SZÜLŐSÉG

Nő a nőnek vájja ki a szemét

2013. szeptember 9., hétfő 18:07

Réges-régen megfogadtam, hogy gyerektémában többet nem írok és vitázok, mert ahogy a zuglói strandon is kiparancsoltak a pancsolóból, úgy a baba-mama bloghomokozót is el kell hagyni egy idő után. És hát majdnem kilencéves gyerekek perspektívájából a legtöbb téma tényleg teljesen érdektelen.

Nem is vernék le egy darab karaktert sem, ha CSAK gyerektémáról lenne szó, és nem arról a számomra rohadt idegesítő jelenségről, amikor nők a legnagyobb ellenségei a nőknek. És még észre sem veszik. Századszorra nyalják kristályosan csillogóra ugyanazt a gumicsontot, és közben nem egyszerűen csak elmennek a lényeg mellett, hanem még mélyebbre is ássák magukat a társadalmi gödörben.

shutterstock 32428621
Fotó: Shutterstock

Hogy a magyar nők méhe gyakorlatilag lassan köztulajdon, azt ebben a vakkomondoros, szülsz te rendesen mémes, abortusztiltást előkészítő hangulatban ne vitassuk, hanem vegyük ténynek.

Azt sem én írom le először, hogy a nők "helyét" mindig adott kor társadalmi-gazdasági szükséglete határozza meg. Tudjuk, ha sok a férfi a fronton, akkor a nők számára a munka hazafias kötelesség, háború után meg dicsőség. Diktatúrában az állam szereti korán elvenni a gyereket, hiszen fontos az ideológiai utánpótlást jó korán megkezdeni. Ilyenkor megszaporodnak a tanulmányok arról, hogy a gyerek számára micsoda előnyökkel jár a korai szocializáció, mennyivel hamarabb lesznek ezek a gyerekek önállóak, magabiztosak és természetesen sikeresebbek felnőtt életükben.

Növekvő munkanélküliség vagy drasztikusan csökkenő népesség esetén a gyestípusú intézmények bevezetésével próbáljuk faber-castellesen szépre színezni a statisztikát. Ilyenkor megszaporodnak a tanulmányok arról, hogy a gyerek számára micsoda előnyökkel jár a korai éveket az anyja mellett tölteni, mennyivel hamarabb lesznek ezek a gyerekek önállóak, magabiztosak és természetesen sikeresebbek felnőtt életükben.

A magyar gyermekgondozási segély (mert nyelvében él a nemzet, a nemzet ideológiája, és így lesz a magyar nőből segélyezett rászorult) rendszere nagyjából megfelel a fent vázolt gazd-szoc-pol helyzetnek. Időközben azért píszíbb elnevezéseket is találtak a szabályzat alkotói, most már támogatják, sőt díjazzák is az anyák tevékenységét. A rendszer elméletben remekül működik, mindenféle beépített bufferekkel, jogvédelemmel, számos opcióval arra, mikor és hogyan akar a nő visszatérni a munkaerőpiacra. De mire ebből valóság lesz, már nem egy Monet-kép harmóniája köszönt ránk az összerakott mozaikkockákról.

A fentiek mind-mind unalomig ismert tények, és ennek ellenére mégis megy a nők közt a virtuális körbefrusztrálás minden alkalommal, ha a visszamenni-otthonmaradni kérdés felmerül. Értelmes, a témában járatos nők felülnek az éppen aktuális ideológiát támogató pszichológia körhintájára, és pörögnek rajta ész nélkül, kislányos idétlenséggel visítozva Vekerdy vagy Ranschburg releváns mondatait.

shutterstock 114304912
Fotó: Shutterstock

Miközben simán józan ésszel belátható, hogy egy kicsi gyereknek, egy csecsemőnek meg még inkább, legjobb, ha nincs intézményesítve. Mint ahogy az is, hogy a legjobb meg a legideálisabb sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. Miközben tudjuk, hogy ezt a döntést nem pusztán az határozza meg, hogy a gyereknek mi a legjobb, és tudjuk azt is, hogy nem ez az egyetlen döntés, ami meghatározza, hogy a gyereknek mi a legjobb. Mert néhányan már eljutottunk oda, hogy nem kizárólag gyerekben és adott helyzetben, hanem családban és hosszútávban gondolkodunk. Állítólag sikeres stratégia. Mondják, a gyerek is ezzel jár legjobban.

A magyar nők az elmúlt pár évtizedben arra a konszenzusos megegyezésre jutottak, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye élete első 2-3 évében, hacsak nincs kényszerhelyzet. Kényszerhelyzet lehet, ha a férj elveszti munkáját, tartósan megbetegszik, neaggyisten meghal. A magyar nő ebben a helyzetben beadhatja a gyermekét bölcsibe 5 hónaposan, 9 hónaposan, másfél évesen, kétévesen anélkül, hogy a többi magyar nő hangosan vagy szűrőn keresztül elítélné. És anélkül, hogy a gyermek ettől sérülne. A sérülés ugyanis az aduász az agymosó kártyapakkban: a kényszer alatt álló nő gyermeke megérzi,hogy neki most sürgősen ki kell vennie a részét a családi krízisből, tudja, hogy az anyja szíve az elvárásoknak megfelelően megszakad, és ez a tudat megvédi őt az örök életre való sérüléstől. A választási helyzetben levő nő ezzel szemben igazából csak szabadulni akar a gyerektől, teher neki, nem ilyen lovat akart. Egy meg egy az kettő, az ilyen utód sérül.

Ezek után az a magyar nő, aki választja a munkába visszatérés lehetőségét vagy sűrűn elnézést kér, vagy valami kamusztorit fabrikál. Mindenféle hülye érvekkel támasztja alá, hogy az ő Csengécskéje miért megy bölcsibe másfél évesen. Ilyenkor születnek azok a bullshit magyarázatok, hogy mert már annyira igényelte a társaságot. Napi tíz órában. Aha... És ezen az oldalon is értelmes, tanult nőkről beszélünk, akiket annyira nyomaszt a választásukat megtorpedózó közvélemény, hogy képesek ilyen "kutya megette a házi feladatom" stílusban érvelni.

Ahelyett, hogy egyszerűen és őszintén kiállnának a választás joga mellett. Ahogy Cynthia Nixon tette, amikor felvállalta, hogy számára a leszbikus lét választás, és mint ilyen, az ő magánügye. Tudományos szempontból érdekes lehet, hogy a homoszexualitás genetikailag meghatározott vagy sem, de a társadalomnak nem azért nincs köze hozzá, mert jajj szegény nem tehet róla, ilyennek született. Hanem mert egyszerűen nincs köze egy ember legprivátabb döntéséhez.

A korán munkába álló nők közül senki nem meri kimondani, hogy igen, tudom, mit ír a szakirodalom, de én ezzel együtt is szeretnék a szakmámban szinten maradni, pozícióban feljebb lépni, vagy egyszerűen csak bebiztosítani azt, hogy nem leszek majd hosszú évekre munkanélküli. Hogy nem a gyerek a teher, hanem az a szellemi kihívás minimum kevés, amit pont a nulla-három alatt kell megélni. Hogy a mi családunk úgy döntött, nem elég a maslowi legalsó sor, sőt úgy fogjuk nevelni a gyereket, hogy neki se legyen elég. És ez nem a közhelyes "tabletet a kétévesnek" műsorról szól, hanem arról, hogy szeretnénk megnézni a Misi mókust a Bábszínházban, meg évente 4 felnőtt színdarabra szóló jegyről, egy bükki kirándulásról, és hogy lelkiismeretfurdalás nélkül vehessünk meg egy hatezer forintos könyvet per annum.

shutterstock 92493091
Fotó: Shutterstock

Az otthonmaradás mellett hangosan kampányolók közt sokan hangos feministák, ameddig a választás jogát és lehetőségét a férfitársadalmon kell számon kérni. Az nem is vita, hogy van-e mit számon kérni egy olyan országban, ahol a fesztiválszezonról szóló tudósítások többet írnak csöcsökről-seggekről, mint a fellépő zenészekről, ahol 12 éves gyereklányokról kimondja a törvény, hogy felelősségteljes döntést tud hozni arról, hogy megfektetheti-e őt egy 18 éves fiú.

Ez csupán a közelmúlt termése, de ennyiből is jól látszik, hogy az irányvonalakat szépen kirajzolták számunkra. Ilyenkor a Magyar Entellektüel Feminista passzív-agresszív levélben megszólítja valamelyik hímsovén parlamenti képviselőt, gondosan ügyelve arra, hogy szellemi felsőbbrendűsége kitűnjön az írásból. Általában a lényeg el is veszik ezután, hiszen Komondoros Józsiktól ne várjuk már, hogy értelmezni tudjanak egy komplett szociológiai kézikönyvet, majd csatolt hivatkozásokat, forrásokat olvassanak. Netán külföldiül. Az értelmesebbje meg simán megírja a saját intellektusfitogtató levelét, és innentől kezdve megy annak a bizonyos testrésznek a sajtreszelővel való ápolása.

A magyar feministák zöme ettől várja, hogy a férfiak hozzáállása gyökeresen megváltozzon, hogy komplett szemléletváltást prezentáljanak, de azonnal, miközben ők maguk a legegyszerűbb kérdésben képtelenek beemelni a másik nő szabad választását. Csökönyösen hajtogatják, hogy engem is korán beadott anyám, és szar volt a gyerekkorom, de ugyanazon a napon ők posztolják ki a fészbukra, hogy a korreláció nem minden esetben jelent kauzalitást.

Tudom, hogy be kéne már fejezni, mert a kutatások szerint ilyen hosszú blogposztot senki nem olvas végig. Úgyhogy már csak pár sorom maradt arra, hogy kifejtsem: az egész kérdés amúgy is a jóléti társadalom hisztije, a világ többi részén a probléma alapból értelmezhetetlen. És nálunk is csak az elmúlt alig 50 év luxusa, hogy egyáltalán van miről beszélni. Soha nem volt még ilyen lehetőség arra, hogy akár gyesen, akár munka után hazatérve élvezzük a gyermeknevelés éveit. Hogy a gyerek végre velünk növekedjen, ne csak mellettünk, míg mi fát gyűjtünk és harisnyát stoppolunk lámpafénynél, vizet hordunk a kútról, vagy a mosott ruhákat visszük a padlásra.

Én a kívülálló rezignáltságával javasolnám a magyar értelmiségi nőknek, hogy sürgősen egyeztessék az alanyt az állítmánnyal, és ha bárminemű változást óhajtanak, akkor először tanulják meg ők maguk elfogadni egy másik nő választását. Légy te magad az a változás, amit látni szeretnél a világban. Ezt vagy a dalai láma mondta, vagy Coelho, de még az is lehet, hogy Mahatma Gandhi.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.09.09 19:29:17Parmezanidész

    a nők igenis húzzanak vissza melózni, amikor a gyerek már nem szopik (és ne szopjon 1-1,5 évesen).

    egy öregedő társadalomban nem megoldható, hogy mindenkit tartson el állambácsi csak azért, mert megszült egy gyereket, és gyorsan megcsinálták a következőt is.

    hogy éppen azért csinálták, hogy ne öregedjen el a társadalom? bullshit! milyen gdp-t fog termelni az a gyerek, akinek az anyja 36 éven át volt gyesen, mert otthon héderezni még gyerekkel is jobb, mint dolgozni?

    melót a nőknek, kölköt az oviba (bölcsibe), a gyest meg mindenki termelje meg maga.

  • 2013.09.09 19:29:59Lygia

    Felicitasz Konkrétan az előtted lévő elolvasta, és úgy vonta le a következtetést. Természetesen lehet ellenvéleményed, de a magas lóról szállj le lszi.

  • 2013.09.09 19:53:34atvitt ertelem

    Ritka jó cikk a sok mínuszos/közhelyes/sekélyes béna topic után, gratulálok!

    Mindamellett ott van egy kis csúsztatás, hogy aktuális divatoktól vagy gazdasági helyzetektől függene, mi a jó a gyereknek. A gyereknek MINDIG, MINDEN KORBAN az volt/van/lesz a jó, hogy (jó esetben) az anyukája, vagy egy más rá figyelő, vele aktívan foglalkozó, őt szerető személlyel tölti az idejét az élete első 2-3 évében!
    Lehet ez az apuka, a nagymama, egy elkötelezett bébiszitter, vagy akár egy kis csoportlétszámú csoport gondozónője, ha van elég ideje odafigyelni rájuk egyenként is. Ezt nem lehet elferdíteni, ez tény. A 0-2 éves korú gyerekek úgyis inkább egymás mellett egyedül, és nem egymással játszanak. A szocializációnak itt kisebb a szerepe.

    Ettől még a cikk lényegével egyetértek. Nem ítélem el, ha valaki szereti a munkáját, vagy kell a pénz, vagy nem akar lemaradni a karrierversenyben és vissza akar menni dolgozni. Ez is egy fontos szempont. Ettől még tudnia kell, hogy a gyerekének nem ez az ideális, csak ő így döntött. A többi nőnek pedig el kell fogadnia, hogy abban a családban nem az a fő szempont, hogy mi a legjobb a gyereknek, és ezért nem kell elítélni, mert tényleg senkinek nincs köze hozzá.

  • 2013.09.09 20:00:11D2

    Jaj cozu, min változtassunk? Meg kell ideologizálnod nőtársaságban, hogy miért szülsz/nem szülsz még/már/mégegyet? Miért lett/nem lett császárod? Miért szoptatsz/nem szoptatsz? Miért (nem) pelenkázol textibe? Miért (nem) hordozol? Miért kezded el ilyen korán/későn a hozzátáplálást? Miért azt az ovit/sulit választottad? Miért (nem) járatod sportra/zenére/akármire? Stb.
    Bárki bármiben számon kérhet. Inkább akkor az élni és élni hagyni...

  • 2013.09.09 20:48:08csakférfi

    parmazinedész nem erre gondoltam amit Te vizionálsz, azt nem én gondolom hanem az aktuálpolitika!Esetleg dolgozz "saját séróból"!:)

  • 2013.09.09 21:23:51malvin.s.a

    Ez a legjobb bejegyzés, amit eddig a Díványon olvastam. Értelmes és humora is van. Hát igen, a méh, mint köztulajdon...

  • 2013.09.09 21:28:57GiaMarie

    Nem tudom,mire jó ítélkezni a mások döntése fölött.Én mindig irigylem valahol azokat,akik megtehetik,hogy otthon maradnak.És nem csak otthon maradnak,mert egy szaros pelenkakupac alá temetve számolni,hogy kijön-e a GYES-ből 10 deka parizer még,és esélyünk sincs dolgozni,mert apa 3 műszakban keccsöl,a nagyi meg MÉG aktív,az nem a feminizmusból,vagy magyar hősanyaságból otthon maradni.Még csak nem is a gyerek szeretetéről szól.Mert nem szabad választás,hanem kényszer.Persze az ember próbálja nyomorult helyzetét ideologizálni.Kevesen alkalmasak arra,hogy klasszikusan "csak" anyák legyenek,És jóval kevesebben,mint ahányan ezt hiszik magukról :)

  • 2013.09.09 21:53:24Norx

    Lygia, ha ilyen felszínesen olvasnék, nem adnék lovaglóleckéket, mert esetleg eme nemes jószág kisebb rokonának találnának...

  • 2013.09.09 23:23:15Felicitasz

    Lygia, ha megnézed az időpontokat a kommentjeinknél, láthatod, hogy 40 másodperc különbséggel jövök utánad. Ez nehezen elég arra, hogy elolvassalak, lekezelő kritikát fogalmazzak meg, kijelöljem a szövegből a hivatkozásomat, beillesszem, és a blogmotoron áthaladva még meg is jelenjen az egész.
    Nem küldtem újabb hozzászólást - gondoltam ha valakinek valami disszonáns volna a kommentfolyamban, akkor úgyis látszik, hogy az a két komment egyszerre ment ki, és ebből bárki számára kiderülhet, hogy nem rád gondoltam.
    Tévedtem.

  • 2013.09.10 05:14:21Mészáros Laci

    Nem hosszú. Mesélj még.

  • 2013.09.10 07:37:31Csucsundra

    "mert otthon héderezni még gyerekkel is jobb, mint dolgozni"...erről eszembe jut a vicc,miszerint Apuka megy haza munka után, látja már messziről,hogy dől a füst az ablakon kifelé...Berohan a házba,minden a feje tetején, a két gyerek a felszedett parkettából tüzet rakot a nappaliban, a konyhában fazakakból van vár építve a kukából kiborított égő szemét tetején...rosszat sejtve rohan fel a hálóba, ahol Anyuka egy könyvvet olvasgatva heverészik a vetetlen ágyon.... Apuka kétségbeesetten: Drágám, te mit csinálsz?? Anyuka: Hát,gondoltam ,ha már úgyis minden nap azzal jössz haza,hogy nem csináltam egész nap semmit,csak olvasgattam, akkor megmutatom, milyen is lenne az....

  • 2013.09.10 07:46:58Csucsundra

    Amúgy meg egy olyan társadalomban,ahol a házasság tk. egy gazdasági szövetség is,mert egy fizetésből a szegényebb, illetve az alsó-középosztály(vagyis a jelentős többség, ) teljességgel képtelen lenne fenntartani egy háztartást, tokkal-vonóval, gyerekekkel,rezsi-kaja-miegymás, (horribile dictu :lakáshitel,vagy autóhitel, ahol az autó nem luxus,hanem szükséglet....aki utazott 3-4 gyerekkel 5 átszállással BKV-n tudja,miről beszélek :) ),ott ez a választás,hogy anyuka sok éven át majd jól otthon ül gyereket nevelni, az egy eléggé valószínűtlen opció,mondjuk a 25.000 ft-os gyes mellett. A szerző nagyon jól mondja,hogy a társadalmi-gazdasági konjunktúra meghatározó a család felállására.... Legalábbis a gondolkodó emberek körében.... Szvsz.

  • 2013.09.10 08:10:24mone1234

    @Csucsundra
    a vicc találó :)

  • 2013.09.10 08:24:51MadalinaRita

    "A választási helyzetben levő nő ezzel szemben igazából csak szabadulni akar a gyerektől, teher neki, nem ilyen lovat akart. Egy meg egy az kettő, az ilyen utód sérül."

    Konkrétan most le lett szólva a munkába visszatérő anya? Ezzel az egész cikket teljesen hazavágtad.

  • 2013.09.10 10:54:00zizi77

    Na igen, ennyire nem mond ítéletet. Az enyém másfél éves volt, amikor vissza kellett mennem dolgozni, vagy elveszítem a munkámat. Soha nem próbáltam ezt mással magyarázni, de ezen kívül a munkanélküliséget választhattam volna, és a társadalmon való élősködést. Én ezt választottam, gyerek viszonylag jól reagált. Lehet kövezni!

  • 2013.09.10 11:03:51babó

    MadalinaRita
    nem, ez nem a szerző véleménye, hanem a társadalmi közmegegyezés, pontosabban csúnya előítélet. amit az aktuális pszichoguruk is kőkeményen támogatnak a nyilvánosság előtt. bár Vekerdynek volt egy jó beszólása egy interjú végén: jó a három év gyes a gyereknek, de ezzel együtt a magyar gyerekek általános pszichológiai állapota semmivel sem jobb, mint a nyugati társaiké, akiknek anyukája fél-egy év után húz vissza dolgozni.
    szal sok minden benne van. a legnagyobb tévedés pedig, hogy a gyereknek egy személy kell, aki szereti, gondozza. mert valójában egy NAGY, szerető család kell neki, az egy személy csak a minimum, nem az ideális állapot.
    és még valami: a 0-2 éves gyerekek valóban nem tudnak túl sokat kezdeni a kortársaikkal, de remekül kijönnek a 3-4 5-8 stb korosztályokkal. rengeteget tanulnak, és jobb esetben mindkét fél élvezi az együttlétet. aki látott már jól működő testvérkapcsolatot, az tudja.

  • 2013.09.10 11:20:14Sussudio

    Zizi77 és MandalinaRita,

    ez a mondat szvsz nem cozu véleménye, hanem az általános vélekedés cikkbe építése. Cozu épp azt mondja, hogy azok az anyák, akik megpróbálják mindenáron "megmagyarázni" a választásukat, akkor is külső körülményekre fogva azt, amikor a valódi okok elsősorban bennük rejlenek, valójában csak tovább építgetik az "ellenségeskedést".

    Ahelyett, hogy elfogadnánk azt is, hogy sajnos van, aki kényszerből dönt így és van, aki pedig saját akaratából. (Zizi77 hozzászólását pedig pláne nem értem, mert azt a cikk kifejezetten írja, hogy ilyen helyzetet - amikor nem az anya döntése, hanem külső körülmények kényszerítik - a társadalom többsége elfogad és ráadásul állítólag a kényszerhelyzetet a gyerek is felismeri és pont ettől nem sérül... - olvassatok már!)

    Én az alapgondolattal maximálisan egyetértek. Hagyjuk már egymást békén! Amit a leginkább nem hiszek el: a sok mindenttudó a másikat meg/elítélő überanya tényleg annyira aggódik a MÁSIK gyerekéért? Vagy csak jó érzés ítéletet mondani?

    Mindkét gyerekem mellől 1 éves korukban mentem vissza dolgozni. Mindenféle anyagi kényszer nélkül. Nyugodtan ülhetnék otthon, csak nem volt kedvem - szeretem a munkám és fontos nekem, hiányzott nagyon, mindkétszer. (Annyi szerencsém van, hogy saját céget viszek, alkalmazottakkal, tehát ki tudok alakítani agamnak egy viszonylag rugalmasabb munkaidőt, amibe belefér, hogy délután abbahagyom és este újrakezdem.)
    Nagyon sokszor néztek rám emiatt nagyon furán - más anyukák. Még furábban, amikor nem próbáltam a döntésemet külső körülményekre fogni. Modjuk engem ez nem zavar... :)

  • 2013.09.10 11:21:45Sussudio

    Babó,
    látom, más is észrevette, hálistennek...

  • 2013.09.10 11:28:40Sussudio

    "a legnagyobb tévedés pedig, hogy a gyereknek egy személy kell, aki szereti, gondozza. mert valójában egy NAGY, szerető család kell neki, az egy személy csak a minimum, nem az ideális állapot."

    Ezzel maximálisan egyetértek, azzal kiegészítve, hogy sajnos ez az ideális állapot is keveseknek adatik meg és nem hiszem, hogy el kell siratni azon gyerekek lelki üdvét, akiknek mégsem.

    Az ideális állapot nem elérése nem jelenti azt, hogy nem lehetünk boldogok és kiegyensúlyozottak. Legfeljebb több kompromisszum kell hozzá.

  • 2013.09.10 11:42:44babó

    Sussudio

    persze. azt akartam csak ezzel mondani, hogy élesen szembeállítják a két állapotot: anyával otthon 24 órában, ez tökéletes és eleve elrendelt vs. bölcsiben valamennyit, (függetlenül attól, hogy hány évesen kerül be, mit kap a családtól a fennmaradó időben, stb) na ez maga a pokol, roncs lesz a gyerekből. pedig az otthon anyával is egyfajta "csonkolt" állapot. megkockáztatom, ha nagyon elszigetelt a család, iszonyú őrjítő és unalmas lehet már egy nagyobbacska babának/gyereknek és az anyának is.

  • 2013.09.10 12:13:58Verghaust

    A korai bolcsodebe menetel kerdes korul kialakult rinyalasra a legpasszentosabb kifejezes: white people's problem.

  • 2013.09.10 12:27:38Sussudio

    Babó,

    igen, értettem, hogy erre gondoltál és teljesen egyetértek.
    Egyébként szerintem két tényező még mindenképpen "játszik". Egyrészt azt gondolom, hogy a gyerekek közt - éppúgy mint az anyák közt - van különbség. Az egyik gyerek személyiségére jó hatással lehet, ami a másikra rossz hatással - mások az igényeik. Ez nyilván az életkor előrehaladtával egyre jobban jelentkezik: elhiszem, hogy egy hat hónapos igényei még kb uniformizálhatóak, de a két éveseknél már biztos, hogy van különbség. Cozuval egyetértek abban, hogy valószínűtlen, hogy bölcsis korú gyereknek napi 10 óra "társaságra" legyen igénye, de szerintem ebben az életkorban már sok gyereknek van kisebb-nagyobb igénye vele egykorúak társaságára - persze erre megoldás lehet a játszótér agy heti 2-3X családi napközi is, csak azt akartam kihozni belőle, hogy nem hiszem, hogy minden gyerekre beállítható eleve elrendelten jó vagy rossz dolgok lennének.

    Másrészt hamár bölcsiben kell/akar valaki gondolkodni, ott is ezer féle van. Nehezen összehasonlítható pl egy 4-5 fős csoportokkal működő privát napközi egy 15 fős államival. Nem azt akarom mondani, hogy az minden szempontból jobb vagy rosszabb. Egyszerűen más.

    Már csak ezek miatt sem lehet fekete-fehérben gondolkodni ebben a témában (sem:).

  • 2013.09.10 12:30:08Sussudio

    Verghaust,

    igen. És ehhez tartozik, hogy szerintem az ekörül kialakult problémázással keltett rossz érzések, lelkifurdalások, lesajnálások, saját magatartás felmagasztalása stb. valójában sokkal több frusztrációt okoz gyermeknek és anyának egyaránt, mint önmagában az a tény, hogy megy-e bölcsibe a gyerek vagy nem...

  • 2013.09.10 13:05:54www80

    szar ez a cikk, zavaros és előítéletes:-) ja és tényleg túúúl hosszúú:-)

  • 2013.09.10 13:08:53bungics

    GiaMarie, azt is tedd hozzá, hogy sokan pedig (többen, mint hiszik magukról) jobban tennék, ha otthon maradnának. Ez így fair.

  • 2013.09.10 14:00:47Zamat

    azért van annak némi pikantériája, hogy cozumel posztot ír ide, a vastagbőr szakmai követelmény ezek szerint.

  • 2013.09.10 14:26:07Mille38

    2013.09.09 19:24:20 csakférfi
    Kár, hogy nem erről szól a poszt.

    2013.09.09 19:29:17 Parmezanidész
    Egy nő munkában tölthető ideje élete során mondjuk 23 éves korától 65 éves koráig 42 év. Ebbe azért már beleférhetne 4-5, akár 10 olyan év is, amikor CSAK gyereket nevel (feltéve, hogy ezt jól csinálja). Mondjuk abból a célból, hogy normális legyen a következő generáció, ne tiszta zombi, elidegenedett, elvetettség-érzéssel küzdő pszichotikus, aki ráadásnak még a menzakajától beteg.

    A maradék 32-35 évben még mindig bőven elég GDP-t termelhet egy nő (is).

    2013.09.10 11:20:14 Sussudio
    Üdítő volt olvasni a hozzászólásodat, végre valaki, aki érti a szöveget. A többi mintha egy másik posztra válaszolt volna...

  • 2013.09.10 14:44:00MadalinaRita

    Akkor elnézést, az a rész tényleg nagyon zagyva.

  • 2013.09.10 14:59:16cozumel

    verghaust,

    így is lehetett volna mondani, de hát az posztnak kevés :D

  • 2013.09.10 15:06:15cozumel

    zamat, tudod, van az a pénz :)

  • 2013.09.10 18:57:15ABC123456

    Hmmm, a szerző visszatérően ostorozza en block a feministákat, ami nekem nagyon nem tetszik.
    A feminizmus és vívmányai ugyanis nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy nőnek ma esélye legyen megszületni egyáltalán a Földön, és emberhez méltóan leélni az életét.
    Ezért az a szerző, aki a feminizmust szidja, az általa feministának gondolt (csúfolt...) embereket ostorozza a sajtóban, óriási károkat okoz.
    Ezzel a szerző tökéletesen megvalósította az élő példát arra, ami ellen szólni akart, nevezetesen hogy itt állítólag humanista a humanistának vájja ki a szemét.
    Nő szidja mint csoportot a nőjogi elveket és aktivistákat,
    Ha pedig férfi a szerző ( szófordulatai és nőellenes attitűdjei alapján én bizony annak tételezem),
    akkor meg ezzel bizonyítja ékesen, hogy nincs különösebb oka a nőket féltve megszólalnia, hiszen olyan alapvető humanista elveket gyaláz, mint a nőket ebben a világban némileg segíteni tudó feminizmust.

  • 2013.09.10 19:04:44ABC123456

    A szerző eléggé furcsa módon a gyermekgondozást kizárólag a nő feladataként pozicionálja.
    Elárulom : NEM AZ.
    Sikereket e téren a skandinávok már sokat elértek,
    nem tudom, az űbermacsó magyar virtus mikor fogja ezt észrevenni. Félek, hogy késő lesz.

  • 2013.09.10 19:22:12cozumel

    nem.
    a szerző azt a fajta feminizmust kritizálja, ami magyarországra jellemző. illetve bizonyára van másfajta is, csak az nem kap nyilvánosságot.
    továbbá a szerző az a fajta feminista, aki a nőket is felelősségre vonja a saját hátrányos helyzetükért, nem csak a férfiakat.

    a kritika nem szidás, nem ostorozás, nem az oviban vagyunk.

    a szerző azzal is tisztában van, hogy a gyermekgondozás nem kizárólag női feladat, de amig a nők többsége IS annak tartja ÉS számonkéri a többi nőn, addig a férfiaktól hiába várunk változást. nem lehet azt felszabadítani, aki nem akarja, ezt megirták már a tamás bátyában is, meg a harry potterben is.

  • 2013.09.10 19:22:27csutkababa

    ABC123456
    Megjött a cikkben említett passzív-agresszív vérfeminista. Kérlek, próbáld értelmezően olvasni: coz annyit írt, ne ekézzünk senkit, akár beadja, akár nem adja be.Főleg nők ne ekézzük egymást. és ne kelljen már ideológiát gyártani, ha nem az éhenhalás ellen kell menni dolgozni.

  • 2013.09.10 19:41:49zsírmalac

    Mille38

    "Ebbe azért már beleférhetne 4-5, akár 10 olyan év is, amikor CSAK gyereket nevel (feltéve, hogy ezt jól csinálja)."


    "Mondjuk abból a célból, hogy normális legyen a következő generáció, ne tiszta zombi, elidegenedett, elvetettség-érzéssel küzdő pszichotikus, aki ráadásnak még a menzakajától beteg."
    Vajon azon országokban, ahol nincs többéves gyes, a gyerekek mind elidegenedett, pszichotikus, allergiás zombik volnának?
    Nem hinném.
    Ilyen alapon a gyes 1969-es széleskörű bevezetése előtt is zombi volt a legtöbb gyerek.
    Szerintem kiegyensúlyozott, boldog szülőnek kiegyensúlyozott, boldog a gyereke. Ha ehhez az kell, hogy az anya dolgozzon, akkor úgy, ha főállású anyaként találja meg a boldogságát, akkor úgy.

  • 2013.09.10 19:43:32Hicudzsi

    Elgondolkodtató, hogy egy ilyen poszt után is olvasunk ilyet: "munkanélküliséget választhattam volna, és a társadalmon való élősködést". (Visszaköpködni sem ér)
    vagy ott van Csucsundra vicce - nem muszáj ám elkezdeni ezzel takarózni, nem kell azonnal védekezni.

    A dolog lényege pontosan az, hogy hagyjuk már a picsába a másik gyerekét/életét/méhét mert nincs közünk hozzá és ne akarjunk mi sem folyton magyarázkodni/mosakodni mert másoknak meg ahhoz nincs köze,.

    Ennyi.

  • 2013.09.10 19:43:34zsírmalac

    Mille38
    Ez lemaradt:
    "Ebbe azért már beleférhetne 4-5, akár 10 olyan év is, amikor CSAK gyereket nevel (feltéve, hogy ezt jól csinálja)."
    Valóban beleférhetNE, ha nem számítana a munkaerő-piacon másodrendűnek már 2-3 év otthonlét után is. Ha nem számítana másodrendűnek azért, mert kicsi gyereke van. Ha nem számítana másodrendűnek, amikor már "öreg". Ha...

  • 2013.09.10 19:45:27zsírmalac

    "a szerző azzal is tisztában van, hogy a gyermekgondozás nem kizárólag női feladat, de amig a nők többsége IS annak tartja ÉS számonkéri a többi nőn, addig a férfiaktól hiába várunk változást. "

    Pontosan.

  • 2013.09.10 20:47:12Andi1234

    Szeretném, hogy ha nem csak a szélsőségeket venné mindenki figyelembe. Nagyon sokan abban a cipőben vagyunk, hogy itthon maradunk a gyerekkel, mert NINCS bölcsöde a körzetünkben ( Budapest agglomerációja), másikba pedig esélytelen bekerülni. Maradna a csana, de ha azt kifizeti az ember sok esetben alig, vagy semmi sem marad a fizetéséből. Bocs, de nem fogok GDP-t termelni azért, hogy az általam megkeresett pénzt kifizessem arra, hogy valaki helyettem vigyáz a gyermekemre.
    A másik ami szintén sokunkat érint, hogy nincs normális részmunkaidős állás, hiába is kampányolnak mellette. Azaz bocsánat van, de pl. a kereskedelemben, ahol minimálbért kap az ember, természetesen annak a 6 órás megfelelőjét. Ha ebből leszámoljuk a munka miatti plusz költségeket (bérlet, gyerek étkezési díja, stb...), akkor annyi marad, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy megéri-e.

    A megoldást csak abban látom, ha végre a munkáltatók hajlandóak lesznek bevezetni más területeken is a részmunkaidős foglalkoztatást és megoldást találnak végre a gyerekek napközbeni felügyeletére (akár több állami bölcsi, akár céges gyerekfelügyelet a nagyobb cégeknél). A mi cégünknél (pénzügyi terület) kb. 50 anyuka lelkesen vissza menne dolgozni rögtön.

  • 2013.09.10 21:03:00cozumel

    Andi1234

    ebben tökéletesen igazad van, ez kb ugyanannak az éremnek a másik oldala. viszont azért jó, hogy felhoztad, mert sok esetben pont az ilyen területeken mennek vissza a nők nagyon korán, hiszen mondjuk egyetlen foglalkoztató van távol-s közel. és igen, lehet, hogy egy ilyen kisvárosban, faluban azt mondja a főnök, hogy timikém, ha vissza tudsz jönni fél év mulva, akkor te leszel a művezető, megérdemled. de értsd meg, hogy tovább nem tudunk várni rád.

    és lehet, hogy timike családjában ez havi plusz huszas lenne csak, de az pont kell ahhoz, hogy mondjuk a dohos albérletből egy szellősebbe költözzenek. vagy hogy fel tudják újítani a fürdőszobát, és nem karrarai márvánnyal, csak a legolcsóbb csempével.

  • 2013.09.10 21:24:46babó

    Andi1234
    ezzel csak egy baj van: a gyes nem más, mint bújtatott munkanélküliség. papíron jól néz ki, meg verhetjük a mellünket, hogy milyen piszok jó a gyerekeinknek (de nem, mert apa 12 órát dolgozik, anya meg becsavarodik).
    amíg nem dübörög a gazdaság, addig nem lesz pl részmunkaidő sem, mert "odafenn" nem változtatják meg úgy az adórendszert, hogy a munkáltatóknak megérje részmunkaidősöket felvenni. mert akkor aztán a sok anyuka visszamenne dolgozni, és rúghatnának ki további tömegeket.
    hát így. so it goes

  • 2013.09.10 21:31:14cozumel

    lehet ezt úgy is megoldani, hogy megéri részmunkaidőst is, meg teljes foglalkoztatottat is felvenni. igény van mindkettőre, tehát még akár jól is járhatna a munkáltató és munkavállaló is.
    például részmunkaidősnek nem jár egy csomó benefit, pl lakhatási támogatás, kajajegy, vagy mondjuk a cég termékéből csak 1o% os kedvezményt kap, nem 4O%ost.
    de ezek azok a kompromisszumok, amivel egy magyar nő is szívesen kiegyezne, azt hiszem. cserébe dolgozhatna csak heti 2O órát, ami a gyes-gyednél mondjuk mégis több lenne.

  • 2013.09.12 14:32:25Sadist

    ABC123456 2013.09.10 18:57:15

    Kevered a jogos kritikát az ostorozással. A feminizmustól a nők nem kaptak mást, csak egy intoleráns ideológiát, ami nem tűr meg magán kívül semmit. A kommentedből is nagyon jól látszik a "ha nem velünk, akkor ellenünk" felfogás.

    "Nő szidja mint csoportot a nőjogi elveket és aktivistákat,"

    Milyen nőjogi elveket szid a szerző? Pont, hogy azon alapvető emberi jogok mellett áll ki, hogy mindenki azt kezdjen az életével, úgy vállaljon gyereket és úgy dolgozzon, ahogy akar.

    "olyan alapvető humanista elveket gyaláz, mint a nőket ebben a világban némileg segíteni tudó feminizmust."

    Feminizmus előtt is volt élet a nők számára. Nem éltek elnyomásban, mint ahogy azt a feminizmus próbálja beállítani.

  • 2013.09.12 14:37:56Sadist

    ABC123456 2013.09.10 19:04:44

    "A szerző eléggé furcsa módon a gyermekgondozást kizárólag a nő feladataként pozicionálja.
    Elárulom : NEM AZ.
    Sikereket e téren a skandinávok már sokat elértek,"

    Én azt kurvára nem nevezném sikernek, hogy a férfiakat kötelező GYES-re kényszerítik. Ilyenkor hol marad a választás szabadsága? Vagy az csak a nőknek jár?

  • 2013.09.14 13:50:37zsírmalac

    Sadist
    "Nem éltek elnyomásban, mint ahogy azt a feminizmus próbálja beállítani."
    Nem, csak néha pofánvágták őket, hogy tudják, hol a helyük.

  • 2013.09.14 13:59:48zsírmalac

    Sadist
    " Ilyenkor hol marad a választás szabadsága? Vagy az csak a nőknek jár? "
    A rendelkezés lényege, hogy a szülőknek kötelező.
    Nem igaz, hogy a a férfinak kötelező "gyesre" mennie, csak elesik a család a 16 hónapnyi állami támogatástól, ha nem vállalja legalább két hónapra. Ha jól keresel, és derogál gyesre menni, nem muszáj. Nekik általában nem derogál, sőt szívesen mennek, ez a felfogásbéli különbség.

  • 2013.09.14 14:01:53zsírmalac

    Amúgy kicsit vicces ez a vekengés a "gyes" miatt. Mi kifogásod van ellene, ha nem az, hogy alantas dolog(nak tartod)? Az anyukák állítólag nem csinálnak semmit otthon, kész üdülés, nem?

  • 2013.09.15 09:51:00GiaMarie

    Ebben van egy kis Murphy is.Nyilván,szalag mellől,alulfizetett,alacsony presztizsű,monoton munkából mindenki szeretne inkább 3 évig GYES-en maradni,ha nem szelet kenyérre kell a pénz.Nem hiszem,hogy ezért bárki kárhoztatható lenne.Pl egy brutto 150-170-es fizetésért két várossal odébb járni dolgozni ugyanannyi bevételt hoz,mint otthon lenni GYED-en.Ezek után nem kárhoztatnám,aki otthon marad.Lássuk be,az ebbe a bérsávba eső állások kevés kivételtől eltekintve nem azok az inspiráló,kellemes munahelyek,ahova az ember alig várja,hogy visszatérhessen.
    Másik oldalról,a jó szakmával rendelkező,vagy saját vállalkozást vivő,netto 200 fölött keresők részéről érthető a vágy,hogy mennének vissza.Ezek nagyobb részt már kellemes,nem robotolós munkakörök.Ugyanakkor ezeknek,a jellemzően jobb körülmények közt cseperedő gyerekeknek sokkal nagyobb sokk lehet egy állami bölcsöde légköre...

  • 2013.10.13 21:56:35Attila Cerveza

    Vannak benne jó részek, de egy kicsit zavaros. Mondjuk ki bátran.. A feminizmus egy nagyon csúnya elmebetegség!

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta