltek a szüléstől?

Melani: Nagyon.

Niki: Én is nagyon.

Az orvosok hogy bánnak veletek?

Melani: Ahova a Gólyahír visz, azok nagyon kedvesek.

Rita: Anyám vitt el először orvoshoz, ott a nőgyógyász elmondott engem mindennek. Hogy kellett volna védekezni, hogy lehetek ilyen, hogy nem mondtam el a szüleimnek. De már huszonnégy vagyok! Itt viszont korrektek. Én nem is tudtam azelőtt, hogy hol van Százhalombatta, de ez mintha másik földrész lenne, mintha egy búra alatt élnénk, itt segítőkészek, kedvesek az emberek, a rossz dolgok kint maradnak.

Melani: Ültünk kinn a padon, és a szomszéd néni megkínált szőlővel. Tele vannak jóindulattal.

Niki: Én az orvosoktól nagyon féltem. Ahol először voltam, a környékünkön, ott nagyon bunkók. Először anya oda vitt, aztán később, hogy ne derüljön ki, kerestünk egy másik várost. De itt nagyon rendesek, mindenki próbál segíteni, nem úgy néznek rám, mint egy leprásra.

A gyerek apja is le fog mondani?

Melani: Már rég nem tud semmit, a terhességet mondtam neki, azt hittem, nagy örömmel fogadja, de nem. Emiatt mentünk szét, el is költözött.

Niki: Én úgy gondoltam, mivel ő a gyerek apja, tudnia kéne róla, de anyáék lebeszéltek.

Rita: Igen.

A szülés után hat hétig az örökbeadónak joga van meggondolni magát. Mit gondoltok erről?

Melani: Én úgy vagyok vele, mintha nem is lenne ez a hat hét.

Rita: Én nem fogok visszatáncolni. Legszívesebben előre írnék egy papírt, hogy nem fogom meggondolni magam!

Szeretnétek majd fényképet kapni a gyerekről?

Melani: Nem.

Niki: Nem.

Mit csináltok itt egész nap?

Melani: Bevásárlunk, főzünk, tévézünk, internetezünk, kirakózunk.

Niki: Tanulok...

Illusztráció
Illusztráció

Jóban vagytok egymással?

Melani: Igen. Jó, mert azt hittem, hogy csak velem történt ilyen, és itt látom, hogy vannak sorstársak, más is van ilyen helyzetben. Bárki kerülhet ilyen helyzetbe.

Kapcsolatban maradtok később?

Melani: Az ember el szeretné felejteni, ami itt vele történt, de azért az életünk része marad, legfeljebb nem gondolunk rá minden nap...

Rita: Írjatok ki ti is naplót!

Niki, te most komolyabb lettél, mint a többi tizennégy éves lány?

Niki: Nem hiszem. Én mindig más voltam, a suliban is vezéregyéniség voltam, óriási a szám. Otthon is úgy neveltek, hogy mindent komolyan kellett venni, a tanulást is, és nagyon odafigyeltek, hogy viselkedek. Most sokkal jobban értékelek mindent: anyáékat, a barátokat, az iskolát... Minden nap megköszönöm, hogy anyáék vannak.

Érett vagy az anyaságra?

Niki: A korom miatt azt hiszik, hogy bennem fel se merülhet, hogy szeretem a kisbabámat. Én felfogom, hogy nem jó, hogy most jön, de szeretem, kicsit az enyém a baba. Eleinte nehéz volt, de így, a végéhez a közeledve, már tudatosodik bennem, hogy nem marad velem.

Később úgy fogtok rá gondolni, hogy nektek van egy gyereketek?

Niki: Igyekszem majd nem így gondolni rá, mert akkor sosem tudok ezen túllépni.

Melani: Nem szeretnék. Inkább csak úgy, hogy nem öltem meg egy kisbabát, hanem jobb élete van.

Rita: Azon gondolkozom, hogy kiadatom a naplóm.

Mielőtt az egész felmerült, mennyit tudtatok az örökbeadásról?

Melani: Én tudtam róla, de teljesen elítéltem az örökbeadókat. Az örökbefogadókról tudtam, hogy szeretnének gyereket, de az örökbeadókat nem értettem, hogy lehet lemondani a gyerekedről, harcolj érte. Mióta belecsöppentem, átérzem, hogy nem azért mond le az ember, mert neki nem kell, hanem nincsenek meg a körülmények. Ma már más szemmel látom.

Rita: A sztárok örökbe fogadtak gyerekeket, ezt tudtam, de az ismerőseim nem voltak ilyen helyzetben.

Niki: Én nem sokat tudtam róla.

Éppen túl voltál a szexuális felvilágosításon...

Niki: Anya mindig akart velem erről beszélni, de mondtam, hogy én tudom...

Szeretnétek, hogy majd a gyerek tudja, hogy ő örökbefogadott?

Melani: Ez a szülők döntése lesz. De nem szeretném, hogy 18 évesen, mire nekem lesz egy saját életem, bekopogtasson, hogy szia anya, én meg adjak magyarázatot...Nehéz lesz elfelejteni, hogy örökbe adtam, ezzel meg kell barátkozni.

Niki: Ahogy az örökbefogadó szülők jónak látják. Bár szerintem jobb, ha tudja, mint ha mástól hallja meg. Én sem szeretném, hogy megkeressen.

Rita: Ha híres befutott író leszek, adok neki egy dedikált példányt, itt van, olvasd el. Ha nem, akkor odaadom neki a naplót, hogy ezt éreztem, ez volt. És a szülők döntsék el, elmondják-e. Én nem szeretném megnézni a szülés után, nem kérek képeket, és nem szeretném, hogy megkeressen. De ha kiadják a könyvemet, megtalálhatja a könyvesboltok polcain.

Szerintetek kik az igazi szülei a gyereknek?

Mindhárman: Az örökbefogadók.

Ti mijei vagytok a gyereknek?

Melani: Én úgy mondom, anyja, de tisztában vagyok vele, hogy nem...

Vér szerinti anyja?

Melani: Igen.

Mihez kezdtek, ha túllesztek az egészen?

Niki: Folytatom a gimnáziumot. A faluba visszamenni biztosan trauma lesz, rosszindulatú emberek közé, de próbálom túltenni magam rajta.

Rita: Még nem tudom. Szeretnék két új szakmát szerezni, elhelyezkedni, megteremteni az anyagi biztonságot. Elképzelhető, hogy a vőlegényemmel szeretnék maradni. Ami biztos, hogy megtanulok két nyelvet.

Melani: Keresek munkát, és jövőre szeretnék visszamenni estin érettségizni. A szüleim nem támogatnak, egyedül kell eltartanom magam.

Ti most több hónapra feladtátok a megszokott életeteket, hogy megszüljetek egy gyereket, akit nem akartok felnevelni. Hogy gondolkodtok az életeteknek erről a szakaszáról?

Melani: Most ez sajnos így történt, de igazából nem bánom, mert tudom, hogy a következő gyerekemnél sokkal jobb anya válik belőlem ezáltal, ez majd megerősít.

Niki: Nem hiszem el az egészet, mintha egy filmben lennék. Nagyon rossz. Anyáék miatt a legrosszabb. Nagy lelkifurdalásom van feléjük.

Rita: Mintha a 2014-es év meg se történt volna. A memóriámból szeretném kiradírozni. Múlt héten merült fel bennem, hogy ha kiírom magamból, akkor az a kis pici hely bennem üresen marad és a többi kellemes élményemet oda beteszem. Minden embernek vannak olyan események az életében, amelyekre nem szeretne emlékezni. Velem elég durva dolgok történtek, és ezeket az agyam legalsó részében, elrejtve őrzöm, mint egy várbörtönben. És sikerül! Nem emlékszem rá, hogy mi történt annó. Bebeszélem magamnak, és működik.

Számíthattok a szüleitekre?

Melani: Igazából nem. Apukám alkoholista, neki megnyugtató volt elmesélni, de igazából rá sem számíthatok.

Niki: Csak rájuk számíthatok. Még a testvérem sem tudja.

Rita: Anya nem tud megbocsátani, számára szégyen, hogy huszonnégy évesen teherbe estem...

Mit tanultatok ebből a történetből?

Niki: Sok mindent átértékeltem, komolyabban fogom venni a családomat, a testvéremet, a tanáraimat. Még akit ki nem állhatok, az is nagyon hiányzik. Én legalább már tudom, milyen az, mikor csak a családodra számíthatsz. A kortársaim csak most fognak elmenni rossz irányba, én már vissza is jöttem. Én tanultam ebből, és mindent át fogok gondolni, nem szeretnék soha többet ekkora hibát elkövetni.

Rita: Én úgy döntöttem, hogy kiállok az örökbe – kik is vagyunk mi? – az örökbeadók jogaiért. Lehet, hogy később felvállalom nyíltan az örökbeadást, hogy ne úgy kezeljenek minket, mintha leprások lennénk.

Melani: Semmi rosszat nem teszünk. Nem véget vetettünk az életének egy abortusszal, hanem új életet adtunk.

A beszélgetés létrejöttéért köszönet Mórucz Lajosnénak, a Gólyahír Egyesület elnökének.

Akit bővebben is érdekel az örökbefogadás témája, az Örökbe blogon talál olvasnivalót.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.10.16 23:33:56vitaygeorgina

    Pampalini, igazán szívből javaslom neked, hogy gondolkozz el a család szerepén régen és ma. Régen is előfordult, hogy egy családot nem a szent érzelmek tartottak egyben, hanem az anyagi kényszer, a félelem a botránytól, és a nők tűrésre kényszerítése. Volt olyan család is, amelyik jól működött, és olyan is, amelyik nem, de a válás nem volt elfogadható, és pokolbeli állapotok uralkodtak, asszony és gyerekverés, anyagi kiszolgáltatottság, stb. Azért nem volt annyi válás, csonka család, stb, mert a társadalom megbélyegezte az ilyeneket.
    Az én véleményem nem az, hogy a család fogalma kiüresedett, hanem az, hogy a családok épp olyan jól-rosszul funkcionálnak, mint régen, és akinek működik, annak a legnagyobb boldogság forrása lehet, akinek meg nem, annak pedig megvan a lehetősége, hogy változtasson, és nem kell megmaradni egy alkoholista, szerencsejátékos, mániákus félrekefélő, vagy erőszakos partner mellett csak azért, hogy a család egyben maradjon. És azt is nagy vívmánynak tartom, hogy aki terhes lett, de nincs olyan helyzetben, hogy a gyereket felnevelje, azt nem korbácsolják meg, nem veti ki magából a társadalom, hanem gondoskodik a gyerekről az örökbeadás lehetősége révén.
    Nagyon igazságtalan dolog a nőket megbélyegezni ezért, mert a gyerekcsináláshoz két ember kell, és nem látom sehol (nem erre a cikkre gondolok, hanem általában a témával foglalkozó helyeken), hogy olyanokat mondanának, hogy micsoda szemét apa az olyan, aki lemond a gyerekéről, és örökbeadja. Vagy micsoda felelőtlen hapsi, aki megcsinálja, aztán tojik rá. Ezért az egészért mindig a nők a felelősek, mert a nagy hassal nem tudnak egyszerűen kisétálni a problémából.

  • 2014.10.16 23:46:31holdkoros

    bakker, de jó hogy írsz és elvész :(

  • 2014.10.16 23:46:54Meláni18

    vitaygeorgina : Elöször is köszönöm a hozzászólásodat. Másodszor pedig nagyon eggyetértek veled, jól fogalmaztad meg a dolgokat! Minket elítélnek de a kedves apukák hol vannak ? Rajtunk nincs semmi felelőség, nem támadják őket pedig mint mondtad mindenhez két ember kell !

  • 2014.10.16 23:46:54Meláni18

    vitaygeorgina : Elöször is köszönöm a hozzászólásodat. Másodszor pedig nagyon eggyetértek veled, jól fogalmaztad meg a dolgokat! Minket elítélnek de a kedves apukák hol vannak ? Rajtunk nincs semmi felelőség, nem támadják őket pedig mint mondtad mindenhez két ember kell !

  • 2014.10.17 00:03:29holdkoros

    @katus15

    "de ne gondold hogy a boldogsag csak anyagi javakon mulikˇ"
    Ebben igazad van. Nem azon múlik.
    Nekem 9 éves koromtól kezdve nem az keserítette meg az életemet, hogy nem telt erre vagy arra, hanem az, hogy anyám nem bírta magában feldolgozni, hogy ez nincs, az nincs. hogy semmi egyébről nem szól az élete, cska hogy vadászik, hogy megetesse a kölyköket. Sikerrel, vagy épp nem.
    Úgyhogy egy stresszes, idegbeteg, hisztérikus anya mellett kellett felnőnöm. Pedig valószínűleg ő is csak a legjobbat akarta. És az emberek nagyobb része rámegy arra, ha nem tudja azt adni, amit szeretne.
    Szóval jah.. a pénz biztos nem boldogít, de mindenesetre nem hátráltatja a boldogságot...

  • 2014.10.17 00:16:09Meláni18

    Megszeretnénk a Gólyahír Egyesületnek köszönni, hogy mellettünk áll és átsegít minket ezen! Caládunk helyett ők mellettünk állnak és megtesznek mindent annak érdekében, hogy nekünk és a kicsiknek egyaránt segítsenek! Nagyon hálásak vagyunk !

  • 2014.10.17 00:51:50bandi2004

    @holdkoros

    Sajnálom, hogy ilyen anya mellett kellett felnőnöd. Tudom, nem ez a téma, de ha már szóba került: én is rendkívül szegény családban nőttem fel, évekig gyakorlatilag vajas kenyéren éltünk (bár ez nem tűnt fel, akkor nekünk ezt volt AZ ennivaló. A szüleink rengeteget dolgoztak, nagyszülőkre, rokonokra nem támaszkodhattak, mégsem panaszkodtak. Azt gondolom, a szerető család sok mindenen átsegítheti az embert, nem feltétlenül kell, hogy a gyerekek érezzék, hogy nélkülöznek. Nekünk a testvéreimmel nagyon sokáig nem tűnt fel, hogy azért nincs közös étkezés, mert a szüleink nekünk adják az ételt, ők meg eszik a maradékot. Sokat játszottunk otthon, kirándultunk, apám mindenfélékből játékot fabrikált, soha senki nem éreztette velünk, hogy gáz lenne, ahogy élünk, vagy hogy a szüleink a semmire vállaltak gyereket (megjegyzem, mindketten sokdiplomás emberek, akik mégis nehezen boldogultak). Emlékszem, óvodás voltam, mikor első alkalommal éreztem azt, hogy a mi családunk nem átlagos: mindenki mást befizettek az évenkénti bábszínház- és mozi előadásokra, csak nekünk nem tellett rá. Akkor, ott, azokon a délutánokon egyedül az üresen kongó óvodában rémesen éreztem magam, de nem gondolom, hogy ez az élmény beárnyékolta volna a gyermekkoromat.
    Visszakanyarodva az eredeti témához:Részemről (magam is anyukaként, várandósan) azt gondolom, le a kalappal ezek előtt az anyák előtt, hogy vállalják a babavárással, szüléssel és a lemondással járó áldozatot, hogy a gyermekük jó családban nőhessen fel.
    A kommentem arra mindössze volt válasz, hogy ezek a lányok/anyák nem feltétlenül az anyagiak miatt dönthettek úgy, hogy lemondanak a gyermekükről, és nem értek egyet azokkal, akik ilyen irányba próbálták terelni a gyermekvállalás témáját.

  • 2014.10.17 02:12:28Mikrobi

    Ezerszer inkább örökbe adni, mint megölni!!! Melani, jól tetted, megmentetted a gyermeked életét!

  • 2014.10.17 08:10:49Bockó

    A faluban 'ciki', ha a gyereked fiatalon szül? Komolyan, ez a szempont? Ezért dobod el az unokádat?

    ...Erre nincs szó.

  • 2014.10.17 08:36:56Julia Paszternakne Toth

    Mennyi szánalmas, fröcsögő, mocskolódó komment!!! Gratulálok, magyar társadalom - nők, anyukák - gondolom főleg ez a réteg olvasta!!
    Ez a három nő, akármennyire is éretlenek esetleg, vállalta azt, hogy nagy lemondás árán kihord egy életet, és annak az életnek a további sorsáról gondoskodik az örökbeadással!! Akármennyire is tartjátok suttyónak, cigánynak, idiótának, személyiségzavarosnak és minden más "kedves" tulajdonsággal felruházottnak őket... Nézzetek körül a saját házatok táján??? Sepregessetek? Hányatok sunnyogott el inkább abortuszra??? Hánynak van olyan korú egyetemista, pályakezdő gyereke/családtagja mint Rita? Mennyire érett is az a fiatal? Haverok, buli, fanta, minden hétvégén más f.sz- nyilván nem a nagy átlag ilyen, de azért előfordulhat jócskán. Infantilis nemzedék, hm de ki tette azzá azzal, hogy nem nevelt jól??
    Személy szerint köszönöm a három életet adó édesanyának, hogy ennyire őszintén, részletesen vallottak a helyzetükről. Ha Rita pl. arccal, névvel ki mer majd állni örökbeadóként, az igenis érett tett lesz! Mindegyikőtöknek problémamentes várandósságot kívánok, a babáitoknak pedig boldog életet!
    És köszönet a Gólyahírnek is, hogy mindezt lehetővé teszi!

  • 2014.10.17 09:25:48eastern sugar

    nagyon nagy tiszteletem ezeknek a lányoknak, hogy ki mertek állni! minden jót kívánok nektek és a gyerekeknek is!
    ami meg a kommenteket illeti,beszarás...abortuszos cikknél szó szeirnt hemzsegnek egymás hegyén-hátán az olyan hozzászólások, hogy rohadt gyilkos, bezzeg hányan várnak gyerekre, bezzeg örökbe is lehetett volna adni, szülje meg ha már megcsinálta stb. örökbeadós cikknél meg lehet hogy ugyanazok nyomatják bagy hangon, hogy én bezzeg nem mondtam le a gyerekemről, miylen anya az ilyen, meg kell tartani bármi áron. ja, gondolom sokgyerekes családos cikknél megint ugyanezek nyomnák, hogy minek az ilyennek gyerek. döbbenetes, hogy miylen szinten van itt arra berendezve minden, hogy a nő semmit nem csinálhat jól, ha van kalapja, az a baj, ha nincs, az. az apukák meg szokás szerint csak akkor kerülnek elő, ha valakinek meg az jut eszébe, hogy annak meg joga van tudni róla. de persze az, hogy az milyen rohadék apa,aki lemond a gyerekről (sszerintem amúgy nem az), az nem szerepel sehol, csak hogy az anya milyen rohadék. remek.

  • 2014.10.17 09:33:32Kergelepke

    A Juno tényleg jó film volt

  • 2014.10.17 09:58:4519880513

    Én tisztelem ezeket a lányokat azért, mert nem a könnyebbik utat választották. Egyedül Rita az, akit egyszerűen nem bírok megérteni, nem bírom átérezni a helyzetét...24 évesen csak a gyerekkorát akarja egyre kitolni. Nem lenne ugyan fáklyásmenet, de lenne annyi bevétele, amivel fel tudná nevelni a kisbabáját..és van annak a gyereknek apja is, basszus! A minimálbér után a GYED kb. 70 000 Ft, + CSP kb. 12 000 Ft, + tartásdíj. Nehéz lenne, de nem lehetetlen. Ezt azért merem leírni, mert én 20 évesen szültem az első gyermekemet. Egyetemről mentem szülni, és akkor még csak a GYES járt, kb 28e Ft. Igaz, nálunk apuka is vállalta, de ő is csupán két évvel idősebb nálam. Szüleink anyagilag nem tudtak segíteni jóformán. Most 26 és 28 évesek vagyunk, nagyon kemény évek után (azért soha nem éheztünk, és a gyereknek mindene megvolt) tartunk ott, hogy stabil anyagi körülmények között élünk, én lediplomáztam, és született azóta még egy gyermekünk is. Szóval így is lehet...De elítélni nem ítélem őt sem el, csak mutatni akartam, hogy egy másik döntés is elvihet jó irányba. Én a helyében - ha tényleg akarja a babát, persze - a sarkamra állnék, és megtartanám.
    De mindhárom lánynak kitartást kívánok, nagyon nehéz út áll előttük, sajnálom őket...

    u.i.: valaki írt valamilyen statisztikát abortuszokról...Nekem sem volt még, és elképzelni sem tudok olyan élethelyzetet, hogy lehetne. Bocs az offért.

  • 2014.10.17 10:34:59Kin y13

    Sziasztok Lányok!

    Szép és jó dolog amit csináltok. Remélhetőleg jó döntést hoztok.

    Sokan azt gondolják, hogy velük nem történhet meg, hogy terhesek lesznek ha csak egyszer védekezés nélkül vannak együtt. Pedig sajnos igen. Elég egy alaklom is ahhoz a piciny élethez.

    Én gyógyszer mellett lettem terhes, 24 évesen. Faluból jöttem, tudta az egész falu, hogy terhes vagyok. Hosszú sztori. De köszönöm a szüleimnek és a páromnak, hogy végig mellettem álltak és most is melletünk vannak, mert ezeket a sorokat olvasva tudom értékelni, hogy milyen nagy dolog. Az érzelmi oldalról beszélek. Az anyagiak azok mellékesek most.

    Azt írtátok elakarjátok felejteni, hogy anyák letettek és a világra hoztatok egy kisembert. Szerintem ez lehetetlen. Annyit szeretnék kérdezni, hogy elmondjátok majd a párotoknak vagy a második gyereknek? Elmesélitek, hogy anno x évesen szültem egy gyereket és örökbe adtam? Vagy kicsi kis csillagom anyának nem te vagy az első gyermeke?
    Semmi rossz szándékot nem akarok kelteni a kérdésemmel. Tényleg csak kíváncsiság.
    Bízom benne, hogy helyes döntést hoztok és túl tudjátok tenni magatokat az életetk ezen szakaszán. Bár elfelejteni sosem fogjátok!

  • 2014.10.17 10:37:48Kin y13

    Még annyi, hogy a gyed az csak 50.000ezer forint. A családi pótlék az 12.200Ft. A családi adókedvezmény 10.000Ft/hó.
    Szülésnél van még 60.000Ft gyermekágyi segély vagy kelengye pénz. Ki hogy nevezi.

  • 2014.10.17 10:43:25Békabébi

    Ha feketén dolgozott, ha nincs két év munkaviszonya, ha iskola mellett csak heti pár órát dolgozott, akkor nem jár a gyed, marad a 25 ezres gyes. Abból elég nehéz albérletet fizetni, ha a szülei nem állnak mellé.

  • 2014.10.17 10:43:44[c]

    Pampalini13
    Amíg meg sem legyintett a szele egy ilyen élethelyzetnek, ne ítélkezz.

  • 2014.10.17 12:58:08Csigu8

    Kedves Niki, Melani és Rita!

    Köszönöm Nektek, hogy vállaltátok a riportot és az azzal járó kellemetlenséget (itt az álszent, könnyen ítélkező hozzászólókra gondolok, akikbe egy csepp empátia sem szorult). Köszönöm, hogy a riport által megismerhettem a történeteket és az érzéseiteket!

    Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a gyereknek csak szeretetre és törődésre van szüksége! Nem drága ruhákra és játékokra gondolok, de minden kisgyerek megérdemli a biztonságos, meleg otthont és a jó ételt és ez bizony pénzbe kerül, ha tetszik, ha nem.

    Az viszont szíven ütött, hogy később majd nem akartok találkozni a gyermeketekkel, de megértem a jelenlegi érzéseiteket. Neki viszont fontos lehet majd és nem a számonkérés miatt. A miértekre kap majd egy lehetséges választ örökbefogadó szüleitől, amit minden bizonnyal el is fogad, egyszerűen csak tudni szeretné, hogy kinek a vonásait örökölte.

    Minden tiszteletem a Tiétek, hogy gondoskodtok a babáról!!!

  • 2014.10.17 16:07:35DIldiko

    Father Justice ♋
    Szerintem Rita pont azt szeretné a gyerekének, ami neki magának nem adatott meg, hogy a baba ne kerüljön majd olyan helyzetbe, mint amiben ő most van.

  • 2014.10.17 16:11:52DIldiko

    Pannon Puma mint mondtad jó esetben (99,9%) nem történik meg. De mi van azzal a 0,01%-al? Ez tízezerből egy. Ráadásul én is ismerek olyan anyát, akinek gyógyszer, spirál mellett, sőt petevezeték elzárás után született gyereke.
    Nem véletlenül mondják, hogy az egyetlen biztos fogamzásgátlás a citromos víz - helyette!

  • 2014.10.17 17:07:50amber.007

    Bockónak igaza van..... egész nap a nagyszülők jártak a fejemben.....lányok, tényleg nem akarok kötekedni, ugyanakkor megkérdezném a szüleitektől, elgondolkoztak azon, mi lesz ha 5 év, 10 év, 20 év múlva, ha felteszitek nekik a kérdést: anyu, apu, tényleg ez volt az egyetlen lehetőség? nem lehetett volna valahogy mégis megoldani? akkor mit fognak nektek válaszolni?

  • 2014.10.17 17:37:48Paula25

    2/2

    Ha pedig ez az interjút csak egy olyan titkolt terhes olvassa aki még nem döntötte el ,hogy mit kezd a pocakjában növekvő kis élettel, és a Ti hatásotokra nem öli meg akkor pedig megérte állni a sarat itt is! Szerintem... De mint már írtam: nem vagyunk egyformák! Szerencsére!

  • 2014.10.17 18:19:48DIldiko

    Az előbb leírtam, de elveszett, ezért most újra leírom.
    Sziasztok Lányok!
    Eddigi életetek legnagyobb és legnehezebb döntése áll mögöttetek. Nagyon szomorú, hogy ezt a döntést kellett hoznotok, és igazából csak Niki mellett van a családja, de az is jobban fél a falu szájától, mint a saját lelkiismeretétől. Gondolom, ha a gyerek apja és a család is mellettük áll, akkor más döntések születhettek volna. De nagyon örülök, hogy nem elvetettétek, hanem odaajándékozzátok valakinek, akinek a legnagyobb vágya a saját gyerek, de ez valamiért nem teljesülhet. Remélem, nagyon fogják szeretni helyettetek is.
    Egy régi történet, amit én tapasztaltam: Kb. 20 éve csecsemőotthonban dolgoztam. Mikor odakerültem volt ott egy értelmes kb. 1,5 éves fiúcska akit minden hétvégén és sokszor hétközben is látogattak a szülei. Az anyja kb. 14 éves lehetett, mikor megfogant a baba, az apja 1 évvel idősebb. Ők is vállalták a babát, de egyikük szülei se akartak hallani se az unokájukról. Ezért ők csecsemőotthonba adták. Amikor az apuka 18 éves lett azonnal kivitte a gyereket és mikor az anyja is betöltötte a 18-t ő is odaköltözött hozzájuk. Azóta is sokat gondolok rájuk, remélem, legalább akkora szeretettel vannak egymás iránt, mint akkor voltak!
    Remélem, soha életetekben nem kell ilyen döntést hoznotok többet!
    További eseménytelen várandósságot kívánok és remélem, lelkileg túl lesztek ezen az egészen, mert nem lesz könnyű!

  • 2014.10.17 18:32:26Meláni18

    Köszönjük szépen mindenkinek a bíztató szavakat!

  • 2014.10.17 19:27:43sajtos pogi

    az interjút olvasva olyan érzésem lett, mintha a lányok valami szekta tagok lennének és némi agymosáson már átmentek

    az hogy ők örökbeadják a gyereküket nem egy felelős gondolkodás eredménye, legalábbis kettőnél nem, hanem egyszerűen kifutottak az abortuszos időből. Az egyik mert félt, a másiknak meg az anyja vette észre félidőben.

  • 2014.10.17 19:35:00sajtos pogi

    A történeteik után még kevésbé értem mi visz rá egy embert az örökbeadásra, azt hittem ennél elkeserítőbb, kilátástalanabb helyzetben lévők választják ezt az utat.

    A 24 éves nagyon éretlen érzelmi világgal rendelkezik. A sikert, hírnevet, pénzt látja az örökbeadás kapcsán. Tényleg elhiszi, hogy pár év múlva képesek lesznek az örökbeadott gyerek édes testvérét békességben, boldogságban nevelgetni???? Ez a döntésük nem fogja rányomni a bélyeget a mindennapjaikra?

  • 2014.10.17 19:36:40shadowboxer

    Nem tudom (nem is akarom) elítélni őket. Ez bármikor előfordulhat másokkal is. Valójában inkább becsülöm őket, hogy vállalták, hogy megszülik a babákat. Ez nem kis döntés, bár nyilván tele voltak félelemmel (még most is), emiatt talán tényleg ez volt a könnyebb... ennek a 3 babának minden esélye megvan arra, hogy szerető család vegye őket magához és jó életük legyen.
    A három lánynak kitartást kívánok, fejezzék be az iskolát, hogy a később megszületendő gyermeknél ne kelljen ilyen nehéz döntést hozni..

  • 2014.10.17 19:51:04Pakinyanya

    Én is örökbefogadó anya vagyok, így sírva olvastam el a riport nagy részét.
    Viszont nem sokkal előttem írta valaki, hogy azzal sokat tennétek még a gyerekekért, ha nem nehezítenétek meg majd a találkozást, ha ő úgy kívánja. Ezzel valószínűleg hatalmas sebet lehet okozni. Ezért kérlek titeket (arra gondolva, hogy remélem az én gyerekeimnek nem kell ilyen akadállyal szembesülni egyszer, ha fel akarják keresni a vér szerinti szüleiket), hogy ezt gondoljátok át.
    Valamint az szerintem önámítás, hogy ezt el lehet felejteni és ki lehet törölni. Ez a lemondás szerintem veletek marad és ti is hordozni fogjátok. Előttem is írta egy örökbefogadó szülő, hogy sokat gondol a fia vér szerinti anyjára. Én is sokat gondolok mindkét gyerekem vér szerinti anyjára, és arra jutottam, hogy ha én ennyit gondolok rájuk, akkor valószínűleg ők is sokat gondolnak ránk. De lehet, hogy ez téves következtetés. Ettől még azt gondolom, hogy nem lehet ilyen egyszerűen túllépni az örökbe adáson, azt nektek is fel kell dolgozni és eltemetéssel az nem megy.
    Köszönöm nektek én is a cikket!

  • 2014.10.17 20:02:20sajtos pogi

    pakinyanya

    Persze, hogy nem akar találkozni majd a gyerekével. Első pillanattól titkolják, bújdosnak, nem akarják felvállalni az ismerősök előtt. Képzeld el 20 év múlva lesz egy boldog családjuk, és egyszer csak felszínre kerül a sötét múlt. Ráadásul a történetekből talán csak a 18 éves helyzete tűnik valóban kilátástalannak, a másik kettő inkább a mit szólnak majd mások, meg a nekem most éppen így kényelmesebb kategória.

  • 2014.10.17 20:16:15Meláni18

    'sajtos pogi
    A történeteik után még kevésbé értem mi visz rá egy embert az örökbeadásra, azt hittem ennél elkeserítőbb, kilátástalanabb helyzetben lévők választják ezt az utat."

    A cikk egy kis töredéke annak ami velünk történik, azt nem tudhatod, hogy valójában mennyi minden áll ennek a hátterében .

  • 2014.10.17 20:32:23Meláni18

    Pakinyanya : Tisztában vagyunk vele, hogy ezt sosem fogjuk tudni elfelejteni mert mindig bennünk lesz, hogy vajon mi lehet a kisbabánkal, egézséges-e,hogy telnek a napjai, vajon minden rendben van-e vele stb. De mivel ez egy nagyon nehéz időszak ezért az ember majd próbálja elnyomni magában az érzést persze tisztában vagyunk vele, hogy ez nem nagyon fog sikerülni de mégis reménykedünk,hiszen sajnos az életnek mennie kell majd tovább, és igen reménykedem benne, hogy idővel majd begyógyulnak a sebek vagy legalább enyhül a fájdalom!

    Az hogy nem szeretnénk, hogy megkeressenek majd 18éves korukba az nem azért van mert nem szeretjük őket vagy majd a családunk elött nem fogjuk őket felvállalni! A saját nevemben mondhatom, hogy biztosan tudni fog a férjem róla és majd a gyerekem is, hogy volt egy kis baba akit sajnos nem tudtam volna felnevelni. Itt az érzelmek amik dominálnak, nehéz tőlle így is elszakadni és egyszerűen bele se tudunk gondolni, hogy milyen lenne ha tényleg megjelenne. Persze nem küldeném el, hogy menj innen csak egyszerűen félnék a helyzettől,a találkozástól és nemtudom, hogy fogadná az egészet.

  • 2014.10.17 20:49:25sajtos pogi

    Meláni18
    Téged nagyon sajnállak, őszintén. Félő, hogy te ebbe bele fogsz roppanni.

  • 2014.10.17 21:10:11Meláni18

    Az ember megpróbál erős maradni és túltenni magát rajta, remélem sikerülni fog ! Egyébként Ritának és Nikinek is nagyon nehéz.:(

  • 2014.10.17 21:30:3719880513

    Én is nagyon sajnállak téged Meláni...a kommentjeidből kiderül, hogy mennyire egy normális, értelmes csaj vagy. Bárcsak megtehetném, hogy hozzásegíthesselek ahhoz, hogy megtartsd a kisbabád...

    Nekem még annyi jutott eszembe a témához - bár nem akarok lelombozni senkit - de az sem feltétlen biztos, hogy jó örökbefogadó szülőkhöz kerül a gyermek. Láttam rá példát, hogy az örökbefogadó szülők szépen nevelték a gyereket kb. 2 évig, akkor a nő megkergült, elmarta maga mellől a férjét, aki alkoholista lett, a munkahelyéről kirúgták, nagyon lecsúszott. A nő egy darabig még nevelte a kisfiút az új hapsival, majd lepattantak külföldre. A kisfiút most a nő anyja neveli. Szóval sajnos az sem biztos, hogy tuti 100% jó helyre kerül az örökbe adott gyerek.

  • 2014.10.17 21:33:31Csigu8

    Kedves Meláni18!

    Ha egy gyermek tudja, hogy őt örökbefogadták, akkor mindenképpen felteszi azt a kérdést, hogy „ki vagyok én és miért nem kellettem?” Örökbefogadó szüleinek egyik legnehezebb dolga átsegíteni őt az ezzel kapcsolatos nehézségeken, mert ilyen nehézségek biztosan lesznek. Remélhetőleg ez sikerül, törődésük és szeretetük segítségével egészséges lelkű, kiegyensúlyozott, boldog felnőtté válik. És akkor szeretne találkozni azzal, akinek az Életét köszönheti (lehet, hogy tényleg csak meg akarja köszönni). Mit érez majd akkor, ha a kérését elutasítják?

    Lehetséges, hogy csupán egyetlen találkozás egy semleges helyen elég neki ahhoz, hogy lezárja magában ezt a dolgot és továbblépjen. Nem akar az életed része lenni, nem akar kellemetlenkedni, csak látni szeretne egyszer az életben.
    Szereted, hiszen gondoskodsz róla, azzal, hogy örökbeadod. Lehet, hogy Neked is megnyugvás lesz majd, ha látod, hogy ki lett belőle.
    Mindegy, ez még nagyon messze van.

    Semmiképpen nem akartalak bántani ezzel a hozzászólással, lehet, hogy a Te helyedben én is így gondolnám...

  • 2014.10.17 21:33:44Paula25

    Bocsánat, valami okból adatvesztés áll fenn, ismét megpróbálom bejegyzésemet megjelentetni.
    1/2

    Lányok!

    Először is kezdem azzal, hogy nagyon sajnálom amiért ilyen sok negatív és sértő hozzászólást kaptatok. Én nem szeretnék ítélkezni sem felettetek, sem azok felett akik felruházva érzik magukat az ítélkezésre. Én tudom magamról, hogy nem én vagyok az Isten, ezért nem is veszem el az ő munkáját.
    Pár tényt és a saját véleményem szeretném megosztani, anélkül, hogy ezzel bárkit is bántani akarnék.
    Én azt olvastam a cikkből, hogy a lányok már döntöttek. Ezért nem szorulnak tanácsra azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenniük. A védekezéssel kapcsolatosan végképp nem kell észt osztani, a babák már megfogantak. Beismerték hibáikat és segítő szándékkal vállalták az interjút. Azért, hogy aki nem ismeri a háttérben zajló indokokat, az első kézből tudjon róluk. Aki hasonló helyzetben van az tanuljon belőle.
    Véleményem szerint olyan emberbe (sőt egy gyerek közülük), aki élete legnehezebb döntését hozta meg belerúgni, hatványozza a bűn fogalmát! Nem számíthatnak a családjukra, egyedül maradtak a problémájukkal és nagyon nehéz időszakot élnek meg. Ilyenkor segíteni kell rajtuk, nem ítélkezni felettük.

  • 2014.10.17 21:34:18Paula25

    2/2

    Ez az én véleményem. De nem vagyunk egyformák. Olyannyira, hogy amikor én Rita nagy port kavart szavait olvastam arról, hogy milyen családot szán a babának, az én első gondolatom az volt, hogy "Te jó ég! Ez a lány nekem akarja adni a gyerekét! Számomra ez hízelgő és nem felháborító.
    Még annyit szeretnék írni nektek lányok, hogy tekintsetek erre a cikkre úgy ahogy eredetileg gondoltátok. Ne vegye el a kedvetek az, hogy nem mindenki ért veletek egyet. Mindenkinek jogában áll dönteni az életéről! Nektek is! Az, hogy idegen embereknek erről mi a véleménye teljesen lényegtelen! Ha megértést kerestek akkor ránk örökbefogadó szülőkre mindig számíthattok. Hisz életünk legdrágább és legféltettebb kincsét egy olyan embertől kaptuk mint Ti! Hibáitok miatt ítélkezni senkinek sincs joga, döntésetek miatt pedig egy boldog család születik majd.
    Ha pedig ez az interjút csak egy olyan titkolt terhes olvassa aki még nem döntötte el ,hogy mit kezd a pocakjában növekvő kis élettel, és a Ti hatásotokra nem öli meg akkor pedig megérte állni a sarat itt is! Szerintem... De mint már írtam: nem vagyunk egyformák! Szerencsére!

  • 2014.10.17 21:57:54seamstress

    Először is hagy szögezzem le hogy nagyra becsülöm a lányokat azért, mert úgy döntöttek, hogy megszülik a gyerekeket és így segítenek olyan pároknak családot alapítani, akiknek ez eddig nem sikerült.
    DE. Szöget ütött egy mondat:

    Rita: Fogamzásgátlót szedtem, úgy volt felírva, hogy a menstruáció alatt nem kell szedni, pont akkor lettem terhes.

    Ez csak nekem szúrt szemet? Nyilvánvalóan nem kell menstruáció alatt fogamzásgátlót szedni ( tablettaszedés esetén nem is valód menstruációról, hanem "megvonásos vérzés"-ről beszélünk) de ha helyesen szedik, ez alatt az időszak alatt is védelmet nyújt.

  • 2014.10.17 22:29:36Reva Nhf

    Szerintem is nagyon jó döntés volt nem megölni, hanem örökbe adni a babákat. Tényleg rengeteg szülő vár rájuk, akik szeretni fogják őket, és mindent megadnak nekik, amit tudnak!! :)

    Engem azért zavar ez a sok elvárás az örökbefogadó szülőkkel kapcsolatban. Mi van akkor ha nem többdiplomásak lesznek és nem értelmiségiek?? Egy állandó munkahellyel rendelkező, és saját lakásban élő, egyszerű házaspár miért ne kaphatná meg? Mondjuk egy kőműves és egy ruházati eladó. Akkor ők mondjanak le a babáról, mert nekik biológiailag nem lehet, és nincs több diplomájuk, nyelvvizsgájuk, egzisztenciájuk? Mert ők nem külön órákra, hanem mondjuk kirándulni vinnék el a gyereket? Értem én az anyagi biztonságot, de ezek mellett is lenne a gyereknek mit ennie, lenne tető a feje felett, és meglenne minden alapvető dolog. Nem beszélve arról, hogy ugyanúgy, ha nem jobban tudnák szeretni. És most nehogy valaki félreértse, amit mondani akarok. Én nem vagyok a diplomások ellen. Én is főiskolán tanulok jelenleg. DE nem értem, hogy mondjuk olyan ismerősöm, aki nem tanult tovább, hanem dolgozni ment (és tisztességesen dolgozik), miért ne kaphatna babát, ha olyan helyzetben lenne?

  • 2014.10.17 22:38:12Meláni18

    Csigu8 : Semmiféleképpen nem fogom elutasítani, ha bekopog hozzám és kérdőre von, hogy mégis miért vagy akármi.Csak félek a találkozástól ami szerintem érthető. Nem szeretné ha azt gondolná, hogy csak úgy eldobtam magamtól mert nem akartam őt és kész (remélhetőleg az örökbefogadó szülők majd elmesélik neki a helyzetet, hogy hogyis történt).Egyszerűen else tudom képzelni, hogy mi lesz akkor, bár mondjuk még odébb lesz, de remélem megfogja érteni a döntésemet!

  • 2014.10.17 22:41:12Meláni18

    Köszönjük a megértő hozzászólásokat nagyon jól esnek! És köszönjük a Gólyahírnek, hogy mellettünk állnak !

    A rosszindulatú kommentekre csak annyi, hogy senki nem ismer minket, nemtudja az élethelyzetünket, nem lát bele teljesen a történetünkbe, nem érzi át amit mi érzünk és azt kívánom ne is érezze és sose kerüljön ilyen helyzetben!

  • 2014.10.18 06:30:37sajtos pogi

    Paula25
    nem akarsz ítélkezni, de valahol mégis azt teszed

    miért ne mondhatná el valaki, hogy az örökbeadással veszélyes vizekre eveznek a lányok, a saját és a gyerekük jövőjét is nézve

    ők most egy olyan közegbe csöppentek, ahol nap mint nap az örökbeadást helyességét erősítik bennük, mert a pártfogóknak ez az érdekük

    nekem nagyon nem tetszik, hogy a jövőbeni következményekről csak érintőlegesen beszélnek nekik
    egy kicsit az az érzése az embernek, hogy meg vannak vezetve.
    én nem hiszek abban, hogy egy örökbeadás annyival lezárható lenne magunkban, hogy majd néha gondolok rá

    a 14 évesnél egyébként nem a saját döntése, hanem a szüleié

  • 2014.10.18 06:30:59neméranevem

    Kedves Melani!

    Nagyon sajnálom, hogy ilyen családod van, aki nem képes melletted állni. Nagyon sajnálom, hogy ennyi idősen ilyen egyedül vagy, és ennyire fel kellett nőnöd, értelmes kislányként el kell majd szenvedned, hogy a babádat nem nevelheted fel. Azt gondolom, ez nem a te hibád, egyik lánynak sem a hibája, ez mind azért van, mert nem áll mögöttetek egy felelős és összetartó család. Mert nincs, akire támaszkodjatok aki segítene nektek aki védőhálót tartana alátok. El sem tudom képzelni milyen lehet ez, még 24 évesként is-bár sokan őt elítélitek én nem- támogatás és segítség nélkül a világban egyedül lenni. Melani, ha az én lányom lennél- nekem is van kettő- soha nem engedném, hogy elvegyék a babádat. Mindenben melletted állnék és segítenék. Mert a szülők azért vannak, ha baj van, támaszt adjanak. Hiszen a gyerekeink gyerekei a mi vérünk a mi családunk bárhogy is fogantak. Sosem tudnám elviselni, hogy él valahol távol egy unokám, akit nem ismerek, minden erőmmel azon lennék, hogy az elválás ne következzen be. Sajnálom, hogy nem vagy a lányom, hogy neked nem jutott összetartó család. Kívánom neked, ha ezen az erőpróbán túl vagy, az előtted álló életedben sikerüljön olyan családot alapítani, amely mintául szolgálhat, ahol szeretik és védik egymást az emberek, ahol a gyerekek óvva és szeretve nőhetnek fel. Sikerülni fog. Sok szerencsét és sok erőt hozzá neked.

  • 2014.10.18 08:09:16Csigu8

    Kedves Meláni18!

    Hidd el, hogy az örökbefogadók mindent meg fognak tenni, hogy ő ne azt érezze, hogy eldobták, ez 100%. Egészen biztosan azt mondják majd neki, hogy Te így gondoskodtál róla, mert ebben a helyzetben mást nem tehettél. Szeretted őt és a legjobbat akartad neki. Ettől ne félj!

    Sajtos pogi!

    Ha az életben jó és rossz között kellene döntenünk, nagyon egyszerű lenne a választás. A lányok rossz és még rosszabb közül kénytelenek választani, ez az ő döntésük. Veszélyes vizekre eveznek? Mégis mire gondolsz? Veszélyes kimenni az utcára, veszélyes buszra ülni , veszélyes gyümölcsöt enni… Nem lenne veszélyes 18 évesen minden segítség és rendezett háttér nélkül hazavinni a babát?

    Sajnálatos, hogy a családjuk nem áll mellettük és ebben a helyzetben nem segítenek nekik, de szerencsére van, aki ezt megteszi, nem érdekből, hanem ÖNZETLENÜL. Valódi segítséget, ételt, italt, szállást és törődést kapnak, sőt akkor is segítenek nekik (pl. babaruhával), ha úgy döntenének, hogy mégis hazaviszik a babát.

    A cikket olvasva szerintem egytől egyig elég felnőttek ahhoz, hogy ezt a felelős döntést meghozzák és vállalják a következményeket, még Niki is az 14 évesen.

  • 2014.10.18 09:16:43mindent látó szem

    Ebből a sok elhatározásból amit a 3 lány most magabiztosan állít, a szülés utáni 6 hét/2 hónap alatt csak cafatok maradnak. Nincs támogató közeg, a lányok csak saját magukra számíthatnak. Remélem nem csak a szülésig tart a Gólyahíresek támogatása, mert utána is szükség lenne rájuk, főleg ilyen esetben ha az örökbeadó családja ennyire elutasító, vagy ennyire nem létezik.
    Minden elismerésem a lányoké, felelősen és nagyon éretten gondolkodnak, próbálnak erősek maradni. A válaszaikból viszont azt is látom, hogy megviseli őket a saját anyukkal való kapcsolatuk, vagy annak hiánya. Jó lenne egy ugyanilyen interjú a szülés után is, hogy lássuk mi változott.
    Az hogy valaki 24 évesen lesz terhes manapság, nem értem miért szégyen?
    Felénk meg az a szégyen, ha valaki 34 évesen szül, mert az már "öreg". A fene se érti már ezt a sarkaiból kifordult világot. :-(

  • 2014.10.18 11:20:39Meláni18

    sajtos pogi : Megcáfolnám amit írtál! Mi hívtuk fel a Gólyahírt és kértünk tőlük segítséget, és kaptunk is. Szállást ételt, egy biztonságos helyet emelett gondoskodást,tőrődést, és több órás beszélgetéseket! Nem az a céluk, hogy örökbeadják a babáinkat hanem az, hogy segítsenek átvészelni ezt az időszakot, és ha mi úgy döntünk, hogy örökbeadjuk a babát mert nincs más választás( ez a mi döntésünk, nem másé) akkor ők segítenek neki egy szerető családot keresni! Senki nem tart pisztolyt a fejünkhöz, hogy na te add örökbe a babádat! Ők elmondták a lehetőségeket, hogy mit is tudunk tenni ilyen helyzetben és támogatják azt is ha haza akarjuk vinni a babát esetleg anyaotthont keresnek,ruhákat adnak.Szóval 100% mellettünk állnak minden döntésünknél.És azt is hozzá tenném, hogy nem az ő dolguk lenne, hogy pl nekem szállást, ételt, ruhát adjanak de mégis ők teszik meg önzetlenül a családom helyett, szóval én csak köszönni tudok nekik és végtelenül hálás vagyok, hogy itt vannak mellettem ebben a nehéz helyzetben. És később a szülés után is ugyan úgy fogjuk tartani a kapcsolatot és segítenek mindenben amiben tudnak! Szóval én nagyon nagyon köszönöm, hogy vannak de szerintem beszélhetek többesszámban KÖSZÖNJÜK !

  • 2014.10.18 11:21:37Meláni18

    neméranevem: Nagyon szépen köszönöm, igazán jól eső sorok :)

  • 2014.10.18 12:20:06Patrícia08

    Lányok minden elismerésem a tiétek!
    Melani és Niki hatalmas dolog amit tenni fogtok, érzelmileg talán a legrosszabb, de erős csajok vagytok!
    Rita viszont téged nem értelek, de ennek ellenére úgy gondolom a te dontesed.

    Mind harmotok elott fejet hajtok mert én erre érzelmileg ahoGy magamat ismerem nem lennék képes!

  • 2014.10.19 09:17:39Csáknir

    Kedves lányok! Az életben sok igazságtalanság van- van aki nem akar gyereket,mégis szül(nie kell), akár többet is, van aki mindent megtesz érte és mégsem szülhet gyereket.
    Én örökre hálás vagyok azért, hogy örökbe fogadhattam 2 gyereket - akik ráadásul egy szülőanyától vannak. Én ezt úgy fogom fel, hogy megszülte a gyermekeimet, ezzel tette teljessé az életemet, köszönet érte.
    A lányom már 20 éves és túl van azon, hogy találkozott a biológiai apjával, de az anya sajnos nem vállalta a találkozást. A fiam jövőre lesz 18, már nagyon készül arra, hogy megismerje őket. Nagyon fontos, hogy mindenki megismerje a gyökereit, én arra érlek benneteket. hogy ne zárkózzatok el előle. Nem könnyű nekik sem feldolgozni, hogy az életük így alakult - és ezt nem kompenzálja sem a jólét, sem a szeretet - AZ a szeretet akkor is hiányzik az életükből. Nektek is szembe kell nézni a dologgal, a leendő családotok sem élhet hosszútávon hazugságban. Biztos vagyok abban, hogy sok idő kell hozzá, de kérjetek majd szakembertől segítséget és ne éljetek hazugságban. Kívánok nektek és minden sorstársatoknak olyan társat, aki ezt a helyzetet elfogadja, mert csak így tudtok egy új családot szeretetben létrehozni

  • 2014.10.19 09:44:41Csáknir

    Mit is tennék én, ha a helyetekben lennék - persze a jelenlegi ismereteimmel? Biztosan keresnék egy meseterapeutát (Boldizsár Ildikó sokakat kiképzett már országszerte) akik tudnak abban segíteni, hogy a majdani családotokban születendő gyerekeknek mely korban milyen mesével lehet tudtukra hozni, hogy van egy testvérük. Mire megérnek arra, hogy a valóságot megismerjék, már vágyjanak arra, hogy bárcsak nekik is lenne valahol egy nagyobb tesójuk.
    Sőt! Ha arra is lenne lehetőségetek, hogy a mostani pocaklakókkal is mese segítségével tudatosítsátok ezt a helyzetet, az ő életük is könnyebb. lenne.
    És még egy fontos dolog!! Soha ne felejtsétek őket szeretni!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta