SZÜLŐSÉG

Mikortól hagyhatjuk másra a gyereket?

2014. július 18., péntek 13:42 |

Októberben elutazhatnék a férjemmel két napra Rómába. Legalábbis eredetileg így terveztem. Akkor már másfél éves lesz a kislányunk, az anyukám felelősségteljesen és szeretettel fog rá vigyázni. De biztos? Mi van, ha valami gond lesz? Mi lesz, ha sírni fog utánam? Ha pont akkor tör ki rajta a szeparációs szorongás (mint teljesen normális fejlődési szakasz), és rettenetesen megsínyli a dolgot?Ha ezért kell majd felnőttkorában évekig pszichoanalízisbe járnia, mert az önző anyja egyszer csak gondolt egyet és utazgatni kezdett? Vagy épp attól lesz baja, ha mártíranyaként minden percben a nyakán lógok és a saját igényeimet elhanyagolom? Lesz valami baj a kisgyereknek, ha az anyukája pár napra másra hagyja? Milyen életkorban lehet ezt először megtenni?

shutterstock 2808359

Ezekre a kérdésekre gyakorlatilag nem létezik válasz. Illetve létezik - számtalan ellentétes válasz. A szakértők véleménye viszonylag széles skálán mozog, értékelhető kutatási eredmények pedig nem állnak rendelkezésre. Összegyűjtöttünk néhány különböző véleményt.

Minden baba más

A kötődő nevelés öregapja, dr. William Sears amerikai gyerekorvos és nyolcgyerekes apa szerint minden baba más, abból kell kiindulni, mennyire szeparáció-érzékeny az adott gyermek. Vannak babák, akik gond nélkül vagy némi nyafogás árán simán elfogadják, ha más vigyáz rájuk (a „más” alatt azokat értve, akik nem anya vagy apa), ugyanakkor vannak olyanok is, akik nagyon érzékenyek erre és jobban kiborulnak. Tehát ki kell próbálni: rövidebb időkre a nagymamára vagy a bébiszitterre hagyni a gyermeket, és figyelni, hogy reagál.

Ha bízik a gondviselőjében és szeret vele lenni, élvezik az együttlétet, akkor könnyebb lesz hosszabb időre otthagyni. De ha a baba kiborul, ha másra hagyják, ha eddig nem nagyon vigyázott rá más, ha családi ágyban alszik apával és anyával, vagy anyatejet kap és jelentős mennyiségben még nem is fogad el más élelmiszert, akkor lehet, hogy érdemes halasztani a különválást, mert a babának és az anyának is nehéz lesz. Dr. Sears arra is rámutat, hogy a baba érdekei mellett az anya érzéseit is figyelembe kell venni, könnyen lehet ugyanis, hogy inkább ő az, aki kényelmetlenül érzi magát a döntéssel kapcsolatban, és akinek annyira hiányozni fog a baba, hogy nem tudja majd élvezni a szabadságot.

Közeli rokonnál nyugodtan

Vida Ágnes gyermekpszichológus kicsit több támponttal szolgál. Ő azt a témát járja körbe, mikortól alhat a baba a nagyszülőknél és mennyi időre maradhat ott. Szerinte az egy évesnél nagyobb baba közeli rokonnál nyugodtan eltölthet egy vagy két napot, még akkor is, ha egyébként még néha szopik, hiszen az ennyi idős baba már tudja, hogy a nagymamánál nincs tej. Ugyanakkor a babák időérzéke még nem alakult ki, így ha 1-2 nap és éjszaka nem okoz gondot, akkor több éjszaka sem fog. Előfordulhat, hogy utána nehezen szokik vissza a megszokott kerékvágásba, de ettől nem kell megijedni. Ezek a közeli, egyébként is gyakran látott rokonokra, nagyszülőkre vonatkoznak: távoli rokonoknál való több napos nyaralást csak öt éves kor felett javasol a szakember.

Három éves kor alatt ne!

Vekerdy Tamás pszichológus kissé ellentmondó dolgokat sugall ezzel kapcsolatban: szerinte jogos igény néha megszabadulni egy kicsit a gyerektől, ez anyának és a párkapcsolatnak is jót tesz, a kiegyensúlyozott szülők pedig a gyereknek tesznek jót. Szerinte a szülők úgy a gyermek másfél-két éves korára purcannak ki, ugyanakkor hosszabb időre ne hagyjuk otton három éves kora előtt.

shutterstock 132847955

„A vízválasztó az az időpont, amikor már kimondja, hogy ÉN, ugyanis ekkor válik le az anya-gyerek szimbiózisról”. A szakember szerint, ha túl korán magára hagyjuk a kisgyermeket, lehet, hogy látszólag jól érzi magát, de utána mégis máshogy viselkedik, furcsa szokásokat vesz fel, kerül minket, tartósan szorongóvá válik, esetleg székletürítési zavarai lesznek.

Természetesen Vekerdy is egyetért abban, hogy minden baba más, és hogy fő a fokozatosság: először csak pár órára, majd fél napra, egy napra hagyjuk valaki másra a gyermeket, és így egyre növelve az időtartamot végül akár több napról is szó lehet.

Részünkről érdekesnek tartjuk azt a megfogalmazást, hogy „túl korán magára hagyjuk” a gyermeket, hiszen egy, az unokájáért rajongó nagymamára hagyni, akivel egyébként is jó a kapcsolat, nem biztos, hogy magára hagyásnak minősül.

Örüljünk a viszontlátásnak!

Makai Gábor klinikai szakpszichológus kissé megengedőbb a kérdésben: mivel a tárgyállandóság egyéves kor körül kialakul, a gyermek ilyenkor már tudja, hogy amit ő nem lát, az nem szűnt meg létezni. Ugyanakkor a fél éves és két éves kor közötti időszakban szeparációs szorongással is számolni kell, azaz a gyerekek neheze(bbe)n bírják, ha másra hagyják őket.

Ezért az alábbi alapelvek betartását javasolja: fokozatosan, már pici kortól kezdve szoktassuk a gyereket a szülők távollétéhez, de a szülő helyettesítője mindig ismerős személy legyen, és ha lehet, a gyermek ismerős környezetben maradjon. Távozáskor magyarázzuk el, mikor jövünk vissza (a kisgyermekek nem értik azt, hogy délután vagy hogy egy nap múlva, viszont eseményekhez tudják kötni a dolgot: ebédre már itthon lesz anya, fürdetéskor már itthon lesz, stb.), és amikor visszaérünk, látványosan örüljünk a viszontlátásnak. Nem biztos, hogy a gyermeket ez érdekelni fogja, könnyen lehet, hogy közömbös, dühös, vagy szomorú lesz, de mi akkor is fejezzük ki az örömünket irányába.

Inkább csak hosszú hétvégére

John Bowlby, a gyermekpszichológia egyik úttörő személyisége, a kötődéselmélet atyja kiemeli, hogy a legérzékenyebb életkor a fél éves és a három éves kor közötti szakasz – ezen életkor előtt és után sem igazán szeretik a gyerekek, ha külön kell válni a szülőktől, de könnyebben bírják, mint ebben a különösen érzékeny korban.

Bowlby azt javasolja, hogy ésszerű keretek között próbáljuk meg tiszteletben tartani a gyermek kötődésre való igényét. Bátran hagyja másra az édesanyja fél napra vagy egy egész napra, de az ennél hosszabb időszakok esetén már érdemes odafigyelni és néhány tényezőt figyelembe venni.

shutterstock 15694138

A szakember szerint fontos, hogy a gyermek otthoni, de legalábbis ismerős környezetben maradjon, ne idegen helyen. Jobb, ha egy állandó, ismerős személyre hagyjuk és nem mindig másvalaki vigyáz rá, így az az ismerős személy anyafiguraként funkcionálhat az anya távollétében.

Ami a nyaralást illeti, Bowlby konkrétumokat is tanácsol: szerinte ebben az életkorban, azaz 6 hónapos és három éves kor között a szülők egy hétre azért még ne utazzanak el, de egy hosszú hétvégére már nyugodtan elmehetnek. A gyermek három éves kora után viszont már nyugodtan elutazhatnak egy hétre is, csak addig kell kibírni.

Arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermek tipikus esetben remekül érzi magát a nagymamával vagy bébiszitterrel, de az anya visszaérkezése után viselkedése megváltozik, nyűgös, követelődző, anyás, vagy éppen kiszámíthatatlan, dühös lesz, vagy egyfolytában kézben akar lenni. Ezt tévesen gyakran úgy értékelik, hogy a nagymama elkényeztette, holott nem erről van szó, a gyermek csak az anya hiányából fakadó érzéseit, szorongását vezeti le így. Ezt a viselkedést tehát nem fegyelmezéssel, hanem megnyugtatással érdemes kezelni.

A baráti körünkben gyermeket nevelő laikusok tapasztalatai elképesztően széles skálán mozognak: van, aki fél évesen két hétre nagyszülőkre bízta a gyermeket, és elutazott a párjával Görögországba, míg egy másik ismerős pár még sosem töltött egyetlen éjszakát sem jelenleg hatéves gyermekük nélkül. Egyelőre külső szemlélőként mindkettejük gyermeke és párkapcsolata is épnek és egészségesnek tűnik.

Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére is: Ön mennyi idős korban hagyta/hagyná másra a gyereket és utazott/utazna el párjával több napra nyaralni?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.07.18 14:34:30Gerendy Lia

    Mi nem utaztunk el nyaralni, hanem a gyerek ment a nagyszüleihez 1 hétre, kétszáz kilométerre. 2 és fél éves volt ekkor, 2 hónapos kistesóval maradtunk itthon, míg őt busszal vitte el a mama.
    Előzőleg megbeszéltük vele, ő akart menni, és végig nyitva hagytuk a lehetőséget, hogy visszalépjen. Nem tette. A mamáéknál ő volt a világ egyetlen közepe, míg itthon javában folyt a trónfosztás, szóval imádta a dolgot.

  • 2014.07.18 14:39:48Schwachta Szókratész (vagy Knapp, ahogy tetszik)

    "Részünkről érdekesnek tartjuk azt a megfogalmazást, hogy „túl korán magára hagyjuk” a gyermeket, hiszen egy, az unokájáért rajongó nagymamára hagyni, akivel egyébként is jó a kapcsolat, nem biztos, hogy magára hagyásnak minősül."
    Pedig de! A picinek a szülei az istenek. A nagyikat v. bárki mást is imádhat de saját példámból kiindulva, ha otthagyjuk valamelyik nagyinál, akiket egyébként imád, mindíg emleget napközben, h hiányzunk neki. Ennyi.

  • 2014.07.18 16:02:25sas70

    Szerintem fő a fokozatosság és a következetesség. Ha a gyerek mindig csak velünk van és csak otthon, akkor már ha velünk együtt megy egy idegen helyre, az is szokatlan, furcsa lesz neki és nem érzi majd biztonságban magát. Ha a gyereket rendszeresen kimozdítjuk otthonról, de vele vagyunk, akkor majd eljön az az idő is, amikor hosszabb időre a nagyszülőkkel hagyhatjuk. Szerintem fontos, hogy ha azt mondjuk a gyereknek, hogy ott leszünk mikorra mondjuk felébred a délutáni alvásból, akkor legyünk is ott. A lényeg az, hogy a gyerek mindig biztonságban érezze magát, és soha ne csapjuk be. Azt, hogy mikorra érünk vissza, ha másnál van, mindig a korának megfelelően magyarázzuk el és tartsuk is be. Egy két éves gyereknek a mindjárt, a nemsokára, a pár óra múlva, megfoghatatlan és értelmezhetetlen idő megjelölések. Ha megvan a gyerek szokásos napirendje, akkor azokat jelöljük meg időpontnak, pl. fürdésre, alvás után, ebéd után stb. mert, az értelmezhetőbb a gyereknek.

  • 2014.07.18 19:39:53frikazojd

    kizsírozott fürdőkád, azt viszonlátás. 4-5 órát simán elvan a gyerek.

  • 2014.07.18 21:14:34Virágkötőrita

    Lányomat 3 éves korában kezdtük a Mamához elvinni egy-egy éjszakára. Teljesen ki volt borulva. Volt, hogy sírva vált el. Egyébként Mama rengeteg helyre hozza-viszi amit mi nem. Most múlt 5 éves, szeret nagyon a Mamánál lenni, de ne hagyjuk ott két éjszakánál tovább. Még ma is kérdezi, hogy sokat kell ott lennem? Ha hazajön kérdezzük milyen volt? Mindig azt mondja nagyon -nagyon jó, itt és itt voltunk és képzeljük el ezt meg ezt. Látod-látod nem is olyan rossz a Mamánál....de akkor is nehezen szakad el. Szerintem korábban kellett volna hozzá "szoktatni".

  • 2014.07.18 21:53:40vitaygeorgina

    Kíváncsi lennék, hogy viszonyul ehhez a kérdéshez az, aki pici kortól kénytelen bölcsibe vinni a gyerekét. Mert szigorúan véve az is azt jelenti, hogy a gyerek nem az anyjával/apjával van napközben.

  • 2014.07.19 08:17:50gabardin

    Kényszerhelyzet mindenre mentség. Van aki szerint még kimondottan jót tesz a gyereknek a bölcsi (kell a gyerektársaság), van aki lelkiismeret-furdalással küzd.
    Én annak idején a nyarakat a nagyszülőknél töltöttem (egy örökkévalóságnak tűnt), majd hetes oviba jártam (szinten egy örökkévalóság volt 1-1- hét).
    Felnőtt fejjel megértem a szüleimet (anyám kórházban volt, apám speciális beosztásban dolgozott), de ettől még egész életre kiható "sérülést" szenvedtem.
    Hogy az eredeti témához is hozzászóljak, a szülők figyeljék a gyerek reakcióit, igényeit és annak megfelelően ütemezzék a leválasztást, van gyerek, akinél nem gond a korai nagymamánál alvás, van akinél fél évvel később jön el ez az időszak.
    Pár évről beszélünk, szerintem nem marad le semmiről a szülő, ha egy fél évvel később ruccan ki mondjuk Párizsba. :)

  • 2014.07.19 11:59:57lalanc

    Ahol szeretet van, ott elvan a gyerek. Persze nem rögtön két napra kell lepasszolni ennyi idősen, hanem már jóval előbb el lehetett volna kezdeni egy-egy délelőttel, délutánnal, csak egy éjszakával.
    Menjetek, érezzétek jól magatokat! Az a gyerek is jól érzi majd magát!!! Két nap és Róma nem a világ vége! Igenis jár nektek a kirándulás.... viszont addig még pont rá lehet szoktatni a nagyira, még időben vagytok Októberig! (pszichológus írta, aki 6hónapos gyerektől ment el 3napos konferenciára...)

  • 2014.07.19 19:51:54brumcsi

    Szerintem szoktatás kérdése alapvetően. Mi elég sokat vagyunk a most 13 hónapos kisfiammal a nagymamánál, közel laknak így hétközben is többször átmegyünk pár órára míg a férjem dolgozik. Tehát folyamatosan megszokta a nagyszülőket is, szereti őket, ha átmegyünk, kéri magát nagyon hamar a Mama kezébe is. eleinte 1-2 órára, 1-1 kávézás idejére hagytuk ott, hogy legyen pár óránk kettesben is. Később fél napra is rábíztuk, majd egész napra. Nemrég aludt egyszer a nagyszülőknél, de reggelire már ott is voltunk érte. Nem látszott hogy bármi problémája lenne, ugyanolyan boldog, mosolygós baba volt mint előtte. Mi is őszre (kb másfél éves korára) tervezünk egy 3-4 napos utazást, szerintem ez belefér. Úgy gondolom hogy a babának is jobb ha utána feltöltődött, energiával teli szülőket kap vissza.

  • 2014.07.20 08:30:40Hercegnő21

    Nálunk 2 éjszakás kiruccanás volt belföldön, mama-papa jöttek és vigyáztak rá.A mamival napi szintű kapcsolatban van, nem is aggódtam,minden rendben ment. Ekkor 9 hónapos volt a kisfiunk, Nem kell ezt úgy túllihegni!

  • 2014.07.20 11:46:12Angaga

    Nem hát. Engem egy éves koromban hagytak a nagyszülökre a szüleim, a Balatonra mentek nyaralni, nem csak 2 napra... Mikor elmentek még csak másztam, mikor haza jöttek, 2 lábon futottam feléjük. Semmi lelki sérülést nem szenvedtem. Mondjuk tény, mi együtt éltünk akkor a nagyszülökkel, szóval ismertem öket...

  • 2014.07.20 18:10:46R2D2 & C3PO

    Szerintem a "szopik még?" alapján dönts...

  • 2014.07.21 14:42:32czege

    Először 2 éves kora után aludt a nagyszülőknél a telken 2 éjszakát, semmi gond nem volt. Most már 4 éves nagylány, már 5 napra megy. Ahogy szinte minden másban is, gyerek- és szülőfüggő, hogy kinél mi és hogyan válik be.

  • 2014.07.22 06:34:19Momina

    Anyukám mindig mesélte, hogy még nem voltam 4 sem, mikor a bátyámmal együtt elvittek Nagyihoz egy hétre. De ők nem bírták ki, utánunk jöttek váratlanul, mi meg meglepődve kérdeztük, hogy hát mit keresnek itt... Mondjuk Nagyihoz úgymond hozzá voltunk szoktatva, kb. kéthetente találkoztunk és a csillagos eget lehozta volna nekünk, nagyon jó volt nála. Ebben mondjuk biztos az is számít, hogy a 3 évvel idősebb testvéremmel együtt vittek, így könnyebb a kicsinek.

  • 2014.07.22 23:05:00h56h56

    Nagyon szomorú eztolvasni. az is szomorú, hogy mi magunk is ennyire sérültek vagyunk, hogy észre sem vesszük, mire lenne a saját gyerekünknek szüksége. Tényleg a mindent jelentjük számukra, mi meg azt várjuk, mikor passzolhatjuk le őket. Egy kisgyereket igenis nagyon-nagyon-nagyon megvisel, ha idegenbe (bölcsibe, nagymamához, rokonhoz stb.) adják. Ha ez nem okozott mégsem sérülést neki, az két dolog miatt lehet: ő az a 0.1 %, aki annyira ellenálló/szerencsés, hogy valahogy megúszta ezt a legsúlyosabb tragédiát, amit egy kisgyerek átélhet: a szerető, biztos közegtől való elszakítottságot. A másik, hogy olyan jó mélyen eltemette magában ezeket az emlékeket, hogy felnőttként szenvtelenül ír egy ilyen cikket, amiben nagy neveket, Vekerdyt és Bowlbyt felülbírál és be akarja bizonyítani, hogy ez nem is olyan rossz..Hát kérem, attól még ez az.

  • 2014.07.22 23:06:36h56h56

    A Jancsi és Juliska, a legkisebbek meséje az otthonból kiűzetést, elszakítottságot beszéli el, nem véletlenül: ez a kisgyermekkor egészét átható félelem. De azért felnőttként is megmarad: se veled se nélküled kapcsolatok, el nem múló szerelmi fájdalom, állandó partnerváltogatás kötöttség nélkül, rendszeres megcsalások stb. Igen, ezek mind a nem-biztonságos első évek tapasztalataiból táplálkoznak, amelyek közül egy lehetséges biztonságvesztés az, amikor "otthagynak" minket a szüleink. A gyereknek magyarázhatod, hogy neked is kell az idő meg apuval is kettesben stb.. ő - vagy látod rajta vagy nem, mindegy - ebből ennyit ért meg: anyu, apu elhagy mert... és a kisgyerek hajlamos minden rosszért önmagát tenni felelősnek. Tipikusan: anyuék elmennek mert rossz voltam, nem vagyok szerethető. Lehet itt egymás lelkiismeretét megnyugtatni, attól még ez így lesz. Ha igazán jót akarsz a gyerekednek, akkor 3 éves koráig nem hagyod hosszú időre egyedül. Éjszaka különösen félnek, szinte mind. Igen, szívás, de aki szülő, annak a saját igényeit ezekben az időkben igenis a gyerekhez kéne igazítania. Ha nem teszi, sérül a gyerek. Persze, megmarad a gyerek, lehet hogy nem is tünetel, de attól még sérül.

  • 2014.07.23 08:59:07bad_boomer

    Kedves h56h56, akkor te abba a szerencsés 0,1%-ba tartozol, akit nem szív le a gyereke és nincs szüksége regenerálódásra. Persze, kell hozni áldozatot a gyerekünkért, rengeteget, de feláldozni magunkat nem szerencsés. Egy kipihent, feltöltődött anyuka (apuka) sokkal jobban tudja kezelni a stresszt, türelmesebb mint aki már zombi-üzemmódban van hónapok óta.

  • 2014.07.23 16:16:39h56h56

    Egy szóval nem mondtam, hogy ne töltődjön. Viszont ha úgy töltődik, hogy a gyerek napokig mással van, akkor nagy fájdalmat okoz a a gyereknek. Ezt jó tudni és ennek tudatában dönteni és szervezni a szabadságot. Az, hogy nem utazom el egy hétre nyaralni az urammal, nálam nem jelenti önmagam feladását. Inkább azt,hogy most mi egy új, alakuló család vagyunk, és most egy ideig félreteszem a hosszú, kettesben töltött napok-hetek romantikáját. Ha minden héten van 1-1 fél napom saját magamra meg még egy kettedmagunkra is, akkor folyamatosan levezetődik a feszültségem, és nem éhezem egy hosszú egyedüllétre. Megjegyzem, nekem nagyon hiányozna a kisgyerekem, ha több napig nem lenne velem és az nem lenne úgy igazi láblógatás. szeretem őt és felelős vagyok érte. Az első 3 évben a legjobb körülmények biztosítása a kicsi számára a legjobb hosszú távú befektetés az egész családnak. Én így látom.

  • 2014.07.24 06:38:55sweeney todd

    Keresztfiam szülei majd két évesen hagyták nálam először egy hosszú hétvégére a dedet. Tökéletesen jól elvoltunk, meg sem nyikkant, nem is kereste a szüleit, nem sírt, de ő egy vagány gyerek. Szvsz szoktatás, habitus kérdése, neki a szülei is lazábbak, hárman vannak a gyerekek is sűrűn alszanak itt-ott, sosem volt ebből gond.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta