SZÜLŐSÉG

Az anyagiak és a gyerek boldogsága

2013. december 23., hétfő 19:32

Arról, hogy egyre anyagiasabb a világ, nap, mint nap hallunk. Kérdés, hogy valóban jobban érdekel-e minket a pénz, mint ötven vagy száz éve, vagy ez csak része annak az illúziónak, hogy „bezzeg régen minden jobb volt”. Valószínűleg korábban is számított, kinek mije van, és kimondva vagy kimondatlanul mindig is elhelyezték magukat az emberek az anyagiak mentén is a többiekhez képest.

Szülői oldalról a kérdés az, mit tegyen az ember, ha anyagi lehetőségei nem engedik meg, hogy mindazzal ellássa a csemetét, ami a reklámok vagy a kortárs közösség hatására igényként felmerül. Szerény anyagi körülmények között is lehet nagyon boldog élete egy gyermeknek, a materiális hiányok onnantól kezdve jelentenek problémát, hogy valahonnan megtudja a gyermek, hiányolnia kellene azokat.

Természetesen most nem arról van szó, mikor az alapvető létszükségletek kielégítése szenved csorbát, azt mindenki érzi a saját bőrén. Azonban, hogy márkás-e a ruha, divatos-e a telefon, nem eleve adott szempontok: akkor lesz ezekkel elégedetlen a gyermek, ha értesül róla a külvilágból, hogy mások számára ez fontos.


A gyermekközösségek között igen nagy a különbség abban, mennyire számítanak az anyagiak, mennyire kerülnek szóba ezek a szempontok, tehát eleve jó helyzetben van a szülő, aki válogathat az iskolák között, és talál az értékrendjének megfelelőt. De erre hat kevésbé az ember, azonban az otthoni értékrend, és hogy hogyan készíti fel a gyermeket, nagyon sokat számít.

A legfontosabb magának a szülőnek a hozzáállása. Néha csak ürügy, hogy a gyerek miatt aggódunk, de akit sokat foglalkoztatnak az anyagiak, érdemes őszintén a mélyére nézni: vajon miről szól ez? Nem lehet, hogy igazából ő maga hiszi, hogy ha több pénze lenne a családnak, boldogabbak lennének?

Ha így van, akkor persze a gyereket sem tudja megvédeni attól, ne élje meg hiányként, hogy az osztályban másoknak több van. Sokszor használjuk az anyagiakat egyfajta fedőmagyarázatként az életben meglévő bizonytalanságok miatti szorongásra. Szorongunk, hiszen annyi mindent nem tudunk befolyásolni, nem tudjuk, meddig élünk, egészségesek vagyunk-e, meddig lesznek velünk, akiket szeretünk. Keresünk valamilyen fogódzót, amihez ez a bizonytalanság köthető, és könnyű ilyenkor a pénzt megtalálni, hiszen sok alapvető létfeltételt valóban pénzen veszünk meg.

Bár általános vélekedés, hogyha több pénzünk lenne, boldogabbak lennénk, a kutatások viszont következetesen azt mutatják, aki például nyeremény révén hirtelen meggazdagodik, annak csak ideig-óráig változik a hangulata, aztán beáll arra a szintre, amilyen korábban volt. Ha különböző anyagi színvonalon élő embereket hasonlítanak össze, akkor is csak a legszegényebb rétegben, a valóban létfontosságú erőforrásokban szűkölködők közt mutatható ki, hogy összefügg a pénz a boldogsággal. Az átlagosan és a bőségben élők közt nincs ilyen különbség.

És ha egy pillanatra őszintén belegondol az ember, valóban elképzelheti, nem azon múlik a családi nyaralás hangulata, hogy belföldön vagy egy felkapottabb vidéken tölti-e, hanem hogy képesek-e a családtagok elviselni egymást, közös örömteli tevékenységeket találni.

A kulcs tehát a szülő hozzáállása, aminek gyakorlati következményei is vannak, hiszen a kétségbeesett, önsajnáló ember gondolkodása beszűkül, és olyan megoldások sem jutnak eszébe, amik valójában rendelkezésre állnak. De a legfontosabb, hogy abban segítsen a szülő, ne érezze kevesebbnek magát, ne szégyenkezzen a gyermek attól, hogy szerény körülmények közt él a család.

Nem ritka, hogy ellentmondásosak a gyermekhez jutó információk, mint például abban a családban, ahol büszkék voltak a szülők műveltségükre, értelmiségi foglalkozásukra, mégis állandóan a pénzről beszéltek. Noha volt elég ahhoz, hogy befizessék a számlákat és étel kerüljön az asztalra, állandó volt az elégedetlenség, hogy miért csak ennyi, miért nincs több. De nem a gyermekeké, hanem a szülőké!

Vannak olyan pillanatok, amiktől teljesen nem tudja megóvni a szülő gyermekét, de segíthet helyretenni. Ha az osztályközösségben a nyári szünetből visszatérve mindenki azt meséli, milyen egzotikus helyeken nyaralt, míg a mi gyermekünk „csak” vidéken a nagyinál, vagy ha karácsony után mindenki nézegeti egymás új kütyüjeit, míg a mi gyerekünk csak valami szerényebb ajándékot kaphatott, az a kívülállás érzését adhatja. Ilyenkor a valódi félelem nem arra vonatkozik, hogy neki sosem lesz olyan játéka, mint a másiknak, hanem hogy kirekesztődik. Éppen ezért, az olyan mondatok segítenek, amik emlékeztetik a gyereket a közösséghez való tartozásra. Akár ha egyszerűen megkérdezzük, tényleg azt hiszi-e, a barátai azért szeretik, amije van.

A lényeg, hogy tágítsuk az aktuálisan éppen beszűkült látómezejét, és emlékeztessük, mennyi minden számít még abban, hogy megbecsülik-e a kortársai.

Egy mondás szerint gazdag az, aki tud adni. Az a gyermek, aki együtt csomagolja a kinőtt ruhákat a rászorulóknak, esetleg van is alkalma találkozni nála nehezebb sorsúakkal, sokkal védettebb lesz, mert helyén lesz az értékrendje, és képes örülni annak, ami neki megadatott. És ne feledjük, bár a kortársak értékítélete a kamaszkor felé egyre többet számít, hogy a jól megalapozott önértékelés, és értékrend nem illan egykönnyen el.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.12.23 20:25:35Mrs.Columbo

    Maradjunk annyiban, hogy nagyobb eséllyel lesz boldog az, akinek nincsenek anyagi gondjai.

  • 2013.12.23 21:15:31zombizan

    50 éve szocializmus volt, akkor valóban kevesebbet számítottak az anyagiak. 100 éve legalább ennyire anyagias volt a világ, sőt. A mainál tagoltabb és zártabb osztálytársadalom mellett csak a gyanakvással szemlélt radikálisok vallották, hogy az emberek attól még egyenlők, hogy az egyiknek van pénze, a másiknak nincs. Természetesen voltak olyan családok, ahol a műveltségi vagy születési elithez tartozás relatív szegénységgel párosult, de ez szívás volt akkor is.

    Mai viszonyok között szerintem az a lényeg, amit a cikk is kiemelt , hogy szülők hogy élik meg ezt a helyzetet. Ahol elvileg a szellemi értékekre helyezik a hangsúlyt, de valójában folyton a pénzről beszélnek, ott a gyerek nyilván leveszi, melyik a fontosabb. És igen, a pénz nem boldogít, de sokkal könnyebb, ha van.

  • 2013.12.23 21:31:12zulu

    És rögtön az elején egy kis reklám. Persze szigorúan a lélek, és nem a pénz jegyében...
    [link]

  • 2013.12.23 21:31:46zulu

    Ja, és még moderáció is. Nem elegáns.

  • 2013.12.23 21:32:44zulu

    Ez utóbbit visszavonom, csak a szerver volt lassú ezek szerint.

  • 2013.12.23 23:15:14TGabi

    Fontos a pénz - de azért el kell ismerni, hogy sok elég szerény intellektuális képességgel rendelkező embernek azért fontos a folyamatos kényszerszereplés a tárgyaival meg az anyagi helyzetével, mert más téren komplexusos és nem nagyon tud mit felmutatni.

    Normális élet elképzelhetetlen a pénz nélkül: boldogság, egészség + 1 csomó minden ugyanakkor nem kapható pénzért, tetszik vagy nem.

  • 2013.12.24 02:48:00sdani

    "Bár általános vélekedés, hogyha több pénzünk lenne, boldogabbak lennénk, a kutatások viszont következetesen azt mutatják, aki például nyeremény révén hirtelen meggazdagodik, annak csak ideig-óráig változik a hangulata, aztán beáll arra a szintre, amilyen korábban volt."
    Azért a statisztikákkal óvatosan kell bánni.... A gazdagság összefügg azzal, hogy mennyire minőségi ételeket fogyasztunk, mennyire minőségi egészségügyi szolgáltatásokat tududnk megfizetni, milyen oktatásban lehet részünk, mennyire jó környékre tudunk költözni. Ezeket a hatásokat kimutatták régen, a vagyoni helyzet egyértelműen korrlelál a várható élettartammal is. És persze bizonyos mértékben boldogít is:[link]

    Persze, most, hogy jön a szeretet/konzumidiotizmus ünnepe, a hivatalos álláspontot illik szajkóznia minden pszichológusnak/újságírónak.

  • 2013.12.24 07:50:03Frengi

    Régebben nem rekesztettek ki gyereket mert szegény volt, egyszerűen be sem vették sehová.
    Persze van egy bizonyos réteg, ami felett már a pénz nem számít, ott előfordul az is hogy a gyerek már nem csak azt nézi, hogy a másiknak vannak e menő cuccai, de a feltörekvő osztályok csemetéi, ahol bizony nem a tehetség hanem a tehetősség számít, azoknak bizony csak ez számít, mert ezt ismerik.
    Az ilyesmi erősen kultúra függő.

  • 2013.12.24 09:13:20wmiki

    erre a kérdésre már a tévedhetetlen, bizonyítékokon alapuló tudomány is kereste a választ:
    [link]

    megállapították, hogy jobb gazdagnak lenni, mint szegények

    halleluja testvérek!
    sose kételkedjetek a szent tudományban!

  • 2013.12.24 14:09:17TGabi

    Quentin

    Na, a te világképedben akkor a trafikos + a komondoros is fasza csávók, csak mert van lóvéjuk.

    Isten őrizz az ilyen emberektől. Az egészség pedig nem csak pénz kérdése: sok csóró vagy átlagos ember sokáig él, míg volt olyan magyar lottómilliárdos, akin a pénze csak annyiban segített, hogy nem a magyar egészségügyben hanem svájci luxusklinikán halhatott meg rákban.

    Hiába volt lóvé, nem segített rajta. Nem vagyok szegény, de csak sajnálni tudom az olyan embereket, akik mindent pénzben mérnek. Legsivárabb, legidegesítőbb kategória.

  • 2013.12.24 17:05:56T mint T

    En pont ezzel a dilemmaval kuzdok. Nagykepuen hangzik, de megengedhetnenk magunknak, hogy tobb marka es csicsa es kutyu vegye korul a kolykoket. Es ezt kivanna meg a kornyezetunk egy resze is, olyan resze, ami nem lecserelheto (pl a csaladban is van ilyen sznobizmus).
    Szoval, hol a hatar? Hogy magyarazom meg kisgyerekeknek, hogy erre vagy arra nincs szükség, es csak azert nem vesszuk meg, hogy villoghassunk vele?
    Es kozben o azzal jon, jogosan, hogy a kozossege kikozositi, megszolja, alazza es a lemaradas frusztralo erzesevel kell szembenezni.
    Na, erre hogy varrunk gombot? Praktikusan!

  • 2013.12.24 21:49:34anothernick

    T mint T. de ha jól értem, Ti gazdagabbak vagytok, mint az átlag körülötted? mert akkor "csak" addig kell engedni, amíg beilleszkedik a gyerek az "átlagba", kitűnni már nem a tárgyakkal, hanem a saját képességeivel kellene. én legalábbis így gondolom, és ha megtehetjük, meg fogjuk adni azt a gyereknek, amivel már nem közösítik ki, de hogy azzal villogjon, hogy valamiből neki van a legjobb, azt már nem fogjuk engedni. csináljon valamit jól saját maga, azzal tűnjön ki!

  • 2013.12.25 10:13:50R2D2 & C3PO

    Nem tudom, hogy általában hogy van, de engem konkrétan boldogít a pénz. A pénz hiánya pedig boldogtalanná tesz...

    A gyerekem az ésszerűség határain belül, olykor azon túl, megkap mindent.

    Karácsonykor pedig siránkoznak a rokonok, hogy nincs mit venni neki. Szóval az ajándékozásban annyira nem hiszek és nem is szeretném ezt a vonalat erősíteni... Tényleg legyen jelképes és legyen inkább jelen az ajándékozó.

    Majd 30 év múlva kiderül, jó volt-e az elgondolás...

  • 2014.01.05 22:48:49Mr. Alkohol

    Egy modern társadalomban nem csak azt lehet szegénynek tekinteni, akinek nincs mit ennie és hidegben alszik télen. Aki putriban él, szegény. Ahhoz képest luxusban él az, aki panel lakótelepen nevelkedik, és napi 3x étkezik, de az is szegény.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta