SZÜLŐSÉG

Ágnes és a két örökbefogadott cigánygyerek

2014. április 24., csütörtök 12:53 |

Beszélgetés egy örökbefogadó családdal. Ágnes férjével együtt két kisgyereket fogadott örökbe. Családjukba két cigány kisgyerek érkezett, és bár Ágnes az eszével tudta,  hogy számára ez nem probléma, időbe tellett, amíg lelkileg is képessé vált elfogadni a külvilág reakcióit. Nekik párhuzamosan kell feldolgozniuk nem csak az örökbefogadás, hanem a cigányság kérdését is, amihez kívülről, a rendszer szintjén nem túl sok támogatást kaptak.

DSOKI20140415114
Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Az interjúban Ágnes mesél a jelentkezésről, a gyerekekkel való összeszokásról, az örömökről és a nehézségekről is.

Mesélj magadról és a családodról!

Negyvenéves vagyok, segítő szakmában dolgozom, húsz éve élek házasságban a férjemmel. Két csodaszép örökbefogadott gyermekünk van: egy tízéves fiú, Gyuri, és egy négyéves kislány, Reni. A gyerekeink cigány származásúak, titkos örökbefogadással kerültek hozzánk.

Miért döntöttetek az örökbefogadás mellett?

Amikor összeházasodtunk, úgy gondoltuk, hogy mindenképp lesz egy örökbefogadott gyermekünk is. Az élet azonban úgy hozta, hogy hosszú évekig tartó próbálkozások ellenére sem estem teherbe. Volt egy nagyon kritikus időszakom: az ötödik inszemináció után döntöttem el, hogy itt a vége. Nem akarok lelkileg tönkremenni, beletörődöm, hogy ilyen módon nem leszek édesanya. Pár évig más irányba tereltem gondolataimat, iskolába jártam, képeztem magam. Miután megnyugodtam és újra tudtam az anyaság gondolatával foglalkozni, akkor kezdünk el beszélgetni az örökbefogadásról.

Hogy zajlott az alkalmassági procedúra? Nehéz volt?

Nem emlékszem nehézségekre. Persze egy csomó mindennel nem voltunk tisztában, de elindultunk az úton. Jelentkeztünk a helyi gyermekvédelmi szolgálatnál, és a szokásos nyomtatványok kitöltése, az orvosi alkalmasság, a pszichológussal való beszélgetés, környezettanulmány után jött a kötelező tanfolyam. Emlékszem, akkor még nem értettem, miért van erre szükség?

Aztán rájöttem, mennyi mindent nem tudok az örökbefogadásról. Azt sem tudtam, mikor mondjam majd el a gyermekemnek, hogy nem én vagyok a vér szerinti anyukája. Ha nincs tanfolyam, én is abba a hibába esem, hogy majd akkor beszélgetek a gyermekemmel az örökbefogadásról, ha már nagy, értelmes lesz. Ettől azóta is óva intek minden örökbe fogadni vágyó párt.

Ti mikor mondtátok el?

Már egész pici korukban. Megvettük a „Nekem két születésnapom van” című klasszikus képeskönyvet és néha elővettük és elmeséltük. Közben hozzátettük az ő saját történetüket. Hihetetlen, hogy egy-két éves gyermek mennyire meg tudja könnyíteni a szülő helyzetét. Mese közben maguk feltették a kérdéseiket, nyíltan beszélgettünk az ő előéletükről.

Térjünk vissza a jelentkezésre. Milyen gyereket kértetek?

Nem határoztunk meg nemet, akár lányt, akár fiút örökbe fogadtunk volna. Az életkorát legfeljebb egy évben állapítottuk meg, származását tekintve mindegy volt, hogy magyar, vagy cigány. Talán ennek is köszönhető, hogy viszonylag hamar jutottunk mindkét esetben gyermekhez. Amit mindenképp elutasítottunk, az a fogyatékos gyermek, azt nem tudtuk volna vállalni.

Mennyit vártatok az első gyerekre?

Aki vállal cigány gyermeket, sokkal kevesebbet kell várakoznia. Mindkét gyermekünket alig fél év után kaptuk meg. Aki ismeri az örökbefogadási várólistákat, tudja, hogy sokan akár 3-4-5 évet is várnak egy gyermekre.

Honnan érkezett a kisfiatok?

Gyuri egyévesen került hozzánk, az ország túlfeléből. Veszélyeztetés miatt került el vér szerinti családjától, élete első fél évét kórházban töltötte. Ellátatlanság miatt felborult az anyagcseréje, refluxos lett, szív- és veseproblémák alakultak ki nála, romlott a májfunkciója. Hat hónaposan nevelőszülőkhöz került, hála nekik fél év alatt feljött olyan szintre, hogy a betegségeiből már alig maradt valami. Amikor megkaptuk az értesítést, hogy van egy kisfiú, aki örökbe adható, és ránk gondoltak, rögtön indultunk tanácsadónkhoz.

DSOKI20140415113
Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Alig pár soros szakvéleményt kaptuk Gyuri akkori állapotáról, illetve egy kissé homályos fényképet. Annyi látszott, hogy hatalmas barna szemei vannak, amelyekbe azonnal beleszerettem. Első látogatásunkhoz képest két hét múlva hazahozhattuk Gyurit. Ez nagyon szépen hangzik, de nem jó! Később éreztem, hogy kellett volna még pár hét, egy hónap ismerkedés ahhoz, hogy utána az itthoni életünk zökkenőmentes legyen.

Milyen volt az első időszak otthon?

Közel tíz év távlatából azt kell mondanom, hogy nehéz. A rövid ismerkedési időszak miatt nem alakult ki közöttünk szinte semmilyen kapcsolat. Összesen két hétvégét láttuk Gyurit a nevelőszülőknél. Egyszer fürdettem, kétszer tettem tisztába, de akkor is csak asszisztáltam a folyamathoz.

Gyurinak nem volt lehetősége megnézni új otthonát – nyilván a távolság miatt -, de ez baj! Riadt kis szemekkel nézett körbe a lakásban, amikor este, hosszú út után végre hazaértünk. Egyetlen biztos pontja a neve volt. Azt nem vettük el tőle. Minden más megváltozott körülötte: az otthona, a szülei, a tárgyak, az ízek.

A férjem két hetet tudott otthon maradni a kezdeti időszakban, hogy segítsen, és kicsit összeszokjunk, egy család legyünk. Amint lejárt a két hét, görcsbe rándult a gyomrom, most hogyan tovább? Egy-két napig sírórohamaim voltak, hogy én nem tudok mit kezdeni ezzel a gyerekkel egyedül itthon. Lassan, de tényleg nagyon lassan összeszoktunk, és beállt a napi rutin.

Gyuri betegségeiből csak a tejfehérje-érzékenysége maradt meg. Speciális tápszeren élt, nem ehetett édességet. Két hete volt nálunk, mikor jött az első születésnapja. Anyukámmal törtük a fejünket, milyen tortát alkossunk Gyurinak, ami cukormentes, hisz torta nélkül nem szülinap a szülinap. Vizes piskótából, vízzel készített pudingból és gyümölcsökből kreáltuk valamit. Annyira boldogan ette, és örült minden ajándéknak, videofelvételek őrzik boldogságát.

Két hónapja volt nálunk Gyuri, amikor aktuálissá vált a tejfehérje-érzékenység felülvizsgálata. Egy teljes napra be kellett vonulnunk a gyermekklinikára. A nővérke megkért, mérjek lázat Gyurinak. Fogalmam sem volt róla, hogy kell egy éves gyereknél lázat mérni. Levert a víz, tehetetlennek éreztem magam. Diszkréten kértem a nővért, segítsen, ő nagyon kedvesen megmutatta, ezekkel a szavakkal: „emelje meg a lábát anyuka...” Itt hasított valami a szívembe! ANYUKA, ez a szó. Egészen addig a napig éltük a magunk kis életét, próbáltam azt a bizonyos fonalat felvenni, a napi rutint követni, de egy percig nem jutott eszembe, hogy miért is csinálom. Anya lettem! Bizony, és erre a klinika nővérkéje döbbentett rá.

Mit szólt a család, a tágabb környezet?

A család nagyon elfogadó volt. Bár férjem szülei óva intettek attól, hogy cigány gyereket hozzunk haza, de Gyuri kedvessége és szeretetéhsége hamar elvarázsolta őket. Az én szüleim nem szóltak bele választásunkba, elfogadták, és azóta is imádják mindkettőt.

A tágabb környezet a gyes alatti időkben főként a játszóteres anyukákból állt. Vegyes reakciókra emlékszem. Volt, aki végigmért engem, aztán a gyereket, aztán megint engem, de nem szólt semmit. Láttam az értetlenséget a szemében.

DSOKI20140415112
Fotó: Sóki Tamás / Dívány

A kérdéssorozat abból is adódott, hogy nem láttak nagy pocakkal, már a gyermek megjelenése életünkben is kérdéses volt a külvilág számára. Mihelyt megmagyaráztam, hogy is van az, hogy hirtelen egy 13 hónapos kisfiút látnak az oldalamon, rögtön jött a következő kérdés, de ő magyar? Volt olyan anyuka is, aki nyíltan megkérdezte, hogy arab származású-e a férjem, mert ez a gyerek olyan arab típus. A folyamatos magyarázkodás nagyon megviselt.

Miben volt más, mint amit vártatok?

Nekem mindenben és ez abból adódik, hogy nem készültem fel a cigány gyerek vállalására. Az eszemmel felfogtam a jelentkezéskor, de a szívemben nem. Nem készültem fel arra, hogy ezt a helyzetet, az ebből adódó konfliktusokat hogyan kezeljem.

Komoly depresszióba estem az örökbefogadás utáni hónapokban. Volt mellettem egy gyerek, akit fizikálisan elláttam, etettem, itattam, fürdettem, de félve mentem ki vele az utcára. Féltem, hogy mit szólnak az emberek? Ez a gyerek nem olyan, mint én. Nekem fehér a bőröm, neki sötét, sőt szinte fekete. Féltem a megbélyegzéstől, az elutasítástól, és utáltam a kérdéseket, amik arra utaltak, ezt a gyereket biztos nem én szültem. Bizton állíthatom, ha Gyuri nem ennyire barna bőrű, én sem küszködök annyit az első hónapokban. Reni más, sokkal világosabb bőrű. Van, aki meg sem mondja róla, hogy cigánylány. Másfelől, ha kiderül, hogy örökbe fogadtunk két cigány gyereket, csak elismerést és megbecsülést kapunk.

Hogyan zajlott a második gyerek érkezése?

A másodiknál már sokkal rutinosabbak voltunk, és a procedúra is rövidebb ideig tartott. A második gyerek gondolata akkor kezdett el foglalkoztatni minket, amikor Gyuri minden nap azzal jött haza az óvodából, hogy szeretne egy kistestvért. Arra jutottunk, hogy egy gyerek nem gyerek, és mindenképp jó lenne egy testvér. Elindítottuk az örökbefogadást, tanfolyamot már nem kellett végeznünk, így az alkalmassági vizsgálat után várólistára kerültünk.

Renit 12 hónaposan fogadhattuk örökbe. Horvátországi nyaralásunkról jöttünk haza, másnap dolgozni mentem, és megcsörrent a telefon: van egy örökbe adható kislány, csodaszép! Egy nap gondolkodási időt kaptunk. Kétségbe esve hívtam a férjem, most mi legyen? Nekünk kell még egy gyerek, de ilyen hirtelen...? A válasza egyértelmű volt.

Másnap reggel kocsiba ültünk és elutaztunk a tőlünk 40 km-re lévő faluba, a nevelőszülőkhöz, hogy találkozzunk Reni babával. Az ismerkedés nála már hosszabb időt vett igénybe, egy hónapot jártunk le, szinte napi rendszerességgel. Ez nagyon jó! Tudom, hogy hosszúnak tűnik, mert ha az ember vár, az a legrosszabb. Az enyém, de mégsem az enyém, mert nem vihetem haza. Kell, hogy sokszor találkozzunk, kell, hogy legyenek közös programjaink, kell, hogy eljöjjön a leendő otthonába és szokja az új környezetét. Ezzel az örökbefogadás utáni időszak könnyebb lesz.

Hogyan kezelitek a cigány származás kérdését? Foglalkoztok ezzel?

Természetesen. Azt szoktam mondani, hogy nekünk – akik cigány gyereket fogadunk örökbe – duplán nehéz helyzetünk van. Nem elég megküzdenünk az örökbefogadásból adódó nehézségekkel, még a származást is helyre kell tennünk gyermekeinkben. Mindkét gyerekem tisztában van vele, hogy cigány. Persze idővel ezt bontogatni kell, ahogy nőnek, adagolom nekik.

A fiam már elég nagy, vele komolyan lehet a témát feszegetni. Összeszorul a szívem, amikor azt veszem észre, hogy Gyuri a beás himnuszt hallgatja, vagy azt kérdezi, hogy mi a különbség a kolompár és a beás cigányok közt? A lényeg: sose szégyelljék azt, hogy ők cigányok, büszkén vállalják!

DSOKI20140415111
Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Szerencsésnek mondhatom magam, mert munkám is szorosan kapcsolódik a cigánysághoz. Gyermekeim minden hétvégén ott vannak velem, ahol dolgozom, cigány emberek közt, cigány fiúkkal, lányokkal játszanak önfeledten. Ezt látva úgy érzem, otthon vannak. Az ő identitásuk alakulásában ez meghatározó.

Érte-e már a származásuk, bőrszínük miatt bántás, csúfolás a gyerekeket?

Renit sosem, de Gyurit már többször lecigányozták az iskolában és a játszótéren is. Mindig arra bíztatom, hogy ebben a helyzetben ne hátráljon, és ne legyen agresszív, hanem természetesen reagáljon. Vállalja és kérdezzen vissza: „igen, én cigány vagyok, mégis ugyanabba az iskolába járok, mint te, ugyanúgy ötösöket, négyeseket kapok, mint te, ugyanazt eszem az ebédlőben, együtt focizunk és fogócskázunk a téren... akkor???”

A hazai örökbefogadóknak nagy kérdés a roma származás vállalása, a jelentkezők 80 százaléka nem szeretne ilyen kisgyereket. Mit tanácsolsz nekik?

Mindenképp azt, hogy nagyon gondolják meg! Nem mindenki tud megküzdeni ezzel és nem kell depressziós hónapokat elszenvedni, ha nem muszáj. Csak az vállaljon cigány gyermeket, aki képes arra, hogy megismertesse a hagyományokkal, kultúrával, kialakítsa benne identitását és efelé egyengesse útját. A géneket befolyásolhatjuk neveléssel, de a bőrszínen nem lehet változtatni. Ezt el kell fogadni. Fel kell készülni a kíváncsi, faggatózó emberekre. Keresni kell azokat a fórumokat, csoportokat, ahol őszintén beszélhetünk a témáról sorstársainkkal, megoszthatjuk tapasztalatainkat, félelmeinket, örömeinket. A cigányság nem szégyen, csak ha azzá tesszük!

Beszéltek a gyerekeknek az örökbefogadásról?

Szinte az elejétől fogva. Eleinte bevált a mesekönyv, a későbbiekben erre tudtunk építeni. Minden évben megtartjuk az örökbefogadásuk napját, azt a napot, amikor hazahoztuk őket. Nincs ajándék, csak egy szál gyertya, egy kis süti, és közös fényképnézegetés azokról az időkről, amikor még csak ismerkedtünk és hazahoztuk őket. A kapcsolatot tartjuk a nevelőszülőkkel. Sajnos nem sűrűn, de ellátogatunk hozzájuk, a gyerekek tudják, kik gondoskodtak róluk addig, amíg anya és apa haza nem hozta őket.

Hogy alakult azóta az életetek? Mi történt az örökbefogadás azóta?

Sok jó és kevés rossz. Áldásom a két gyermekem. Sosem cserélnék, bár kezdetben minden álmom az volt, hogy szülhessek. De akkor sem adnám őket, ha képes lennék kihordani egy terhességet. Különösen Gyurival kapcsolatban szoktam mondani, hogy őt tényleg én szültem. Nem a szülőszobán, hanem a szívemben. Megküzdöttem érte, hogy elfogadjam, hogy enyém legyen. Azóta az én fiam! Őszinte és mély a kapcsolatunk.

DSOKI20140415110
Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Gyermekeim jó helyen vannak, Gyuri iskolás, és nagyon jó sportoló. Küzdősportban házi és országos bajnokságokon nyeri sorra az érmeket, kupákat. Reni óvodás és csodaszépen rajzol. Minden rajzán házakat látni, ami egy elemző szerint a biztonságot jelenti. Igyekszem fenntartani ezt a biztonságot és közben szárnyakat adni, hogy élhessék saját kis életüket. Szerintem anyának lenni az egyik legszebb, de legnehezebb hivatás. Bármely diplomával felér!

Én pedig szívügyemnek tekintem az örökbefogadást. Rendszeresen járunk ilyen klubokba, ahol a szülők előadásokat hallgathatnak meg, illetve tapasztalatokat cserélhetnek, a gyerekek pedig együtt játszhatnak. Szakdolgozatomat az örökbefogadás utánkövetéséről írtam. Szeretnék önsegítő csoportot létrehozni azoknak, akik cigány gyermeket fogadtak örökbe. Velünk nem nagyon foglalkozik senki. Nekünk egyszerre kell helyretennünk gyermekeinkben az örökbefogadás és a cigányság kérdését.

Akit bővebben is érdekel az örökbefogadás témája, a http://orokbe.hu/ blogon talál olvasnivalót.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.04.24 13:24:58Infomaker

    Nehéz dolog egy ilyen valóban. Szerintem a kissrácnak származása miatt triplán kell bizonyítania, de ez van.

  • 2014.04.24 13:31:03Wandál

    Respekt.

  • 2014.04.24 13:53:52Felicitasz

    Gratula a cikkhez a szerzőnek, és minden elismerésem a családnak. (És ismerek is hasonló szülőket, Magyarországon cigány gyerekekkel, itt az USA-ban feketékkel, latinókkal, ázsiai babákkal.) Az idő haladtával majd megérkezünk oda, hogy Magyarországon is udvariatlanság lesz egy idegen játszótéri anyukát a férje származásáról faggatni; naná, hogy az embert megeszi a kíváncsiság, amikor szőke anyukát lát barna-fekete gyerekekkel, de hát annyi érdekes dolog van a bolygón amire szintén nem illik bámulni, ujjal mutogatni, vájkáló jellegű kérdéseket feltenni, hanem vagy meg kell ismerkedni rendesen, vagy el kell könyvelni az élet tényének és kész. Mindkét esetben kénytelenek leszünk félretenni az előítéleteinket, és akkor hátha könnyebb lesz mindenkinek.

  • 2014.04.24 13:54:56Felicitasz

    Gratula a cikkhez a szerzőnek, és minden elismerésem a családnak. (És ismerek is hasonló szülőket, Magyarországon cigány gyerekekkel, itt az USA-ban feketékkel, latinókkal, ázsiai babákkal.) Az idő haladtával majd megérkezünk oda, hogy Magyarországon is udvariatlanság lesz egy idegen játszótéri anyukát a férje származásáról faggatni; naná, hogy az embert megeszi a kíváncsiság, amikor szőke anyukát lát barna-fekete gyerekekkel, de hát annyi érdekes dolog van a bolygón amire szintén nem illik bámulni, ujjal mutogatni, vájkáló jellegű kérdéseket feltenni, hanem vagy meg kell ismerkedni rendesen, vagy el kell könyvelni az élet tényének és kész. Mindkét esetben kénytelenek leszünk félretenni az előítéleteinket, és akkor hátha könnyebb lesz mindenkinek.

  • 2014.04.24 14:00:40vitaygeorgina

    Le a kalappal a nő előtt. Nem azért, mert cigány származású gyerekeket fogadott örökbe, hanem mert minden szavából az őszinteség, nyíltság és a segíteni akarás sugárzik. Szerencsés a két gyereke.
    Még szívesen olvastam volna arról is, hogy a férje hogyan éli/élte meg a fent elmondottakat.

  • 2014.04.24 14:15:17Ugyanazanő

    Érdekes cikk!
    Biztos nehéz ma Magyarországon az, amit ez a család tesz, de engem zavar a cikkben ez:
    "A géneket befolyásolhatjuk neveléssel, de a bőrszínen nem lehet változtatni."

  • 2014.04.24 14:18:45szeri13

    ez mind a kommuniznmus velejaroja, hogy bezarva eltunk. angliaban, hollandiaban mar nem igazan erdekel senkit hogy hova valo. sot egy multis cegben is lassan megszokjak az emberek hogy nem mindenki magyar.

  • 2014.04.24 14:43:49Voyager

    Minden tiszteletem ezé a nőé.. anyáé. Le a kalappal, hogy ilyen nyíltsággal beszél egy ilyen sokak számára kényes kérdésről. Kívánom nekik, hogy boldog család legyenek örökkön örökké. Sajnos én is hallottam már rémtörténeteket, remélem hogy rájuk ilyen nem vár.

    Ugyanakkor még mindig nem értem- és ez megérne egy cikket igazán- hogy ha ennyi gyerek van árvaházban, meg ideiglenes nevelő szülőknél akkor miért kell éveket várni mégis egy gyermekre? Nem jobb lenne azonnal a végleges szülőkhöz kerülnie a piciknek minél fiatalabban?

  • 2014.04.24 15:00:04kitikati

    A gyerekek miért ülnek olyan idegenül anyukájuk mellett?

  • 2014.04.24 15:07:47zanzibar

    Nagyon szép cikk volt, elérzékenyültem tőle. Nálunk a családban volt örökbefogadás (a nagyikámat fogadták örökbe a dédszüleim), az is egy nagyon szép történet volt. Érdekes a sors, lehet, hogy nekünk a férjemmel is ez lesz az utunk, ha a következő lombikprogram nem sikerül. Hiszek abban, hogy a boldog szülő-gyerek kapcsolatnak nem a vérségi köteléken, hanem a szereteten múlik.

  • 2014.04.24 15:31:50E-mentális klausztrofóbia

    "Azonban sokkal gyakoribb, hogy az ilyen családban felnövő gyerek a cigányok hagyományai szerint fog élni, a nevelőszülőket lehúzza amíg lehet."

    Ha ez így is történik, az semmiképpen sem a gyerek hibája, hanem a környezeté, az előítéleteké, az önbetejesítő társadalmi gondolkodásmódé (feltételezve, hogy a leírt - meghitt - családi viszonyok fennállnak).

    Sokkal előrébb lennénk, ha az emberek mernének cigány gyerekeket is vállalni, ez valós integráció lenne, és még ennek is több évtized a kifutási ideje (nem úgy, mint a csak papíron létező, tízmilliárdokat felemésztő álprojektek, melyek kizárólag az EU-s pénzek lenyúlására alakulnak).

  • 2014.04.24 15:33:52E-mentális klausztrofóbia

    "hanem mert minden szavából az őszinteség"

    Tán túl őszinte is. A lány már el tudja olvasni, nem?

    "Különösen Gyurival kapcsolatban szoktam mondani, hogy őt tényleg én szültem. Nem a szülőszobán, hanem a szívemben. Megküzdöttem érte, hogy elfogadjam, hogy enyém legyen. Azóta az én fiam!"

  • 2014.04.24 15:34:22Shopping

    "A géneket befolyásolhatjuk neveléssel, de a bőrszínen nem lehet változtatni."
    Az egyetlen probléma, hogy a gének, igen lassan változnak.
    Nem 2-3 generáció kell ahhoz, hogy a gének változzanak, vagyis ez egy kudarcra ítélt vállalkozás. De legalább megpróbálták.
    Az ember a hibáiból tanul.

  • 2014.04.24 15:39:57kismorgó

    "az ilyen családban felnövő gyerek a cigányok hagyományai szerint fog élni, a nevelőszülőket lehúzza amíg lehet"
    én úgy gondolom, hogy a hagyományokat az ember nem örökli, ha nem abban a környezetben nő fel, ahol gyakorolják is a hagyományt, akkor nem lesz "ilyen".

    Az idézett mondat sehogy sem áll meg. a hagyomány nem genetika. Az, hogy valaki cigány, adottság, veleszületett külső jegyek. A hozzá társított negatív előítéletek, pl. hogy lop, az nem genetika, nincs belekódolva...
    na, ezt nem értik sokan.

    Írom ezt úgy, hogy Apukám cigány, anyukám magyar. 2 öcsém van. külsőre nem mondja meg senki, diplomások vagyunk mind, nem lopunk, dolgozunk, idegennyelveket beszélünk, stb...
    Nem igazán értem, hogy mi ez a cigányozás, mert azon kívül, hogy egy népcsoport, én nem társítok hozzá semmi mást...

  • 2014.04.24 16:49:47clemens

    Szívesen elolvasnám a család következő 20 évének történetét.
    Vajh' hova jutott Gyuri 30 éves, Reni 24 éves korára, és hogy látják múltjukat a szülők.
    Persze - ha az újságíró akarná - ilyen időtávban is találna azonnal megírható történeteket, hiszen 30 éve is voltak örökbe fogadások.
    Hajrá, jövő hónapban olvassunk egy (két) ilyen esetről!

  • 2014.04.24 16:53:14szomszédmarinéni

    szinhazazegeszvilag

    "Azonban sokkal gyakoribb, hogy az ilyen családban felnövő gyerek a cigányok hagyományai szerint fog élni, a nevelőszülőket lehúzza amíg lehet... ha egy tanult ember ilyet önként bevállal, az súlyos agymosáson esett át..."
    Hány évesen fogadták örökbe ezeket a gyerekeket? Nem mindegy. Bizonyos viselkedésminták már kisgyerekkorban rögzülnek. De talán fél-/egyévesen még nem.

  • 2014.04.24 16:56:00szomszédmarinéni

    E-mentális klausztrofóbia

    "Tán túl őszinte is. A lány már el tudja olvasni, nem?"
    Ez nekem is eszembe jutott, de szerintem arra gondol, hogy a fiúval nagyobb és hosszabb küzdelem volt az egész procedúra.

  • 2014.04.24 16:57:38szomszédmarinéni

    Shopping
    Azt azért nem ártana bizonyítani, hogy ha rossz útra tér egy cigány származású gyerek, az a "cigánygének" műve, és nem a szocializációé (amely kisgyerekkorban is erősen meghatározó).

  • 2014.04.24 17:01:34szomszédmarinéni

    Tisztelt Roll!
    Neked is: szocializáció.
    Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy vannak bizonyos bűncselekmények elkövetésére áttételesen hajlamosító gének, De erősen kételkedem abban, hogy ezek volnának a "cigánybűnözés" kiváltó okai.
    Ha a cigánygyerek lop, azért lop, mert azt tanulta az idősebbektől, nem azért, mert "tolvajgénnel" rendelkezik.

  • 2014.04.24 17:05:49Ugyanazanő

    Miért kéne a géneken változtatni???? Tényleg azt hiszi bárki is, hogy genetikailag lop valaki???
    Szerintem a magyar társadalomnak kellene változnia!!! Sokat!!!
    Hogy ezeket a gyerekeket és a többit ne megbélyegezze, hanem szeresse. Ne azzal vegye körül kimondva-kimndatlanul, hogy alsóbbrendű, hogy bizonyítania kell már pólyáskorától.
    Annak a fajta lelki szegregációnak, ami itt van, legalább mérséklődnie kellene. Hogy ne ellenszélben kelljen haladniuk a cigányoknak már születésüktől fogva!!!

  • 2014.04.24 17:36:23E.Katolnai

    Kíváncsi lennék, h mi lesz a helyzet 8-10 év múlva, remélem akkor is csinálnak egy riportot folytatásképp ...

  • 2014.04.24 17:36:54khmm...

    Ugyanazanő

    remélem, integráló iskolába írattad a gyerekeidet, és aktívan részt veszel a szegregáció lebontásában.....

  • 2014.04.24 17:56:18Pakinyanya

    Hát elszomorító, hogy ennyi tudatlanságról tanúbizonyságot tevő hozzászólás van!
    Majdnem mintha a saját történetünket olvastam volna, azzal a különbséggel, hogy hála Istennek olyan környezetben élünk, ahol van annyi intelligenciája az embereknek, hogy nem bélyegzik meg a gyerekeimet. Soha nem volt ezzel gondunk, de elszomorító, hogy ennyi hülyeséget olvasok itt, meg hogy mi lesz majd 10 vagy 20 év múlva!
    A gyerekek meg valószínűleg azért ülnek furán az anyukájuk mellett, mert egy idegen van a lakásban, aki fotózza őket és az életükről faggatja az anyukájukat! Ez nem csak Ágnes részéről vállalás, hanem a részükről is, mert ez nem csak Ágnes és férje története, hanem már inkább az övék, mert nekik kell ilyen emberek között felnőniük, akik azt feltételezik, hogy a származásuk miatt majd eladják a házat a család feje fölül! Az ő múltjukról és jövőjükről csámcsognak mások és ez adja a témát. Az örökbefogadott gyerek is gyerek, és aki nem látja az tudom, hogy nem hiszi, de pontosan ugyanolyan kötődés és kapcsolat alakul ki a szülőkkel és ugyanazokkal a gondokkal meg kell küzdeniük, mint másoknak, mint a dackorszak stb. Plusz még támogatni kell őket a saját életük feltérképezésében!

  • 2014.04.24 18:47:00DarthVader

    Tisztel Troll meg a hasonlók:

    "Ismerek olyan örökbefogadott félcigány gyereket, akit minden suliból kirúgnak, mert lop. Pedig a család normális, a másik örökbefogadott gyerekük nem cigány, és ő főiskolás, vele soha nem volt probléma."

    Biztosan van ilyen. Ugyanis ahogy a cigánygyerek kimegy az örökbefogadó családjából, mondjuk ovodába/iskolába, rögtön találkozik a hozzátok hasonlókkal ("tolvaj gének"), meg a gyerekeitekkel, akik rögtön az orra alá dörgölik, hogy tolvaj/piszkos/büdös cigány. És akkor a gyerek identitászavara, ami amúgy is fennáll, nagyban fokozódik, és igen, már kisgyerek korban idomulni fog a "társadalmi elvárásokhoz". És adott esetben lopni fog. De ennek semmi köze a génekhez.

  • 2014.04.24 19:10:40Mrs. Jackman

    kitikati, mert fényképezik őket, és zavarban vannak

  • 2014.04.24 21:24:12Pinabajusz

    A genek meghatarozhatjak a tanulmanyi eredmenyeket, az IQ-t stb. Lasd pl.[link]

    Sajnos a PC miatt a jobb kepessegueket huzzak vissza az elmult 1-2 evtizedben.

  • 2014.04.24 21:26:18dozen

    tényleg jó lenne, ha rendszeresen hallanánk a családról és egy folyamat rajzolódna ki, ami talán bátorítana többeket a cigány gyerekek örökbefogadására - egy új, boldogabb élet reményében

  • 2014.04.24 22:26:47ricveres

    Azoknak írom, akik a gének és nevelés kérdését feszegetik: Fogadjunk, hogy fogalmuk sincsen, hogy egy gyerek viselkedését és természetét hány %-ban a géneknek és hány %-ban a nevelésnek köszönheti. Elárulom, 80% a gének, és 20% a nevelés. Ez igaz MINDEN gyerekrek, kortol, nemtől, és bőrszíntől független!

  • 2014.04.24 22:59:27eo

    OFF:
    Mártonffy Zsuzsának üzenem, hogy a mondat végére a főmondatnak megfelelő írásjelet kell tenni, vagyis itt pontot:

    "Féltem, hogy mit szólnak az emberek? "
    "Emlékszem, akkor még nem értettem, miért van erre szükség?"

    De ha nem akar ilyen bonyolult dolgokkal vesződni, hogy főmondat, meg mellékmondat, akkor egyszerűen csak olvassa fel a mondatot, és olyan írásjelet tegyen, ami a hangsúlyának megfelel.

  • 2014.04.25 08:08:43DarthVader

    ricveres:

    ezt honnan szedted, ember? Baromságokat azért nem kéne....

  • 2014.04.25 09:52:06LV426

    ez csodálatos mondhat bárki bármit! Tiszteletem az egész családnak! <3

  • 2014.04.25 09:53:57LV426

    Pinabajusz: Ez baromság. Ott vannak a Polgár lányok mindhárom klasszis sakkozó, mert erre nevelték őket és nem azért mert ugyanaz az apa és az anya!

  • 2014.04.25 10:00:49Pet1988

    Én is elérzékenyültem, főleg ennél a sornál:
    "„emelje meg a lábát anyuka...” Itt hasított valami a szívembe! ANYUKA, ez a szó."

  • 2014.04.25 12:08:14gacsiiiz

    Szeretet, szeretet, szeretet, odafigyelés, törődés!
    (( Nejemmel két és fél éve örökbefogadtunk egy 7 éves kislányt - az akkor 9 éves közös kislányunk, és korábbi nejemmel élő nagyobb fiam és lányom mellé - .
    Életünk még színesebbé, tartalmasabbá, egy kis személyiséggel gazdagabbá vált.
    Többek lettünk általa - és ő is általunk, biztos vagyok benne.))

  • 2014.04.25 13:47:50atvitt ertelem

    Maximális tiszteletem a családnak! Sok boldogságot kívánok nekik!

  • 2014.04.26 12:31:07ricveres

    @DarthVader: Látom Neked nem sok közöd van az örökbefogadáshoz. Olvass utána egy kicsit, mielőtt baromságnak titulálod a leírtakat. Sőt, elmehetnél egy örökbefogadó tanfolyamra, lehet hogy sokat tanulnál. A kommented alapján, fogalmad sincsen, az örökbefogadásról.

  • 2014.04.27 07:20:56bispora

    LV426: Baromságot emleget a kognitív képességek genetikai determinációja kapcsán, majd a nevelés szerepének kizárólagosságára felhozza a Polgár lányok példáját. Hát kérem, a Polgár család askenázi zsidó származású, mely szűk leszármazási csoport a vizsgálatok szerint a legnagyobb átlagos intelligenciával rendelkezik a világon (IQ~110-115, Nobel díjasok tömegei). Polgár Zsuzsáról megjelent egy 165 IQ-s adat, ami hihető is a világ legjobb sakknagymestereit tekintve. Tehát Polgár László három a magyar átlagot jóval meghaladó kognitív képességekkel rendelkező lányából, napi 6-8 órás edzéssel kihozta a maximumot a sakk terén. No, annak az esélye, hogy ez örökbefogadott cigánygyerekekkel is ment volna, valahol az egy az egymillióhoz kaliberű esélyt jelentene. Ezt kellene emésztgetni.

  • 2014.04.27 20:50:13Pakinyanya

    ricveres: nem tudom, hogy voltál-e tanfolyamon, de ott biztos, hogy nem mondtak százalékokat. Már csak azért sem, mert ez mai napig nem tudja senki, hogy pontosan mennyi a gének szerepe és mennyi a nevelésé.

  • 2014.04.27 21:05:28szomszédmarinéni

    Pinabajusz
    Természetesen. De ezzel ugye nem azt látod bizonyítottnak, hogy a cigányok rossz tanulmányi eredménye predesztinálva van?

  • 2014.04.27 21:09:10szomszédmarinéni

    bispora
    "No, annak az esélye, hogy ez örökbefogadott cigánygyerekekkel is ment volna, valahol az egy az egymillióhoz kaliberű esélyt jelentene."
    Ezt azért nem ártana bizonyítani, ha már konkrét valószínűségekkel dobálózol.
    Például hiteles adatokat hozni a cigányok átlagos intelligenciahányadosáról, továbbá leírni a képletet, amely meghatározza, hogy "miből lesz a cserebogár" és hogyan.

  • 2014.04.28 12:47:01czege

    elkeserítő ez a rengeteg negatív hozzászólás... Önmagát beteljesítő jóslatról hallott már valaki? Ha egy gyereknek azt mondjuk, butasemmirekkellőtolvaj és satöbbi, akkor az lesz. Ha ugyanennek a gyerkenek azt mondjuk és úgy bánunk vele, hogy értékes és intelligens és szeretjük, akkor annak megfelelően fog viselkedni? Természetesen a genetikai adottságnainak megfelelően, de a maximumot csak pozitív hozzáállással lehet kihozni.

  • 2014.04.28 15:14:06Celtic

    Erdekes, hoyg regen az osztrakoknal nem a "cigany ne lopj" tabla volt kiteve. Lehet, hoyg ok is eloitelesek voltak? Vagy magyaroknak a genjeikben volt a lopas?

    Unokaocsem halalat ket nevelt gyerek (meg a sajat hulyesege) okozta 18 evesen. A sracok nem voltak ciganyok, se testverek, csak a neveloapjuk volt egy bunko alkoholista. Erdekes, megis mindketto ugyanugy jart: lopas, betores, alkoholizmus, kabitoszer, nemi eroszak. Pedig mind emlitettem, nem voltak rokonok....

    Masresz volt egy osztalytarsam, kozepso fiu (harman voltak/vannak). Meghalt az anyjuk. Erdekes volt latni, hoyg a 14, 10 es 6 eves gyerek mennyire maskent viselt: 14 eves srac kesobb dolgozott, megnosult. 10 eves (o a volt osztalytarsam) elegge szetesett, teljesen antiszocialis lett, eroszakos. A legkisebbrol meg jobb nem is beszelni, vszinuleg most is ul valahol. Genek? Vagy a szocialis hatter?

    Volt cigany osztalytarsam, szakmunkaskepzobe is egyutt jartunk (bar nem egy osztalyba), kesobb leerettsegizett. Mikor 10 eve lattam, vagyonor csoportvezeto volt.
    Volt cigany munkatarsam, hatan voltak testverek, egy kunyhoban laktak, apa az egyetlen agyon, asszony meg a gyerekek a foldon. Naluk mar csak 3 gyerek volt (3. is ugy csuszott be, nem vedekeztek, mert elfogyott a gyogyszer), csak 8 altalanosa volt, de a gyerekei mar ovodaban nemetet es angolt tanultak.
    (Nem tudom, most mi lehet Vele, jo 10 eve nem lattam, egy kis baranyai faluban el)

  • 2014.05.04 14:59:19G.Freeman

    Magyarul:ha cigány gyermeket magyar körülmények között, (értsd: kulturáltan, jó körülmények között, a tanulásra és a nívós életvitelre figyelve) nevelünk fel, akkor normális, becsületes értékes ember válhat belőle.
    Ebből annyi a tanulság, minthogy a nyúl nem tud repülni.

  • 2015.02.19 22:49:50hajráargentína

    Magyarul: ha cigány gyermeket kulturált körülmények között nevelnek fel, akkor sokkal intelligensebb lesz, mint egy átlagos magyar kommentelő.
    Ebből annyi a tanulság, hogy a nyúl is jól repül, ha seggbe rúgják.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta