SZÜLŐSÉG

Miért a vehemecia, ha a gyerekről van szó?

2013. július 12., péntek 18:35

Érdekes, senki sem számol be arról, hogy sértődések, konfliktusok forrása lenne, hogy a családban vagy baráti körben kinek-kinek eltér az ízlése öltözködés terén, vagy hogy milyen lakberendezési stílust kedvel, későn vagy korán kel, híve-e a rendszeres testmozgásnak, mi érdekli jobban, a fizika vagy a képzőművészet.

Mikor azonban a gyermeknevelés terén merülnek fel nézetkülönbségek, rögtön érzékeny területen találjuk magunkat. Olyan terepen, ahol könnyen sérül az önbizalom, érintődik az önérzet. Vannak témák, amik felvetése pillanatok alatt nagyobb hullámokat vernek, mintha politikáról vagy hitbéli kérdésről lenne szó.

shutterstock 74771062
Fotó: Shutterstock

Szabad-e, jó-e nyilvánosan szoptatni; jó-e az otthonszülés; ki a jó szülő, aki nagyon intim kapcsolatban van a gyermekkel (például együtt alszanak), vagy aki határozottan tartja a határokat; egyáltalán, szemben áll-e ez a kettő. Szinte mindenkinek van álláspontja ezekről, és vehemensen ki is áll mellette.

És persze, noha tudjuk, nem verseny a gyermeknevelés, azért jól esik, ha ott van a társaságban Pistike is, aki annyi idős, mint a mi Danink, és ő még nem állt fel, noha a mienk igen, vagy még nem köszön, mikor a mienk igen. Vagy már nem szopik, noha a mienk még igen, és erre büszkék vagyunk, vagy épp ellenkezőleg, kicsit ciki, hogy még szopik, noha a mienk már nem, és erre vagyunk büszkék.

Mintha csak az egyik változat lehetne jó, vagy legalábbis okvetlenül jobb. És mintha húsbavágó volna, hogy a mienk-e az. Holott az, hogy mi milyen szülők vagyunk, szigorúak-e, sokáig szoptatósak, együttalvósak-e, és a többi, az együttes terméke több tényezőnek, amik nem is mind rajtunk múlnak.

Együttes terméke az adott korban leginkább elfogadott, és számunkra legszimpatikusabb nevelési elméleteknek, annak, hogy mi passzol a személyiségünkhöz, nem beszélve arról, milyen az élethelyzet (hiszen ne feledjük, ez is sok mindent eldönt), és nem utolsó sorban, milyen a gyerek, hiszen ugyanabból a szülőből ugyanabban az élethelyzetben másmilyen gyermek másfajta nevelési stílust vált ki.

A gond csak az, hogy sok a kéne, vagy legalábbis illene a gyermeknevelés körül. Ezek a felszólítások elsősorban a szülők fejében dörömbölnek. És bár ügyelek arra, hogy ne csak anyákról, hanem szülőkről, illetve anyákról és apákról beszéljek a nevelés kapcsán, most mégis inkább az anyákról van szó. Mert úgy tűnik, a gyerekkérdést a társadalom továbbra is hozzájuk köti, és számukra sokkal húsbavágóbb, az énképük központját érinti, hogy milyen visszajelzéseket kapnak szülőségükre.

Nem babra megy a játék: komoly bűntudatot és szorongást tud okozni, ha azt tapasztalja egy anya, hogy mást diktál a lelke, a jóérzése, mint a társadalmi elvárások. Önkritikusnak kell lenni: mi pszichológusok sem mindig javítunk a helyzeten.

shutterstock 83277700
Fotó: Shutterstock

Mert bár jó dolog, hogy a pszichológia kutatja azt is, mi jó, mi egészséges a gyermeknevelés terén, gondolkozik róla, véleményt alkot, azért ahogy más tudományokban is felülírják az újabb eredmények a régieket, úgy a lélektan területén is sejthetjük, nem jöttünk még rá mindenre, és lehet, hogy amit ma igaznak hiszünk, arról mást fogunk gondolni húsz év múlva.

Így van ez minden területen, például a táplálkozástudományban nemrég még a margarint favorizálták a vajjal szemben, ma fordítva. És megfordulhat újra, ha új ismeretek birtokába kerülünk. A pszichológiára is igaz, hogy figyeljük érdeklődéssel, de ne szentírásként tekintsük! Ez a gyakorlatban azt jelenti: ha a szülő intuíciója, legmélyebb jóérzése, lelkiismerete mást mond, kövesse azt! Mert lehet, hogy még csak nem is téved az elmélet, de az ő gyermekének, az ő élethelyzetükben mégis más lesz a legjobb, mint a többségnek.

Ezer példát hozhatnánk. Ma sokat hangsúlyozzák a szoptatás fontosságát (ha már úgyis lélekről és táplálkozásról beszéltünk), és ez jogos is. De sose felejtsük el, hogy a mondatot, mely így kezdődik: „Jó a gyermeket sokáig szoptatni” érdemes kiegészíteni mindenkinek a saját folytatásával, ami már az ő személyiségéről, igényeiről, vágyairól szól. Amiben benne van, hogy ő szeret-e szoptatni (egyáltalán nem mindegy!), hogy úgy érzi-e esetleg, hogy megkötözi őt, ha csak ő képes táplálni a csecsemőt, és jobban esne-e neki, ha elszabadulhatna néhány órára otthonról, s ebben segít neki a tápszer.

Vagy például azzal kapcsolatban is lehet tanácsot adni, hogy hagyjuk-e vagy ne hagyjuk a gyermeket sírni, de ha a szülő azt érzi, nem bírja tovább, muszáj egy kicsit aludnia, akkor neki nem segítség, hogy tilos sírni hagyni, és ha megszakad a szíve, akkor nem segítség, hogy hagyni kéne.

shutterstock 65360224
Fotó: Shutterstock

Ugyanakkor mégis érdemes beszélni a gyermeknevelésről, hiszen az a jó tapasztalata is megvan sokaknak, hogy magyarázatot, ötletet találtak beszélgetésben, vagy gyermeklélektanról szóló könyvben, hogy gondolatébresztő volt számukra, és ettől jobb szülővé váltak. Vagy egyszerűen csak jól esett, hogy igazolást találtak arra, amit amúgy is pont úgy éreztek, ahogy le volt írva.

Ami fontos, hogy ne elvárásként, pláne parancsként tekintsünk arra, amit akár a könyvek mondanak, akár az ismerősök kért vagy kéretlen tanácsai, hanem inspirációként, ötletként, amiről végül a szülő dönti el, számára hiteles-e. Egy biztos, amiről merem ígérni, nem fogja megcáfolni a jövő pszichológiája sem: a gyerek számára a legnagyobb kincs a nyugodt, magabiztos szülő, aki élvezi szerepét. Ehhez pedig az az út, ha úgy csinálja, ahogy neki jól esik.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.07.12 19:39:04bungics

    Maximum amióta net van, ismeretlenül, arc nélkül szoktak nők egymásnak esni. Én azt tapasztaltam világ életemben, hogy bájologva beszélgetnek a kismamák. A magam részéről ha egy hülyével akadok össze, azt nyugtázom magamban, de nem állok le vele vitatkozni, pláne nem hajtépésig.

  • 2013.07.12 21:05:14Niurka

    bungics: Én meg mindig csak láttam a bájologva beszélgető kismamákat, én közben a homokozóban építettem az autópályát.

  • 2013.07.12 21:47:20mésange

    Miután minden kölök más, így mindegyiket máshogy nevelünk, ha beismerjük, ha nem. Még tesókra sem lehet sablont húzni. Aki ezen fogást talál, az épp nem nevel, hanem netezik vagy pletykál! :D

  • 2013.07.12 22:11:48pöttömröff

    Engem általában nem a hasonló cipőben járó kismamák, hanem anyukák, nagyszülők, rokonok stb. bombáznak állandóan jobbnál jobb tanácsokkal.

  • 2013.07.13 00:16:24X32zpf

    Azért ez a téma elég sikkesen át lett passzolva az anyukákra...
    Megkérdezném: Miért kell teóriákat gyártani az újszülöttek(!) gondozása terén? Mi a célja a teóriáknak?
    A pszichológusok orvosi diplomával rendelkeznek. Az emberek (elvileg) megbíznak az orvosokban. Ha egyikünk követi az egyik orvos teóriáját, és egy másik anyától totál ellenkezőt hall, akkor minimum félni fog, hogy rosszul csinálja (még akkor is, ha másképpen reagálja le az esetet). Megdől a bizalma az orvosban.
    Nem kell teóriát gyártani, illetve -ha már hárítgatunk - nem kell az anyáknak foglalkozniuk a teóriákkal. Ugyanakkor meg kell figyelni a jó példákat.

  • 2013.07.13 02:19:39sony

    Azért gyártják a teóriákat, mert bárki számára látható, hogy vannak sikeresebb gyereknevelési módok, és sikertelenebbek. Ha abból indulunk ki, hogy a csecsemőnél tiszta lapra írunk, láthatjuk, hogy nem mindegy, mit írunk rá a lapjára.
    A baj az, hogy az a bizonyos lap lehet piros, vagy fehér, zöld és fekete, a tintánk is lehet sokszínű, a lap lehet rücskös, sima, vízszívó vagy víztaszító, az pedig hogy mit és hogyan írunk rá, tehetségünktől, előképzettségünktől, tapasztalatainktól és a tudatalattinktól függ. Továbbá az is gond, hogy a 60-as, 70-es években kialakult stratégia, a jó gyereknevelés nem működik a 21. században, ahogy a 30-as, 40-es évekből áthozott stratégia nem működött anyáink idejében.
    Azért érdemes ezt mégis kutatni, mert ha a 'mit' kérdése nem is annyira egyértelmű, a 'hogyan' kérdését bizonyos határokon belül már egészen jól körbe lehet írni. Így a szülők nem tudatlanságból nevelik így vagy úgy a gyerekeiket, hanem tudatos elhatározás alapján, és ez segítséget nyújt abban, hogy kilépjenek a rossz családi előképek utódokat is megnyomorító kényszerpályájáról.

  • 2013.07.13 03:45:47Lindus86

    X32zpf!
    A pszichológusok nem rendelkeznek orvosi diplomával. A pszichiáterek igen.

    Amúgy az emberek minden magánéleti problémába beleszólnak, ha hagyjuk. Meg akkor is, ha nem.

  • 2013.07.13 15:33:13szerelmes szamár

    X32zpf, azért gyárt mindenki teóriákat, mert nincsenek (mindenkire ráhúzható), jól működő teóriák. Az orvosok / pszichiáterek / pszichológusok olykor sokszor ellentmondanak egymásnak.

  • 2013.07.13 23:42:02R2D2 & C3PO

    Még mindig jobb teóriákkal, mint nélkülük...
    Kivételek akadnak, akik ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő képességeket, és a szüleik ezt látják. Vajon hol vannak, mert én pl. egyet se ismerek. ;-D

    Szerintem a gyermekiben kell keresnünk az örök vitázókat. ;-D

  • 2013.07.14 08:54:33ne vada

    Az anyukák sajnos mindenre ugranak. Pedig csak annyit kéne tenni, hogy higgadtan elmondják: Pistike nyugodtabb/mozgékonyabb/kipihentebb/önállóbb, amióta nem csak anyatejen él, illetve hogy Danikát megnyugtatja a cici. Mert Pistikének mások az igényei, mint Danikának.
    Anyám alaposan meglepődött, amikor az eleven, de zárkózott fia után "kapott" egy lusta, de cserfes kislányt. :) Mégsem őszült bele, hanem megállapította, hogy a második gyereknél más módszer válik be, mint az előzőnél. És tette, amit az adott szituban helyesnek vélt. Bejött. :)

  • 2013.07.14 09:16:16Leonce

    Köszönjük emese....

  • 2013.07.14 20:48:43X32zpf

    @Sony:
    Sikeresnek érzem azt a gyereknevelési stratégiát (még mindig újszülöttekről és kiscsecsemőkről beszélek!!!), ami évezredekig biztosította a fajunk fentmaradását. Minél kisebb egy gyerek, annál "ősibben" kellene felé fordulni szerintem. Ahogyan a hozzátáplálásnál is ezt a rendszert követik zokszó nélkül a legtöbben, és sokan be is látják, hogy ez így jó. Egy újszülött szájába sem nyom értelmes ember chipset, sem rántottcsirkét. Majd megeszi pár év múlva. Ezért gondolom úgy, hogy lehet új módszereket kidolgozni egy gyerek nevelésére, de ennek a módszernek igencsak hasonlítania kellene az eredeti, természetes módszerre csecsemőkorban, majd későbbiekben jöhetnek a kísérletezgetések.

  • 2013.07.14 20:49:25X32zpf

    Persze, hogy különbözőek a gyerekek, de azért van egy globális séma, ami mindenkire igaz. Ez az a séma, amitől ha eltérünk erőszakkal, akkor csak találgathatunk, hogy mi lesz a végeredmény. Véleményem szerint csak rosszabb lesz, mintha követtük volna a természetes utat. (Pl nem értek egyet azzal, hogy altassuk külön szobában az újszülöttet, mert szerintem ez a szituáció tökéletesen ellentétes azzal, amit egy gyerek évmilliók alatt kialakult ösztöneivel igényel. 3 évesen már normális, hogy saját szobája van, de nem újszülöttként. Persze az önigazoló szülők igen könnyen elfogadnak egy ilyen teóriát, hiszen az adott pillanatban ez a legkönyebb út. Viszont hosszú távon nem hiszem, hogy jó eredményt érnek el ezzel.)
    A 60-70-es, és a 30-40-es évek gyereknevelési stratégiája gazdaságpolitikai szempontok alapján alakult ki. De egy újszülött sajna nem érti meg, hogy az anyjának vissza kell mennie dolgozni, mert a "nemzetgazdaság" ezt várja el.
    Ha nekem annó tanácsként azt mondták volna, hogy "kérem, tessék kimenni az állatkertbe, és megnézni, hogyan gondoskodik a gorillamama az újszülöttjéről, és azt tessék követni! Egy év múlva találkozunk!", akkor hasznosabb lett volna, mint bármely másik kísérleti teória.

  • 2013.07.14 22:42:53X32zpf

    Összefoglalva: ne csodálkozzanak a teóriagyártók, ha az anyák késhegyre menő vitákat vívnak egy-egy teória igaza mellett. Egy anya a legjobbat akarja a gyerekének, elolvas 1 (jobb esetben inkább több) teóriát, úgy gondolja, hogy az a legjobb a gyerekének. Egy kis idő múlva múlva egy másik neves teóriagyártó posztol egy cikket, amiben azt a módszert kiáltja ki ördögtől valónak.
    Ez a szituáció mindenképpen megingatja az amber magabiztosságát, ami az anyaság terén nagyon fontos. Van, aki úgy reagál, hogy gondolkodás nélkül körömszakadtáig küzd a saját oldalán (tök fölösleges amúgy, mert a kísérlet nem 2 napos...), vagy elgondolkozik a hallottakon, és "átáll", vagy azt mondja, hogy nem kell a műanyag teória, van amit nem kell modernizálni.
    A 60-70-es, és a 30-40-es évek teóriái is műanyagból voltak, a mostaniak is azok (tisztelet a kivételnek) A pletykalapokban megjelenő teóriák szórakoztatóak, de nem valami magasröptűek. Nem kell mindent parancsnak venni, amit egy cikkíró leír, és a fentiek miatt nem kell támadásnak venni, ha valaki ellent mond...

  • 2013.07.15 01:09:49X32zpf

    A cikk írójának egyértelmű válasz: Mert talán a hajfestési stílus kevésbé befolyásolja a fajunk fenntartását, mint a gyereknevelési stratégia helyes kiválasztása...

  • 2013.07.16 10:55:53pilar ternera

    X32zpf

    "(Pl nem értek egyet azzal, hogy altassuk külön szobában az újszülöttet, mert szerintem ez a szituáció tökéletesen ellentétes azzal, amit egy gyerek évmilliók alatt kialakult ösztöneivel igényel. 3 évesen már normális, hogy saját szobája van, de nem újszülöttként. Persze az önigazoló szülők igen könnyen elfogadnak egy ilyen teóriát, hiszen az adott pillanatban ez a legkönyebb út. Viszont hosszú távon nem hiszem, hogy jó eredményt érnek el ezzel.)"

    na, te se tudtad megállni, hogy oda ne mondogass azoknak, akik szerint meg praktikus rögtön a külön szobában altatás. rólad szól a cikk! :)))

  • 2013.07.16 20:34:18X32zpf

    Szerintem éppen ezekben a hozzászólásokban azoknak pszichológusoknak szóltam be, akik jobb esetben rábólintanak a funkcionális nevelésre, rosszabb esetben még támogatják is.
    De persze belemagyarázhatunk akármit is :-))) Te sem álltad meg :-PPP :-D

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta