SZÜLŐSÉG

Kapunyitási krízis - a fiatal felnőtteket érinti

2013. március 5., kedd 19:12

Gyakran találkozunk olyan fiatalokkal, akik valahogy nem merik elkezdeni életüket. Toporognak, belekezdenek egy képzésbe, félbehagyják, másba fognak, egy ideig dolgoznak, aztán megint valami újat keresnek, és egyikben sem érzik otthonosan magukat. Van, akinél a párkapcsolatban jelenik meg a bizonytalanság: nem meri igazán beleengedni magát a kapcsolatba, így ki sem derül, hogy milyen lehetett volna, ha közel engedi magához a másikat. Biztosan közrejátszanak társadalmi szintű okok is, mégis, az újabban kapunyitási krízisnek nevezett jelenség a gyermekkori élményeken is nagyban múlik.

stockfresh 2597662 my-dady-and-me sizeM

Ha egy kicsit alaposabban faggatjuk ezeket a huszonéveseket, hamar kiderül, az önbizalmuk az, ami nagyon ingatag. Nem merik igazán beleengedni magukat semmibe, mert akkor derülne ki igazán, milyenek is ők, mire képesek. Ez egy egészséges önértékelésű ember számára vonzó lehetőség, ám aki lelke mélyén azt hiszi, kiderülhet, hogy nem is olyan érdekes, értékes személyiség, nem szívesen vesz részt ilyen helyzetben. Viszont amíg az ember nem köteleződött el érzelmileg egy tevékenység vagy kapcsolat mellett, addig nincs nagy vesztenivalója: ha nem megy jól, mondhatja, persze, mert ez még nem az igazi. Ahhoz, hogy bátran belevesse magát új helyzetbe, szükséges, hogy biztos legyen értékeiben. Más szóval, tudja, hogy ki ő. Ez pedig a legkisebb kortól kezdve formálódik.

Régen azt hitték, a baba tiszta lappal születik, azaz nincs személyisége, bármivé alakítható. Az amerikai pszichológus, John Watson volt ennek a gondolatnak legismertebb támogatója, úgy vélte, következetes neveléssel bármi „kialakítható” egy gyermekből. Bárkiből lehet bűnözőt, vagy éppen példás személyiséget nevelni. Bár Watsonnak sok egyebet köszönhet a lélektan, ez a gondolat egyértelműen tévedésnek bizonyult. Egyébként személyes élete sem igazolja elméletét: egyik gyermeke többször kísérelt meg öngyilkosságot, a másik meg is ölte magát.

Éppen ellentétes nézetet vallott Carl Rogers, aki szerint a szülő azzal teszi a legjobbat, ha minél kevésbé formálja és befolyásolja gyermekét. Ha egyszerűen csak abban segíti, hogy azzá váljon, aki ő igazán, akkor ki fog bontakozni személyisége. Rogerst sokan kritizálják amiatt, hogy túl optimistán látja az embert, mikor azt feltételezi, semmilyen kényszerítő nem kell ahhoz, hogy valakiből jó, szeretni képes, társadalomba illeszkedő ember legyen.

Bár elég nagy a konszenzus abban, hogy korlátokra szükség van a nevelés során, azért Rogers védelmében felhozható, hogy a klinikai tapasztalat is igazolja: azok az emberek, akiket nehezen visel el a környezet, mert agresszívek, rosszindulatúak, irigyek, és még sorolhatnánk, nem „csak úgy” váltak ilyenné, nem azért, mert nem eléggé nevelték meg őket, hanem valamikor életük során egy fontos szükségletük súlyosan sérült, és ettől torzult személyiségük.

stockfresh 123367 mother-and-daughter sizeM

Bár korlátokra a gyermek biztonsága és biztonságérzete szempontjából is feltétlenül szükség van (ha úgy tetszik: ez is egyike a szükségleteknek, amik ki nem elégítése torzuláshoz vezet), a stabil személyiség kialakulásához kell, hogy a szülő tudjon örülni annak, amilyen a gyermeke. És ne csak annak, amikor végre teljesíti, amit kértünk tőle, vagy egy újabb lépést tett a társadalomba való beilleszkedés, az alkalmazkodás útján, hanem bárminek, ami az ő egyedi sajátossága. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert sokan egyoldalúan alkalmazzák a bátorítást, hogy „dicsérd sokat a gyermeket!” Dicsérik, ha megtette, amit vártak tőle. Lehet, hogy pontosabb lenne az a biztatás: „örülj a gyermekednek!”.

Megmaradt bennem egy mese emléke, amiben a kisfiú összebarátkozik egy felnőttel, sokat látogatja délutánonként, sokat beszélgetnek. Mikor egyszer jó jegyet kap az iskolában, és elújságolja a férfinek, azt feleli, ő is örül, de nem az osztályzatnak, hanem a fiúcska örömének. Valami ilyesmi lenne az igazi önbizalom erősítő nevelés. Ebben az van benne, hogy nem annak örülök, szépen formálódsz egy előre meghatározott keretbe (azt már csak gondolatban teszi hozzá a szülő: így egyre kevesebb gondom lesz veled), hanem a sikereidnek, annak, hogy erre is képes vagy, hogy ilyen erős vagy.

A szülő szemében megcsillanó öröm beépül a gyermekbe, és később, kamaszként, felnőttként magát is képes lesz motiválni akkor is, ha nincs folytonos külső visszajelzés, elismerés. Ennek a fajta örömnek, dicséretnek az a legnagyobb előnye, hogy nem vehető el. Ha annak örülök, hogy nekem volt egy célom, amit a gyermek megvalósított, abban benne van, hogy legfőbb dolga a környezetet figyelni, és alkalmazkodni az elvárásaikhoz. Ez ingoványos terület lesz felnőttkorban, mert mást akar a főnök, mást a házastárs, és mást maga az érintett. Ha viszont annak örülök, hogy a csemete a saját célját elérte, akkor azzal a kompetenciaérzése erősödik. Tudni fogja, hogy képes célokat kitűzni, tenni értük, sikert elérni. És akkor talán a felnőttkorba való belépés sem lesz számára olyan ijesztő.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.03.05 20:31:35túrósfaszúkurvaisten

    őő, izé, faszom első

  • 2013.03.05 20:48:56Almandin

    Az, hogy sok fiatal nem tud megmaradni tartósan egy munkahelyen, meg hasonlók, gyakran nem a kapunyitási pánikból adódik, hanem a mai bizonytalan munkaerőpiaci helyzetből. Ha a magyar gazdaság stabilabb lenne, a leírt jelenség is ritkább lenne. Ettől függetlenül valóban vannak olyan emberek, akik kerülik a felelősséget, ez tény. De nem mindenki ilyen, aki nem tud tartósan megállapodni.

  • 2013.03.05 21:30:24Gerilgfx

    én inkább úgy tapasztalatom, hogy tudatosan leszarnak mindent.

  • 2013.03.05 22:36:32billy reed

    "Bár elég nagy a konszenzus abban, hogy korlátokra szükség van a nevelés során, azért Rogers védelmében felhozható, hogy a klinikai tapasztalat is igazolja: azok az emberek, akiket nehezen visel el a környezet, mert agresszívek, rosszindulatúak, irigyek, és még sorolhatnánk, nem „csak úgy” váltak ilyenné, nem azért, mert nem eléggé nevelték meg őket, hanem valamikor életük során egy fontos szükségletük súlyosan sérült, és ettől torzult személyiségük."

    Persze, persze, de azért ne akarjuk már azt bizonygatni, hogy minden ilyen eset mögött egy "trauma" áll.

    Minden embernek van saját szabad akarata, aszerint éli az életét, és dönt arról, hogy jó ember akar-e lenni, vagy sem.
    Az egyénnek is van felelőssége. Ez valahogy mindig kimarad...

  • 2013.03.05 23:12:47Rébusz

    A téma kifejtése a cikkben egy kissé eltolódik egy irányba: hogyan adjunk önbizalmat a gyerekünknek. Egyébként nagyon aranyos a példa is és én egyetértek a hogyan-nal. Viszont szerintem a kapunyitási pánik inkább annak tudható be, hogy a mai felnőttek többsége sajnos nagyon infantilis, ami összefügg az életmódunkkal is, a világgal, ami körülvesz minket. Régen a lakótelepeken családok voltak egymás szomszédai, 30 évesen már több gyerekkel, ezzel szemben ma a 30-asok még diszkókban lötyögnek, tiniruhákat vásárolnak, a mobiljukon és a barátaikon lógnak, csak szórakoznak és szórakoznak. A munkahelyükön és a magánéletükben is lazák. A társadalmi nyomás is kisebb (pl. a vénlány, agglegény szó kihalóban van). Az én tapasztalatom viszont az, hogy önbizalomhiányban nincs hiány, hiszen kívül csillognak-villognak, más nem is számít nekik. Sőt: "érett" kortársaikkal szemben, akik felelőssebben élik életüket, még kritikusak is.

  • 2013.03.06 01:12:45Almandin

    Rébusz, abban igazad van, hogy a mai fiatalok közt sok infantilis lelkületű van. Pl. a huszonévesek nagy része úgy él, mint régebben a tinik. Évtizedekkel ezelőtt sok nő már 20 évesen anya lett, egy mai 20 éves nő pedig gyakran még gyereknek érzi magát, és a családalapítást csak 30 utánra tervezi. Viszont az is baj, hogy a kevesebb normális fiatal meg gyakran nincs olyan anyagi helyzetben, hogy gyereket tudjon vállalni. Én több olyan huszon,-harmincéves embert ismerek, aki kényszerűségből él a szüleivel, mert vagy tartós munkanélküli, vagy keveset keres.
    Az viszont nem probléma, hogy a vénlány és agglegény szó kihalóban van, mert régen csúnyán megbélyegezték azokat, akik nem alapítottak családot. Emiatt sok olyan ember szenvedett, akinek egyszerűen nem jött össze, másrészt minden korban voltak olyan emberek, akiknek nem való a családalapítás. Kötelező penzumot csinálni a házasságból-gyerekvállalásból komoly hiba szerintem.

  • 2013.03.06 02:22:37dukeekud

    A ket problema, a gazdasagi, es a tarsadalmi szerintem is, egyszerre van jelen. A gazdagabb orszagokban, ez a jelenseg, nyilvan sokkal inkabb latszik. Nalunk a gazdasagi problema egyenlore joreszt elfedi a problemat. Nincs lakas, nincs munka, de meg akinek netan van munkaja, az sem keres annyit, hogy font tudjon tartani egy lakast. Igy nehez indulni.

  • 2013.03.06 06:41:13Alfred_rt

    Igaza van a pszichológusnak!
    A gazdasági és egyéb okokra való hivatkozások inkább csak kifogások! És erősitík a megfogalmazott tényeket.
    Én még nem láttam énhalni gyerket ebben az országban! Most persze itt akkor visszavezethetném arra, hogy azért mert a gazdasági okokra hivatkozó fiatalok nem vállaltak még gyereket, hiszen ha ők vállatak volna lehet az ő gyerekük én halt volna.

  • 2013.03.06 06:59:14odamondó

    @Rébusz: attól mert van gyereked még nem leszel érett, felelősebben se fogsz élni. Micsoda ökörség ez. Akkor szerinted a roma tini szülők rohadt érettek mi?

    Régen azért vállaltak korán gyereket mert rövidebb volt a várható élettartam. Ha ma 20 évesen kezdi az ember simán 40-50 évet kéne ugyanazzal az emberrel élnie. 20 év "élettapasztalattal" 2xes időtartamról kellene döntened. Egyszerűen ez röhejes. A világnak ki kell találnia hogyan kezeljük ezt a helyzetet.

  • 2013.03.06 07:43:42Cserépke

    Pont ilyen pasim volt 10 évig...a gazdasági helyzet többnyire csak kifogás. A szülei mindenben támogatták, mégis otthagyta a sulit, majd 30 évesen végre eljutott oda, hogy keresett állást. Még most is csak buli az élete...még szerencse, hogy már nem vagyunk együtt. A hideg ráz az ilyen emberektől, akiknek még annyi tervük, ötletük sincs, hogy holnap mit fognak csinálni. A mai 30-as korosztályban sok ilyen van, tágabb ismerősi körömben legalább 30-40 ilyet tudok. Talán a szülők hibája is lehet.

  • 2013.03.06 08:30:38Kuruttya

    Aki 30 alatt családot alapít az hülye. Aki mégis megtette, az meg kurvára haragszik arra aki nem, mert valahol érzi, hogy ők csinálják jól. Ezért éretlennek, meg önbizalomhiányosnak nevezik őket.

  • 2013.03.06 08:43:56gabcigirl

    Azért egyéni felelősség is, kiből, mi lesz. Sok ember annyira hagyja kibontakozni a "gyerek személyiségét", hogy később a munkahelyeken, a közéletben meg kb. mindenhol látjuk is a nevelésük eredményeként előálló, arrogáns, öntörvényű embereket. Persze mind csak "megvalósítja magát." :S

  • 2013.03.06 09:18:42Exide

    "...hogy legfőbb dolga a környezetet figyelni, és alkalmazkodni az elvárásaikhoz."

    Én is ilyen vagyok. Az egyetlen amit a szüleim megtanítottak nekem, hogy úgy viselkedjek amit mások elvárnak. Ha elfogynak a "feladatok" teljesen leállok, mert nincs semmi dolgom. Magamtól nem csinálok semmit, mert sohasem voltak (vagy lesznek) saját céljaim. Sokan szeretik ilyenkor rögtön a gyereket hibáztatni (hiszen nem 30 évesen lesz valakiből ilyen), de azért komolyabban utánanézve valahogy mindig kiderül, hogy az ilyen családokban általában generációkon átívelő mentális problémák vannak.

  • 2013.03.06 09:30:48_Epikurosz_

    A gyerekedet 6-7 éves korától az iskola neveli. Az önbizalmát is. ENNYI.

  • 2013.03.06 09:47:14Kovácsné

    A bizonytalanságot szerintem több tényező okozza.
    Egyrészt maga a világ lett feltűnően bonyolult, alig van pl. olyan munkafolyamat, amit egy ember egyedül el tudna végezni, és akkor még a makrogazdaságról és hasonlókról nem is beszéltünk (: A fiataloknak (meg az idősebbeknek) gyakran fogalmuk sincs arról, pontosan milyen gépezetnek a melyik alkatrészei. Ugyanide tartozik, hogy a fiataloknak gyakorta fogalmuk sincs, hogy a választott főiskolai, egyetemi szak adta végzettség pontosan mire lesz jó (és azt tetézi, hogy az oktatásból a gyakorlati vonatkozások sokszor hiányoznak).
    A másik dolog az, hogy akit - a legnagyobb jó szándék mellett - agyonbabusgatnak kiskorában - az nem tud, és nem is nagyon akar felnőni, mert érzi, hogy kurva nagy pofont fog kapni, ha kilép a burokból, pedig jóllehet pofont biztos fog kapni, de azért az élete nincs veszélyben. Nagyon fontos, hogy a gyereknek is és a sikereinek is örüljünk, csak ezt nem szabad abba az irányba elvinni, hogy "úristen, nehogy valami trauma érje az én kis virágszálamat". Az élet tele van kisebb-nagyobb traumákkal, ezek feldolgozása a mindennapok része.
    _Epikurosz_ : "A gyereket 6-7 éves korától az iskola neveli" ne haragudj, de ez tipikus felelősséghárító duma, főleg ebben a rövid, bevezetés és tárgyalás nélküli formában (: (Miért nem mondjuk mindjárt azt, hogy 3 éves korától az óvoda neveli vagy azt, hogy 1 éves korától a tévé neveli?). A gyerek személyiségének az alapjegyeit a génjei meg közösen határozzátok meg. Ha jól csinálod, és nem raksz bele a gyerekbe egy rakat elfojtott indulatot (valamint rászánod az időt, és megismered a saját gyerekedet) az iskola semmi olyat nem fog belőle kihozni, amiről ne tudnál. Ha az iskola nevelné őket, oszt kész, nem gondolod, hogy teljesen egyformának kellene lenniük? (Minden politikus álma, mégse sikerült még soha (: )

  • 2013.03.06 11:02:19Irike

    A kapunyitási pánik létezik. Nálunk az öcsém egyik napról a másikra (legalábbis számunkra úgy tűnt, hogy ennek nem volt komolyabb előzménye) kiiratkozott a középiskolából (éppen érettségi előtt). Azóta már eltelt egy év és "csak" otthon ül. Céljai nem igazán vannak. Nem tudja, mi legyen, mivel keresse meg a napi betevőt (egyenlőre még eltartják a szülők..), már azt vizionálja, hogy mihez kezdhet, ha már nem lesz, aki segítse. Inkább úgy tudja elképzelni az életét, hogy csövesként teng, de hogy tanuljon, legyen szakmája és induljon el az életben valamerre... azt egyáltalán nem tudja nem csak hogy megtenni de még elképzelni sem.

  • 2013.03.06 11:17:00dokineni

    Epikurosz, a tiédet lehet, hogy az iskola neveli, az enyéimet tutira nem. Nyilván érik ott is hatások, de az alapokat és a fő felépítményt a családunk adta nekik. A suliban minket is "neveltek" és tömtek mindenféle f@szsággal, aztán hazamentem, elmeséltem és apámék elmondták, hogy mi a frankó, mit higgyek el és mit ne. Teljesen átjött az üzenet. ez még az átkosban volt, amikor ráadásul még nyomták az ideológiát is. Ehhez persze olyan szülők kellenek, akik nem agyhalottan bámulják a tévét délután 6-tól éjfélig, miközben a gyerek számítógépezik vagy valóságshow-t néz, hanem rászánják az időt és az energiát. Abban igazad van, hogy jelenleg az iskolákat akarják nevelőnek kikiáltani, de ezt nem kéne hagyni.

  • 2013.03.06 13:27:04Fenimore

    Randiztam egyszer egy 34 éves hapsival, akiről a randin derült ki, hogy nem szimplán munkanélküli (aki állást keres, képzi magát, stb), hanem ez ilyen választott életforma nála. Az anyjáékkal lakott, és arra a kérdésre, hogy mik a tervei, az volt a válasz, hogy ezt (a semmit) akarja folytatni, amíg lehet. Utána meg lesz valami, teng tovább. Ez neki kényelmes, minek dolgozzon, kapja a segélyt és dolgoznak helyette mások. (Akkor még nem volt ez a rendszer, hogy csak 3 hónapig jár a munkanélküli segély).
    A napjait azzal töltötte, hogy a pláza mögé (!) járt beszélgetni már hasonszőrű naplopó haverjával, és haza-hazaugrott enni.

    Ezzel az a baj, azon túl, hogy felháborító és valamennyire lekezelő hozzáállás másokkal szemben, hogy ezekből az emberekből hiányzik egy nagyon fontos tartás, öntudat. Amit a munka képes megadni. És ha erre valakinek felnőttként sincs igénye, az baj. De nem gondolnám, hogy ez a kapunyitási pánik lenne, ez valami mélyebb, az elemi lustaság, suttyóság, érdektelenség, ostobaság, piócaság egy olyan harmonikus ötvözete, amitől hánynom kell.

  • 2013.03.06 13:52:25LET FREEDOM RING WITH A SHOTGUN BLAAAAAAAAAAAAAAST

    odamondó: "attól mert van gyereked még nem leszel érett, felelősebben se fogsz élni."

    Tévedsz! Olyan, hogy valaki érett a szülőségre, nem létezik. Az a gyerek születése alatt (terhesség) és utána fejlődik ki.

  • 2013.03.06 16:52:28Wintermoots

    a cikk sem foglalkozik a társadalmi kontextussal, ahogy a fenimore-kaliberű majmok sem.

  • 2013.03.06 19:20:58Almandin

    A kapunyitási krízisnek az is oka lehet, hogy sok fiatal túl sokat vár a jövőjétől. A fogyasztói társadalom elhitette az emberekkel, hogy a hétköznapi élet unalmas, értéktelen és ezért csak a nagyon sikeres, csillogó élet ér valamit. Ezért nem házasodik sok fiatal, mert a párjával szemben is irreális elvárásai vannak. Nem tudnak hétköznapi ember módjára élni, mindenáron ki akarnak emelkedni, ami elégedetlenséget szül, de a média ezt sulykolja. Régen ezt nagyravágyásnak nevezték.

  • 2013.03.06 22:00:39Rozsdás öreg buldózer

    Az, hogy ne droidnak neveljük a gyermekeinket és ne arra, hogy mindenkinek megfeleljenek, szerintem evidencia. Aki ezt kétségbe vonja az vagy cezaromániás, vagy lusta a gyermekeit megérteni, vagy szintén sérült. Az, hogy az egészséges lelkű, teljes értékű felnőttet biztosan szerető közeg vette körül szerintem szintén evidencia. Ami nekem hiányzik kicsit az az, hogy nem lett kihangsúlyozva, ez a szeretet ne majomszeretet legyen, hanem odafigyelő törődés, ahol segítjük a gyermekünket, ahol nem csak úgy nő a gyerek mint a gomba.
    Epikurosz: Bár nagy butaság amit mondtál, de ezt annak tudom be, hogy szerintem még épp elvégezted az általános és középiskolai tanulmányaid során nem jöttél még rá a valóságra.
    Az egyetlen nevelési intézmény melybe tanulmányaid során járhatsz az az óvoda, a többi oktatási intézmény, ezt deklarálják is. Az más kérdés, hogy egy egészséges, jól működő társadalomban mi lenne a pedagógus szerepe, de itt szaktanári rendszer van ált iskola felső tagozatától.
    Arról az axiómáról már nem is szeretnék külön beszélni, hogy az elsődleges szocializációs közeg a család.

  • 2013.03.07 14:44:38Van_mikrohullámú_sütőtök?

    Sztem legyen egy *reális* terve, elképzelése arról, hogy mit szeretne magával kezdeni, jöjjön rá hogyan jut el ide, vagy legalább arra ki(k) segíthetnek neki ennek a célnak az elérésében. Ennyi.
    Pánikolni az fog aki nem épített egy kis rugalmasságot a tervébe (nem a célok, hanem az eszközök, eljutáshoz szükséges idő tekintetében) és nem jön össze elsőre.

  • 2013.03.07 14:48:02R2D2 & C3PO

    _Epikurosz_
    Kár, hogy az önbizalmat kb. 5-éves korig kellene megalapozni.
    Utána az iskola azt csinál, amit akar - nem tud rombolni rajta. És építeni sem...

    Fenimore
    A munka nemesít? vagy hogy is van ez?
    A gyerek csak rossz helyre született...

  • 2013.03.08 06:45:21Mindfield

    Bírom ezeket a cikkeket, hogy így lelkem-úgy lelkem, Matolcsy bácsinak köszönhetően meg 320 az euró. Inkább ezt kellene górcső alá venni, meg hogy hogy jutottunk idáig, nem mindig a fiatalokban keresni a hibát! A nyuggereknek bezzeg könnyű, nekik még a komcsik alájuk raktak mindent, mi meg dögöljünk éhen a piacon! Így könnyű dumálni!

  • 2013.03.08 09:56:10Fenimore

    R2D2 & C3PO

    Lehet, hogy rossz helyre született, én az okát nem tudom, de ez semmit nem változtat azon, hogy mi hiányzik belőle, és ez milyen attitűdöt varázsol neki, amitől minden jóérzésű ember sugárban hányja le magát. És igen, a munka nemesít, de önmagában kevés, ha nincs tettvágy valakiben. Mert azt nem tud adni.

  • 2013.03.08 09:57:55Fenimore

    Wintermoots

    Foglalkozom a társadalmi kontextussal, de kissé fajsúlyosnak találtam egy Dívány-kommentbe. Bocs. De remélem, nem gondolod, hogy erre van mentség. Mi is ebben a társadalomban élünk, és ledolgozzuk a seggünket. Akkor hogy is van ez?

  • 2013.03.11 13:10:30Novbert_

    Ennek a cikknek a kapunyitási pánikhoz mi köze van?

  • 2013.03.15 10:39:24Jankove

    Imádom ezeket a pszihomokusokat. Mindennek valami gyerekkori trauma az oka. Nyilván. Mimás?Nem is ez a durva, hanem hogy igazságügyi történetekben ezeknek a szavára még adnak, és ítélnek el embereket. Nálam kábé egy szinten állnak a cigány javasasszonnyal. Az ember személyisége, és annak alakulása egyelőre egy jó nagy x akta, bárki számára, ne beszéljünk már arról, mintha mindent tudnánk róla, és pláne ne adjunk már kéretlen tanácsokat olyan témakörben, amiről halvány dusztunk sincs. Ez a pszcihológia nevű áltudomány.

    Egyébként számos tényező befolyásolja a gyerek fejlődését, én leginkább a liberális nevelési szemléletet okolom mindenért, hogy a gyereket felesleges nevelni, ő olyan amilyen, el kell fogadni. Ha ezt elfogadnánk, akkor szép lassan elindulnánk vissza az őskorba, és jönnének vissza az állati ösztönök. A gyerekből megszületése után módszeresen ki kell nevelni egy csomó kódolt dolgot, és belenevelni egy csomó 21. századi baromságot, hogy kompatibilis legyen a 21 századi civilizációval, ezt hívják nevelésnek.

    Egyébként leginkább azóta ilyen elbaszott a fiatalság, mióta nem szülői ösztönök, paraszti logika, határozott nevelés, hanem néhány idióta által megírt "hogyan neveljük a gyereket" kézikönyvből történik. Én sem értek a személyiségfejlődéshez, de azt tudom, hogy néhány évtizede nem volt kérdés, hogy lebasszunk egy sallert a gyereknek, ha szükség úgy hozta. Mégsem halt ki az emberiség, és összességében lényegesen több hasznos, normális értékrendű felnőtt jött ki eredményül, mint manapság, ahol ilyen emberkék mondják meg hogyan kell, és már felemelni sem ildomos a hangod, szegény mimóza gyerekkel, mert jaj milesz. Milesz? Ez. Önértékelési zavarokkal küszködő, szétszórt, lusta, céltalan fiatal, akinek egyetlen öröme az okostelefon nyomkodása.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta