SZÜLŐSÉG

Minden iskolában van egy kisköcsög

2013. december 3., kedd 17:44

Általános jelenség a fiúk közt, hogy a közösségbe kerülve sokszor verekedéssel állítják fel a hierarchiát. Ismerőseim körében végzett gyors felmérésem eredménye az lett, hogy minden óvodában és iskolában van egy kisköcsög, aki rettegésben tartja a többieket, vagy épp csak egyvalakit szúr ki magának és azt szekálja. Általános jelenség, de egyáltalán nem nevezhetjük természetesnek, hiszen a szenvedő alanyt ilyenkor olyan lelki trauma érheti, ami kihathat az egész életére is, ráadásul ma már nem tudhatjuk, mikor kerül elő egy bicska a harc hevében.

"Középső fiamat szeptember óra éri atrocitás, egy nála két évvel idősebb osztálytársa szállt rá" - panaszkodott az egyik ismerősöm. "Mivel szerintem egyáltalán nem működőképes az amerikai filmekben látott "Üss vissza!" nevelési módszer, és általában a csoda is elmarad, hogy a benga gyerek kiterül a földön, azt tanácsoltam neki, kerülje el. Sajnos ez sem vált be, a benga megy utána, a fiam pedig már ott tart, hogy gyomorgörccsel megy iskolába, és hiába szól a tanároknak, vagy leszarják, vagy ha szólnak is, semmi haszna a dolgnak.

shutterstock 148992899

Réka nincs egyedül a tanácstalansággal, Ottóék már az oviban szembesültek a jelenséggel és a tehetetlenség érzésével: "Nálunk a fiamat terrorizálja egy nagyobb gyerek és fingom sincs, mit mondjak neki, illetve nem tudom, mi a helyes. Azt mondtam, kerüld el a francba. Nem járnak egy csoportba, csak összefuthatnak a játszón az oviban vagy folyosón, de fixen egyszer találkoznak, amikor a tornaórájukon a nagyobb végez, Sámuel meg érkezik. No ilyenkor állítólag megvárja kint a folyosón, amíg elmegy a nagyobb gyerek" - mesélte az apa, ám ez sem tökéletes megoldás, hiszen a rettegés ugyanúgy megmarad a kisfiúban.

De mi a helyes lépés? Mit tanácsolhat egy szülő a kisköcsögök által zaklatott gyerekkel? Mit kell tenni a szülőnek? Hagyni, hogy lejátsszák a meccset, azt mondani neki, hogy üssön vissza? Azt tanácsolni, hogy ne üssön vissza, hanem köpje be a gyereket a tanárnál? Vagy ne legyen "spicli", hanem a szülő intézze el a tanárral? Vagy ne a tanárral intézze el a szülő, kapja el a gyereket? Vagy ne a gyereket kapja el, hanem annak a szüleit és üljenek le beszélgetni?

Porontyközeli anyákat, ismerősöket kérdeztünk a gyerekek közti erőszakkal kapcsolatban.

Anna

Vegyes csoport volt, ő kicsi és a három évvel nagyobbak verték. A pedagógusok leszarták és azt tanácsolták a gyereknek, hogy verjen, lökdösődjön vissza. Később a sulibana tanár is erre biztatta. Erre már én is ezt tanácsoltam a fiamnak, hogy lökjön vissza, de a mai napig (9 éves) nem sikerült belenevelni az önvédelmet. Pedig heti három box edzés és judo is van.
 
Ott tartunk, hogy szöveggel leszereli a a többieket, de erőszakkal nem mer. Én keményen nevelem a gyerekbe a sokszínűséget, elfogadást.  Egy időben sokszor áthívtam őket játszódélutánra, hogy szoktassam őket egybe, de nem ért semmit. Osztályon belül bejött az egyik ősellenséggel, de ő azonos háttérből jön, mint a fiam, és szerintem számított, hogy az anyukája is próbált hatni a srácra. Míg a többiek csak ingyen napközinek néztek kvázi.

Kata

Az én gyerekem még csak bölcsis, egyelőre csak verbális konfliktusa volt, az is kimerült a "kaki vagy!"-ban szerencsére. Nagyon rosszul esett neki, meg persze elsőre belement a cicaharcba a csoporttárs kislánnyal, úgyhogy egy beszélgetésben elmondtam neki, hogy az ember nem bántja szóban sem meg sehogy sem a másikat.

Azt beszéltük meg - a bölcsisnénik bevonásával és abszolút egyetértésével -, hogy ha sérelem éri, akkor először próbálja meg (szóban!) megvédeni magát, mondja meg a másiknak, hogy ez csúnya volt, kérje meg, hogy ne mondjon neki ilyeneket, aztán, ha nem marad abba a sértegetés, szóljon valamelyik bölcsisnéninek. A dolog azóta rendeződött nagyjából. Verekedős konfliktus még nem volt, de ott én is azt tanácsolnám, hogy térjen ki, ha nem megy, akkor szóljon pedagógusnak / felügyelőnek és most azt gondolom, hogy semmiképp nem bíztatnám arra, hogy üssön vissza.
 
shutterstock 135465260
 
Andi
 
Első eszközként azt javasolnám, hogy

a, próbálja meg elkerülni az ilyen helyzetet, térjen ki az agresszív gyerek elől

b, szóljon a tanárnak

c, legvégső esetben mondanám azt, hogy üssön vissza, és csak akkor, ha lenne esélye.

Azt hiszem, sorban a következőket próbálnám (illetve delegálnám a férjemnek, aki ebben sokkal hatékonyabb lenne):

1. beszélnék az agresszív gyerek szüleivel és szólnék a tanárnak, ha leszarja, az igazgatónak

2. beszélnék az agresszív gyerekkel

3. megfenyegetném az agresszív gyereket

4. és ismét csak legvégső esetben mondanám azt, hogy üssön vissza, és csak akkor, ha lenne esélye.

A tanárok közreműködésével kapcsolatban nekem jó tapasztalatom van, de ehhez az is kell, hogy alapvetően nem agresszív a közeg sem az iskolában, sem az oviban. A nagyobbik osztályában tavaly (elsőben) volt egy elég problémás fiú, sok-sok oka volt a beilleszkedési zavarainak, de végül is megszelidítették, és mostanra oké. Fiúk közti verekedésről szoktam hallani, de ritka, és nem komoly. Én úgy tudom, hogy ez az agresszióprobléma inkább felsőbben szokott kezdődni, amikor lazul a kontroll és kezdődik a kamaszodás.

Sümi

Én azt szoktam mondani a fiaimnak, hogy szóljanak a felnőttnek (óvónéni, vagy mi ha ott vagyunk), ne menjenek bele a verekedésbe, mert azt csak a buták csinálják. Nehéz kitalálni, hogy mi a jó megoldás, mert azt sem szeretném, hogy nyámnyilák legyenek, és ne álljanak ki magukért, de azt sem, hogy erőszakosak legyenek. Visszagondolva a gyerekkoromra persze mi is verekedtünk, amikor nem volt felnőtt a közelben, szóval lehet, hogy túl is van ez lihegve egy kicsit. Nálunk az oviban amennyire rálátok, az óvónők jól kezelik a dolgot, akivel gond van, kiküldik a csoportszobából, büntetésbe rakják.

Zsuzsa

Nálunk tanórán verekednek főleg, akkor lerendezi a tanár. Magamból kiindulva, én hagynám, hogy lejátsszák egymás közt, kivéve ha nagyon brutális, vagy rendszeresen ismétlődő a dolog. Nálunk waldorfiában egyébként is elég szoros a kapcsolat a tanárokkal, így belefér egy elbeszélgetés, hogy mit és miért csinál a gyerek, aki üt, és ez milyen hatással van az osztályegységre. Én kaptam már hívást másik szülőtől, hogy mi van a gyerekkel, mert furán viselkedik, de ez nem a parasztkodós fajta volt, hanem az aggodalom szólt belőle, ezért úgy is álltam hozzá. Nálunk azért késelés nincs, de ez egy kis falu kis iskolája, mindenki ismer mindenkit. A csajok meg úgyis elmondják a tanároknak mi van, ezért be sem kell köpni a gyereket.

Nóra
 
Nálunk ez mindennapos az oviban. Van pár fiú, akik nagyon agresszívak, verekednek és nagyon csúnyán beszélnek. Mi azt mondtuk Olivérnek (középsős), hogy szóljon rá a gyerekre, ha bántja. Hangosan, és ezt gyakoroltuk is. Kiabálja, hogy Hagyjál békén vagy Ne verekedj, stb., ha valaki meg akarja verni, vagy piszkálja. Ezzel talán visszafogja a támadót és talán az óvónénik is észreveszik, hogy közbe kell lépni. Még a klasszikus árulkodást is mondtuk, ha nem szállnak le róla, szóljon nyugodtan az óvó néninek.

shutterstock 132104966

Mi arra próbáljuk tanítani, hogy soha senkit ne bántson, amivel elsősorban azt szeretnénk elérni, ha ne legyen verekedés kezdeményezője. Nálunk fel sem merült, hogy a visszaütést helyeseljük, mert szerintem a kicsiknél még annyira nem értik, hol a határ. Könnyen lehet, hogy iskolás gyerekemet már erre buzdítanám, ha valaki tartósan megverné, de ez még nem téma nálunk.

Az óvónénik közbe szoktak avatkozni, megbüntetik a verekedőket, le kell ülniük gondolkozni és bocsánatkérés is van, de még ettől függetlenül is gyakori, hogy valamilyen kisebb sérülés előfordul, pl. karmolás. Ha valami komolyabb zűr volt, szólnak az érintettek, és ilyenkor szépen elbeszélgetünk, elmeséltetjük, mi történt, mit kell ilyenkor csinálni, legközelebb mit csináljon, ha újra előfordul.

Jóban vagyok több szülővel, a verekedősökével is, s azt látom, hogy alapból, ha mondjuk ovin kívül találkozunk, nincs a gyerekeikkel baj. A szüleik is tök normálisak, egyszerűen az ovis közeg, a sok gyerek, fiú egy helyen hozza ki belőlük az "állatot".  Még a teljesen szelíd, normális kisgyereknél is elő-előfordul, hogy bevadulnak, összeugranak. Nem jellemző, hogy a szülők szólnak a verekedés miatt, mert azt hiszem, tudjuk, hogy a fiúknál ezt a rivalizálást nem nagyon lehet megúszni. Eddig egy anyuka szólt, amikor valaki megkarmolta a fiát, de pont az ő fia az egyik legtöbbet verekedő, ezért nem is értettük, mi baja.

Szóval, ahogy én tapasztalom, szülőként leginkább azt tehetjük, hogy elmondjuk, eljátsszuk a leggyakoribb konfliktus helyzeteket, próbáljuk belesulykolni a normális viselkedést, hogyan ne menjünk bele a konfliktusba stb., és így a valóságban ezek alapján árnyalja a dolgokat. Ha úgy adódik, biztosan vissza is üt, de alapból nem ezzel, és nem ő kezdi. Azért, ahogy látom ismerősöknél is jellemző az ovis fiús verekedés, egyszerűen nem lehet kikerülni. A nagyon durva káromkodás engem jobban zavar.
 

Mit mond a pedagógus?

Mint ahogy az fentebb olvasható, a pedagógusok hozzáállása a dologhoz vegyes, de azt ugye, nem kell mondani, hogy egyáltalán nem az a helyes lépés tőlük, hogy az egymást közti lerendezésre biztatják a kölyköket.
     
"Nem szabad hagyni, hogy a srácok lejátsszák egymás közt a meccset, mert sosincs a két gyerek azonos súlycsoportban, komoly sérülések lehetnek" - magyarázta egy középiskolai tanár, aki szerint meg kell tanulniuk nem így rendezni az alfahím-rangsor vitát. A pedagógus azt tanácsolja, hogy a bántalmazott gyerek mindenképp forduljon a tanárhoz, mindemellett azzal is tisztában van, hogy a pillanat hevében a logikus gondolkozás nem mindig jön össze. "Viszont tény, hogy a tanár dolga megoldani a konfliktust. A szülő keresse a kapcsolatot a tanárral, közös érdek a problémamegoldás. Két szülő sosem fogja rendezni az ilyen dolgot, mert egy anya vagy apa sem fogja elismerni, hogy a gyereke hibázott. A verés mindig sok összetevős dolog, meg kell keresni az okokat, ami odáig vezetett, de mindenképpen a tanár intézi ezt."   
 
"Azt szoktam mondani a gyerekeknek, ha verekedésbe keverednek, hogy kérjenek segítséget a pedagógustól" - tanácsolta egy másik pedagógus. "Ha ez nem vezet eredményre, kérjen segítséget a szülő a pedagógustól. Ha ez sem jön be, az igazgatónak kell szólni. Jó esetben behívatják a szülőket, és a gyerekek között is lerendezik a dolgot.     
 
Semmi esetre sem tanácsolom az üssön vissza verziót, mert az még nagyobb agresszióhoz vezet. Az sem helyes, hogy hagyja magát megverni egy gyerek. Próbáljon kimenekülni a helyzetből: kerülje a balhés gyerekeket, de minden esetben kérjen segítséget a felnőttől! Ha nem kap segítséget az iskolában, azonnal jelezze a szülő a problémát. 
 
 Jó pedagógus egyébként minden esetben biztosítja a gyereket arról, ha bajba kerül, kérheti a segítségét. Ha a gyerek következetesen érzi a felnőtt figyelmét, és ha pedagógus folyamatosan jelen van a gyerekek között, nagyon kicsi az esélye az agressziónak.
 
A pedagógusnak mindig a gyerekek között kell lenni. Ha nem tudja ezt megoldani, nem alkalmas a pályára. Osztályfőnöki órán már az év elején beszélni kell erről. Esélyt sem szabad adni, hogy ilyen dolog előforduljon" - magyarázta a pedagógus. 
 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.12.04 11:06:49Diotima

    Szegény gyerekek! Én sajnálom őket! Miért ennyire gonoszok? Miért hiszik, hogy az erejükben rejlik a sikerük? Miért bántanak maguk körül mindenkit?
    Jahh, hogy ez a szülői minta? Nincs több kérdésem a cikkel kapcsolatban.

  • 2013.12.04 11:24:31Jin_Ke (mozivandal.blog.hu)

    Saját tapasztalatból mondom. Vissza kell ütni....Nem arcoskodni, nem vagánykodni, csak odacsapni, ha cseszegetnek!

    A szólok a tanárnak, szólok a szülőknek, csak olaj a tűzre, többet árt mint használ

  • 2013.12.04 11:26:51ggabi2

    Szabó F Balázs: manapság egy 4 éves gyerek is eléri a 100 centit, egy 5 éves már tuti felette van, és ők még nem járnak iskolába!

    Az a baj, hogy itt a legtöbben a megszépült gyerekkori élményeitekről írtok, aminek gondolom már jó néhány éve, így könnyebb azt mondani, hogy így meg úgy kiütöttem, bevertem, felnyalta a betont stb.

    Nálunk az oviban nem volt verekedés, mert mindenért szólni kellett az óvónéniknek, de minden apróságért is, és ők megoldották, rendet tettek. Azt gondolom, hogy kicsik közt ez rendben is van, nagyon rendesek, odafigyelők voltak.

    DE a gyerekem most lett iskolás és ott a tanító néni már nem foglalkozik minden apró cseprő üggyel, ill. nincs ideje vagy nem is akar. Tehát az oviban, ami normális volt és jó, hogy kérjen a gyerek segítséget az most az iskolában árulkodás, na ezt a helyzetet hogy fordítom meg a gyerekben egy nyár alatt?

  • 2013.12.04 11:28:54ggabi2

    Ha valaki felvilágosítana, hogy a különböző önvédelmi sportok között mi a különbség, azt nagyon megköszönném pl. hapkido, aikido, és egyéb fura nevek, karate, dzsúdó stb.

    Köszönöm :-)

  • 2013.12.04 11:37:11Gera

    Nekem mindig azt tanították a szüleim, hogy nem verekszünk, de kétlem, hogy ez működne valóban problémás gyerekekkel szemben. Nekem szerencsém volt, mindig a legnagyobbak között voltam, ez biztos segít elkerülni az ilyesmit, de az a helyzet, hogy emellett valahogy mindig jól kijöttem a leghülyébb csoporttársaimmal is, ez valszeg még többet segített. Azt viszont nem tudom, ezt hogy lehet tanítani :) Emellett igaz, hogy mindig elit iskolákba jártam, nyilván ennek is volt szerepe abban, hogy komoly konfliktusom nem volt gyerekként senkivel, békés, boldog gyerekkorom volt.

    Egy elmebeteg gyerekre emlékszem, aki pár hónapig volt csak velünk alsóban, ő olyanokat csinált, hogy odament hozzád az udvaron és erőből bokán rúgott. Nekem ebben egyszer volt részem, mert Zoli haverommal dumáltam éppen, ő meg az a kategória volt, aki egy ilyet úgy reagál le, hogy a hülyegyereknek a falhoz ütögeti a fejét. Gondolom ennek köszönhetően több interakcióm nem volt a kreténnel :)

    Ilyen előzményekkel biztos nehéz dolgom lesz, ha leendő gyermekem egyszer ilyen kérdésekkel fordul hozzàm, mert nem tudok majd a saját tapasztalataimra alapozni. Mindenesetre az alapállásom az, hogy apró hülyeségek miatt nem verekszünk, de ha komolyan szívóznak vele, akkor üssön vissza, mert ha elkönyvelik, hogy őt lehet bokszzsáknak használni, akkor abból nehéz kimászni. Azt egyébként kizártnak tartom, hogy az árulkodás megoldás lenne ezekre a dolgokra.

  • 2013.12.04 11:37:42inkvisitor

    aikido: főleg önvédelemre alkalmas küzdősport, ami a támadó lendületét használja fel az ártalmatlanításra, saját támadómozdulata kevés van. Lényegében kibilletni a támadót az egyensúlyi helyzetéből, és így szép eséseket lehet produkálni.

  • 2013.12.04 11:38:51Vagoner pluSS

    az első bepróbálkozásnál vissza kell ütni és akkor a kis erősjános keres magának olyat akinek a liberális szülei "keményen nevelik a gyerekbe a sokszínűséget, elfogadást".
    ha meg visszaüt és nem szállnak le róla akkor oda kell menni iskola után és nekivágni a falnak a kis szarházit, közölni hogy a családjával együtt el lesz metélve a torkuk ha még egyszer panasz lesz rájuk.

  • 2013.12.04 11:39:39Vagoner pluSS

    2 évvel idősebb osztálytársnál még Magyar Gárdával is érdemes fenyegetni...

  • 2013.12.04 11:40:30mrsomeonenoone

    Beköpni a tanárnál = nem menő, a népszerűsége romlani fog az osztályban, és még a támadó jön ki áldozatként. Szegény, beírást kappot az a nyeszledék beköpte...
    Küzdősport, edzés, aztán verje ki nyugodtan a sz*rt is belőle. Csak 1x kell megtenni. Mondom úgy, hogy volt benne részem. Van aki sajnos csak ebből ért mert otthon ezt látja, az értékítélete a fizikai bántalmazáson alapul.

  • 2013.12.04 11:54:58SandWitch

    Igaz, több mint 15 éve történt, a fiam 8. osztályos volt, de ott is akadt egy kisköcsög. Mindenkit cukkolt, beszólogatott, verekedett, pedig nem volt valami nagy darab srác. A fiamra különösen rászállt. Én azt tanácsoltam neki, hogy ha a tanár nem avatkozik közbe, akkor védje meg magát, különben teljesen rászállnak. Szeptember második hetében telefonon hívtak az iskolából. A fiam verekedésbe keveredett a sráccal és hiába kapott ő is, nem adta fel. Még többet kapott, monoklis lett a szeme. Hazarohant a szüleihez, elvitték orvoshoz, látlelet, 8 napon belül gyógyuló. Elmentek rendőrségre, feljelentés, ujjlenyomat-vétel, kihallgatás. A fiam évet szalajtott, augusztusban töltötte a 14-et. Garázdaság. 2 év múlva került sor a tárgyalásra, 2 évet kapott próbára bocsájtva. Azelőtt sem és azóta sem verekedett, viszont az eset után sírva-dühösen mondta nekem: Te mondtad, hogy védjem meg magam, én azt tettem, amit mondtál, akkor most mit csináljak??? - Nos, nem tudom. Még most sem.

  • 2013.12.04 12:13:57Gera

    SandWitch - Durva. Arra mondjuk célszerű felkészíteni a gyereket, hogy számítson rá, hogy őt basszák le akkor is, ha csak védekezett, mert a tanár nem biztos, hogy ugyanúgy értékeli a helyzetet, de büntetőeljárásra azért nem gondolnék én se.

  • 2013.12.04 12:24:31Mad Mind

    Faterom tanácsa az volt, hogyha nagyon zaklatnak mehet a hirig. Mondjuk nem sok hasznát vettem, mert engem sosem zaklattak. :D

  • 2013.12.04 12:50:27Kacsatollah

    Nem csak a küzdősport, de bármilyen sport megteszi, még jobb, ha csapatsport. A gyerek ezzel egy közösség tagja lesz, egyre ügyesedik a sportban, ez a kettő növeli az önbizalmát, emeli mások szemében..
    Azt olvastam egyszer, hogy önbizalom növelésével, sporttal meg lehet oldani, hogy ne kerüljön perifériára a gyerek,.

    SandWitch: Ez durva sztori. Mondjuk a védje meg magát kategóriával nem arra gondoltam, hogy verje meg úgy a másikat, hogy az ott maradjon, hanem arra, hogy kapjon a másik egy nyaklevest és annyi. Nektek is el kellett volna menni látleletet vetetni, és ugyanazért feljelenteni a másik családot. Fifty-fifty.

  • 2013.12.04 13:31:12Dzsoki Júing

    Mondjuk ha sámuelnek hívják a kis köcsögöt, akkor ne csodálkozzon apu, ha néha jól megagyalják :D

  • 2013.12.04 13:45:53Szabó F. Balázs

    ggabi2: Igen épp ezért mondtam, hogy gőzöm sincs mekkora ma egy elsős gyerek. Én 94 vagy 96 centis voltam elsősként (bár tavaszi születésűként a legfiatalabbak közt voltam az osztályban), magasságommal akkor a középmezőnybe tartoztam. Ma elég tökmag lennék ha így áll a helyzet az öt-hat évesek között - pedig nem éhezett egyikünk sem...

    Lehet más idők jártak...

    A megszépült emlékekről: nem biztos, hogy minden itt leírt történet megszépült emlék ahol az illető egyszer visszavágott, és megoldódott minden. Bár az tény, hogy a régebbi időkben (mondjuk 10-15 évvel ezelőttről beszélünk) azért több eszköz volt még - főleg - a tanárok kezében. Ma már lassan azt se tudják mit tegyenek, ha a gyerek kap egy intőt, a szülő bemegy patáliázni, hogy hát "minek kellett a gyeröknek ilyet beírni?".

    Ha nem tanul a gyerek, és rossz a jegy a tanár a hülye. Ha a gyerek verekszik és büntetést kap a tanár a hülye. És legtöbbször pont a legkutyább kölkök szülei a leghangosabbak - nem véletlen, hogy a gyerek is olyan amilyen.

  • 2013.12.04 13:48:06Szabó F. Balázs

    Mi is összekaptunk kölykökként, kis hülyeségeken, verekedtünk labdáért, színezőért, homokozólapátért, stb. Köztünk is ezer formában elhangzott az óvodások kedvence "az én apukám erősebb a tiednél, megverné simán", de azért nem járunk késsel, bicskával iskolába - Béla nevű osztálytársunk ötödikben behozott egyet, tanév végéig vissza se kapta - pedig csak meg akarta mutatni, születésnapjára kapta a nagybátyjától. Hiába, akkoriban ez ment.

    Ma sokkal nehezebb a tanárok dolga, mert már nem csak a gyerekre, hanem a gyerek értékeire is vigyázniuk kell, úgy hogy azok és a szüleik egyre kevésbé együttműködőek. A frusztrációt meg évről-évre fokozza az a sok oktatáspolitikai ballépés, amit itt az elmúlt szintén 10-15 évben leműveltek. Nem mintha az iskola előtte móka lett volna, de ennyi sz*pást se gyerek se szülő nem áll lassan.

    Integráció címszó alatt beterelnek az iskolába olyanokat is akiknek nincs ott helye, mondván mindenkinek tanulnia kell, iskolában a helye, már nincs buktatás, nincs jegy, csak szóbeli értékelés, a rossz gyerek nem választható el a többitől, nem lehet különbséget tenni, a szülőin sem lehet X.Y-ról szót ejteni, csak a szülők tudhatnak róla, hogy a gyerek problémás - azokat meg vagy érdekli, vagy nem.

  • 2013.12.04 13:49:08marxengelszleninsz

    .

  • 2013.12.04 13:49:37Namely

    Mindig, minden körülmények között üssön vissza. Én is kisebb voltam, mint az osztálytársaim, és általánosban csak szenvedtem, mivel nekem is azt mondták, hogy kerüljem el. Középiskolában aztán végre rájöttem a megoldásra: csak bele kell ütni a fejébe annak, aki ok nélkül kötekedik, aztán belerúgni kettőt, ha már a földön van. Néha maradtam alul is, de legközelebb mindegyik meggondolta, hogy rajtam kell-e levezetnie a frusztrációját.... amúgy ez később is jól jön, amikor pl a barátnőjét kell megvédenie valami baromtól. Nekem bevált, másoknak sem jöhet rosszul.... :)

  • 2013.12.04 13:52:10Szabó F. Balázs

    Aztán egy gyerek miatt az osztály egésze lemarad, a rossz gyerek meg tudatában van a "sérthetelenségének", provokál, mert már nem csak a "kicsik" az alávetettjei, bizonyos tekintetben a tanár is a majma lesz.

    Egy a gyerekekre káros, a tanárt frusztrálja, és időt vesz el tőlük, és most már nincs vége egykor-kettőkor, mint néhány éve, más négyig tart a buli, az iskola meg afféle napközis otthon lett, ahol a gyerek benn van, elvan, addig sem az utcán van - amíg a szülők nagy része hülyére melózza magát.

    Nem csoda, hogy az állami intézményekből egyre többen - már akik megtehetik - fordulnak a(több) pénzt igénylős, de magánintézményekhez bölcsődétől lassan gimnáziumig.

  • 2013.12.04 13:56:41Szabó F. Balázs

    A szakadék mélyül, a "türelmes" gyerek, elnyomott lesz, csicska, ez a szerep beleég és sokaknál már későn jön a gimnazista önállóság a változáshoz. És sokan még érett huszonévesként sem tudják kinőni a hatévesen kapott szerepüket, ugyanolyan vesztesek lesznek gimnáziumban, egyetemen, beletörődnek, vagy belesavanyodnak a szerepkörükbe, aztán ha kinyílik a világ nekiállnak hülyeségeket csinálni.

    Tanulja meg megvédeni magát, szóljon a tanárnak, szóljon, üssön vissza, beszéljen a szüleivel, ezek a megoldások ÁLTALÁBAN működnek. A ne szólj, katonadolog, fuss el, tűrd, fordítsd oda a másik orcád nem működik, mert hatalmat azon könnyű gyakorolni aki "hagyja"...

  • 2013.12.04 14:11:22vernarancs

    A gyerek vedje meg magat, ha a tanar nem tesz rendet. Ne kezdemenyezzen verekedest, de legyen kepes megvedeni magat. Es ugy usson, hogy a masik mar ne tudjon tobbet utni.

  • 2013.12.04 15:18:47AskmeLater30

    Én midig arra tanítottam a gyerekeket, hogy ütni nem szabad, visszaütni viszont ajánlott. Eddig működött, egyiküknek sem voltak komolyabb konfliktusai a többiekkel. Sajnos a gyerekek alapból gonoszak, aki nem védi meg magát, azt fokozottan szekálják és a pedagógusok sokszor nem figyelnek erre.

  • 2013.12.04 16:03:23Hevn

    Túl van ez az egész agonizálva.

    Trauma érheti? Mégis milyen trauma? Ted Bundy lesz belőle mert egy 8 éves meglöki?
    Ha tényleg komoly vegzálásnak van kitéve a gyerek, akkor ott megoldást kell találni, de pár ovis bunyótól senkinek nem lesz semmiféle lelki deformációja...

  • 2013.12.04 16:05:04Hevn

    "A gyerek vedje meg magat, ha a tanar nem tesz rendet. Ne kezdemenyezzen verekedest, de legyen kepes megvedeni magat. Es ugy usson, hogy a masik mar ne tudjon tobbet utni."

    Úgy, bizony, nyomorítsa meg..

    Istenkém, remélem az itt hozzászólók többsége még véletlenül sem szülő...

  • 2013.12.04 16:28:41RAMBO

    Az én fiammal is szórakoztak egy darabig. Nagyon. Aztán hosszas rábeszélésre a fiam lezúzta, aki bántotta. Azóta nem szórakoznak vele.

    Hát ezek mennek, meg a bárányfelhők.

  • 2013.12.04 16:39:23csepke

    A lúzergyerek útra való rálépés szerintem ott kezdődik amikor a kétéveske kezéből szó nélkül kitépi másik kétéveske a lapátot a homokozóban és a síró gyereknek azt az útmutatást adja az anyja, hogy ne sírj pistike, csak játszik vele, ahelyt hogy azt mondaná ne bőgj itt nekem édesfiam, hanem vedd vissza. Első kétéveske lúzergyerek lesz, második kétéveske pedig kis agresszor, ha annyiban marad a dolog.

  • 2013.12.04 17:10:37Megmondó1

    f

  • 2013.12.04 17:21:46Megmondó1

    Olvasom a kommentjeiteket és a lényeget hiányolom a megállapításaitokból: másfél napja mindneki csak a tünettel foglalkoztok és nem az okkal. A tünet a kisköcsög gyerek.
    De azt nem veszitek észre - pedig sok szülő is van köztetek -, hogy ezek mögött a gyerekek mögött szülők vannak. Elcseszett, félig sikerült életű szülő, aki tele van frusztrációval, sértettséggel, gyűlölettel. Ezt látja otthon a gyerek, sőt ezek a szülők a gyereken próbálják megvalósítani az elszalasztott lehetőségeiket, álmaikat. Ez a szülő mondja a gyereknek, hogy teremts tekintélyt magadnak, légy te a főnök, intézd el ezt, félemlítsd meg azt. Ez a szülő még büszke is, mikor a tanár behívja őt és elmondja, hogy Pistike megint elvert egy-két gyereket. Büszke rá, mert ő egész életében meghunyászkodott, fellökdösték, de majd a gyerekem! Az majd kiköszörüli a csorbát.
    A gyerekek nem a tévétől, filmektől lesznek agresszívek: azt mindegyikük nézi, az is amelyik nyugodt, normális gyerek. Az agresszív gyerek mögött mindig kretén, frusztrált, lecsúszott, sértett szülő áll.
    Így viszont sajnos nehezebb a dolog: nyilván nem lehet egy felnőtt ember életét megváltoztatni, hogy legyél már normálisabb és ne a gyerekedre akard ráerőltetni a céljaidat, hanem te magad valósítsd meg.
    Mit lehet tenni? Itt is sajnos a pénz segít: ha sok pénzed van, akkor a gyerekedet egy elit iskolába tudod járatni. Egy szűrt közegbe, ahol a szülők sikeres, céljaikat megvalósított emberek, akikben nincs frusztráció.

  • 2013.12.04 17:36:54Megmondó1

    Jó példa erre az általános iskolám és a gimnáziumom:
    az áltsulim egy gettósuli volt, ahová rengeteg frusztrált, lecsúszott, zűrös életű szülő gyereke járt. Na ott rengeteg kisköcsög is volt.
    A gimim a top10-be tartozott és a gyerekek ugyanolyan átlagos képességűek voltak, mint az áltsulimban. De a gimiben a gyerekek szülei mind sikeres, befutott emberek voltak és itt a befutottat ne úgy értsétek, hogy csúcsmenedzser! Ők elismert szakemberek, értelmiségiek voltak, akik szerették a munkájukat, ott sikereket értek el, nem voltak bennük frusztrációk, volt egészséges tekintélyük, stb.
    Na ezek a gimis gyerekek nem láttak otthon vicsorogva gyűlölködő, örjöngő szülőket, akik telebeszélik a gyerek fejét mindenféle baromsággal, hogy kit, hogyan intézz el, meg nem ment a hegyibeszéd a vacsoránál, hogy a tekintélyhez meg kell verned ezt vagy azt, mert eltaposnak, csak egy győzhet, stb. ti is el tudjátok képzelni...
    Ezek a szülők a sikereiket, álmaikat elérték a saját életükben és nem a gyereken akarják behozni a lemaradást.

  • 2013.12.04 17:44:33csepke

    megmondó.Az agresszió a lényünk része, csak a rárakódott civilizációs máz így-úgy elfedi. A megoldás nem az amit írsz, hogy írasd elitiskolába a szemed fényét. Egy életen át nem lehet burokban élni, illetve nagyon kevés szerencsések biztosan tudnak maguk köré a pénzükkel egy burkot fújni. Az átlagember jobban jár, ha tudomásul veszi a dominancia harc létezik, a cél ebben minél jobban teljesíteni. És egyébként kultúr ember is támad, legfeljebb nem ököllel, hanem sokkal kifinomultabb eszközökkel. A szülő szerintem akkor jár el helyesen, ha felkészíti a gyereket arra, hogy nem mindenki tündi-bündi cukorpofa, és esetleg védekezni kellhet. Mert egy életet nem lehet úgy leélni, hogy mindig kitér az ember. És nem lesz mindig mögötte egy anyuka, vagy egy óvónéni. Akit erre nem készít fel az anyukája, az olyan mintha beküldené a mama az oroszlánketrecbe a gyereket teljesen védtelenül, abban bízva az oroszlán nem is éhes.

  • 2013.12.04 17:56:24Megmondó1

    Csepke,
    teljesen egyetértek, de pontatlanul fogalmaztam: én nem akarom burokban tartani a gyereket, de azt az időszakot akarom burokban átvészelni, amikor még tehetetlen az ilyenekkel szemben. Persze ebbe sokan bele fognak kötni, de ha értelmes gyereket nevelsz - márpedig értelmes szülőként azt fogsz nevelni -, akkor szerintem előbb meg kell kapnia meg az összes muníciót, amivel az ilyenek ellen megtudja védeni magát felnőttként. Mire gondolok? Amikor még kis csenevész, de okos gyerek, akkor nem kell kitenni az ilyen túlkoros, problémás gyerekeknek. Találkozzanak felnőttként vagy nagykamaszként, amikor a te gyereked az eszével, presztízsével, helyzetével, pénzével és hatalmával (barátaival) már ki tudja védeni a kretén embert. Talán a saját példám a legjobb: ha egy gettó középiskolában folytatom a tanulmányaimat, akkor végig az ilyen terrorlegényeknek próbáltam volna a kedvébe járni, és nem a tanulással, fejlődéssel foglalkoztam volna. Ma mikor találkozom ezekkel az emberekkel, akik sajnos reprodukálták szüleik elrontott életét, látom, hogy sokuk, ma is egy ütéssel kiterítene a földön, de mégis látom bennük a tiszteletet és félelmet irányomban, amit egyébként nem értek. Felnőttként már a tudásomat, pozíciómat, sikereimet látják és értékelik és emiatt tisztelnek.

  • 2013.12.05 09:49:25ekszvájzed

    Kedves hozzászólók.

    Nem értem, hogy miért kell egyfolytában egy gyenge, visszavágni nem merő, szorongó, és kiszolgáltatott társadalom alapoktól való felépítését szolgálniuk azoknak, akik az erőszaktól való félelem és tartózkodás álságos jelszavának folyamatos hangoztatásával ÉPPEN HOGY AZ ERŐSZAK TERJEDÉSÉT SZOLGÁLJÁK, azét, amely mára már minden képzeletbeli határt és kontrollt átlépve dühöng, a nyílt utcákon, a szórakozóhelyeken, az otthonokban és az iskolákban.

    Pontosan emiatt a nyekergő, álszent álpacifizmus miatt, amely odatartaná a másik orcáját is - na persze nem a sajátját, hanem a többi emberét, míg ő maga védelemben él, és igyekszik olyan közösséget találni szeretteinek is, ahol garantáltan és szavatoltan nincs jelen a más emberek által ellenük irányuló erőszak, vagy igen erősen féken van tartva, mert van erre belső stratégiájuk, módjuk és eszközük, a saját iskoláikban és lakókörnyezetükben egyaránt.

    A visszacsapás, az elégtétel, a megtorlás teljesen természetes és emberi reakcióját kívánják már vagy 150 éve teljesen kiirtani az iskolákba járó gyermekek világából, ahogy a felnőttek világából is az aktív, cselekvő ellenállást a bűnözőkkel szemben. Nem a fizikailag visszaütőkből lesz a rossz ember, ez nem tűnt még fel senkinek? Hanem azokból szokott lenni a "hős" ...

    Az ellencsapást tiltó, tagadó és elítélő liberális gondolkodás ezek szerint "keresztényibb" lenne Jézusnál? Vagy esetleg ehelyett ravasz lélektani ellentaktikák kimódolásával kíván kísérletezni, olyasmi ellen, amire az első iskolák, az "élet házai" óta nincsen orvosság? "Lúzerek" és "menők" mindig is voltak, és lesznek, csak az nem mindegy, hogy ezeket a felnőtt társadalom hogyan reagálja le.

  • 2013.12.05 09:53:57ekszvájzed

    És mi az, és miért is kárhoztatandó, hogy a visszavágásra, a potenciál felmutatására buzdító szülő esetleg-neaggyisten maga is "frusztrált"? Miért baj az, ha valaki a saját tapasztalataira épít, és elmondja a gyerekének, hogy nem kellene szó nélkül eltűrnie semmit? Ennyire nehéz megérteni, hogy az embernek állítólag az emberi kultúra minden szintjén reklámozottan LEGSZEBB éveit, a "tündéri" és "ártatlan" gyermekkort képesek a legaljasabb kortárs rohadékok tönkretenni - sokszor még úgy is, hogy az emberhez magához egyetlen ujjal sem nyúlnak - azért "kultúremberek gyerekei" ők is, ugye.

    Az meg külön tanulmányt érdemel, hogy a tanárokat miért idomítják, már talán az egyetemeken is, vagy a saját idősebb kollégáik, igazgatóik is arra, hogy a gyerekek közötti konfliktusok során ne a bűnösöket, a rosszindulatúakat, a nyilvánvaló agresszorokat büntessék és vegzálják, és fokozott lélektani lebeszéléskampány helyett még ők is inkább a gyengékbe rúgjanak, ezzel is úgymond az "életre" nevelve ... Talán csak nem azoknak a szüleitől, azok befolyásosságától, vagy testi erejétől félnek?

    S itt jut eszembe: belegondolt már egyetlen szélsőséges pacifista liberális is abba, mekkora lépés lenne az általuk - elvileg - vágyott egyetemes Utópia felé, ha a gyerekeket már az iskolában is az igazságosságra szoktatnák, és a bűnösöket reguláznák, a vétlenek és a kiszolgáltatottak helyett?

    Mert ha ők, akik az "erőszakot" csak akkor helytelenítik, ha az pl. valami hasonlóan erőszajkosra, vagy még erőszakosabbra volna a válasz, inkább valójában mégiscsak alázatos rabszolgákat, görcsölő kukacokat, vagy egyéb önazonosságtudat nélküli véglényeket kívánnak látni a cca 200 éve folyó nagyszerű társadalmi kísérletezgetéseik végén, hát csak rajta ... De akkor ne hazudjanak.

  • 2013.12.05 10:53:36Kacsatollah

    Igazad van. Csak én úgy látom, hogy bár az igazságosság az, amire a legtöbb szülő még naívan vágyik, a valóságban, felnőttkorban azonban úgy néz ki, mintha a pénz beszél kutya ugat elv működne erőteljesebben. Pláne akit én ismerek agresszor kisköcsögöt, diplomás, magas beosztású szülőkkel, nagyon jó anyagi körülmények közül jönnek. Igaz, nem foglalkozik velük senki, de amit lehet, azt pénzért megkapják. konkrétan MINDENT.

    Mit sem támaszt alá jobban az elmúlt hetek eseménye, hogy a jó autóval száguldó ittas gazdag csaj, aki halálba taszíthat düh-vel és akarattal egy kis autót (legalábbis az első hírek még erről szóltak, aztán eltűnt a kamionos szemtanú is), ezért még egy ejnye-bejnyét sem kap, helyette luxus lakosztályt ítél meg neki egy igazságszolgáltatásban dolgozó bíró, míg a szegény gyilkosnak börtönben életfogytigot. És a bírónő barátja, egy neves szakértő, az áldozatok felkérését nem fogadta el, míg a gazdag elkövetőét igen.

    És valóban, a ne üss vissza, kerüld el kisfiam (azaz hagyd az erősebbet érvényesülni) hozzáállással ezt a felállást erősítjük.

  • 2013.12.05 13:37:43ekszvájzed

    Tudatosan szorítják a társadalmakat, az országokat ebbe az alávetett szerepkörbe, és vernek szét ezzel mindenfajta normalitásba, és ép erkölcsi érzékbe vetett maradék civil hitet, a teljes köz nyilvánossága előtt, demonstratívan, és precedensértékűen.

    A gazdag, a kiválasztott, kiemelt társaadalmi csoportokba tartozó személyek nyíltan pozitív diszkriminálása persze, sajna, nem új keletű, tele van vele a történelem, csak akkor azok, akik ezt művelték, még nem pofáztak "demokráciáról" vagy "törvény előtti egyenlőségről". Így aztán a régi korok egyszerű embere ezt is az élet természetes velejárójául vette.

    A baj valahol még ott is kezdődött, mikor úgy 50-60 év kitalálták, hogy egy gyerekhez bármilyen konkrét fegyelmező szándékkal közelíteni az élet minden szintjén tilos, és max. büntetés jellegű enyhe feladatokkal és korlátozásokkal lehet élni.

    Ehhez képest igazán csodálatos kor volt az, ahol a pozitív erkölcsi normatívák értelmében felnevelt, érett emberből még sokkalta több fordult elő, és az ilyen még arra is ügyelt, hogy a saját gyermeke, vagy akár a másé, ne kövesse el a hatalmaskodás, vagy a visszaélés, a kegyetlenség hibáit, vagy okuljon azokból, és ezt a régi korok írói és bölcselői még követendő példává tudták tenni, úgy, hogy végső soron hathatós fékező erőnek bizonyult.

  • 2013.12.05 13:41:52ekszvájzed

    Kivételt képeztek ez alól természetesen mindig is a kicsinyes zsarnokok, az újgazdagok, a parvenük csemetéi, akik a hatalomnak mindig csak a visszáját tudták megragadni, vagy a más népeken uralkodó idegenek porontyai, a leigázottak gyerekeivel szemben.

    A bűnözők utódairól már nem is beszélve, akik tényleg csak az erőből értenek, vagy az aszociális és antiszociális beállítottságú egyének leszármazottai, ezek pedig mind csak azt hozták magukkal az almamáterbe, amit otthon is láttak.

    Persze az iskolák belső törvényei, rendtartásai is megérdemlik a velük való külön foglalkozást, tekintve, hogy mindet a különféle fenntartók elvrendszere és gyakorlata szabályozta. Az elvek széles skálán mozogtak, a legszigorúbb tanítórendektől a legszabadelvűbb és legmodernebb francia nyelvű magángimnáziumokig.

    A tanár azonban VITATHATATLAN tekintély volt - egészen addig persze, míg valami fejes rá nem szállt, hogy valami személyes bosszúból ellehetetlenítse és megalázza, de akkor is ügyeltek arra, hogy az ifjúság előtt mindez nagyon elrejtve maradjon. Mert a tekintély (s ezzel együtt a bizalom) fenntartása társadalmi közmegegyezésen alapuló, egyetemes érdeket szolgált.

    Még a tanári kar belső hierarchiáját, a köztes viszonylataik rendszerét sem kötötték a tanulók orrára. A tanár saját gyereke pedig a negatív kivételt képezte, mert az volt megf.gatava a saját édes atyja által a legjobban - jó esetben, persze.

  • 2013.12.05 14:02:22ekszvájzed

    Nos, ezeket a körülményeket az ún. "társadalomformálást" célzó, tudatos próbálkozások, a korábban létező, vagy a múltban kőkemény munkával kialakított és stabilizált struktúrák szétverése teljes egészében megszüntette.

    Helyette vannak agyonhajszolt, túlterhelt, alacsony ingerküszöbű gyerekek, a rengeteg iskolán és tananyagon kívüli inger hatása alatt, meg az idegbeteg, korán elöregedő pedagógusok, mellettük meg a frissen végzett "büfé-ruhatáros" típusú bölcsész széplelkek, a megfélemlített, az állásukért rettegő, le- és elkötelezett, a párt- és kormányhűségük mértéke szerint megmért tanítók, és a kötelező mainstreamet mindegy, hány tanár és gyerek testi-lelki egészsége vagy ad absurdum élete árán is kiszolgáló igazgatók, óvodai vagy iskolai vezetők.

  • 2013.12.05 14:04:43ekszvájzed

    Nos, ezeket a körülményeket az ún. "társadalomformálást" célzó, tudatos próbálkozások, a korábban létező, vagy a múltban kőkemény munkával kialakított és stabilizált struktúrák szétverése teljes egészében megszüntette.

    Helyette vannak agyonhajszolt, túlterhelt, alacsony ingerküszöbű gyerekek, a rengeteg iskolán és tananyagon kívüli inger hatása alatt, meg az idegbeteg, korán elöregedő pedagógusok, mellettük meg a frissen végzett "büfé-ruhatáros" típusú bölcsész széplelkek, a megfélemlített, az állásukért rettegő, le- és elkötelezett, a párt- és kormányhűségük mértéke szerint megmért tanítók, és a kötelező mainstreamet mindegy, hány tanár és gyerek testi-lelki egészsége vagy ad absurdum élete árán is kiszolgáló igazgatók, óvodai vagy iskolai vezetők.

    ... És ami mostanában történik ebben az országban, az a fentiek tükrében már maga az elképzelhetetlen. Azaz az, hogy túlkoros, frissen börtönviselt, bűnöző személyeket helyeznek általános- és középiskolások közé, a padjaikba, az osztálytermeikbe, az ő tanítási idejükbe és közegükbe, akár egyénileg, akár csoportosan, egész osztályokat is, a "felzárkóztatás" címén, és a "felnőttképzés" álcája alatt, hát az az eddig se túl rózsás állapotokat még jobban eldurvítja.

    Mert az ilyen helyzetben már valóban semmiféle esetlegesen megkísérelt pedagógiai vagy gyámügyi fegyelmezés nem lehetséges többé, csak a rendőrhatósági beavatkozás.

  • 2013.12.05 17:42:03mahalik

    az egész kapitalista/tekintélyelvű rendszer a versengésre, erőszakra, mások kényszerítésére, uralkodásra, hierarchiára, megalázásra, kínzásra és végeredményben gyilkolásra épül.
    a megoldás az, hogy meg kell szakítani a több évezredes láncot.
    nem neveljük a gyereket versengésre, harcra, nem vetélytárs, ellenség/ellenfél a másik ember, hanem barát, társ, egy nagy közösség része, értékes, érző, értelmes lény.
    nyilvánvalóan nem is íratjuk be hétköznapi iskolába, mert ott nyilván a rendszernek megfelelő, rendszerhez hű, rendszerben érvényesülni tudó viselkedés van preferálva, tehát ott ezt fogja látni, tanulni, és vagy erőszakos lesz, vagy egy erőszakos társa áldozata lesz.

  • 2013.12.05 17:42:33mahalik

    foglalkozzon vele a szülő, vagy magántanár, rokonok, a tudást ma már a neten könnyedén meg lehet szerezni és felejtsük el azokat a bebetonozott hagyományokat, amikre ez az egész elcseszett "társadalom" épül.
    amíg nincs meg a hajlandóság a beteg hagyomány megszakítására, addig nincs miről beszélni.

  • 2013.12.06 09:45:45ekszvájzed

    mahaliknak:

    A gondolat nem rossz, de én a bajok gyökerét a "kapitalistáknál", az emberi világ igazi urainál (bár a lelkületük a történelem egésze során is valahol mindig jelen volt, és meg is mutatkozott) egy lehelletnyivel azért korábbra helyezném, nagyjából a ma élő főemlősökkel állítólag közös őseink világába.

    Megfigyelhető a legfejlettebb állatok közösségeiben ugyanis a csírája mindannak, amit az ököl, meg az erőteljesebb hangok kiadásának képessége jogán felállott rangsor jelképez, ahol az alfák ill. az "ezüsthátúak" uralkodnak, mellettük meg azok, akiknek a legnagyobb és legvörösebb a seggük, ill. a legtöbbször vakargatják meg őket ott, ahol azok éppen viszketni méltóztatnak :)

    Ahol nem létezik, s áll felül a társadalmakon az erkölcsi-filozófiai gondolat, melynek kimunkálása az ember sajátja, ahol nincsenek jelen ún. "magasabb elvek", melyeket elhívatott, és megbecsült személyek be is tartanak és tarTATnak, csakúgy, mint pl. az ősi távol-keleti tradíciókban, - hogy a kereszténység, akár a magukat megtévesztésül keresztényeknek hazudók által is szándékosan lejáratott erkölcsrendjével most inkább direkt ne példálózzak. Az utóbbi szűk évszázad pedig éppen ezeket verte szét.

  • 2013.12.06 09:48:19ekszvájzed

    A "verekedő" gyerekekre visszatérve pedig … A dolgok a gyengébbeknek az így becézett egyéni vagy csoportos elverésétől mostanra már nagyon messzire vezettek. Elég csak a fenyegetésre és támadásra alkalmas eszközökkel iskolákba járókat, a megerőszakolásokat, az orális szexre, homoszexualitásra, drog- vagy alkoholfogyasztásra erőszakkal kényszerítést megemlíteni.

    Még a cikk is "bicskáról" beszél, bár azt már régen felülírták a rambókés, a machete, vagy a japán katana gyatra utánzatai.

    Úgyhogy a gyenge lelkek, akiken az elején kiakadtam, már ne arról hablatyoljanak itt, hogy jaj-jaj, a Pistike miért mos be egyet válaszul a Józsika szeme alá, ha az őtet véletlenül orrba vágja, mikor ez csak újabb és újabb rettenetes erőszakot szül ... De attól tartok, hogy a mi kedves, békeszerető hazai szuperszabadjaink szemében az általam fent megemlítettek csupán "gyerekcsínyek".

  • 2013.12.06 11:06:55Szabó F. Balázs

    ekszvájzed: Abban igazad, van, hogy az erőszak sokszor erőszakot szül, de azt is figyelembe kell venned, hogy sok "kemény" gyerek valójában nem is olyan kemény, így ha a sok célpont közül egy szembeszáll, egy másikra vált, mert azon könnyebb hatalmat gyakorolni.

    Bármilyen durva is mostanában a gyerekek és kiskamaszok társas interakcióinak világa, azt leszögezhetjük, hogy sok kisköcsög csak érzeni akarja hogy hatalma van mások felett, hogy tartanak félnek tőle, hogy görcsbe rándul a gyomruk ha ő megjelenik a játszótéren, de legtöbbször azokra hajtanak akiknél ezt könnyű elérni. Ritka az olyan eset amikor egy kisköcsögnek és a "csatlósainak" kifejezetten csak egy kiemelt célpontjuk van, aki ha ellenáll, csak még inkább erőszakosak lesznek vele szemben.

  • 2013.12.06 11:07:54Szabó F. Balázs

    ekszvájzed: a legtöbb ilyen gyerek simán átvált Pistikéről Gézukára ha Pistike már nem olyan könnyű célpont, tehát nem lehet fölötte olyan gyorsan szignifikáns hatalmat gyakorolni, mert őket nem az élteti, hogy erőszakosak, hanem hogy a másik fél tőlük, és itt nagyon lényeges mennyire az az illető. Az már csak az adott mikroközösség sajátossága, hogy ezt szóval, ököllel, bicskával, vagy egy idősebb testvér/barát által érik-e el a kisköcsögök.

    Nem kell attól tartani, hogy ha Pistike visszaüt Robikának akkor Robika másnap szamurájkraddal megy be az iskolába, mert bár ilyen előfordulHAT, annyira ritka, hogy az irreleváns. És bár senki nem szívesen játszik a gyereke épségével, életével, ha Robika mégis szamurájkarddal megy iskolába, akkor az már túl van a hallgatólagos türelmi határokon, úgyhogy közbeléphet, tanár, szülő, gyermekvédelmi szakember, akárki, és kiemelhető a problémás gyerek a közösségből, még akkor is ha az oktatás láthatóan túl elnéző a problémás egyénekkel.

  • 2013.12.06 11:27:00Szabó F. Balázs

    Arra viszont szerintem totál feleslegesen váruk a következő 10.000 évben, hogy az emberek egyszer csak megunják a hatalmat, a birtoklást, a versengést, és hipp-hopp, mindenki barát lesz, társ, mindenki megosztja a tudását, javait, életét másokkal, önzetlenül, baráti szeretetből, viszonozva, kérdés nélkül. Amióta élet van a földön a versengés, az alkalmazkodás, a harc az erőforrásokért, a birtoklásért (na meg a szaporodásért) minden létformában benne van.

    Épp ezért utópia abban hinni, hogy egy nap mindenki meggondolja magát, és a föld egy nagy vidám kommuna lesz, ahol mindenki szabad, egyenlő és szeretetteljes - ehhez minimum agymosás kéne, de ne feledjük, hogy a legelvetemültebb fundamentalista csoportoknak is van egy vagy több vezetője, így hiába adott egy kollektív, cél és tudat, teljes egyenlőségről szó sincs.

  • 2013.12.06 11:29:20Szabó F. Balázs

    Mert egyszerűen nem lehet mindenkinek mindene és nem lehet mindenkinek semmije. Ha létre is jönne egy teljes egyetértés, és így egy a lehető legtágabb értelemben vett közösség, még akkor is ott a kérdés: mi van ha nekem és neked ugyanaz a nő tetszik? Megosztjuk? Bizonyos ösztönöket nem lehet kikapcsolni és bizonyos dolgokon nem lehet békés egyetértésben átsiklani.

    Addig jó amíg versengés van, mert mi emberek sajnos sokszor egyénileg is, de csoportban szinte biztosan túl ostobák vagyunk ahhoz, hogy ne kelljen bizonyos téren vezetőkre támaszkodnunk.

    Persze ehhez bizonyos szintű kultúra és kétirányúság is kellene, de az a jelenlegi balkáni berendezkedésünk tekintetében - ahol a hatalommal konzekvens módon visszaél szinte bárki aki minimálisan is hozzájut - ez épp annyira utópisztikus mint a vidám kommuna igénye...

  • 2013.12.07 23:45:20mahalik

    azt hiszem, hogy ha az állatok szintjére akarunk visszamenni, akkor ennek a topiknak nincs létjogosultsága. kb. erről beszéltem. vagy eldöntik az emberek, hogy lapoznak, vagy nincs miről beszélni. így talán érthetőbb, amit írtam.
    vagy elfogadod az erőszakot, vagy nem. előbbi esetben nincs semmi alapod felháborodni az erőszakon, utóbbi esetben elismered, hogy másképp kell élnünk, mint az állatok.
    tiétek a választás joga...

  • 2013.12.07 23:51:06mahalik

    "nem lehet mindenkinek mindene és nem lehet mindenkinek semmije."

    nemhogy nem igaz, hogy nem lehet, hanem éppen, hogy így van. mindenkié minden és senkié semmi. az egész bolygó, sőt az egész univerzum a miénk, viszont valójában semmink sincs, hiszen akár holnap is meghalhatunk és nem viszünk magunkkal semmit.
    nem tévesztendő össze az, hogy te öklödet lóbálva kijelented, hogy az a földdarab a te tulajdonod a valósággal. lófingot nem jelent, hogy milyen flepnibe ki mit írt bele. a végtelen természet magasról rittyent rá.
    te is csak addig lóbálhatod az öklödet, míg valaki meg nem unja.
    jó lenne végre a valósággal foglalkozni a sok évezredes bebetonozott idióta szokás helyett. elhiheted, hogy a valóság sokkal szebb, mint ez a degenerált erőltetett illúzió, amire ez az úgynevezett "társadalom" épül

  • 2013.12.07 23:56:11mahalik

    "mi emberek sajnos sokszor egyénileg is, de csoportban szinte biztosan túl ostobák vagyunk ahhoz, hogy ne kelljen bizonyos téren vezetőkre támaszkodnunk"

    csak a saját nevedben nyilatkozz, ha megkérhetlek. milyen alapon minősítesz másokat, pláne olyanokat, akiket nem ismersz, még csak nem is láttál, sőt, nem is tudod, hogy léteznek-e.
    ha már általánosítani akarunk, a legkézenfekvőbb általánosítás az, hogy egyetlen épelméjű embernek sem érdeke, hogy az életére törjenek, tehát, ha van egy csepp eszed, akkor te sem teszed és csodák csodája, meg is van egy végtelenül egyszerű, és mégis univerzális alap egy emberi civilizáció építésére. a sok blabla helyett ugyebár.
    és mégis miért nem fogadják el ezt az emberek? mert akkor minden, amiben eddig hittek, semmibe veszne.
    ehelyett egy sor másik általánosításra építenek, aminek semmi alapja.

  • 2013.12.07 23:58:27mahalik

    "mindenki szabad, egyenlő és szeretetteljes - ehhez minimum agymosás kéne"

    na persze. nem is ahhoz kell ám agymosás, hogy elhidd, hogy neked csak akkor lehet jó, ha a másiknak rossz lesz.
    az élni és élni hagyni elve nyilván agymosás, bezzeg a sok fos, ami a tv-ből ömlik az emberek nyakába folyamatosan, az nem az. ezt talán nem ártanak alaposabban végiggondolni.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta