Az elhízás az egész világon hatalmas méreteket öltött, annak ellenére, hogy egyre többen fektetnek – vagyis próbálnak fektetni- nagy hangsúlyt az egészséges életmódra. Sajnos a nagy súlyfelesleg nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is érinti. Persze ők még nincsenek tisztában ennek egészségügyi következményeivel, így a szülőknek kell hatni rájuk- persze csak akkor, ha hajlandóak meglátni, illetve elfogadni azt a tényt, hogy gyerekük kövér.
Az angol National Health Service nemrégiben felülvizsgálta szabványlevei szövegét, amit a szülők kapnak, ha a gyerekük az iskolai szűrések alapján túlsúlyos vagy elhízott. Az új irányelv szerint a szülőket nem szabad sokkolni azzal, hogy gyermekük kövér, így a negatív jelzők helyett a inkább pozitívakra kéne fókuszálni.
Angliában az iskolai mérések eredményét,köztük a gyerekek testtömeg indexét levélben közlik a szülőkkel, így megtudhatják, szükséges-e valamilyen életmódbeli változtatás náluk. Emellett pedig az összes gyerek adatait - anoním módon - országosan is összesítik, innen lehet például tudni, hogy Angliában az általános iskolát minden ötödik gyerek túlsúlyosan vagy elhízva kezdni meg, mire hatodikosok lesznek, már háromból egy gyerek tartozik a két kategória valamelyikébe.
Ha csak a kifejezetten elhízott gyerekek arányát figyeljük, az első osztályban nagyjából 9,5 százalék, a ballagó osztályban viszont már 19,2 százalék.
Hülyék ezek? Az én gyerekem nem kövér!
Az, hogy leírják a szülőknek az eredményeket és az életmódbeli javaslatokat szuper ötlet, mivel így képet kaphatnak gyermekük állapotáról. Csakhogy rengeteg olyan anyuka és apuka van, akik nem fogadják el a mérési eredményeket,akik szerint az ő gyerekük egyáltalán nem duci, és egyenesen felháborítónak tartják azt, ha közlik velük a száraz tényeket.
Annyi ilyen panasz érkezett tavaly, hogy a levelek szövegét megmásították, és kiszedtek belőle olyan részeket, mint pl. „Gyermeke erősen túlsúlyos, az orvosi nyelv ezt elhízásnak nevezi". vagy „ Mindez szívelégtelenséghez, illetve a rák néhány fajtájának kialakulásához vezethet”. Az ilyen és az ehhez hasonló szövegek sokakból erős indulatokat váltottak ki.
Egy angol házaspár például teljesen kikelt magából, amikor 6 éves, örökmozgó kislányukat túlsúlyosnak titulálták. Arra hivatkoznak, hogy lenne túlsúlyos, amikor 5 éveseknek való ruhákat is hord. Telekiabálták a világot azzal, milyen felháborító hülyeséget írtak a gyerekükről, aki persze szerintük egyáltalán nem duci. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy kislány ekkor 104 cm és kb. 20,5 kg volt! [Egyikünk nem is extrémen vékonyka lánya pontosan ilyen magas, pont ennyi idős, és 15 kilót nyom.]
Bár az igaz, hogy a gyerekruháknál sokszor életkor szerinti méretezések vannak, de azt érdemes megemlíteni, hogy abból, hogy az adott gyerek a saját korosztályának valókat hordja, vagy sem, még nem lehet következtetéseket levonni a testsúlyára vonatkozóan. Ez főleg az angol, illetve az amerikai méretezésnél becsapós, ugyanis náluk a ruhák általában nagyobbak, mivel nem akarják, hogy a ducibbak ne férjenek beléjük.
Persze minden szülő szerint a saját gyereke a legszebb, a legokosabb, a legtehetségesebb, azonban nem ártana néha objektíven szemlélni őket. Természetes, hogy senki sem szeret szembesülni azzal, hogy a gyereke elhízott, azonban, ha reálisan is látja, akkor elejét lehetne venni a későbbi komolyabb súlyproblémáknak, nem beszélve az egészségügyi hatásokról.
Miért nem látja a szülő a nyilvánvalót a pszichológus szerint?
„A túlsúlyos gyerekek szülei gyakran maguk is hasonló problémával küzdenek, és nem ritka, hogy bagatellizálják az egészségügyi kockázatokat. Ha a családban az evés a fő örömforrás és stresszkezelési mód, nem könnyű szembenézni az elhízás tényével, hiszen nincs más alternatíva a megoldási repertoárban, amire lecserélhetnék az evést.”- magyarázza Cziglán Karolina pszichológus.
„Amennyiben az olyan szülőknek, akik nem akarják észrevenni a valóságot, rokon vagy barát segíteni akar, csak akkor tegye, ha olyan viszonyban van a családdal, hogy a segítség túlnyúlik a puszta információközlésen: "kövér a gyereked". Még ha ez igaz is, a másik fél nem fog tudni mit kezdeni vele. A pozitív lehetőségek felkínálása többet segít, például ha a segítő félnek jó tapasztalatai vannak egy fogyókúrás nyári táborral, és idén is visszamegy oda a gyermeke, felvetheti, hogy menjenek oda együtt a csemeték.”
