SZÜLŐSÉG

Feminizmus vagy ép ész, ha nem leszek anyazombi?

2014. április 5., szombat 12:14

Hason szeretek aludni – ebben azonban hónapokon át megakadályozott három gigászi labda: a melleim és a hasam. Így hát nem-hason nem-aludtam, és azon töprengtem hajnali három tájban, vajon testképzavarom van, vagy valóban kinőttem a franciaágy rám eső felét. Meg azon, lesz-e valaha újra kívánatos az a bálnányi test, amelyet most kétségbeesetten görgetek egyik oldalról a másikra.

Ezen pityeregtem egy keveset, de az ilyesfajta érzelmi túlhabzások annyira mindennapossá váltak, hogy még amúgy kissé ideggyenge tibeti terrierünk sem ébredt fel rá. Utána pedig megérkezett a klasszik szorongásos fázis: a miért nem mozog már tíz perce?, a mi lesz ha lejár a határozott idejű szerződés?, a mi van ha nem fogom bírni a strapát?, és az és ha lelép egy másik nővel. Sokadszorra ébredtem rá, hogy felnőtt életem során még soha nem voltam ennyire kiszolgáltatott.

Ma már újra hason alszom: az egyik labda (nagyjából) eltűnt, cserébe beköltözött az otthonunkba egy állandó változásban élő puha lény, akit brutálisan és képtelenül szeretek. Az átszorongott, átpityergett éjszakák emléke azonban megmaradt, és arra buzdít, hogy rendszeresen rákérdezzek: mindent megteszek azért, hogy úgy éljünk (mi, három autonóm individuum és nem mellesleg egy család), ahogy az mindannyiunk számára a lehető legjobb, legkielégítőbb?

Napról napra építjük ki a rendszert, amely folyamatosan változik, de ha jól csináljuk (és nem üt be semmi váratlan katasztrófa), akkor hosszú távon elbír hármunkat békében és békétlenségben. De ezt a rendszert – hogy végre a tárgyra térjek – kizárólag mi tudjuk kialakítani; állandó kompromisszumok, viták, áldozatok és kölcsönös szívességek árán. Nincs olyan társadalmi minta, amely utunkat akárcsak hozzávetőlegesen kijelölné.

shutterstock 35907214

A családalapítás előtt könnyű nőnek lenni

Gimnazistaként, egyetemistaként, kezdő munkavállalóként olyan rendszerekbe lépünk be, amelyek több-kevesebb pontossággal kijelölik céljainkat, napirendünket, korlátainkat és lehetőségeinket – túlnyomórészt függetlenül attól, hogy nők vagy férfiak vagyunk.

A családalapítással mindez radikálisan megváltozik. Nincsenek kész receptek, az anyákra zúduló elvárások tömege pedig végső soron oda vezet, hogy végletekig kialvatlan, intellektuálisan alulstimulált kismamák - nem is olyan rég még tehetséges és tájékozott nők - ölre mennek a kenguruk terpeszszélessége és másfél deci tápszer miatt, miközben egyre távolabb kerülnek attól az élettől, amit nem is olyan rég még élni terveztek.

Ha gondolkodás nélkül követném a társadalom uralkodó normáit, villámgyorsan azon kapnám magam, hogy pontosan abba az egzisztenciálisan, érzelmileg, szexuálisan kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, amelytől átszorongott éjszakáimon a legjobban tartottam.

shutterstock 142522435

A kérdések, amelyekre soha az életben nem fog választ kapni

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány kérdés, amelyre soha az életbe nem fog választ kapni egyetlen kismama sem, akármennyi időt tölt is el az idevágó internetes fórumok olvasgatásával.

  1. Mi lesz a hivatásommal? Magyarországon ez a kérdés nők tömegei számára így tétetik fel: van-e egy kisgyerekes nőnek esélye arra, hogy találjon olyan munkát, amely összeegyeztethető a családdal kapcsolatos teendőkkel, és hoz annyi pénzt, hogy azt ne emésszék fel a munkavállalásból adódó költségek (utazás, bölcsőde, baby sitter stb.)? Az, hogy hogyan folytathatnám azt az utat, amelyen korábban elindultam, amely örömet, társadalmi megbecsülést, élhető keresetet nyújtana számomra, a dolgok mai tárgyalása szerint egy szűk és elkényeztetett réteg luxusproblémája.
  2. Mi lesz a „saját időmmel”? Bár – leszámítva a legelvetemültebb trollokat, üdv a fedélzeten! – a többség hajlamos elismerni, hogy a gyerekszülés nem teszi automatikusan alkalmassá a nőket arra, hogy önfeledt pihenés, szociális és kulturális élet, mozgás nélkül éljenek éveken át, az, hogy ez hogyan valósulhat meg egy átlagos keresetű családban, továbbra is rejtély. Annyi bizonyos, hogy a nők többsége számára lehetetlenül sok pénzt, erőfeszítést, „szívesség-kreditet” igényel már egy-két szabadon eltöltött óra is.
  3. Nő vagy anya? Bár MILF-fé avanzsálni önmagában örömteli esemény, a nők számára mégis sok fejtörést okozhat, hogyan egyeztessék össze anyai és női szerepeiket. Hogyan öltözik és viselkedik egy anya? Mennyire lehetek kihívó, kacér, buja anélkül, hogy ez illetlenségnek minősülne? Az a gáz, ha sopánkodom a rajtam ragadt kilók miatt („Mit számít ez, mikor ott a gyerek?”), vagy az, ha nem fordítom minden mozgósítható időm és energiám a terhesség előtti állapotom visszanyerésére (vö. Kitört a háború a dagicikiző anyuka miatt). Egy olyan élethelyzetben, amikor az ember mindenképp rákényszerül arra, hogy gyökeresen újragondolja saját magát, könnyű tanácstalanná válni az egymásnak tökéletesen ellentmondó üzenetek kereszttüzében.
  4. Mi az apa dolga? Az, hogy sok családban még mindig a tradicionális „apa keres, anya főz” felállás működik – és elsöprő társadalmi támogatottságot élvez – egyfelől a munkaerő-piaci helyzetből adódó strukturális probléma, másfelől abból fakad, hogy nincsenek igazán jó mintáink arra, hogyan veheti ki a részét a férfi egy kisgyerek gondozásából. Úgy sejtem, sok férfi azt érzi, hasznosabban járul hozzá a család életéhez azzal, ha kidolgozza a belét, mintha elmerülne a babakencék, pelusok, rugdalódzók világában. Mindazonáltal hosszú távon ezzel mindenki veszít: a nő egyre inkább, majd visszafordíthatatlanul kiszorul a dolgozók társadalmából, ami a férfira további terheket pakol, míg a nőből rosszul kihasznált, ezért túlmozgásos háztartásbelit csinál, függetlenül képzettségétől, vágyaitól, ambícióitól. (Fontos kivételt jelentenek azok a nők és férfiak, akiknek őszinte örömöt és kiteljesedést jelent a család és a háztartás hosszú távú menedzselése. Mindazonáltal semmi okunk azt feltételezni, hogy ők lennének többségben, azt meg pláne nem, hogy valamilyen rejtélyes okból pont a nők között többségben vannak.)

Az önként vállalt gyermektelenséggel kapcsolatban kipattant parázs vita (melynek kirobbantója Pongrátz Tiborné, aKSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgató-helyettese volt, és számos válasz követte) gyökere az, hogy a családalapítás előtt állók (nők ÉS férfiak) pontosan érzik, hogy ezekre a kérdéseikre senki nem ad választ.

shutterstock 146442881

Ebből azonban nem következik, hogy nincs válasz: mindössze annyit jelent, hogy ezeket a válaszokat a család életében részt vevőknek maguknak kell kidolgozniuk. Tévedés azt gondolnunk, hogy csak két lehetőségünk van: nem vállalni gyereket, vagy vállalván a gyereket elfogadni a mai magyar családfogalom összes konstrukcióhibáját, tévedését, maradiságát.

Mi több: minél inkább tisztában vagyunk a családalapítással együtt járó strukturális veszélyekkel (amelyeknek egy részét, de csak egy részét jó család- és foglalkoztatáspolitikával mérsékelni lehet), annál jobb esélyünk van arra, hogy elkerüljük ezeket a veszélyeket. Ha sokszor és őszintén beszélünk arról, hogy a férfiakról és a nőkről, a gyerekvállalásról, a munkáról és a pihenésről alkotott hagyományos fogalmaink fényében a családalapítás kifejezetten félelmetes és kockázatos műfaj, már meg is tettük az első fontos lépést afelé, hogy a helyzet megváltozzon.

A családunk olyan lesz, amilyenné mi tesszük; amilyenné vérmérsékletünknek, ambícióinknak és nem utolsósorban lehetőségeinknek megfelelően tehetjük – de azt ne várjuk, hogy ebben akár a politikusok, akár a baba-mama fórumok sokat segíthetnek.

Üvegplafon estek, szerdán az anyaság dilemmái

A szerző, Réz Anna Üvegplafon-estek címmel havonta szervez beszélgetéseket a nők és férfiak közti társadalmi különbségekről. A következő kerekasztal-beszélgetés, melynek címe A játszótérig és tovább – az anyaság dilemmái, április 9-én 18 órakor lesz a Bálint házban. Az esemény idejére az épületben található Éden játszóház ingyenes gyerekfelügyelet biztosít.További információk itt és a Facebookon.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.04.05 13:56:43Never

    Nehéz kérdések ezek, amikre persze az ún. "társadalmi elvárások" hülyébbnél hülyébb módon próbálnak válaszokat lenyomni a torkunkon.

    Szerintem a gyermekvállalás nem mindig és minden pillanatban olyan történet, ami megéri (anyagilag, energiában, közérzetben az elején biztosan nem). Hozzáteszem, nagycsaládosként van ebben bőven személyes tapasztalatom.

    Nincs olyan, hogy "rózsaszín köd", ami minden fáradtságot és nehézséget feledtet. A kialvatlanság kegyetlen. A bizonytalanság a gyerekneveléssel, az egészséggel (anya és gyerekek egyaránt), az anyagi és érzelmi biztonsággal kapcsolatosan mindig ott van, legalább a háttérben.

    Ennek ellenére mindent összevéve szerintem érdemes megtalálni a napi megoldásokat (nincsenek általános megoldások, csak napi egyedi próbálkozások). Ha a gyerekek épségben vannak a nap végén és még a házastársak sem jutottak a klinikai pszichiátria ölelő karjaiba, akkor sikeres nap volt.

  • 2014.04.05 14:32:02eerie

    A cím alapján valami lazábbra számítottam, de kellemesen csalódtam :) Korrekt cikk. Tetszik, mert nem a szájamba rágja a válaszokat, hanem kérdéseket vet fel. Kérdés, hogy az átlag porontyos színvonalhoz szokott olvasók hogy fogják megemészteni.

  • 2014.04.05 14:46:34Réti fiú

    Az elet fobb torvenyei: megszuletunk, utodokat nemzunk, es meghalunk. A gyerekvallalas az az elet resze. Nincs ra epeszu magyarazat, hogy miert ne szulessenek gyeremekei egy felnott egeszseges emberparnak.
    Az anyagi magyarazat nevetseges ... ha radjon a hasmars akkor az sem mindig eri meg, mert van ahol 200 forintot is elkernek azert, hogy konnyithes magadon. Vissza is tarthatod amig haza nem ersz, termeszetesen :)))

  • 2014.04.05 15:00:14nickM

    eerie
    Pedig sajnos nagyon nem jó kérdéseket vet fel. Kezdve azzal, hogy "mindent megteszek azért, hogy úgy éljünk(?)" Sokkal inkább azzal kellene kezdeni, hogy "mindketten készek vagyunk-e rá, hogy úgy éljünk..."
    Nagyjából az összes kérdés anyuka-központú, ám egy család bőven több, mint a részek összege. Mindkét (-három, -négy) félnek egyformán ki kell vennie a részét abból, hogy működő mikroközösséget hozzanak létre. Ez viszont logikailag a "jól választottam-e?" kérdéshez vezet - ami meg - köszönhetően a kognitív disszonanciának - valós választ sosem kap.
    Cserébe - tapasztalataim szerint - a valódi édesanyák rendkívül erősek; bármire (és tényleg bármire) képesek azért, hogy a gyerekeiknek maximális lehetőségeket biztosítsanak. Lehet, hogy magukban - és szigorúan csak egymagukban! - kételkednek, ám teszik, amit kell.

  • 2014.04.05 15:05:50yatumux

    Jaja ilyen ha nihilista prolik írásait nyomatják. Zavaros gondolatok, kusza értékrend, grafománia.

    Ez ennél egyszerűbb... Sokkal. Várom a férjed "milyen rossz, hogy kevesebbet kurvázhatok" cikkét

  • 2014.04.05 17:26:09-JzK-

    [link]

  • 2014.04.05 21:03:26retinax

    Pfff, ezek a kommentek!
    Na mindegy.
    Eleinte azt gondoltam, hogy milyen már, hogy egy kismama mondja meg, hogy hogyan lehet gyerekvállalás után visszailleszkedni az életbe... ki kell próbálni, és majd meglátja, hogy lehet. Csak nyugodtan, kivárjuk.
    Aztán örömmel láttam, hogy ő is erre jut. Hogy elméletben nagyon sok minden a visszailleszkedés ellen hat, és mégis meg tudjuk oldani. Az anyák megoldógépek. Főleg, ha igényük van rá, ha fontos nekik. Ha meg nem, akkor úgyis mindegy. Bár sokszor könnyebb sírni, mint tényleg minden követ megmozgatni.

  • 2014.04.05 21:16:22szomszédmarinéni

    -JzK-
    Valami saját gondolat?

  • 2014.04.05 22:26:35Anyul

    A feminizmus és az ép ész kizárja egymást?

  • 2014.04.05 23:58:31Sadist

    Anyul 2014.04.05 22:26:35

    Nem biztos, de épeszű feminista eddig még nem volt a történelemben.

  • 2014.04.06 07:08:02Behajtó70

    Zavaros, értékrendektől mentes nő írománya. Ha az erre szánt időt a családodra szántad volna, akkor mindent megértenél a témával kapcsolatban. (Család: van neked olyan, vagy csak együtt élsz egy alacsonyab és egy magasabb személlyel?). A csaladban nincs idividum! Van a család és mindenki ezért él, dolgozik, egymást tamogatva, segitve, egy irányba hajtva a hajót, egyszerre húzva az evezőt! Ha felmerül a családban az individum, akkor ott kapott léket az egész! Mert ez csak annál merülhet fel, aki nem érzi magát jól a környezetében, aki mást akar.

  • 2014.04.06 09:24:03intézetis utcagyerek

    Bizony bizony, vagy ez vagy az! Nem lehet mindent vehemesen akarni, véghezvinni, x-et tenni a kis rubrikába! Végigmenni a sokak által kötelezőnek vélt "élet törvényei" listán, majd kipipálni ezeket feladások nélkül! Ez nem így működik!

  • 2014.04.06 10:11:54babbaba

    Magadnak kell megfelelned, nem másoknak!. Ha szereted a családod, alá tudod magad rendelni neki, a saját vélt vagy valós érdekeiddel szemben. Ez a család alapja. Mindenki aki családban él, kénytelen alkalmazkodni, vagy inkább szívesen, örömmel alkalmazkodik a többihez. Ha nem, jobb lett volna szinglinek maradni! de szólok, a gyerek nem választhatott! Ha már megszülted, kötelességeid vannak!

  • 2014.04.06 12:37:28zurka

    Miért zárná ki egymást a család és az individuum? Nem a középkorban élünk...persze könnyebb ezt mondani, mint beismerni, hogy apa már régóta csak anyát látja bennem,jobb ez így mindenkinek...ÉBRESZTŐ, a gyerekek kirepülnek előbb-utóbb, és akkor mi lesz? Kompromisszumokat kell kötni, nem mindenről lemondani!

  • 2014.04.07 07:01:09Rinna

    Tényleg nem értem miért kell fikázni az Annát... Nagyon kiegyensúlyozott, tündéri nő, és a kislányával nagyon jó kis csapatot alkotnak. Amikor dolgozik, a férje vagy a szülei vigyáznak a gyerekre. Behajtó70, igenis, akkor egész egy család, ha úgy tud működni, hogy mindenk megmaradhat indivídumnak, és persze közben segítik egymást.

  • 2014.04.07 11:19:54Anyul

    Sadist,
    a józan ész és a feminizmus karöltve járnak.

    Számomra még mindig meglepő, hogy egy nőknek szóló újság (Dívány) anyáknak szóló rovatában (Poronty) felmerülhet a feminizmus mint szitokszó, vagy az eszetlenség szinonimája (ha nő vagy=buta vagy).
    Kérem az újságírót, hogy olvasson egy kicsit utána a témának!

    Amíg ez a konzervatív beállítódás uralja az agyakat, mindig is esélyegyenlőtlenség és igazságtalan helyzetek lesznek a nők jussa. (ami ellen a cikk amúgy szót emel-ne)

  • 2014.04.07 14:36:08Sadist

    Anyul 2014.04.07 11:19:54

    "a józan ész és a feminizmus karöltve járnak."

    :D:D:D:D:D A szén-dioxid meg egy gyúlékony gáz.

    "Számomra még mindig meglepő, hogy egy nőknek szóló újság (Dívány) anyáknak szóló rovatában (Poronty) felmerülhet a feminizmus mint szitokszó, vagy az eszetlenség szinonimája (ha nő vagy=buta vagy)."

    Levezethetnéd, hogy hogyan sikerült eljutnod a feminizmustól a "ha nő vagy=buta vagy" egyenletig.
    A feminizmus egy ellenséges, soviniszta ideológia. Teljesen mindegy, hogy milyen nemű a képviselője, lehet férfi, nő vagy hermafrodita is, irreleváns, mert maga az ideológia defektes.

  • 2014.04.07 15:09:01Mrs.Marion

    Szörnyű ez a "családban nincs individuum"-ideológia. A családnak épp hogy támogatnia kell azt, hogy minden tagja önálló személyiségként saját életét is élni tudja. Különböző személyiségű gyerekek, különböző személyiségű szülők: mindegyiküket támogatni kell abban, hogy egyediségüket megélhessék és ne függő viszonyban legyenek egymással. Természetesen kompromisszumoknak, lemondásoknak, önzetlenségnek, közös munkának kell lennie, de önmagunk teljes feladásának semmiképp sem. Ebből lesznek az elengedni képtelen, felnőtt gyerekeiket magukhoz láncoló, amúgy kiüresedett életű szülők és az önállóságra, önérvényesítésre képtelen felnőttek.

  • 2014.04.07 17:21:39szomszédmarinéni

    Behajtó70
    "Ha az erre szánt időt a családodra szántad volna, akkor mindent megértenél a témával kapcsolatban."
    Ha az erre szánt időt a családodra szántad volna, te lennél a villamos.
    Ennél kevés demagógabb szarság van...

  • 2014.04.07 17:23:58szomszédmarinéni

    Látom, a trollok és a frusztráltak ugrottak a "feminista" szóra. Persze annak, aki címet adott a cikknek, nyilván ez volt a célja, gyün a sokk kattintás. Esetleg át is gondolhatnátok egy kicsit a felvetett problémákat.

  • 2014.04.07 17:28:48szomszédmarinéni

    Behajtó70
    ...Esetleg még kifejthetted volna, hogy miközben a posztoló a cikket pötyögi, az etióp gyerekek éheznek.

  • 2014.04.23 10:15:40anyalizis

    Hello,

    annak nagyon örülök, hogy az író rájött arra, a kérdésekre magának (és a hozzá közel álló embereknek) kell megkeresnie a válaszokat. Ez mondjuk szerintem rendben is van, régen gáz, ha a válaszokat mindig mások (értsd: állam, kormány, hatóság, szülők, társadalom, stb.) határozzák meg.
    Anyaként/apaként bizony meg kell tanulni, hogy senki sem akar majd az ember helyett felelős döntést hozni és annak következményeit vállalni. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű, főleg primagravidáknál uralkodhat el a szorongás, hogy innentől minden megváltozik és a változásnak én nem vagyok irányítója. Ez csak részben igaz.
    Az ember mindig individuum. Aki ezzel nem ért egyet, attól halkan megkérdezném: mikor egy munkahelyen beilleszkedik és lemond bizonyos egyéni igényeiről, akkor is azt hangoztatja, hogy ő többé nem individuum? Nem birkák vagyunk, hanem egyéni, érző lények, egyedi megoldási javaslatokkal. Az individuumunkat bevisszük egy társaságba, mondjuk a családba, amely hajlít és alakít, és viszont, de ettől nem válik homogén masszává a közösség, vagy ha igen, ott nincs minden rendben. Ennek nincs köze az önfeláldozáshoz (némi mártíromsággal keverve, ahogy illik), attól az egyén még önmaga is maradhat.

    Szerintem az egyébként igen jó kérdéseket felvető cikkírót érdemes lesz megkérdezni majd pár év után, mennyiben változott a véleménye, ugyanúgy látja-e a dolgokat? Mivel eltérő élethelyzetekben vagyunk, eltérő gondokkal, nyilván nem azonosulhatunk valamennyi felvetett problémájával ugyanúgy, de ezt, gondolom, nem is várná el.
    Mindössze felvetette e problémákat, amelyek létezőek, érdemes rajtuk néha elgondolkodni.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta