SZÜLŐSÉG

Kisgyerekkel utazni 1. – Megőrültek ezek???

2013. március 27., szerda 10:18

Még három hónapos terhes sem voltam, amikor szakirodalmat vásároltam arról, hogyan kell gyerekkel utazni. Mire magával ragadott a családalapítás szele, Danival, a férjemmel már veterán utazók voltunk, és nem a szó all-inclusive értelmében. Kétszer jártunk Iránban. Rozzant mikrobuszok segítségével, egy zsák terményen üldögélve, kecskék és szakállas pásztoraik társaságában utaztuk be Etiópiát. A Szarajevón át Montenegróba és Albániába tervezett utazást úgy szerveztük meg – még diákkorunkban  – hogy fogalmunk sem volt, a nyaralás után őszig miből fogunk élni.

A kislányom, Anna most másfél éves, és járt már velünk a Kanári-szigeteken, Izlandon és Thaiföldön. Sok ember szerint őrültek és felelőtlenek vagyunk, én viszont hálás vagyok a sorsnak azért, hogy  lehetőségeinknek és a saját habitusunknak köszönhetően eljutottunk ezekre az utazásokra.

Egy szóval sem mondanám, hogy gyerekkel könnyű utazni, de magát a gyereknevelést sem tartom sétagaloppnak. Otthon is folyton azon ijedezünk, hogy nem evett/aludt-e túl sokat/keveset, hogy a nehézségeken felülemelkedő felnőttet nevelünk-e, vagy 30 év múlva a pszichológusnál szeretethiányról panaszkodót, ha egyszer nemet mondunk neki.  Elárulom, hogy aggodalmaink külföldön sem nagyon különböznek, viszont az utazás a nehézségek ellenére is rengeteg örömöt ad – pontosan úgy, mint a maga a gyerekvállalás.

Lássuk pontról pontra az utazás ellen leggyakrabban felhozott érveket – szerintem mindegyik megcáfolható:

Az utazás rossz a gyereknek. Fölöslegesen hurcibálod szegényt ide-oda, ő legszívesebben biztosan otthon maradna, minden reggel a macis matricáját nézegetve kakaózna, és a megszokott játszóterén sütögetné a homokpogácsáit. Az eddigi utazásainkból az derült ki, hogy Annának az a legfontosabb, hogy mi ott legyünk neki. Tény, hogy nem tudjuk megkérdezni a véleményét, de egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki rosszul érezte volna magát - legalábbis nem többször, mint otthon.

Egészségügyi szempontból kockázatos. Nekem ez a legnagyobb félelmem, pedig kicsi az esélye annak, hogy Annának az otthoni körülmények között is kezelhető betegségeken kívül bármi baja legyen. Utazáskor ugyanakkor a csomagunk tekintélyes részét a gyógyszerek foglalják el – szerencsére még soha semmire sem volt szükségünk belőle. És persze egyszer sem fordult meg a fejünkben, hogy Annával olyan országba menjük, ahol tombol a malária vagy a Dengue-láz, vagy nem elég színvonalas a kórházi ellátás. Ha mégis történik valami baj, az biztos, hogy egy gyerektől senki sem tagadná meg a segítséget.

Nem bírja majd a repülőutat. Ezt igazából sosem értettem: mindenki a repülőúttal jön, mintha ez lenne a gyerekkínzás netovábbja. Valójában egy gyereknek nem nagyon lehet több baja a repülőn, mint bárhol máshol. Felszálláskor és leszálláskor megijesztheti, ha bedugul a füle (ezért érdemes ilyekor etetni), és persze unatkozhat is, de erre egyszerűen az a megoldás, hogy lekötöm valamivel a figyelmét. Az elképzelhető legrosszabb az lenne, hogy végigsír egy hosszú utat, de valószínűleg ennél sokkal hamarabb elfárad.

Gyerekkel utazni fárasztó a szülőknek. Ez így van, kutyául elfárad az ember a nap végére. Ezzel együtt az utazást én mindig kikapcsolódásnak vagy felüdülésnek érzem, egyszerűen azért, mert végre máshol lehetek.

Nem tud annyi nevezetességet megnézni az ember. Valóban. De mégis, mennyi az az annyi? Az útikönyvben felsorolt összes múzeum és templom? Én azt se szoktam bánni, ha kimaradnak a „kötelező” látnivalók - végigsétálni egy idegen város utcáján, nézni az embereket, megkóstolni valami helyi finomságot már önmagában élmény.

Drága. Részben ez is igaz. Gyerekkel utazni drágább, mint gyerek nélkül, de tegyük hozzá, hogy az ár nagyban függ az egyéni igényektől. Mi például azelőtt sokszor értük be ebédre a boltban vásárolt kenyérrel és sajttal, és amikor Indiában utaztuk, hetekig hideg vízzel zuhanyoztunk, mert így olcsóbb volt a szállás.

Tény, hogy gyerekkel már nem alhatunk az ifjúsági szállások tízágyas szobáiban, a zoknijukat az ágy peremén szellőztető hátizsákos turisták között. Viszont a helytől függően és ésszerűen tervezve nagyon jó szállásokat lehet kifogni, és a gyerekért hat éves koráig, vagy akár még tovább, nem kell külön fizetni. (Kétéves koráig a repülőn sem, utána viszont általában majdnem a teljes árat ki kell pengetni – ezt a traumát még nem éltük át.)

Minek viszed Thaiföldre, ha úgysem emlékszik rá? Egyrészt nem csak a gyerek megy Thaiföldre, hanem én is. Másrészt arra sem fog emlékezni, hogy két éven át minden este felolvastam neki a Majom mamája című mesét, és arra sem emlékezne, ha a gyerekorvoshoz menet találkoznánk a jetivel. Viszont ezek a dolgok valahogy mégis beleépülnek a személyiségébe, és az utazás tágítja a tudatot, szóval hajrá.

Gyerekkel már nem olyan utazni, mint korábban, a születése előtt. Ez igaz. Viszont az élet sem ugyanolyan, és bár szoktuk emlegetni azt a korszakot, amelyben simán bevállaltunk egy éjszakán töltött vonatút után mondjuk még 10 óra buszozást, eszembe se jut, hogy most másként is lehetne. Anna hozzánk tartozik, most már vele teljes az életünk, és kész.

Mindenki őrültnek tart. A gyerekvállalás egyik legérdekesebb jelensége, hogy mindig mindenkinek van véleménye arról, hogy mit hogyan kéne csinálnod. Soha senki nem szól rád, ha cigizel vagy kilóg a derekad a kabátból télen, viszont ha a nyugdíjas néni úgy gondolja, hogy a gyerek keze fázik, sosem mulasztja el szóvá tenni a kesztyű hiányát. Az utazás miatt is mindenki beszól: a védőnőtől kezdve a taxison át a nagynénikig. Ezt le kell nyelni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.03.27 19:42:59flanagan76

    sony: én a korábbi hozzászólásokra godoltam , amikor gyerek a repülőn az előtte ülő székét rugdossa, meg megállás nékül sír az anyja/apja meg rá se bagózik, hogy majd abbahagyja v. elfárad

  • 2013.03.27 20:02:25Loona

    Tudom, hogy nem élveztem volna. Ugyanis tudom, mit jelentett nálunk a "nyaralás": 3 hét külföld, bédekkerből kiírva az összes látniavaló és ha a hatezredik barokk templomot nem sikerül kipipálni a listáról akkor őrjöngés, hisztéria. Amikor már nagyok voltunk, és valami hatást is tudtunk gyakorolni, akkor is ez ment. Grand Canarian sikerült elérni, hogy a két hétből 1!!!!!!!! nap ne mozduljunk ki az 5+ csillagos szállodából és a szálló saját strandján fürdőzzünk az óceánban, még itthon is azt hallgattuk, milyen ócska lusta banda vagyunk, mert így ez és ez a látnivaló kimaradt. Épeszű ember sem élvezi ezt, nemhogy gyerek! Életem legjobb napja volt, amikor rájöttem, végre elég nagy vagyok ahhoz, hogy az életem kockáztatása nélkül merhetem azt mondani, hogy nem megyek több családi nyaralásra, inkább elhúzok egyedül 3-4 napra az olasz tengerparta csinálni a semmit.
    Ezért fogom én azt csinálni, amit a gyerek akar. Remélem a "lustaság" örökölhető!

  • 2013.03.27 20:47:30Miricc

    bb3nz0: nem TÖRVÉNYSZERŰ, hogy minden gyerek üvölt a repülőn. meg az is hülyeség, hogy ezért a szülőknek le kell mondani az utazásról. attól, hogy szülő vagy nem kell lemondanod a legkedvesebb elfoglaltságaidról. abszolút megoldható, hogy egy kicsi gyerek is elmenjen a szülőkkel. az én szüleim voltak olyan "bátrak", hogy 10 hónaposan elvittek Rodoszra nyaralni. repülővel. Jajjj!! nem volt SEMMI probléma. sőt nagyon jó volt, ők is jó érezték magukat, meg én is élveztem :) /az más dolog, hogy nem emlékszem rá, de mesélnek a képek és a videók helyettem/ és úgy lett alakítva a nyaralás, hogy ők is élvezték meg bababarát volt. szóval az egy nagy BAROMSÁG, aki azt mondja h cs az önző szülők viszik a gyerekeket nyaralni. hálás vagyok, hogy ilyen ÖNZŐ szüleim vannak és ebben az esetben én is önző szülő akarok lenni, ha örömöt és élményeket okozok a gyerekeimnek.

  • 2013.03.27 21:06:10zotyikaa

    MI most egyéves gyermekünkkel csak síelni mentünk el kétszer a télen, de minden éjjel nyugtalanul aludt és 3-4x felsírt csak szoptatva aludt vissza az ágyunkban. Otthon külön szobában alszik és egy éjszakát követően újra végig aludta az éjszakákat.

    Ezért én úgy gondolom nem élvezte az utazást.

    De lehet mi neveltül rosszul.

  • 2013.03.27 21:08:31zotyikaa

    Miriccnek üzenem, hogy ennek ellenére csak a mosolygós képeket raktam el, ezért csak jó emlékei lehetnek majd 20 év múlva.

  • 2013.03.27 21:09:13tabim

    A fene egye meg a gyerekkel utazók pofáját! Senkinek nem kívánom azt az élményt, amikor egy 10 órás repülőtutat végigordít, üvölt, bömböl egy unatkozó kölyök, vagy éppen az ülésedet hátulról rúgdossa, mert a kedves mama szarik lenyugtatni. Csak az utazzon gyerekkel, aki kordában is tudja tartani.

  • 2013.03.27 21:12:06sony

    flanagan76: Ilyen szülő szerintem nagyon ritka. A legtöbb szülő szereti a gyerekeit, és az utazást megpróbálja a lehető legkevesebb sírásal megoldani. Én például még nem láttam egyetlen ilyen szülőt sem. Az viszont megtörténhet, hogy a szülők pont nem veszik észre, mit csinál a gyerek, ilyenkor egyszerűen szólni kell, még mielőtt túlságosan bosszantóvá válna. Ha valaki viccesen, kedvesen szól a gyerekhez, a gyerek jól fogadja, utána pedig mindenkinek kellemesebb útja lesz. Míg ellenkező esetben még az sem nyer, aki leordítja a gyerek és az anyuka fejét, és az idegtől remegve bizonygatja majd, miért volt neki igaza.
    A gyerekek gyerekek. Nem azért rugdossák a széket, mert úgy hiszik, joguk van rá, hanem azért, mert gyerekek. Az ő szintjükön kell megoldást találni, ami nem az ordítás, mert ha ezt teszed, a szülők bármit is csinált a gyerek, mellé állnak (a szülők már csak szülők). Gondolj bele, te mit várnál a saját szüleidtől.
    Sajnos nagyon lecsökkent a társadalmi tolerancia a gyerekekkel szemben, de nem azért, mert a gyerekek változtak. A felnőttek változtak, türelmetlenebbek lettek, nem tudják elviselni, ha valamire nincs ráhatásuk, talán mert a rendszerváltozás után mindenki abba a hitbe ringatta magát, hogy mostmár csak saját magától függ a sorsa... és utána megrettent, amikor kiderült, hogy ez tényleg így van, de egyáltalán nem akkora buli, mint amekkorának kinézett.

  • 2013.03.27 21:13:51holdfeny200

    @Bantuka

    Pökhendi stílusod és sértődékenységed arra utal, hogy pont te vagy az a proli, aki a pasija pénzén felkapaszkodva cibálja a gyerekét szerte a világban, hogy aztán jól lenézhesse azokat, akik ezt nem tehetik meg. Néztél már tükörbe?

  • 2013.03.27 21:37:48Miricc

    zotyi.. azért egy síelős nyaralás más, mint egy tengerparti nyaralás. a síelésben a baba nem nagyon tud részt venni. sajnálom, hogy nem sikerült és sokat sírt a pici. biztos nem neveltétek rosszul, ez még egy ilyen pici gyereknél nem attól függ. de ne adjátok fel, ha nem akarjátok, biztos sikerül valami olyan nyaralást is találni, amit mindannyian élveztek. :) bár ez sok esetben bizony babafüggő. lehet azért tudtak elvinni engem a szüleim 2 éves korom alatt 2 repülős útra is, mert én nyugodtabb baba voltam..

  • 2013.03.27 21:46:55Miricc

    holdfeny200
    "Pökhendi stílusod és sértődékenységed arra utal, hogy pont te vagy az a proli, aki a pasija pénzén felkapaszkodva cibálja a gyerekét szerte a világban, hogy aztán jól lenézhesse azokat, akik ezt nem tehetik meg. Néztél már tükörbe?"
    ez azért elég kemény. végignéztem a kommenteket és nem értem miért mondtad ezt. szerintem Bantuka nem szólt hozzá semmi vérlázítót, nem dicsekedett, nem nézte le azokat, akik nem utazgatnak.. vagy talán az bosszant, hogy ő már vitte az USAba és stb helyekre a gyerekét, te pedig pénzhiány vagy a saját magadnak felállított korlátaidnak köszönhetően nem tehetted ezt meg? így vagy úgy nagyon elítélem, ha valaki ilyen véleményt alkot egy emberről, akit soha nem látott, ahogy te tetted.

  • 2013.03.27 22:09:57Kirándulás

    Kiizzadtál egy gyereket, kötelező letudva, mehetsz nyaralni. Mert ez a gyereknek is jó. Szülj mégegyet, mert az meg mégjobb a gyerekeknek, és nézzük, hogy mész nyaralni... Egy gyerek smafu, kár volt miatta tollat ragadni, amióta 2 gyerkőcöm van, azóta tudom, hogy az egykés családok a legönzőbb, legképmutatóbb képződmények a világon. Az utazgatós fajta meg a totál seggarc. Jó nyaralást.

  • 2013.03.27 22:10:50holdfeny200

    @Miricc

    pont azt csináltad a kommentedben, amiért engem bírálsz: véleményt alkottál egy emberről, akit soha nem láttál. Egyébként az USA-ban születtem és nőttem fel kiváló anyagi körülmények között, ezért különösen bosszant az a pökhendiség, amit a felkapaszkodott emberektől tapasztalok Magyarországon.

  • 2013.03.27 22:31:35vitsippa

    Én nyolc éves koromig nem voltam külföldön, életem legszebb nyaralásait töltöttem falusi nagymamámnál, cicákkal, nyuszikkal, stb. játsztva, míg szüleim bejárták baráti társasággal Olaszországot, Jugót meg Ausztriát. Ők is remekül érezték magukat, meg mi is a húgommal. Most négy éves a kisfiam, nem vittem még külföldre, 8 órás repülőutat nem tudom hogy viselne el, mert egy kis örökmozgó. Ugrál, futkos, bukfencezik, mászik. Én úgy tapasztaltam kisbaba korában, hogy elég fontos neki az állandóság, legalábbis a napirend, meg az őt körülvevő környezet és emberek. Szerintem nem attól lesz valaki felnőtt korában nyitott, hogy félévesen bejárja Thaiföldöt. Persze ha okosan és mértékkel utazunk, az nem hinném, hogy árt a gyereknek. Nálunk egyelőre marad a Balaton, nekem az a legnagyobb öröm, ahogy nézem, mikor lubickol, iszapvárat épít, kagylókat keres, stb.

  • 2013.03.27 22:34:23Behajtó70

    4 éves volt a lányom, mikor olaszba vittük. Tengerpart, medúzák, gumiugráló, csúzdapark....

    Semmire nem emlékszik! És nem azért, mert hülye.

    Gyereket elvinni....értelme a gyerek szempontjából....semmi!

    Max nektek jó, mert veletek van, nincs kire hagyni, stb...a gyereknek a nyugodt, biztonságos környezet volna a jó. Ez csupán önzés, semmi más.

  • 2013.03.27 22:40:43detty230

    @Kirándulás:
    Már ne haragudj, de, ha így nyilvánulsz meg egy nyilvános fórumon, akkor hogy beszélhetsz/viselkedhetsz otthon? Két gyermekes anyaként így megnyilvánulni?? Nekem is két gyermekem van, mégsem jutna eszembe ilyen jelzőkkel illetni az 1gyermekes anyukákat... Vagy Te ezt versenynek gondolod, hogy kinek van több gyermeke (a te szemszögedből: több problémája)?? Az már régen rossz, ha te problémaként tekintesz a gyereknevelésre...

    Az "utazgatós fajta" szülő szerintem jól teszi, hogy új élményekkel gazdagítja a gyerkőceit, szélesíti a látókörüket; ha van rá módja, miért ne?!
    Azoknak, akiknek pedig "tönkreteszi" a nyaralását/utazását az, ha sír körülötte egy baba/kisgyerek, szerintem ne kezdjen családalapításba... Úristen, rugdossa a gyerek az ülés háttámláját...Istenkém, hát unatkozik, valamivel leköti magát. Még én sem tudnék nyugodtan végigülni mocorgás nélkül 2óránál hosszabb utat, hát még egy kisgyerek.

  • 2013.03.27 23:07:48bb3nz0

    @Miricc: Nem törvényszerű, te is kivétel voltál, de az esetek nagy részében mégis üvölt. Én egy szóval sem mondtam, hogy mondjon le a szülő a nyaralásról, sőt menjen tengerpartra. Engem is vittek a szüleim kiskoromban, Olaszországba, autóval. Én sem emlékszem, csak képekről, de mindenkinek jó volt. Ők nyaraltak, én nem ordítottam, nekem is élmény volt, bár nem emlékszem.

    @sony: Teljesen egyetértek veled addig, hogy egy gyerek nagyobb eséllyel lesz zajos, de kb ennyi. Mellettem egyszer sem ült büdös, bőrbetegséges, terpeszkedő, agresszív utas. Ellenben szívtam már meg üvöltő gyerekkel nem egyszer, hanem többször. Más: én szívesen kiindulok abból, hogy muszáj menni a gyereknek valahova, mert most született és meg kell mutatni a külföldön élő nagyszülőknek, de azt meg ne magyarázza nekem valaki, hogy ezért egészen a Maldív-szigetekig kell repülni. Ja bocs én vagyok a hülye, pár év és elsüllyed, muszáj megnézni, hogy majd a gyerek menőzhessen a suliban x év múlva:)

    @GBetty: Ha a 2-2,5 éves rohangált és idegesített, akkor még mindig nem érett az utazásra, vagy a szülei nem értenek hozzá, hogyan kell lenyugtatni. Akkor őt sem kell vinni és kész. A hittérítő meg nem tudom, hogy jön ide :)

  • 2013.03.28 01:13:38dieter1

    zotyikaa, nem volt esetleg túl szoros a baba sícipôje? :-D

    Bocs a hülye viccért :-) Nos, annak, hogy sírós volt, tényleg számos oka lehet. Talán pechetek van, és tényleg rosszul viseli a környezetváltozást, de akkor ez egy sima nagyszülô-látogatásnál ugyanúgy probléma lehet, mint egy külföldi úton. Viszont a jó hírem az, hogy az ilyesféle problémák idôvel többnyire megszünnek. Például az egyik gyerekünk kis korában (talán egy-másfél éves koráig, nem emlékszem pontosan) nem bírta jól az autózást. Márpedig, mivel akkoriban heti ingázós életet éltünk, nem volt más választásunk. Szerencsére sikerült többnyire az alvásidejére idôzíteni az utazást. Pár évvel késôbb simán lehúztunk váltott vezetéssel 2200 kilométert másfél nap alatt Spanyolországba, felolvasott mesékkel, zenékkel, rövid, de játszós megállásokkal, a legkisebb hiszti vagy hasonló nélkül.

  • 2013.03.28 01:54:21dieter1

    Loona, részvétem, vacak lehetett, komolyan.
    Igaz, mi is majdnem pontosan azt csináljuk, amit a szüleid, csak nem hagyjuk, hogy a gyerek észrevegye. Életünkben egyszer voltunk repülôvel, akkor, amikor már útban volt a harmadik - a "nagyokat" elvittük egy hétre Tenerifére. A legnagyobb bôröndben a túrabakancsok és a hátizsákok voltak. Már a reptéren a bérelt kocsiba vágtuk magunkat, és bejártuk a sziget minden zegét-zugát. Megnéztük az állatparkokat is, beszereztük a fôvárosban a külön engedélyt, hogy a kabinos felvonótól felmászhassunk a Teide legtetejére a kráter peremére, jártunk a sziget túloldalán az "ôserdôben", és persze láttuk a templomokat is. A kisebbik a hazajövetel után kezdett el rajzolni (addig nem szeretett), mert meg akarta örökíteni az élményeit :-)

    Másutt is ez megy: megnézzük azt is, ami a bédekkerbôl a "felnôtteké" (templom, múzeum, romok és társaik), és ugyanannyit még pluszban, amit a gyerekek (is) szeretnek. Mindenütt, még a "kultúrországokban" is van hegyivasút, sikló, vízesés, tó, barlang, madárvárta, sziklák, dolmenek, park/botanikus kert, bánya, vadvirágok, fürdési lehetôség, fagyizás, felmászás egy toronyba, esetleg az út vége felé egy vidámpark. És persze a táborozás is van annyira izgalmas, mint az ötcsillagos szálloda.
    A zárómondatod korrekt: "amit a gyerek akar". De egyszer-egyszer meg is lehet mutatni neki a választékot :-)

  • 2013.03.28 02:17:54Miricc

    dieter1 nagyon tetszett a kommented. egészen kedvet kaptam a Kanári-szigetekhez, bár már amúgy is gondolkodtunk a férjemmel, hogy elmegyünk vmikor Tenerifére :) egyelőre még gyerek nélkül (még nincs), de aztán ki tudja.. :D tényleg úgy hangzott, hogy gyerekeknek is találni ott jó szórakozást.
    továbbá hálás vagyok néhány kommentelőnek, mert Thaiföldöt is nagyon szimpatikussá tették számomra. :)

  • 2013.03.28 02:42:46wowerman

    Vicces hogy a legjobb érvet "úgysem emlékszik rá" elintézi pár gyenge mondattal. Én addig akarok utazgatni amíg meg nem születik, aztán várni 10 évet, és aztán megint utazgatni. Addig legalább félretehetjük azt a pénzt amit megspórolunk azzal hogy csak belföldre utazunk.

  • 2013.03.28 02:59:26wowerman

    "Nyilván semmi emléke nincs róla, de attól még valahol "beépült" a dolog." Jujj imádom az ilyen kommenteket :D Gyerekpszichológus vagy netán, esetleg látnok, sámán? Honnan veszed hogy "valahova beépül"? Ez maximum wishful thinking

  • 2013.03.28 03:14:24wowerman

    Ja amúgy így külső, objektív szemmel nézve: holdfeny és thetriggerhappy voltak a legnagyobb prosztók. a munkám itt véget ért :D

  • 2013.03.28 07:09:51Goyo

    @wowerman: Szerinted mégis hogyan tanulunk meg járni, beszélni stb.? Belénk épül, beidegződik. Emlékszel rá, hogyan tanultál meg beszélni? Ezzel a logikával nem nehéz levezetni, hogy egyéb élmények is beépülnek a gyerek tudatába.
    A másik, ami nagyon érdekelne, hogy mégis miből gondolod, hogy a te nézőpontod objektív?

  • 2013.03.28 08:18:08phoboss

    @Kirándulás
    "amióta 2 gyerkőcöm van, azóta tudom, hogy az egykés családok a legönzőbb, legképmutatóbb képződmények a világon"
    Értem, hogy magadból indulsz ki, de nem kell általánosítani, nem mindenki olyan ám, mint te.

  • 2013.03.28 09:03:16AutosVilli

    Azt a rohadt k..va életbe itt egyeseknek mennyi pénze van utazgatni, Én örülök ha a hathuszas sebesvonatra jegyet tudok venni.

  • 2013.03.28 10:32:35nyanyus

    Van a Utazás.com-on egy téma, miszerint "Hová menjünk 5 hónapos gyerekkel". Évek óta írnak mindenfélét. Egy 2 éves ikerfiúk apukája leírta, hogy nagyon elfáradtak 2 év alatt és szükségük volt egy hét lazításra gyerekek nélkül. A nagyszülők elvállalták őket és elmentem valamilyen görög szigetre egy hétre. A szomszédukban volt egy 5 hónapos gyerek, aki a teljes héten keresztül végigüvöltötte az éjszakákat. Erre mondta az apuka, hogy azért, mert egy szülő türelmetlen, nem tud lemondani semmiről, nekik a nagy nehezen összejött pihenés nem volt pihenés. Ő otthon hagyta a 2 éveseket, helyette meg hallgathatta az idegen 5 hónapost.
    Azok az emberek, akik pihenni mennek a nehezen összerakott pénzből arra vannak kényszerítve, hogy az egyáltalán nem toleráns és nyughatatlan szülők pici gyerekei miatt ne azt éljék át, amit elképzeltek. Ez nem gyerekellenesség, hanem ez tény. Egyébként most olyan helyen voltunk külföldön, ahol a szállodába ki volt írva, hogy 3 év alatti gyerek nem lakhat ott és a tavaszi szünetben a korhatár 14 év.

  • 2013.03.28 10:37:33detty230

    Én is úgy gondolom, hogy minden rögzül a gyermekben, már a születése előtt is... Illetve nem csak gondolom, hanem tudom. Ehhez nem kell gyerekpszichológusnak lenni...
    Ergo, ha akar, vissza tud emlékezni azokra a dolgokra is, amelyek 1-2éves kora előtt történtek. Persze nem a "tudatos" memóriájában raktározódnak el az emlékek, illetve nem mind, hanem a "tudatalattiban". Tegyük fel, hogy a járni tanuló kisgyerek pl. elesik, és nagyon megüti magát. Miközben sír, az anyuka mond neki valamit, pl. jajj, ne sírj már, nem fáj az annyira. Ezt tegyük fel, utána soha többé nem mondja neki később sem. Aztán évekkel később a már 5-6 éves kisgyerek lát egy másikat, aki szintén elesik, sír, és szó szerint el fogja neki mondani azokat a szavakat, amiket annakidején a "trauma" átélése során hallott az anyukájától.... Mert a tudatalattijában ott marad az emlék. Lehet cáfolni bátran, de ez így van, csak lehet, hogy nem tűnik fel akkor az anyukának, nem jut eszébe, hogy ezt bizony régebben ő mondta. MINDEN rögzül, az illatok, a látvány, a hangok, minden, csak nem egyformán jön ki mindenkinél. (Bár tudnék egy példát hozni általánosan is: amikor erős fény éri az embert, általában tüsszent. Ez természetesen semmilyen összefüggésben nincs azzal, amikor megszületik kórházban a baba, és hirtelen erős fény éri, és fázik...) Ezt már bizonyították az 50-es években.
    Tehát szerintem nyugodtan vigye el minél több helyre a csemetéjét az ember, ha megteheti.

  • 2013.03.28 10:39:27detty230

    Másik: néhány hozzászólásban annyi rosszindulatot látok, hogy komolyan elkeserítő.
    Miért fáj az bárkinek, ha vannak olyan szerencsések, akik megengedhetik maguknak, hogy távoli országokba utazzanak?!
    Mint már korábban is írtam, mi sem tehetjük meg, még országon (sőt városon) belül sem, hogy bárhová is menjünk a gyerekeinkkel (nélkülük sem), mégsem pocskondiázom azokat, akik igen. SŐT! Örülök, hogy vannak jó anyagi körülmények között élő társaink is!
    Elég sivár lenne az életünk, ha a környezetünkben is olyan emberekkel lennénk körülvéve, akiknek az is gondot jelent, hogy ételt tegyen az asztalra (mint pl. mi is sajnos). Így legalább van húzóerő, jó példa, hogy máshogy is lehet, és szerintem ez jó.

  • 2013.03.28 10:46:22detty230

    Viszont úgy vélem, hogy mindenki ismeri annyira a saját gyermekét, hogy képes mérlegelni, hogy reagálna egy hosszabb utazára/távollétre/idegen helyre. Én például bátran el mernék indulni a két gyerkőcömmel (6hós és 4éves), mert tudom, hogy nem okoz nekik gondot, ha nem a megszokott környezetben vannak. Ellenben, ha tudnám, hogy idegen helyen nem tudnak aludni stb., akkor várnék addig az utazással, amíg megérnek rá. Bár én könnyen mondom, hiszen utoljára a szüleimmel voltam 13éves koromban nyaralni, annak meg már lassan 15éve, úgyhogy nem hiányzik. De, ha lenne rá mód, én vinném a gyerekeimet, ha nem is külföldre, akkor ide a városba, a strandra legalább egy délelőttre, és meglátnám, hogy viselik, és csak azután vinném őket fokozatosan egyre hosszabb időre, egyre távolabb itthonról, hogy ne legyen olyan hirtelen a váltás.

  • 2013.03.28 10:52:24gabcigirl

    "mindig mindenkinek van véleménye arról, hogy mit hogyan kéne csinálnod."

    Kedves Poszter! Nem csak ebben a témában :D Egyébként csinálja mindenki úgy, ahogy jónak látja.

    Nincs gond az ilyen utazással - akik idegesítik az embereket, náluk is jellemzően az a gáz, hogy az ilyen individualista "jogom van mindenhez, ahhoz is, hogy a srácom a te székedet rugdossa/a te dobhártyádat szaggassa" nevelési elveket valló figurák.

  • 2013.03.28 10:53:32gabcigirl

    "mindig mindenkinek van véleménye arról, hogy mit hogyan kéne csinálnod."

    Kedves Poszter! Nem csak ebben a témában :D Egyébként csinálja mindenki úgy, ahogy jónak látja.

    Nincs gond az ilyen utazással - akik idegesítik az embereket, náluk is jellemzően az a gáz, hogy az ilyen individualista "jogom van mindenhez, ahhoz is, hogy a srácom a te székedet rugdossa/a te dobhártyádat szaggassa" nevelési elveket valló figurák.

  • 2013.03.28 10:58:28thetriggerhappy

    @wowerman

    örülök, hogy segíthettem. egyebekben meg a wishful thinking magyarul vágyvezérelt gondolkozás.
    csak azért, nehogy valaki oltári prosztónak tartson, hogy a saját anyanyelveden sem bírod kifejezni magad.

  • 2013.03.28 11:41:30wowerman

    ez legyen a legnagyobb örömöd az életben :D

  • 2013.03.28 12:33:16Miricc

    de igen igen nyanyus. nagyon elkeserítő ezeket a kommenteket olvasgatni, mert a legtöbbről süt a rosszindulat a gyerekeket illetve. külföldön teljesen más ehhez a hozzáállás. a gyerek is ember, de itt legtöbben úgy beszélnek róla mintha egy felesleges nyivákoló probléma lenne. GYEREK. én is rengeteget utaztam már és soha nem rontotta el a kedvem egy üvöltő gyerek. csak nevetni tudok az efféle sztorikon, hogy jajj 1 hetet a szállodában akartunk dögleni a nyaraláson, de jaj! bömbölt a másik szobában a gyerek... vagy jaj egy repülőúton a székemet rugdosó kisgyerek elrontotta az egész nyaralásomat. ez egyszerűen nevetséges :D

  • 2013.03.28 12:39:10Miricc

    teljesen egyetértek detty230-al. az irigykedők példát vehetnének a szimpatikus hozzáállásáról.
    különben ez annyira jellemző a magyarokra, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is!
    most komolyan... mért fáj az ha másnak jó? az irigykedés helyett örülhetnétek... kívánom, hogy mindenkinek megadja az élet a lehetőséget, hogy elérje a vágyait!

  • 2013.03.28 12:50:09dieter1

    detty230:
    Mit is kívánnék nektek? Ötös lottót semmiképpen. De sok-sok éven át kis lépésekben történô, de töretlen javulást az anyagi helyzetetekben - azt feltétlenül. A többi meg, ahogy látom, úgyis megvan :-D
    (Kösz, Miricc, amúgyis akartam volna írni, de így még könnyebb volt.)

  • 2013.03.28 13:04:10detty230

    Köszi szépen! :) Bár nem lennék elkeseredve az ötös lottó főnyereménytől sem... :D Valóban, a többi megvan, és nem is érezzük magunkat szegénynek, pedig jóval a hivatalos létminimum alatt élünk. A szüleim konkrétan bolondnak néznek minket, amikor azt merjük mondani, hogy boldogok vagyunk. Szerintem hozzáállás kérdése az egész, abszolút optimisták vagyunk a jövőre nézve, hiszen a mostaninál lejjebb nem igen van, csak jobb lehet! ;) És mindig feldob, amikor látom, hogy vannak körülöttünk "jómódban" élők, akik ezt tisztességes úton érték el. Van remény! :)

  • 2013.03.28 13:22:17phoboss

    Miricc, abszolút egyetértek. Nagyon sok kommentelő legszívesebben száműzné a gyerekeket a saját 10 km-s körzetéből, mert csak fölösleges idegesítő problémák az életükben. Szánalmas. Nyilván nincs gyerekük, de vajon ők maguk mit gondoltak gyerekként, ha egy hozzájuk hasonlóan megnyilvánuló bunkóval találták szembe magukat?
    És igen, az olyan sztorik egyszerűen nevetségesek, hogy jaj az üvöltő gyerek elrontotta a nyaralásomat... És persze ebből levonja a következtetést, hogy gyereket nyaralni vinni fölösleges, felelőtlenség, mert csak tönkreteszi mások nyugalmát... Azt már nem veszi észre, hogy a másik gyerek esetleg példásan viselkedik. Csak azt, amelyik üvölt. Ilyen a magyar mentalitás. Nem lehet egyszerű így élni, rosszindulat, irigykedés arra, akinek jó, kitűnni azzal, hogy neki milyen rossz, jól megmondani a tutit olyan dolgokról, amiről gőze sincs. De mindenki a maga módján.

  • 2013.03.28 14:16:50dieter1

    Bocs, de a téma annyira a szívem csücske, hogy még szeretnék írni róla.
    Számomra a szabadság mindig helyváltoztatás=KALAND. Vagy még inkább: kalandok végtelen sora, mindig annyi, amennyi csak az adott szituációba belefér, legyen az külföldi út, vagy pár órás séta.
    Ugyanis azt, hogy mi a kaland, mindenki maga szabja meg. Amikor elindulunk szombat délelôtt gyalog az erdôbe a gyerekekkel, akkor kaland egy megtalált színes toll, egy fára felszaladó mókus, egy gyík, egy furcsa gomba vagy egy fényes bogár. Kaland az esôs kiránduláson, ha egy hegyi úton a pocsolyában összegyült vizet egy bot segítségével sikerül lecsapolni, nézni, hogyan váj egyre szélesebb utat magának. (Ez mind az elmúlt egy-két évünkbôl származó példa!) Aki kis korától erre szoktatja a gyerekét, annak tizedannyi gondja sem lesz vele egy nagyobb utazáson.
    Ha gyerekek múzeumban, képtárban már megszokták, hogy az ô figyelmüket megragadó apróságokra - egy madár a kép sarkában, a kisjézus, egy ördög, bármi szép vagy furcsa - felhívják a figyelmünket (a mieink ilyenkor le is fényképeztetik), akkor hiszti nélkül végig lehet járni akár egy óvodással a teljes vatikáni múzeumot a Sixtus-kápolnával együtt, legfeljebb néha karba kell venni, ha elfárad. Különösen, ha azt is biztosra vehetik: utána az ô kedvükért lesz a következô programpont. Ezért remélem, hogy a gyerekeink sosem fogják ezt megutálni, szép emlékeik maradnak a legstrapásabb nyaralásaikról is, és majd a saját gyerekeiket is ebben a szellemben akarják felnevelni :-)

  • 2013.03.28 15:18:43tucsok13

    detty230:

    Nagyon szimpatikus amiket írsz, őszintén kívánom hogy az anyagi helyzetetek rohamosan javuljon és lehetővé váljanak a kisebb-nagyobb utazások! Kevés ilyen pozitív emberrel találkozom mostanság, le a kalappal..

  • 2013.03.28 15:29:02tucsok13

    dieter1 - szívemből szóltál!

    Már nincs türelmem visszaolvasni de valaki azt válaszolt a kommentemre tegnap hogy az utazás okozta traumának köszönhetően a gyerekem alkoholista meg drogos lesz. Egész nap ezen szórakoztam magamban..
    Engem is vittek a szüleim, akkor én is az lennék? Így 40hez közel még életemben nem rúgtam be és drogot sem láttam közelről. Sőt, az utazásnál nagyobb traumákat is el kellett viselnem gyerekkoromban és utána is - azt hiszem erre mondják hogy ami nem öl meg az megerősít. Nna de az utazást traumának felfogni szerintem eleve beteg hozzáállás. Akkor trauma az is hogy a nagyobb gyerekért el kell menni és ezért fel kell ébreszteni, az hogy nem pont fél 8-kor fürdetünk és hogy apa néha egy hétig nem jön haza mert külföldön van, mert mindez kizökkent a mindennapi rutinból.

    Nem sorolom fel hogy a most 10 éves fiam és 2,5 éves lányom hány helyen járt, de egyetlen egyszer sem kellett szégyenkeznem miattuk sem a szállodában, sem a repülőn, általában leszálláskor tűnt fel az utastársaknak hogy vannak gyerekek. Büdös, bunkó, kövér utastárssal ellenben találkoztunk bőven.. de nekik is ugyanolyan joguk van utazni mint nekünk. Élni és élni hagyni...

    Egyébként a 10 éves fiammal újabban azt játsszuk hogy mielőtt megyünk valahova kap egy játékos kérdéssort, fel kell készülnie kicsit az adott helyből és választani olyasmit amit mindenképp meg szeretne nézni. Most éppen Istanbulra készül, gyűjti az infokat, beszélgetünk esténként az országról, a szokásokról.. ha utazunk mindig sort kerítünk a "gyerekbarát" látnivalókra, és nem cipeljük őket végig száz múzeumon, de létezik elfogadható kompromisszum.

  • 2013.03.28 21:37:25nlk

    A hozzászólásokba csak beleolvasgattam, így nem vagyok benne biztos benne, hogy valaki felvetette az általam leírt dolgokat.

    Kicsit a szobába bezárt anyuka álmodozásának tűnik a cikk. Utazni gyerekekkel lehet, nem kérdés. De nem túl realitásszagú.
    Ha jártatok Indiában, akkor valószínűleg nagy mázlitok volt, hogy nem wc-re járással töltöttétek az első napokat. Még az indiai kollégáim is folyamatosan arról panaszkodnask, hogy rájuk jön a hasmars, ha hazamennek. Indiát nem úgy kell elképzelni, mint az "Ízek, Imák, Szerelmekben".

    A repüléssel nem is maga a repülőben eltöltött idő a probléma, bár szerintem elég furcsa, ha valaki akár még felnöttként is, turista osztályon 4-5 óra után "jól viseli". De mondom ez elhanyagolható. Még az átszállás sem a fő gond (Thaiföld mennyi is átszállással minimum 14 óra?), hanem az időeltolódás. Onnantól, hogy ez fel sem került a listára, elég hiteltelen a cikk... Lehet egy 5-6 évessel már nem probléma, de egy 1,5 évessel? Thaiföld 6 óra. Ez azt jelenti - elindulsz mondjuk egy esti járattal - megérkezel másnap helyi idő szerint koradélután - ami tulajdonképpen a mininek az ébredési ideje. Mikor ott már altatnod kellene, akkor az ő bioritmusa szerint még koradélután van. Felnöttként is kell 2-3 nap az akklimatizálódáshoz, kicsiknek szerintem több. És ugyanez visszafele is... Jó szórakozást és világlátást ;-). Lehet hogy a szülő élvezi, de hogy a gyereknek nem a legideálisabb kis korban az biztos. Izland ugyanez pepitában a másik irányba, azzal megspékelve, hogy ott ráadásul majd egész nap világos (esetleg sötét van).
    Van még néhány érdekes kérdés... Pl. a védőoltások, hogyan lehet egy india vagy Thaiföld jellegű országban "gyerekbarát" higénés feltételekkel ellátott, nem turistás jellegű szállást találni, stb...

  • 2013.03.28 21:49:35detty230

    A védőoltás eszembe sem jutott az utazással kapcsolatban... Bár én még nem utaztam sosem Indiába, Thaiföldre, de arról olvastam régebben, hogy vannak helyek, ahol vannak ajánlott (talán kötelező is?) védőoltások a kiutazás előtt. Ennek fényében viszont nem vinném a gyerekeket olyan helyre, ahol ilyesmi van. Bár mi alapból nem rajongunk az itthon kötelezővé tett védőoltásokért sem, úgyhogy az biztos, hogy még több mérget nem juttatnék a gyerekeim szervezetébe (a sajátomba sem).
    Ettől függetlenül kitartok amellett, hogy ha megteheti a szülől, vigye minél több helyre a csemetét.

  • 2013.03.28 22:29:25Hajdú Peter

    Aki a gyereke erdekeben, nem bir ki 2-3 evet utazgatas nelkul, az egy konzumidiota barom. Es mikozben tonkreteszi a gyereket, meg meg is magyarazza a baromsagat.
    A fel eves csecsemot kurvara nem erdeklik a piramisok, vagy ejfeltornyok.
    Viszont kurvara fontos nekik, hogy minden nap, ugyan abban a szobaban, ugyan azok az emberek vegyek korul, ugyanakkor etesek, szoljanak hozza, ugyanugy ugyan akkor keltsek, fektesek, ugyan abban az agyban, ruhaban.

    Es egyebbkent is szanalmas, nevetseges, ez nyugati konzumidiota utazgatas.
    Ami abbol all, hogy a tahoja az egyik orszag luxus szalodajabol atutazik, egy masik orszag pontosan ugyan olyan luxus szalodajaba, es egy ugyan olyan mekdonaldban pontosan ugyanazt a hamburgert eszi, mint itthon. Es egy pontosan ugyan olyan plazaban setalgat, mintha elsem hagyta volna az orszagot. Ez aztan a NAGY VILAGUTAZAS, ezert erdemes tonkre tenni a gyereket.

  • 2013.03.28 23:06:46Goyo

    @Hajdú Peter: Ezt nem a modorosblogra szántad?

  • 2013.03.29 17:47:52pirospottyos

    2 eves lanyom mar 12 orszagban jart. Tobbnyire Europaban, de egyszer a Karib szigetekre is el " kellett" vinnunk. Azert irom hogy kellett mert eskuvore mentunk, mondhattunk volna nemet, de a ferjem tesojanak az eskuvoje volt, szoval bunkosag lett volna nem menni, plusz a lanyom volt a koszoruslany. A 9 oras repulout eleg meredek volt de tuleltuk, es egyszer sem (!!) orditott a gyerek. Egy csomo matrica meg egy-ket iPadre letoltott Disney mese csodakra kepes!
    A tobbi utja sokkal rovidebb volt, nyilvan baba koraban volt a legegyszerubb, mert akkor vegigaludt mindent... Egyeves koraban meg kocsival bejartuk Franciao.-t, csak arra kellett figyelni hogy egy nap ne legyunk egyhuzamban 2 oranal tovabb az autoban.
    Az egesz utazas tema a gyerek meg a szulok alkatatol meg hozzaallasatol fugg. En nem allitanam le az eletemet csak mert van gyerekem (most mar ketto). Persze mindent esszeru keretek kozott ugye...
    Pl baratsagtalan hotelokkal sokkal tobb negativ elmenyunk van mint magaval az utazassal...

  • 2013.04.09 09:47:58lospollitosdicen

    Szamomra nagyon meglepo es szomoru hogy vadidegenek miert kritizaljak es szidjak egymast ismeretlenul ahelyett hogy a cikkrol irnanak velemenyt. Milyen alapon mondjak egy masikra hogy rossz szulo, anelkul hogy ismernek a hatteret vagy akar a gyereket. Szerintem teljesen gyerekfuggo, de az is igaz, hogy a gyerek rugalmas es alkalmazkodik ahhoz amihez szoktatjak. Nekem szerencsem van, a gyerek 2 eves kora elott majdnem 20 orszagban jart 4 foldreszen, ennek majdnem fele kozeli csalad latogatasa volt, mert 3 kulonbozo orszagban laknak, meg mi egy negyedikben es imad utazni. Tokre orul a buszozasnak, vonatnak, repulonek, amikor megerkezunk egy uj szobaba boldogan ugrik az agyra, szerencsere a meleg es a sok valtozas sem zavarja, jobban is birja mint mi felnottkent. En is azt tapasztaltam, hogy az a fontos neki,hogy mi ott legyunk, reggel amikor felebred boldogan mosolyog ram es a biztos pont ami a babaja volt elalvashoz hetek ota a taska aljan van, mert mar nem kell neki. Egyaltalan nem tunik elveszettnek vagy zavartnak es sokkal nyitottabb es konnyebben tud kapcsolatot letesiteni, mintha otthon a hazban ulne. Mindegy neki milyen szinu a gyerek vagy milyen nyelven beszel, megy hozzajuk, megsimizi oket, egyutt jatszanak, csak azt nem birja hogy a felnottek odavannak erte es olelgetnek puszilgatnak. Nyilvan ha latnam hogy nincs jol, vagy nem tetszik neki nem folytatnam az utazast, de ugytunik igy sokkal tobbet tanul. A konyv, meg jatekok itt is vannak, a sok jatszoteren baratkozik, mozog es pluszban annyi mindent megtanul igazibol es nem csak jatekbol vagy konyvbol. Es nem kell draga utakra gondolni, mi is hatizsakosan megyunk olcso szallasokra, ot meg eddig egyaltalannem zavarta, ho hogyan nez ki a szoba. Folyt kov...

  • 2013.04.09 09:49:20lospollitosdicen

    Persze nekunk teljesen mas, sokkal tbb idot kell jatszotereken tolteni, lassabban haladunk, hogy o is setalhasson vagy tolja a babakocsit, kevesebb muzeumot nezunk meg, nincs idom leirni sem hogy hova jarunk, de a plusz az, hogy sokkal kozelebb kerulunk a helyiekhez, mert a gyerek egy kapocs, ami minden kulturaban ugyanazt jelent.
    A repuloutrol meg annyit, hogy nagyon sok csalad nem nyaralasi vagybol utazik, hanem mert mashol van a csaladja, altalaban ez termeszetes, hogy mivel nagyi masik varosban, orszagban lakik, unnepek, nyaralas repulest jelent, ez csak a mi kis orszagunkban meg kornyeken furcsa. Lattam mar 10 fos muzulman csaladot -5 gyerek, 4 feleseg- repulon, es mivel az anyukak nem sokat lattak ki a burka alol, mindent az apa csinalt. Na ott volt rumli, megaem szolt be nekik senki. Sokszor a stewardesstol is fugg, nagyon segitokeszek is tudnak lenni. En mar akkor is a gyekekt meg szulot sajnaltam, amikor meg nem volt gyerekem, szerintem akik kulon gyerekmentes reszt akarnak a repulon vagy nincs gyerekuk vagy eleve nem akarnak, akkor meg akarhol zavarjak oket a kolkok. Szerintem gyerekbarat reszt kene kialakitani ahol pl van egy kis helyuk jatszani vagy mozogni. A legtobb szulo mindent megtesz hogy ne zavarja a tovbieket a gyerek es azert o sem erezze rosszul magat, mert senki sem szereti ha kinezik, nem minden gyerekkel lehet es az is elofordul, hogy rossz napja van.
    Nekem babakoromtol kellett utaznom csaladot latogatni evente 2-3x es volt minden vonat, repulo, auto es csak azt meselik, hogy en birtam a legjobban az utakat. Amikortol emlekszem a legalabb 10 oras autoutakra, mindig orultem, hogy megyunk.
    Az egyetlen faraszto, hogy allandoan pakolni kell,de ha jol meg van minden szervezve az sem gond. Biztos, hogy semmire nem fog emlekezni az utbol, de annyi mindent tanul naponta, hogy mindenki meg van lepodve, hogy meg csak 2 eves es ilyen okos. Ezeket otthon nem tudnam biztositani, es igy legalabb az apjaval es velem is sokkal tobbet van, mint otthon.

  • 2013.04.09 09:51:22lospollitosdicen

    Mindig kozultaltunk travel doktorral is, akik meg olyankor sem elleneztek az utat, amikor pont nathas lett. Az oltasok ugyis megvoltak es "csak" sok odafigyelestigenyel,hrogy ne vegyen midnent a szajaba. Na ez nem konnyu. Beszelni viszont lassabban tanul, mert annyi nyelvet hall egyszerre, viszont kesobb kepes lesz tobb nyelvet is hasznalni.
    Mielott elindultunk volna en is azt hittem nagy kihivas lesz, dee sjanos meg kell mondjam hogy a teli budapesti tomegkozlekedes babakocsival sokkal nehezebb volt mint ez az ut. Itt mindenki kedves segitokesz es sokkal egyszerubben megoldhato minden.

  • 2013.04.09 09:54:46lospollitosdicen

    Talan ez egy kicsit sok, de le a kalappal elottuk!

    [link]

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta