A félévi bizonyítványosztáskor sok szülő szembesül azzal, hogy a gyereknek nehézségei vannak az iskolában az idegen nyelv tanulásával. Ez különösen akkor jelent problémát, ha neki sem sikerült megtanulnia valamilyen idegen nyelven, ezért úgy érezheti, nem tud segíteni, hiszen sem a kellő tudása nincs meg hozzá, sem tanácsokkal nem tud segíteni.
Íme néhány tipp, amivel hozzájárulhat a gyerek sikeréhez:
Először is, számoljunk le a kifogásokkal!
Sok gyerek - mivel otthon is ezt hallja a szüleitől - azt állítja, hogy ő úgyis reménytelen eset, hiszen nincs nyelvérzéke. Ez könnyen lehet, de mégsem szabad erre úgy tekinteni, mint valami különös átokra, hiszen az emberek nagyobb részének nincs túl jó nyelvérzéke, ettől függetlenül mindenki képes arra, hogy elsajátítson egy idegen nyelvet.
Persze, ugyanúgy mint, minden másban, akinek tehetsége van hozzá, könnyebben, gyorsabban tanul, hamarabb átlátja a nyelvtani rendszert, éppen ezért ne hozzájuk mérjük a gyermekünket, hanem arra figyeljünk, hogy ő mennyit fejlődött, hiszen ez a fontos.
Ne legyen büntetés a nyelvtanulás!
Próbáljuk meghozni a gyerekünk kedvét a nyelvtanuláshoz! Attól mindenki garantáltan megutálja az angolt, hogyha minden nap 1 órát kell a szavakat bifláznia, vagy nyelvtani szabályokat tanulnia. Ha ehelyett a kedvenc számának a szövegét vagy egy számítógépes játék utasításait, leírását fordíthatja le, máris sokkal nagyobb kedvvel teszi.
Sokszor keveset
Ahhoz, hogy amit megtanultunk, készséggé váljon, sokat kell gyakorolni, és a gyakorlások között időt kell hagynunk az agyunknak, hogy pihenjen, feldolgozza az új információkat. Ezért sokkal hasznosabb, hogyha naponta 10 percet tanulunk, foglalkozunk az idegen nyelvvel, mint ha hetente egyszer egy órát.
A házi feladatot mindig írja meg!
Bár sokan elavult dolognak tartják a házi feladatot, azért jó foglalkozni vele, mert könnyen lehet, hogy ami az órán egyszerűnek és világosnak tűnt, az otthon már nem az. Ilyenkor kiderül, hogyha mégsem ért valamit a gyerek, így a következő órán rá tud kérdezni, tudnak vele ismét foglalkozni, így nem fog lemaradni.
Beszélni, beszélni!
Már a kezdők is tudnak beszélni, írni a maguk szintjén, és ezt mindenképpen bátorítsuk. Nem baj, ha a mondat nem tökéletes nyelvtanilag, hiszen mi is megértjük, ha egy külföldi azt mondja: “Én lenni szomjas” – ilyenkor senki nem kezdi el javítgatni, hanem inkább adunk neki egy pohár vizet.
A nyelvtanulás lényege, hogy olyan mondatokat alkossunk, amivel a kommunikációs cél megvalósul, az üzenetünk átmegy, nem az, hogy 10 perc fogalmazás és gondolkodás után egy hibátlan mondatot alkossunk.
Szavakat kontextusban tanuljuk!
Bár sok helyen divat még szódolgozatokat íratni, ez nem túl hatékony módszer a szavak bevésésére. Annál biztosabban rögzül egy szó, minél többször használjuk, találkozunk vele. Éppen ezért ahelyett, hogy csak bifláztatnánk a gyerekünket, kérjük meg, hogy írjon az adott szóval valamilyen egyszerű mondatot. Hogyha nem csak passzívan olvassa, hanem gondolkodik a helyes használatán is, azaz aktívan foglalkozik vele, akkor nem csak a másnapi dolgozaton fog emlékezni arra a szóra, hanem jó eséllyel hónapok, évek múltán is. Segíthet az is, hogyha egy-egy témakör kapcsán (ételek, ruhák, ház részei stb.) egy rajzot készít, és arra írja rá a szavakat – így egy asszociációs hálót is kialakít a fejében a témakör szavaival.
Hagyjunk időt!
Ne legyünk türelmetlenek a gyermekünkkel! A nyelvtanulásban van egy fontos pont, az aha élmény, amikor hirtelen “összeáll a kép”. Ilyenkor az összes addig tanult szabály rendszerbe szerveződik, és ezután a pont után szinte megtáltosodik minden diák.
Sajnos az viszont megjósolhatatlan, hogy erre a pontra mikor jut el valaki, ezen felesleges is aggódnunk. És mindeközben ne felejtsük el, hogy egy gyerek az anyanyelvén is nagyjából 6 évesen válik kompetens nyelvhasználóvá (ez az iskolaérettség feltétele) pedig ezt mindennap hallja, használja. Úgyhogy türelem, kitartás és gyakorlás, és menni fog az idegen nyelv is!
