SZÜLŐSÉG

Gyerekes vagy gyerektelen: jó neked így?

2014. október 1., szerda 14:00

Még ha nem is érzékeli mindenki így, időről időre felvetődik, hogy mintha lenne valamiféle törésvonal a gyerekesek és a gyerektelenek között. Van, akit gyermektelenként sért, ha rákérdeznek, miért nem akar gyereket, vagy egyértelműnek véve, hogy mindenki akar, azt firtatják, mikor lesz már. Ezzel szemben a gyermeket vállalók olykor azt élik meg, nem a legszerencsésebb módon viszonyulnak hozzájuk. Például helytelenítő tekinteteket kapnak, ha a gyerekük nem mini úriember, úrinő módjára viselkedik. Máskor furcsán néznek rájuk, ha nem minden időt a gyerekkel töltenek, például kisgyerekes anyaként csatlakoznak az éjszakai bulizáshoz. Szóval akár van gyermeke, akár nincs az embernek, érezheti, hogy a „másik oldal” nem eléggé érti meg.

Vannak egyértelmű esetek, mikor valóban a külvilág viselkedésében kell keresni a problémát. Ha a nyolc hónapos várandósnak nem adják át a helyet, vagy a szándéka ellenére gyermektelent hetente megkérdezik: „na, és te mikor fogsz már babázni?”, akkor nem hiszem, hogy az érintettben kell keresni a magyarázatot. Vannak gesztusok (vagy éppen azok hiánya), amik bántóak, akárhonnan nézzük. Ám ha valaki általánosságban úgy érzi, összeesküdött ellene a világ, vagy legalábbis annak gyermekes, vagy ellenkezőleg: gyermektelen része, akkor érdemes elgondolkodni, van-e e mögött valami speciális érzékenység.

shutterstock 178514324

Hogy mennyire érzékeny valaki az ilyen impulzusokra, az nagyban függ attól, hogy ő maga mennyire érzi jól magát a szerepében. Nem ritka, hogy a belső elégedetlenség, bizonytalanság kivetül a környezetre, és úgy éli meg az ember, mintha benne minden rendben lenne, csak sajnos a sok undok, tapintatlan, intoleráns ember nem engedi, hogy igazán jól érezhesse magát a bőrében. Ha ez az ember alapélménye, érdemes elgondolkodnia, mi van e mögött.

Alapvető kiindulópont, hogy saját akaratából alakult-e úgy, hogy nincs gyereke, illetve, akinek van, valóban a gyermek miatt akart gyermeket, vagy például a kiüresedő kapcsolat megjavítását várta tőle? Utóbbi sosem valósul meg, mert az első gyermek megszületése önmagában is krízis, ami egy erős kapcsolatot is próbára tesz.

Aztán van, aki vágyott a gyermekre, de mégsem úgy alakult minden, ahogy tervezte, ezért nem érzi jól magát a szülői szerepben. Ennek ezer oka lehet, kezdve onnan, hogy nem kap elég megerősítést a párjától, azon keresztül, hogy nincs elég ideje fontos dolgokra, egészen odáig, hogy nem érzi magát elég talpraesett anyának vagy apának. Ha az ember napjait ez a lelkiállapot, ez a rossz közérzet uralja, amibe akár sértettség is vegyülhet, könnyen elképzelhetjük, hogy a tágabb környezetet is ellenségesnek látja.

Innentől kezdve, ha a gyerek hangoskodik a villamoson, és erre valaki kicsit barátságtalanabbul pillant oda, aligha tud nagyvonalúan arra gondolni a szülő, hogy talán csak rossz napja van az illetőnek, esetleg fáj a feje, sőt, talán tényleg egy kicsit túl hangos volt a csemete. Hanem a pillantás felér egy késdöféssel, mert megerősíti, amit egyébként is érzett az anya vagy apa: hogy valami nincs rendben. Például, hogy lám, mások szerint sem elég jó szülő, hiszen az idegeneknek is feltűnik, hogy nem sikerült megnevelnie a gyereket. Vagy, ha nem annyira önmarcangoló típus, hanem hajlamos kifelé fordítani a feszültséget, akkor lám, az emberek tényleg undokok a kisgyerekesekkel, és képtelenek tolerálni a sajátosságaikat.

shutterstock 107691572

Igaz, ez a szülő ugyanúgy találkozik pozitív élményekkel, de ezek nincsenek összhangban eredeti lelkiállapotával, így a feledés homályába vesznek, vagy a szabályt erősítő kivételek közé sorolódnak.

Hasonló a helyzet azokkal, akiknek nincs gyerekük. Nagyon különbözőképp cseng a kérdés „és te szeretnél majd gyereket?”, ha az embernek problémája van a témával, és ha nincs. Utóbbi esetben ez egy semleges érdeklődés, míg előbbi helyzetben tapintatlan vájkálás. Ha valaki épp a sokadik sikertelen lombikkezelés után hallja a kérdést, érthető, hogy miért esik rosszul.

Ám, ha valaki nem akar gyereket, de mégis hideglelést kap a kérdéstől, érdemes elgondolkodnia, hogy miért. Talán úgy érzi, az ő teljesítményét nem eléggé értékelik ahhoz képest, hogy valakinek gyereke van, és olyasmiről akarnak vele beszélni, ami nincs, ahelyett, hogy azon lenne a hangsúly, ami van. Vagy elvárást hall ki belőle, mintha azt gondolná a társadalom, hogy azzal, akinek nincs gyereke, valami baj van.

Biztos van, aki így gondolkodik, de egyfelől ez az idézett kérdésben önmagában nincs benne, másfelől az ember megszokja, hogy bizonyos kérdésekben nem mindenki van vele közös platformon, például nem mindenki szavaz arra a pártra, amire ő, vagy követi azt a vallást, amit ő, ez mégsem különösebben zavarja. Ha épp ez a téma érinti érzékenyen, az azt jelenti, hogy valami még saját magában nincs helyrerakva ezzel kapcsolatban.

Mindenkit érnek kellemes és kínos élmények, akár gyermekkel, akár gyerek nélkül éli az életét. De ha az ember jól érzi magát a szerepében, ezek kezelhetőek. Ha valaki tartósan úgy érzi, összeesküdött ellene a világ, érdemes megkérdeznie magát, vajon ő jóban van-e magával.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.10.01 14:18:29T mint T

    Jajj, mennyire igy van! Anyosom egyetlen rosszallo pillantasabol, gesztusabol azt szurom le, hogy micsoda gaz szulo vagyok en!

  • 2014.10.01 15:06:15gabobaby

    Kicsi korom óta éreztem, hogy nem szeretnék gyereket és ez mára sem változott (38 éves vagyok). Teljesen kiegyensúlyozottan élek, boldog párkapcsolatban élek (párom sem szeretne gyereket), jól érzem magam a bőrömben. Nem hiszem, hogy változni fog a véleményem. Nagyon jó így és ezt már elfogadják a környezetemben is.

  • 2014.10.01 15:37:06kököjszi

    gabobaby, ez tök jó, de akkor miért olvasod a Poronyot? Nem piszkálni akarlak, tényleg érdekel.

  • 2014.10.01 16:59:26Szelid sunmalac

    kököjszi: ??? Aki nem orosz, minek olvas Dosztojevszkijt, aki nem oltozik korhu ruhaba, az nem hallgathat Bach-ot, aki kozgazdasz, az nem olvashat termeszettudomanyos szaklapot stb.
    Nem kell erintettnek vagy szakertonek lenni mindenben ahhoz, hogy minel tobbrol tajekozodj.

  • 2014.10.01 17:10:34nimrod666

    Végre, nem egy olyan cikk, hogy ha nincs gyereked, akkor dögölj meg.

    gabobaby - Én is pont így vagyok ezzel(27).


    T mint T - Mégis melyik anyós nem olyan? :-)) Mert régen minden jobb volt, régen másképp neveltük a gyereket! A f@szt, csak mások a körülmények...

  • 2014.10.01 21:19:18fityfirity

    Bármelyik nagyi próbált eddig beleugatni, olyan rondán sikerült rájuknéznem miatta hogy azóta sem próbálták meg újra... :D :D

  • 2014.10.02 08:40:15pirospottyos

    Rolunk mindenki tudta mindig is, hogy 3 gyereket tervezunk... Ez meg az elso gyerek utan is igy volt. Aztan megerkezett a masodik... Katasztrofa. Teljesen megkeseritette az eletunket.

    Most mindenki azt kerdezget, mikor jon a harmadik, tok szar minden alkalommal elmagyarazni, hogy meggondoltuk magunkat, egyaltalan nem akarunk mar tobbet. (En szemely szerint naponta tobbszor is megbanom hogy nem maradtunk az egynel.)

  • 2014.10.02 08:44:25mindent látó szem

    pirospottyos
    Mi változott a második gyerekkel? Miért gondolod, hogy "ő keserítette meg az életeteket"?

  • 2014.10.02 08:45:00mindent látó szem

    A poszthoz: Gyerekes vagy gyerektelen: jó neked így? IGEN.

  • 2014.10.02 09:06:36kököjszi

    Sunmalac: szerintem az, hogy a gyerekszüléstől/neveléstől teljesen elhatárolódó nő gyerekneveléssel foglalkozó blogot olvas, nem ugyanaz a kategóiai, mint amikor pl. egy magyar ember orosz irodalmat lapozgat.
    De azért köszönöm, hogy megpróbáltál gabobaby helyett válaszolni..... :-)

  • 2014.10.02 10:27:10pirospottyos

    MLSZ:

    "Csak" annyi tortent, hogy valami miatt nem sikerult tul jol a masodik... O egy eleg nehezen kezelheto,nagy altalanossagban boldogtalan, rapszodikus temperamentumu, neha agressziv, sokat siro (ebrenletenek 80%-at sirassal es/vagy orditassal tolti), rettenetesen rosszul alvo gyerek. Szeretjuk, mert a mienk, de BORZASZTO nehez vele. Rengetegszer vittuk orvoshoz, hatha kideritik, mi a baja, de mindig ugyanaz a diagnozis: a gyereknek semmi baja, egyszeruen csak ilyen es kesz

    Ugyhogy most varjuk, mig felno. Addig meg tul kell elni.

  • 2014.10.03 11:44:39Andy73

    Alapvetően mindenkinek a magánügye, hogy akar-e gyereket, és ha igen, hányat. És aztán az is, hogy ebből mit tud megvalósítani. Állítólag a legtöbben 2-3 gyereket szeretnének, de ebből aztán átlag csak 1,3 realizálódik, ami katasztrofálisan alacsony demográfiai szempontból.
    Szóval egyrészt ez magánügy, másrészt viszont közösségben élünk, és szerintem (is) sokkal jobb lenne, ha az országunk nem egy elöregedő és rohamosan fogyó társadalom lenne, hanem legalább szinten tudna maradni, de az igazi az lenne, ha gyarapodna és fiatalodna is.
    Persze a cikk címe is jogos, nem mindenkinek való a gyermekvállalás, hiszen az komoly felelősséggel jár. Viszont én jobban örülnék olyan címeknek és cikkeknek, amelyekben nem ez a főd dilemma, hanem amelyek azt tárgyalják, hogy miért is nem akarnak/mernek/tudnak több gyermeket vállalni a nők, illetve a mai fiatalok. Miért halogatják a családalapítást, és ha egyáltalán eljutnak a gyermekvállalásig, miért ragadnak le egynél olyan sokan.
    Számomra is fontos bizonyos mértékig a karrier és az anyagiak, de sokkal fontosabb a család és a gyermekeim, ők sokkal több örömet okoznak. Régebben ez természetes volt, és ma is az sok embernek - számomra rejtély, hogy sokaknak miért nem.

  • 2014.10.03 19:37:12Keresztény szellemiségű luxuskurva

    Hányat? Akkor nem!

  • 2014.10.04 09:59:41Monika76

    @kököjszi:
    pontosan abba a kategóriába esek mint gabobaby - 38 (közelebb a 39-hez), kiskorom óta nem szeretnék gyereket, ez nem változott és már nem is fog. Boldog párkapcsolatban élek a férjemmel aki szintén nem akar gyermeket és ezt már a környezetünk is elfogadta (jó sok idő és beszégetés árán), remekül érezzük magunkat. Természetesen elfogadjuk hogy van aki szeretne gyereket és van aki nem, rokonainak és ismerőseink között mindkettő akad.
    Azért olvastam el a cikket, mert a címe rám is vonatkozik mint gyermektelenre és kiváncsi voltam mit ír. Azt pedig hogy milyen webcímen jelent meg a cikk, nem néztem.

  • 2014.10.04 11:41:59Thalia

    Kedves Gabogaby, Én is pont igy vagyok vele, csak annyi különbséggel, hogy most 36 vagyok, de valahogy nem akar beindulni az állítólagos anyai Ösztön :-)

  • 2014.10.04 12:52:11senki fia

    Sosem AKARTAM gyereket, egyedül meg pláne nem, de azért reménykedtem, hogy úgy alakul majd, és lesz egy.
    Aztán beütött egy, és a komoly kapcsolatról hirtelen kiderült, hogy mégsem azt gondolja, akarja, amit mondott előtte, hirtelen ottmaradtam egyetemistaként egyedül, egyedül egy régi exem állt mellettem, de őt nem mertem még jobban magam mellé állítani más gyerekével a hasamban, kétségbeesett kilátástalanságomban elmentem abortuszra. A lelkem belehalt.
    Bő tíz évvel később újabb komoly kapcsolat, ott lebegett a gyerek gondolata. Neki már volt kettő, amit a nyakába varrtak (igen, vannak nők, akik felcsináltatják magukat tisztességtelenül), meg pár előle évekig eltitkolt abortált magzata, de tőlem-velem valóban akarta a gyereket, bár félt tőle. Az első nem volt tervezve, sosem mostam volna el magamról, hogy nem én machináltam, hamar elment, a másodikat nagyon akarta, ráhagytam, hamar megfogant, és hamar bepánikoltam egy veszekedés kapcsán, hogy valóban őt akarom-e apának, úgyhogy ez is elment. Ezt, ezeket valamivel könnyebb volt feldolgozni mint az abortuszt, arról mai napig úgy érzem, visszacsinálnám ha tudnám, legalább lett volna esélye, hogy magától menjen el vagy maradjon.
    És most megint így vagyok: nem akarom, de -ha egyre ritkábban is, egyre kevésbé is- valahol még remélem, de már nemigen hiszem, hogy lesz harmadik lehetőség. Bár ha az eddigi időközöket nézzük, még semmi jele, de hamarosan itt az ideje :)

  • 2014.10.04 20:08:43calealenta

    Ez ttényleg hót gáz, hogy ez ilyen minősítgetés-zsarolgatás téma. Mármint, hogy ki mennyi gyereket akar, kitől, mikor. Vagy, hogy akar-e egyáltalán. Szerencsére nekem kevés igazi gyerekszüléssel baszogatós ismerősöm van, családban se divat ez, mert Anyukám is tudja, hogy ez nem ilyen viselkedős téma, ha lesz lesz, ha nem nem. Ő se típustörténet, nem meglepő számára, hogy nem vagyunk egyformák, se az, hogy a gyerek nem csak csupa boldogság és szeretet, hanem irtó meló is. Viccelődés előfordul, de úgy nem gáz, persze, ez is az élet része, téma, érdekli őket. Fogadott nagyanyám anno amikor párom nem volt, azt kérdezgette mindig és nem értette, hogy miért állok ott, mint egy hülye, egy szál krapek nélkül:) Aztán lett, ugyanígy, a nélkül, hogy nyomtam volna a pedált, hogy legyen egy akármilyen pasasom - így meg lett egy, akivel tényleg érdekeljük egymást.
    28 éves vagyok és egy fél gyerekem sincs - persze, hogy megkérdezik, miután elmesélem, hogy a munkahelyemen az utas a kezembe nyomta a babáját, hogy és akarok-e én is. Ez pl szerintem nem basztatás és tök normális, lehet rá válaszolni, hogy nálam ez nem elvi kérdés, se nem _határolódom el_ a gyerektémától, se nem ölök gyerekért. Egy lenne a bajom, ha átbillennék abba, hogy akarok családot, éspedig az, hogy nem vagyunk gazdagok, sőt.

  • 2014.10.13 11:58:22Audrey80

    Annyira köztudott volt a gyerekutálatom, hogy tőlem senki sem kérdezte, azzal bezzeg szekáltak, hogy pasim mikor lesz. Mintha nem lehetne egyedül lenni vagy barátnővel elmenni ide-oda. Pedig nem is házasodtam későn, mert 26 voltam. Az emberek, még akik akkor látnak először, azok is beleszólnak, mert ők aztán jobban tudják, kit mi boldogít.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta