SZÜLŐSÉG

Attól, hogy apa veri anyut, még lehet jó apa?

2014. március 3., hétfő 13:41

A családon belüli erőszak a különféle felmérések szerint a lakosság 10 százalékát, más adatok szerint minden negyedik-ötödik nőt érint. A bántalmazó tipikus esetben a nő férje, élettársa, volt férje, volt élettársa.

A „bántalmazás” fogalmának sokféle értelmezése van, általában a kényszerítő kontrollt és ezt nyomatékosító testi fenyítést, vagy testi erőszakkal történő, komoly és hihető fenyegetőzést értjük alatta. Bántalmazott feleségnek lenni nyilván nehéz és megterhelő, de vajon milyen érzés egy anyánkat bántalmazó apuka gyermekeként felnőni? Attól, hogy apa veri anyut, még lehet jó apa?

A szakértők szerint az erőszak akkor is káros a gyermekre nézve, ha őt nem érik az ütések: a bántalmazó apa számos olyan személyiségvonással és viselkedési stílussal rendelkezik, amely hátráltatja vagy torzítja a gyermek pszichés fejlődését.

A családi erőszak-esetek jelentős többségében férfi bántalmaz nőt, és nem fordítva, ezért a legtöbb tapasztalat a „bántalmazó apa – áldozat anya” helyzettel létezik. A bántalmazó apák nem mindig verik meg a gyerekeiket is, sőt, gyakran nagyon szeretik őket. Mégis, az, ahogyan a bántalmazók a gyermekeikkel bánnak, jelentősen függ a fejükben lévő kapcsolati, és viselkedéses sémáktól, vagyis azoktól a tulajdonságoktól, elvárásoktól, amelyek a bántalmazó stílus sajátjai. Bancroft és Silverman bántalmazókkal szerzett csoportterápiás tapasztalataik, praxisukban szereplő több mint kétezer eset és a vonatkozó szakirodalom alapján gyűjtötték össze könyvükben ezeket a tipikus jellemzőket.

Kontroll mindenek felett

A bántalmazók egyik fő tulajdonsága, hogy folyton ellenőrizni akarják partnerüket. Tipikus esetben a bántalmazó a kapcsolat kezdetén, fokozatosan építi ki a kontrollt, eleinte csak apróbb dolgokra terjeszti ki (ihat-e a nő egy buliban, mit vehet fel), majd nagyobbakra (elmehet-e egyáltalán szórakozni, vásárolhat-e új ruhát), majd az élet minden területére (lehetnek-e barátai, lehet-e saját pénze).

A bántalmazók különböznek abban a tekintetben, hogy melyik területet szeretnék a leginkább kontroll alatt tartani, a legjellegzetesebbek a döntéshozatal, házimunka, munkavállalás, külső baráti és egyéb kapcsolatok, pénzügyek, szexuális élet. A kontrolláló stílus nagy jelentőségű a gyermeknevelés vonatkozásában is: a gyermek születése után sok bántalmazó kontrollálni akarja, hogyan kell bánni a gyerekkel, mit kaphat enni, mire és hogyan kell nevelni, melyik iskolába mehet, hogyan köszönjön, mit vegyen fel, mit gondoljon a világról.

Ami jár, az jár

A jogosultságtudat az a hiedelem, hogy az embernek egy csomó dolog jár, és sok mindenre fel van hatalmazva, vagyis különleges kiváltságai vannak. A bántalmazóknak általában csak a partnerükkel és a gyerekeikkel szemben ez a beállítódásuk, azaz tőlük várják el, hogy kiszolgálják az igényeiket. A bántalmazó elvárásai kiterjednek a testi, érzelmi és szexuális gondoskodásra: neki jár, hogy a nő pont úgy főzzön, ahogy ő szereti, olyan dolgokat vásároljon és úgy takarítson, ahogyan neki tetszik (egy barátnőmet rendszeresen kizárta a lakásból a férje, mert szerinte túl vizesen mosott fel), gondoskodjon a gyerekekről, tartsa őket csöndben; partnere mindig nyugtassa meg a bántalmazót, dicsérje őt, teljes figyelmével csüngjön rajta, masszírozza meg fájós derekát, szolgálja ki szexuális igényeit és lehetőleg élvezze is azt.

Ezeket a dolgokat egyenrangú párkapcsolatban is megteszik egymásnak a felek, a bántalmazó kapcsolatban azonban mindez egyoldalú, a bántalmazott fél testi-lelki igényei szóba sem kerülnek. A jogosultságtudat a szülői hozzáállásra is kihat: általában megkövetelik, hogy partnerük lássa el a gyermek körüli kellemetlen teendőket (pelenkázás, éjszakai felkelés). Még rosszabb, ha a bántalmazó jogosultságtudatát a gyerekekre is kiterjeszti: vagyis a gyerekektől is elvárja, hogy azok elégítsék ki az ő igényeit, ugorjanak le cigiért a boltba, hallgassák meg panaszáradatát munkahelyi problémáikról vagy éppen arról, hogyan bántotta meg őket a gyerekek anyja.

Ez az érzelmi határsértés változatos mértékű lehet, rosszabb esetben apa a szexuális problémáit is elsírja tízéves lányának. A jogosultságtudatból adódik, hogy a bántalmazók más férfiaknál gyakrabban használják gyermeküket szexuális igényeik kielégítésére.

Önzés és önzetlenség

A bántalmazók gyakran önzőek, hiszen jogosultságtudatuk miatt úgy gondolják, a családban ők a legfontosabbak. Elvárják, hogy kimondatlan kéréseiket is kitalálják és teljesítsék, emellett gyakran önzetlennek gondolják magukat és halálosan megsértődnek, ha önzőnek titulálják őket. Előfordul, hogy a bántalmazót annyira lefoglalják saját szükségletei, hogy a gyerekre már egyáltalán nem tud figyelni, és ezért dühös lesz, ha a gyerek nem csodálja őt eléggé, vagy esetleg saját szükségleteinek, önálló személyiségének ad hangot. Ezek a gyerekek felnőve megtanulják, hogy jobb, ha hallgatnak, hiszen senki nem kíváncsi a hisztijeikre, még kevésbé az ötleteikre és önálló véleményükre.

Az anyám egy hülye

A bántalmazók gyakran kisebbrendűnek, ostobának, túlérzékenynek vagy éppen érzéketlennek, ügyetlennek tartják partnerüket, magukat pedig felsőbbrendűnek érzik. Gyakran úgy beszélnek áldozatukkal, mintha az minimum kisgyerek, rosszabb esetben mentálisan retardált, undorító kis lény lenne, aki még felsöpörni se tud rendesen. A gyermekek szüleikről alkotott képét jelentősen torzítja az, hogy az egyik szülő lenézően beszél a másikkal és a másikról. A gyerekek hajlamosak arra, hogy legalábbis részben elhiggyék, amit apjuk anyjukról állít, és a bántalmazó szülőt tartják kompetensnek és okosnak.

Rosszabb esetben a gyerekek teljesen átveszik apjuktól a lenéző hangnemet: nem egyszer találkozunk azzal, hogy bántalmazó apák gyerekei anyjukkal elképesztően lekezelő hangnemben beszélnek. Ez természetesen a gyerekeknek is rossz, hiszen egészséges anyakép nélkül nőnek fel.

Mindenki csak a saját gyerekét verheti

A rabszolgaságot egy ideje eltörölték, a bántalmazók mégis igen sokszor a saját birtokukban lévő tárgyként gondolnak partnerükre, és nem is nagyon értik, ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja. Egyes bántalmazók ezt a nézetet a gyerekeikre is kiterjesztik, vagyis a tulajdonukban lévő személyes vagyontárgyakként kezelik azokat; és ezek azok, akik gyakran a gyerekeket is bántják.

Jellegzetes érvelésük ilyen esetekben, hogy azok az ő saját gyerekeik, és senkinek semmi köze hozzá, mit csinálnak velük. Ezek a férfiak gyakran felháborítónak, elítélendőnek tartják, ha valaki megver egy nőt vagy gyereket, aki nem a sajátja, hiszen az nem az övé. Súlyosabb esetekben a birtoklásvágy a gyermek kamaszkorára is fennmarad, az ilyen apák például féltékenykedni kezdenek és elhagyott szeretőként viselkednek, ha lányuk járni kezd valakivel.

Aki nem üt meg, az nem is szeret igazán

A bántalmazó gyakran a szerelme bizonyítékaként állítja be az erőszakot: „nem csinálnék ilyeneket, ha nem törődnék vele”. Ez egy pontig akár hihető is lehet, amikor a párom annyira szeret, hogy sehova sem enged el egyedül és dührohamot kap, ha a férfinemű postás hozzám szól; a súlyos verést és a fejem lépcsőkorlátba való csapdosását ugyanakkor kívülállóként nehéz a szerelem bizonyítékának tartani.

Sajnos ez a fajta érvelés komoly nyomot hagy az ilyen kapcsolatban nevelkedő gyerekek gondolkodásában is (még akkor is, ha ők nem kapnak a verésből), ugyanis a szeretetet az erőszakkal kapcsolják össze, és úgy érzik, aki nem bánt, az nem is szeret igazán. Összemosódik fejükben a gondoskodás és a kegyetlenség, és ez felnőttkori kapcsolataikban súlyos zavarokhoz vezethet (csak bántalmazó partner oldalán érzik magukat „szeretve”).

Nem is úgy volt, de azt megérdemelte

A bántalmazók általában nem kizárólag testi fenyítéssel operálnak, hanem nagyon gyakran lelkileg is igyekszenek összezavarni parnerüket és a kívülállókat. Például nagyon hihetően alátámasztják, miért is volt szükséges a bántalmazás, és egyúttal kicsinyítik annak jelentőségét. A bántalmazós időszakok közé beiktatnak néhány nyugis hetet, amikor kedvesek, nagylelkűek, virágot hoznak és éppen megváltoztak. A külvilág felé gyakran csak ezt az utóbbi arcukat mutatják, ezért mindenki számára teljességgel hihetetlen lehet, hogy ez a sármos világfi / nagynevű professzor / becsületes vízvezeték-szerelő / kiváló politikus otthon bántalmazóként viselkedhet.

Kifelé a nőt gyakran érzelmileg labilisnak, követelőzőnek, túlérzékenynek, hisztisnek, magukat pedig türelmesnek és nagyvonalúnak állítják be, aláásva így a nő szavahihetőségét. A manipuláció körébe tartozik a kicsinyítés és áldozathibáztatás együttese, vagyis az a jelenség, amikor a bántalmazó elismeri ugyan a bántalmazás tényét, de bagatellizálja és a nő hibájának állítja be azt („épp csak egy kicsit meglegyintettem, nade muszáj volt, hát túlment minden határon.”) Ez a fajta manipuláció a gyerekeket is összezavarja, nem értik például, anyjuk miért borul ki és kiabál egy-egy vita során, amikor apjuk éppen nyugodt hangon beszélt vele: nem értik ugyanis a szavak rejtett jelentőségét, valamint azt, hogy anyjuk ingerlékenysége nem csak az adott vitának, hanem a hosszú évek óta fennálló, sorozatos bántalmazásnak is szólhat.

Nem ismerik a gyereküket

A bántalmazók gyakran keveset tudnak a saját gyerekeikről: nem tudják a tanáraik, orvosuk nevét, nem ismerik a gyerek erősségeit, vágyait, érdeklődési körét. Ebből adódik, hogy – mivel keveset tudnak arról, mi várható el a gyerektől – érett felnőttre jellemző, koruknak nem megfelelő viselkedést várnak el tőlük. A szakemberek praxisában megfordult bántalmazók egy része csak akkor érdeklődött a gyereke iránt, amikor ezt nyilvánosan tehette: otthon durván leszólta lányát ügyetlensége miatt, míg iskolai meccseken felugrálva szurkolt neki.

Emellett sok bántalmazó azokon az alkalmakon, amikor épp jó kedve van és időt tölt a gyerekkel, hajlamos ezt sok humorral, energia- és anyagi befektetéssel tenni. A gyerekek ezeket a pillanatokat nagyon megbecsülik, örülnek, ha mogorva és elérhetetlen apjuk végre kedves és velük foglalkozik, hajlamosan nagyra értékelni, ha egy amúgy bántalmazó vagy elhanyagoló szülő törődést mutat. Ilyenkor elfelejtik, megbocsátják a korábbi negatív élményeket, és abban reménykednek, hogy ha ők elég jó gyerekek, elég okosak vagy rendesek, akkor apa mindig jókedvű marad. A bántalmazó személyiségvonásai azonban magától, csupán az idő múlásának következtében nem változnak meg, a jó időszakok szinte kivétel nélkül bántalmazós hétköznapokkal folytatódnak.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.03.03 16:41:37reccs

    Érdekes, hogy az ilyen női oldalakon mindig a férj a bántalmazó a gyerek felé is, pedig egyáltalán nem ritka, hogy a drága jó anyuka kiveri a gyerekből a szart is.

  • 2014.03.03 17:17:44encir

    Érdekes, ha erről a témáról van szó, mindig vannak hozzászólók a "szegény, ártatlan férfiak" védelmében és a nők /bántalmazottak hibáztatásában. Tán csak nem találva érzik magukat?

  • 2014.03.03 20:27:02szerintem is

    Encir
    Inkább az a sajnálatos, hogy ezek szerint te is kritikátlanul bedőlsz a feministák által terjesztett hamisított adatoknak és a nősténysoviniszta szexista sztereotípiáknak.

  • 2014.03.03 20:54:21Figyel Castro

    Egy fecske nem csinal nyarat, de nalunk peldaul en kaptam ki valogatas nelkul az egesz szarmazasi csaladomtol, a ferjem soha. Ehhez kepest az o onbecsulese nulla, az allando stressztol ( ha nincs gond, eskuszom, csinal maganak, komoly fajdalommal es eddig ket mutettel jaro emesztoszervi gondja van emiatt.

  • 2014.03.03 21:17:07tea fan

    reccs
    [link]

  • 2014.03.03 21:17:51tea fan

    .

  • 2014.03.03 21:19:15tea fan

    Alter E
    Szerintem ennek felismerését tanítani kellene.

  • 2014.03.03 21:20:03tea fan

    szerintem is
    Mekkora a valószínűsége, hogy egy 50 kilós nő bántalmaz egy 80 kilós férfit? Senki nem állítja, hogy _csak_ férfiak a bántalmazók, de: az okok és jelek nagyobbik része arra mutat, hogy a párkapcsolaton/házasságon belüli fizikai bántalmazás elkövetője _jellemzően_ férfi.Hogy melyek az okok és jelek?
    Okok: nemi dimorfizmus (tetszőlegesen választott férfi nagy valószínűséggel magasabb, súlyosabb és erősebb tetszőlegesen választott nőnél; ez a párkapcsolatokra is igaz, kivételek természetesen vannak); "pénz számolva, asszony verve jó" társadalmi elfogadottsága hosszú évszázadokon keresztül, ami ma is érezteti hatását, és az ennek megfelelő nevelés illetve rossz példa.
    Jelek: a partner sérelmére elkövetett emberölések nemi megoszlása. Nem állítom, hogy az emberölés azonos a bántalmazással, ahogy azt sem, hogy az emberölések számából és nemi megoszlásából egyenes következtetéseket lehetne levonni általában a családon belüli erőszak áldozatatinak ill. elkövetőinek nemi megoszlásával kapcsolatban, de lássuk be: ha 100 olyan esetből, ahol a bántalmazott fél halálával végződött a bántalmazás, teszemazt, 70 áldozat nő, az arra _utal_, hogy a bántalmazottak többsége nő.Tudniillik annak, hogy (a) 1000 csbe közül 700 esetben nő volt a bántalmazott fél, s ezeknek 10%-a, azaz 70 halt bele a bántalmazásba, nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy (b) 1000 csbe közül 700 esetben férf volt a bántalmazott fél, s a fennmaradó 300 nő közül került ki az a 70, aki belehalt a bántalmazásba. Gy.k.: párkapcsolati erőszakról beszéltem, arról, hogy a csbe gyermek áldozatait hány százalékban férfiak, és hány százalékban nők bántalmazzák, nem. Ebben az esetben az arányok nyilván eltérnek a párkapcsolati erőszakra jellemzőtől; gyermekét bántalmazó nő valószínűleg jóval több lehet, mint partnerét bántalmazó.

  • 2014.03.03 22:07:52szerintem is

    Tea fan
    Hogy érted a 70 családon belüli női áldozatot?
    Mint tudjuk, évente összesen 30 és 40 között mozog a megölt nők száma. Tehát eleve lehetetlen a 70 áldozat, csakis a CSBE körében.

  • 2014.03.03 23:07:15GTOnizuka

    @tea fan
    Amit írtál az egy teljesen naív elképzelés a világról.

    1.) A magyar sajtó és a feminista tábor egyhangúan állítja, hogy CSAK a férfiak bántalmaznak. Rengeteget vitatkoztam a hazai prominens feministákkal, bloggerekkel és firkászokkal, és a legtöbbjük egy olyan világban képzeli magát, ahol a nők szentek, a férfiak gonoszak.
    Itt van pld. a NANE, a hazai egyik legnagyobb feminista csoport, akik a hülye 95%-os számmal jönnek:

    Tévhit: A nők is verik a férjüket. 
    Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó MELEGEK alkotják.
    [link]

    2.) A biológiai nemi dimorfizmus nem 5:8 arányra formálta a két nem testtömegét, hanem ennél jóval közelebbire. A valóságban az átlagos férfi és nő testtömege közt kb. 8% eltérés van, de igen, az 50 kilós nő képes bántalmazni egy 80 kilós férfit. Ha olvasnád a szakirodalmat, akkor tudnád, hogy a párkapcsolatbeli erőszak általában párhuzamos, tehát mindkét fél bántalmazza a másikat.
    [link]

    3.) A házastársi gyilkosságok nagyjából nem létező dolgok. A magyar 10 milliós lakosságra mindössze pártíz jut. Ezzel szemben, a feminista propaganda gépezet úgy állítja be, mintha korunk egyik legnagyobb problémája lenne. Összehasonlítás képen: Magyarországon 100ezer főre nézve kb. 25 ember lesz öngyilkos, ezzel szemben a házastársi gyilkosságok száma messze 1 fő / 100ezer fő alatt van évente.

    Nem láttam hihető magyar statisztikákat, míg az USA-ban nagyjából ugyanannyi férjet ölnek meg a feleségek, addig más országban több feleséget ölnek meg a férfiak, de mindenesetre az arány mindenhol nagyjából 30-50% közt van.

  • 2014.03.03 23:07:49GTOnizuka

    4.) Ha CSBEről beszélsz, akkor beszélj CSBEről. Tudni illik, hogy a nők sokkal gyakrabban bántalmazzák a gyerekeket, mint a férfiak:
    80. oldal
    [link]

    PERPETRATOR VICTIMS %
    Mother Only – 39.9%
    Father Only – 17.6%
    Mother and Father – 17.8%
    Mother and Other – 6.1%
    Father and Other – 1.0%
    Female Partner of Parent – 0.2%
    Male Partner of Parent – 1.8%
    Female Legal Guardian – 0.2%
    Male Legal Guardian – 0.0%

  • 2014.03.03 23:48:49szerintem is

    Amikor erőszak elleni tüntetéseken hisztérikusan őrjöngő nők erőszakos garázda módjára vonulnak és állatiasan üvöltöznek az utcákon, nekem mindig az ugrik be - na pontosan ők azok, akik valószínűleg otthon is éppen ilyen agresszívek és a bántalmazó típushoz tartoznak.
    Milyen nevetségesen ironikus és ellentmondásos..., de pedig minden szakértelem nélkük is könnyen át- és belátható. Ők jogot formálnak a saját agressziójuk kiélésére, akár így nyilvánosan is, viszont betiltatnák a szenvedő alanyok elemi védekezési jogait is. Mindezt persze szexista alapon.

  • 2014.03.03 23:54:34szerintem is

    "- Előfordulhat, hogy a nők ugyanúgy „verekszenek”?
    - Nemzetközi családkutatások azt mutatják, hogy a családon belüli erőszak 50-50 százalékos a nemek között. „A nők csak visszaütnek, védekezésből” – szokták mondani. Ez nem bizonyított. A helyzet az, hogy kölcsönös erőszakról van szó."

    [link]

  • 2014.03.04 01:50:02dominoharvey

    A mindenre hisztis, kezelhetetlen nőt kiáltó férfiak nem kis része pedig bizony ugyanez az agresszív elmebeteg, akiről a cikk szól. Nem tagadja senki, hogy van, amikor a nő a ludas, és tény hogy nők is képesek elképesztően gusztustalan, agresszív viselkedésre, de ne akarjatok már a szőnyeg alá söpörni egy valós, gyakori, borzasztó problémát azzal, hogy ujjal mutogattok a sokkal ritkább kivételre.

  • 2014.03.04 04:08:36Gerilgfx

    hát igen, nagyon fontos a szélsőséges feminista gyűlölködőposztok indexre fosatása a kitörő ukrán háború közepette is az index címoldalán.

  • 2014.03.04 08:56:02encir

    Érdekes továbbra is, hogy szegény férfiak hogy ugranak az ilyen cikkekre :-)
    A nők meg szomorúan tudomásul veszik a tényeket.

    "Ők jogot formálnak a saját agressziójuk kiélésére, akár így nyilvánosan is, viszont betiltatnák a szenvedő alanyok elemi védekezési jogait is. Mindezt persze szexista alapon."
    Ez mit is akar jelenteni pontosan? Úgy látszik, gyenge vagyok szövegértésből.

  • 2014.03.04 10:37:13vöröspanda

    a cikk nagyon jó, sajnos közelről ismerem a problémát, a mostohaapám ilyen volt, nemcsak az anyámat, de az egész családot sakkban tudta tartani... aki ezt nem érti, nem élte át, az legyen szíves áldja érte a jó sorsát és ne irkáljon hülyeségeket. Kevés szörnyebb dolog van annál, mint amikor valaki a otthon, családjában, azon a helyen, ahol a legnagyobb biztonságot kellene átélnie, ott rettegnie kell...

  • 2014.03.04 11:08:56gombakomba

    Javaslom mindazon hozzászólóknak, akik szerint a téma bagatell, és ráadásul a nők legalább ugyanolyan arányban és mértékben verik férfi párjukat, illetve terrorizálják a családot, mint fordítva, legyenek szívesek 5 ÉVET eltölteni családsegítőként, de úgy, hogy korábbi kapcsolataikat, családjukat erre az időre félreteszik, és teljes idejüket a témának szentelik testközelből, minél több esetet minél mélyebben, a helyszínen megismerve.
    Őszintén kíváncsi vagyok, hogy a véleményük ez után változik-e.

  • 2014.03.04 11:09:32encir

    Egyszer olvastam valahol, szerintem nagyon szépen megfogalmazta az illető:

    "Tegnap szent család vasárnapja volt. Ilyenkor mindig a családokról beszélnek a templomokban. Nálunk a pap a prédikációjában elmesélte, hogy Pécelen lelkigyakorlatot tartott 13-14-15 éves gyerekeknek. Az egyik kérdése az volt a gyerekekhez, hogy mi a vágyálmuk. Tehát mi az, amit nagyon szeretnének, de nem igazán fogják megkapni. Sorolta az általános válaszokat, és - nem véletlenül - utolsónak egy fiú válaszát említette. A fiú vágyálma az volt, hogy az apja szenvedjen autóbalesetet. Az emberek ritkán szoktak felhördülni a templomban, de ez mindenkit megdöbbentet. Még engem is, pedig magam is hasonlókról álmodoztam annak idején. Engem az döbbentett meg, hogy egy gyerek van olyan bátor, hogy ezt ki is mondja. Kimondja egy templomban vagy egy hittanteremben, kimondja a templomba járó társai előtt, és kimondja egy papnak. Milyen szabadság lehet ebben a gyerekben annak ellenére, hogy valószínűleg nincs valami jó élete. Nem béklyózza meg a szégyene, a támasznélküli élete. Nem bénítja meg a gondolatait a tudat, hogy az, akitől a jót kéne kapnia, valószínűleg megnyomorítja az életét.

    Emlékszem engem ezekben az éveimben csak az vígasztalt, hogy ennek az egésznek egyszer vége lesz. Biztosan nem fog örökké élni az apám. Egyszer emlékké válik az a borzalom, ami a gyerekkorom volt.

    És így lett. Most már csak emlék. Viszont a család szót mai napig nem szeretem. Hiába van saját családom, a család szó ma is a gyerekkori családomat juttatja eszembe. Az ordítozást, az ijedtségtől bepisilő riadt öcsémet, és a torokszorító dühöt, ami éveken keresztül elkísért mindenhova." KF

  • 2014.03.04 13:00:23GTOnizuka

    @dominoharvey
    Nem ujjalmutogatásról van szó. Arról van szó, hogy a témában való gondolkodásunkat formáló emberek szinte soha nem alkotnak reális képet a családon belüli erőszakról, ami óriási baj.
    Nem leszel képes egy problémát megoldani, ha nem méred fel helyesen a helyzetet. A feministák pedig tiltakoznak az ellen, hogy a nők bármi rosszat tehetnének, és az egész CSBEt egy gonosz patriarchátusra próbálják visszavezetni, azaz a férfiakban gyökeredzik minden rossz.

  • 2014.03.04 13:01:15GTOnizuka

    @encir

    A kommentjeidből kitűnően látszik, hogy egy szexista barom vagy. Megpróbáltunk érvelni veled. A reakciód az volt, hogy "MOCSKOS FÉRFIAK444"

  • 2014.03.04 13:01:15GTOnizuka

    @encir

    A kommentjeidből kitűnően látszik, hogy egy szexista barom vagy. Megpróbáltunk érvelni veled. A reakciód az volt, hogy "MOCSKOS FÉRFIAK444"

  • 2014.03.04 13:06:17GTOnizuka

    @gombakomba
    Úgy érted, hogy életüket szentelni a dolognak, mint például... Erin Pizzey? Az első európai menedékek létrehozója, aki hamar észrevette, hogy a nők is tudnak erőszakosak lenni, és akinek megölték a kutyáját, és halálos fenyegetéseket küldözgetnek, mert ezt nyilvánosan felvetette?

    [link]

    Linkeltem neked egy tonna kutatást. Olvasgasd őket.

  • 2014.03.04 13:13:47Emmanuel Goldstein

    "Attól, hogy apa veri anyut, még lehet jó apa?"
    sztem a szekszuális preferencia és a pedagógiai érzék közt nincs semmiféle összefüggés

  • 2014.03.04 13:29:38gondok

    Egyrészt olyan nincs (vagyis elenyésző), hogy a férfi csak úgy ész nélkül üt, sokkal inkább az igaz, hogy van valami oka (esetleg ürügye). Például azért, mert a nő kiprovokálja tudatosan, vagy csak úgy tudatalatt. Másrészt az emberek általában tanulják a viselkedési mintát, a nő is és a férfi is hozza ezeket a "módszereket". És persze ők is lelkileg sérültek. Tehát nem triviális megtalálni az okokat....
    De azért mégegyszer leírom: olyan nincs, hogy az anya egy áldott jó lélek, ártatlan és szeretetteljes miközben a férje eg vadállat. De persze hinni lehet...

  • 2014.03.04 13:36:07Ellie Arroway

    Dehát a cikk nem állított olyat, hogy a nők szentek, sem olyat, hogy minden férfi barom. Csupán azt, hogy a férfiaknak az a kis részhalmaza, akik amúgy bántalmazóak, hogyan hatnak a gyerekre.

  • 2014.03.04 13:42:30Ellie Arroway

    gondok: az a baj, hogy az ütésre gyakran olyan "oka" van a férfinak, hogy a nő hidegen hozta be a kávéját vagy melegen a sörét vagy későn ért haza a munkából és hol kujtorgott eddig vagy túl vizesen mosott fel.
    Mondjuk nem jut eszembe olyan ok, amikor tök jogos odaütni, de mindegy.

  • 2014.03.04 13:52:18gondok

    Na ja, csak a felvetett szituáció nem jó. Egyedül az apát felelőssé tenni azért, mert ilyen helyzet alakult ki az nem reális, mondhatnám vicc. Pontosabban: meg lehetne kérdezni, hogy anyuval vajon mi újság? Ha lánya van, akkor vajon a lánya nem örökli-e véletlenül ezeket a jellemvonásokat (és valamilyen rejtélyes okból kifolyólag őt is verni fogják a férfiak??).

    Ismeretes az a történet, miszerint egy hölgyet az összes férje verte, míg a hetediknek valami rendkívül szelíd valakit választott, aki még a légynek sem tudott volna ártani, nem ivott, nem cigizett stb.. Aztán néhány év alatt valamiért fordult a kocka...

  • 2014.03.04 14:38:00encir

    Gtonizuka: "Tisztelt" Uram!

    Először is: nem őriztünk együtt disznót, úgyhogy ne tegezzen, kérem.

    Másodszor: Ezt hol írtam "MOCSKOS FÉRFIAK444"?

    Harmadszor: mélységesen sajnálom, de megértem, hogy bizonyos fogyatékosságok okán önnél a trágárkodás minősül érvelésnek.

  • 2014.03.04 14:44:27encir

    Gondok:

    Vajon miért nem értik az olvasók, hogy azért, mert ÁLTALÁBAN a férfiak a bántalmazók (és ez tény), a felvetett probléma természetesen ugyanúgy vonatkozhat nőkre is.

    A másik meg, hogy akárki akárhogy nyelvel, visítozik, veri magát a földhöz (vizesen mos fel stb.), a másiknak akkor sincs joga ütni-verni. Unalmas már az, hogy mindig az áldozat felelősségét akarják bizonygatni.

  • 2014.03.04 14:55:25gondok

    természetesen elvileg nincs joga ütni-verni senkinek. ám a feleségnek sincs joga lenézni a férjét, mert mondjuk túl keveset keres vagy nem ért valamihez. és nincs joga éveken keresztül fejfájásra hivatkozni.... Azt mondják a verés a tehetetlenség jele, akkor üt a férj, amikor már tehetetlen a ... mivel is szemben? Persze van, hogy a munkahelyi frusztrációt viszi haza, de azért jobbára otthon is csak békétlenséget talál. Nem tudom igazából ki itt az áldozat (a gyerek biztosan).

    Valóban unalmas az áldozat felelősségéről beszélni? Inkább arról kellene beszélni, hogy vajon egyáltalán ki itt az áldozat (mindenki) és mit tett azért, hogy ezt elkerülje!

  • 2014.03.04 16:07:57encir

    "természetesen elvileg nincs joga ütni-verni senkinek" Elvileg???

    "ám a feleségnek sincs joga lenézni a férjét, mert mondjuk túl keveset keres vagy nem ért valamihez. és nincs joga éveken keresztül fejfájásra hivatkozni" A cikk nem a párkapcsolati problémákról szól, amelyeket egyébként békésen, intelligens ember módjára is meg lehet oldani - elválni, ha már nincs kiút.

    "Azt mondják a verés a tehetetlenség jele, akkor üt a férj, amikor már tehetetlen a ... mivel is szemben? Persze van, hogy a munkahelyi frusztrációt viszi haza, de azért jobbára otthon is csak békétlenséget talál." A cikk nem az egyedi, max. egyszer-kétszer előforduló (most már tényleg túlcsordult a pohár) esetekről szól.

    "Nem tudom igazából ki itt az áldozat (a gyerek biztosan). " Akit bántalmaznak (lelkileg vagy fizikailag vagy akárhogy), az az áldozat.

    "Valóban unalmas az áldozat felelősségéről beszélni?" Igen. Akármi is van, akkor sem lehet bántalmazni. Pont. Ha a szerencsétlen férfi- vagy nő -már nem bírja tovább, akkor menjen el. Költözzön el, vagy menjen el sportegyesületbe bokszolni és teljes erőbedobással munkálkodjon a váláson. DE NE ÜSSÖN.
    Ez egy rettentő veszélyes felfogás,sokan nem is érzékelik. Innen már csak egy hajszálra van az, hogy "verjük meg, ha van rajta sapka, azért, ha nincs rajta, azért."

    "Inkább arról kellene beszélni, hogy vajon egyáltalán ki itt az áldozat (mindenki) és mit tett azért, hogy ezt elkerülje!" Szóval mindenki, maga a bántalmazó is. Ez igaz. Mit tett azért, hogy elkerülje?A legtöbb nem akarja elkerülni, sőt, ebben leli élvezetét. Vagyis mégsem áldozat. Ha az lenne - és ő van az erő pozíciójában -, akkor nyilvánvalóan lépne.

  • 2014.03.04 16:56:48Krityuka

    Gondnok: azokban a "csládokban" ahol mindennapos az erőszak, egy bántalmazó kapcsolatban nehogy azt gondold, hogy az asszony mer visszapofázni, vagy nemet mondani a szexre. Meg különdben is, anyu nem mondhat nemet? Neki mindig készen kell állni?
    Olyan nincs, hogy a nő élvekig nemet mondott a szexre és akkor szelíd apu most kifordult magából és azóta anyut naponta kékre- zöldre veri, haját tépi, fogát kiveri és mondjuk ájulásig üti.
    Mondj egy indokot amiért ezt bárki megérdemli.
    Komolyan ha mondjuk az utcán tenne valaki ilyet, akkor aztán ki lennél akadva, de ha otthon apu teszi ezt anyuval, akkor ok? Mert nemet mondott a szexre?
    Ugyan már!

    A cikk felvetését. Nem lehet jó apa, aki veri az anyát. Képzlejük már el a jelenetet. Apa épp jól összeveri, rugdossa, földön hajánál fogva húzza anyut. A gyerek ezt végignézi. Aztán kifújja magát és megy Pistikével szépen legózni.

    Amikor gyerek voltam én is az apám halálát kívántam. És gyűlöltem szívből gyűlöltem. És azt gyűlöltem a legjobban, hogy úgy kellett tenni, mintha szeretném, mert ha nem akkor még nagyobb lenne a balhé. És oda kellett menni hozzá megölelni, megpuszilni, holott hányni tudtam volna tőle.

    Szóval akinek szerencséjére fingja nincs a témához, ne írogasson hülyeségeket. Légyszi.

  • 2014.03.04 17:28:53gondok

    Krityuka, sajnos nincs igazad! Nagyon egyoldalú a hozzáállásod és egyáltalán nem próbálod megérteni, hogy a másik ember mit miért csinált. Nem mondom, hogy egyet kellene érteni vele, de megérteni jó lenne a cselekedeteinek az okát.
    Ha egy gyerek az apja halálát kívánja, akkor ott valami nagyon, de nagyon el van rontva és sajnos azt kell mondjam, hogy az az anya, aki megengedi, hogy a gyerek gyűlölje az apját, ott az anya valamit nagyon-nagyon nagyot elhibázott.

    Persze, nem lehet jó apa, aki ver - bárkit is, és nem lehet jó anya senki, ha verik és nem jó a gyereknek sem a dolog. De a cikk felvetése mindezekkel együtt rossz, az alapfeltevés, miszerint a férfi kizárólag bántalmazó és a nő az áldozat hibás. Minden konfliktus kettőn áll, ezekben a "párkapcsolatokban" mindkét fél hibás és végtelenül önző. Az is, aki áldozatszerepben tetszeleg és a másikra próbálja hárítani a teljes felelősséget.

  • 2014.03.04 17:41:51Krityuka

    Az anya aki megengedi? Mit kellene érezie egy gyereknek, ha az apja üti- veri az anyját? Mit kellene éreznie egy gyereknek aki nem tudja mire megy haza? De persze legyen kitűnő tanuló, okos és próbálja meg 8 évesen kitalálni, hogy ma éppen mit szabad apának mondani és mit nem?
    Miért az anya felelőssége már megint?
    Miért nem a férfi felelőssége, aki terrorizálja a családot? Rettegésben tartja a gyerekét?
    Mondom, aki nem tudja hogyan megy is a csbe a gyakorlatban az ne itélkezzen senki felett és akkor mondjon véleményt, ha kicsit utánaolvasott a témának.

  • 2014.03.04 17:55:44gondok

    Nem ítélkeztem senki felett.

    Nos, nem ez erre a megfelelő fórum, de ha megszólítottál íme pár kérdés:
    ha ilyen a férj, akkor simán el kell/lehetett volna válni és a gyereket kimenekíteni ebből a légkörből. Nincs olyan bíróság, amelyik ne az anya-gyerek javára döntene! Súlyosabb esetben akár büntető eljárást is lehet indítani.

    Az anya vajon miért nem tette? Vajon milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy inkább maradjon és kitegye a gyerekét ennek a borzalomnak? Egyáltalán minek ment hozzá? És ha eleinte mégis jó volt, akkor vajon mitől lett rossz?

  • 2014.03.04 18:48:44GTOnizuka

    @encir
    Ha több oldal érvelés, és tudományos kutatásra hivatkozás után azt mondod, hogy nem érvelek, ráadásul fogyatékosnak csúfolsz, akkor teljesen meddő dolog veled diskurzust folytatni, mert akár egy pitypanggal is megtehetném.

    Fentebb linkeltem az amerikai egészségügyi és emberi szolgáltatások minisztériumának éves riportjából a 2006os tanulmányt:
    [link]
    Ezeket majdnem minden évben elkészítik, hosszú-hosszú évek óta, és egyhangúan kimutatják, hogy a gyermekek bántalmazásában a nők toronymagasan vezetnek.

    Az angol nemzeti statisztikai hivatal szerint a nők 7%-a, és a férfiak 5%-a családon belüli erőszak áldozata.
    [link]

    A párkapcsolati erőszakban sincsenek különösen lemaradva. Lásd a pár kommenttel ezelőtti tanulmányokat.

    Ezek a számok köszönőviszonyban sincsenek a magyar feminista csoportok és firkászok „a bántalmazók 95%-a férfi” állításával, vagy azzal sem, hogy „általában a férfi a bántalmazó”.

    Az olyasmi meg fel sem kerül a radarra, hogy az ENSZ becslése szerint Magyarországon évente körülbelül 100 újszülöttet gyilkol meg az édesanyja.
    A férfiak gonoszak, a nők szentek.

  • 2014.03.04 19:28:38Krityuka

    gondok: igen ezt így kellene tenni. A mesében, meg azok elképzeléseiben akik soha nem láttah csbe- belülről?
    Miért nem mey el?
    Mert a bántalmazó már régen aláásta az önbizalmát, önbecsülését.
    Mert nins hová mennie.
    Mert nincs pénze, mondjuk otthon van a gyerekkel, vagy a férje elszedi a pénzét.
    (elmenni egy albérletet kivenni, kaját venni azért kell hozzá "tőke")
    Mert azzal fenyegeti a bántalmazó, hogy megöli, megöli a gyereket, elveszi tőle a gyereket, rágyújtja a házat, megöli a szüleit stb.
    Mert lehet a környezete őt hibáztatja
    Mert lehet azt mondják neki a szülei, hogy tűrni kell fiam, meg minek mentél hozzá, meg különben is lehet, hogy ez az egész a te hibád, hiszen ez az ember olyan jó volt. - a bántalmazók a külvilág felé sokszor bűbáj emberek.
    Mert lehet a kedves bántalmazója hülye picsának, hisztériás sárkánynak állítja be mindenki előtt, aki csak kitalálta az egészet.

    Ezek a dolgok így kényelmes életben hülyeségnek és üres fenyegetésnek tűnhetnek, de hidd el évek óta megalázva, fizakailag, lelkileg összetörve nagyon is hihetőek és fenyegetőek.
    No ezért nem mennek el.

  • 2014.03.05 08:52:53encir

    Tisztelt GTOnizuka!

    Meghajlok az Ön érvei előtt.

    Ha Amerika és Anglia statisztikái ezt mutatják, akkor természetesen nálunk sem lehet másképp.

    Elismerem, hogy a magyar nők feminista hisztis picsák, akik valósággal kiprovokálják, hogy értük arca verítékével egész nap fáradó, munkahelyi stressztől kimerült életük párja őket jól megkínálja egy nyaklevessel.
    Mert megérdelmlik.
    Mert ha esetleg másképp látják/tapasztalják a dolgokat, akkor rögtön férfigyűlölő, mocskos ribancok, "szexista barmok" (hogy az Ön örökbecsű szép szavaival éljek.).

    Üdvözlettel: Pitypang

  • 2014.03.05 09:11:04egysmás

    Encir, a bántalmazás lehet fizikai és lehet érzelmi-verbális.
    Az előbhinek nyoma van, az utóbbinak pedig a nők a nagymesterei.
    Úgy kb.

  • 2014.03.05 09:40:01isolde

    GTOnizuka: valójában a nemzetközi statisztikák szerint is a férfiak a bántalmazók gyakrabban a párkapcsolati erőszak terén. A gyerekeket mindkét nem hasonló arányban veri.
    A cikkben egy amerikai könyvet és az abban szereplő kutatókat hivatkoznak, nem magyar forrást. A világon semmi magyar nincs sem a bántalmazásban, sem a feminizmusban, az egész világon ugyanaz megy, hasonló számokkal.

    egysmás: valójában a verbális erőszak is gyakoribb a férfiak körében sajnos.

  • 2014.03.05 10:01:47egysmás

    isolde, nem akarok vitatkozni ezen. Lehet itt szajkózni, hogy de a férfiak, de a nők, de az akárkik, csak nem érdemes.

    A feministák úgy tesznek, mintha mindig, minden esetben a férfi lenne a hunyó, a nők pedig mindig csak áldozatok lennének.
    Meg, hogy a nők ilyen-olyan gyengék és védtelenek.
    Holott, családon belüli erőszakot megúszni csak egy nőnek van esélye (pl. gyilkosságot), ha válásról van szó, a legritkább eset az, hogy a ház meg a gyerek nem a nőhöz kerül, plusz személyes tapasztalat az, hogy _bárkit_ lehet addig idegesíteni, hogy az verekedni kezdjen.

    Mindez nem jelent semmit, nem ment fel senkit, meg nem csinál semmi ilyesmit, pusztán arról van szó, hogy célhiba forog fenn.

    Nekem úgy tűnik, hogy a feministáknál nem az a cél, hogy a családon belül erőszak természetét megismerve küzdeni tudjunk ellene, hanem az, hogy rámutassanak, milyen agresszív disznók a férfiak.
    Akik mindig csak kifogást keresnek meg felmentést.

  • 2014.03.05 10:02:32egysmás

    .

  • 2014.03.05 11:20:28Alter E

    Ha valaki nem tudja elképzelni, milyen a csbe, akkor gondoljon arra - sajnos minden suliban van ilyen - amikor néhány gyerek kipécéz egy gyengébbet, és folyamatosan, szisztematikusan, kitartóan alázzák, bántalmazzák. Ha szól, akkor azért, ha nem szól akkor azért. Az áldozat általában olyan gyerek, aki otthonról nem tud, vagy nem mer segítséget kérni, a tanárok pedig vagy nem tudnak a dologról, vagy félrenéznek.
    Hasonlóképp, egy bántalmazó első dolga, hogy elszigetelje a másikat a környezetétől, a barátaitól, családtagjaitól, hogy ne tudjon segítséget kérni.
    Az önmagában nem bántalmazás, ha egy házaspár veszekszik egymással, az sem, ha feleség sorozatosan szemrehányást tesz a férjnek, h valami házimunkát neki is kéne végeznie, az meg pláne nem, ha a feleségnek nincs kedve a szexhez (ez hogy is lehetne az???!!!)
    Az márlehet, ha egy nő azzal zsarol egy apát, hogy válás esetén nem találkozhat a gyerekével (már ha az apa nem volt bántalmazó.)

    "a feministáknál nem az a cél, hogy a családon belül erőszak természetét megismerve küzdeni tudjunk ellene, hanem az, hogy rámutassanak, milyen agresszív disznók a férfiak." - áruld már el, hol volt ilyen az eredeti cikkben?

    A cikk egyébként nagyon jó, de legközelebb hasonlónál meg kellene fontolni a szerkesztőknek, hogy engedjenek-e egyáltalán kommenteket, mert mindig beindul a bagatellizásás, az erőszak létezésének tagadása.

  • 2014.03.05 11:25:05Alter E

    "_bárkit_ lehet addig idegesíteni, hogy az verekedni kezdjen"
    - verekedtél már a munkahelyeden? Láttál bárkit verekedi a munkahelyeden?

    Én még soha, pedig vannak rendkívül idegesítő emberek és helyzetek.

  • 2014.03.05 11:25:45Alter E

    tea fan, szerintem is (tanítani kellene)

  • 2014.03.05 12:24:51encir

    "Nekem úgy tűnik, hogy a feministáknál nem az a cél, hogy a családon belül erőszak természetét megismerve küzdeni tudjunk ellene, hanem az, hogy rámutassanak, milyen agresszív disznók a férfiak.
    Akik mindig csak kifogást keresnek meg felmentést."

    Nekem úgy tűnik, hogy a cikk épp a családon belüli erőszak természetét taglalja.
    A hozzászólók ugrottak rá, mint béka a légyre, közben süvöltve a "Feminista" " Szexista" "Hisztérikus őrjöngő nők" jelszavakat.

    Szerintem meg akinek nem inge, ne vegye magára.

    Ha ilyen vehemensen feministáznak, attó tartok (inkább félek), hogy személy szerint érintettek.

  • 2014.03.05 12:30:15egysmás

    Alter E,
    ""a feministáknál nem az a cél, hogy a családon belül erőszak természetét megismerve küzdeni tudjunk ellene, hanem az, hogy rámutassanak, milyen agresszív disznók a férfiak." - áruld már el, hol volt ilyen az eredeti cikkben? "
    Hát, úgy általában arról szól a cikk, hogy milyen is a bántalmazó apa.
    És szerinted is lehet jogos ha az anya nem engedi az apának a láthatást. Mert az ugye bagatell dolog. Csak ez fel sem tűnik. Neked.

    "- verekedtél már a munkahelyeden? Láttál bárkit verekedi a munkahelyeden? "
    a családon belüli erőszak a munkahelyen következik be?

    Van relevanciája a cikk szerint annak, hogy ki mit mutat a munkahelyén, az utcán, a kocsmában ahhoz képest, hogy mit csinál otthon?
    Ajánlom figyelmedbe a fenti cikk "Nem is úgy volt, de azt megérdemelte" című bekezdésének utolsó mondatait.

    Szóval, szerinted vannak olyan emberek, akik érzelmi alapon szervezett kapcsolat alapján egymással összezárva, egymástól kölcsönösen függő helyzetben nem tudják -képtelenek- addig szekálni egymást, hogy az egyiknél ne szakadjon el a cérna és ne kezdjen verekedni?

  • 2014.03.06 14:36:34czege

    olyna érdekes azt olvasni, hogy vannak emberek, akik szerint BÁRMI feljogosíthatja arra apjukot, hogy összeverje anyjukot... Akkor eszerint az utcán idegent is bárki összeverhet, ha nem tetszik ahogy viselkedik v. kinéz v. reagál. Szép világ ez

  • 2014.08.27 12:03:21Eperke2222

    Kezdem azt hinni, hogy én is egy szexista manipuláló 50 kilós nő vagyok, aki csak kiprovokálja és kitalálja, hogy a 95 kilós apuka fenyegeti, ellenőrzi őt, illetve a gyereket a ritka láthatásokon megpróbálja ellene és családja ellen hangolni, mer' ugye szegény apuka ki vagyon rúgva, ezt meg neki szép nagy egója igen nehezen tudja feldolgozni. Én kérek elnézést.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta