35. hét
Bár van még idő hátra, a leány már egy ideje finoman jelezgeti érkezését: napi rendszerességgel vannak jóslófájások, ami a 35. héten önmagában sem egy megnyugtató jelenség, de a gyerek ráadásul még be sem fordult. Mindenesetre a napokban összepakoltam a szüléscsomagot, hiszen ha ki is húzom végig, legalább addig is van lehetőségem bővíteni a pakkot - úgyis elfelejtek valami alapvető dolgot, az biztos.
Közben eszembe jutott egy 14 évvel ezelőtti lista, amit annak idején minden terhes nő kezébe nyomtak, hogy azt mondja: blablabla, blablabla, zokni, köntös, légfrissítő a bélgázok miatt. Azért kemény szülése lehetett annak, aki azt összeállította.
Most, hogy már közeledik a nap, nemcsak a szüléstől parázok kissé, hanem attól is, hogy utána pár napot a kórházban kell tölteni (nem akarok, de ennek lehetőségéről majd a későbbiekben). Pakolászás közben felemlegettem, hogy korábban milyen anyatípusokkal találkoztam a szülészeti osztályon, kik voltak azok, akik az őrületbe tudtak kergetni még abban az állapotban, a boldogságtól repkedő pillangókat látva is.
A pánikolós kezdő
Csendesen sírdogál, amikor az első szoptatásnál kézhez kapja az újszülöttet, majd hangos zokogásba vált át. Kiderül, fogalma sincs, hogyan kell mellre rakni a gyereket, úgyhogy egyszerre három anyuka is nekiáll nyúzni a mellbimbóját és tuszkolni a baba fejét a tejforráshoz. Csendesen sírdogál. Második alkalommal már lelkes, ő az első, aki kikapja a nővérke kezéből a csecsemőt, már ki is gombolkozik, amikor kiragadják a gyereket az ágyából, hogy hozzon el egy másikat, mert ez nem is az övé. Csendesen sírdogál. Összeszorított fogakkal ápolja le a köldökcsonkot. Keményfedeles, rózsaszínű babanaplójának szüléstörténet-részében kihangsúlyozza, ugyan már túl van a dolgon, de fogalma sincs, mi lehet az a tolófájás, mert mindvégig arra koncentrált, hogy össze ne kakilja magát nyomás közben, akkora volt a székelési ingere. Csendesen sírdogál.
Az agresszív profi
Mindegy, hogy az első vagy a hatodik gyereket szülte, ő már mindent tud. Oda-vissza fújja az összes létező terhességről, szülésről, gyereknevelésről, gyerekbetegségekről szóló könyvet és magazint, és megvetően tekint azokra, akik nem tartják be a tanácsait szó szerint. Mert vannak egyébként a könyvekben is orbitális hülyeségek, legalábbis minden olyan dolog az, amit ő másképp élt meg az eddigi tapasztalatai alapján. Például jó, ha tudja mindenki, hogy a kórházi tartózkodás alatt ostobaság kikérni a gyereket éjszakára is, ki kell használni az utolsó pillanatokat pihenésre, mert utána otthon úgysem fog többé jót aludni az ember. A tejtermelő tea is faszság, az alkoholmentes sör a nyerő, neki is az jött be. A nővérkét meg ne zargasuk már feleslegesen, amikor itt van ő a szobában, és mindenkinek segít.
A telhetetlen zsarnok
Már megbánta, hogy ezt a kórházat választotta, biztos abban, hogy pár kilométerrel arrébb kevésbé fájt volna neki a szülés. A szülésznőt se tudja, mit képzel magáról, folyamatosan ki-be járkált a vajúdás alatt, a másik anyukát tutujgatta inkább, őrá rá se nézett, na, majd lesheti, mikor ad neki pénzt. Óránként hívogatja apát, mert most elfogyott a vécépapír, azt kell behozni, most gyümilevet kíván, úgyhogy lehetne jobban sietni, és ha már apa úgyis megy a boltba, még a négy másik anyukát is kikérdezi, mire van szükségük, apa majd bevásárol, hiszen csak ennyi a dolga, neki bezzeg négykilós gyereket kellett kinyomnia. Büszkén veszi tudomásul, hogy most végre körülötte forog a világ.
A pánikkeltő horrorsztoris
Ő az, aki az összes, legtöbbször értelmetlen blődséget bekajálta a magazinokból, és százszorosára turbózta a parákat. Azt is nagyon jól tudja, hogy senki nem lehet nyugodt attól, hogy a gyerek látszólag egészségesen, üvöltve jött a világra, hiszen a java még csak most jön: lehet, hogy besárgul, esetleg szív- és/vagy veseproblémái lehetnek. Neki is van egy ismerőse, aki így örömködött a szülés után, aztán meg mi lett a vége. Ha sikeresen megrémített mindenkit, átmegy a másik osztályra, hogy a veszélyeztetett terhes kismamáknak elmesélje, milyen apró, koraszülött babáról látott nemrég képeket az interneten.
A névtelen húgyos-szaros
A vécékagyló mellé vagy a deszkára pisil, nem töröl, nem kefél, nem öblít maga után, durvább esetekben összeszarja még a szűzmáriát is maga körül a fülkében. Használt betétjét csak félredobja. Neve senki, személye örök talány marad a szülészeti osztályon, de mindig jelen van, még ha mindenki le is cserélődött már a kórházban.
Hát csoda, hogy rosszul vagyok annak gondolatától is, hogy több éjszakát kellene bent töltenem?
