SZÜLŐSÉG

Mit tegyek? A gyerek elhallgatja a jegyeit!

2013. szeptember 4., szerda 10:28

Az iskola megkezdésével egyre nagyobb teher nehezedik a gyerekek vállára: nem csak maguknak akarnak megfelelni, hanem a tanároknak, osztálytársaknak, na és persze a szülőknek is. Sőt, leginkább az utóbbiaknak, így nem ritka, hogy olykor-olykor nem mondanak el nekik mindent. Az ok persze többféle lehet, de bármi is álljon a háttérben, szinte nincs olyan diák, aki ne hazudott volna legalább egyszer az iskolai teljesítményét illetően.

Ilyenkor persze kreatívabbnál kreatívabb módszereket találnak ki, csakhogy a szülőknek ne kelljen szembesülni a rossz osztályzatokkal, beírásokkal.

„Mivel nem akartam, hogy a szüleim tudomást szerezzenek a rossz jegyeimről, általában két ellenőrzőm volt: az egyikben voltak a valós osztályzatok, míg a másik volt a szülői ellenőrző. Mondanom sem kell, abba finoman szólva is szelektáltam”

„Én rendre nem mondtam el a szüleimnek a rossz jegyeimet, így nem egyszer megesett, hogy bizonyítványosztáskor nem kis meglepetést okoztam nekik. Mivel persze ekkor nagy veszekedések és lecseszések voltak, egy félévi bizonyítványosztás után az egyik jegyemet szépen megmásítottam. Persze lebuktam”

„A mi osztályunk a hamisítást profi szintre fejlesztette: mi nem csak az ellenőrzőben lévő jegyeket változtattuk meg, hanem a naplóban lévőket is. Rendszerint az egyeseket javítottuk át négyesre. De volt olyan is, hogy plusz jegyeket írtunk bele, amikor egy-egy tanár valamiért kiment a teremből. Ügyesek voltuk, sose buktunk le!”

„A jegyeimmel soha semmi probléma nem volt, mivel alapjáraton jó tanuló voltam. A probléma az inkább a magatartásom volt az iskolában, ugyanis nem tudtam magam lekötni az órákon. Ezért persze állandóan kaptam a beírásokat a tanároktól, sőt, nem egyszer az igazgatótól is. Anyut ezzel természetesen mindig kiakasztottam, ezért amikor már meguntam a folytonos veszekedést, egyszerűen nem mondtam el, ha intőt kaptam, az aláírást meg megoldottam magam. Amikor kiderült, onnantól már sajnos külön levelet kapott anyu.”

Ilyen és ehhez hasonló sztorikról igen gyakran hallani, a gyerekek körében azért, mert a legújabb, legjobb módszerek szélsebesen terjednek, a felnőtteknél pedig azért, mert egymásnak panaszkodnak, ha a gyerek átvágta őket. Persze a legtöbbször ilyenkor jön a büntetések arzenálja, a távirányító elkobzásától kezdve, a szobafogságon át, a pár napos „szeretetmegvonásig” mindent bevetnek a szülők, csak hogy többé nem forduljon elő ilyen. De vajon elég ennyi?

Nem csak a gyerek a hibás

Persze magát a konkrét bűnt nem a felnőtt követte el, hiszen nem ő hazudott, vagy hallgatta el dolgokat, azonban a szülő épp olyan  hibás a történtekben, ugyanis a gyerek valamiért nem mert, vagy nem akart őszinte lenni.

"A jegyek elhallgatása mögött eleve ott rejlik a probléma: az osztályzat jeleníti meg a szülő szemében, teljesítette-e az elvárást a gyermek. Holott inkább a befektetett energiát kellene értékelni. Olykor egy hármasért többet küzd a gyermek, mint a könnyebb tantárgyból vagy engedékenyebb tanárnál az ötösért. A szülőnek nem a jegyek alapján kellene tájékozódni, és mérsékelt jelentőséget kellene tulajdonítani nekik.

Sokkal fontosabb, hogy lássa, mi történik gyermekével az iskolában és otthon, mi okoz számára sikerélményt és nehézséget. Ha szükséges, így időben tud segíteni, és nem utólag kell aggódni a jegyek miatt. Ha mégis megtörténik, hogy a szülő a bizonyítvány láttán értesül a problémáról, ne azt állítsa fókuszba, hogy lehet, hogy kettesre zárták le a csemetét, miközben egy hete azt állította, négyesre áll, hanem azt próbálja kideríteni nyugodt hangnemben, nem hibáztató módon, mi történt, mi tartotta vissza attól, hogy szóljon."- mondja Cziglán Karolina pszichológus.

Tehát ha eseteg kitudódik, hogy a gyereke elhallgatott valamit, akkor persze amellett, hogy elmondja neki, hogy nem szép amit tett, próbálja meg feltárni az okát, hogy miért is hazudott. "Vajon  túl nagy elvárásaim vannak felé?"  "Túl kemény megrovásban részesül a rossz jegyek és beírások miatt?" "Nem érzi úgy, hogy nyugodtan és őszintén megbeszélhetőek a problémák?" Amennyiben ezeket a kérdéseket felteszi magának és a gyereknek, és válaszokat is kap rá, akkor nagy valószínűséggel kitudódik, miért is hallgat el dolgokat a csemetéje, így ha az alapproblémán közösen dolgoznak, akkor a későbbiekben egyre ritkábban, majd sose lesznek ilyen és ehhez hasonó lódítások.

Ön szerint kinek a hibája, ha a gyerek elhallgatja a jegyeit?

  • 190
    A gyereké
  • 528
    A szülőé
  • 73
    A tanáré
  • 48
    A többi gyereké

Sajnos azonban van, hogy a gyerekek egymás közt szítják a feszültséget, mivel meglehet, hogy egyikőjük testi fenyítésben részesül a rossz jegyek miatt, és ennek híre bizony elterjed. Éppen ezért a többiek el kezdenek félni,  nehogy náluk is előfordulhasson hasonló, így inkább hallgatnak. Természetesen ha őszinténleül megbeszélni gyermekével a dolgokat, akkor erre is fény derül. Ebben az esetben persze biztosítani kell őt arról, ilyen soha nem fordulhat elő.

E-napló, e-ellenőrző a megoldás?

Hogy a szülők minden esetben értesülhessenek a gyerekük tanálmányi eredményeiről,egyre több iskolában bevezették az úgynevezett elektronikus naplót és ellenőrzőt. Az e-ellenőrzőhöz a szülők kapnak egy jelszót, majd azzal belépve megtudhatják a valós osztályzatokat. Az e-napló pedig a pluszban beírt, az eltávolított vagy átírt jegyek problémájára nyújt megoldást.

Sokan ennek örülnek, hiszen így kiküszöbölhető az, hogy ne szerezzenek tudomást a jegyekről, azonban nagy számban vannak azok is, akik úgy gondolják, ezzel csak a szülő-gyerek bizalmatlanságot alapoznák meg, ezért ők inkább bele se néznek. Ön mit gondol erről?

Ön szerint jó ötlet az e-ellenőrző?

  • 348
    igen, hiszen így megtudhatom a gyerek osztályzatait
  • 165
    igen, mert így nem lehet a jegyeket kozmetikázni
  • 184
    nem, mert megbízom a gyerekem szavában

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.09.04 11:40:49kukukac

    Üdvözlöm a témát !! DE

    Olyan jó tippeket lehet olvasni a jegyek hamisításához, hogy jövő héttől lehetséges, hogy ha a gyermekem is elolvassa ezeket akkor élni fog valamelyikkel.
    GRATULA

  • 2013.09.04 11:55:29Frengi

    Engem a gyerekem még a szünetben felhivott, vagy smst küldött, ha valami gáz volt. Nagyon jól tudta, hogy mire hazaért már elszáll a mérgem, és mire a tanár felhív én már tudom az ő verzióját, tehát nem vagyok lépés hátrányban vele szemben.
    Amikor már csak alá kellett írni, már csak az együtt érzés maradt a szegény szerencsétlen gyerekkel, és a megoldás keresése, hogy hogyan lehetne kijavítani a dolgot.

    Ezzel szemben én eltitkoltam annak idején amit lehetett, mert mindenféle kérdezés nélkül kíméletlenül megvertek szinte mindenert, nem érdeklődtek, hogy hogy volt, automatikusan a tanárnak volt igaza. A tanáraim tudták ezt, és élvezettek írtak be szinte minden faszságért, lány voltam, csak a fiúkat verhették következmények nélkül az iskolában.

  • 2013.09.04 12:18:24Lova

    A Szent István gimnáziumban elektronikus ellenőrző van, a tanár beírja a jegyet, a szülő meg az interneten ellenőrizheti. Ez megszünteti a gyerek mint postás szerepét.
    Az alapprobléma persze ettől nem oldódik meg, a nem őszinte kapcsolatot meg kell próbálni helyreállítani.

  • 2013.09.04 16:00:59Ha szeretnéd avatart a hozzászólásaid mellé

    Lova
    "Ez megszünteti a gyerek mint postás szerepét."
    Mintha az iskolának tanulna a gyerek :D

  • 2013.09.04 16:46:29cöcke

    Nem tudnék választani kinek a "hibája" ez igazából; a gyereké, a szülőé vagy a tanáré. Saját példám: ált suli felsőben az addig kiegyensúlyozott családunkban problémák merültek fel, a szüleim feszültek voltak és egyébként is nagyon szigorúan vették a tanulást. Az volt a mottó,hogy "mondd el, ha rossz jegyet kaptál, hogy tudjunk segíteni, nem lesz belőle baj" Elmondtam, MINDIG hatalmas lecseszés járt érte, megtámogatva azzal,hogy mekkorát csalódtak bennem. Naná,hogy egyre gyakoribbak lettek a jegy eltitkolások, átírások...stb.
    Hetedikes koromra annyira elharapózott a dolog, hogy az ofő előtt is kitudódott egy fogadóórán, aki "kiváló" pedagósusi érzékkel, azt a megoldást választotta, hogy nyilvánosan megszégyenített az egész osztály előtt. Nem hívott be külön, nem akarta kideríteni mi lehet a háttérben, csak beégetett az osztálytársaim előtt. Még így 20 évvel később is összerándul a gyomrom,ha eszembe jut és haragszom rá, nagyon.

  • 2013.09.04 19:36:19Felicitasz

    Cöcke, megválaszoltad pedig a kérdést: a szülő hibája. A családi feszkótok kicsapódott arra is ahogy a szüleid a tanulmányi eredményedet kezelték, tipikus bort iszik vizet prédikál helyzet alakult ki. Mondd el nyugodtan, bízhatsz bennünk. Elmondod, lecsesznek és kifejezik hogy csalódtak benned, ahelyett, hogy tényleg segítően állnának hozzá és éreznéd hogy valóban bízhatsz bennük.

    A saját kölköm még csak hatéves, de ez az egyik mérőfaktorom a családi bizalomszintről, hogy elvállalja-e a hülyeségeit azonnal. Ha titkol, mismásol, hazudik, akkor túl szigorú vagyok/ voltam mostanában. A "túl szigorú" is legalább kétfélét jelent - lehet, hogy tulképp minden oké az elvárással, és csak a nemtetszésemet kellene másképp kifejeznem, mert lehet hogy én nem szánom lelki terrornak de a gyerek annak éli meg. De lehet, hogy eleve túl magas az elvárás és csórikám egy idő után nem akar állandóan a nemtetszésemmel szembesülni, tök mindegy, milyen kedvesen van a nemtetszésem előadva.

    Lényeg, hogy a szülő hibája, minél kisebb a gyerek annál inkább 100%ban a szülő hibája. A gyerek bízni akar és azt akarja hogy elégedett legyek vele, nekem ehhez kell az érzelmileg biztonságos légkört megteremtenem. Ha nem megy, arról én tehetek. A nagyobb gyerek meg úgy fogja kezelni saját magát meg a nagy marhaságait, ahogyan tőlem megtanulta. Ha a hülye kiskamaszt azonosítom a tanulmányi eredményével, és aztán ő ennek tükrében próbálja megvédeni tőlem az önértékelése maradékát, az nem a hülye kiskamasz sara.

  • 2013.09.05 00:32:18ne vada

    Szerintem is nagyon nagy százalékban a szülők "hibája".
    Tetszik a "családi bizalomszint" kifejezés, Felicitasz!
    Én sose voltam kitűnő, de még négyes tanuló sem. Lusta voltam és szétszórt. Egészen nyolcadikig nem volt intőm rosszalkodás miatt, mindig csak olyanokért kaptam beírást, hogy otthon hagytam a felszerelést. A szüleim elég lazán vették a témát. Tudták, hogy mi érdekel, milyen irányban szeretnék majd továbbtanulni - ha azokból a tárgyakból jó/jeles volt a minősítés, a többinél már csak az volt az elvárás, hogy "görbüljön" a jegy. A cuccok otthon felejtéséért magukat hibáztatták, egy-egy beírás után pár napig odafigyeltek, amikor bepakoltam a táskámat, aztán valahogy elfelejtődött a téma - egészen a következő beírásig. :)
    Nem azt mondom, hogy az én "beletojós" szüleim legyenek az etalon - de lehet picit lazábban kezelni a sulitémát.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta