SZÜLŐSÉG

Terhesnapló: Huszonévesen minden jobb volt

2013. március 6., szerda 11:35

Most biztosan sokan morogni fognak a kijelentésemen, de 32 évesen egyszerűen lestrapáltak érzem magam a terhességhez: fizikailag és szellemileg is jóval nehezebben viselem, mint tíz évvel ezelőtt bármelyikkel is. Pedig akkor aztán jöttek másfél évente a gyerekek, és nem volt szinte semmi segítségem. A női test úgy van kitalálva, hogy fiatalon hordja ki a babát, később meg már nem véletlen, hogy kevesebb eséllyel esnek teherbe, itt fáj, ott vizesedik, ide szédülnek, oda hánynak, a genetikai betegségek többletkockázatáról nem is beszélve.

Régen minden jobb volt

Cirka két hónap gyötredelmes fetrengés (értsd: amint megmozdultam, egyből hánytam) közben egyébként azon töprengtem, hogy le a kalappal azok előtt a nők előtt, akik velem ellentétben nem tudják otthonról is elvégezni a napi munkahelyi feladatokat. Mit csinálnak, hogyan oldják meg azok a terhesek, akiknek ugyanilyen extra rosszullét ellenére minden nap időben meg kell jelenni a cégnél? Hogyan tolerálják ezt a munkaadók, amikor a nők még egymást közt is képesek lenézni azt, akinél a terhesség nem habostorta, és panaszra nyitja a száját?

Hiába vagyok túl az első trimeszteren, a közérzetem még mindig pocsék, de ha össze kell hasonlítanom ezt a terhességet a korábbi hárommal, most, tíz évvel később úgy érzem, biztosabb lábakon állok érzelmileg is. Jóval érettebben, komolyabban és felelősségteljesebben viszonyulok a dologhoz. Visszagondolva azért okoz némi derültséget, hogy mennyi galibát követtem el kezdő anyaként, és sokgyerekesen mennyire szét tud esni az ember egyik pillanatról a másikra. Amióta ismét babát várok, esténként összekucorodva örök téma, hogy "Anya, meséld el megint kérlek, hogyan öltél meg majdnem minket!"

Minden kezdődik elölről

És olyankor előjön például Botond története. A pár napos gyerek annyira hasfájós volt, hogy kétségbeesetten nyúltam a gyógyszertári görcsoldóhoz, amiből egy mokkáskanálnyi látszólag azonnali és hatásos megoldásnak bizonyult: a baba ugyan először bevörösödött és levegőért kapkodott (új íz, majd megszokja, gondoltam), de aztán egyből kifeküdt a karomban és elaludt. Pár perccel később anyámnak tűnt fel, hogy a horkoló Botond lehelete mint egy kocsmatölteléké. Kiderült, szerencsétlen kölyöknek görcsoldó helyett a köldöktisztító folyadékot adtam be, amit bár különböző felirattal, de ugyanolyan üvegben adott ki a gyógyszertár. Akkor, abban a pillanatban én tényleg azt hittem, hogy kinyírtam a saját gyerekem, úgyhogy mindaddig, míg a doktornőnk meg nem erősítette, hogy nagy baj nem lesz, legfeljebb alszik egyet a baba (ráadásul nem is az első hülye anyuka vagyok, aki ezt csinálja), hisztérikusan zokogva rohangásztam a lakásban.

Botond volt egyébként az is, akinek a játszótéren kiütött középső metszőfogát órákon át kerestük a homokozóban, mert meggyőződésem volt, hogy a csontfoga repült ki a hintának közönhetően, aztán késő este bejártuk a várost ügyeletes fogászatért, majd kiderült, hogy a gyereknek mindössze a tejfoga esett ki: hármuk közül akkoriban a nagyobbik rendelkezett még csak felül csontfoggal, de ki tudta már ezeket számon tartani?! Lényeg, hogy a pánik felesleges volt, én pedig megint a közröhej tárgya lettem. Kevésbé ostoroztam magam már amiatt, amikor szintén Botond fürdetés után merte nekem csak bevallani, hogy délután egy apró autógumit dugott fel az orrába, amit fel is szippantott, de így is az ügyeletig hol visítva sírtam, hogy milyen anya vagyok én, hogy nem figyelem a gyerekem minden mozdulatát (és megint lemaradok a Barátok köztről!!!), hol visítva röhögtem, hogy ilyen is csak velünk történhet meg.

Az igazat megvallva kicsit sokkol, hogy ezt a korszakot mindháromnál szinte egyszerre letudva most minden kezdődik elölről megint, de már most egyértelmű, hogy ha végre nem gazdatestként leszek használatos, minden sokkal könnyebb lesz - feltéve, ha hamar túllépnek azon az elképzelésen, hogy a babát legelőször verekedni tanítják meg, hogy egymásra tudják majd uszítani. A legmókásabb persze még mindig a gyerekem apja, aki már most össze akarja szerelni a kiságyat és babakompatibilissé tenni a hálószobát. Mondtam ugyan neki, hogy még az is lehet, hogy nyár végén elköltözünk innen, feleslegesen meg ne szereljünk már össze mindent, meg ne cipeljük át a bútorokat. "Hát szerintem meg de" - így a válasz. Lehet ezzel vitába szállni?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.03.06 12:21:18tulipan1806

    Isteni :) Sírva röhögtem. Talán mert én is a 4.et várom (33 vagyok), bár kicsit kisebb szünettel a 3. és 4. között de az egyértelmű hogy már az 5.héttől válogatott tüneteket produkáltam holott ez korábban nem volt jellemző...

  • 2013.03.06 12:28:49bungics

    Az most már hivatalos, hogy a Dívány polgárpukkasztásra íratja ezeket a cikkeket. EZ EGYÁLTALÁN NEM VICCES. Nem létezik olyan férfi, aki egy ilyen ostoba, elmebeteg némbernek negyedjére is gyereket csinál (meg egyáltalán nőként tekint erre a gusztustalan lényre). A gyomrom felfordult, émelygek, ha nem tudnám, hogy kamu, hívnám a gyámhivatalt.
    Irritáló, humortalan szenny amit ideböfögtetek.

  • 2013.03.06 12:35:00pumicica

    A poszt úgy önmagában vicces, csak azt nem értem, hogy miért kell a terhességből, gyereknevelésből folyamatos drámát csinálni?
    (Amúgy ikres anyuka vagyok)

  • 2013.03.06 12:35:26anothernick

    bungics, Neked van gyereked??? én is tudnék ehhez hasonló sztorikat előhozni, pedig csak 1 gyerekem van. hol hagytad a humorodat? ha meg férfi vagy és a fentebbi cikk íróját (akár fikció, akár nem) gusztustalannak tartod, akkor lesz még egy-két meglepetésed az élettől...

  • 2013.03.06 12:37:44anothernick

    pimicica - sztem nem dráma - bár a dolgok megtörténtekor sokszor annak éljük meg, de visszaolvasva-mesélve vicces. tudod, az a legjobb, ha az ember magán tud röhögni ;) amúgy meg lehet ám, hogy még ikres anyukaként is könnyebb dolgod van, mint egyeseknek ikrek nélkül, mondjuk ha fogyatékos, beteg gyereket nevelnek. ne csak Magadból indulj ki, inkább köszönd meg az életnek, hogy Neked könnyebb, mint az átlag...

  • 2013.03.06 12:44:38chatte

    3. gyerkőc van úton, 12. hétben vagyunk.
    Jelentem, a folyamatos hányás munkahelyen már csak ezért sem vicces, mert takarítónőnek könyörögni, hogy fújja már be toalettel egy kis illatosítóval, mert én biza megint telerókáztam, nem túl kellemes élmény.
    "Szerencsére" tegnap már kaptam kúpot, amitől aludtam is vagy négy órán keresztül, mint a tej, vagyis marad otthonra. A nőgyógyász megnyugtatott, már csak egy hét, és jobb lesz, de mivel az elsővel 6 hónapig hánytam, különösebb illúzióim már nincsenek.
    Azért azon mosolyogtam, amikor a rendelőben egy kismama osztotta a bölcsességet, majd mikor megkérdeztem, közölte, hogy igaz, hogy neki az első baba, de már a 39. hétben van, tehát mindent tud. Mondtam, szuper, én csak a 12-ben, de ez már a negyedik terhességem, úgyhogy megleszek tán magam is.

  • 2013.03.06 12:55:52pumicica

    anothernick
    Minden tiszteletem azoké, akik sérült gyereket nevelnek! Azonban itt erről szó sem volt, vagy kihagytam valamit? Igazi paramami vagyok, úgyhogy tisztában vagyok vele, hogy az utólag vicces helyzetek az adott pillanatban egyáltalán nem azok, inkább ijesztőek. Az a jó, ha utána tudunk nevetni. Amit én nem értek, az az, hogy miért csinálnak mostanában a terhességből ekkora ügyet? A világ csodája, mindenki annak éli meg (én aztán tudom, főleg, hogy lombikosak a babáim), a hányás is szar.... sőőt, még egy csomó minden más is. De néha az az érzésem, hogy bizonyos nők felhasználják a terhességüket arra, hogy egy kis habot verjenek maguk körül.

  • 2013.03.06 13:05:06Panacea Regina

    Én jót nevettem a cikken :) Szerintem nincs olyan szülő, aki nem élt át hasonlót (vagy jól titkolja), és utólag inkább röhögni kell rajta, mint sírni (még ha akkor nagy is a riadalom). Nekem még nincs gyerekem, de édesanyám engem 25 évesen, az öcséimet 38 és 40 évesen szülte (közben volt nagyon sok vetélése). Ő is azt mondta, hogy huszonévesen sokkal könnyebben viselte a terhességet, szerintem lehet benne valami.

  • 2013.03.06 14:14:56zZz

    @pumicica: azért, mert egyes nők akkor érzik jól magukat, ha dráma van körülöttük. Ha nincs, csinálnak. Látszólag úgy tesznek, mintha szenvednének a drámától, valójában szükségük van rá.
    Ha ezt csak önmagával csinálná, az nem lenne baj, de sajnos a gyerekei is elszenvedik ezt, vétlenül.

  • 2013.03.06 14:15:14zoldmandula33

    ez jobb cikk volt, mint a múltkori.
    ha jól emlékszem, akkor ez a negyedik gyerek nem az első 3apjától van, úgyhogy bungics lehet, ebben is tévedsz. mindenestre sem nem szimpatikus, sem nem udvarias amit és ahogyan írsz.
    de mondjuk tekintvem hogy az első 8ból csak 1ilyen hozzászólás volt eddig, egész jó az arány:-)

  • 2013.03.06 14:18:50zZz

    @pumicica: "De néha az az érzésem, hogy bizonyos nők felhasználják a terhességüket arra, hogy egy kis habot verjenek maguk körül."

    Úgy hívják, hogy attention whore. Más, jobb eszköze nincs rá. Kell némi egoncentrikus hajlam hozzá, ami az utóbbi években igen népszerűvé vált, kiváltképp nők körében.

  • 2013.03.06 14:51:50dieter1

    "Azért azon mosolyogtam, amikor a rendelőben egy kismama osztotta a bölcsességet, majd mikor megkérdeztem, közölte, hogy igaz, hogy neki az első baba, de már a 39. hétben van, tehát mindent tud."

    Igen, mindig mondom, hogy azok tudják a legjobban a tutit, akik az elsôjükbôl (terhesség, gyerek) indulnak ki. Majd a másodiktól kezdve rájönnek, hogy minden tapasztalatuk csak arra a konkrét esetre/gyerekre érvényes, de szinte sosem általánosítható :-)

    A cikk nem különösebben hasznos, de szórakoztató. A kommentárok is, szokás szerint, bungicsét is beleértve. A feleségére (?) kiváncsi lennék ;-)

    Meg a Várandósok című, kicsit blôdli film is hasonlóan szórakoztató, amibôl szintén megtudhatjuk: igenis minden családban vannak balesetek vagy majdnem-balesetek. Aztán ha jó a vége, már lehet rajta nevetni.

  • 2013.03.06 16:31:43pumicica

    zZz: örülök, hogy feltaláltam a melegvizet:) Igen, a mártíromkodás népbetegség:) és én is sajnálom az olyan gyerekeket, ahol a mama ilyen.
    Attention whore - szép kifejezés:) és kifejező:) megint tanultam valamit! köszi:)

  • 2013.03.06 17:21:35ubu1

    "miért kell a terhességből, gyereknevelésből folyamatos drámát csinálni?"
    Mert az. Akinek mégsem, az (feltéve, hogy tisztességgel és odaadással teljesíti vállalását) örüljön neki, hogy képes ennyi türelemre és kitartásra. De nem véletlen, hogy egyre kevesebben vállalják be.

  • 2013.03.06 17:49:13whale

    2013.03.06 14:18:50zZz: Van rá szép magyar kifejezés: hisztis picsa.:)

  • 2013.03.06 17:52:16whale

    2013.03.06 12:55:52pumicica: A nők 99% erre használja terhességét. Hálát adok az égnek, hogy legalább a második feleségem, 3.-4. kölköm anyja nem pörög a fején ettől az egésztől...

  • 2013.03.06 19:16:28madou

    @whale: A férfiak nagytöbbsége egy lázas megfázásból vagy másnapos fejfájásból vagy épp egy mezítláb ajtóba rúgásból rögtönöz egy kics*szett hisztériát. Rájuk nincs valami szép magyar kifejezésed??

  • 2013.03.06 19:48:38dieter1

    Ott a pont :-)

  • 2013.03.06 20:42:02whale

    2013.03.06 19:16:28madou:
    Csillagvirág, speciel a lázas megfázás rosszabbul viselésének biológiai oka van, ez mostanában derült ki.:)
    A többi meg bullshit, a nők ugyanúgy szenvednek másnap és ajtóba rúgáskor is ugyanúgy qrvaanyáznak...:)

  • 2013.03.06 20:52:29vagyok, aki vagyok

    ÉN IS SÍRVA RÖHÖGTEM :)
    Van itthon egy 2,5 évesem, imádom (naná :)))
    + én is harmincX vagyok és dög fáradt :(((
    ... néha arra gondolok, jó lenne egy kistesó ... de nem hiszem, hogy lesz :(((
    Velem egykorú barátnőm most 8 hetes terhes, róka koma hozzájuk is beköltözött ... kemény!
    Le a kalappal minden többgyerekes anyuka előtt!!!

    Emellett, továbbra sem értem, hogy MI A FENÉNEK OLVAS ILYEN CIKKEKET AZ, AKI CSAK TROLLKODNI TUD?
    Olyan, mintha hippi módjára bemenne egy fodrászatba, hogy pocskondiázza, akik hajat mosnak, vagy egyéb módon igyekeznek nem neandervölgyinek kinézni.
    Mazohizmus? Vagy pszichológiai doktorit ír a provokációról?
    Na, mindegy!

    Szép napot anyukák :)

  • 2013.03.06 23:38:05Esbeth

    Whale, elárulok egy titkot: a nők hiszis viselkedésének a terhesség alatt szintúgy biológiai okai vannak. Úgy hívják a kis dögöket, hogy hormonok..:P

  • 2013.03.06 23:39:50whale

    2013.03.06 20:52:29vagyok, aki vagyok:

    "Szép napot anyukák :)"

    Meg apukák. Ugye...:DD

  • 2013.03.06 23:48:11whale

    2013.03.06 23:38:05Esbeth:

    Részben. Megfigyelésem szerint. (4 gyerek az elmúlt 15 évben, hidd el volt elég időm rá:)) +a csajaim terhes barátnői...)
    Aztán van amelyik úgy marad. Leginkább az, amelyik a hormonokra hivatkozva hisztériázza végig a terhességét. :P
    Érdekes, a második feleségem nem pörög a fején a kölköktől. Hogy mást ne mondjak, simán alszik, amikor a gyerek már rég ébren van.:)) Én hamarabb felébredek mint ő, pedig üvölt a feje mellett a bébifón.:) Mondtam is, hogy dobjuk már ki a picsába, mert nekem nem kell, neki meg minek?:D

  • 2013.03.07 01:05:46Slipping_Beauty

    Lehet, hogy huszonévesen jobb biológiai szempontból teherbe esni, de van, akinek nincsen rá lehetősége (úgy értem, még nem találkozott olyan férfival, akivel családot tudna alapítani). Amúgy a terhesség viseléséről annyit, hogy a nővérem 25 évesen lett terhes először, és még a táskámat is lehányta. :D Na jó, tudom, hogy nem vicces. :( A másodikat 32 évesen már jobban viselte. Szóval ez a róka-komázós, rosszullétes dolog szerintem inkább alkat-, meg terhességfüggő.

  • 2013.03.07 04:42:15anothernick

    bizony, alkati, meg a viselése is. van. aki jobban bírja a nehezet is, van, aki kevésbé a semmiséget is. nekem egy érdekes kombináció jutott: aránylag nehéz terhesség, nagyon szar szülés és különösen nehéz gyereknevelés + kevéssé bírás. mégsem drámázok, viszont szívesen olvasok sorstársaimról, akivel bírunk egymáson nevetni, meg főleg magunkon :) és nem értem, mi ebben a baj, én éppen ilyen vagyok, más meg másmilyen. csak a fikázást nem értem...

  • 2013.03.07 04:50:57anothernick

    pumicica: a gyereknevelést Te hoztad be legelső hozzászólásoddal, meg hogy minek a dráma. csak érzékeltetni akartam, hogy nem minden dráma, ami annak látszik - akinek TÉNYLEG nehezebb, azt én nem drámakirálynőzöm le. meg tudomásul veszem, hogy van, akinek még nálam is nehezebb, bár néha nehezen hiszem el, de elfogadom. szóval sztem néha nem azért attention whore vki, mert attól lesz jól, hanem mert k***a nehéz és ezt kifejezi, amitől ragad rá a figyelem. és ehhez jön az egyéni tűrőképesség, amit lehet fikázni, de tényleg erősen beleszól abba, mi az, ami drámának tűnik...

  • 2013.03.07 09:00:40bad_boomer

    Szerintem nem korfüggő a rosszullét, én 37 évesen szültem, egyszer sem voltam rosszul, csak a végére (utolsó két hónapra) vizesedtem be, de nagyon. Anyukám meg 22 és 23 éves korában szült, mindkét terhességét végigrókázta.

  • 2013.03.07 10:13:13Pippike

    Szerintem sem korfüggő, én 36 évesen szültem, semmi extra nem volt, soha nem hánytam, kissé émelyegtem az elején, és csak a terhesség végén kezdtem el vizesedni. Persze én mint drámakirálynő ezt IS elég nehezen viseltem, a szülés is nagyon tré volt (soha többet), de visszatekintve a terhességem nem volt akkora gáz mint amekkorának én éreztem. Kivéve a folytonos pisilést. A szülés meg megint csak egyénfüggő, én 36 évesen azt hittem otthalokmeg, a szomszéd csaj 41 évesen akár hatot is szült volna egymás után, egy 16 éves roma lány meg a szülése után 3 órával már már grasszált a folyosón a szobatársaival. Én csak néztem ki a párnák közül és próbáltam túlélni a levegővételt.
    A cikk jó...nem tudom miért, kövezzetek meg, de engem megnyugtat, hogy más is tud ilyen balfasz lenni, hogy köldöktisztítót ad a gyerekének....és tud olyan önkivületi állapotba esni, hogy visítva rohangál a házban.

  • 2013.03.07 10:23:01Pippike

    Igen, hozzátartozik még az egyénhez a saját ereje, tűrőképessége és állóképessége, lustasága, tüzessége...
    Én hedinosta ember voltam, ezért is nem szültem korábban, éltem. De egy vérvételtől halálra váltam, 27 évesen elszöktem a vérvételes szobából, rettegek az orvosoktól.
    Önző vagyok, szeretek aludni, mérges vagyok ha felébresztenek (és ez így megy már 20 hónapja), nyafka, ha nem alhatok leget, ideges ha nem ehetek akkor amikor akarok, vagy nem tudok elmenni wc-re mert egy tapadókorong csimpaszkodik a nadrágszáramba.
    Szóval bizony vannak emberek akik nehezebben viselik a változásokat, azoknak nezebb a gyerek kérdés is...én is közéjük tartozom, elismerem. Szoktam panaszkodni, de nem örkökösen.

  • 2013.03.07 11:49:47ColT

    Most ilyesmik miért cikik, amikor a gyereknek baja van, és szaladgálsz vele az ügyeletre? Inkább ez, mint leszarjad, és tényleg baja legyen.

  • 2013.03.07 13:27:40MINE

    Én 35 éves vagyok, és nagyon bánom, hogy nem 10 éve szültem, hanem csak tavaly. Fáradt voltam a terhesség alatt, amit még ráadásul a terhességi cukor miatti diétával is tetéztem, fájt minden tagom, és a szülés is kimerítő volt.
    Azóta mindenkinek azt tanácsolom, fiatalon szülni, mert semmi sem lett jobb azzal, hogy eddig vártam, csak én lettem öregebb... :-)
    Várom a folytatást, nagyon szórakoztató olvasni, hogy más is ember és téved és érzései vannak, meg hibái :-))!

  • 2013.03.07 14:34:30umarcsi

    Negyedik gyerekünket várjuk szintén. Az elsőnél 22 éves voltam, majd 25, ill 31. 31 éves koromban már refluxos, így az utolsó kettő terhesség második két hónapja sok rosszulléttel telt. De ezek sem voltak egyformák. Így 36 évesen már a végét is nehezen bírom, probléma van a visszerekkel is, hasam is sokat keményedik, nehéz dolgozni. 22 évesen még a babavárás mellett költöztünk, nyelvvizsgáztunk, államvizsgáztunk és ment, vígan, szülés előtt két hetet pihentem. Most már nem menne, akkor se, ha a nagyokkal nem kellene foglalkozni. Szóval aki teheti tényleg hamarabb szüljön - arról nem is beszélve, hogy épphogy betöltöttem a 35-t, s emiatt mindenféle pluszvizsgálatok... Szerencsére a mintavételt megúsztam :) de ez az adott orvoson múlt :)
    Pedig nem első gyerek... aki meg ilyenkor kezdi annak idősebb, rugalmatlanabb testtel kell tágulni, stb. valóban a cukorbetegség is gyakoribb. Szóval aki teheti, megvan a háttere (van mit enni, van hol lakni, luxus nem feltétlen fontos) az jobb, ha belevág 30 előtt.

  • 2013.03.08 10:54:53Scala

    Bungics, a csaj elvált (?), épp egy újabb apajelölttel várnak első közös gyereket.
    Szerintem is borzalmas amiket és ahogyan ír, és azt hittem kamu, de van aki ismeri őket, állítólag létezik a terhesség...

  • 2013.03.19 22:32:50detty230

    Szerintem is huszonévesen ideális gyermeket vállalni, 30 fölött már nem olyan egy nő szervezete, akkor sem, ha fiatalabbnak néz ki a koránál... (ezt csak azért írtam le, mert nem egyszer olvastam már, hogy 37-40éves nők terveznek babát, és ha valaki azt meri mondani, hogy egy kicsit késő, akkor visszavágnak azzal, hogy márpedig ők fiatalosak.)
    Én 21 évesen szültem a kislányomat, és 24 évesen a kisfiamat, aki most 5 hónapos. Az első terhességemmel semmi gond nem volt, se hányinger, se vizesedés, a derekam sem fájt a vége felé sem. Kisfiammal sem volt semmi, viszont az utolsó két hónapban már fájt a derekam és a lábam, ennek ellenére azért naponta lesétáltam azt a 3-4 km-t, miután elvittem lánykámat oviba, csak hogy jól érezzem magam. :) De azon gondolkodtam, hogy ha így 24 évesen is már fájt a hátam-derekam-lábam, hogy érezném magam 10évvel később, ha akkor szülnék... Jesszus.
    1-2 év múlva tervezzük a 3. babánkat, és talán lesz még 4. is, ha még belefér a 30-as korhatárba. Utána biztos nem szülnék már.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta