SZÜLŐSÉG

Szülők vs. nagyszülők - nagy meccs

2013. szeptember 16., hétfő 18:05

Azt mondják, a szülők arra vannak, hogy neveljék a gyerekeket, a nagyszülők meg arra, hogy elkényeztessék. Ez persze sarkított gondolat, ám valljuk be, van benne némi igazság, hiszen ilyenkor a nagymamák-és papák hátradőlhetek, mivel a feladat neheze nem az ő vállukra hárul, így rendszerint ők az engedékenyebbek és a lazábbak.

Azonban vannak olyan esetek, amikor ez közel sincs így, és megpróbálják a szülők kezéből kivenni a gyeplőt- amiből persze nem kis konfliktus származhat. Ám a vicces az, hogy sok helyen éppen abból van neheztelés, hogy a nagyszülők nem kívánnak részt venni az unokázásban.

„Az anyósommal végig jó volt a kapcsolatom, egészen addig, míg meg nem született a kislányunk. Onnantól kezdve megszaporodtak a veszekedések, mivel mindenbe bele akar szólni: abba, hogy mosdatom a gyereket, milyen pelenkát és ruhákat veszek neki, hogy tartom, stb.”- meséli Zsófi, a négy hónapos Fanni édesanyja.- „Oké, aláírom, ő az idősebb, ráadásul már sikeresen felnevelt három gyereket, de most én jövök! Sajnos úgy érzem, nem bízik bennem, hogy el tudnám látni magamtól a feladatokat. Már régebben is észrevettem ezt nála – például sokszor szólt, hogyan vágom a hagymát, hogy pucolom a krumplit-, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. De most már ki vagyok ezekre hegyezve. A férjem persze tanácstalan, tudja, hogy ez nekem rosszul esik, de mindig csak azt mondja, hogy az anyja csak jót akar. Eleinte csak finoman próbáltam éreztetni az anyósommal, hogy a gyerek nevelését hagyja rám, és ne akarjon mindenáron kioktatni, de sajnos ez nem sokat ért. Ma már ott tartok, hogy ahányszor átjön, minden esetben összekapunk valamin. Már előre félek, mi lesz majd később, amikor már beszélgetni is lehet a kicsivel, mivel fogja tömni a fejét.”

„Az anyósom sokat segített a gyerekek körül, amiért nem lehetek elég hálás, mert mind a ketten egyetemisták voltunk, amikor születtek. De később egyre több konfliktusba keveredtünk, mert a feleségem anyja szinte megpróbálta átvenni a hatalmat, úgy viselkedett, mintha az én gyerekeimnek is ő lenne az anyja - meséli Ákos. Programokat szervezett nekik anélkül, hogy velünk egyeztetett volna, mindenben felülbírált. Egyre jobban őrlődtünk ebben, én is, a feleségem is, akinek folyamatosan bűntudata volt, amiért nem tud mindenkinek megfelelni. Végül óriási összeveszés lett belőle, mert hiába mondtuk el neki százszor, hogy az nem szeretet, ha úgy viselkedik, hogy az nekünk közben nem jó, nem értette, mit a bajunk. Végül rendeződött a viszony, de soha többé nem fogjuk hagyni, hogy ennyire ránktelepedjen. Ez a mi életünk, a mi családunk, úgy kell élnünk, hogy ne legyen egy folyamatos gyomorgörcs az egész."

"A férjem szülei közel laknak, de egyáltalán nem szeretnének semmilyen szerepet vállalni, ha megkérjük őket, hogy vigyázzanak a gyerekre, vagy leráznak, vagy nagy duzzogva elvállalják egy fél napra, napra, de aztán mártírkodva adják vissza, hogy hűűű, de nagyon megterhelő volt. Annyira rossz hallani, hogy így beszélnek a fiamról, mintha valami nagy áldozat lenne vele tölteni az időt, hogy már nincs is kedvem megkérdezni őket - meséli Berta, akinek az anyukája messze lakik, viszont akár hetekre is szívesen fogadja az unokát."

A nagyszülő is kezdő a saját szerepében

Baktay Zelka és Baktay Miklós pszichológus házaspár szerint ez egyáltalán nem ritka eset, és az emberek nagy része - legyen szülő, vagy nagyszülő - átesik ezen. Persze egyik félnek sem könnyű, hiszen mindenkinek meg kell szokni az új helyzetet, főleg a nagyszülőknek, akik ráadásul dupla problémakörrel találják szemben magukat.

„A szülők számára önmagában komoly megpróbáltatás, a szülővé válás, a nagyszülőknek pedig mindez kettős a konfliktus: egyrészt végképp megélik gyermekük kirepülését, másrészt bele kell találniuk egy új szerepbe, a nagyszülőségbe is. Utóbbiban ők épp annyira kezdők, mint gyerekeik a szülősködésben.

A lehetséges konfliktuspontok közé vehetjük a gyerek-nem-nevelés kérdését is: a nagyszülők manapság még fiatalnak érzik magukat, úgy gondolják: végre eljött az ideje, hogy kiélvezzék életük eredményét, learassák munkájuk gyümölcsét. Emiatt a gyermekgondozásban, nevelésben magára hagyják az ifjú szülőpárt, akiknek párkapcsolatát segítség híján könnyedén felmorzsolja a szülőség.”- mondja Baktay Miklós.

„A másik véglet természetesen az, amikor a nagyszülők nem fogadják el egyik gyermekeiket szülőként, ezért helyükre beállva a saját kezükbe akarják venni az unokáik nevelését.”- teszi hozzá Baktay Zelka, aki szerint a nagyszülők többnyire én-védelemből teszik mindezt, melynek oka leggyakrabban az, hogy nem akarják tudomásul venni azt, hogy a gyerekük felnőtt, illetve hogy saját egykori szülői konfliktusaik elevenednek fel, és ezeket szeretnék felülírni. Ezen kívül persze közrejátszhat az is, hogy érzékelik, az újdonsült szülők zavarodottságát, küzdelmét az új helyzetben, és segíteni szeretnének.

„További nehezítő körülmény, hogy a nagyszülők számára csak az unokák egyik szülője saját gyermek, a másik nyilvánvalóan más identitást, eltérő szokásokat hordoz, ezért vele szinte törvényszerűen konfliktusba kerülnek. Mivel az anyák az apukáknál sokkal exponáltabbak, ezért leginkább az anyós-meny konfliktusra nagy az esély. Ennek egyik lehetséges feloldása, hogy az anyós menye ellen hangolja a fiát, felrobbantva ezzel a fiatalok párkapcsolatát. A másik elképzelhető út, amikor a másik nagyszülő társát/társait maga mellé állítva, őket saját igazáról meggyőzve veszi ki az unokát szülei kezéből.

Mennyire szólhatnak bele a nagyszülők a nevelésbe?

  • 606
    Semennyire
  • 50
    Az unokájukról van szó, tehát nyugodtan beleszólhatnak
  • 151
    Csak akkor, ha a gyerek egészsége a tét
  • 319
    Ha úgy látják, a szülőknek szükségük van rájuk
  • 2369
    Mondják el a véleményüket, de ne sértődjenek meg, ha máshogy csináljuk

Utóbbi szerencsére elég reménytelen folyamat, mivel az anyai nagyszülők igyekeznek kezdeti kedvező pozíciójukat megtartani a szülők-nagyszülők játszmában. Előnyük onnan fakad, hogy a várandós anyuka velük van meghittebb viszonyban és az apuka is inkább előttük igyekszik kedvezően szerepelni. A nagyobb szerephez jutó anyai nagyszülőkkel ezért nehéz egy anyós által kezdeményezett szövetséget létrehozni.”- mondja a pszichológus házaspár.

Ezeket tegye problémás nagyszülők esetén

  • Még a gyerek születése előtt kérjék fel a nagyszülőket feladatkörökre, ezzel jelzik, mi az amit saját hatáskörben tartanak, vagy másra bíznak. a felkérésben legyenek rugalmasak, elvégre majd a szülés után tudják meg, mi a valós helyzet.
  • jó, ha a gyerek sok viselkedésmintát, életstílust lát, de beszélje meg velük, hogy a gyerek alapvető napirendjét, étkezési és alvási szokásait ne változtassák meg, ha náluk vannak
  • mondja el nekik, hogy minden tanácsot szívesen fogad, de ne legyen probléma abból, ha valamit mégsem akar betartani
  • Tisztázzák, hogy kár beleszólni abba, amit nem tudnak irányítani. ha a gyerek a nagyszülők fennhatósága alatt van, legyen az övék a felelősség. Különben jönnek a nasi játszmák: egy kis csoki, de anyunak ne mondd ám meg.”.
  • ha a házastársa szüleiről van szó, akkor érdemes először vele megbeszélni ezeket a problémákat, és csak akkor leülni a nagyszülőkkel beszélni, ha közös állásponton vannak
  • ha nem segít semmi, ajánlott családterapeutához fordulni

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.09.16 18:31:42nagyonnagyon

    Az embert a saját és a párja családjától mentse meg a sors, na meg nem árt egy megyehatárnyi távolság !

  • 2013.09.16 18:45:00zizi77

    Ó, van ahol telefonon is jön az okosság. Anyósom rettenetesen rossz háziaszony, sajnos az unokák is simán átverik a palánkon, mert semmi következetesség nincs benne. Közvetlenben már nem mer kritizálni, de a dédin keresztül kapjuk az ívet rendesen. Szerencsére a férjem intézi ezeket, de csapkodja néha a telefont bíborlila fejjel.:-\

  • 2013.09.16 19:35:08Bélabácsi

    Minden javaslatot meghallgatunk.

    Utána azt csináljuk, amit mi jónak gondolunk.

    Tűzön-vízen, sértődésen-összeveszésen át.

    Nagyszülő=tanácsadói és beszállítói státusz, slussz.

  • 2013.09.16 19:55:35Bartush

    Pont a hétvégén volt nagy vitám apámmal, hogy ne tömje már a lányunkat. Akárhányszor a kicsi a közelébe került, felkapta és vitte a konyhába, mert szegényke éhes. Majd megfulladt (szó szerint) a krumplipürétől, amit a szájába tuszkolt. Rendesen összevesztem apámmal. Tudom, hogy szereti az egy szem unokáját, de azért ez túlzás. Szerintem ha 1 hétre ott merném hagyni neki a kölyköt, egy kismalacot kapnék vissza. Egyébként meg a 2. napon már olyan fáradt volt a nagypapa, hogy nem törődött a gyerekkel, már csak ezért sem merném ráhagyni. Jó hogy kb 3 havonta látjuk egymást.

  • 2013.09.16 22:41:30fogyókúra

    Ez érdekes cikk, elgondolkodtató. :-)
    Amikor a gyerekeim megszülettek, anyaként az anyósom heti 1x-i látogatását zaklatásként éltem meg. Örültem, hogy a saját szüleim nem jöttek, megelégedtek azzal, hogy akkor látták az unokákat, amikor mi vittük el őket hozzájuk. (havonta-másfél havonta 1x)
    Most a gyerekek 10 év körüliek, és örülök, hogy anyósom hetente eljön unokázni, segít nekik nyelvtanozni vagy csak csinálnak együtt valamit, és dühös vagyok a saját szüleimre, mert olyan lusták, hogy csak akkor akarják látni az unokákat, amikor mi visszük el őket hozzájuk - ők maguktól el nem jönnének.
    Így változik meg az ember véleménye még ebben is. :-DDD

  • 2013.09.17 07:20:29Próbafőző

    Nálunk két bonyolult szitu is van. Egyrészt após-anyós elvált és a gyerek jobban kötődik após "új" párjához (több, mint 20 éve vannak együtt), mint a férjem anyjához. Mármint ez anyóssal baj, főleg, hogy kezd kiderülni.
    A másik, ha kiderül valami gond van a gyerekkel...Persze az tök mindegy, hogy nagyon jó orvosok mit modnanak, mi nem foglalkozunk a gyerekkel...

  • 2013.09.17 08:07:46zizi77

    Fogyókúra. Természetesen nem ismerlek benneteket, de nem lehet, hogy Anyós eleve inkább a nagyobb gyerekekhez ért? Biztos a Te hozzáállásod is változott, de lehet, hogy az övé is, mert látta, hogy mégis életben tudod tartani a gyerekeket. :-)

  • 2013.09.17 09:01:00fogyókúra

    zizi77,
    de, anyósom bevallottan jobban tudja kezelni a nagyobb gyerekeket :-)
    Csak számomra érdekes és furcsa, hogy ez az érzés évek alatt bennem hogy változott meg. :-)

    Sőt, most már ha a gyerekekre kell vigyázni, akkor is inkább anyóst hívom, mert a saját szüleimmel kapcsolatban mindig azt érzem, hogy teherként élik meg, ha ki kell otthonról mozdulniuk (30km-re laknak, busz, vonat fél óránként). Ők csak akkor akarnak unokázni, ha "házhoz visszük őket".
    Egyébként anyós 11-14 évvel idősebb(!) a saját szüleimnél, szóval nem a korral van itt a gond. :-(((

  • 2013.09.17 09:05:13baby bee

    haha, elkényeztet a nagyi? nem ismerem :( nálunk ő a táplálkozástudomány szakértője, aki kiskanállal adagolja 3 éves lányomnak az ételt, és TÖMI! És botmixeli az ételt! És aminosavakkal jön, meg vitaminokkal. a tv-t pedig "nem tudja bekapcsolni". Anyósom semmiben sem szól bele, örül, ha jöhet.

  • 2013.09.17 09:05:52bungics

    Amint a gyerekek felnőnek, sőt elég ha elérik a kamaszkort, a probléma megszűnik. Rájön minden szülő mennyire nem volt jelentősége a nagyszülők okozta problémáknak. Ha a nagyszülők szöges ellentétei a szülőknek (negatív irányban) a gyerek pont leszarja majd őket. Akkor meg elgondolkodhatnak a nagyszülők, hogy valamit nem jól csináltak. Az más kérdés, hogy ennek a felismerésére nagyon kevesen képesek, rendszerint marad a gyűlölködés a szülők irányába, hogy ellenük nevelték az unokákat.
    Aki hülye, hülye is marad.

  • 2013.09.17 09:08:46bungics

    fogyókúra, én is pont így voltam. Sok anyós-utáló kismamán röhögök (persze utólag okos az ember), mert tudom, mennyire fog örülni, ha a nagyobb gyereket lepasszolhatja.

    Egyébként pedig, aki nem békél meg anyósával, annak borítékolom, hogy a házassága is tönkre fog menni!!! Fejlődni tudni kell!

  • 2013.09.17 09:20:46MINE

    Engem anyósom 10 éve kínoz, verbálisan és non-verbálisan is. Hiszen elvettem a fiacskáját, és még jó messzire is költöztünk. (Több megyehatárnyira). Amióta megszületett a gyermekünk, szerencsére kevésbé ellenséges, de nagyon idegesítő. Főleg amikor direkt megmondom, hogy ezt így szeretném, úgy szeretném, azidő alatt amíg nála vagyunk. Tuti az ellenkezőjét teszi.
    Anyám sem jobb. Az első hónapokban állandóan vizsgáztatott. Ezt így csináltad, úgy csináltad stb.? Erről már leszokott, most azt nem látja be, hogy van más étel a cukrozott kekszeken és a krémtúrón túl...
    Egy vígasztal, tudom, hogy én is ilyen leszek... :-)

  • 2013.09.17 09:27:14kismorgó

    Az én anyósom 3 gyerekét az ő anyósa nevelte...namost, az öregek azt hitték, majd most is így lesz, és azért szülök gyereket, hogy majd ők neveljék. De ugye nekik ez kimaradt, tehát fogalmuk sincs róla, hogyan bánjanak egy ekkora gyerekkel. Az unokázás kimerül abban, hogy "kukucs", pedig egy házban élünk. Nem baj, sőt nagyon örülök neki, csak felőröl, hogy a hátam mögött meg megy a hiszti, hogy tiltom őket az unokától.
    Meg persze én rossz anya vagyok, semmit sem csinálok jól

  • 2013.09.17 10:53:22zizi77

    Bugincs. Lehet, hogy élettanilag alakult ez ki, hogy a kicsi gondozásába nem tűrjük a beleszólást, viszont a nagyobb gyereknél, amikor már nem közvetlenül az életben maradás a tét, akkor már engedékenyebbek vagyunk. Mondjuk nálunk a 7 évesnél is néha az életbenmaradás a tét, mert a Duna partján laknak, és a gyerekem valahogy mindig beleesik bizonyos mértékig a vízbe. Volt, hogy márciusban kutyasétáltatás közben. A kajálásról ne is beszéljünk. Volt olyan, hogy utólag kiderült a gyerek másfél napig csak kölesgolyót evett, mert "csak azt akart enni".
    Szerintük nálunk is el van tiltva a gyerek tőlük, de inkább ez, mint az örökös agyvérzés.
    Most, hogy már bármikor megszülethet a 2. baba, kíváncsi leszek, miket kell majd átélnünk újra.

  • 2013.09.17 10:55:42csepke

    Nem kell szerintem megpróbálni megszabni, hogy a nagyszülő mit és hogyan csináljon nála a gyerekkel, ha egyszer odaadta az ember megőrzésre. A gyerekek sokkal rugalmasabbak, hamar megértik, ott azt lehet, itt meg ezt lehet és kész. Már csak azért is felesleges az izmozás, mert egy csomó ellenséges anyós akkor majd egyszer sem fogja elmulasztani, hogy végtelen sajnálkozó hangnemben közölje a gyerekkel hogy "anya nem engedi" vagy ami még rosszabb "anya haragudna érte ha...". Nem kell elébe menni a pofonnak. Ha meg anyuka semmiképp nem tudja lenyelni a békát, hogy pistike nagyisütit kap a kölesgolyó helyett a hétvégén, akkor meg egyszerűen nem kell odaadni a kölköt, elvégre a segítség csak egy plusz valami, nyilván nem erre alapozva szül senki sem. Bár, én azt gondolom, hogy érdemes jó viszonyra törekedni, hiszen a gyereknek annál jobb, minél többen vannak szerettei, rokonai körülötte.

  • 2013.09.17 11:10:56zizi77

    Igazából Ő hisztizte ki, hogy nála lehessen a gyerek. Nem nekem tett szívességet. Viszont nem érti meg, hogy ehez neki is kéne némileg változtatni.:-(

  • 2013.09.17 11:45:57csepke

    na dehát zizi, ha úgysem segítség, és ráadásul te szarul érzed magad ebben a helyzetben, akkor a fenéért nem vetsz ennek véget? Miért reménykedsz abban, hogy ez majd egyszercsak a kedvedre fog változni a másik által? Ha így nem jó, akkor ne csináld. Végtelen udvariasan köszönd meg a "segítségét" azzal, hogy nincs rá szükséged. Aztán majd akkor észbe kap és változtat rajta. Vagy nem. De ez esetben mindenesetre megkíméled magad ettől a gyomorgörcstől.

  • 2013.09.17 12:23:44zizi77

    Pont ezt írtam fentebb, hogy szerintük el van tőlük tiltva a gyerek, de inkább ez, mint az agyvérzés. Sajnos nyáron nem tudom kivédeni, mert amikor anyukámnál van, néha megjelenik érte és elviszi/egy városban laknak/. Persze én erről már csak utólag értesülök, amikor már nem tehetek semmit. Anya nem mondhatja, hogy nem adja oda, mert ugyanúgy nagymama, de eleve ez a fajta eljárás tiszta gáz. A férjem miatt nem küldhetem el a retekbe, bár szívesen megtenném. Most, hogy itthon leszek a picivel, legalább ezt a nyári balhét megússzuk 2 évre, mert nem kell anyukámhoz passzolni a nagyot a munka miatt. Majd kezdődik az egész gondolom a picivel újra.

  • 2013.09.17 12:35:26csepke

    Édesanyád miért ne mondhatná? Neki adtad, rábíztad, az ő felelősségére, (kölcsön könyvet se adunk tovább kölcsön), neki nem szóltál hogy adja oda, ráadásul nyugodtan mondhatja, hogy ez most az ő nagyszülői ideje, miért osztozna? Majd ha a másik nagyi kapja meg akkor majd az övé, de nehogy már a gyerek anyjának háta mögött ők lesakkozzák. Inkább az a gond hogy téged is gyereknek kezelnek, de ezen te tudsz változtatni, mondjuk ahhoz felnőttként kell viselkedni is. És ezt most nem bántásból mondom. De az a minimum hogy azt kezelni tudni kell, hogy a gyerek feletti felelősség a tiéd, és te szabod meg hogy kinek milyen mértékben engeded át, és milyen feltételekkel, és ezt még a nagymamák torkán is le kell tudni nyomni.

  • 2013.09.17 12:41:27bárisnya

    bungics, a gyerek növekedése nem minden esetben oldja meg a problémát. Az én anyámmal a gyerekeim kiskorában viszonylag jól együtt tudtam működni, viszont a nagyobbik lányom kamaszkora előhozta belőle az igazi tébolyt. A bizonytalan, kétségek közt vergődő lányommal közölte, hogy én sosem szerettem, pici korában ököllel vertem a fejét. Csak hápogtam, amikor a lányom (16 éves volt akkor) ezt elmesélte nekem. Még folytathatnám a rémségek sorát. Sejtem, hogy ezt amiatt csinálja, mert dühíti, hogy nem váltam el a férjemtől, akit ő utál (szeretett volna főnök lenni az én csonka családomban). Anyám most már ott tart, hogy lopok tőle. Sejtem mindennek a lelki mozgatórugóit, de pont lesz*rom. Mindenesetre én nem tiltottam el tőle az unokáit, de a kisebbik lányom (most 15 éves), aki végig látta az elmúlt három évem kínlódásait, már egyáltalán nem kívánja a nagyanyja társaságát, viszolyog tőle. Persze, anyám szerint ezért is én vagyok a hibás.

  • 2013.09.17 13:12:04zizi77

    Csepke, szerintem 36 évesen már elég felnőtt vagyok, de mivel a gyerek nem kizárólag az enyém, hanem apja is van, kicsit nehéz kivitelezni, hogy 100%-ban egyedül döntsek. Abban igazad lehet, hogy Anyós szerint mi még nem vagyunk felnőttek/ legalábbis a férjem, hiszen az ő GYEREKE/, bár hidd el azok vagyunk, csak ezt Ő nem fogja fel. Így is az a gond, hogy mivel nem kérjük ki a véleményüket, "az van amit én akarok", mintha a felnőtt fiúknak nem is lehetne saját véleménye. Néha kénytelen vagyok minimálisan engedni, ha azt szeretném, hogy a házasságom is megússza. Mivel a férjemet ugye
    Ő nevelte fel ,nem látja annyira tragikusnak a dolgokat, attól függetlenül, hogy megvan a véleménye. Az a baj, hogy minden részletét nem tudom leírni a helyzetnek, így vagy megérted vagy nem. Választhatok, vagy ez, ami még viszonylag kezelhető, bár így is én vagyok maga az ördög, vagy veszélyeztetem a házasságom, mert akkor a férjemnek választani kell. Nem gondolom, hogy az anyósomat választaná, de maga a helyzet se tenne jót a kapcsolatunknak. Így is sokszor van két tűz között szegénykém.

  • 2013.09.17 13:15:51zizi77

    Bárisnya, ez szörnyű! Biztos nem valami agyi betegség hozza ezt ki belőle? Néha már a saját 63 éves anyukámon is látom, hogy nem minden kerek, de azért ez nagyon dúrva.:-(

  • 2013.09.17 13:30:21ubu1

    Ha nincs gyerek, akkor nem lesz unoka sem, így el lehet kerülni az összes ilyen konfliktust.

  • 2013.09.17 13:37:20csepke

    zizi hát te tudod, de itt már kicsit soknak tűnik a kompromisszum...és erre nem megy rá a saját önbecsülésed? Vagy az nem számít, csak az, hogy apa ha már eddig nem vált le a köldökzsinórról, akkor ezután is ússza meg ezt a kis kellemetlenséget? Na jó minden körülményt nem kell kivesézni. Csak annyit írok még, hogy egy időben hasonló helyzetben kicsit utánaolvasgattam, és azt írják, hogy a kamaszkori leválást aki megspórolja kamaszkorában (pl. mamakicsifiák) az úgy is marad. Hiszen ennek pont az a szerepe, hogy a szülővel egyszer s mindenkorra megértesse, hogy saját elképzelései is vannak, és nem fog ezentúl mindenben a szülő előírásai szerint tenni. Ha nem, gyerekként lesz kezelve. Felnőttként ezen nehéz már változtatni, de ha igen, akkor ugyanazokat a harcokat kell megvívni ami akkor elmaradt, a rossz hangulattal, csörtékkel..stb. Ugyanis egy szülő sem engedi át önként a gyeplőt már régen felnőtt gyerekének sem, és akkor állnak elő ezek a helyzetek. Amiben a nők ilyen pasi feleségeként jobb a békesség alapon kötnek egy olyan kompromisszumot, hogy utána évekig nyelhetik az anyós rájuk is kiterjesztett "majd én jól megmondom mi jó neked"-terrorját.

  • 2013.09.17 13:58:29zizi77

    Asszem tökre félreértettél, mert ha ismernél tudnád, hogy 1 véleményt fogadok el, és az az enyém. Az anyósom pont az ellentétem. Mindig megmondták neki, mit kell csinálnia, így ehez van hozzászokva. 2ember dominál nála, a férje és az anyja, aki 800 km-ről osztja az észt. Ha nem mondja meg neki senki éppen a frankót, akkor a saját pillanatnyi hülyeségeit veti be. Pont ettől vannak a bajok, hogy képtelen gondolkodni. Ehez persze nagyfokú rosszindulat és elfolytott düh párosul, ettől vagyok én mindig gonosz, ha valamit sérelmezek. A belenyugvást úgy értsd, hogy már évi 2-3 alkalomról beszélünk, mert azt már tényleg nem tudom kivédeni. Igazából nekem ez is sok, mert folytonos rettegés, hogy most éppen mi fog történni, de ettől az önbecsülésemnek semmi baja. Ha mód van rá, akkor a férjem viszi oda, és marad is vele, hogy azért ritkán láthassák a gyereket. Én nem kívánkozom oda, mert a kutyáktól, macskáktól aztán napokig rosszul vagyok/főleg most terhesen/. Persze azért nagy ritkán muszáj nekem is megjelennem. Egyébként viszont apósom, aki igazi diktátor, és mindenkit az alkalmazottjának tekint. Hát nem is vagyunk túl jóban, mert én viszont erre alkalmatlan vagyok. Ettől méginkább ördög vagyok. Viszont neki nem is hiányzik a gyerek.

  • 2013.09.17 14:17:44zizi77

    Ja férjem részéről már rég megtörtént a leválás, csak ezt Ők nem vették észre, mert az én negatív hatásomnak van tulajdonítva/előttem az elődömé/. A teljes szakítást viszont én sem támogatom, mert az később visszaüthet. Saját tapasztalatból tudom, hogy néha érdemes a szülők marhaságaira is legyinteni, mert később megbánhatja az ember, amikor már nincs ott anyja vagy az apja/nekem az apukám/, hogy kár volt ezen veszekedni.

  • 2013.09.17 14:50:44bungics

    Mindenki a saját jellemfejlődéséért tehet, kár időt és energiát fecsérelni a családtagjaink miatti szenvedésbe. Én is eltöltöttem 35 évet önsajnálatban az anyám miatt, aztán a végén még néhányat az anyósom miatt. Meg kell mondjam nincs jobb érzés a "megvilágosodásnál", amikor felhagytam az egésszel. Plusz minden allergiám elmúlt....
    Az önismeretre kell koncentrálni és minél intelligensebb módon lekezelni a játszmákat és a hülyeségeket, amikbe próbálnak belerángatni "szerető" családtagjaink.

  • 2013.09.18 10:38:16HNelli

    Sokszor nehéz a nagyszülőket kezelni.Én szerencsés vagyok.Mindkét oldalról imádják az unokákat,és szívesen vannak velük. Nekem az okozza a nehézséget,hogy folyton túllicitálja egymást a két nagymama. Kinél érzik jobban magukat a gyerekek,kinél kapnak több dolgot, stb. Midig törekednem kell arra,hogy egyenlőség legyen köztük pl. az ott tartózkodási időben. Pengeélen táncolok. Meg nagyon sok mindent vesznek nekik alkalmakon kívül is. Nehezen jöttek rá, hogy mennyire elkényeztetik ezzel a csajokat,és eljutottak oda,hogy már nincs mit venni,mert mindenük van. Nagylányom kamasz lett.Ez kellett ahhoz,hogy lássák,hova vezet,ha elhalmozzák őket. Nem fogják értékelni a dolgokat.
    Meg ami még nehéz,hogy nem tudnak nemet mondani az unokáknak. Majdnem mindent megengednek nekik.

    Az tény,hogy nagyszülői probléma csak addig tart,míg az unokák kíváncsiak rájuk. kamaszkorban már lazul ez a kapcsolat.

    És hát mindig szem előtt kell tartanunk,mi is leszünk jó esetben nagyszülők. Nekünk sem esne jól,ha eltiltanák tőlünk az unokákat.

  • 2013.09.18 11:07:40pirospottyos

    Hat, orulnek ha ilyen problemaim lennenek. Sajnos a gyerekeim osszes letezo nagyszuloje minimum 1200 km-re lakik tolunk, ugyhogy segitseg / reszvetel nuku.
    Mondjuk, en hibam, minek emigraltam. :-(

  • 2013.09.18 12:00:01zizi77

    Hát ebben van valami. Lehet, hogy szívesen részt vennének a gyerekek életében, de ez valóban nagy távolság. Viszont nem is szólnak bele, így ebben is van valami jó.:-)

  • 2013.09.18 13:22:01retinax

    A gyerek tegnap elkezdett nyavalyogni, hogy megkezdené a harmadik óra tévézést is, persze nem engedtem. Jött anyám, a gyerek persze rázendített, mert a nagyanyja majd akkor megszánja, és jól mellé áll. Anyám elkezdte vigasztalni a gyereket, meg dudorászni neki, szokás szerint persze az ellenkezőjét csinálta, amit én. Mondtam neki vigyorogva, hogy ezt nem kéne, a legundorítóbb hisztit bátorítja, de ő persze "én ezt jobban tudom" fejjel leintett. Jól van, csináld, gondoltam vigyorogva, és egyre szélesebbre húzódott a vigyorom, ahogy a gyerek egyre jobban őrjöngött neki, ő meg egyre kétségbeesettebben kérlelte, hogy ne csinálja, nem olyan fontos végigtévézni a napot. Hát ebbe jól belefutott, bár figyelmeztettem. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy annak idején nálam mindig a gyökerénél letiltotta a hisztit, elzavart a picsába, az unokájánál meg táplálja, hát bravó. Én meg magyarázhatom neki, hogy a legnagyobb ajándék, amit adott nekem, az az önuralom volt, mert soha nem bátorította a hisztit, ha meg nem figyelnek rá, akkor minek hisztizzen az ember. Hát most már bátorítja az unokájának. Most erre mit lehet mondani?

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta