SZÜLŐSÉG

10 dolog, amit nem tudsz a gyerek előtt

2014. március 13., csütörtök 11:34 |

A ScaryMommy háromgyerekes szerzője Mackenzie arról értekezik, hogy mielőtt gyerekei lettek, végtelenül idegesítette a károgás, miszerint fogalmad sincs, mint jelent a gyerek, amíg nincs sajátod. "A gyerekek egyfelől nagyon cukik, másfelől nagyon fárasztóak, ezért kell előtte edzésnek egy kutya, slusszpassz "- gondolta.

Öt évvel és három gyerekkel később úgy véli, megszerezte a jogot arra, hogy részletesen elmesélje, hogy akinek nincs gyereke, annak fogalma sincs arról, milyen az. Tíz pontban foglalta össze a lényeget.

Nem mintha bárki kérdezte volna, de ha első gyereküket váró szülőknek kellene tanácsot adni - írja Mackenzie, ő nem a nyilvánvaló, örökre megváltozik az életetek szöveggel jönne. Ez nem segít. A gyerek sok meló, blabla blabla, blabla. Ehelyett leültetné őket egy kényelmes székbe, a kezükbe adna egy sört vagy pohár bort, és realisztikusan, részletekbe menően világosítaná fel őket. Így:

1. A gyerekek undik

shutterstock 153974930

Azt hiszem, elméletileg a legtöbb gyerektelen is érti ezt - a gyerekek pisilnek, kakilnak - de a gyakorlat az, hogy... szülőként TE vagy az, aki feltakarítod az összes (szó szerinti értelemben vett) szart. És nem csak akkor, amikor pelenkázol, meg bilire szoktatsz, meg amikor időnként jön egy hányósfosós. Az adott. De akkor is, amikor a gyerek úgy dönt, hogy a padlóra tesz egy rakást. A bevásárlóközpontban. (Vagy, ahogy egy peches barátnőm járt, a kezébe, a szupermarketben.) Vagy amikor a gyereked már elég nagy ahhoz, hogy egyedül pisiljen a hiper mosdójában, csak elfelejti előtte levenni a nadrágját. Vagy amikor a gyerek annyira hisztizik, hogy kihány mindent, amit megevett, két napra visszamenőleg.

Ezek, barátom, nem kivételes esetek lesznek. Különösen, amíg a gyerekeid kicsik. Ilyesmi gyakran, esetleg naponta esik meg. Ha a gyereked ez a típus, akkor simán találkozhatsz ilyesmivel naponta többször is. Ez, ha összeadjuk, több tonnányi szart jelent. És mivel te leszel az, aki ezt mind összetakarítja, mérget vehetsz rá, hogy ennek egy része rajtad fog kikötni. Ha szerencsés vagy, csak egy kevés, csak a kezeden. Oké, undi, de könnyedén orvosolható némi kézmosással. Ha nem vagy szerencsés, akkor, hát, mondjuk úgy, remélhetőleg az előtt jössz rá, hogy belőled jön az egész napodat végigkísérő bűz, mielőtt még mások jönnének rá.

És ha már a gyerekek által elkövetett undi dolgoknál tartunk, még egy tényre szeretném felhívni a figyelmet. A gyerekek esznek fikát. Azt hiszem, sokan szeretik azt gondolni, hogy csak a más emberek gyerekei, de ez nem igaz. Előbb-utóbb minden gyerek eljut a fikaevésig. Abban reménykedhetsz, hogy legalább a sajátját eszi. Lehet, hogy az egyik gyerek csak egyszer próbálja ki, másnak hosszabb ideig tartó szokásává válik. De meg fogják enni. Ugyanez igaz a rágóra, amit a moziban az előttük lévő szék ülésének alján találnak, és a hideg, félig megevett sültkrumplidarabra a Meki padlóján. Megeszik, mert még éhesek voltak. Édes istenem, annyira jó lenne, ha ezeket csak kitaláltam volna!

2. A gyerekek koszosak

shutterstock 165891689

Meglehetősen felületes elképzeléseim voltak a gyerek-kosz témáról mielőtt megszülettek volna a sajátjaim. Sokszor vigyáztam mások gyerekeire, úgyhogy megvoltak az evés utáni koszos arcok és kezek, sőt, még az is, hogy morzsás lesz az asztal és a padló. Amit nem tudtam, az az, hogy a koszt nem lehet keretek közé szorítani. Nem számít, hányszor törlöd meg őket evés után, vagy, hogy hányszor porszívózol az étkezések után közvetlenül. Morzsák lesznek az ágyakban (a tiedben, az övékben), morzsák a szőnyegben, morzsák a hajlataikban. Egyszer csak azt kérdezed majd: Hogy az istenbe kerültek morzsák a rohadt fogkrémbe? Mármint konkrétan a fogkrémes tubusba, belülre. Mert a gyerekek ilyen ügyesek.

A morzsák szaporodnak is, és az autódba vándorolnak. A gyereküléseik (kit is akarok átverni? az egész autód) örökre bebundázódik szétmorzsolódott aranyhalacskákkal, pajkos chipszdarabkákkal és széttöredezett ropival. Ezeket mondjuk nem kell túlságosan lelkesen kitakarítani, jól jöhetnek hosszabb utakon, amikor elfelejtesz nasit vinni. Jaj, bocsi srácok, csak túrjatok egy kicsit az ülés redőiben, tuti találtok valamit, amivel kihúzhatjátok egy darabig.

És a morzsák mellett rájössz majd arra is, hogy minden, mindenhol ragad a házban, beleértve a gyerekeket is. Játékok, könyvek, DVD tokok, WC-lehúzó, mosdók, kilincsek (különösen a hűtőé), távirányítók, szekrények, asztalok, pultok, a mobilod, a macska. Rengeteg üvegtisztítóra lesz szükséged, hogy letöröld az ujjlenyomatokat a tükrökről és a tévéről. Ja, és rengeteg törlőkendő is kelleni fog majd, hogy feltöröld a kiöntött italukat. Minden. Egyes. Étkezés. Alkalmával. Ja, és kelleni fog jó mosópor is, olyan, amivel ki tudod szedni azt a sokféle foltot, ami akkor keletkezik, amikor beleülsz valami újféle ragacsba, és rájössz, hogy hozzáragadtál a kanapéhoz.

3. A kölykök kényszeres gyűjtögetők

shutterstock 144863107

Ha gyerekeid vannak, játékok is lesznek. Ezt mindenki tudja. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy hamarosan úgy fog kinézni a lakásunk, mint egy játékáruház. Ami felrobbant. Aztán a játékok párzani kezdenek, és játékok újabb és újabb generációját hozzák világra. És csakúgy, mint a morzsák, ezeket sem lehet keretek közé szorítani. Mindenhol játékok lesznek. Gyerekszoba: pipa. Nappali: pipa. Étkező: pipa. Hálószoba: pipa. Konyha: pipa. Fürdőszoba: pipa. Bármilyen fiók, amit megtalálnak mint megfelelő rejtekhely: pipa.

Még ha nem is veszel a gyereknek túl sok játékot, biztosra veheted, hogy a család és a barátaid majd vesznek. (Azt a fajtát, ami nagyon idegesítően zenél hangosan, vagy bármi olyat, amivel zaj kelthető. De ez már egy teljesen másik téma. Család, szeretlek titeket!) És akkor még nem beszéltünk, azokról a kukasztikus "játékokról", amik azok mellé a gyerekmenük mellé járnak, amikről korábban esküvel fogadtad, hogy a te gyerekeid olyat nem fognak kapni. Azok a játékok, amik pontosan 18,25 másodperc után törnek darabokra. És, amik kapcsán a kölykök agybajt kapnak, ha, neadjisten, rájuk bukkannak a kukában.

Régebben mintha lett volna itt valahol egy étkezőasztalunk, nem? Te látod a tálalószekrényt valahol?

És minél több a gyereked, annál több lesz a tároló, láda, kosár és polcos egység, ami azokat a tárolókat, ládákat és kosarakat hivatott befogadni, amiket azért vettél, hogy legyen hova besuvasztani a játékokat. (Köszi, Ikea!) Először valószínűleg lesz valamiféle rendszer a játékok tárolásában. Azzal próbálkozol majd, hogy minden műanyag kaja legyen a játékkonyhában, hogy a trillcsilliárd vonat és autó legyen együtt, és Barbie összes f.szom cipőcskéje és kiegészítője legyen egy helyen, hogy amikor a gyerek keresi őket, tudd, hol vannak, megelőzve ezzel egy drámai jelenetet. (Anyaaaaaaaaaa! Hol van a kék autóóóóóm? A kék autót akarom! Nem azt a kéket, hanem a másikat!)

Viszont idővel feladod, és bármit bedobálsz bárhova, ahol egy kevéske hely van. Ide pont befér! Emiatt ne érezd rosszul magad! Engedd el, a józan eszed maradéka hálás lesz érte, és hosszabb távon sokkal könnyebb lesz így. Ráadásul, ha egyszer képes voltál ezt elengedni, lesz időd sokkal fontosabb dolgokon aggódni. Például, hogy vajon mitől rángatózik így a szemhéjad.

4. És lejmolósak

shutterstock 138946787

Ha az evésről van szó, a gyerekek két csoportba tartozhatnak. 1. Azok, akik bármit megesznek. 2. És azok, akik szinte egyáltalán nem esznek. Ha több gyereked is van, még olyan mázlid is lehet, hogy mindkettőből jut. Vagy a gyereked az egyik hónapban (héten, napon, pillanatban) ilyen, máskor meg olyan. (Végső soron, erre elég jó esélyed van.) Így válik a menütervezés őrületesen jó mulatsággá.

Viszont az, hogy melyik táborhoz tartoznak, mit sem számít, ha éppen te eszel. Hirtelen oda akarnak bújni, és megosztozni bármin, ami a tányérodon van. Kaphatok egy falatot? Kaphatok egy falatot? Csak egy icipici falatot? Ó, Jézusom! És egyáltalán nem számít, mit eszel! Zöldség? Hmmmm. Imádom a zöldséget! Hal? Imádom a halat! Csípős? Imádom a csípőset!

Hogyha valóban meg szeretnéd enni az egész kajádat, két választásod van. Egyfelől: Ha tudod, hogy szeretik azt, amit eszel, NE ADD BE A DEREKAD! Komolyan mondom, ne adj egy icipici falatot sem! Hiába mondják, hogy értik, hogy csak egy falatot kapnak, és aztán annyi, hazudnak. Mindig. Másfelől: ha tudod, hogy nem fogják szeretni a kajádat, tedd az ellenkezőjét. Adj belőle egy jól megpúpozott villányival. Amikor rájönnek, hogy amit eszel totálisan undorító, valószínűleg ki fogják köpni, egyenesen vissza a tányérodra, efelől semmi kétség. És elmennek, hogy valami mással foglalkozzanak. Öt másodpercig, amikorra elfelejtik, visszajönnek, és újra lejmolni kezdenek.

Sajnos, ezt sem csak kitaláltam.

Úgyhogy asszem jobb, ha maradsz az első megoldásnál, minden esetben. Kivéve, ha kompletten meg akarod úszni az egészet, és inkább elrejtőzöl a konyhában (hálószobában, vagy akár a fürdőben), hogy békében beburkolhasd a kajádat.

És bár most a kajáról volt szó, azért tudd, hogy a lejmolás itt nem áll meg. Úgyhogy kezdhetsz tartalékokat képezni evőpálcikákból, dezodorokból és tollakból is.

5. A gyerekek nem alszanak!

shutterstock 137304185

Úgy értem, amikor te akarod. Mindenki tudja, hogy a friss szülők általában keveset alszanak, míg a gyerek meg nem tanulja átaludni az éjszakát. (Ja, ha már itt tartunk: ezek a táskák és karikák soha nem fognak teljesen eltűnni.) Amiről én beszélek, azok a "normális" alvási ciklustól való eltérések akkor, amikor már úgy véled, rátaláltál a ritmusra. Például: már hatodik hete alszik minden délelőtt 10 és 12 között, és akkor jön egy nap, amikor konkrétan terveztél ezzel (például egy konferenciabeszélgetést a kollégáiddal, esetleg egy kis szundikálást neked is), vagy egy házon kívüli programot alvás után (mint a gyerekorvos, vagy látogatás gyerekes barátoknál), na akkor lesz az, hogy a gyerek szerint a délelőtti alvás dögöljön meg!

Hova is akartál menni? zzzzzzz

Ebből az következik, hogy 1, vagy le kell mondanod a programot, amit akkora terveztél, amikor aludnia kéne, ám ehelyett ébren van, és valószínűleg elviselhetetlenül nyűgös és tapadós, vagy 2, le kell mondanod a programot amit alvásidő utánra terveztél, mert a gyereket indulás előtt egy perccel fogod megtalálni a kanapén kabátban, cipőben, nyálcsorgatós mély álomban. Sajnállak, ha mindkettőre terveztél, a napodnak annyi.

Ugyanez van a reggeli keléssel is. Abszolút számíthatsz arra, hogy a gyerekeid elalszanak aznap, amikor időre kéne menned valahova, viszont hajnalban kelnek, amikor lehetne sokáig aludni. Ez mindig így van. Kivéve, amikor nem. Amíg el nem jutsz odáig, hogy fogalmad sincs róla, mikor alhatsz már végre, mert fogalmad sincs róla, hogy a gyerekek mikor alszanak már végre. Így tesznek róla, hogy éberek legyünk!

Elárulok egy titkot azért. Van egy dolog, ami sosem változik a gyerekeknél, ami állandó, amire mindig számíthatsz, ami kétség nélküli: a gyerekeid kiszámíthatatlanok lesznek. Kiszámíthatóan kiszámíthatatlanok.

6. A gyerekek követelőzőek

shutterstock 113615587

Annyira. Nagyon. Követelőzőek. Legyünk őszinték. Egy újszülött szarra sem képes. (Vagyis igazándiból az az egyetlen dolog amiben egész jók, de mindenki érti, mire gondolok.) Etetni kell őket, büfiztetni, pelenkázni, fürdetni, hasra fordítani, hanyatt fordítani, álomba rázogatni, felvenni, letenni, lovacskáztatni, dajkálni, ringatni, csitítgatni. Az újszülöttek szülei nem ok nélkül zombik. Ezt tudjuk. Mindenki figyelmezteti a friss szülőket, hogy az első hónap pokoli lesz.

De szólt bárki, hogy a szülő iránti idény csak növekedni fog a gyerekkel együtt? Már nem lesz elég az alapvető igényeket kiszolgálni, eszközzé változol. Anyu, adsz kekszet? Apa, kéne a pöttyös rózsaszín pólóm. Anya, hol van az a baba, amivel a múltkor játszottam? Hol a plüssöm? Apu, bekapcsolod nekünk a filmet? Igen, ezt. Ja nem, nem ezt. A másikat. Ja, az elsőt. Az melyiken van, amiben az a gyerek csinált valamit azzal a másik gyerekkel? Anya, szomjas vagyok, kérek inni. Gyere, töröld meg a popsim! Én akarom megnyomni a gombot! Hol van ragtapasz? Mást akarunk nézni! Apa, anya azt mondta, adsz valami nasit! Hol a takaróm? Apa? Apa? Apa? Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

Igen, ez kábé az első öt ébren töltött perc összefoglalója. De a követelőzés lényege az időzítés. Tény, hogy a gyerekeknek soha semmire nem lesz szüksége, amikor éppen úgyis felálltál, vagy amikor konkrétan megkérdezed, kérnek-e valamit. Nem. Abban a pillanatban lesz hirtelen szükségük rád, amikor leültél enni, pihenni vagy szarni. Vagy abban a másodpercben, ahogy beálltál a zuhany alá, vagy bármilyen egyéb olyan tevékenységbe kezdtél, aminek során nem róluk gondoskodsz. Amíg kicsik, egyszerűen elfelejtheted a székletedet vagy a pihentető kád vizet amikor ébren vannak.

7. A gyerekek (túl) őszinték

shutterstock 126071342

Most azt kérdezed, hogy is van ez? Hiszen őszinteségre akarjuk nevelni a gyerekeinket, nem? Ó, persze. Azt szeretnénk, hogy bevallja, ha megverte a tesóját, vagy hazudott, vagy megette a kedvenc cserkész-sütikéd utolsó darabját, amihez egy teljes évig nem jutsz majd hozzá.

De amíg a gyerekek megtanulják, amit a (legtöbb) felnőtt tud, hogy vannak dolgok, amiket nem kell hangosan is kimondani, addig számtalan olyan őszinte véleménnyel is találkozol majd, amivel nem feltétlenül szerettél volna. Mondok néhány hipotetikus (ühüm) példát:

  • Puha a hasad
  • Szőrös a lábad
  • Undi a leheleted
  • Dzsuvás a hajad
  • Rezgős a combod
  • Fika van az orrodban
  • Büdös vagy
  • Nagyon nagyok a cicijeid (Milyen relatív dolog a "nagy", nem?)
Ja, ha végre békén hagynátok húsz rohadt percre, tudnék valamit kezdeni ezekkel. (Áááá, kit is akarok én átverni? Legalább fél nap kéne, hogy ennyi hülyeséget kezelni tudjak. Ugyanakkor, most visszautalnék a hatodik pontra, miszerint annak a valószínűsége, hogy bármire is legyen öt perced egyedül a nagyon csekélytől a nulláig terjed.)

És ne gondold, hogy az őszinteségük csak neked szól! Biztos lehetsz benne, hogy amikor étterembe mentek, a pincérnek is megmondják, milyen szőrös, büdös vagy kövér. Úgy teszel majd, mintha nem hallottad volna. Ekkor a gyerek megismétli, egyre és egyre hangosabban, amíg rá nem kényszerülsz, hogy nyugtázd. Ekkor előveszed a nézést. A gyerek meg nem fogja érteni a nézést, és azt fogja hinni, nem hallottad, mit mondott. Úgyhogy még hangosabban elmondja. Akkor csitítgatni kezded. Erre berág, és megismétli, ezúttal vonyítva. A pincér pedig az egészet végighallgatja.

8. A gyerekek mindenfélét összetörnek

shutterstock 176971919

Ez elkerülhetetlen. A gyerekeid csomó mindent összetörnek. Ezért nem veszel nekik drága szarságokat. Az egydolláros játékokat sokkal könnyebb pótolni, mint az antik gyűjtemény darabjait. Ezt még az is tudja, aki semmit sem tud a gyerekekről.

Az ám, csakhogy ők nem csak a saját dolgaikat törik. Nincs olyan varázslat, amivel a te cuccaid megúszhatnák a megsemmisítést. A mobilod a vécében landol, a szemüvegedre rálépnek, a kanapét kiszínezik alkoholos filccel, a kocsidban égve hagyják a lámpát és lemerítik az akkut, a számítógéped töltőkábele a forgószék lábaira tekeredik, ahol a rengeteg pörgéstől kirojtozódik és szétszakad. És nem ismerek olyan családot, akiknek hiánytalan pohár és tányérkészlete lenne. Ne feledd, a rombolás legnagyobb része véletlenül következik be, de ettől a pótlás nem lesz olcsóbb, akár újat veszel, akár javíttatsz.

9. Állandóan megsérülnek

shutterstock 2553975

Tudtam, hogy időnként bibisek lesznek, de elképzelésem sem volt, milyen gyakran érik majd őket sérülések. Kezdődik azzal, amikor elkezdenek egyedül helyet változtatni, és vég nélkül nekiforognak valaminek, leesnek valamiről, átesnek valamin, nekimennek valaminek, fulladoznak valamitől, rálépnek valamire. A gyerekek elképesztően szerencsétlenek. És akkor még bele sem kezdtem abba, mire képesek véletlenül vagy szándékosan, hogy egymást megsebesítsék.

Hála a jó égnek, ugyan biztos lehetsz benne, hogy állandóan megsérülnek, a bajok legnagyobb része olyan lesz, amit puszikkal és egy kevés (vagy sok) ragtapasszal meg tudsz oldani.

10. És mindez teljesen megéri

shutterstock 129747671

Fogalmad sincs róla, mennyire vagy képes szeretni, amíg gyereked nem lesz. Ez a legforróbb, legintenzívebb szerelem, amit valaha is elképzeltél. Mindent meg fogsz tenni, hogy megvédd őket, hogy nehogy bántódásuk essen, hiszen te teremtetted ezeket a törékeny lényeket. Felelős vagy értük. Meg fogod érteni, mit jelent az önzetlenség. Áldozatokat fogsz hozni. A tőled telhető legjobbat adod nekik. Az életedet is odaadnád majd értük. Meg fogod érteni, hogy bár az összes többi igaz,  mindez megéri valakiért, akit feltétel nélkül szeretsz és aki feltétel nélkül szeret.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.03.13 14:12:30belekotyogok

    Figyelmen kívül hagyva az írás humorfaktorát, ki az, akinek ezek a pontok nem voltak egyértelműek, még mielőtt nekiláttak a gyerekcsinálásnak?

  • 2014.03.13 14:19:52videki gyerek

    Aki gyereket vallal, az nem normalis. Torvenyben kene tiltani, buntetni.

  • 2014.03.13 14:26:16Dekatlon

    videki gyerek: kínában így tesznek, mégis népszerű. Valami jó csak lehet benne, nem?

  • 2014.03.13 14:41:22queensryche

    @prunoki

    Osztom. Alig volt olyan pont, amibe ne lehetne belekötni és nem azért, mert egy szava sem igaz, hanem ahogy előadja bazmeg...

  • 2014.03.13 14:46:26Kyria

    Ennél tömörebben összefoglalták egy francia filmben: "A gyerekek büdösek és zűrösek". Sokáig volt szállóige otthon:). Mi hárman vagyunk testvérek - ebből is látszik, hogy a szüleink nem így gondolkodtak - de hármunk közül csak egyikünk vállalkozott egyetlen utód felnevelésére. Igaz, annak legalább jó dolga van.

  • 2014.03.13 14:47:35vizesnyolcas

    Amit előbb elküldtem, miért nem jelent meg?

  • 2014.03.13 14:51:31tea fan

    razgon
    "Ha azt gondolod, hogy a gyerekek ezt "undin" csinálják, akkor nézd meg egy vasúti kocsi wc-jét."
    Oké, de azt nem neked kell feltakarítanod, hanem szegény takarító(nő)nek.
    Mondjuk a szar engem nem zavar(na) túlzottan, de a hányást nem bírom.

  • 2014.03.13 14:52:27díjhitelező

    Jó nagy tahó aki ezt írta! Sok dolog igaz benne, de sok nem illetve a legtöbb a szülőkön múlik. (feltételezve, hogy anyuka-apuka megvan)
    A baj az, hogy sok nő későn kapcsol. 35 körül meg afölött nem úgy működnek a dolgok egy nő testében mint mikor 20 vagy 25. Aztán meg megy a bőgés, elkeseredés, férj-élettárs őrületbe kergetése, vizsgálat hegyek, inszemináció…stb.
    Kedves lányok, ha megvan az apa alany, időben kezdjétek. Egy gyermek a legcsodálatosabb az életben és ahogy nő egyre jobb lesz. Persze mindenki lesz tini, ami egy kemény időszak, de akkor is megérei.

  • 2014.03.13 14:54:43vizesnyolcas

    OK. Akkor még egyszer:
    A nők egyszerűen a sejtnedveik (homonok?) szintjén ki vannak szolgáltatva a szüleményük iránti szeretet csapdájának, akár megérdemli a kisutálatos, akár nem. Az anyaság kémiailag brutálisan átprogramozza őket. Ezt olyan nőknél is megfigyeltem, akikről korábban totálisan elképzelhetetlennek tartottam, hogy alkalmasak lennének anyaszerepre.

  • 2014.03.13 15:08:53Emmanuel Goldstein

    ölég nagy csúsztatás a cikk, mert így ez csak a nőnemű kisgyerekekre igaz, a fiúk negyvenévesen is pont ilyenek :)

  • 2014.03.13 15:31:09steery

    Ez az összefoglalás undorító. Amennyire vissza tudok emlékezni a gyerekkoromra, én sosem csináltam ilyen gusztustalanságokat. Nem hánytam-fostam-szartam állandóan (2 évesen már elengedett kézzel ültem a bilin!), nem ettem meg a fikámat és egyéb undormányokat, nem voltam koszos, ragacsos, nem szemeteltem, a játékaim nem árasztották el még az én szobámat sem, nemhogy az egész házat és sosem lejmoltam ételt (sört és pálinkát viszont igen, de azok italok!). Továbbá nem voltam követelődző, sem pedig túl őszinte.
    Viszont az alvással valóban voltak bizonyos gondjaim, főleg az, hogy nem akartam délután aludni, aztán már este sem aludni, reggel pedig nem akartam fölkelni. De mire felnőttem, megtanultam bármikor elaludni és fölkelni (gimiben gyakoroltam matek doga írás közben). És alig 15 évbe telt eljutni idáig!
    Ami a dolgok összetörését illeti, az permanens dolog. Máig előfordul, noha nagyon vigyázok a cuccaimra. Miért nem tudnak törhetetlen tányérokat, csillárokat, szemüvegeket és számítógépeket gyártani? Pedig mekkora igény lenne rájuk!
    A sérülésekkel ugyanez a helyzet. Ezért járok itthon is papucsban, hogy ne rúgjak bele a küszöbbe vagy a székek lábába, fadeszkán vágom az ételt, hogy az ujjaim megmaradjanak és lassan biciklizem, hogy ne essek el vele (a támasztókerekek használata 10 éves kor fölött már ciki).
    Mindettől függetlenül továbbra sem érzem úgy, hogy érdemes lenne gyereket csinálni. Túl sok vele a munka és túl kevéssé támogatja a társadalom. Szerintem a gyereknevelés ugyanolyan munka, mint az állattartás, beleértve a házi kedvenceket is. Csak az vágjon bele, aki egy évig képes megtűrni a lakásában egy kutyát vagy macskát.

  • 2014.03.13 15:37:57énvagyokalány

    Minden szó szerint igaz...:-)
    A világ összehasonlíthatatlanul más lesz, de az a szeretet, amit adsz és kapsz, semmivel sem hasonlítható össze. És már tudok a hányásról rosszullét nélkül beszélgetni....éljen...:D

  • 2014.03.13 16:03:37HKata

    Azért sok minden nevelés kérdése: nálunk pl. sehol nincs morzsa. Hogy miért? Mert nem eszünk a szobában, és nem ugrálunk fel evés közben. Amíg esznek, ülünk az étkezőasztalnál, ha lenyelték az utolsó falatot is, felállnak, gyors morzsasöprés (a nagylányom már 2 évesen is egyedül csinálta), és lehet menni. Ugyanez vonatkozik a lejmolásra: megkóstolhatja a tányéromról, ha tetszik, kap sajátot, de nincs ide-oda szaladgálás és kóstolgatás. Egyáltalán: miért kell össze-vissza enni? Fene tudja, nálunk étkezések vannak, akkor leülünk, és nyugodtan eszünk, de egyébként nincs majszolgatás. Lehet, hogy ha kicsit nagyobbak lesznek, lesz egy időszak, amikor már önállóan előveszik a kaját, de még nincs meg az igény/szándék a tisztaságra, és akkor nagyobb lesz az ezzel járó kosz. De szerintem addigra bőven megszokják, hogy az evésnek helye és ideje van.

  • 2014.03.13 16:18:21fifibá55

    Nagyon jó összefoglalása a _lehetőségeknek_, a gyerekek ebből a menüből általában válogatnak..

    Abba az irányba megyünk, hogy a társadalom nemigen - és egyre kevésbé - tud az egyedülálló idősekkel foglalkozni, így normális családi kötelékek esetén az utódok fognak a felmenőkről gondoskodni. Aki nem vállalt gyereket, az feltehetőleg pórul jár - ez egy kicsit hasonlít az önkéntes nyugdíjbiztosításhoz - de ez ne a családosok gondja legyen.

  • 2014.03.13 16:33:17tea fan

    díjhitelező
    Muszáj volt egyet belerúgni a nőkbe? Amúgy meg mi köze ennek a cikkhez?

  • 2014.03.13 16:34:36VAN MASIK

    "Morzsák lesznek az ágyakban (a tiedben, az övékben), morzsák a szőnyegben, morzsák a hajlataikban."

    Azert lehet hatarokat szabni, folleg ha eleg nagy a lakas. A gyerekek bizonyos helysegekbe nem mehetnek be es kesz. Koszoljanak, szarjak ossze az egesz lakast, de mondjuk a tiszta haloszoba az tabu. Es ha maskepp nem megy, akkor kartyas belepteto rendszert kell felszerelni a tiszta szoba ajtajara, es a gyereknek persze ahhoz nincs kodja. Ennyi. Egyebbkent is, csak a vegletekig elkenyeztetett, rosszul nevelt gyerekek viselkednek a fenti modon. Egy kicsit is normalisan nevelt gyerek, azert nem egyenlo, egy meteor becsapodassall keresztezett, vulkankitoreses termeszeti katasztrofaval.

  • 2014.03.13 16:37:23tea fan

    fifibá55
    Így van, de én (Infomakeren kívül) egyetlen emberről sem tudok, aki azért vállalt volna gyereket, hogy legyen, aki pelenkázza hetven és a halál közt. Ez a harcos szüljélsokat-propagandistákra is igaz; nem egynél rákérdeztem, hogy amikor gyereket vállalt, mi okból tette, és egyik sem azért, hogy legyen elég adófizető, hanem mert az asszony akarta, most már örülök neki/becsúszott/hormonok stb. És nem érzékelték az ellentmondást, hogy mégis miből gondolják, hogy másokra hatna az az érv, amivel ők se foglalkoztak gyerekcsinálás idején.

  • 2014.03.13 16:38:01tea fan

    fifibá55
    Így van, de én (Infomakeren kívül) egyetlen emberről sem tudok, aki azért vállalt volna gyereket, hogy legyen, aki pelenkázza hetven és a halál közt. Ez a harcos szüljélsokat-propagandistákra is igaz; nem egynél rákérdeztem, hogy amikor gyereket vállalt, mi okból tette, és egyik sem azért, hogy legyen elég adófizető, hanem mert az asszony akarta, most már örülök neki/becsúszott/hormonok stb. És nem érzékelték az ellentmondást, hogy mégis miből gondolják, hogy másokra hatna az az érv, amivel ők se foglalkoztak gyerekcsinálás idején.

  • 2014.03.13 18:46:25sdani

    Azért a dolgok nagyrésze nevelés kérdése... ha nincs kaja a kocsiban, meg a szobában, akkor nem lesz morzsa.

  • 2014.03.13 19:04:51flea

    Elnézést, ha már más is mondott ilyet, de van 3 gyerekem, és még sarkítva sem ilyenek.

    Például ha egy jelenlévő idegenre tesz negatív megjegyzést, akkor nem "a nézést" kell elővenni, hanem azt kell mondani a gyereknek, hogy "értem, Pannikám, hogy neked nem tetszik a bácsi, de ha ezt olyankor mondod, amikor ő itt van, akkor rosszul esik neki, mert ő szeretné, ha jobban tetszene ennek az aranyos kislánynak, aki te vagy". 3 éves kortól felfelé megértik. (Ellentétben "a nézéssel".)

    És sok másik ponthoz is van hasonló. Nem is ragozom.

  • 2014.03.13 19:31:54Mille38

    steery 2014.03.13 15:31:09

    "Mindettől függetlenül továbbra sem érzem úgy, hogy érdemes lenne gyereket csinálni. Túl sok vele a munka és túl kevéssé támogatja a társadalom."

    Az emberek még rengeteg dolgot képesek csinálni, ami ugyanúgy fárasztó és támogatás nélküli. De amikor a baba hathetesen visszamosolyog, hatévesen hozza a rajzát az oviból és azon anya a királynő, 14 évesen tanulmányi versenyt nyer, 19 évesen felveszik az áhított szakra, aztán pár év múlva diplomázik, aztán megdicséri a főnöke (nekem, az anyjának!), megint pár év és házasodik - ezekért érdemes. A gyerek egy igen hosszú távú befektetés és viszonylag kevés dolog van, amire 20-25 év után az ember még mindig azt mondja, na ez tényleg megérte a fáradságot. És kit érdekel már, hány pohár tört össze az évek alatt (mikor sokalltam, vettem műanyag poharat és pár évig azokat használtuk), kit érdekel, hányszor voltak betegek (sokszor, de a lényeg, hogy mindig meggyógyultak), és morzsa is van mindenhol, de van porszívó is...

  • 2014.03.13 19:38:20Hipok Rita

    HKata + flea:
    Örömmel látom, hogy azért normális szülők is vannak, akiknek - minő meglepetés! - a gyerekeik is normálisak.

  • 2014.03.13 19:47:09dieter1

    Minél pechesebb valaki, annál többet fog ki ezekből a problémákból - de túl lehet élni, és utólag nevetünk rajta. Ügyes taktikákkal, jó neveléssel sokat ki lehet küszöbölni, de a gyerek természetén is rengeteg múlik, amit inkább csak a gyerektelenek (bezzeg én gyerekkoromban nem...) vagy az egykések (bezzeg az én gyerekem nem...) szoktak tagadni. Vesszőparipám, mint tudjátok: minden gyerek más és más.

    Nem sorrendben: kényszeres gyűjtögetők. Igen, főleg, ha sok a gyerek, és egymástól is "örökölnek". Láttam egy régesrégi fényképet a lakásunkról, amikor még csak két kicsivel éltünk benne. Hihetetlen látvány volt... Viszont a szerző megfeledkezett a kirándulásokról, talán nem járnak. A kocsi, az udvar tele van hazacipelt nélkülözhetetlen botokkal, kövekkel, termésekkel, levelekkel, taplóval, még jó, ha a zsebükben nem viszik be a lakásba.

    Nem alszanak: többgyerekesek, kitartás. Tudjátok, milyen jó érzés, ha hét végén felkelnek hajnalban, a bátyus előszedi a reggelit a kicsiknek, és mi esetleg csak két órával később támolygunk ki hozzájuk?! Igaz viszont, hogy a legnagyobb néha este alvás helyett okvetlenül beszélgetni akar - de még mindig jobb, mintha sosem akarna.

    Mindent összetörnek: nem tartunk porcelánvázát keskeny, magas asztalkán, mint keresztanyám tette - akkor nem rúgják le véletlenül se, mint én anno. És inkább segítsen már egy ovis is teríteni, semmint azt mondjuk: hozzá ne nyúlj, törékeny!

    Morzsák: lásd HKata. Bár náluk is a padlóról lehet enni, mármint azért, mert van mit - de ebéd után felsöpörjük, és máshova nálunk sem visznek ételt.

    "A gyerekek bizonyos helysegekbe nem mehetnek be es kesz." Na EZ nem müxik. Hol birkózzanak például, ha nem az ágyunkon?! Bárhol játszhatnak, és ha a duplóvonattal tele lesz a nappali, akkor lebontásig átlépjük.

  • 2014.03.13 21:15:16aranea

    40 vagyok, de SOHA!
    Férjemnek van ugyan egy nagykorú fia, de ő is azt mondja: SOHA TÖBBET!
    (amúgy speciel mutteromnak ugyan ez a véleménye)

  • 2014.03.13 21:21:50AdWo

    Aha tehat minden olyan dolgot tesznek, ami emberi. Szerintem inkabb az ezektol valo undorodas nem emberi. Resze az eletnek, pont, feltakaritom a szart ha kell. Nem tetszik, de nem is undorodom. Mar csak azert is, mert ti mind ugyanilyenek lesztek, szarosak, koszosak, hanyosak, idegesitoek stb, ha majd jol megoregszetek (mar ha megeritek) Aztan majd a megnott gyerekeitek undorodnak majd toletek. Mert megerdemled.

  • 2014.03.13 21:27:08AdWo

    vizesnyolcas még jó, hogy anyád is "megbolondult" a hormonjai miatt, máskülönben nem lennél itt, hanem egy hónaposan éhen pusztultál volna.

  • 2014.03.13 21:29:18AdWo

    aranea, ha "mutterodnak" (édesanyádra gondolsz, feltételezem...) is ez a véleménye, akor nem sikerült neki túl jól a "gyerekprojekt". Mármint TE. Erre én nem lennék olyan büszke. Esetleg ő adta át neked a gyerekutálatot. Remek édesanyai példamutatás, gratulálok.

  • 2014.03.13 21:34:19AdWo

    Az sem rossz, hogy akik nagy hangal hirdetik, hogy a kisgyerek "undi", esetleg naponta többször nyugodtan kézzel felszedik a kutyuskájuk szarját. Csak ugye a kutyuska az nem olyan felelősség, mint egy gyerek, úgyhogy "bevállahatónak" tartják.

  • 2014.03.13 21:35:58AdWo

    aKKor és hanGGal elnézést, gépelési hibák voltak, mielőtt még rám támadnak ezért...

  • 2014.03.13 21:38:42Biga néni

    Minden egyes szava igaz... és könnyesre röhögtem magam rajta!! (+ némelyik kommenten is, köszi a lakáskulcsos sztorit, frenetikus!!!) Szuper volt, jólesett, köszönöm:)

  • 2014.03.13 21:41:52aranea

    Ja, rá gondolok. Sőt, rajta kívül több családtag is akadt. Próbáltak persze példát mutatni, csak tudod, ha mást érzel, gondolsz, mit amit csinálsz és mondasz, azt úgy hívják: HAZUGSÁG... csak nagyobb koromban tudtunk leülni és megbeszélni, miért éreztem mindig mindent olyan mesterkéltnek. Hogy miért vállalt gyereket mégis? Mert nem volt tisztában az árnyoldal valós méretével, és mindenki a cukorhabos képet lebegtette a szeme előtt... plusz jött a szokásos nyomás, h "gyerek nélkül nem élet az élet", és "ki ad neked egy pohár vizet idős korodra" stb. De nagyon sok olyan ismerősöm is van, aki nyilvánosan "szereti" a gyerekeket - négyszemközt meg elmondják, hogy nem kicsit bánta meg, s ha visszamehetne az időbe, bizony az a gyerek nem lenne.... csak tudod, ez a néma csoport: soha nem merik vállalni a véleményüket, mert félnek a társadalmi elítéléstől.

  • 2014.03.13 21:46:05aranea

    Kutyuskáét én is felszedem. Zacskó, lapát.
    Ezredannyi gond nincs vele, mint egy gyerekkel. Különösen a felsorolást nézve.

  • 2014.03.14 00:12:02R2D2 & C3PO

    Hát, nem tudom.
    Már gyerek előtt is tudtam, hogy anyám véleménye, miszerint a mi szarunk nem volt büdös, kamu. De engem pl. teljesen elbűvöl az, hogy a gyereknek mennyire nincs előítélete semmivel kapcsolatban sem. Nekem van pár fóbiám és szerintem nem jó ezekkel együtt élni... A mocskolás ellen én két csodafegyvert alkalmazok: a csöpögésmentes poharat és a kutyát. ;-D
    Nálunk a férjem a kényszeres gyűjtögető. A gyerekjátékokat simán kordában lehet tartani, a régieket egy idő után ki lehet vonni a forgalomból.
    A lejmolás, nemevés nálunk nem jellemző. De a kutyát sem etetem. (Megteszi a gyerek. ;-DDD)
    Az alvása engem annyira nem befolyásol. Van babakocsi, szeret benne aludni is, meg nézelődni is. Régebben hordoztam, de 10 kiló fölött már csak ritkán, meg ellen is áll már.
    A többihez még vagy kicsi, vagy nem igazán hat meg.
    A szeretetnek a szülői szeretet csak egy fajtája. A feltétel nélkülit meg lehet tapasztalni a házikedvencekkel is, sőt a párkapcsolatunkban is, meg a szüleinkkel, elvileg. (Nekem nem jött össze...)

  • 2014.03.14 05:09:46zdyzs

    Nekünk is három gyermekünk van, köztük egy ikerpár - ami ugye eleve nehezített menet - de egyáltalán nem voltak olyan problémáink mint amilyeneket a szerző itt ír. Szerintem azokat mind saját magának köszönheti. Az egyetlen ami felsoroltak közül nálunk is összejött az a feleségem autójának állapota, de ezt tudatosan vállaltuk. Másutt viszont nincs se kosz, se rendetlenség, Mert mindig rendet raktunk, és ezt gyerekek is megtanulták. Lehetne egyenként cáfolni mindet, de nem érdemes, mert a gyerekvállalás valóban olyan gyökeresen felforgatja egy pár életét, amit előre nem lehet elképzelni. Még akkor is, ha nincsenek ilyen problémák.

    Egyetlen teljesen igaz van, az utolsó pont, a gyerek olyan dimenziókat nyit meg a szeretet terén, amelyet nélkülük nem lehet megélni. Mindenki aki nem vállal gyereket, szegényebb lesz. Az apák is, pedig minket nem árasztanak el a hormonok, nem amiatt szeretjük őket.

  • 2014.03.14 07:16:15ne vada

    Ezt a morzsatémát egyszerűen nem is értem. Normálisan nevelt és egészségesen táplált gyereknek NINCS szüksége két főétkezés közötti majszolásra. (Főétkezésnek nevezem az uzsonnát és a tízórait is: igenis tessék enni adni a gyereknek kb. 3 óránként.) Ha meg ilyen morzsáló valamit kap uzsira vagy tízóraira, meg lehet mondani neki, hogy nem mehet el vele az asztal mellől.

  • 2014.03.14 07:45:53GabikA

    "De nagyon sok olyan ismerősöm is van, aki nyilvánosan "szereti" a gyerekeket - négyszemközt meg elmondják, hogy nem kicsit bánta meg, s ha visszamehetne az időbe, bizony az a gyerek nem lenne."

    Ezt nagyon erosen ketlem ("nagyon sok"), meg egy ilyen embert se lattam. Biztos van egy-ket darab, de hogy tomegesen...

  • 2014.03.14 08:51:25mone1234

    aranea
    viszont erdekes hogy ehhez képest egy ilyen témájú cikket nemhogy csak olvasol de még kommentelsz is :)
    boldog lehetsz.irtad hogy 40 eves vagy,már nem kell foglalkoznod a témával,nem lesz gyereked.

  • 2014.03.14 09:35:06GabikA

    "négyszemközt meg elmondják, hogy nem kicsit bánta meg, s ha visszamehetne az időbe, bizony az a gyerek nem lenne."

    inkabb rossz pillanatban sikerult veluk beszelni
    neha en is gondolok arra, hogy inkabb egy bmw x5-re koltottem volna a lovet :)
    (De azzal is csak a baj van: bunkonak neznek, draga az uzemeltetes/uzemanyag, es tul sok viagrat is kell beszednem, hogy birjak a ramizgulo csajokkal :D)

  • 2014.03.14 09:48:21Tomycat

    En 4 gyereket neveltem fel. 10 pontban tudnam felsorolni, miert jo nekunk egyutt es 1 pontban sem miert nem. Sajnalom, de a felsorolt bosszusagok abbol adodnak, hogy nem kommunikal a felnott a gyerekkel. Hogy trehany, es a gyerek eleri azt, amit nem kellene (kes, pisztoly, lancfuresz...). Hogy nem mutatjuk meg nekik, hogyan viszonyuljanak az erzekenyebb eszkozokhoz (telefon). Hogy csinalunk egyutt veluk semmit (mosogatas, mosas, jatekok elpakolasa...) es ha megis valami nem sikerul ki nem sz.rja le eppen eltortek egy poharat mert segiteni akart elmosni....
    A fenti iras logikaja....hu milyen sz.r nekem a gyerekek miatt de mert szeretem megeri.....
    Az en logikam, milyen jo nekunk egyutt es....ja tenyleg, voltak morzsak, torott eszkozok, sebek bekotese, pelenkazas....de kit erdekel.... a gyerek a fontos nem a morzsas fotel meg a tobbi cucc.
    Akinek orom, hogy a gyereke egeszsegesen kakilt, puffolt vagy bofog annak valo a gyerek.....

  • 2014.03.14 10:17:16Rob Broadhead

    A cikkíró szerintem csak nem tud gyereket nevelni, és sajnos a saját gyerekeiből kiindulva azt hiszi, az összes ilyen.

  • 2014.03.14 11:24:29dieter1

    @Rob Broadhead
    Szerintem pedig a cikkíró összeszedte az ismeretségi köréből az összes lehetséges problémát, és írt egy összefoglaló listát. Inkább az ellenkezőjét látom: aki képes azt állítani, mindez neveléssel kiküszöbölhető, az - ha van egyáltalán gyereke - vagy csodagyereket kapott a sorstól, vagy a gyerekének az égvilágon semmit sem szabad tennie: összepiszkolnia magát játék közben, gyűjtögetni, bármit összetöri, bármiképp megsérülni és társai ;-)

    @Tomycat
    A te hozzáállásod a helyes, de véleményem szerint a szülők többsége az első gyerek érkezésekor még nem ilyen rutinos. Próbálj visszaemlékezni (nekem se könnyű), hogyan is álltunk ott a legelső mellett, gyakran tanácstalanul...

    @mone1234
    Feltűnt, hogy egy porontyos (!) cikkre hány gyermeket nem akaró reagál. Azt hiszem, a cím kelthette fel egyesek figyelmét, és önigazolást keresve jutottak ide...

  • 2014.03.14 11:49:19Rob Broadhead

    @dieter1: Ami a cikkírás módszertanát illeti, természetesen történhetett úgy, ahogy írod. Viszont...

    "aki képes azt állítani, mindez neveléssel kiküszöbölhető, az - ha van egyáltalán gyereke - vagy csodagyereket kapott a sorstól, vagy a gyerekének az égvilágon semmit sem szabad tennie"

    Nos, nekem van gyerekem és épphogy elég szabadelvűen van nevelve, összekoszolhatja magát, azt gyűjt, amit akar stb. Boldog, kiegyensúlyozott kisgyerek és nem gondolom csodagyereknek lenne. Mert az, hogy nem morzsázunk mindent össze, nem kunyerálunk, nem követelőzünk és hisztizünk - mert nincs értelme, úgysem nem ér el vele semmit -, pláne nem sz*runk a földre, az jó nevelés kérdése. Nevelés, nem pedig idomítás és tiltás, ahogy te sugalltad.

    (Természetesen van olyasmi is a cikkben, amire ez nem áll, például a sérülések, az szerencse meg alkat kérdése tán.)

  • 2014.03.14 11:59:22GabikA

    "nem kunyerálunk,"

    Igy van, szoktam is okitani a gyerekeket kaja kozben, pl. szolok, hogy ott egy cica az ablakban, es amig odanez elcsorok par falatot a tanyerjarol :)

    Szoval nem kunyeralunk, ami kell, azt elvesszuk. :P

  • 2014.03.14 12:56:49dieter1

    @Rob Broadhead
    Üdv! Itt a hozzászólásoknál általános gond, hogy két embernek alig-alig tér el a véleménye, de mivel mindenki szereti kiemelni a mondanivalóját, sokkal szélsőségesebb megfogalmazások és ellen-megfogalmazások hangzanak el, mint indokolt volna. (Ezt számos vérre menő vita bizonyítja a múltból.)
    Mivel már látom, hogy te is csak bizonyos területekre vonatkoztattad a beírtakat, kijelentem, hogy az általam írtakat rád nem tartom érvényesnek :-)

    @GabikA
    Ejnye... :-P
    Én bizony a gyerek szemébe mondom, ha nekem csak két husi jutott a levesembe, és elkérem tôle a többletének egy részét :-)
    A szülői önzetlenségnek is van határa...

  • 2014.03.14 13:22:09Emmanuel Goldstein

    én beadtam a cikruszba idomításra, azóta nyugi van otthon.
    cask ajánlani tudom, nehogymár egy kölyök nem tud felnőttként viselkedni?

  • 2014.03.14 13:26:37intézetis utcagyerek

    @mone1234
    Te egy rosszindulatú gennyláda vagy. Remek neveltetést kaptál! Remélem ugyanezt továbbadod kölkeidnek.

  • 2014.03.15 04:37:08petesejt

    "elég nagy ahhoz, hogy egyedül pisiljen a hiper mosdójában, csak elfelejti előtte levenni a nadrágját" -- Mi van?? Egy gyerek nem retardált.

    Ez az anyuka meg azért elég liberálisan neveli a kölykeit, hát ugráljon csak orrvérzésig. Okos időzítéssel a szülők mindegyikének kijuthat hetente egy-egy este pihenő, még akkor is ha nincs nagyszülő, aki segítene egy pici lazításban.

  • 2014.03.17 08:35:45mone1234

    Intezeteis utcagyerek - en vagyok a gennylada? kutyahoz hasonlitja a gyereket. Pedig en is kutyatarto vagyok,de ez szerintem morbid.

  • 2014.03.18 08:09:03B4

    Majdnem ellenpontokban válaszolgattam itt a cikk írójának, de van helyette egy mondatom: Mindig úgy viselkednek, úgy reagálnak, úgy figyelnek a gyermekeid, ahogy te nevelted őket.

  • 2014.03.20 10:21:59mindent látó szem

    Ez a poszt egy förmedvény. Meg is érdemli, akinek a gyerekei így ugrálnak a fején, és nem, nem vagyok a poroszos ridegtartás híve, még mielőtt valaki így nekem esne.
    Hasonló a véleményem mint Tomycat-é, csak én nem tudnám ilyen kulturáltan megfogalmazni, mert jól felhergelt a poszt. A posztírót meg elküldeném szakemberhez. Arra van szüksége.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta