SZÜLŐSÉG

Az anyának csak 1-2 óra szabadidő jár?

2013. március 24., vasárnap 16:13

Az anyává válás  - mindamellett, hogy egy nő életének legszebb pillanata, amit ezen a fórumon nem kell ragozni -, rengeteg nehézséggel, aggodalommal jár, időt, energiát, és non-stop jelenlétet is megkövetel.

Az anyák egy része teljesen belemerül az anyaság rejtelmeibe, mondhatni elveszik a gyerek, család-háztartás-munka háromszögében, és megfeledkezik önmagáról, nem törődik magával sem testileg, sem lelkileg. Aztán meg kikészül.

Akit szippantott be már teljesen az anyaszerep, pontosan tudja, mennyit jelenthet akár pár perc nyugalom, hogy gondolatainkat utolérjük, hogy egy általunk napközben hallott hírt végre elolvassunk. Ismerjük az állapotot, amikor már az is kikapcsoldás, ha a teregetést szép komotósan, zavartalanul, csendben végezhetjük, átszellemülten.És ott van még a szépségápolás, a külsőnkre való odafigyelés, egy arcmaszk feldobása, vagy egy illatos fürdő, netán egy kis mozgás, hogy a szellemi felfrissülésről már ne is beszéljünk.

De vajon mindenki igényli a szabadidőt? Vagy van, akinek nincs rá szüksége, ezért vagyunk hajlamosak lazán lemondani róla?

A gyerekek és a háztartás körüli teendőket sok nő döntően (vagy teljesen) maga végzi, így főleg, ha még dolgozik is, nagyon nehéz becsepészni a nap 24 órájába egy kis magányt. Vannak, akik sajnálkoznak, hogy nekik semmire sincs idejük, bár tenni érte nem tesznek semmit, mások rosszallóan gondolnak azokra a nőtársakra, akiknek van kire bízni a gyereket, legyen az az apja, a nagyszülő vagy éppen fizetett gyerekőr. Mintha ez valami elítélendő dolog lenne.

És vannak, akik ragaszkodnak hozzá, hogy nekik is jár egy kis idő, és tudatosan meg is szervezik ezt.

Anyukákat kérdeztünk meg, számukra mit jelent a szabadidő, mennyire élnek vele, mennyivel változott a szabadidő fogalma, a saját magukkal való foglalkozás iránti igény, amióta gyereket nevelnek. A válaszokból úgy látszik, a Poronty környékén leginkább olyan anyukák vannak, akik igyekeztek tudatosan megteremteni maguknak egy kis szabadidőt.

Rutinos anyaként azt tanácsoljuk, akinek van segítsége, és ki is tudja aknázni a lehetőséget, mindenképpen éljen vele! Van, akinek egy bébiszitter segít pár órára, van, ahol a távoli nagyszülők időnként elviszik a gyerekeket pár napra, s így lesz kerek a világ: a nagyszülő kényeztetheti unokáját, a gyerek élvezi a nagyszülő szeretetét, a szülők pedig fetöltődhetnek, intézhetik azokat a dolgokat, amit a gyerek mellett nehezen menne (pl.: lakásfelújítás). De az is jól működhet, ha hasonló korú gyerek(ek)et nevelő barátnővel fogunk össze, és pesztráljuk heti váltásban felváltva egymás gyerekeit.

Piroska két kisfiús anyukaként igenis fontosnak tartja, hogy néha kilépjen gyerekek nélkül is a házból: „A barátnőmmel  havonta, de kéthavonta biztosan csajnapot tartunk. A gyerekekre vigyáz egy nagyszülő, mi meg irány a turkáló, a fodrász, vagy csak a csavargás. Teljesen feltölt hetekre az élmény, bár hozzá kell tennem, 4 éve itthon vagyok (jelenleg a kisebbik fiammal, aki 1 éves), és én nagyon élvezem. De igenis kell egy-egy nap, amikor csak ÉN vagyok. (Legalább egy délelőtt). Ma például egy parókaszalonban voltunk próbálni. Rengeteget nevettünk, olyan jó volt!:)”

Bianka azon szerencsések közé tartozik, aki vállalkozóként otthonról dolgozik, így napközben jut idő néha egy kis kikapcsolódásra is.

Én otthonról dolgozom, aminek valljuk be, sok előnye és sok hátránya is van. Ami az én személyiségemhez nagyon passzol, az az, hogy szeretek egyedül lenni, és a munkámat is így tudom a leghatékonyabban végezni. Igyekszem délután 4-ig befejezni a napi munkát, de van, hogy este, hétvégén kell folytatnom, sokszor főzni is csak este jut idő.

Viszont olykor azért belefér egy kis kocogás, bevásárlás, munka, vagy baráti kávézás, találkozás, főzés. Ezek nem mindennaposak, de éppen annyi van belőlük, amennyivel a szociális énem is kordában van tartva. A férjem is nagyon rendes, ha éppen rámjön a sportolhatnék, akkor arra az egy-két órára, amíg elmegyek egy edzésre, simán elvan a gyerekekkel. Havonta-kéthavonta  a szüleimnél vannak a fiúk vidéken, sok-sok állattal játszhatnak, amiket nagyon szeretnek.

Ehhez hozzátartozik az a szerencse, hogy van nagyszülő, akihez nyugodt szívvel engedi az ember a gyerekeit. Ez extra kikapcsolódást jelent nekem és a férjemnek is, mert akkor csak kettesben vagyunk. A mindennapokban nincs segítségünk, senkit nem kérünk meg akár csak 1-2 órára, hogy vigyázzon a gyerekekre, amíg mi elugrunk moziba mondjuk. De azért én azt gondolom, látva a környezetemet, így is elég sok szabadidővel, magamra, a párkapcsolatomra fordítható idővel rendelkezem, nem panaszkodhatom. Ha nem így lenne, biztosan nem érezném jól magam a bőrömben, és az mindenkinek rossz lenne.”

Van, aki a kevéssel is kénytelen beéri, és még akkor is megtalálja a módját, hogy kikapcsolódjon egy keveset, ha „csak” a férjére számíthat. Marcsi legutóbb a múlt hétvégén pihent egy „nagyot”.

„ A férjem elvitte a gyerekeket a közlekedési múzeumba, és én addig egyedül voltam otthon. Eljött hozzánk a luxus: a csend. Gyorsan összedobtam a lakás rumlisabb részét, ez fél óra kb. Aztán egyszerűn csak ültem, beleolvastam egy női magazinba, és végre úgy ehettem édességet, hogy nem kellett elbújnom a gyerek elől. Máskor néha csak elterülök a kanapén, és nézek akármit is a tévében. Vagy csak bámulok magam elé, és gondolkodom. Ezt jelenti nálam legtöbbször a kikapcsolódás, amikor csak magamra koncentrálok. Nekem nem kell forró fürdő, masszázs vagy vásárlás a baránővel (nincs is olyan, akivel szívesen elmennék), nekem tökéletes feltöltődést ad a magányos 1-2 óra szabadidő.”

Juli egyedül él, egyedül neveli ovis kislányát. A szülei, bár közel laknak, de nincsenek jóban, volt férjével nem tartják a kapcsolatot. Mégis azt mondja, az önmagára fordított idő megtérül.

„Amíg a gyerek nézi a kedvenc mesefilmjét, én mellette ülök, nézegetem a szórólapokat, vagy a számítógépen internetezek. Az egyik barátnőmnek van egy szintén négyéves kislánya, akivel  havonta egyszer-kétszer bevállajuk egymás gyerekeit is, s amíg a kislányok játszanak, addig a másik anyuka el tud menni vásárolni, ügyet intézni, fodrászhoz. Ezzel a segítséggel gazdálkodom, ezért jó előre meg szoktam tervezni, mit csinálok majd.”

Luca a második gyerekére lett igazán tudatos szabadidő-felhasználó.

"A fiam születése után teljesen beszippantott az anyaság. Nem mondom, hogy rossz volt, csak egy pár hónap után azt vettem észre magamon, hogy itt a pózna vége. Egy hatalmas, zokogós hisztiben tört ki belőlem a kétségbeesés: ÉN hol vagyok? Az hogy ÉN mit szeretnék, kit érdekel? Az ÉN igényeim miért nem fontosak? Ez számomra is nagyon tanulságos volt, innentől kezdve igyekeztem egy-két hetente pár óra szabadidőt szerezni magamnak, a férjem és a nagymamák segítségével. Elmentem, sétáltam egy nagyot egyedül, nem szólt hozzám senki, nem zavart meg senki. Teraszokon ültem (egyedül!!!), ittam a limonádét, olvastam - megváltás volt, komolyan.

Amikor a második gyerek megszületett, már tudtam, hogy nem akarok megint teljesen kikészülni, így a lányom egészen pici volt, amikor elkezdtem kivenni hetente 3-4 óra szabit, a lefejt tejet szépen megette cumisüvegből, egyáltalán nem volt gond. Csak a szándék kellett hozzá. Sokkal könnyebb is volt vele. Szerintem abból, hogy nem nulláztam le magam teljesen, ő is sokat profitált."

A háromgyerekes Zsófi azok közé tartozik, aki, ahogy maga megfogalmazta, "a gyerekekből töltekezik". Ő arról mesél, neki nem volt szüksége különösebb szabadidőre.

"Én aféle csodabogár vagyok, legalábbis a barátnőim szerint mindenképpen. Onnantól kezdve, hogy anya lettem, valahogy a gyerekektől kaptam meg azt a plusz energiát, amire szükségem volt. Persze sokszor voltam én is fáradt, de olyan öröm volt nézni őket, annyira tudtam örülni annak, ha ők örültek, hogy ez valahogy továbblendített mindig a holtpontokon.

Valószínűleg szerencsés alkat vagyok, talán az ilyenre mondják azt, hogy ősanya, mármint nem pejoratív értelemben. Az, hogy bújócskázunk, hogy rajzolunk, hogy gyurmázunk, nekem is mindig tök jó móka - nem belefáradok, hanem kikapcsolódom ilyenkor én is. Lehet, hogy én sem nőttem fel teljesen. Most meg már, hogy nagyobbak, meg hárman is vannak, valahogy magától kialakult az, hogy lett nekem is naponta egy-két órám, még ha nem is egyben, amit a saját gondolataimra, igényeimre fordíthatok."

Van szabadidejük? Fontosnak tartják, hogy legyen?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.03.25 09:32:28Martian

    Elbasz majd apád és anyád,
    Talán nem direkt, de így lesz.
    Továbbadnak minden hibát,
    És még egy-kettőt, hogy élvezd.

    De hát elbaszta őket is
    Sok kalap-kabátos vén bolond,
    Ki egyszer nyálasan komoly,
    Máskor meg egymásra ront.

    Érzem, hogy gyötrődik az ember.
    Ahogy a zátony küzd az árral.
    Szállj ki ebből, amíg lehet,
    És egy kölyköt se vállalj.

    :)

  • 2013.03.25 11:04:37Suttogva olvasó

    Plüss Teknős.
    nagyon kicsi korkülönbséggel vannak a gyerekeid.Azért ilyen fárasztó.Ahogy nőnek, javulni fog hidd el, amikor már nem kell őket egyfolytában figyelni, hanem egymással játszanak.Ezt én tapasztaltam.Nekem 3 év van közöttük, mégis a nem alvós időszak rettenetes volt.A nagy apnoes volt, azért nem aludtunk, utána mire ezt megoldották műtétileg jött a kicsi.Azóta rendszeres pandanézésem van a karikák miatt.Tehát, most kilátástalannak látod, de tényleg lesz jobb, csak győzd kivárni.

    A helyedben megkérdezném a nagyszülőket, hogy egyenként sem vinnék el a gyerekeket??Mert lehet a kettő sok nekik egyszerre.

    Nem turkálok senki pénztárcájában, de ilyenkor igenis járna neked egy 2 órás babyszitter.
    Nekem anyukám segített sokat mikor a férjem nem volt itthon.Óriási szerencsém volt.Volt, hogy felültem egy buszra fülembe a kedvenc zenémmel és csak mentem...néztem ki a fejemből.
    Isteni volt.
    A jó idő is segíteni fog .reméljük hamarosan érkezik.

  • 2013.03.25 11:07:44csecsi3

    Mi már 10 éve vagyunk házasok és arról álmodozom, hogy elmegyek a feleségemmel sétálni a várba... :)
    Az én szüleim azt sem tudják, hogy a 6 éves lányom hová jár oviba, pedig anyukám kb. 5 percre lakik tőlünk. A 3 éves fiunk pedig még egyetlen éjszakát sem töltött mással. Valahogy családi hagyomány nálunk a szülinapi / karácsonyi nagyi. :(
    Ebből igen nehéz szabadidőt (főleg kettesben) kifacsarni...

  • 2013.03.25 11:12:53zsírmalac

    csecsi3
    Nincs olyan barát(nő), akivel kölcsönösségi alapon vigyáznátok egymás porontyaira?

  • 2013.03.25 11:15:41zsírmalac

    Sadist
    "Nehezebb dolguk van a szülésben, gyerek gondozásban, de az élet más területein bőven kompenzálva vannak."
    Tényleg? Melyek ezek? A munka, a szabadidő biztos nem.

  • 2013.03.25 11:17:15zsírmalac

    Sadist
    "Rinyálni és irigykedni a másik "privilégiumaira", de közben igényt tartani a sajátokra is nem túl felnőtt viselkedés."
    Te nem ezt teszed?

  • 2013.03.25 11:18:39zsírmalac

    Sadist
    Amúgy meg, amiről eastern sugar ír, az nem biológiailag meghatározott, hanem társadalmi beidegződés. Ergo: lehet másképp is.
    Igen, az "apuka 12 órázik és beledöglik 45 évesen" is az. Ezt is lehet másképp.

  • 2013.03.25 11:33:02atiz_3

    Ami igaz az igaz: már majd elfelejtettem, a gyermek-pszihológusok közkedvelt mondatát miszerint "3 éves korig karnyújtásnyi távolság" amit e legtöbb gyermek elvisel. Nekünk "szent igazság volt" mindkét gyermeknél. A lányom és a fiam is hónapokig max 1 órát bírt ki távol (nem testközelben tőlem). 3 éves korig szoptak és 1 éves koráig naponta akár 10 szer is. Tündéri szomszédaim voltak akik pótnagyinak, dadusnak is jók, de lehetetlen küldetés volt lepasszolni őket. Igaz nekem nem okozott gondot magamra csatolni a gyereket és cipelni mindenhová. Valahogy úgy gondoltam úgysem tart (sajnos) sokáig, hogy az ölemben akar majd lenni. (Nemsokára égő lesz ha puszit adok nekik a barátaik előtt!)

    Az apukákról: sajnos nehéz számolni rájuk több okból is: sokan váltott műszakban, vagy külföldön, vagy későig, vagy több munkahelyen dolgoznak. Ha jól meggondolom nem is ismerek olyan apukát aki 8-16-ig dolgozik, és aztán minden nap hazamehetne segíteni, leváltani. No meg kevés közülük akit úgy neveltek vagy olyan típusú, hogy jártas lenne a háztartásban, vagy a gyerekhez való foglalatosságban lenne érzéke. A kultúránkban is benne van hogy a férfi alapvetően nem segít a háztartásban sem a gyereknevelésben.
    Hála istennek ez trend fokozatosan változik és egyre több apukát látni babatáncos foglalkozásokon is, de ez még mindig nem általános.
    Nekünk anyukáknak kell megtalálni a mindennapokban azokat a lopott néhány órát a pihenésre kikapcsolódásra amire már példákat is láttunk.

  • 2013.03.25 11:37:08atiz_3

    Suttogva olvasó
    A nem alvás nekünk is jellemző volt. Két éves korukban már nem aludtak délután! A lányom csecsemőkorban csak ölben volt hajlandó délután!!! Még a babakocsiban sem és az autóban sem! (A fenekében volt beépített érzékelő) Így hát amikor lejött a délutáni alvás ideje, kipárnáztam a fotelben magam, odakészítettem, vizet, egy jó könyvet magam mellé és úgy altattam 1-2 órát vagy amennyit hagyta.
    Közben meg kiolvastam egy könyvtárnyi könyvet, vagy én is elpilledtem! :-))

  • 2013.03.25 11:42:31zsírmalac

    atiz_3
    "No meg kevés közülük akit úgy neveltek vagy olyan típusú, hogy jártas lenne a háztartásban, vagy a gyerekhez való foglalatosságban lenne érzéke."
    Ez nem típus kérdése, hanem tanulásé. A nő se úgy jön a világra, hogy van a fejében egy beégetett főz-mos-takarít-gyereketnevel program, hanem mindezt megtanulta - van, amit az anyjától, nagyanyjától, van, amit saját kárán. Ki nem bénázott az elején? Na, pont ugyanígy a férfi is meg tudja tanulni.

    "Nekünk anyukáknak kell megtalálni a mindennapokban azokat a lopott néhány órát a pihenésre kikapcsolódásra amire már példákat is láttunk."
    Szerintem meg a fejekben kellene változásnak történnie. A svéd férfiak közül sokan önként és dalolva kiveszik a részüket a "gyesből", azaz otthon maradnak a gyerekkel egy időre. Ha ők elboldogulnak, akkor a magyarok is. De ehhez az kell, hogy a társadalom szemében ne "puhapöcsnek" számítsanak illetve ne a "te ehhez béna vagy" előítélettel találkozzanak (gyakran a nők részéről).

    "Ha jól meggondolom nem is ismerek olyan apukát aki 8-16-ig dolgozik, és aztán minden nap hazamehetne segíteni, leváltani."
    Biztosan vannak olyanok, akik nagyon leterheltek. De én ezek szerint szerencsés vagyok, a kisgyerekes kollégáim lelkiismeretes apukák, sokat segítenek otthon, az egyikük például viszi haza az ebédet a feleségének, hogy ne kelljen magának is főznie a három poronty mellett.

  • 2013.03.25 11:46:12Suttogva olvasó

    Tudom, sokan vannak úgy, hogy jajj a Férj hazajön azonnal átadom neki, hisz én belefáradtam...
    Szerintem meg nem fair.Apuka dolgozhat váltott műszakban, több helyen, mint ahogy említette fent Atiz.
    Neki is kell idő mire hazaér ne az idegbeteg feleség várja, hanem had szusszanjon ő is, és akkor jöhet a közös családi este.Persze nem jelenti azt, hogy csiniben várom és lesem minden óhaját, de nem nyomom azonnal kezébea gyereket, hogy jajj én már kikészültem tőle...Mikor egy kicsit nagyobb úgyis rohan a hazaérkező apához:-)))
    Igenis rendes időbeosztással anyuka is tud pihenni délután...(nekem volt, hogy sikerült) .A nagy a franciaágyban, a kicsit szoptattam ugyanott és bealudtunk mind...Hjaj most már visszasírom ezt.

  • 2013.03.25 11:51:56zsírmalac

    Suttogva olvasó
    "Igenis rendes időbeosztással anyuka is tud pihenni délután..."
    Kinek mi a pihenés.

    Fentebb említett háromgyerekes kollégám megjegyezte nemrég, hogy pihenni jár be a munkahelyére. :)

  • 2013.03.25 11:58:40atiz_3

    plüss_Teknős
    Egy hadi csel a nagyszülők ellen: Most még kicsik a gyerkőcök és gondolom még a szókincsük az, de ha majd el tudják mondani, a telefonba, hogy "MAMA hiányzol! Mikor jössz hozzánk?" Akkor már nyert ügyetek lesz! Nekünk így sikerült felrángatni 380 km-re lévő nagyszülőket nem egyszer! Arról nem beszélve hogy amikor betegek a gyerekek, de már lábadoznak akkor nyavalygok, hogy nincs több szabink és most nagyon fontos bemenni dolgozni. Lehet hogy csak 3 hónaponta, de az is valami!
    Egyébként eleinte úgy láttam féltek (a nagyszülők) tőlük (az unokáktól) , meg tőlünk is nehogy valamit elrontsanak, vagy másképp csinálják mint ahogy mi a szülők szeretnénk. Hozzá kellett nekik is szokni a másfajta felelősséghez. Egyszer egy nyáron amikor 380 km-re náluk volt a 6 éves lányom és a lázcsillapító ellenére még mindig 40 fokos volt a láza én meg reggel 8-kor indultam a vonattal és 14-kor érkeztem csak meg, utólag elmondták, hogy teljesen kikészültek azalatt néhány óra alatt! Amikor megjöttem akkorát sóhajtottak, mint aki megmenekült!!!

  • 2013.03.25 12:04:13Eszterblog

    Suttogva olvasó: nálunk ez van, csak előre egyeztetünk :-) Ha szar napom van, megírom a férjemnek hogy ha hazajön én köddé válok. Ő meg vagy visszaírja hogy rendben, vagy azt hogy neki is szar napja van, majd talán holnap. Néha meg ő jön haza úgy hogy ne szóljunk hozzá, akkor átveszem az esti feladatait (övé a vacsi és a fürdetés, enyém ez ezek utáni romeltakarítás).

    A kommunikáció a lényeg. Igyekszem nem elfelejteni, hogy mennyire kimerített engem is a 8-10 óra munka. Ő pedig elhiszi hogy kimerítő egy gyerekkel egész nap.

  • 2013.03.25 13:02:57Foxy girl

    Kisvirág78

    Ha dolgozol (tehát nem otthon vagy a nap 24 órájában a gyerkőc(ök)kel, és ráadásul szereted is a munkádat, elhiszem, hogy neked kikapcsolódás a gyerekkel lenni! Szerintem így másnak is az lenne ám! Én úgy gondolom, leginkább akkor van igényünk más elfoglaltságra, ha minden nap csak a gyerekkel vagyunk elfoglalva, segítség nélkül.

    Nálunk másfél év sincs a két gyerek között, így egyhuzamban itthon lenni babázni nem pont ugyanaz mint egy gyerek után visszamenni kicsit dolgozni, felnőttek közé, majd amikor már pont kezd betelni a hócipő megint hazajönni a nyugiba! Ha gyors egymásutánban jönnek a bébik, igenis normális, ha szeretnénk kicsit elmenni tornázni, barátnőzni vagy szórakozni a férjünkkel! Nem gondolom, hogy ettől kevésbé vagyok "ősanya" nekem is Ők a legfontosabbak. Ezért is kell kiegyensúlyozott Anyukát prezentálnom nekik :-)
    A Nagyszülők nálunk is dolgoznak, de ma már nem akkora luxus egy leinfózott bébiszitter. Nekünk egy közeli barátunk ajánlotta, akinél már évek óta segített. Nagyon szeretem azt a kéthetente egy napot amikor egyedül mehetek bevásárolni, vagy épp kozmetikába! Feltöltődve, boldogan térek haza és úgy ölelem magamhoz a Kicsikéimet mint akiket egy hete nem láttam!

  • 2013.03.25 13:03:20Gambo

    Plüss teknős, sztem nagyon sürgősen változtassatok valamin, mert így tönkre is mehet a házasságotok. Teljesen a mi helyzetünkre ismertem a soraidban. 31 évesen szültem (előtte mi is elég szabadon éltünk a férjemmel, és jól éreztük magunkat). Nálunk is az első két év csak a gyerekről szólt. Amikor betöltötte a 3-at, elváltunk (ami utólag, jó döntés volt egyébként, de sokszor gondolok arra, hogy ha nem jut eszünkbe gyereket csinálni, még ma is együtt volnánk).

  • 2013.03.25 13:28:35Gambo

    És egyetértek abban, hogy én se számítottam arra, hogy az anyaság ilyen szintű lemondással jár. Persze láttam a saját anyámat, de teljesen más, ha a saját bőrödön tapasztalod ezt meg. Többet kéne erről beszélni, nem mindig a lila ömlengés kellene, hogy így csodálatos az anyaság, meg amúgy csodálatos....

  • 2013.03.25 13:36:36Eszterblog

    Gambo: én is egyetértek. Amíg terhes voltam, minden gyerekes ismerősöm gyereke gond nélkül szopott, aludt, evett. Miután megszültem és jöttek a problémák, jöttek a "ja igen, velem is ez volt" történetek. Ki érti? :-)

  • 2013.03.25 13:47:56atiz_3

    Gambo
    Szerintem is fontos lenne a másik oldalról is beszélni. Én általában azt javaslom, annak akinek sok(k) az anyaság, hogy menjen le a játszótérre más anyukákkal beszélgetni mert minden viszonyítás kérdése. Én panaszkodtam hogy a férjem ugyan van hogy sokat itthon van, de tervező és a számítógép előtt ül (háttal) egész nap és hozzá se lehet szólni tervleadáskor. (Nemhogy a gyereket a kezébe adni ami érthető.) Erre egy anyuka azt mondta a játszótéren: de jó neked! A tied legalább otthon van. Az enyim Angliában dolgozik! Mire egy másik anyuka: nekem meg kamionsofőr és kéthetente jön haza. Komolyan ezek után átértékeltem a helyzetem!
    Aztán nyafogtam, hogy sok a házimunka, meg beteg a gyerek stb. Rájöttem, hogy Ez a normális és természetes mivel a családalapítás ezzel jár. Körülöttem mindenkinek EZ a gondja. Sok házasság megy tönkre azért mert nem hiszik el hogy normális dolog, hogy megváltozik a világ és a fontossági sorrend időnkét megváltozik és meg kell alkudni.
    Például ha lázas a gyerek akkor nem megyünk el a régen várt kikapcsolódásra sem!
    Meg kell próbálni alkalmazkodni és másképpen csiholni egy kis szabadidőt. Viszont ez nagyon egyén és babafüggő. Például egy gyertyafényes fürdőt itthon is lehet venni, ami egyeseket ellazít, nem kell egy teljes wellnes hétvége :-)) Az majd ha nagyobbak lesznek!

  • 2013.03.25 13:58:54umarcsi

    Én mázlista vagyok :) Két gyerek mellett még egyetemre jártunk, felváltva, apa is etetett, altatott, fürdetett, pelenkázott. A harmadikkal 1 évet otthon voltam, mindegyik 1 éves korától lett bölcsis, de utána mi voltunk velük, felváltva rövid-hosszúnapoztunk. Kb. 4 éves koruktól mentek le a nagyihoz 1-1 hétre, s tavaly 13 év után először elmentünk ketten 3 napra, míg otthon voltak a nagyival.
    Mikor az első kicsi volt nemigen tudtunk kimozdulni, csak gyerekműsorokra. Mióta a két nagy elég nagy, azóta más a helyzet. Pl. pénteken én elmegyek az egyikkel színházba, szombaton apa a másikkal. Így van aki vigyáz a legkisebbre, pénzbe se kerül, és ki is lehet mozdulni :)

  • 2013.03.25 14:55:17csecsi3

    zsírmalac

    Sajna nincs. Az emberi kapcsolataink már mind egy szálig elhaltak...
    Van 40 éves lánytestvér, aki irtózik a gyerekektől és lóg a nagyszülők nyakán. Őt viszik doktorbácsihoz, ha beteg, meg nyaralni, stb...
    Bébisintérekkel próbáljuk megoldani, de az nem ugyanaz.

  • 2013.03.25 15:56:27atiz_3

    zsírmalac
    "A svéd férfiak közül sokan önként és dalolva kiveszik a részüket a "gyesből", azaz otthon maradnak a gyerekkel egy időre. Ha ők elboldogulnak, akkor a magyarok is."
    A barátnőmék előre és igen határozottan eldöntötték, hogy a férj marad majd otthon gyesen az utolsó 1 évben a 3 ból mivel neki is jár a gyermektől kapott örömökből otthon. Aztán kiszámolták mennyiből kellene megélniük az asszony fizujából hárman...
    Az előítélet meg az apukákról meg évszázados történet, és elsősorban kultúrális viselkedésforma. Még a mi nagyszüleink sőt szüleink is úgy neveltek, nevelkedtek, hogy a férfi dolgozik az asszony pedig háztartásbeli. A nagymamámnak sosem volt például munkahelye...Azt a férfit pedig aki a gyermekkel sokat foglalkozott vagy a szobát söpörte szó mi szó kinézte a társadalom. 50 éve még a világ legtermészetesebb dolga volt a nőknek magukat háttérbe szorítva 100 %-ig a családra koncentrálni. Eszébe sem jutott senkinek, hogy néha hagyják pihenni is őket. A falvakban az volt a szokás, hogy szülés után 3 hónapig még nem kellet kimenni a földekre és hordták a szomszédok is az ételt a kismamának, de utána már minden ment a régiben, sőt!
    Igaz, nem összehasonlítható a mai korszakkal, de ezek után nagyon nehéz szakítani a múlttal ahogy írod a fejekben, pláne ha az anyós ferde szemmel nézi még azt is, hogy én NEM merem ki a levest a férjem tányérjába, (azaz nem szolgálom ki) hanem magának tesz ki annyit amennyit akar.

  • 2013.03.25 16:06:58ÉkaRéka

    Én minden este min.1órát olvasok a kádban,és ez szerencsére meg tudott maradni a 2évesem mellett is:)

  • 2013.03.25 16:07:55atiz_3

    zsírmalac
    Amúgy meg teljesen egyetértek, hogy minden tanulható, sőt. Az apukák is folyamatosan tanulnak és változnak. Van aki már akkor amikor még nem Apuka, részt vesz a közös életben, háztartásban és jobban mint a leendő anyuka... (Sokan sokkal jobban főznek és nagyobb rendszeretettel rendelkeznek, ilyen a bátyám is)
    Nálunk tökéletes működik azon része, hogy rám csörög a férjem mielőtt hazajön van-e vacsi vagy hozzon, kell-e bevásárolni, vagy már elintéztem, vagy magától berakja a mosást ha sok a szennyes stb sőt amikor kicsik voltak csak ő fürdetett mert én féltem hogy elejtem :-))), arról nem beszélve, hogy ha játékról van szó őt választják a lurkók.
    De valahogy úgy érzem, hogy szerencsés vagyok vele és ez a játszótereken szerzett "kérdőíves felméréseim" eredménye.

  • 2013.03.25 16:16:51Suttogva olvasó

    Zsírmalac

    "az egyikük például viszi haza az ebédet a feleségének, hogy ne kelljen magának is főznie a három poronty mellett."

    Esküszöm lesülne a bőr az orcámról:-))).
    Más meg főzi a kaját és csomagol a férjének másnapra is.( nem én de van ilyen.)

    Eszterblog

    "megírom a férjemnek hogy ha hazajön én köddé válok"
    Ez tök normális időnként.

    De nem erre értem.Barátnőm 3 gyerekkel.Volt, hogy 12 órázott a férje éjjel, utána nyomott 6 óra másodállást egyből.
    Na mikor ebből ért haza apuka kiborult, mikor megkapta mindhárom gyereket, avval, hogy nem láttak másfél napig.Tessék te vagy az apjuk most legyél velük.Ő meg elviharzott...
    Anyuka is kivolt veszettül meg apuka is......

  • 2013.03.25 16:20:36Suttogva olvasó

    ÉkaRéka

    "Én minden este min.1órát olvasok a kádban,"
    Nekünk is az volt sokáig a törzshelyünk esténként a férjemmel.
    Beszélgetés, borocska sex.Mindig mi esett éppen jól.A gyerkők aludtak és tök nyugi volt a mécsessel körberakott kád....

  • 2013.03.25 16:26:32zsírmalac

    atiz_3
    "Aztán kiszámolták mennyiből kellene megélniük az asszony fizujából hárman..."
    Hát igen, de részben ez is egy következmény, a "gyerek meg a háztartás a nő dolga" szemléletmódé.

  • 2013.03.25 16:27:44zsírmalac

    Suttogva olvasó
    "Más meg főzi a kaját és csomagol a férjének másnapra is."
    Ha tippelnem kellene, hogy melyikük kiegyensúlyozottabb, és melyiküknek kellemesebb a társaságában lenni, a kollégám feleségét választanám...
    Nem verseny ez!

  • 2013.03.25 16:29:10zsírmalac

    Érdemes elolvasni. Nem minden tetszik, de az kiderül, hogy általában jóval "anyabarátabb" rendszer.
    [link]

  • 2013.03.25 16:31:00Suttogva olvasó

    Zsírmalac"Ha tippelnem kellene, hogy melyikük kiegyensúlyozottabb"

    Nem is mondtam, hogy verseny, csak leíertam, hogy van másik oldal is:-)))).

  • 2013.03.25 19:49:15aszterik

    "De vajon mindenki igényli a szabadidőt? Vagy van, akinek nincs rá szüksége?" -- ez milyen kérdés már? Nem, persze, a nők azok, akiknek a hátán fát lehet vágni, nekik ugye az önfeláldozás a szent hivatásuk, egyébként is eretnekség az anyasággal járó nehézségekről beszélni. Az hogy van, hogy azok után, hogy a mai világban elvárják a nőtől, hogy éppúgy képezze magát és dolgozzon, mint egy férfi, hirtelen, miután anyává válik, azt várják el, hogy ez és kizárólag ez elégítse ki? És tényleg, miért csak arról van szó a cikkben, hogy a nőnek kell megteremtenie a szabadidejét (már ha egyáltalán van rá igénye, mert persze simán lehet, hogy nincs), vagy esetleg besegíthet a nagyszülő vagy a bébiszitter? Meg a házimunkát szinte kizárólag ő végzi? Hol marad a férfi, az apa ebben a játékban, akivel közösen akarták, vállalták a gyereket? Irtózatosan konzervatív a magyar társadalom hozzáállása ehhez a kérdéshez. És persze mindig a nőket hibáztatják, hogy későn vagy egyáltalán nem vállalnak gyereket (mintha nem két ember kellene a gyerekvállaláshoz). Nem csoda, hogy olyan alacsony ma a gyerekvállalási kedv Magyarországon.

  • 2013.03.25 20:30:28zsírmalac

    aszterik, egyetértek.

  • 2013.03.25 21:12:44atiz_3

    Hogyan csináljunk szabadidőt? Néha át kell gondolni a mindennapi rutint vagy a nevelési módszereinket is.
    Eszembe jutott, hogy anno minden délután 13-16-ig küzdöttem, hogy elaludjon a lányom. Ringattam, babakocsiztattam, autóztunk, énekeltem, békén hagytam, sirattam, jóllakattam stb. stb. a létező összes megoldás. De már születésétől kezdve nem volt hajlandó napközben néhány óránál többet aludni (még az első 3 hónapban előfordult, de max 3 óra össz-vissz, azt is csak ölben és komolyan aggódtam is, mert hát a könyvek meg a többi anyuka mást mondott!) Mire nagy nehezen elaludt (elaltattam) volt hogy csak 16 óra felé akkor meg 18-19-ig szunya, majd este 22 órakor még ment a sírás vagy a lefektetési ceremónia. Így tényleg nem volt időnk a férjemmel beszélgetni sem.
    ÉS AKKOR egyszer csak két éves korában rájöttem, hogy nem neki vannak az alvásával problémái, hanem NEKEM.
    Egyszerűen nem fektettem le délután, bár mindig tartottunk csendes pihenőt amikor meséltem neki a félhomályban azaz adtam egy kis esélyt, de mivel nem aludt el hát nem aludt el. Este fél 20-kor már ő könyörgött, hogy menjünk fürödni és aludni!!!! 20-után a mai napig csend van a házban, pedig már 10 éves lassan!

  • 2013.03.25 21:25:18atiz_3

    Házimunkához: Amíg kicsi a gyerek (1-3 év) nem kell ragaszkodni hozzá hogy a lakás minden pontja csilli-villi legyen. Anyukám mondogatta - és akkor még nem fogtam fel miért, de - elég ha EGY helység tiszta és rendben van, legyen az konyha vagy a babaszoba stb, csak a lényeg hogyha befut egy vendég legyen hová betessékelni és ne érezzük cikinek ha rumli van, no meg bennünket is jobb érzéssel tölt el. Én akkor, amolyan vetésforgóval takarítottam: Hétfő nappali, kedd babaszoba, szerda konyha, csütörtök, fürdőszoba stb. Így maradt szabadidőm is, és mindig volt egy helység, ahová tisztaságban le tudtam ülni egy kicsit lazulni. Úgy ugyanis elég nehéz tétlenül leülni, ha a teregetett ruha, a mosatlan vagy a kiborított játék van az orrunk előtt.

  • 2013.03.25 22:16:38Sadist

    zsírmalac 2013.03.25 11:15:41

    Fizikai, szociális, egészségügyi biztonság, stresszmentesebb élet, aminek köszönhetően a nők várható életkora cirka hét évvel magasabb is. Egy nőnek sokkal kevésbé kell attól tartania, hogy pl. utcára kerül, míg egy férfi joggal aggódhat, ha elveszti a munkáját, mert onnantól kezdve értéktelen. A társadalom számára az az értékes férfi, aki minél többet tud adni egy közösségnek, míg értékes nő az, aki tud gyereket szülni és nevelni, az pedig születésétől fogva adott képesség.
    És arról még szó sem eset arról, hogy ha beüt a krach, legyen az háború, éhínség, katasztrófa, akkor a nőket fogják először menteni, utána a gyerekeket, a végén pedig esetleg azokat a férfiakat, akik a legmagasabb társadalmi státuszúak. Nézegesd Wikipedian a Titanic katasztrófájáról szóló cikket és meg fogsz döbbenni.

  • 2013.03.25 22:23:53Sadist

    zsírmalac 2013.03.25 11:17:15

    Egyrészt egy férfinek nincsen semmilyen veleszületett privilégiuma (hacsak az állva vizelést nem tekintjük annak), hanem mindenért meg kell dolgoznia, másrészt nincs is szükségem rá.
    Na jó, a korlátlan mennyiségű ingyenes szex azért jó lehet.

  • 2013.03.26 08:45:22plüss_Teknős

    atiz_3, Suttogva olvasó, köszönöm a biztató szavakat...!
    A korkülönbség valóban nagyon kicsi, ami most nyűg, később remélem, segítség lesz. Addig is, a szabadidő eléggé elérhetetlen fogalom. Ahogy írták fentebb, valóban elég gázos, hogy a gyerekek ellátása, logosztikázása mellett még a pihenést, kikapcsolódást is "oldja meg anyuka magának".
    Nem egy többhetes alpesi sízésre vágynék (arra IS), hanem egy-egy szabad délutánra, néha újra moziba/színházba menni, vagy, átaludni a fél napot :-D Dolgozó nagyszülők és barátok mellett tényleg a bébiszitter lesz a megoldás, mert ahogy Gambo is írta, erre a kapcsolatunk mehet rá előbb-utóbb.
    A nagyeszokon, valamint nálam "igazibb", "ősanyább" anyatársaimon azt látom, hogy értetlenül állnak az előtt az igényem-igényünk előtt, hogy a férjemmel szeretnénk a gyerekek mellett magunkra, kettőnkre is érdemi időt szakítani :-/

  • 2013.03.26 11:02:04pirospottyos

    1-2 ora szabadido?? Hol el a poronty? En 1-2 percnek is orulnek! :-)
    En 2 kicsi gyerekkel otthon, ferj dolgozik, ami keves rokonunk van az tolunk 2000 km-re lakik, barataink ismeroseink dolgoznak latastol mikulasig, vagy nekik is pici gyerekeik vannak, szitterre nem telik, meg nem is szeretnek egy idegent... Szoval nehez. Legalabb egy takaritonot szivesen kifizetnek de a parom nem akarja hogy egy idegen pakolassza a cuccainkat.
    Imadom a gyerekeimet (mazohista modon meg egyet bevallalnek) de mar alig varom hogy nagyobbak legyenek es leulhessek elolvasni egy ujsagcikket. Egyszeri nekifutassal. :-)

  • 2013.03.26 11:20:28zsírmalac

    atiz_3
    "Házimunkához: Amíg kicsi a gyerek (1-3 év) nem kell ragaszkodni hozzá hogy a lakás minden pontja csilli-villi legyen."

    Hát, szerintem később sem :)
    Rengeteg a patyolattisztaságnál fontosabb dolog van az életben... A pihenés is az.
    Persze van, aki akkor érzi jól magát, ha csillogó tisztaság van körülötte, nekem elég az elfogadható. A fennmaradó időt pedig másra fordítom; munka, szórakozás, pihenés. Az immunrendszer pedig remekül teljesít ilyen körülmények között (is).

  • 2013.03.26 11:37:52zsírmalac

    Sadist
    "Fizikai, szociális, egészségügyi biztonság, stresszmentesebb élet, aminek köszönhetően a nők várható életkora cirka hét évvel magasabb is."

    Eleve a lánymagzatok strapabíróbbak, esetükben kisebb a vetélések aránya nélkülözés közepette is; ezt mivel magyarázod? Ugye nem a gürcölő férfi stresszes életével?
    Egészségügyi biztonság: hát tessék szűrővizsgálatokra járni, illetve orvoshoz, ha valami gond van. A nők általában azért egészségesebbek, mert ezt megteszik. Ne mondd, hogy "mert a nőknek több szűrővizsgálat van", sok férfit akkor se lehet pl. urológushoz elvontatni, ha már nyilvánvaló a baj...
    Stresszmentesebb élet? Mert? A legtöbb családban nem egyedül a férfin múlik a boldogulás; van, ahol igen, de nem kötelező ilyen életmódot választani; lehet például az általam is kultivált kétkeresős, egyenrangú (emancipunci) berendezkedés mellett dönteni. Csak akkor meg az a baj, hogy a "karrierista" nő (állítólag) nem elég nőies... Nyuszika meg a sapkája.

    "És arról még szó sem eset arról, hogy ha beüt a krach, legyen az háború, éhínség, katasztrófa, akkor a nőket fogják először menteni, utána a gyerekeket, a végén pedig esetleg azokat a férfiakat, akik a legmagasabb társadalmi státuszúak."
    Igen, mert a nő még tud szülni, a fennmaradás záloga.
    A nőket a hétköznapok során érő munkaerő-piaci és egyéb hátrányt nem kompenzálja, hogy háborúban vagy tömegkatasztrófa során hű, de jó lenne nekünk.

    Olybá tűnik, mintha Freud péniszirigység-elméletének a fordítottját olvasnám..
    Igen, a szülés képessége privilégium, "biológiai fegyver", ennek megregulázására, ellensúlyozására találta fel a férfitársadalom az olyan nőelnyomó eszközöket, mint szüzességkultusz, anyagi függés, "asszony verve jó", "a nő ostoba lény", képzési lehetőségektől való megfosztatás etc.
    Vajon merre billen a mérleg nyelve?

  • 2013.03.26 11:39:58zsírmalac

    pirospottyos
    "Legalabb egy takaritonot szivesen kifizetnek de a parom nem akarja hogy egy idegen pakolassza a cuccainkat. "
    Neked nem jár ennyi? Nem értem az ilyen férjeket. Az ódzkodását attól, hogy egy idegen pakolássza a cuccait, értem, de elviselhetné néha, hogy neked jobb legyen.

  • 2013.03.26 11:42:09zsírmalac

    plüss_Teknős
    "A nagyeszokon, valamint nálam "igazibb", "ősanyább" anyatársaimon azt látom, hogy értetlenül állnak az előtt az igényem-igényünk előtt, hogy a férjemmel szeretnénk a gyerekek mellett magunkra, kettőnkre is érdemi időt szakítani :-/"

    Ellenszer:[link]
    Szerintem a te férjed nem szeretne az "ősanyák" férjének a helyében lenni. Erre gondolj.

  • 2013.03.26 12:07:29atiz_3

    Anyósom amikor utoljára nálunk volt (kb 1 évvel ezelőtt). Kitaláltuk, hogy akkor menjünk kirándulni egyet, legalább nyugodtabban csodálhatjuk a férjemmel a tájat mert több fél szem szegeződik a gyerekekre. Anyósom itthon akart maradni. Kérdeztük miért:
    - Azért mert valakinek főzni kell!
    - Jó de, viszünk délre szendvicset!
    - Nem főtt ételt esztek? És mi lesz a vacsorával? Este mire megjöttök mit fogtok enni?
    - Útba esik hazafelé egy klassz ökiszolgáló étterem ahol, családi menüt csomagolnak be és szerintem nem drága!
    Velünk jött igaz, de teljesen kikészült idegileg, hogy nem főzött senki a gyerekének aznap!
    Amikor megtud néha egy-egy olyan "sötét titkot" a fiáról, hogy nekem segít teregetni, meg hogy egyedül "kényszerül, szegény" bevásárolni, vagy amíg én zumbázok a lányommal a fiamra felügyel, és még meg is vacsiztatja hát ... már mondta nekem , hogy össze tehetem a két kezem hogy nekem ilyen szuper férjem van.
    Pedig ez szerintem nem szuperség, vagy különlegesség, hanem szimpla "normálisság" kérdése!
    Aki egyébként ezt hozza otthonról és talál magának egy olyan asszonykát aki szintén ezt hozza csak a másik oldalról, ott tényleg a végén válás is lehet, mert egyszer betelik a pohár és anyuci kikészül, mert elege lesz, pláne ha látja, hogy a szomszédban máshogy mennek a dolgok, mert ott apuci is részt vállal a közös gyermek nevelésében.

  • 2013.03.26 12:48:04zsírmalac

    atiz_3
    Nagymamám kedvenc vicce

    Két ismerős asszony találkozik.
    - Szervusz, Terikém, hogy s mint?
    - Képzelje, Mancikám, férjhez ment a lányom!
    - Na és milyen a fiatalember?
    - Ó, az egy angyal. Képzelje, elmosogat maga után és ágyba viszi a lányomnak a reggelit.
    - Na és a fia?
    - Ő is megnősült.
    - Na és milyen az ifjú asszonyka?
    - Áh, ne is kérdezze... Az egy randa perszóna. Képzelje, elvárja szegény fiamtól, hogy mosogasson, és ágyba viteti magának a kávét!

  • 2013.03.26 13:10:09zsírmalac

    atiz_3
    Különben az az érzésem, hogy az ilyen típusú anyósok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni magukkal, túl sok szabadidejük van, hobbijuk nincs, úgyhogy jobb híján a gyerekük házastársának életét keserítik.

  • 2013.03.26 13:58:12plüss_Teknős

    Nálunk félévente 1x fordul meg nagyszülő, vagy ritkábban. Segítséget nem nagyon jelentenek, mert 110%-os vendégként egy pohár vizet nem nagyon engednek maguknak. A gyereknek max. visszaadják a cumit, de etetni, fürdetni (mondjuk estig soha nem maradtak még nálunk), urambocsá' ottalvósra vigyázni rájuk - felejtős.

    zsírmalac, nagy kiszerelésben kérem :-D
    Vagy instantot! :-)

  • 2013.03.26 14:23:42atiz_3

    plüss_Teknős
    Nem is tudom mi a jobb. Nekem Ha nagy ritkán, erre járnak a szüleim akkor ezerrel segítenek a háztartásban. Olyannyira, hogy mire kürülnézek, el van mosogatva, zokni beáztatva, ruha kivasalva, elpakolva, szekrényben újra türögetve minden, ablak megpucolva vacsi az asztalon és még sorolhatnám. Anyu pörög Apu meg játszik a gyerekekkel. Viszont amikor elmennek nem találom a konyhai mérleget, a zoknimat (összekeveri a 10 éve lányoméval) stb. Hosszú távon nem tudnám elviselni, hogy helyettem megcsináljanak mindent mert egyben ezzel bele is szólnak a mindennapjainkba, azt is beleértve hogy mit és mikor együnk.
    Viszont így hogy csak néhány nap egy évben nagyon fel tud tölteni!

  • 2013.03.26 16:01:28detty230

    Mi sem járunk soha sehová, 24órában itthon vagyok a gyerkőcökkel (fél és 4évesek) fiatal is vagyok (24éves), de nem hiányzik az egyedüllét, az eljárás. Nekem az jelenti a kikapcsolódást, ha mindent elvégeztem itthon, csillog-villog a lakás, és ezzel a tudattal ülhetek le este egy hosszabb mesét megnézni a gyerkőceimmel. Pedig előttük heti 3-4-szer jártunk el a barátnőkkel, de mióta megszületett a nagyobbik gyerkőc, eltűntek, így maradtunk ketten a párommal. A szüleim vidéken élnek, nem vinném hozzájuk szívesen a gyerkeket, őket sem hívjuk át sosem, anyósom pedig 10percre lakik tőlünk, de "elfoglalt". Mindkettőnk szülei nyugdíjasok... :/

  • 2013.03.26 17:20:46plüss_Teknős

    Mikor nálam nagyon fogytán a cérna, akkor a férjem "elzavar" a megmaradt barátnőim egyikéhez, akár ottalvósra is. Rendezgeti a lányokat, én meg pletykálhatok, nyugodtan megvacsorázhatok és alhatok. Vagy kiszököm pár órára a városba, céltalanul (és szinte furcsa, hogy nem tolom a babakocsit).
    Ha néha a párom több napra elutazik, akkor alig számíthatok valakire. A szüleinkre annyiban, hogy ha véletlenül felhívnak, akkor hallgathatom a sajnálkozásukat a telefonban, hogy valóban nem lehet könnyű két kicsi gyerekkel...

  • 2013.03.27 14:34:08dieter1

    Nagyszülôk nélkül nehéz lenne az életünk ennyi gyerekkel. Így ha csak egy beteg, otthon lehet hagyni és nem kell betegszabadságot kivenni, ha valami ütközés van (pl. szülôi értekezletek a nagyokkal), akkor van, aki menjen a kicsikért, rendszeresen járhatunk együtt kórusra, mert vállalják a fürdetést-fektetést, satöbbi, satöbbi. Nem állítom, hogy legalább tudat alatt ne lettek volna bekalkulálva, amikor a kicsiket vállaltuk. Egy biztos: nem kis dolog ennyi segítség nyolcvan felettiektôl :-)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta