SZÜLŐSÉG

Ki neveljen? A szülő, vagy a tanár?

2013. augusztus 13., kedd 13:01

Sok szülő, amint beadja az iskolába csemetéjét, úgy gondolja, hogy ez idáig a nevelés tekintetében mindent megtett, most az iskolai rendszeren a sor. Ezzel szemben vannak olyanok is, akik egyenesen felháborítónak tartják, ha gyermekük viselkedését egy idegen próbálja alakítani. Ön szerint vajon melyik tábornak van igaza? Vagy érdemesebb közösen, a tanárral összefogva nevelni?

A tanár-szülő konfliktus leggyakrabban abból fakad, hogy nincs előre tisztázva, hogy az előbbi meddig szólhat bele a gyerek viselkedésének formálásába, alakításába. Már számtalan olyan történetet lehetett és lehet hallani, amikor a tanár jogosan leteremti a diákot, majd az hazaérve elpanaszolja szüleinek az esetet, akik felháborodva rohannak be az iskolába, és kérdőre vonják a nevelni próbáló pedagógust. (Természetesen vannak extrém esetek is, amikor az oktató durvább testi fenyítést alkalmaz, ekkor persze indokolt mindez). Régebben persze más volt a helyzet, hisz' sokan mondták, hogy ha egy diák pofont kapott a tanártól, akkor a szülő adta a következőt, gondolván, gyermekük biztosan megérdemelte. De vajon ma is ez lenne a célravezető?

Popper Péter egy írásában pont ezt a kérdéskört fejtegette, ahol a következő személyes története olvasható:

Amikor az én fiam először hozta haza azt beírásul, hogy: ,,Tisztelt szülő ! A gyerek számtan órán fegyelmezetlen volt" - elgondolkodtam. Tessék mondani, ennek mi értelme van? Persze, rögtön aláírtam. De én is beleírtam a könyvecskébe: ,,Tisztelt tanárnő! A gyerek vacsoránál nem ette meg a tökfőzeléket."

Ezen a pár soron számtalan tanár felháborodott akkoriban – és most is -, mivel ezzel a pszichológus azt állítja, hogy a szülőknek lényegében semmi közük nincs ahhoz, amit a gyermekük az iskola falai között művel, és az már nem az ő hatáskörük. Így ha a diák rosszalkodik az órákon, akkor azt a tanár oldja meg, pedig legtöbbször a gyerekek viselkedése nem tesz 180 fokos fordulatot, ahogy átlépik az intézmény küszöbét. Persze mivel közösségben vannak, a barátaikkal körülvéve, valamennyivel élénkebbek (pláne, ha unalmasabb órát kell végigszenvedniük), de sosem fordulnak ki teljesen magukból, ami azt jelenti, hogy ha az iskolában rosszak, nem fogadnak szót, feleselnek, akkor valószínűleg otthon is ugyanezt teszik, ami viszont már a szülő asztala. És ugyanez a helyzet fordítva is: ha jólnevelt a gyerek, akkor az órákon sem lesz vele különösebb probléma.

"Nagyon szerencsés helyzetben voltam, mivel a tanári pályafutásom alatt csak ritkán kerültem konfliktushelyzetbe a szülőkkel. Természetesen voltak olyan szituációk, amikor úgy éreztem,  terelgetnem kell a diákokat, ilyenkor négyszemközt leültem velük, és ha kellett, akkor a szülőkkel is. Úgy gondolom, nem szabad egyik félre sem hárítani a nevelést, közös feladat kell, hogy legyen. Szerencsére a legtöbben is így gondolják, és csak párszor volt ebből vita. Például volt, hogy fogadóórán kérdőre vontak az egyik diák szülei, hogy miért kellett kiküldenem az óráról a gyereküket -amikor ő a folyamatos beszélgetésével zavart mindenkit -, pedig neki is joga lett volna ott ülni. Szerintük ugyanis nem nagy dolog, ha órán nem figyel és hangoskodik, és amúgy is: ilyen a természete, ne akarjam megváltoztatni. Ekkor kénytelen voltam erősebben fellépni, mert az lehet, hogy alapból beszédesebb, élénkebb típus, de a többiek figyelmét nem szabad elvennie. Éppen ezért ha valaki nem volt fegyelmezett az iskolában, akkor bizony kiküldtem a folyosóra, ha kellett, akkor többször is."- mondja Katalin, nyugdíjas általános iskolai tanár.

Fogjon össze a tanárral

Gazdag Enikő pszichológus sem ért egyet teljesen Popper Péter elvével, mivel szerinte az ideális az, ha a szülő és a tanár közösen neveli a gyereket.

„A nevelés természetesen a szülők dolga, de fontos, hogy ezt összehangolják a tanárral is, nehogy ellenkező dolgokat csináljanak, tehát ha például az egyik nem enged meg valamit, akkor a másik is ugyanígy tegyen. Persze lehetnek a gyerek életében olyan események, melyekre rosszabbul reagál (pl. a szülők válása), ekkor érdemes beszélni az oktatóval, hogy figyeljen rá jobban, illetve ha magatartásbeli változásai vannak, akkor azok ennek tudhatóak be.

Ezen kívül fontos, hogy fogadóórákon, szülői értekezleteken kommunikáljon négyszemközt is a tanárral, és – főleg az elsőn - beszéljék meg, mi mindent tart fontosnak, illetve kevésbé fontosnak a gyerek nevelésében, mivel mindenkinél mást jelent a rossz viselkedés. Az is egy járható út, hogy úgy választ iskolát, amely hasonló értékeket képvisel, mint ön, így kevesebb lesz az esélye annak, hogy egymásnak ellentmondó nevelést kap a gyerek. Viszont ehhez fontos az is, hogy jól ismerje őt, és tudja, mi viszi őt előre, mi motiválja. Például ha gyermekét az átlagnál jobban megviselik a fekete pontok,és a pozitív megerősítésektől teljesít jobban, akkor megbeszélheti az oktatóval, hogy ha lehet, akkor többet dicsérje, jutalmazza őt, mivel az segíti a fejlődését. Ehhez persze az kell, hogy szánjon időt arra, hogy kidolgozzanak a tanárral egyfajta tervet, vagy módszert, hogyan lehetne a legtöbbet kihozni gyermekéből, de ehhez természetesen az kell, hogy engedje, hogy ő is részt vegyen valamilyen szinten a nevelésben”- javasolja a pszichológus.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.08.13 14:54:13-JzK-

    Aki ért németül, írja be a Youtube-ra, hogy: Harte Schule.
    Vagy nézz meg a Napolát, az volt a jó oktatási rendszer, nem ez a liberális szar.

  • 2013.08.13 14:55:45Urban Gorilla

    Bambano: nálad a pont (főleg a vége:)

  • 2013.08.13 14:58:10Bambano

    Fenimore: jaja, így kell szépen összefoglalva (egyébként kiválóan) leírni a saját munkád csődjét.

    Ezzel szemben a valóság az, hogy a jó tanárok igenis tudtak nevelni, tudtak fegyelmet teremteni és meg tudták teremteni a szükséges tekintélyt. ha neked ez nem megy, rossz pályán vagy.

    ha egy ötödikes fiú rádkiabál, hogy ribanc vagy és ezt te nem tudod megfelelően kezelni, akkor ott az alapok tényleg nagyon el vannak cseszve. a te alapjaid is.

  • 2013.08.13 15:03:23Bambano

    Urban Gorilla: az iparnak és a gazdaságnak nincs szüksége karakterekre. a sok önmegvalósító libából lesz majd a diplomás munkanélküli. a gazdaságnak egyenmunkásokra van szüksége, akikben már letörték a helyi menő csávó attitűdöt és hajlandók beállni a sorba és dolgozni.

    tehát olyan iskolára van szüksége az országnak, amelyik olyan diákot bocsát ki, amit a munkaerőpiac igényel.

  • 2013.08.13 15:06:50-JzK-

    [link]

  • 2013.08.13 15:12:33Urban Gorilla

    Egyfelől igen, másfelől ez a pártállami időkből és a diktatórikus időkből is ered, ahol önmagában már az is magatartási probléma volt, hogy a gyerek "feltűnően viselkedik". Alapvetően a jó gyerek fogalma egyenlő volt azzal, hogy azt csinálja, amit a tanár mond. Akkor jó. Ha nem csinálja, akkor rossz gyerek. A mai napig a szótfogadás tesz különbséget jó és rosz gyerek között.

    A tehtségeket kifejezetten elnyomják, visszakalapálják, mert idegesíti a tanárt. Aki valamiben nagyon kiemelkedő, az természetes, hogy más területen a többiek alatt van. Ha valaki 10 évesen 14 évesek szintjén számol, akkor lehet, hogy 6 évesek szintjén tornázik vagy viselkedik az órán, és ebben szankcionálják, büntetik, degradálják. Mind a két véglet idegesíti az oktatási rendszert. Pont emiatt csak a középszerű gyerekek tudják jó tanulányi eredménnyel végigcsinálni Az olyan gyerek, akinek szinte mindenből jó az eredménye, az az életben kudarcot fog vallani, vagy középszerű, szürke életet fog élni. A tehetséges, ügyes gyerek (teljesen érthető módon) eltér a többiektől, gondolkodásban, látásmódban, viselkedésben, habitusban és személyiségben Ez az eltérés eleve nem jutalmazott magatartás, hanem szankcionálják. Következésképpen csak az jön ki jól a buliból, aki nem tér el semmiben, azaz az átlag. Mert ugye olyan gyerek nincs, aki egy dologban zseni, a többiben meg olyan, mint mindenki más, jótanuló. Ezzel nem tud mit kezdeni a rendszer.

  • 2013.08.13 15:18:20Shadow82

    Mindenki úgy csinál, mintha a nevelés egy kizárólag aktív folyamat lenne. Hogy most akkor 18 órától 18:15-ig ülök és nevelek.

    Pedig a nevelés javarészt passzív folyamat. A nevelés áll példamutatásból, a felnőtt hitelességéből, persze nyilván egyes kérdésre adott válaszokból is (pl.: „Anya, van Isten?”) És persze áll a konfliktusok megoldásának módjából is (van-e következmény, milyen a következmény, stb.).
    Ezekből a hatásokból, kölcsönhatásokból áll össze az ember. Pl. ha a szüleinél megtanulja valaki, hogy hisztivel és játszmázással mindent elérhet, akkor ez egy „nevelés”. amivel szembe megy az, hogy a tanárnál ugyanez nem megy. Nyilván ez konfliktushoz fog vezetni, hiszen a gyerek az addig tanult egyetlen működő módszert fogja alkalmazni a tanárral szemben, aki erre nem vevő, és mindenki idegesen és rosszul jön ki a helyzetből. Viszont az, hogy a tanár nem enged a terrornak, szintén egyfajta nevelés. Vagy ha a szülők engedik a gyereket elmerülni a saját kis világában, a tanár viszont minduntalan felszólítja, akkor ezzel óhatatlanul változik a gyerek. Nevelődik.

  • 2013.08.13 15:18:50Shadow82

    (folyt.)
    A gyerekek hajlamosak a felnőttektől kapott válaszokat abszolút igazságnak venni, tehát ha valaki szerint van Isten, más szerint meg nincs (csak egy példa), akkor az egy ideig feloldhatatlan konfliktus lesz számára. Egy ideig nyilván a szüleik álláspontjának hisznek, aztán jön a lázadó korszak, amikor a tanár szavait sok esetben eltúlozva, kiforgatva, hatalmi érvként vetik be a szülők ellen (apa, te bunkó vagy, mert a tejfölt tejfelnek mondod, a Mari néni is megmondta). Na ilyenkor borul el a szülő feje, megy be Mari nénihez és kapja le a tíz körméről, szegény Mari néni meg csak néz, hogy mi a baj, és már rég nem emlékszik a tejfölös órára. Nagyobb baj, ha Mari néni mondjuk biológiatanár és a gyerek zavarba jön az otthon tanult teremtés és az órai evolúció ellentmondásai miatt.

    Szóval a tanár igenis nevel. Nem azért, mert nevelni akar, hanem mert ott van, példát mutat, lehet igazságos vagy igazságtalan, kedves vagy szemét, lehet, hogy felnéznek rá, de ki is röhöghetik a háta mögött. És ha két gyerek összevész, a tanár nem kéretheti be a szülőket, igazságot kell tennie, amit tehet jól vagy rosszul.

  • 2013.08.13 15:27:33Kata24

    Bambano, légy szíves írj KONKRÉT példákat, hogyan kezeld tanárként, ha egy ötödikes leribancoz. Testi fenyítést nem alkalmazhatsz, mert tilos. Megpróbálhatsz szépen a lelkére beszélni és felvilágosítani, hogy így nem beszélünk senkivel. Ki fog röhögni. Az ő ribancozására válaszként nem bunkózhatsz vissza, mert akkor beletaposol a szegény, ártatlan lelkébe... és futni fog a szülőkhöz, igazgatóhoz, bárkihez. Nos?

  • 2013.08.13 15:43:57Bambano

    Kata24: ha te vagy az egyetlen normális tanár a suliban, akkor sehogy, akkor másik munkahelyet kell keresni.

    egyébként pedig ha leribancozna (vagy más, az én nememhez jobban illő kifejezést használna, merugye pasit nem ribancoz le egy tizenéves), akkor szépen megállnék előtte és közölném, hogy most bemegy az igazgatóhoz és elmeséli, mit tett. nem kell megverni, elég, ha elhiszi, hogy a következő pillanatban megverem, mint a rongyot (nem teszem meg, csak úgy látszik).

    egy ismerős mesélte, hogy amikor szakközépben tanított, egy diák a fegyelmezésre válaszul megígérte, hogy apuci verőembereivel megvereti. erre az ismerősöm odament és adott neki egy névjegykártyát, mondván, nehogy rossz címre menjenek.

    persze ehhez kell az, hogy a tanári kar összezárjon és a nagyon szemtelen diákokat helyrerakja. úgy nyilván nem működik a dolog, ha apuci egy ilyen után bemegy és lepaktál a dirivel.

    egyébként ez a módszer, hogy megállok előtte, föléhajolok és lenézek rá, még mindenkivel működött, főnökkel is.

  • 2013.08.13 15:45:44moszkvicssluszkulcs

    Elsődlegesen a szülőnek kellene nevelnie.
    De az a baj, hogy egyre neveletlenebb szülők, egyre neveletlenebb gyerekeit kellene oktatni, így a kelleténél sokkal több az oktatásban a nevelés, sőt van amikor már oktatni szinte lehetetlen, csak a neveléssel küszködünk...
    A tanári szakma presztízsét pedig jól szemlélteti, hogy ha ma egy diák odaxarik a terem közepére a tanár max. feltakaríthatja, de sokkal többet nem tehet.

  • 2013.08.13 15:48:44Fenimore

    Bambano: nagyon aranyos vagy. Csak arra válaszolj, hogy hol mondtam, hogy nem tudok fegyelmet tartani, és hogy nem tudtam a ribancozást helyén kezelni. Meglehetősen sikeresnek tartom magam a pályán, amire szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mindig van néhány gyerek, akihez a tanár, sőt gyakran a szülő se elég, annyira elcsúszott nála valami.
    Emellett kifejezetten azt írtam, a tanár is nevel, de nem úgy, mint a szülő.

    Tudod mit? Állj neki az olvasásnak még egyszer.

    elerve: értelek, de szerintem nem ugyanarra a tiszteletre gondoltunk a hsz-einkben. :)

  • 2013.08.13 15:54:59Kata24

    Na de ha van bátorsága leribancozni a tanárt, akkor gondolod, hogy érdekelni fogja, mit szól ehhez az igazgató? Utóbbi egyébként mit tud tenni? Megverni nyilván ő sem fogja. Tudtommal most már eltanácsolni sem olyan egyszerű egy problémás gyereket. Teljesen eszköztelennek érzem a tanárokat, önhibájukon kívül :(

  • 2013.08.13 16:28:54Bambano

    Fenimore: ezzel kezded: "Tanárként én nem is tudom és nem is akarom más gyerekét nevelni.". hát itt.

    olyan nincs, hogy egy gyerek több legyen, mint egy tanár fegyelmezés terén.

    az igaz, hogy a jogszabályok eléggé rossz irányba mentek fegyelmezési eszközök terén, de ezen egy tollvonással lehet változtatni, tüntessetek érte. azt gondolom, (már máshol is mondtam), hogy nem kellene sokat faragni, csak annyit, hogy indokolt esetben úgy is el lehessen tanácsolni egy gyereket, ha az iskola nem keres neki fogadóintézményt (mert ez a rákfenéje a mostani szabályoknak), és a szülőt büntethetővé kell tenni az iskolakerülésért. Ez lassan megoldaná a problémákat.

  • 2013.08.13 16:35:18zizi77

    Bambano
    Egy hasonló szituban 1 ismerős, nem kicsi, általános iskolai tornatanárt úgy megverték, mint a lovat. Mondjuk a nemzetiség képviselői voltak. Szóval sajnos nem mindig jön be ez a tekintélyesdi sem. :-(

  • 2013.08.13 17:00:28Shopping

    Tanár - tanít

    Szülő - nevel

    Ennyi. Mi a kérdés?

  • 2013.08.13 17:01:49Shadow82

    Shopping: Elég egyszerű a világképed. Kár, hogy nem működik.

  • 2013.08.13 17:41:42Fenimore

    Bambano: nem azért nem tudom más gyerekét nevelni, mert nem értek a munkámhoz, hanem mert ha a szülő nem neveli, nem áll mellém, akkor nekem nincs a gyereknél szavam. Vagy már évekkel korábban elkezdődött a gyerek tiszteletre nevelése odahaza, vagy én tehetetlen vagyok, illetve erősen be vagyok korlátolva.
    Képzelj el egy gyereket, akinek soha, de SOHA senki nem mondta, hogy ácsi, soha nem szembesült azzal, hogy nem egyedül van a világon. Biztos láttál már ilyet. Namost ezt a gyereket otthagyják neked azzal, hogy neveld. Jó poén! Ha én vagyok az első felnőtt életében, aki kötelezni akarja valakire, megmondom, mi lesz a dolog vége: katasztrófa. És igen, ez sokszor csúcsosodik ki abban, hogy a szülő rám mutogat, hogy milyen dilettáns vagyok, bezzeg ő. Ő, akiről a gyerek úgy beszél az iskolában, hogy ha tudná, elbujdokolna.

    A ribancozó gyerekkel kapcsolatban elárulom a végkifejletet, mert látom, téma lett. Kérdőre vontam a gyereket, miért mond ilyet és miért használ ilyen szavakat. A fenyegető hangnem, keménykedés ilyenkor nem hat, azt kerülöm. Végül megkérdeztem, miért dühös, mit akart még csinálni a szünetben. Végül lenyugodott annyira, hogy elmondta, de nekem jelentenem kellett az esetet.

  • 2013.08.13 18:27:48calambo

    Mikor én jártam iskolába akkor még a tanár mert nevelni, sajnos most már nem. Ha merne akkor a szülő feljelenti és neki van igaza. Minket meg mert fenyíteni a tanár kaptuk a pofont és a mai napig hálás vagyok érte, mert amin a szülő átnézett a tanár észrevette. Ez pedig így volt rendjén. A mai vezetés nem ér semmit a tanítás és nevelés kérdésében.

  • 2013.08.13 19:10:34Bambano

    calambo: az parasztság, hogy a tanár felpofoz. ha verekedhetnéke támadt, akkor kezdjen ki velem, ne egy nála sokkal kisebb és védtelenebb gyerekkel. ráadásul milyen tekintély az, amit csak pofonok árán lehet fenntartani? azt elismerem, sokkal kisebb veszéllyel jár megütni egy 8 éves, 20 kilós gyereket, mint az apját (jelen esetben engem).

    fenimore: "nem azért nem tudom más gyerekét nevelni, mert nem értek a munkámhoz, hanem mert ha a szülő nem neveli, nem áll mellém, akkor nekem nincs a gyereknél szavam.": tehát ha nincs szavad, nem értesz a munkádhoz. q.e.d.

  • 2013.08.13 19:31:28Fenimore

    Bambano, úgy látom, nomen est omen a te esetedben. A szavaim kifordítása, a pocskondiázás ismeretlenül, a kritika, az megy, az értelmes vita nem.
    Ezt is elolvastad? "Ha én vagyok az első felnőtt életében, aki kötelezni akarja valakire, megmondom, mi lesz a dolog vége: katasztrófa. " Értelmezni is sikerült? Ha nem, beülhetsz a hatodikosaim közé.

  • 2013.08.13 19:36:47vuvuzela importőr

    Érdekes elvárás, hogy 15 tanár neveljen 30 gyereket következetesen (a 15) de 30 féleképpen, mert ugye mindenkinek más az igénye. Mert hogy az ő dolguk. Aha...

    Sok a suttyó szülő is úgy látom aki próbálja ledobni a felelősséget. Gondolom később is a tanárokat szidják amikor a gyerek felnő és kezd uralkodni otthon, esetleg segg buta lesz mert sosem érdekelte tanulás (mert hogy ő milyen tehetséges, megjegyzem a tehetséges gyerekek száma is gondolom pont annyi ahány szülőt megkérdeznek).

  • 2013.08.13 19:48:01Bambano

    Fenimore: oké, tehát a nyalizós, egyetértős vélemény mehet, a kritika nem. mihelyst valakiről negatív vélemény születik, az mindjárt pocskondiázás?

    Egyrészt nem hiszek benne, hogy rögtön katasztrófa lesz abból, ha te vagy az első, aki elvár valamit a kölöktől. Másrészt abban sem hiszek, hogy olyan nagy probléma, ha katasztrófa lesz belőle. A csoportvezetői pozícióért meg kell küzdeni a csoporton belül, ezeket a meccseket le kell játszani. Amíg ezt le nem játszottad, addig a csoport nem működik.

    Következmény: nem félni kell attól, hogy esetleg balhé lesz, hanem túlesni rajta, mert csak utána lehet dolgozni. Ha te tanár vagy, akkor neked ezt tanították.

  • 2013.08.13 20:03:22Turchi

    20-25 évvel ezelőtt 36 fős osztályokból kb. 2 gyerek volt "problémás", ma 30-ból 15. Ezért voltak régen jó tanárok, ma meg "nincsenek".

  • 2013.08.13 20:13:21Fenimore

    x

  • 2013.08.13 20:18:36Fenimore

    Bambano: nyalizós véleményt asszem nem kaptam, nem is kérek. De igenis pocskondiázásnak és személyeskedésnek tűnik az, hogy két komment alapján a szakmai minőségemet kérdőjelezed meg. Ez támadás, nem is esik jól, hogy őszinte legyek. A vita jöhet, de az ellentmondást nem tűrő kijelentés nem vita, a szavaim kiforgatása nem vita, a mondataim összefüggésből való kiragadása nem vita.

  • 2013.08.13 20:19:09Fenimore

    folyt.
    Az a katasztrófa, ha a gyerek megérkezik, én vagyok az első, aki komolyabban elvár valamit a gyerkőctől, és a szülő nem áll mellém. Miért fontos ez? Mert a gyereknevelésben az egyik legfontosabb tényező a következetesség: az életében játszó összes felnőttnek hasonló értékrendet kell közvetítenie, különben a gyerek lázad. Ha iskolába érkezik a gyerek, akkor a szülőnek IS közvetítenie kell azt, hogy a suliban a tanár mondja meg, mi legyen, rá kell hallgatni. A gyerek nevelése otthon kezdődik, én 6-7 évesen veszem át. Nem tudom bepótolni azokat a hiányosságokat, amiket felhalmozott a gyerek neveltetés terén, illetve persze tudom/tudjuk, de lassan, sokszor szakemberrel, hisz nekem még ott van 20 gyerek, akire ugyanúgy kellene figyelnem. Ugyanakkor pedig a gyerek iskola után hazamegy, a nap felét tölti csak nálam, ha otthon megint más nevelési mintát lát, én leszek meglőve, hisz a suli másodlagos közösség (beszélek itt főleg a császár number 1 típusú gyerekekről, akiknek tényleg soha senki nem parancsolt életében, és így nyomják a kezembe, hogy adjak elő valamit).
    A balhéktól nem félek, de nem szeretem őket, és ehhez jogom van. Általában az ilyen gyerekek szülei ráadásul erőszakosak is, olyan tekintetben, hogy számonkérik rajtam, miért ilyen bárdolatlan és fékevesztett a gyerek, mintha eddig nem vették volna észre (otthon is ilyen kiderül a családéátogatásból, meg ha megnyílik a szülő). Én erre meg nem mondhatom azt (pedig szeretném) hogy kérem, nem én vagyok az anyja. Az elsődleges mintával a szülők járnak elől, sajnálom.

  • 2013.08.13 20:33:30Kata24

    "Ha te tanár vagy, akkor neked ezt tanították." Neked van tanári végzettséged? Ha van is, nem úgy tűnik, hogy mostanában szerezted... elárulom, rohadt sok mindent NEM tanítanak a tanárképzőkön... sem szakmailag, sem pedagógiailag, sem pszichológiailag. A leendő tanárokat egyszerűen NEM készítik fel arra, hogy mi vár rájuk az iskolákban. A főiskola/egyetem mossa kezeit, mert utána nem az ő problémája, hogy szerencsétlen tanár hogyan boldogul a gyerekekkel.

  • 2013.08.13 21:18:13zizizuzu

    Imádom ezt a "bezzeg régen hogy tanítottak a tanárok" dumát. :) Emberek, többségében ugyan azok a tanárok vannak még a pályán, akik anno olyan jól tanítottak. Akkor?

  • 2013.08.13 22:57:31vackorazelsőbében

    Urban Gorilla,

    ugye nem vagy igazából annyira naív, ami süt a hozzászólásodból? Hogyan tudna egyénre szabott nevelést végezni 30 gyereken egy SZAKTANÁR, akinek tanítania kell, méghozzá tudományt, a gyerek szintjén persze? Sok szülő 1-2-3 gyerekét képtelen/lusta nevelni, nem gondolod komolyan, hogy ezt az 1 tanár-30 gyerek viszonylatban a pedagógusnak kellene megoldania...

  • 2013.08.14 01:29:04Sics68

    Elvileg minden csoport/közösség/intézmény rendelkezik saját "érték és normarendszerrel", amelynek követését "elvárja" és amelynek megszegését valamilyen módon szankcionálja.

    Az adott közegben a normakövető egyén a "jól nevelt".

    Csakhogy: a nevelés akkor működőkhet ha következetes.

    Ha nem következetes (azaz ha mondjuk többféle) , akkor hóttbiztosan nem fog működni.

    Jó esetben annyit elér h minden "nevelő" helyen/közegben az ott elvárt/megfelelő módon fog viselkedni ... de vajon hogy fog viselkedni egy új, ismeretlem közegben vagy ha egyedül van??

    Az iskola, a tanárok helyzete nem egyszerű: igazából nem nagyon tudják szankcionálni/presszionálni az elvárásnak nem megfelő módon viselkedő gyerekeket...

    Egy dolgot hadd mondjak evvel kapcsolatban: ha valaki (gyerek) megszokta, hogy ha normát szeg, akkor 5 cm-ről üvöltenek az arcába fröcsögő nyállal, és hogy ehhez komolyabb testi fenyítés is társul ... akkor minden ennél kevésbé kemény nyomásgyakorlást leröhög...

    / Hacsak nem tézerrel, korbácsal és érvényes diliflepnivel felszerelkezve jelensz meg az osztályteremben... de nem, ezek birtokában el se jutsz odáig :D ... /


    Komolyara fordítva a szót: a tanár eszköztára törvényileg erősen korlátozott...

    Amit valaki felvetett: a gyerek eltanácsolása úgy, hogy befogadó intézményt keressen a szőlő, ahogy tud ... ha nem talál, akkor őt megbírságolják a gyerek meg mehet a gyivibe.. ez esetleg működhet, már olyan szempontból, hogy az iskolát megszabadítja a problémás gyerektől... bár ezzel nem neveltünk, csak delegáltuk a problémát valahova máshova.

  • 2013.08.14 01:30:14Sics68

    Pár dolog még:

    ***

    USA integrációs oktatását sokan szokták példaképül állítani tanerő-képzőkben: azt elfelejtik, hogy az USA-ban az iskola szankcionálni jogosult a "problémás" viselkedésű diákok SZÜLEIT ... hogy vannak egészen durva bentlakásos iskoláik/táboraik .. hogy a bizonyos cselekményeket elkövető gyerekeket is bevágják a börtönbe (ahol persze járhat iskolába... )... hogy a gyerekeknek megfelelő hátteret nyújtani tudó családoktól seperc alatt és minden szívfájdalom nélkül elveszik/állami gondozásba veszik a gyerekeket ( ha nem biztosított a gyerek megfelelő elhelyezése, élelmezése, oktatása... ha nincs aki vigyázzon rá stb... mind mind elég ok rá...)

    ***

    Ami tényleges gond: a szülőnek van egy elképzelése arról, milyen személyiségfejlődést tartana kívánatosnak a gyereke számára. Milyen képzést és milyen nevelést akar a gyerekének.

    És van az iskola ( részben törvényileg, részben iskolafenntartó által szabályozott)elképzelése ugyanerről.

    Ez a kettő hogy hozható össze? ... Részben nyilván oly módon, hogy a szülő a saját elképzeléseinek megfelelően választ oktatási intézményt a gyerekének ... ehhez viszont nem árt a fővárosban élnie, meg mélyen a zsebébe kell nyúlnia ( Lauder vagy "American International School of Budapest" a tandíja nem magyar áltagbérből élőkre van kitalálva) ... de még a különféle "reform" pedagógiai irányzatok intézményeié is húzós... és utazásigényes is a dolog.

    ***

    És mondom: nincs szankció. OK, kreatív és erre született tanár kitalálhat dogokat (adjunk valamit ami nem "jár" ... és a normaszegőktől vonjuk meg ... na ezzel szaladjon az ombucmanóhoz ...) ... de ez is csak bizonyos korlátok közt működik.

    Jutalmazás? Az mehet persze ... de mindent nehéz pusztán mézesmadzaggal megoldani... kéne a másik eszköz is!

  • 2013.08.14 02:00:29vernarancs

    Az hulye aki ilyet kerdez. A gyereket a szulo neveli, a tanar (is) tanitja. A tanarnak nem az a dolga, hogy nevelje pl. helyes magatartasra. Ez evidens. Az otthonrol hozott anyagot ugysem lehet az iskolaban megfeleloen kompenzalni.

    @zizizuzu hany eves vagy? 16? Nem, a bezzegezok nem a most 50 eves tanarokra gondolnak, hanem akik 30 eve voltak 50 evesek es batran osztottak a kormost es pofoztak fel a gyerekeket. Az nem neveles volt, hanem fegyelmezes. Kialakitottak a felelem altali tiszteletet. Ezt ma mar nem lehet, bar nehany gyerekre tenyleg raferne a drasztikus fegyelmezes.

  • 2013.08.14 03:01:02vernarancs

    Bambano, te egy igazi anti szulo vagy. Remelm nincs emeberszabasu gyermeked.

  • 2013.08.14 08:20:26blogszilva

    Nekem volt pár parázs szóváltásom a gyerekeim tanáraival az elmúlt években. Nekem is az a tapasztalatom, hogy a mai pedagógusok nagy része leginkább "oktatásipari szakmunkás"-ként lenyomja a kötelezőt, a gyerekkel meg nem foglalkozik. Amikor mindkét szülő reggel 7-kor elmegy melóba és este 6-kor ér haza, akkor sokkal több felelősséggel kellene lennie szerintem azoknak a tanároknak, akik gyakorlatilag egész nap (suli+napközi) együtt vannak a gyerekekkel.

    Volt olyan, hogy valami csíny miatti beírás következtében megkerestem a tanárt, hogy tisztázzuk a helyzetet. Ekkor derült ki, hogy "de hát már két hete is megcsinálta ugyanezt a gyerek, és ez így nem mehet tovább". Amikor rákérdeztem, hogy ugyan mi a lóf.szért nem lehetett két héttel korábban is jelezni, mert akkor elbeszélgettünk volna a gyerekkel, arra persze nem volt válasz. Olyan dolgokért nem lehet egy gyereket felelősségre vonni, amit hetekkel korábban követett el, már rég el is felejtette.

  • 2013.08.14 08:31:22amit még megtehetsz

    bloszilva
    a napközis tanár lehet h többet van együtt a gyerekeddel (plusz 30 másik), de egy szaktanár, tanító sztem még alsóban is átlag naponta max 3 órát azaz 3×45 percet van együtt a gyerekekkel, ez felsőben sokkal kevesebb, vajon mennyi jut ebből egy gyerekre???
    gondolom a gyerekednek az első alkalommal is elmondták, hogy ez így nem helyes, változtasson a viselkedésén (nem rohantak egyből a szülőért, tanári nevelés???), a gyermeked nagy ívben tett a figyelmeztetésre, és még egyszer megcsinálta. Akkor lehet h mégis a gyerekkel van a gond?
    A szülők otthon egészen mást gondolhatnak a csemetéjük viselkedéséről, de sokszor egészen más jellemvonásokat mutatnak kortárs közösségben, mint amit a szülő nem tud elképzelni. ennyi

  • 2013.08.14 08:33:47mone1234

    meg aztan a fönök is (ahelyett hogy leteremtene az embert) irjon a szülönek,mi?

  • 2013.08.14 08:37:58amit még megtehetsz

    bambano
    te küldöd el a pedagógust h válasszon másik pályát, mert alkalmatlan?
    miközben te is csak a fizikai fölényed fenyegetését tudtad felmutatni megoldásként?
    neked csak ennyi jutott
    nagy mellénnyel beszólogatni másoknak olyan dolgokról amihez baromira nem értesz, de még nem is próbáltad

  • 2013.08.14 08:38:04vtomi1

    "Turchi

    20-25 évvel ezelőtt 36 fős osztályokból kb. 2 gyerek volt "problémás", ma 30-ból 15." ==> pontosan ez a helyzet, jól látod!

  • 2013.08.14 10:44:43OftF

    A tanár a gyerek 6-7 éves koráig nem is látta a gyereket. Ha ez alatt az idő alatt a szülő rendesen foglalkozott a gyerekével, nem fordulhat elő OLYAN SÚLYOS viselkedési probléma, ami miatt egymásnak kell, hogy essen a szülő és a tanár.

  • 2013.08.14 10:46:20OftF

    Vagy épp az a gond, hogy a gyerek a belénevelt aggresszivitást egy jó iskola hatására kezdi elveszíteni, és ez nem tetszik a szülőnek, de akkor nincs vita, hogy kinek van igaza.

  • 2013.08.14 12:45:20Urban Gorilla

    Kedves vérnarancs

    "A tanarnak nem az a dolga, hogy nevelje pl. helyes magatartasra."
    de az a dolga.
    Felül idéztem is ide vonatkozó pedagógiai programot. ez szinte minden iskola pedagógiai programjában benne van, és ez kötelező érvényű az iskola összes tanárjára. A pedagógiai programokat azonban jól eldugják a weblapon (mert kötelező nyilvánosságra hozni). Én szerencsés vagyok, mert tudok róla, és az iskolával folytaott vitás kérdéseimben első dolog, hogy arra hivatkozok, melyre általában nagy vörösödés és hebegés a válasz.

    A magatartási nevelésre vonatkozó idézet mégegyszer: "Ebbe beleértendő néhány speciális feladat ellátása is: a beilleszkedési, tanulási, magatartási zavart mutató, a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése, a tehetséggondozás és a felzárkóztatás."

    Vigyázni kell ám az ilyen dolgokkal. Erre hivatkozva lehet elvárni, hogy a tanár neveljen, hogy a rosszabb képességű gyereknek külön dolgozatfeladatokat adjon, hogy máshogy osztályozza, hogy külön foglalkozzon vele, hogy derítse fel az okát és ne tudjon olyannal kibújni, hogy "nézze tisztelt apuka, nekem erre nincs időm, mindenki zgyanazt a feladatot oldja meg, ez atanterv blah blah blah." Szóval nagy tévedések vannak itt kérem szépem a tanárok dolgaival kapcsolatban. Az a legocsmányabb elhárítás, hogy a tanárnak nem kell nevelni. Nem véletlenül hívják a tantestületi értekezletet nevelői értekezletnek, a pedagógiai lapot fél évszázadik köznevelésnek hívták stb stb.

  • 2013.08.14 12:47:42Urban Gorilla

    Nekem volt olyan, hogy a gyerek nem kapott osztályzatot a második félév során, az utolsó három hétben valami versek meg nem tanulására és egy felelésre beszedett 3 egyest (az most lényegtelen, hogy ez miért volt), és szülői előtt behívott az osztályfőnök, aki pökhendi hangon leszögeszte, hogy ennek bukás lesz a vége, (nyolcadik év vége...) és a magyartanár kérésére ő ezt közli, és stb stb, mire idéztem neki az iskola pedagógia programjának egy jól eldugott pontját, mely szerint év végén vagy félév végén lezárni egy gyereket csak időarányosan elsztott érdemjegyek alapján lehet, mert az képzi le az adott időszakra vonatkozó átlag teljesítményt. A NASA laboratóriumában a hangtechnikusok nem tudnának olyan síri csendet előállítani, amely kushadás ezután következett.

  • 2013.08.14 22:23:41R2D2 & C3PO

    Rossz a kérdés...

    De egyik se, mutassanak példát és segítsék a gyereket kibontakozni.

  • 2013.08.14 22:32:22fotengelyszimering

    Jajj, de jó, hogy nem tudok hozzászólni...

  • 2013.08.14 22:37:11fotengelyszimering

    Bambano:
    A bölcsek köve karakterektől kiráz a hideg...
    Ha a másik véleménye nem egyezik a tiéddel, az még nem hülyeség, csak más. Tolerancia és tisztelet.
    Örülök, hogy legalább nálad sikeres a "fölé hajolok és lesújtóan nézek" viselkedés.
    A tanárnak feladata a nevelés, nem korlátozódhat le a munkája az ismeretanyag átadására. A tanárnak egyfajta jellemoszlopnak kellene lennie, akárki erre nem képes.
    Én összetett folyamatok eredményeként látom a tanár-diák-szülő konfliktust:
    - A tanár szakmának jelenleg nulla a társadalmi rangja, emellett sok tanár alkalmatlan a feladatra, a tanár még az iskolában sem tud irányító pozícióba kerülni.
    - A főiskolákon, egyetemeken nem tanítanak konfliktuskezelést, a friss végzősök saját szakállukra próbálkoznak, a gyerekek próbanyulak.
    - A szülő néha nem partner a problémás helyzetben, sőt a szégyenérzete (mert az ő gyermeke "problémás") miatt akár támad, összefogás helyett.
    - Az iskolák egymásra licitálva hazudnak (fejlesztésről, egyéni bánásmódról, felzárkóztatásról stb), hogy gyereket szerezzenek, alapot adva a szülők követeléseinek, lovat adva a gyerekek alá.

    Konfliktus kezelés (nekem bevált):
    -Nincs kiabálás, mert a tehetetlen ember kiabál.
    -Nincs élbol visszavágás, mert egyből a gyerek szintjén leszünk.
    -Korrektség, világos szabályok, ezek szigorú, következetes betartatása.
    -A jó választ, jó munkát azonnal dicsérni, a rosszat korrigálni (motiváció).
    -Felnőttként kezelni a gyereket, amennyire lehet.
    -A problémás gyereket közelebb engedni, ha rájön, hogy a tanár is ember, akkor leszáll róla, mert már nem érdekes.Szülő, gyermek, tanár közös beszélgetés, a gyerek aktív részvételével.

    Persze csodák nincsenek, minden elismerésem a jó tanároké, én éreztem, hogy át kell adnom a tanári helyemet egy olyannak, aki több örömet talál benne (pályaelhagyó lettem).

  • 2013.08.16 01:36:28vernarancs

    @Urban Gorilla

    Kedves Gorilla (jajdeszep ez igy :)
    Alapvetoen itt a viselkedesrol van nagyba szo :D Az nagyjabol elismert dolog, hogy egy ember szemelyisege 6-8 eves korara kialakul. Vannak finomsagok amin lehet alakitani kesobb, de lenyegeben ekkorra mar sajat szemelyisege van. Ha ezt a t. szulo elb@ssza akkor a tanar ezen mar igen nehezen valtoztat. Mellesleg a pedagogiai programtol fuggetlenul tovabbra is ugy velem, hogy a gyermeket nevelje a szulo. Ez a dolga. Ha lehet, tegye ezt a pedagogussal egyutt, de ne varja mar el, hogy egy idegen vegezze el ezt a feladatot helyette. A magatartas igenis otthonrol hozott minta, ezt nem az iskolanak kell formalnia. En a tanartol a tudas atadasat varom a tobbi legyen az en gondom. Ez nem azt jelenti, hogy tilos a szemelyisegevel foglalkozni, de 30 gyereknel ez nem elvarhato.

  • 2013.08.16 02:24:58vernarancs

    @fotengelyszimering "(pályaelhagyó lettem)" Es igy lettel autoszerelo :D :D

    Azert a felnottkent kezelessel vigyazni kell. A mai gyerekek nagyon hamar akarnak felnottek lenni es szamukra evidens, hogy mindent lehet amit egy felnotnek szabad.
    "-Nincs kiabálás, mert a tehetetlen ember kiabál." -ez kulonosen tetszik. En soha nem kiabalok, akkor sem ha mar szetb@sz az ideg, csak megijednek a gyerekek. A higgadt, bugo hangu fenyites sokkal hatekonyabb.

  • 2013.08.20 17:06:40Urban Gorilla

    Kedves Vérnarancs!

    "En a tanartol a tudas atadasat varom a tobbi legyen az en gondom."
    Ezért ilen frusztrált a magyar társadalom, ezért ilyen bunkók az emberek, ezért van ilyen apokaliptikus hangulat, mert a tanárok nagyon tévesen szinte kizrólag tanítanak. Vekerdy Tamás egyik előadásában hivatkozott a pedagógiai intézet egyik felmérésére, miszerint továbbtanulás nélkül 30 éves korban az általános iskolából megmaradt hasznosítható tudás a tanított anyag 4%-a, a középiskolából 9%-a. Gyakorlatilag a tanár teljesen tévesen tanítja a sok marhaságot. Le kellene csökkenteni drámaian a tananyagot és nevelni kéne beilleszkedésre, szociális életre, társadalmi életre, gyermekek egymáshoz való viszonyára, az élet problémáinak megoldására (amihez a szülő is kevés, hiszen a társadalom kisebb formálya, az osztály, a többi gyerekkel való együttlét a tanár fennhatósága alatt van, ott tudja őket a társadalmo normákra, viszonyokra nevelni.) Sokkal de sokkal fontosabb a viszony, a társadalmi szerep, a közösségi lét, az egyéni öntudat, a legkülönbözőbb élethelyzetek megoldására nevelés, mint az árpádházi királyok évszámai, a pauli elv vagy valamelyik nagy költőnk fiatalkora.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta