Zanza!

A napokban kaptam egy meglehetősen kétségbeesett hangvételű levelet egy hölgytől, akit egyik napról a másikra kirúgtak. Szó szót követett, és hamar kiderült, hogy az ifjú házasként munkába állt nőt azon prózai oknál fogva penderítették ki, hogy valamikor a nem túl távoli jövőben gyermeket szeretne. Körbekérdezgettem egy kicsit az ismerősök körében, és kiderült: a sztori sajnos egyáltalán nem egyedi: nagyon hamar találtam két másik történetet, hasonlóan tragikus csattanóval: “Egy nőnek ma már szülnie sem szabad? Tényleg ilyen elkorcsosult világban élünk?” – vetették fel a kérdést az érintettek, lássuk be, jogosan. És ha már “jog”... a level elolvasása után felkerestem egy ügyvédet, egy HR gurut, és egy pszichológust, és mindannyiukkal elbeszélgettem az úgy tűnik, sajnos cseppet sem kirívó esetről. 

Kezdetnek elég annyi, hogy egy huszonhatéves ismerősöm egy magánoviba ment interjúra, ahol olyannyira megfelelt, hogy már nyomban körbe is vezették az épóletben, és a picikhez is bevitték. Aztán a beszélgetés végén kibújt a szög a zsákból. "Az interjúztató kerek perec megkérdezte, hogy van-e gyerekem, vagy akarok- e az elkövetkezendő öt évben. Mondtam neki, hogy nincs gyermekem, de négy-öt év múlva tervben van a baba. Ekkor közölte, hogy hát az baj, mert itt nincs olyan, hogy táppénz, nyomban meg is köszönte a megjelenést és elköszönt." De persze van még néhány szaftos történetem...

A fiatal feleségek haljanak éhen?

"Pár évvel ezelőtt egy nemzetközi építőipari cég kommunikációs vezetői posztját hagytam ott, mert kaptam egy lehetőséget, hogy a szakmámban dolgozhassak Zürichben. A gond csak a Magyarországra való visszatéréssel volt: a válság kellős közepén jottem haza, és nem nagyon voltak marketinges állások. Ami volt, azokhoz harmincegynéhány évesen, tíz év szakmai tapasztalattal öreg, vagy "túlkepzett" voltam." - kezdi a történetét Dorka, aki végül ráakadt egy építőcég hírdetésére, amelyben pont olyan szakembert kerestek, mint ő.

"Sikeresen teljesítettem az első interjút, a másodikon a HR igazgatóval találkoztam. Ez az interjú is jól ment egészen addig, amíg a végén zavartan így szólt: Tudom, hogy jogilag nem lehet ilyet kérdezni, mégis tudni szeretném, hogy tervez-e gyereket. Életemben nem kaptam még ilyen fájó kérdést, ugyanis a barátom egy hónappal azelőtt halt meg leukémiaban. Ha jól emlékszem, elcsukló hangon még el tudtam hebegni-habogni, hogy mi történt egy hónappal korábban, és hogy szerintem ezzel együtt világ legtermészetesebb dolga, ha egy harmincas nő gyereket szeretne, de aztán hazáig zokogtam." Dorka számára egyértelmű, hogy ennél a kérdésnél vérzett el - de erre persze semmi bizonyíték nincs. "Azóta már van egy állásom, amit imádok, és a magánéletem is rendeződik, mégis felkavar még mindig, ha meglátom ennek a cégnek a logóját." - mesélte.

e

Ez pedig már egy másik sztori: “Körülbelül másfél órával ezelőtt kirúgtak az alatt a cím szó alatt, hogy ez a döntés lett egy munkahelyi megbeszélés eredménye. Nemrég kaptam meg ezt az állást, hosszú keresgélés után. Pályakezdőnek számítok, hiszen Angliából hazautazva több, mint egy évig kerestem az új munkahelyemet. Az indok amiért kirúgtak először nagyon sablonos volt: szerintük rosszul vezettem az adminisztrációt. Okés, elismerem volt egyszer-kétszer, hogy nem írtam le pontosan a dolgokat mert rohanás volt - mindenki hibázhat a munkája során, amíg bele nem tanul. Ám a főnököm azt vágta a fejemhez, hogy nem akar mindig ellenőrizgetni engem, és újraszámolgatni a kasszát – mintha legalább is valami bűnöző lennék! Három hónap próbaidőt ígértek, hogy összeszokhassunk, azt mondták, utána meglátjuk, hogy megyek, vagy maradok. Ennyi időt se kaptam – csupán másfél hónapot. Miután a férjem bement és kicsapta a balhét, hogy mit képzelnek, benyögte a drága főnök úr, hogy mi az igazi oka annak, hogy lapátra tettek. Nevezetesen az, hogy gyermeket szeretnék. Igen szeretnénk, de nem most. Igen rajta voltunk egy évig, és nem jött össze. De azért kirúgni mert gyermeket szeretnénk nem fair. Sőt gusztustalan. Ráadásul nem ez volt az első eset, hogy ilyen jellegű diszkriminációval találkoztam: egy korábbi munkainterjún kerek-perec a szemembe mondták, hogy azért nem vesznek fel mert, friss házas vagyok, és biztos gyereket szeretnénk. Ezek szerint a fiatal feleségek mind haljanak éhen, és nélkülözzenek? Vagy támaszkodjanak a férjük kerestére? Ilyen világban élünk?! Ez a normális?!”

Joggal való visszaélés, vagy hiszti?

Természetsen közel sem normális – legalább is Dr. Tokár Tamás ügyvéd szerint, aki a következőket mondta: "A legutolsó eset klasszikus rendeltetésellenes joggyakorlás, joggal való visszaélés, amit a munka törvénykönyve is egyértelműen tilt. Ha valóban minden a leírtak szerint történt, akkor a munkaviszony megszüntetésének írásbeli indoka nyilvánvalóan valótlan, így jogellenes, hisz az csak ürügy volt, míg a tényleges ok az, amit szóban adott elő a munkáltató.”

Büttel Anna, az MTV Networks HR-ese úgy véli, ha egy hölgy valóban be tudja bizonytani, hogy a tervezett gyermekvállalás miatt bocsátották el, érdemes jogi útra terelnie az ügyet. “Felvetettem a témát egy nemzetközi HR találkozón, és a kollégáim sajnos nagyon gyakran futnak bele hasonló esetbe, Európa-szerte. Mindannyian egyetértettek velem abban, hogy a munkáltató jogsértő magatartása ellen minden esetben ki kell állni.”

Anna ugyanakkor hozzátette: jogilag a próbaidő során bármelyik fél indoklás nélkül azonnali hatállyal felbonthatja a munkaviszont. “Ez az az időszak, amikor mindenkinek 100 százalékot kell nyújtania. Ezt érdemes vegiggondolni: megtettem mindent? Bizonyitottam?” Ha a válasz igen, akkor nincs minden veszve: volt már arra precedens Magyarországon is, hogy a próbaidő felmondása mögött diszkriminatív okok álltak, és a bíróságon a munkáltató ellen döntöttek. Ám akármilyen biztos a dolgában a kirúgott alkalmazott, soha, semmilyen korülmények között nem engedheti, hogy bármelyik hozzátartozója beleavatkozzon a munkaügyeibe. „Nem professzionális, így pont az ellenkezőjét éri el vele, mint amit vár. Aki munkát vállal, saját magáért felel, és felnőtt módon kell kezelnie a felelősséget.” – magyarázza a HR-es.

shutterstock 2964490

A gyermek iránti vágyat elnyomni embertelenség

A felháborodott leveleket olvasva úgy tűnik, hogy a hasonló problémával küszködő nők legalább olyan nagy gondban vannak a társadalomban betöltött helyük megtalálását illetően, mint jogi kérdésekben.

Megkérdeztem Tóth-Horváth Gábor pszichológust, mit gondol, milyen lelki, és fizikai hatással lehet a nőkre, hogy a karrierük érdekében tulajdonképpen “le vannak tiltva” a szülésről. A pszichológus szerint a magyar társadalom egyértelműen szexista, akárcsak a szabályozások, amelyek a munkáltatót segítik - hiszen a terhes nő terhet jelent neki. Ez a bánásmód pedig alaposan rányomja a bélyegét a női pszichére. “A nőkben ketyeg az úgynevezett "biológiai óra", ami a legtermészetesebb dolog, hiszen felnőtté válásukkal együtt jár a gyermek iránti vágy. Vannak persze karrierista nők, és hát a vezérighazgatói állással járó szép, anyagi javak halmozása iránti vágy elnyomhatja egy ideig az anyai ösztönt, de egy normális párkapcsolatban élő hétköznapi nő pontosan tudja, mikor jön el a gyermekvállalás ideje, és ezt a társadalmi, mukahelyi szabályozással elnyomni egyenesen embertelenség.” – véli Gábor.

Magas pozíció, alacsony érzelmi intelligencia

A pszichológus szerint a férfi vezetők jelentős része úgy lett vezetővé, hogy érzelmi intelligenciája a béka valaga alatt van: képtelenek az együttérzésre, és mivel nem tudnak mit kezdeni a beosztottjaik érzelmeivel, előítéletekkel kezelik azokat – nem csak a terhes nőket, de általában véve a nőket, melegeket, biszexuálisokat egyaránt. Közben pedig észre sem veszik, hogy saját maguk alatt vágják a fát, hiszen ez demotiválóan hat egy egyébként jó munkaerőre. Ezért van az, hogy a férfi főnökök szívesebbben alkalmaznak nőket, mint férfiakat: úgy képzelik, hogy őket egyszerűbben irányíthatják, mint a velük “egyenrangú” férfiakat. Nagyon sok helyen lehet olvasni arról, hogy az alkalmazottat tulajdonnak tekintik, a cégek: naponta kétszer öt perc pisiszünet van, ami például egy éppen menstruáló nő estében egészségkárosodást is okozhat. A pszichológus szerint ugyanilyen természetes emberi szükséglet a gyerekvállalás, amit egy munkáltató sem szankcionálhat. Már csak azért sem, mert egyébként az a gyerek - akinek a megszületésétől annyira tart - fogja az ő nyugdíját is előteremteni.

Ön szerint valós probléma a "gyermekvállalás kontra karrier" para?

  • Igen, én is belefutottam a dologba, és felháborítónak találom 3295
  • Létezik a jelenség, de semmi baj ezzel: egy nő döntse el, hogy dolgozni, vagy szülni akar 434
  • Nem, ez egy mondvacsinált hülyeség, aki jól dolgozik, azt nem rúgják ki csak mert gyereket akar 338
Blogmustra