SZÜLŐSÉG

„Ha nem az anyagi oldalát nézzük, akkor jó móka a nagycsalád"

2013. március 10., vasárnap 08:17

Van egy mondás, miszerint két gyereknél csak kicsivel több a három. Ezt egy nagycsaládos ismerős apuka erőteljesen cáfolta, azt mondta, hogy nehogy azt gondoljam, ez így van. Azt mesélte, hogy náluk a három gyerek már komoly nehézségeket jelent anyagi és logisztikai értelemben is. Példáként említette, hogy nyáron nem tudnak úgy elmenni strandra, hogy ne vinnének magukkal még egy felnőttet, aki segít felügyelni a gyereket, vagy, hogy ilyenkor már két autóval kell menniük, s egy ilyen kiruccanás a plusz fővel komoly anyagi vonzattal is jár.

Szöget ütött a fejembe ez a fajta megközelítés, és gondoltam, megkérdezek másokat is, ők vajon hogyan élik meg a nagycsaládos létet, számukra mi az, ami egy ilyen kérdés kapcsán elsőre eszükbe jut. Nagy tanulságok, nagy igazságok nincsenek, talán csak azt lehet biztosan kijelenteni, hogy mielőtt valaki „belevág” a nagycsaláddá válásba, jobb, ha előre tájékozódik, utánajár, megismeri, mi is ez az intézmény valójában.

Közeli és távoli ismerősök, apukák és anyukák vegyesen, ismeretlen fórumozók meséltek arról, számukra mit jelent a nagycsalád. Azt nem is gondoltam volna, hogy megannyi fórum működik „Kettő vagy három gyerek a jobb?”, „Megéri-e a három gyerek?” típusú indító kérdéssel, amelyekbe beleolvasva azt láttam, sokan azt hiszik, hogy azok a nagycsaládos támogatások, amelyeket most igénybe lehet venni, éppen elegendő indokul szolgálnak egy újabb gyerek megszülésére. Persze, itt többnyire a már rutinosak beavatják az témafelvetőket a kulisszatitkokba (mennyi az annyi, és sokszor bizony nem is olyan sok), és vannak, akik azért szólnak, hogy ne azért akarjon már valaki még egy gyereket, hogy emiatt több pénze legyen a családnak.

Azok, aki válaszoltak nekem, egytől egyig úgy meséltek a nagycsaládos létről, mint egy nagyon jó dologról, ami kinél több, kinél kevesebb nehézséggel van megtűzdelve, de ahogy egy anyuka megfogalmazta, „mindent kárpótol az, amikor a születésnapomon sorban állnak a gyerekek a pusziért”.

Egy szegedi anyuka ezt írta: „Mi öt gyermeket nevelünk (a legnagyobb 8 éves), és útban a hatodik. Mindegyik tervezett baba volt, és nem vágtunk volna bele egyik babaprojectbe sem, ha annyival nehezebbnek éreztem volna +1 gyerekkel. Természetesen hozzá kell tennem, hogy elég jó anyagi körülményeink vannak, és van segítségünk is a háztartásban és a gyerekek körül. Így tudunk velük foglalkozni, és nem szenvednek hiányt (de nem is kapnak meg mindent egyből). Összegezve tehát, így, segítség és megfelelő anyagi háttér mellett nekem nem sokkal megterhelőbb. Egyedül az "frusztrál" néha, hogy állandóan megy a mosógép, állandóan száradnak a ruhák, és így is folyamatosan tele a szennyes... Ja, és hogy a hűtő "pillanatok" alatt kiürül, és mehetek újra vásárolni.”

Egy budapesti cég vezetője, három kislányos apuként azt mesélte, hogy szerinte arányaiban egy harmadik gyerek kisebb extra teherre jár. „Külön vehetjük az anyagi részét és a családszervezési kérdéseket. Az időszervezéssel kapcsolatban az egy gyerek a legtöbb figyelmet igénylő, mert amint vannak testvérek, eljátszanak egymással. A konfliktusok elcsitítására szánt idő biztosan kevesebb, mint egy unatkozó gyerek lefoglalása. A harmadik gyerek nálunk később született, így a két gyerek pótszülőként, bébiszitterként is működik, sokat segítenek. Az anyagi részét nézve a gyerekek között öröklődnek a ruhák, játékok, a bútorok, egyéb használt tárgyak, így ezek miatt töredékébe sem kerül a harmadik az elsőhöz képest. A mostani adókedvezményeket mi ki tudjuk használni, ami komoly összeget jelent három gyerek után.” Összegezve ő azt mondja, hogy „semmilyen formában nem gondolom, hogy a harmadik gyerek nagyobb teher lenne, mint az első kettő.”

Egy Poronty-közeli anyuka, aki éppen most várja a negyedik gyerekét hasonló véleményen van, pedig számára az anyagi oldal már kevésbé kedvező.  „Mivel én 19 éves koromtól kezdve 23 évesig letudtam a hármat - akik cirka másfél évente jöttek - , nem is volt igazán időm megtapasztalni a különbséget kis család és nagy család között. Anyagilag nem érzem megterhelőnek, mert a babacuccok. kifogástalan állapotban megmaradtak, így ezekből csak az elsőnek kellett bevásárolni. Most, hogy a negyediket várom, még mindig több zsáknyi teljesen használható ruha maradt utánuk (igaz, babakocsi, ágy, stb. már nincs, de ismerősöktől kapunk kölcsön, azokra sem fogunk költeni). Az biztos, hogy kedvezményekből, állami juttatásokból nem lehet eltartani ennyi gyereket, így én például most csak egy hónapra megyek szülési szabadságra, onnantól kezdve ugyanúgy fogok otthonról dolgozni, mint eddig. Nem engedhetjük meg a kiesést. Ha nem az anyagi oldalát vesszük a dolognak, akkor meg mókás a nagycsalád, én is ebben nőttem fel, mozaikcsaládban hatan vagyunk testvérek. Nem is tudnám másképp elképzelni. Persze, fárasztó, de szerintem egy gyerekkel ugyanolyan fárasztó, sőt, ha többen vannak, legalább lekötik egymást.”

Egy fórumról idézve:  „Nekem is három gyerekem van, és gondolkodom, hogy néhány év múlva jöhetne egy negyedik is. Azt gondolom, hogy a gyerekvállalás nem anyagi kérdés. Minél több gyereked van, annál többe kerül anyagilag. Ezért kellett nagyobb lakást vennünk, nagyobb autót, persze mindenre hitelt felvenni. És mivel a lányom már nagy, a fiúk meg ikrek, az sem működik, hogy majd örökölnek egymás után. Meg három gyereknek nem elég egy kakaós csiga, hanem három kell. Ami nekünk jó, hogy teljesen igénybe tudjuk venni az idén bevezetett családi adókedvezményt, így legalább a lakáshitel kijön belőle. Lehet erre gondolt az, aki szerint a három gyerekkel könnyebb anyagilag. Szerencsére viszonylag jó anyagi körülmények között élünk, de csak kapkodom a fejem, hogy mibe kerül a babakaja, a tápszer, a gyerekruha, a nagylányom dolgairól már nem is beszélve. A gyerek az nagyon nagy öröm és boldogság, de anyagilag nem egy jó biznisz, az biztos.”

Egy többgyerekes anyuka, aki azokhoz szólt pár szót, akik csak az anyagi előnyöket vélik látni a harmadik gyerekkel való bővülésben: „Sokan azzal kalkulálnak, hogy a harmadik gyerek megörököl mindent a testvéreitől. Nos, ez nem mindig igaz. Egyfelől mi van, ha más nemű a gyerek, ha egészen más évszakban születik vagy netán már annyira divatjamúltak, kopottak a nagyobb testvérek ruhái, cipői, hogy azt már jobb harmadszor nem erőltetni? Sokan a mostani adókedvezményeken felbuzdulva vállalnának még egy gyereket – de mi van akkor, ha ahogy meghozták ezt a döntést a politikusok, éppen olyan hirtelen el is törlik? Mégiscsak havi szinten százezer forintról van szó. Ezzel is számolni kell, minthogy azzal is, hogy amint nőnek a gyerekek, jönnek az osztálykirándulások, táborok, különórák, nyelvtanfolyamok, aztán a továbbtanulás, ahol fizetni kell a tandíjat, az utazást, vagy ha más városban tanul, és nem veszik fel kollégiumba, az albérletet. Ez még egy gyereknél is elég megterhelő tud lenni, nemhogy háromnál. Gondolom, senki nem szeretné, ha a gyerekei eladósodnának, mert hitelt kell felvenniük a továbbtanulás miatt, vagy éppen azért nem tanulnak, mert nincs rá keret. És akkor arra már ne is gondoljunk, hogy a szülők három autót vagy három lakást vesznek, ahogy azt egy-két gyerek esetében talán még megtehetnék, vagy legalábbis beszállhatnának az önállósodásba. Mert ma már egészen más elkezdeni a saját életet, mint pár tíz éve. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a nagycsaládos anyukák annyira nem kelendőek a munkaerőpiacon, nagyon nehezen találnak - már ha egyáltalán - normális munkát, ami megintcsak a családi kasszát kéne, hogy gyarapítsa. ”

Mi az, ami minden nagycsaládosnak jár?

  • Emelt összegű családi pótlék: 16 000 Ft/gyerek/hó
  • Gyereknevelési támogatás: bruttó 28 500 Ft/hó (a legkisebb gyerek 8 éves koráig jár, mellette heti 30 órát, vagy otthoni munkában korlátlan munkaidőben lehet dolgozni)
  • Étkezési Térítési Díjkedvezmény: bölcsődei, óvodai, iskolai étkeztetés feláron
  • Tankönyvtámogatás: nappali tagozatos diákoknak 50 % kedvezmény (nem minden könyvre)
  • Utazási kedvezmények: MÁV-nál és a Volánnál: amennyiben 1 vagy 2 szülő és 3 vagy több saját gyermek utazik együtt, minden családtag 90%-os kedvezménnyel utazik. Családok esetében (1 vagy két szülő + 18 év alatti gyermekek) a gyermekek 6 éves korig ingyen, 6-14 éves korig illetve diákigazolvánnyal 67,5%-os kedvezménnyel utazhatnak. Ha csupán egy vagy két gyerek utazik egy vagy két szülővel, akkor a szülő(k)nek a 33%-os jegy jár.
  • Családi adókedvezmény: már a terhesség 91. naptól igénybe lehet venni. A családi adókedvezmény a személyi jövedelemadó alapját csökkenti, egy-két gyerek esetén gyerekenként nettó tízezer forinttal, háromnál már 33 000 forinttal gyerekenként. (Tehát két gyerek után 20 000 Ft, három után 99 000 Ft)
  • Gázártámogatás

Az alanyi jogon járó támogatásokon felül a család anyagi helyzetétől függően önkormányzati és egyéb állami támogatások, pályázatok is léteznek, de a NOE (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) kártyával is számos, főként vásárláskor igénybe vehető kedvezményt találtunk.

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.03.10 19:17:47kerceruca

    Hát, én pont ilyen bébiszitternek nézett nagytesó vagyok..
    3-an vagyunk testvérek, utánam 8 és 12 évvel jöttek a tesók.

    MINDIG rám voltak nyomva, babakorukban bébiszitteltem iskola után lefektetésig, ringattam őket ha éjjel jött a foguk, egész nyarakon át a nyári szünetben főztem és vigyáztam rájuk, később iskola után rohantam értük minden egyes délután az oviba, suliba, tanultam velük, jelmezt készítettem...

    Volt benne nagyon szép is, hiszen én láttam őket először járni, én tanítottam őket a betűkre, amíg a szüleink dolgoztak állandóan, vagy épp velem ordítottak, ha megnyikkant valamelyik (apám kifejezetten rühellte a gyereksírást...jó zsarnok is lett velem mind a kettő).
    Mondjuk legalább nem ijedtem meg a saját gyerekeimnél, mert tudtam kb. mire számíthatok. Fejből nyomom ma is, hogyan kell egy régi típusú textil pelenkát a popsi alá hajtogatni, igaz már erre a készségre nem sok szükségem van a mai világban...;)

    Most kifejezetten jó a kapcsolat a testvéreimmel, nagyon szeretem őket, és szerintem ők is engem, főleg hogy az anyukánk már nem él.
    De a szüleinkre nagyon haragszom, mert azért benne van az is ebben a szép nagycsaládosdiban, hogy nekem nem volt rendes gyerekkorom, kiskamaszkorom, nem volt kamaszkorom.
    Nem járhattam el suli után a barátokkal sehová, se egy iskolabuli, se táborozás nyáron, se tánciskola, még tanulni is nehéz volt iskola után, amíg a tesók kicsik voltak...

    Szóval van abban azért valami, hogy ne a nagytesónak tessék szülni, jó???

  • 2013.03.10 19:28:06Kovácsné

    Aki szerint a gyereknek a legnagyobb ajándék a kistestvér, az esetleg kérdezze már meg a gyereket is. De úgy, hogy NAGYON figyel arra, amit majd a gyerek válaszol. Persze, összeszoknak, persze, jól eljátszanak egymással, de ez tömérdek munkába kerül. Vannak relatíve jól és zökkenőmentesen működő, szeretetben élő sokgyerekes családok, csak igen kevés. Akikkel eddig találkoztam, ott négy-öt gyerek ordított folyamatosan és egyszerre figyelemért, szülők feje estére szabályosan rángatózott, anyukának esélye nem volt munkát vállalni, apuka hajtott, mint a barom (ez nem egy család, hanem összesen négy darab).

  • 2013.03.10 19:34:05zellerlevél

    Sok-sok igazságot leírt mindenki, de közte van valami, ami szemet szúr: miért kéne a gyerekeinket attól megóvni, hogy akár kisgyerekként, akár kiskamaszként, akár egyetemistaként érzékeljék: az élet nem körülöttük forog, nekik nem csak jogaik vannak, hanem kötelességeik is, és minden, ami számukra kötelezettség, az nem csak úgy szakad a nyakukba, hanem az élet természetes velejárója?

    Miért lenne az gond, ha egy kiskamasz vigyáz a testvéreire? Az nem az anya lustasága, hanem természetes része a szocializációnak. És ha a nagykamasznak nyáron dolgoznia kell, az terror? Nem, az nem terror, hanem lehetőség, hogy saját maga megküzdjön valamiért, amire vágyik. Az egyetemista gyerekeink dolgoznak. Kell nekik, mert kjülönben nem tanulhatnának. Megtanulnak dolgozni, ahogy megtanultak lemondani dolgokról, ami nélkül simán lehet élni, még akkor is, ha a társadalom jelentős része él abban a tévedésben, hogy nem. .

    Azoktól a gyerekektől, akiknek nem mutatják meg az élet kötelességekkel, lemondásokkal, kompromisszumokkal teli oldalát, a szülők nagyon kitolnak. És nem csak azért, mert nem vagy csak részben tanítják meg őket lemondani, küzdeni, harcolni, boldogulni, erősnek lenni, hanem legfőképpen azért, mert elveszik tőlük az örömteli vágyakozást...

  • 2013.03.10 19:41:33zellerlevél

    Elolvastam a hozzászólásokat, és szemet szúrt, hogy amikor indulat van a sorokban, akkor még egy dolog nagyon átjön: az önigazolási kényszer.
    Amikor nincs indulat a hozzászólásban, akkor az utólagos önigazolási kényszert sem érezni. Hát nem érdekes? ;)

  • 2013.03.10 19:49:17kereso

    6 gyermekes családban nőttem fel. 10 diplománk lett 6-unknak összesen. Mindannyian megtanultunk tanulni, dolgozni. Egyikünknek sem fizettek külön nyelvórákat... Két öcsémnek, húgomnak ettől függetlenül, akiknek már volt rendes nyelvoktatás az iskolában lett nyelvvizsgájuk érettségire. Valakinek kettő is.

    A legrosszabb, amit tehetsz a gyerekeddel, ha megadsz neki minden anyagit. Ami fontosabb, tanítsd meg megküzden az élet nehézségeivel. Pl 15 éves koromtól már rendszeresen dolgoztam nyaranta. Magamnak vettem meg a versenybringámat. Ez az egyik amiért hálás vagyok a szüleimnek. Megtanítottak dolgozni, és hogy semmilyen munka nem szégyen.
    Mi aztán feleségemmel négy gyermeket vállaltunk. Egy 12 fős informatikai cégem van az üzlettársammal. És akkor is ez az elvem, ha anyagilag megadhatnám nekik, hogy pl x ezer forintos telefont veszek nekik, ha ennél drágábbat akarnak gyűjtsenek rá.

    A legtöbb amit adhatsz egyébként a gyerekeidnek, ha szereted a feleségedet, férjedet, és hűséges maradsz hozzá. Ez a légkör az, amiben aztán egészséges emberek nőhetnek fel.

  • 2013.03.10 20:11:32fizetekmegegysort

    A "bébiszitterkedés" és "játszon vele az anyja" hozzászólásokról jutott eszembe, hogy vajon a 3 fiamnak az a jobb, ha velem fociznak vagy ha együtt?! A kérdés költői... Látom a különbséget a 8 évig egyke unokaöcsém felnőttes viselkedése meg az enyéim természetes gyermeki léte között.
    Szomorú, ha egy szülő bébiszitternek használja a gyerekét, annyira, hogy elveszi a gyerekkorát. Bár erősen feltételezem, hogy ha az adott szülőnek csak egy gyereke lett volna, akkor meg a saját feladatait padszolja le (bevásárlástól takarításon át főzésig), azzal a felkiáltással, hogy "dehát érted dolgozom ennyit!" Ezalatt értendő: azért hajtok, hogy mindenki lássa, hogy diplomás/nyelvvizsgás/lakás és autótulajdonos...stb felnőttet csináltam belőled.

  • 2013.03.10 20:55:35Édanyu

    Kovácsnétól idézek: "Aki szerint a gyereknek a legnagyobb ajándék a kistestvér, az esetleg kérdezze már meg a gyereket is. De úgy, hogy NAGYON figyel arra, amit majd a gyerek válaszol."

    Nem feltétlenül az a jó a gyereknek, amire ő maga azt mondja jó neki. Ha ilyen alapon nevelnénk őket, akkor csokit meg fagyit ennének ebédre, nem kéne este időben lefeküdni, a fogmosás is fontosságát veszítené... :D
    Amíg a gyerek kicsi (ÉS AMIKOR KAMASZ), akkor bizony a szülő feladata eldönteni, mi a jó a gyereknek (akár annak árán, hogy átmenetileg utálja érte a gyerek, de majd később...).
    Sokszor igenis az a jó neki, ami rövid távon kényelmetlenebb. Pl osztozni kell anya és apa szeretetén, figyelmén, idején 1-2-3 másikkal. Ez lehet, hogy a gyerek szerint rossz, de a személyisége fejlődéséhez (jó irányba) a legtöbbet adhatjuk neki, ha megtanulja otthon, milyen az ha nem csak ő a világ közepe, nem ő A GYEREK a családban. Nem azért kell a testvér, hogy később legyen kire számítson, hanem, hogy legyen ki mellett felnőni, úgy felnőni, hogy a jellemfejlődésének megadjuk ami kell: a konkurenciát! :D
    Már mikor pici és beleszületik a családba, Hát persze, ő a legfontosabb, de csak EGY tagja a családnak. Aminek úgy kell működnie, hogy mindenki jól legyen benne. Ezért az IGÉNY SZERINTI alvás, etetés, mit tudom én mi, na az legyen is igény szerinti, de ne egy személy igénye szerinti. Szerintem az a szülő adja a legtöbbet a gyereknek, aki nem adja meg neki a legtöbbet. :DDD

  • 2013.03.10 21:31:39Rébusz

    Egy pár mondás jut eszembe: egy gyerek nem gyerek, két gyerek MÁR gyerek. Vagy: egyet az apának, egyet az anyának, egyet az Istennek (pap), egyet a hazának (katona). Vagy: ahová Isten báránykát ad, oda legelőt is ad.
    Szerintem a gyerekvállalásra az vonatkozik, hogy annyit kell vállalni, amennyit az ember böcsülettel fel tud vagy akar nevelni. Ha valaki egyet akar, annak nem való sok gyerek, mert ő nem alkalmas arra, hogy többgyerekes családban éljen. Én csodálom azokat, akik több gyereket vállalnak, akik elmenedzselnek egy ilyen családot és képesek megosztani a szeretetüket és figyelmüket egyenlő arányban annyi ember között. Ők így boldogok, ez így is van jól. De ha valaki csak egyet akar, akkor ő azt fogja tudni majd jól csinálni. Baj akkor van, ha valaki mást vállal be, mint amit szeretett volna. Valakinek még egy gyerek is sok, ha pl. más volt az elképzelése vagy pl. beteg gyermeke születik. Ezért nem helyes senkire semmit rákényszeríteni pl. na mikor lesz már gyereketek?
    A testvér témához: ha egy szülőnek nem volt vagy nincs jó viszonya a testvéréhez, akkor aligha hiszem, hogy arra gondolna: a gyerekemnek mindenképpen kell egy testvér...

  • 2013.03.10 21:37:44P.T

    Nem hiszitek de sok anyuka van aki szó szerint magas ívről tesz arra hogy mi lesz a gyerekével. Megszüli, felveszi rá a pénzeket, majd ha nagykorú lesz elhajtja dolgozni. Nézzétek meg meg ezt:
    [link]
    Közvetlen ismerősi körömben is van olyan aki csak és kizárólag a pénzért...

  • 2013.03.10 21:42:31Balango

    Tudod, Nygma, majd amikor az az egy gyereked elhúz Kaliforniába, akkor talán másként látod majd a dolgot.
    Én - őszintén - azt csodálom, hogy van, aki ezt az egyet is megcsinálja neked.

    "Megmondtam a páromnak is, hogy nem kell több, csak EGY gyerek, ha erőszakoskodik, véget vetek a kapcsolatnak. Elég határozott vagyok, és ezen a téren nem viccelek, nincs pardon, sem sírás-rívás."

    Szerintem egy ilyen habitusú nőtől egy jóérzésű, normális férfinak felfordul a gyomra. De hogy hosszú távon nem viseli el, az biztos. Tíz év múlva jusson ez eszedbe.

    Immár nem Nygmának:
    Nekünk 5 gyerekünk van, egy most megy egyetemre, három kamasz, egy kicsi.
    Ez már valóban egy életforma - az anyának egy főállás -, de meg lehet oldani. Csak át kell rendezni az értékeket.
    Ismét Nygmának jelzem, hogy a legnagyobbnak már megvan a két nyelvvizsga. Meg a megnyert tanulmányi versenyek. És még pénzembe se nagyon került. De elfogadom, hogy a tiedre ugyanehhez esetleg milliókat kell majd költeni. Ilyen anyával...

  • 2013.03.10 21:44:24Lajos ghr

    ez a kitaníttatás meg diploma túllihegés ez tényleg nevetséges, amikor még meg sem született a gyerek. remekjó irodai beosztottat fognak belőle faragni a diplomaosztójára:)

  • 2013.03.10 21:48:08Napocska77

    érdekes ez, mert én pedig pont azt látom, hogy a közép osztály nem vállal/nem tud több gyereket vállalni. Ez az oka a népesség fogyásnak is, illetve annak a szomorú dolognak, h egyre több gyerek él mélyszegénységben. Mivel pont a nagyon szegények és a jómódban élők általában vállalnak többet is, nyilván más okból, de az átlagos keresetű családok maximum kettőt mernek/tudnak vállalni. Nem értek azzal egyet, hogy a nők karrier vágyból dolgoznak, a legtöbb anya boldogan maradna otthon a gyerekekkel ha tehetné, főleg nálunk, ahol a munka körülmények borzalmasak és a család ellen vannak, mert a részmunkaidő és egyebek lehetősége teljesen hiányzik szinte... Saját példa, de a kolléganőim is így vannak ezzel :-( nem azért mentem vissza a 2 évesem mellől melózni, 8 órában mert az a szívem vágya, meg karrierre vágyom, ha nem tenném, elvinné a lakásunkat a bank :-( és szerintem nagyon sokan így vannak ezzel. Sajnos ez a magyar valóság. Csakis akkor fog megváltozni ez, szerintem és lesz esély a valódi népesség növekedésre ha a 2 keresős családmodell megváltozik, elég lesz egy fizetés is arra, hogy a család megéljen és ne legyenek napi szintű anyagi nehézségei. Ami itt van, az nem"normális" a dolgozók többsége a létminimumon él és sajnos egy családhoz azért ha nem is sok de egy kis plusz kell azért na és biztonság leginkább, ebbe beletartozik a munkahelyek biztonsága, a jogszabályi háttér (most az is bajos, ahány kormány, annyiféle család és szociálpolitika!) és egy relatív anyagi biztonság is!

  • 2013.03.10 21:54:10Napocska77

    most is azt látom, elindult valami, pl. végre nem szegény politika van, hanem kezd egyfajta rendszer kialakulni a dolgozó családok támogatására (pl. családi adózás) mert gondolom kezdik belátni odafent is, hogy nagy a baj... de ez megint 2014 ig fog tartani, jön egy másik "garnitúra" és minden másképp lesz (nem tudni jobb e vagy rosszabb irányban). A bizonytalanság állandó, ez a legrosszabb itt és szerintem ez a fő oka annak, hogy nem születnek gyerekek :-( a nők 8-10 órás munkaidős munkába kényszerítése mellett.

  • 2013.03.10 21:59:33Rébusz

    Szerintem Nygma férfi, de lehet, hogy tévedek. Nem kizárt, hogy még két évtized múlva is pl. kaliforniába mennek a magyar fiatalok, de vajon akinek több gyereke van, annak biztos, hogy Magyarországon maradnak a gyerekei...? Ez egy költői kérdés kíván lenni.

  • 2013.03.10 22:00:09Rébusz

    Szerintem Nygma férfi, de lehet, hogy tévedek. Nem kizárt, hogy még két évtized múlva is pl. kaliforniába mennek a magyar fiatalok, de vajon akinek több gyereke van, annak biztos, hogy Magyarországon maradnak a gyerekei...? Ez egy költői kérdés kíván lenni.

  • 2013.03.10 22:00:44Napocska77

    és ebbe minden benne van, nem csak anyagi kérdés! pl. fizikai, mert aki felelősen gondolkozik a gyerek vállalásról azt szeretné, hogy a kicsit ne az intézmények neveljék, azt szeretné, hogy a családjáról megfelelően tudjon gondoskodni, azt szeretné, hogy legyen ELÉG ideje a gyerekekre, ez jogos igény de egy magyar anyuka ezt főleg több gyerekkel nem tudja megtenni, mert jó esetben hétvégén látja a gyerekeket, napközben csak este gyors fürdetés, vacsora lefekvés :-( a férjére pedig végképp nincs idő így a házasságok sem olyan stabilak, mint pl. egy olyan családban, ahol a feleség "csak" házi asszony évekig. Erről vannak azt hiszem kutatások is, a nyugodt családi élet, nincs túlhajszoltság, nagyon sokat számít, többet, mint az anyagiak de nyilván a 2 együtt jár. Bár érdekes kérdés, mert pl ha a mi családunkat vesszük, ha a férjem megkapná az én fizetésemet is, én pl. meg sztem nagyon sok nő boldogan otthon maradnék a gyerekekkel akár iskolás korukig!!! (oviba elég a 4 óra is Nekik) és ez nem kerülne senkinek több pénzébe, ugye, csak éppen nem lenne egy anya belekényszerítve egy mókuskerékbe...

  • 2013.03.10 22:05:25Napocska77

    egyébként egy nagycsaládos anyuka szerintem többet dolgozik, mint akár egy vezérigazgató és 0-24 van, nincs szabadság, nincs táppénz stb. mindezt ingyen teszi, na jó 28 000 Ft anyaságiért, szóval le a kalappal előttük!!! Én bescülöm Őket!!! Nekem "csak" két pici gyerekem van de bevallom, ennyit is szerettem/szerettünk volna, hárommal ki lehetne kergetni a világból, az már nekem sok és, hol van még a kamaszkor!!! :-)

  • 2013.03.10 22:06:04Balango

    Rébusznak:

    Lehet, hogy igazad van és Nygma férfi. Ugyanaz tökben.

    Ami Kaliforniát illeti: több gyerekből nagyobb eséllyel lesz, aki itthon marad. Illetve a többgyerekes családban felnőtt gyerek esetleg nagyobb eséllyel jön vissza. Talán.

  • 2013.03.10 22:56:29Mécsvilág

    Annyira kedves az egész társadalomtól, hogy a patchwork családokról soha senki nem nyilatkozik. Mi van az elvált szülőkkel, családokkal, ahol nem ritka a sok gyerek és sokszor még nehezebb a logisztika, ha mindenki odafigyel a gyerkőcökre. Pl 2+ 2 gyerekesként nem vagyok nagycsaládos, de ugyanúgy áldozok a gyerekeimre és bizony néha jólesne a társadalom részéről néminemű elismerés...

  • 2013.03.11 11:46:38fabijoe

    Ez a "valami elindult" temészetesen egy vicc: Nekem 5 gyerekem van akkora jövedelemmel, hogy a "valami elindult" jövedelemadó-csökkentést nem tudnám igénybe venni, ha ma lennék még rájuk jogosult. Ez az álszentség csimborasszója, hogy egyszerűen az nem tudja igénybe venni a gyermekek utáni adókedvezményeket, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá, hiszen nincs annyi jövedelme, hogy igénybe vehetné.
    5 gyerekem közül 2 születésétől fogva fogyatékos, de nekem kell velük a felülvizsgálatra elmenni, hogy megállapíthassa a magas grénium, amit eleve közöltek velem másfél éves korukban: az autizmus nem betegség, így nem gyógyítható. De azért Pártunk és Kormányunk felülvizsgáltatja évente, hátha közben meggyógyult.
    Az, hogy a feleségem az elmúlt 30 évet itthon töltötte, és enek következtében nem lesz nyugdíja, senkit ne zavarjon, hiszen én végigdolgoztam a 30 évet, és nekem se lesz, amiből megélhetnék. De panaszra nincs okom: az 5 gyerekből 3 felsőfokú iskolát végzett, és a negyedik is leérettségizett (pedig értelmi fogyatékos). Az igaz, hogy egyiküknek van csak végzettségének megfelelő munkája, és csak ketten képesek magukat eltartani, kettő pedig soha nem lesz képes rá. A harmadik talán, de az nem a következő 5-6 évben lesz, legalábbis Magyarországon biztosan nem.
    Apropo: próbálj már meg mos is dolgozni nyaranta 15 évesen! Huszonöt évesen sem kapsz munkát, csak "jól meg lehet élni"-t 6 hónapig.

  • 2013.03.11 12:29:40kerceruca

    Na igen, ez a "valami elindult" nálam is kicsit a biztosítékot...hol élsz mondd?

    Ezek a fene nagy adókedvezmények az amúgy is NAGYON jól keresőket támogatják, akik ettől ugyan nem fognak több gyereket vállalni.
    Mi az úgymond "erős" középosztály vagyunk, a férjem relatíve jól keres, én átlagosan, de a 3 gyerekre járó adókedvezményt nem tudnánk kihasználni, mert nem keresünk annyit.
    Ahogy pedig már előttem is leírták, ez az adókánaán is csak 18 éves korig van, amikor pedig a legdurvább költségek jönnek, Pl. a tandíj...
    Félévenként 300-900 ezer forintot nem lehet nyári munkával, meg mellékes pár órás állással, szórólapozással összeszedni, ehhez kellenek a szülők is keményen...

    Persze, nem árt a gyereknek, ha dolgozik, ez is igaz.
    Én a 2 tesóm bébiszittelése miatt (meg is mondták a szüleim, hogy ezért nem mehetek) nem mehettem nyári munkára sem, igaz otthon a nagy kertben melóztam azért bőven eleget...
    A szüleim szó szerint halálra dolgozták magukat, hogy legyen hol laknunk, hogy iskolába járhassunk (pedig akkor még a tandíj se volt sehol...), tele voltak építési hitellel, meg egyebekkel.
    Segítség sehol, nagyszülők sehol, én voltam az egyetlen befogható...így jártam.

    Én "csak" antiszociális lettem, nem jártam, nem járhattam soha társaságba, ismerkedni is csak kínok között, társkeresőkön szerencsétlenkedve tudtam, A mai napig gondot jelent a kapcsolatteremtés idegenekkel, és szorongok, ha magamat kell előadnom...
    Viszont remekül tudok mesét olvasni, gyerekeket ellátni...
    A megkérdezésről:
    Amikor az édesanyám bejelentette, hogy még egy testvérem születik, sírógörcsöt kaptam, és iszonyúan elkeseredtem (12 éves voltam, máig emlékszem az érzésre...),
    Szegény hugomnak csak mostanában mertem ezt elmondani, persze most már nyilván örülök, hogy ő van, de akkor a Dunának tudtam volna menni...

  • 2013.03.11 12:44:00cukkmukk

    Bár nem adókedvezmény és hasonlóak, de gondoltam leírom, mert hasznos lehet. Ahol a gyerekek sportolni kezdenek, pláne ott ahol több gyerek is van, az egy vagyonba tud kerülni, és elég nehéz finanszírozni néhány családnak, ezért jól jön a támogatás. Olvastam egy pályázatról, amit hasznosnak vélek, gondoltam valakinek jól jöhet, olvassátok el:[link]

  • 2013.03.11 12:55:43gigabursch

    Mint nagycsaládos szülő néhány általunk gyakorolt alapelvet szeretnék leszögezni.

    1.) Az Élet senkit nem vár meg - minden egyéb esetben kihalsz.
    2.) A gyermek az egyeteln dolog, amit a bankházak és a hitelminősítők nem tudnak gerjesztett módon elinflálni
    3.) Elegendő családméretnél elegendő belső segítség is keletkezik, az is igaz persze, hogy komoly logisztikai és pszichológiai ismeretek is kellenek, ahhoz, hogy megtaláljuk azt, hogy ki ivel akar foglalkozni és ki kit akar foglalkoztatni. De ebben az a szép.
    4.) Családot nem holmi segélyért emg adókedvezményért vállalunk. Jó is, meg jól jön és ez tény. De anélkül is vállanánk.

  • 2013.03.11 12:58:33csepke

    A gyerekadókedvezmények azoknak vannak akik jól keresnek, és minél jobban keres valaki annál több. A célja, hogy annak a rétegnek a szaporodását ösztönözze, aki dolgozik és megfelelő körülményeket tud biztosítani a gyerek köré, szemben azokkal akik nem. Ez ki volt mondva, sok mással ellentétben,pl. ezt pontosan lehetett tudni a választáskor. Ez miért lep meg itt bárkit? Főleg úgy, hogy itt a porontyon is rengeteg olyan vélemény van évek óta, és szinte minden cikknél előjön, hogy ne azok szaporodjanak akik maguk sem tudnak megélni. Hát tessék itt van.

  • 2013.03.11 13:14:34gigabursch

    @Nygma_
    Te egyszerűen rosszul látod az életet.
    Ki fog majd rólad gondoskodni, ha majd az egyke gyermeked tizenévesen meghal vagy ami még rosszabb megnyomorodik, és ti már kiszáradtatok, elapadtatok?
    A soha meg nem született testvér?

    Ráadásul az egyke gyerekek - ha jól olvastam az azirányú cikkeket - nagyobb arányban halnak meg vagy válnak leleki sérültté (s folyományként alkoholistává, drogossá, munkakerülővé), mint az aki már gyerekkorban megtanulta az egymás iránti felelősséget.
    No mindegy - én nem győzködlek és nem vagyok abban a helyzetben sem, hogy általam részesülj az "ingyen kegyelemben". Vagy meérted, hogy a gyermek áldás vagy nem. De ezért az áldásért áldozatot is kell hozni.

    @csepke
    Pontosan úgy van, ahogy mondod. Jól beszélsz fehér testvér. UFF.

  • 2013.03.11 13:37:56Kata24

    Gigabursch, ne azért vállaljon valaki gyereket, mert akkor majd lesz, aki gondoskodik róla idősebb korában.

  • 2013.03.11 13:43:38gigabursch

    @Kata24

    Márpedig a világ affelé tart, hogy nyugdíj nuku, vagy ami van, az a felosztó/kirovó rendszerben úgy lesz majd, hogy a gyermekidtől vonnak, és te abból és csak abból részesülhetsz. Szerintem.
    Mindegy, amúgy is az önellátó családi gazdálkodás beindításán vagyok.

    Persze a gondoskodás elég sokoldalú/sokrétű dolog. Valaki vagy képes ezt a szót mélységében értelmezni vagy nem. 93 éves nagyanyám mellett - szerencsére - nem kell ott állnom.
    65 évesen ment el jó apám, de ha testvéreim és magam nem vagyok ott, akkor még az sem jutott volna neki, hogy tisztességesen búcsúzhasson el tőlünk.

    De az is gondoskodás (ráadásul kétirányú), hogy a nagyszülők unokázhatnak.



    Szóval amire ki akarok lyukadni és remélem sikerül megértened a gondolatmenetemet, hogy csak az nem marad egyedül, aki gondoskodik arról, hogy többen legyenek.
    (Persze vannak tragédiák és egyebek, de ezt nem is szabad és nem is lehet tervezni)

  • 2013.03.11 13:52:57csepke

    Igen, gigabursch egy kicsit túl praktikusan látja a világot. Mondjuk úgy, hogy így is lehet. De szerencsére nem kell ilyen feketén látni a jövőt. Hogy például azt ne mondjam, akinek meg nincs gyereke annak meg pénze lesz arra, hogy valakit megfizessen, hogy egy tál levest öregkorában elé tegyen. Gyereket meg jókedvében vállaljon az ember, és gyönyörködjön benne ahogy okosodik, ne azért mert esetleg retteg az egyedülléttől.

  • 2013.03.11 14:03:20záporeső

    1. Ha valaki több gyereket vállal, ne a legnagyobbal akarja felneveltetni a kicsiket. Tehát ne a nagynak kelljen oviba menni a kicsiért, az óvodai rendezvényekre ne a nagyot küldje a kicsi helyett, és ne kelljen folyamatosan a kicsire vigyáznia a nagynak.
    2. Senki se azért vállaljon több gyereket mert ki fog vele foglalkozni idős korára, ha az egyikkel történik valami/külföldre megy...

  • 2013.03.11 14:03:52Kata24

    Na de az mindenkinek a saját döntése, hogy vállal-e gyereket vagy sem. Ha nem akar, akkor tisztában van azzal, hogy időskorában valószínűleg egyedül lesz. Nyugdíj természetesen nem lesz (köszönjük meg állam bácsinak, hogy a manyup-pénzeket ellopta).

    Én speciel nem szeretnék olyan terhet róni a (nem létező) gyerekemre, hogy már fiatalabb korában amiatt kelljen rágnia a kefét, hogy engem majd el kell látnia = eltartania, amikor manapság egy fiatal saját magát is alig tudja fenntartani. Tudom, miről beszélek. Kb. nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, az anyámat mikor kell nekem és a testvéremnek anyagilag teljese mértékben támogatnunk. És persze nem arról van szó, hogy ne akarnánk, de ha egyszer kevés a pénz... Az a tragédiája a mai huszon-harminconéveseknek, hogy egyetlen generációtól várja az állam és a társadalom HÁROM generáció eltartását: önmaga, idősödő szülők, plusz még a fiatalok szaporodjanak is. Aha, és mégis hova? Majd pénzeszsákok fognak hullani az égből segítségképpen?

  • 2013.03.11 14:05:24másfél iván

    Jó dolog a nagycsalád, én el nem cserélném semmiért. Több ismerősömnek, barátomnak van csak egy kölke (nem is lesz több), valamennyien lényegesen jobban keresnek nálam.
    Lehet nyomni a bullshit-et, hogy "majd mindent meg akarok adni neki", de ez egy önáltató faszság, gyáván nem merik bevallani a kispolgári rettegést egzisztenciájuk esetleges megrendülése miatt.
    Szar lehet olyan gyáván élni, hogy azon stresszel valaki, mi lesz majd 10-15-20 év múlva...
    Megjegyzem, nem egy család kínlódik most egykori, komoly vagyonok romjain, mert azt nem láthatták előre 2-3 évvel(!), hogy a devizahitelük/válság miatt oda lesz a nagy ház, nagy autó, nagy utazások, stb.
    Azon stresszeljek most, hogy 15 év múlva hogyan, miből fog egyetemen tanulni a fiam? Ugyan...

  • 2013.03.11 15:28:13labi

    A sok indulatos vitatkozótól kérdezném, hogy kinek mi fáj abban, hogy MÁSNAK hány gyereke van?

  • 2013.03.11 16:13:29zsírmalac

    Quadanium

    "Aki egészséges és egy gyereket vállal, na még büszke is rá, attól nincs önzőbb ember a világon.
    Maradjon inkább egyedül."

    Milyen jó, hogy az Erkölcs felkent őrizői itt vannak és megmondják a tutit.
    Szerintem meg mindenki vállaljon annyit, ahányat testileg-lelkileg és anyagilag elbír, és ne annyit, amennyit a szomszéd Mari néni meg egy rakás vadidegen "elvár".
    Nem a Mari néni fog éjszaka felkelni a gyerekhez, ha lázas, úgyhogy Mari néni maradjon csöndben.
    De egyébként se jó sose. "Egy gyerek nem gyerek", "az egykék egoista hisztigépek", "na, most, hogy van két lányotok, rágyúrtok, hogy végre legyen egy fiú is, mi?", "úristen, HÁROM gyerek? mi van, nem akarsz dolgozni?" estébé.

  • 2013.03.11 16:16:06zsírmalac

    gigabursch

    "Ki fog majd rólad gondoskodni, ha majd az egyke gyermeked tizenévesen meghal vagy ami még rosszabb megnyomorodik, és ti már kiszáradtatok, elapadtatok?"

    Nagyanyámnak így 80 fölött egy gyereke sem maradt a kettőből. Az egyik még kisgyerekként, a másik középkorúként halt meg. Úgyhogy ez sem életbiztosítás. Nem mintha AZÉRT szült volna, hogy legyen, aki pelenkázza hetven és a halál közt.

  • 2013.03.11 16:17:41zsírmalac

    gigabursch

    "Az Élet senkit nem vár meg - minden egyéb esetben kihalsz."

    Ez engem mondjuk a legkevésbé sem érdekel. Mi olyan értékes bennem, hogy mindenképp tovább kell adni?

  • 2013.03.11 16:23:15zsírmalac

    Napocska77
    "Csakis akkor fog megváltozni ez, szerintem és lesz esély a valódi népesség növekedésre ha a 2 keresős családmodell megváltozik, elég lesz egy fizetés is arra, hogy a család megéljen és ne legyenek napi szintű anyagi nehézségei."

    Egyrészt. De ne feledkezzünk meg a másik oldalról sem; azokról a nőkről, akik a családi életet igyekeznek összeegyeztetni a munkával. Az én szülési kedvemet az növelné, ha tudnám, hogy ezt megtehetem, és nem kényszerülők háztartásbelinek lenni. (Nem, nem nézem le a főállású anyaságot, csak úgy gondolom, nem mindenkinek való.)

  • 2013.03.11 16:39:43zsírmalac

    Balango
    "De elfogadom, hogy a tiedre ugyanehhez esetleg milliókat kell majd költeni. Ilyen anyával..."

    Látom, az érték-átrendezés közepette empátiára nem sikerült szert tenni.

  • 2013.03.11 16:42:48zsírmalac

    kereso
    "Megtanítottak dolgozni, és hogy semmilyen munka nem szégyen."
    Ezt egy- vagy kétgyerekes családban is meg lehet valósítani. Kétségkívül valamivel nehezebb, de nem minden "kevésgyerekes" áll úgy hozzá, hogy azért lesz "csak egy" vagy "csak kettő", hogy legyen kit elkényeztetni.

  • 2013.03.11 16:59:21zsírmalac

    fizetekmegegysort
    "És mivel nálunk valóban ellehetetlenítik az anyákat a munkaerőpiacon, hát sokan inkább nem szülnek. Pedig anyagilag bőven szülhetnének akár 3 at is, hisz ők azok akiket a férj fizujából is megélnének."

    Pontosan. Itt kiemelném, hogy ezeknek a nőknek nem csak és nem elsősorban az anyagi jólét számít, hanem a (szellemi) munka iránti igény; elvégre tanultak valamit, ami - jó esetben - érdekelte és érdekli őket, szeretnek vele foglalkozni és szeretnének benne fejlődni, előrejutni.
    Most jön az, hogy mindez semmit se ér a gyermek mosolyához képest... Nem hiszem, hogy efféle bűntudatkeltő megkülönböztetést kellene tenni, semmivel sem rosszabb anya vagy ember az, akinek a család mellett valami másra is van igénye. És nem is lehetetlen, "csak" hasonló gondolkodású társ kell hozzá, és az, hogy a társadalom végre tudomásul vegye, hogy az emberek nem egyformák.

  • 2013.03.11 19:39:30dieter1

    Nekünk eddig bejött a nagycsalád, hálistennek. Mindketten virtuális egykék vagyunk sokkal idôsebb testvér(ek)kel (>10 év), nem volt jó. Most a gyerekeinknek van korban hozzáillô testvérük (is), nem ismerik az egykelét magányosságát. Az viszont tény, hogy a nagycsaláddá válásnak nálunk szükséges feltétele volt az anyagi biztonság.

    Nygma_ írta: "Ha egy nő több gyereket akar, ehhez olyan partner kell, aki ezt támogatja, mert sok férfi van, aki egyet sem vagy csak egyet akar." Mivel ô az a partner, aki NEM támogatja a több gyereket, akkor eszerint ô csak a férfi lehet. És elítéli azokat a nôket, akik ezt nem képesek elfogadni, és reménykednek, hogy a párjuk megváltozhat. Saját magamról tudom, hogy az egykék hajlamosabbak az önzésre, és ezt legegyszerübben az egykézés folytatásával lehet biztosítani - kvázi öröklôdô tulajdonság?! De szerencsére azért nem törvényszerü, nekünk sikerült váltanunk.

    Családi tragédia, konkrét példa az egyke-veszélyre: egyik nagybátyám egyetlen fia 14 évesen balesetben meghalt. A szülôk hosszú évekig nem tértek magukhoz, azután lett még egy fiuk. Ajnározták, féltették - katasztrofálisan elrontották. Közben felnôtt, de sosem nôsült meg, anyagilag csôdben van, a család csaknem összes értékét eladta, a rokonságtól koldul, fogalmam sincs, hogyan fogja végezni - idôs özvegy anyjának nem sok öröme van benne :-(

  • 2013.03.11 20:57:44Almandin

    A gigabursch által felvetett probléma sajnos létezik. A jövőben megint hátrányba fognak kerülni anyagilag azok, akik nem vállaltak gyereket. Én is azt mondom, hogy az a legjobb, ha a gyerekvállalás érzelmi alapon történik, de a nyugdíjrendszer összeomlásával megint előáll majd az a helyzet, hogy a gyerektelen öregek nyomorba kerülnek. A régi (modern nyugdíjrendszer előtti) világban csak a gazdag földbirtokosok engedhették meg maguknak nyugodt szívvel, hogy egyedül öregedjenek meg. Sőt, a szegényebb néprétegekben (a lakosság 90%-ában) még a fiatalabbak sem éltek egyszemélyes háztartásban, mert nem volt rá pénzük. A 20. sz. második felében a nyugdíj bebiztosította az egyedül élő időseket, így terjedt el, hogy csak érzelmi szempontok játszottak szerepet a családalapításban. Most megint jön vissza az időskori létbizonytalanság, de a társadalom késve alkalmazkodik hozzá. Meg tudom érteni, mert én sem tudnék olyan alapon házasságot kötni, hogy érzelmi háttér nélkül hozzákössem az életem egy férfihoz, csak azért, hogy gyorsan szüljek néhány gyereket a távolabbi jövőm bebiztosítása érdekében. Pedig lehet, hogy öregkoromra én is megjárom, de én se tudok a családalapításhoz túl pragmatikusan közelíteni.

  • 2013.03.11 22:58:14Balango

    2013.03.11 16:39:43zsírmalac

    Balango
    "De elfogadom, hogy a tiedre ugyanehhez esetleg milliókat kell majd költeni. Ilyen anyával..."

    "Látom, az érték-átrendezés közepette empátiára nem sikerült szert tenni."

    Dehogynem. Éppen Nygma szegény jövendő gyerekét sajnálom. Mi ez, ha nem empátia?

  • 2013.03.12 11:07:57white zimbabwean

    Nekünk két gyermekünk 4 és 6 évesek, harmadikat nem tervezünk. Ismerek olyan 3 gyermekes családokat, ahol az apa kifejezetten jól keres és az anya otthon van a gyerekkel, sajnos olyat is láttam, hogy az apa - aki jól keresett - váratlanul, fiatalon elhunyt és az anya és a gyerekek szinte egyik pillanartól a másikban nagyon rossz körülmények közé kerültek.

  • 2013.03.12 11:48:08R2D2 & C3PO

    Nagyon érdekes ez a vita.
    Szerintem sokan nem gondolkodnak el életük közepéről és végéről. A testvéreknek nem gyermekkorban van valódi jelentőségük. Hanem pl. mikor a szülők már segítségre szorulnak. Vajon mi a jobb, ha egyszem gyermekük tök egyedül kénytelen gondoskodni róluk, vagy éppen 5-6 gyerekük között megoszlik a teher. Anyám egyke, nincs senki, akivel megoszthatná demens anyjának gondozási terhét. Nagyon kemény, csak annyit mondhatok.
    Szerencsére, nekem van tesóm. Ugyan nem szuper a kapcsolatunk, de ha családról van szó, nem egyedül nézünk szembe a nehézségekkel. Nem barátok vagyunk, hanem egymást támogató testvérek. És olykor csak rá számíthatok, hiába van nagy baráti körünk...

    Ja, egyedül nevelt föl minket az anyám. Mindkettőnknek van diplomája, nyelvvizsgája. A tesóm több hangszeren játszik. Nem feltétlenül pénzfüggő. (Pl a nyelvvizsgáim csak a vizsgadíjba kerültek, a második diplomámat már én fizettem, teljes egészében. A tesóm autodidakta módon tanult meg zenélni.)(Mellesleg alánk tolta a lakást... Ő sem egy híd alatt lakik. Sőt. Az unokák jól ellesznek a kertjében...)

  • 2013.03.12 12:14:14zsírmalac

    dieter1
    Ez nem egyke-veszély, hanem hülyeség-veszély.
    Lehetne sorolni olyan példákat is, melyben a két gyerek közül az egyik az "okos fiam", a másik meg a "hülye fiam", és a "hülye fiam" bár egyáltalán nem hülye, végül mégis csak kallódik, mert elhitte, hogy értéktelen... Vagy olyanokat, ahol a kicsi az "aranyos picúr", a nagy a "komoly, nagy lányom", a középső meg csak úgy van, senki nem figyel rá...

  • 2013.03.12 12:16:14zsírmalac

    white zimbabwean
    A mai válási statisztikák mellett én nem merném rábízni a magam és a gyerekeim boldogulását senkire. Egy nőnek fel kell arra is készülnie, hogy esetleg egyedül kell felnevelnie a gyerekeit (válás, a férj betegsége, munkanélkülisége).

  • 2013.03.12 13:41:49dieter1

    zsírmalac, sajnos nem igazán értem, hogy jönnek a te példáid az enyémhez. Szerintem az égadta világon semmi közös nincs bennük, talán nem olvastál figyelmesen. Az én példámban két egyke szerepelt, egymás után.

  • 2013.03.12 18:10:42zsírmalac

    dieter1
    "sajnos nem igazán értem, hogy jönnek a te példáid az enyémhez."
    Éppen az a lényeg, hogy én nem egykékről beszélek...
    Úgy illenek egymáshoz a példák, hogyhogy a hülye szülő nem csak az egykék nevelését hajlamos elcseszni, hanem a testvérekét is, az értelmes pedig az egykéből sem nevel önző zsarnokot.
    Vagyis, egyáltalán nem törvényszerű, hogy az egyke önző, meg ilyen meg amolyan lesz, míg azt a gyerek, akinek van testvére, jobb emberré nevelik.

  • 2013.03.12 18:11:19zsírmalac

    azt a gyerekET

  • 2013.03.12 20:14:42dieter1

    OK, így már értem, félrenevelni tényleg sokféleképpen lehet, és amit most írtál, abban igazad is van általános esetben.
    De én nem a hülye szülôre hoztam a példát: ôk elôször elvesztették az egyetlen gyereküket (akit egyébként teljesen jól neveltek annak idején, nagyon klassz srác volt!), és magukra maradtak. Utána pedig pont ennek az egykének az elvesztésébôl következett a második egyke teljes elrontása.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta