SZÜLŐSÉG

Magyarázat: konkrétan ez a bajom az iskolákkal

2014. február 13., csütörtök 12:40

Mivel ezt az írást meglehetősen sokan félreértették (helló, Anyukám!), hát megpróbálom elmagyarázni, mi is a bajom az iskolával, vagyis az iskolákkal, a magyar közoktatási rendszerrel, úgy általában.

Először is: bár több kommentelő is felvetette, de ez a dolog nem az én gyerekemről szól. Illetve az én gyerekemről elméleti maximumként ugyanannyira szól, mint az összes többiről a közoktatásban, a gyakorlatban pedig valószínűleg sokkal kevésbé.

Az én lányom az adott - szerintem rémes - keretek között hihetetlenül szerencsés. Van egy (két) csodálatos tanítónénije, akik a csillagot lehozzák értük az égről. Van egy szinte sci-fibe illő iskolája, ahol mindenki szereti a gyerekeket. A lányom jól tanul, az osztálytársai helyesek, a szülők normálisak, aggasztó mértékű agresszió nincs. Nem utálja az iskolát, szívesen megy, vagy, ahogy a kommentelők közül sokan megfogalmazták: "elvan".

Ő is egy gyerek, aki képes alkalmazkodni, és az adott keretek között játszani. Én pedig természetesen nem azzal küldöm iskolába reggelenként, hogy "menjél gyerek abba a siralomházba", sőt, hálás vagyok azért, hogy a mai magyar viszonyok között milyen jó helyen van.

Hát akkor meg mi a baj?

Mondok erre egy hasonlatot. Szülinapom van, éhes vagyok, de lelkes is, mert a férjem megígérte, hogy meglep egy vacsorával egy híres étteremben. Odaérünk, várunk, várunk, és kapunk pár szelet nem túl jó minőségű fehérkenyeret margarinnal, mindegyikre rádobva két szelet párizsi meg egy darab trappista. Desszertnek meg sportszelet. Nagyon drágán.

Eleget tudtam enni ahhoz, hogy ne haljak éhen? Igen. Ennek ellenére csalódott vagyok? Igen.

Aztán hátramegyek, hogy megkérdezzem a világhíres chefet, mi a fene. És azt látom, hogy a konyhában nincs világítás és nincsenek alapanyagok, csak rossz kenyér, margarin, meg párizsi. A chef két keze össze van kötve a háta mögött, a lábain béklyó. Segítői nincsenek. A helyiség tele van pakolva papírokkal, amikből minden egyes szelet kenyér és párizsi után ki kell töltenie három-három példányt, hátrakötött kézzel, a sötétben. A sportszeleteket egyenként kell bevallania egy 18 oldalas nyomtatványon. És egy rendelet szerint minden ételt a rendelkezésére bocsátott, a központi bizottság által 1961-ben kiadott szakácskönyv és szabályzat szerint kell kiadnia.

Na, ha innen nézzük, a chef egész jól teljesít, ugye? De képzeljük el, mi történne, ha nem lenne megkötözve, ha lenne világítás, lennének alapanyagok, lennének segítő szakácsai, és nem neki kellene intéznie a papírmunkát, sőt, esetleg nem kéne az 1961-es sztenderdek szerint dolgoznia!

Akkor most legyek nagyon boldog azzal, amit kaptam? Vagy gondolhatom esetleg azt is, hogy milyen érdekes világ lenne, ha a chef dolgozhatna úgy, hogy kihozza magából a maximumot, a felhasználó pedig igazi élményt kapjon a pénzéért?

Na, hát a tanárok ma, magyaroszágon ezek a chefek. Az iskolák ezek az éttermek. Az ingyenes közoktatás pedig egyáltalán nem olcsó, részint zsebből fizetünk rá jó sokat, részint adóban.

Az pedig, hogy "elvan" a gyerek, meg "alkalmazkodik", hát sajnálom, de ez bizony nagyon kevés, ha onnan nézzük, elméletileg milyen élménnyé lehetne nekik tenni a tudás megszerzését. Vagy onnan, hogy elméletileg az oktatási rendszer akár csökkenthetné is a társadalmi különbségeket.

Csak azért, mert történetesen az én gyerekem szerencsés, és az adott rossz keretek között jó dolga van, még látom azt, hogy a keretek rosszak. És azt is, hogy adott esetben ugyanazok a tanárok, akik most azért küzdenek emberfeletti módon, hogy ne nyomorodjanak bele a gyerekek az iskolába, esetleg szárnyakat is adhatnának nekik, ha nem összekötött kézzel, segítség nélkül, a sötétben, az ostoba előírásokba belefulladva, az 1961-es sztenderek szerint kellene tanítaniuk.

Konkrétabban

És akkor lássunk még néhány konkrétumot: lehet szóvá tenni azt, hogy a 8 évesemnek nem Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond a kedvenc írója. Biztosan ciki, de ez van. Őt sokkal jobban leköti Lackfi János, Varró "Dani" Dániel, Janikovszky Éva, Erich Kästner, Julia Donaldson, és még sorolhatnám. Szereti az olvasást, nekem meg nincs bajom azzal, hogy jó könyveket olvassak neki/adjak a kezébe, tényleg. De nem minden gyerek/család ilyen. Nem rosszasságból, meg köcsögségből, hanem például azért, mert a szülők minden ébren töltött percét elviszi az éhenhalás elleni küzdelem.  Akkor más gyerekek ezt az esélyt nem érdemlik meg?

Eleve óriási hátránnyal indul az a gyerek, akinek nem verseltek, mondókáztak, meséltek, énekeltek hat-hét éven át otthon, de talán mégis meg lehetne próbálni azt, hogy mégse maradjanak le reménytlenül, örökre. El tudnék képzelni egy olyan világot, ahol a kicsik olvasókönyve csupa számukra érdekes és mókás dologgal van tele, nem pedig többszáz éve halott emberekkel, akiket aztán újra megtanulhatnak majd gimiben. És akkor esetleg azok is megszerethetnék az olvasást, akik nem könyvmoly családba születettek.

Az sem kérdés, hogy a gyerek képes megtanulni az alapvető matematikai műveleteket a jelenlegi rendszerben is, bár nem nagyon jól, a PISA tesztek eredményei azt mutatják. De azt is tudom, hogy lehetne nekik úgy tanítani a számolást, hogy annak a mostaninál sokkal több köze legyen a való élethez. Hogy értsék, lássák, megtapasztalják, hogy amit tanulnak, nem egy elvont izé, hanem gyakorlatilag létező, hasznos konkrétum.

Hogy lehetne nekik környezetismeretet tanítani témakörönként, projektekben, őket bevonva, érdekesen. Ahol feladatokat kapnak, csapatokban, amire nekik kell felkészülni, amit nekik kell aztán előadni, ahol nekik kell utánanézni olyan dolgoknak, amik számukra érdekesek, amit ők választottak maguknak. Ha ilyen dolgokkal kellene foglalkozni, biztos szívesebben mennének a könyvtárba, túrnák az internetet, készítenének fotókat, videókat, prezentációkat és modelleket. És mennyi minden mást is tanulnának közben, mint konkétan azt, hogy tudomisén, mit csinál a macska a ház körül.

A természettudományos tárgyakról már ne is beszéljünk. Mikor derül ki a magyar oktatási rendszerben, hogy a kémia, a fizika, a biológia a körülöttünk lévő világról szól, és hogy valójában mennyire érdekes és gyakorlati?

El tudnék képzelni egy olyan világot, ahol az iskolákban sokkal, de sokkal nagyobb szerep jut a közös munkának, a csapatos, kreatív problémamegoldásnak. Ahol a gyerekeknek sokkal több sikerélménye van, mert a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben mutathatják meg, mi az, amiben jók. Egy olyan iskolarendszert, ami úgy tanítja őket, hogy az nekik ne csak elviselhető, hanem egyenesen élvezetes legyen. Egy olyan iskolarendszert, ami tanulni is tanít, ami konkétumokat ad, ami összeköti a tudást a való világgal. Vagy mondjuk képessé teszi a gyereket arra - és itt már nagyon messzire megyek - hogy megtalálja magának felnőttkorára azt a hivatást, amit majd örömmel végezhet minden nap, legyen agysebész, vagy egy igazán elhivatott asztalos.

Mondjuk egy olyan rendszert, aminek a sarokköve az, hogy mitől lenne ez az egész a lehető legjobb a gyereknek..

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.02.13 15:44:06Budai Hella

    Csak az a baj, hogy AZT a cikket több mint ezren lájkolják, ezt pedig majd még százan sem. A magyar lájkoló és fb-s közönség vérszagra gyűl, tehát ha egy cikk úgy szól, hogy
    ...horrorisztikus, a gyereket megnyomorító rémálom.....az biglájk, tartalomtól, mondanivalótól vagy igazságtól függetlenül, a mónikashow népe imádja az ilyesmit, ez már csak magyarázkodás.
    Amúgy is divat a tanárokat ekézni manapság, valóban, állítsuk csak be őket valami gyerekvérrel táplálkozó perverz hülyének.
    Én meg azt hiszem, az a horrorisztikus és megnyomorító rémálom inkább, hogy a netes szerkesztők bármilyen baromságot hajlandóak címlapra tenni, ha hoz még plusz ötszáz oldalletöltést.

  • 2014.02.13 16:17:18Nicca1

    Nincs garancia arra sem, hogy a híres étteremben, a jól felszerelt konyhában, kiváló alapanyagokból, jó segítőkkel, papírmunka és egyéb megkötések nélkül a chef jót fog alkotni. Ugyanis emberből van, lehet, hogy szerinted finomat főz, de ha nekem más ízlésem van, akkor simán lehet, hogy utálni fogom.
    Mivel minden gyerek egyedi, ezért nincs és nem is lesz soha olyan rendszer, amire minden szülő egységesen rábólintana, hogy igen ez a legjobb a gyerekének.
    Bettelheimet átírva elég jó anyaként keresd az elég jó iskolát. :)

  • 2014.02.13 16:26:56Megszeppent kisgyerek

    Újságírónak tartod magad? Nosza, emeld fel a telefont, és taposs ki magadnak egy interjút az illetékes közoktatási vezérkarnál, és tedd ott fel a kérdéseidet. Magamban dünnyögni én is tudok, (a felvetéseiddel mélységesen egyet is értek), de öncélú hőbörgésnél szívesebben olvasnék valódi újságírói terméket...

  • 2014.02.13 16:45:40ciccaful

    én egyet értek a cikkíróval, szerintem valóban horrorisztikus a mai oktatási rendszer. sajnos minden túlzás nélkül, függetlenül a az iskolától, tanártól, közösségtől, mert a RENDSZER szar.

    elég népes a családunk, csak az utóbbi 5 évben több mint 10 gyerek kezdett sulit a szűk családból és pontosan azt látom, amiről a cikk szól: a kreatív, minden iránt érdeklődő lelkes kisgyerekekből 3-6 hónap alatt demotivált, unott, a tanulást utáló gyerekek lettek.
    imádtak olvasni, érdeklődtek az írás iránt, mára ebből SEMMI nincs.
    a valódi érdeklődés helyett annyi maradt, hogy meg kell tanulni a matekot, hogy ne kapjak rossz jegyet. meg kell csinálni a leckét, de nincs kedvem. utálom az egészet.
    és jó tanuló gyerekekről beszélek!
    akik nem mellesleg szoronganak és félnek a dolgozatoktól, rossz jegyektől 8-9 éves korban, mert az egész olyan mint egy versenylóképzés. az eredmény, a teljesítmény a lényeg és nem az, hogy a gyerek IS jól érezze magát, örömmel ismerje meg a világot.

    szóval, szerintem ez az egész elszomorító és tényleg horrorisztikus.

    a legnagyobb gyerekem lassan suliba megy és az biztos, hogy olyan iskolarendszerben fog tanulni, ahol a gyerek van a fókuszban és nem a teljesítmény.

  • 2014.02.13 17:02:33ciccaful

    egy rövid "mese" a matekről és az életről.

    gyurmát főztünk a 9 éves unokaöcsémmel.
    kértem, hogy a receptben feltüntetett mennyiségek felét tegyük csak bele.
    5 kanál, 4 dl, 3 kanál, stb.

    nem tudta, h mit kell csinálnia, nem tudott ezzel mit kezdeni.

    majd amikor felírtuk úgy, ahogyan az iskolában szokták, akkor azonnal ki tudta számolni.

    ennyi.
    5-ös matekból.

  • 2014.02.13 17:11:47Ginlia

    Érdemes lenne (szakemberekkel) összeállítani egy listát, hogy bizonyos tantárgyak esetében milyen problémák merülnek fel konkrétan és milyen ötletek jöhetnek szóba a megoldáshoz. Nem kis feladat és semmi garancia nincs arra, hogy van értelme (vagyis az illetékesek befogadóak-e), de ha elég nagy a szerző felháborodása illetve az elkötelezettsége a téma iránt, akkor jó lenne ha megpróbálná. Rengetegen támogatnák a kezdeményezést. Még azoknak is meg kellene fontolni a dolgot, akik nincsenek érintve, mivel az oktatás egy hosszútávú folyamat és jó lenne ha az ifjabb generációk egy mentálisan egészségesebb környezetben, tartalmilag és módszertanilag modernebb körülmények között járnák végig az iskolarendszert.

  • 2014.02.13 18:44:38gentizsu

    " Mire kell képesnek lenni egy 12 éves gyereknek, amikor befejezi az általános iskolát? Képesnek kellene lennie elolvasni egy rövid fejezetekből álló ifjúsági könyvet, tudnia kellene egy történetet leírni, egy érdekes esszét fogalmazni, tudni összeadni, kivonni, osztani és szorozni, felismerni mintákat összetett jelenségekben; tényekkel alátámasztni egy álláspontot, tudnia kellene egy olyan csoportban működni, amely nem a családtagjaiból áll és részt venni közös beszélgetésben. Ha minden általános iskolai tanuló rendelkezne ezekkel a képességekkel, akkor fel lenne készülve arra, hogy a felsőbb iskolákban bármit megtanuljon."
    [link]

  • 2014.02.13 22:44:53Delfinci

    Teljesen egyet értek a cikkíróval is és ciccaful-lal is. És addig szerencsés a cikkíró kislánya is, amíg alsós, mert a tanítónénik még jók. Felsőben már ne legyenek hiú ábrándjaik ... sajnos. Az X, Y, Z generáció tagjait, ma a "modern" világban ugyanarra a tananyagra tanítják, mint 40-50-60 évvel ezelőtt! Ugyanazok a kötelező olvasmányok, ugyanazokat a verseket kell megtanulni. És nem a kötelező olvasmány ellen vagyok, vagy a verstanulás ellen. De egy 13 éves nem érti Ady verseit, és azt mondja rá, hogy hülyeség, pedig ugye nem az ... csak meg kell rá érni. És a Légy jó mindhalálig-ot is hiába kényszerítjük, hogy elolvassa, egyszerűen nem érti. És nem azért, mert buta, hanem mert annyira más nyelvezettel íródott. Élő nyelvünk van, fejlődik, más. Ennyi. Történelemből olyan részletességgel tanulnak mindent, mint mi még gimnáziumban sem, és akkora anyagrészekből van témazáró, amit felnőttként sem látunk át. (Egy lecke 4-6 oldal, egy témazáró 8-10 lecke... 10-14 éves gyerekeknek. Szerintem sok.) Ezért (is) utálják az iskolát. És én megértem őket. :)

  • 2014.02.14 09:06:28mzs

    Létezik ilyen iskola. Waldorfnak hívják.
    Egyébként a cikkíró minden mondatával tökéletesen egyetértek. Nagy Vekerdy Tamás rajongó vagyok, így tudom a megoldást. Sokan tudják, csak senki nem tesz semmit. A gyerekek meg közben beleszürkülnek ebbe a színes világba... :(

  • 2014.02.14 10:32:33Fluoro

    Nemrég volt cikk egy felmérésről, ami kiderítette, hogy a magyar fiatalok nyugati társaiknál sokkal individualistábbak, viszont kevésbé fogékonyak az újdonságra. Látok némi összefüggést a magyar oktatási rendszer, és a végeredményként kijövő fiatalok szemlélete között.
    Igen, a csoportos feladatokra, az együttműködési készség és az önálló problémamegoldás fejlesztésére lenne szükség!
    Minden iskolának ebbe az irányba kellene elmenni. Talán ha egy ilyen generáció felnőne, a munkahelyeken sem az állandó gáncsoskodás menne.

    (A waldorf sajnos ehhez olyan elemeket is hozzá csap, ami nem tetszhet széles rétegeknek, ezért a waldorfból inkább csak egyes elemeket lehetne maximum átvenni.)

  • 2014.02.14 10:36:04Fluoro

    Gárdonyit szeretném megvédeni. Az Egri csillagok egy mai gyerek számára is élvezetes, és tartalmas olvasmány.
    Akiket a szerző felsorolt, azok közül van, aki élvezetes, de semennyire nem tartalmas....

  • 2014.02.14 10:48:54Mezőbándi

    Sztender: helyesen sztenderd. Magyarul szabvány, norma, előírás. (A sztender jelentése ruhaállvány.)
    Chef: helyesen séf. Vö. chauffeur (sofőr), boutique (butik), decoltage (dekoltázs) stb. Magyar jelentése szakács, főszakács.
    Éditeur de copie: magyar jelentése olvasószerkesztő. Ja, ilyen a Díványnál nincs.

  • 2014.02.14 13:19:31levi7777

    Jó a hasonlat az elején, de az, hogy a magyar tanár a "világhírű chef" benne, az enyhén szólva is megmosolyogtató. A magyar pedagógusok nagy része egyszerűen nem alkalmas a szakmájára. Gondolj csak vissza! Hány jó tanárod volt? Ugye, hogy egy kezeden meg tudod számolni??? Amíg a magyar tanárok az értelmiségiek között a legdurvábban alulfizetettek ( nem úgy, mint a fránya PISA tesztekben jól szereplő, és mellesleg gazdaságilag sikeres országokban ), addig ma nálunk pedagógusnak csak a reszli megy. Vagy olyan, és ami még a jobbik eset, aki passzióból űzheti ezt, mert a férje jól fizetett értelmiségi. És akkor a pálya teljes elnőiesedéséről, amit szintén nagyon károsnak tartok, még nem is beszéltem.

  • 2014.02.15 02:36:02VT 135

    Azért nem fog változni semmi - bár a cikk írójának igaza van -, mert ismét csak a rendszer egy szeletét ragadjátok ki és azon elégedetlenkedtek! Nem értitek meg, hogy *a rendszer, a világrendszer* úgy ahogy van, nem működik, zsákutca, kész vége. Lehet amúgy külön más szeleteken is dühöngeni, pl. egészségügy, környezetvédelem, politika, közbiztonság, jog(talanság), csak amíg a rendszer nem változik, addig annak egyes részei sem fognak.
    (Az oktatás amúgy végképp nem fog, mivel a rendszer számára a gondolkodó individuum a legnagyobb ellenség - neki agymosott, engedelmes, magoló, végrehajtó kis csavarok kellenek.)

    Tehát amíg kiválóan anyázzátok egymás, hogy a másik, a sárga párt kispista jóskájára és nem a kék párt kovács erzsikéjére szavaz (vagy a lila párt újreménység bélájára), amíg megteszitek a rendszernek azt a szívességet, hogy részt vesztek a színjátékban és elmentek szavazni, addig SEMMI SEM FOG VÁLTOZNI.
    Változni majd akkor fog minden, mikor már nem hisztek a rendszerben, mikor már nem működtök együtt a rendszerrel, mikor elkezdtek szóba állni a mellettetek álló, ülő, lakó, létező emberrel és elkezdtek egymást segítő kis közösségeket alkotni, amelyek idővel kis 'szigetekből' nagy, társadalmi 'kontinensek' lesznek - na majd akkor az oktatás, a nevelés, a tanulás is rendben lesz. Addig nem!

  • 2014.02.17 21:15:47másikat!

    Van egy szuper megoldás: a magantanuloi csoport, nekünk bevált.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta