no

Védőnő az iskolában: "Nem az a cél, hogy kinyírjuk a gyereket!"

Minden szülő tudja, hogy a gyereik egészsége megőrzése érdekében a védőnőknek csaknem ugyanolyan nagy jelentőségük van, mint az orvosoknak. A kicsik életét jóformán a születésüktől fogva jó darabig figyelemmel kísérik, ami az iskolai évek alatt sem ér véget. Egy, a Díványnak nyilatkozó védőnő arról mesél, milyen feladatok is várnak rájuk az óvodai falakat elhagyva.

Sokszor az az érzésem, hogy a védőnő olyan, mint valami titkosügynök: ott van a háttérben mindenhol, ahol gyerek van, figyel, őriz, tanácsol, vizsgálódik és információt gyűjt.

Az óvoda után az iskolában sem maradnak a gyerekek egészségügyi őrangyal nélkül, folytatják a munkát az iskolavédőnők. A mi munkánk már más, mint egy körzetben dolgozóé. Vannak kötelező és „szorgalmi” feladatok. Az első – ami miatt következetesen csak bogarászó-nőnek hívnak az elsősök eleinte – a tetvesség szűrése. Védőnéni kapja magát a papírjaival együtt, és végigböngészi a tanulófejeket. Ha „érintettséget” talál, akkor pedig írja a csinos kis levelet a kedves szülőnek, aki szegény rögvest a szívéhez kap, de sajnos – nekem ez is dolgom.

Ettől szívderítőbb munka a szűrővizsgálat. Rendelet szerint a páros osztályokat vizsgáljuk, orvos és védőnő is, ki-ki a jogszabályban rárótt részét. Jobb esetben az iskolának van saját rendelője, rosszabb esetben vizsgáltam már könyvtártól a napközis teremig mindenhol. A lényeg ugyanaz: amíg a gyerek gerince csak kicsit ferdül, addig a dolog könnyebben orvosolható, de ha elhanyagolják... és vonatkozik ez a rövidlátásra és egy sor más dologra is. A talált elváltozásokról a védőnő mindig írásban értesíti a szülőket. Ha szakrendelésre történik az utalás, akkor pedig külön köszönet érte, ha visszajut hozzánk az eredmény, ugyanis – mint minden másról – ezekről is dokumentációt kell vezetni és jelentést kell írni. Mondom én hogy ügynökmunka.

A harmadik feladat: védőoltások szervezése. Sajnos egyre jobban látom én is, hogy a közösségi oldalakon terjedő minden szakmaiságot nélkülöző félinformációknak jobban hisznek a szülők mint annak, aki hosszú évekig ezt tanulta és ez a munkája. Konkrétabban: frászt kapok attól, mikor aggódó anyuka felhív, hogy: „Ez az az oltás ugye, amitől lebénul a gyerek?!” Persze anyuka, láthatja a fél város tolószékben gurul – lenne a válaszom szívem szerint, de inkább elemzésbe kezdünk, amiből kiderül mit hallott és honnan és miért nincs úgy. Nem, nem az a cél, hogy kinyírjuk a gyerekeket vagy autistává tegyük, vagy néha nem is tudom. Hanem, hogy mondjuk ne legyen kanyarós, és ne haljon bele mint jópáran tavaly Bulgáriában.

Iskolában 6. osztályban kanyaró-rózsahimlő-mumpsz és tetanusz-torokgyík-szamárköhögés oltást kapnak, ez 2 szuriba van sűrítve. 7 osztályban Hepatitis B. oltás jár. Senkinek ne legyen illúziója: több tanulóm is van, akik a szülő májgyulladás betegsége miatt kaptak anno babakorukban már ilyen oltást, tehát a vírus nagyon is élő és indokolt ellene a védekezés. Ez ugyan egy szuri – de kétszer. Év elején és év végén egy-egy. Igen, erről is kap papírt a szülő, mert elsősorban papírgyártó-nők vagyunk és csak másodsorban védő-nők.

Még maradt egy feladat: az egészségnevelés, és ez talán mind közül a legfontosabb, hisz így védhet igazán a védőnő, márha a kedves tanuló hagyja magát. A témák évfolyamonként változnak, megkötés nincs, sokszor egyeztetünk az osztályfőnökökkel miről is szóljon. Például ha jelzik, hogy a 7. osztály nagyon szerelmes, akkor előszedjük a fiókból a nyolcadikos felvilágosító órát és sokkal lazább formában kapják meg azt a hetedikesek. Ha mondjuk cukorbeteg inzulinos elsős kis  tanuló érkezik, akkor érdemes szólni, hogy foglalkozhasson az osztályban egy kicsit ezzel a dologgal. Másképp fognak tekinteni utána rá ha tudják-értik mi is ez, sokkal elfogadóbbak lesznek. De van külön drogprevenciós vagy dohányzás, alkoholmegelőző óra is.

A napközis foglalkozás vagy a versenyre /elsősegély, babagondozás/ felkészítés már szorgalmi feladat, de kétségkívül nagyon hálás dolog, sokszor a tanulók még évek múltán is emlegetik az ott szerzett élményeket, nem egy gyerek volt, aki a hivatását szerető, lelkes kolléganő hatása miatt lépett később egészségügyi pályára.

Mindezen feladatoknak pedig – ahogy fentebb írtam – szép nagy körmöléses háttérmunkája van. Nekem fanatikusnak a kedvencem a tanulók kartonjainak kérése, postázása. Egy ilyen dokumentáció a tanulót jó esetben az óvodától a középiskola végéig elkíséri, rögzítve benne születési adatoktól kezdve, az oltásain át, az óvodai vizsgálatokon keresztül egészen az iskolai kétévenkénti mérések eredményééig minden. Így szeptemberben kérjük el egymástól a pici elsősök és az óriásira nyúlott kilencedikesek, és küldjük kérésre a volt nyolcadikosok és persze az iskolát váltók lapjait. Néha az az érzésem, hogy a Posta félig csődbe menne nélkülünk annyi papírt utaztatunk az országban.

Habár az iskolavédőnőkről tudnak az emberek a legkevesebbet, mégis úgy gondolom, hogy egy jó kolléganő itt aranyat ér. Ő még akkor tudja „ elkapni” a nem kívánt terhesség megelőzését, amikor nekem körzetből még semmi ráhatásom nincs az ügyre.  Na és ki más foglalkozik a fiatalok „terelgetésével” drogügyileg? Vagy cigiügyileg? Kihez menjen a langalétra kamasz szégyenlős kérdéseivel, panaszaival, ha szüleitől nem meri, barátai nem tudják, az orvostól zavarba lenne, a gugli meg össze-vissza ír mindent? Ilyenkor nagyon jó egy univerzális jolly-joker, az iskolavédőnő, ott valamelyik folyosó végén a rendelőben, aki nem orvos, de mégis szakmai és nem barát, de mégis meg lehet benne bízni.

Oszd meg másokkal is!
no
Mustra