SZÜLŐSÉG

Milyen az iskolaérett gyerek?

2013. február 26., kedd 18:19

Idén, a változó szabályok miatt "három hónapnyi gyerek" iskolakezdése ugrott előre egy évet. Azok, akik május 31 és augusztus 31 között lesznek hat évesek, hirtelen iskolakötelezetté váltak, holott eddigi ovis pályafutásuk annak jegyében telt, hogy ők majd betöltött hét évesen kezdik az elsőt.

Az érintett anyukák között több az aggódó, mint a nyugodt. Ennek nem csak az az oka, hogy nem erre készültek, de az is, hogy a szabályváltozást követő, átmeneti időszakban az éppen csak hat éveskék jóval idősebbekkel kerülhetnek össze az első osztályban, hiszen a 2013 szeptemberben induló első osztályokban olyanok is lehetnek, akik az iskolaév során már nyolc évesek lesznek.

stockfresh 1369982 two-cute-school-boys-working-on-their-homewor

De nem csak a nyári gyerekek szüleiben merülnek fel kétségek, az ovinkban elég sok tavaszi születésű gyereknek is kértek iskolaérettségi vizsgálatot a nevelési tanácsadóban, és köztük szép számmal voltak olyanok, akiknek inkább még egy év ovit javasoltak a szakemberek.

A most érvényes szabályok szerint az elvileg iskolaköteles, de a hetedik évét még be nem töltött gyereket az óvodavezető által adott véleménnyel tarthatjuk még egy évig az oviban. Emellett természetesen szintén jó eszköz erre a területileg illetékes nevelési tanácsadó szakvéleménye, csakhogy az iskolaérettségi vizsgálatokra rengeteg helyen már nem fogadnak el jelentkezést. Erről, ha eddig nem tették meg, mindenki érdeklődjön a maga körzetében.

Ha a nevelési tanácsadó még tud adni időpontokat, feltétel, hogy a gyerek vagy az adott körzet egyik ovijába járjon, vagy a körzetben legyen a bejelentett lakcíme. Magánovik esetében a tanácsadók a bejelentett lakcímet szokták irányadónak tekinteni.

Megkérdeztünk egy nevelési tanácsadóban dolgozó fejlesztőpedagógust, kinek érdemes erőltetni az iskolakezdést, és kit érdemes inkább visszatartani.

A szakember azt mondta, ők kétséges esetben inkább a még egy év óvodára szavaznak. Sok szülő türelmetlen, és hivatkozik arra, hogy a gyerek az oviban "csak az idejét vesztegeti", hogy ott "nem fejlődik, nem tanul semmit, egész nap csak játszik".

Ezek azonban veszélyes érvek, mert bár az sem ideális, ha az egyértelműen iskolaérett gyerek még egy évig az oviban marad, de ha jó a közösség és a kapcsolat az óvónőkkel, ez általában kevesebb problémát okoz.

A túl korai iskolakezdés viszont komoly negatív hatással lehet a gyerek egész iskolai pályafutására. Ha egy gyerek nehezen boldogul, nehezebben teljesít, saját képességeivel kapcsolatban kudarcélmények érik az iskola első évében, az semmiképpen nem jó alap. Nem ritka forgatókönyv az, amikor a szülő türelmetlenségében inkább "benyomja" a gyereket elsőbe, aztán, amikor az nem úgy teljesít, ahogy elvárta volna tőle, teljesen kikészül, illetve kikészülnek mindketten. Aki nem szeret iskolába járni, nem szereti a tanítóját, az képességei alatt teljesít, és pszichoszomatikus tüneteket produkál, hogy ne kelljen iskolába mennie.

stockfresh 916700 weariness sizeM

Amennyiben a gyerek szociálisan nem elég érett, a társakhoz való kapcsolódás nehézsége miatt túl harsánnyá, bohóckodóvá válhat. Az ilyen gyerek könnyen kerület olyan helyzetbe, hogy nem fogadják el, ami fokozhatja benne az agressziót.

Az iskolaéretlenség lehet biológiai, amikor a magasság, testsúly kisebb vagy a finommozgások fejletlenek. A "genetikai" iskolaéretlenségre jellemző a gyenge figyelmi képesség, a túlzott játékosság és mozgékonyság, a gondolkodásbeli elmaradottság.

Az iskolaérettség feltételei

Az alábbi feltételeket az ovink feljesztőpedagógusa, Timi néni által összeállított anyagból másoltam ki. Az egyes pontokhoz részletes magyarázat is tartozik, amit csak néhány helyen emeltem át zárójelbe téve, ellenkező esetben a Háború és Béke terjedelmével vetekednénk. De fontos tudni, hogy a fejlesztőpedagógusok nem saját passziójuk miatt tartják a felsoroltakat fontosnak, mindegyik mögött érdemi érvek állnak.

1. Fizikai érettség:

A gyerek legalább 115-120 centi magas, 20-24 kg súlyú, fogváltása megkezdődött, bal-jobb oldal dominanciája kialakult, alkata átalakulóban (pl pocak eltűnik), érzékszervei épek, agyi fejlődése rohamos, a mozgás összerendezettebbé válik. (A túl fejletlen gyerek fáradékonyabb, nehezebben teljesít, állandóan lemaradhat a többiekhez képest, ami kudarcélményt okozhat. Az ép érzékszervek, a rendezett mozgás szükséges a zökkenőmentes írás és olvasástanuláshoz.)

2. Pszichés érettség:

Figyelem: 5-10 percig egy dologra koncentrál, kizárja a zavaró történéseket. Kudarctűrő képessége alakul. Rövidtávú memóriája hirtelen fejlődésnek indul, képes bővített mondatokat emlékezetből visszamondani, és fel tud idézni egy 4-5 elemből álló szósort/képsort/mintát. Képes alak, forma, nagyság és szín megállapítására, felismeri az azonosságot és különbözőséget, általánosságban tájékozott, megfelelő beszéd-, írás- és rajzkészsége kialakult.

stockfresh 1502551 little-girls-drawing-pictures-and-writing-let

3. Szociális érettség:

Képes hosszabb ideig egy helyben ülni, monotóniatűrő képessége javult, teljesítménymotivált, önellátó tevékenységben egyre kevesebb segítséget igényel, elfogadja azokat a szabályokat, amelyek a közösségbe való beilleszkedéshez szükségesek, a szabályokat képes alkalmazni, nélkülük nem érzi jól magát.

4. Mozgásfejlettség:

Elemi mozgásminták összerendezettsége, jó kéz-szem koordináció (képes legyen majd írás közben a leírt szövegre és nem a kezére nézni), domináns kéz használata, jó térbeli tájékozódás, megfelelő egyensúlyérzék, finommozgások kialakulása (megfelelő ceruzafogás, a csukló és az ujjak mozgása függetlenedik a válltól - ez elengedhetetlen az írástanuláshoz), iránykövetés.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.02.27 10:48:49GabikA

    Zizi: . Így a kis agresszor béka folytonos csesztetését nehezen viseli.

    En bementem, IRL leb@szt@m a kis kurv@t. (Valojaban csak annyit mondtam, hogy ne szoljon a gyerekemhez.) Behivatott az ofo, hogy ilyet nem kellene, mert kozosseg, meg minden, nagyon "megbantam", de azota nincs gond. Amikor a tanitonak szoltam, semmi se valtozott.

  • 2013.02.27 11:01:26KergeCsirke

    Lehet, balga a kérdés, de mi van akkor, ha a +1 év ovi után sem iskolaérett a gyerek? Van egy ilyen a környezetemben és abszolút nem hozza az "elvárásokat".

  • 2013.02.27 11:12:04Gyermekpszichológus

    KergeCsirke: Ilyen esetekben már külön erre a célra kijelölt Szakértői Bizottság dönt a továbbiakról. Pl. speciális iskolába küldés stb.

  • 2013.02.27 11:21:27pavor nocturnus

    Épületesek ezek a kategorikus kijelentések, mindkét oldalról, úgy általában véve "a gyerekről". Mindenki megfogalmazza a maga megfellebezhetetlen igazságát saját maga, vagy a saját gyermekével kapcsolatos tapasztalatára alapozva, s buzgón bizonygatja milyen sikeres ember vált belőle, akár így, akár úgy. Csakhogy nincs általában vett gyerek, csak konkrét gyerekek vannak. Örülök, hogy mindenki, aki 4 évesen már iskolában ült roppant elégedett magával, s az életben elért sikereivel, csakhogy soha nem fogja megtudni azt, hogy mi történt volna vele, ha "évvesztesként" kezdi az iskolát, s soha sem lesz összehasonlításra sem módja. Természetesen ez igaz a másik oldalra is...

  • 2013.02.27 11:32:33zizi77

    GabikA
    Én is gondoltam már erre, de még egy nagy dobást várok a kiscsajtól, ami szerintem meg is lesz, amikor a lányom megtudja, hogy babát várunk, és ezt elmeséli odabent.
    Egyébként megkérdezem a tanító nénit, hogy vajon a lányom vívja-e ki magának ezt a "figyelmet". Az volt a válasz szó szerint, hogy ez az agresszor kislány gonosz. Próbálnak finomítani rajta, de elég nehéz.
    Jó lenne tudni a szülőkkel, hogy megy a kommunikáció, de ebbe sajnos nincs belelátásom.

  • 2013.02.27 11:34:53KergeCsirke

    Gyermekpszichológus: köszönöm a választ! Jómagam is pszichológiát tanulok (átképzés okán), pont egy óvodás gyermeket kell megfigyelnem, így jobban ki vagyok hegyezve az ilyen helyzetekre.

  • 2013.02.27 11:59:02Nigro notanda lapillo

    ez a "hadd játszon még egy évet az oviban" trend számomra érthetetlen, egyrészt eleve a kudarckerüléses magatartást erősíti( meg se próbáld, úgysem sikerül!), másrészt el kéne tudni fogadni azt, hogy mindenki nem lehet kitűnő tanuló, s ha nincsenek meg a szükséges képességei, akkor sem válik azzá ha 10 évesen kezdi majd az iskolát.

  • 2013.02.27 12:15:11sony

    Olvastam egy kutatásról, amiből kiderült, hogy a tavaszi-nyári gyerekek kisebb eséllyel fognak vezető szerepet betölteni felnőtt korukban. Nem lehet, hogy azért, mert ők voltak a kicsik az osztályban? Meg lehet tanulni együtt élni, sőt kiaknázni a kicsiség előnyeit, de ez másfajta életpályát eredményez. (Persze mindig kellenek a vezetők alá beosztottak, de szülőként csak akkor érvényes ebben állást foglalni, ha a gyerek érintett ebben...)
    Nekem van két őszi gyerekem, úgyhogy náluk nem kérdéses a dolog, az egyik gyerkőcöm viszont tavaszi, és bár nagy hévvel álltottam, hogy nem tartom vissza, kicsit sem vagyok szomorú, amiért ráhúzott még egy évet az ovira. Szerencsére nem volt meg a 120cm/20kg. Így nem ő lesz a legkisebb az osztályban, és nem kell a picicukiságából megélnie. Ami persze nem azt jelenti, hogy tuti vezető beosztású lesz, de legalább nem kalapáljuk el jó előre az esélyeit.

    (Megfigyeltem, hogy 5-6 éves korban még számít a fél éves korkülönbség a gyerekek között, nem tudom, iskolás korban ez a különbség mikorra simul el, de 6-7-8 éves korra szerintem még nem. És nem mindegy, milyen alapokra építik a várat.)

  • 2013.02.27 12:15:54sony

    Olvastam egy kutatásról, amiből kiderült, hogy a tavaszi-nyári gyerekek kisebb eséllyel fognak vezető szerepet betölteni felnőtt korukban. Nem lehet, hogy azért, mert ők voltak a kicsik az osztályban? Meg lehet tanulni együtt élni, sőt kiaknázni a kicsiség előnyeit, de ez másfajta életpályát eredményez. (Persze mindig kellenek a vezetők alá beosztottak, de szülőként csak akkor érvényes ebben állást foglalni, ha a gyerek érintett ebben...)
    Nekem van két őszi gyerekem, úgyhogy náluk nem kérdéses a dolog, az egyik gyerkőcöm viszont tavaszi, és bár nagy hévvel álltottam, hogy nem tartom vissza, kicsit sem vagyok szomorú, amiért ráhúzott még egy évet az ovira. Szerencsére nem volt meg a 120cm/20kg. Így nem ő lesz a legkisebb az osztályban, és nem kell a picicukiságából megélnie. Ami persze nem azt jelenti, hogy tuti vezető beosztású lesz, de legalább nem kalapáljuk el jó előre az esélyeit.

    (Megfigyeltem, hogy 5-6 éves korban még számít a fél éves korkülönbség a gyerekek között, nem tudom, iskolás korban ez a különbség mikorra simul el, de 6-7-8 éves korra szerintem még nem. És nem mindegy, milyen alapokra építik a várat.)

  • 2013.02.27 12:17:37jause

    Na, leírtam részletesen is, hogy mit gondolok erről, és hogy Ausztriában (legalábbis Bécsben) hogy is van ez. Akit érdekel:[link]

  • 2013.02.27 12:29:18btbota

    A magyar iskolarendszer felepitese szornyu. A kvazi egesz napos jatekbol a gyerekeket bekenyszeritik egyik naprol a masikra, egesz napra az iskolapadba. Ha atmenet lenne a ketto kozott, es a gyerekekkel legalabb az iskola elso ket eveben jatekos tanulas kereteben foglalkoznanak, elsosorba "tapasztalas utjan" tanitananak, amit csak lehet, akkor sokkal kevesebben aggodnanak az iskolarrettseg miatt, es sokkal kevesebb is lenne a "nem iskolaerett" gyerek.

  • 2013.02.27 12:34:00HerbSpaak

    Anno az én időnben a szeptember 1. előtt született gyerek volt iskolaköteles. Én júliusi vagyok. Ha nem engedtek volna, éppen lemaradtam volna egy csomó mindenről. Pedig még oviba sem jártam ...
    Aztán mindig éltanuló voltam már elsőben is , sikeresen vettem minden akadályt. Semmi köze ennek a korhoz. A szülők elfelejtik,hogy nekik is kellene nevelni a gyereket,meg felkészíteni,nem csak az ovinak.

  • 2013.02.27 12:47:35zizi77

    btbota
    Mi "iskola otthonos" rendszerben járunk. Ez azt jelenti, hogy délelőtt és délután is van tanóra, de közben sok kiegészítő foglalkozás, és játék. Nekem ez elég jó átmenetnek tűnik, és valóban be is vált a lányomnál.

  • 2013.02.27 12:57:41dieter1

    Idézet jause blogjából: "Ráadásul az osztrák iskolákban nem diktálnak olyan tempót, mint Magyarországon." , valamit btbota:"A magyar iskolarendszer felepitese szornyu. A kvazi egesz napos jatekbol a gyerekeket bekenyszeritik egyik naprol a masikra, egesz napra az iskolapadba."
    Igen, ilyesmit írtam én is a két iskolarendszer kötötti különbségrôl. Az igazság persze valahol a két rendszer között van, mert négy év alatt a gyerek odakint még a magyar általános iskola harmadik osztályának szintjére se jutott el, de hogy barátságosabb és gyerekbarátabb, az vitathatatlan.

  • 2013.02.27 13:28:06Beru

    Azoknak, akik az "én is hat évesen kezdtem, mégis ember lett belőlem" szöveggel jönnek, jelezném, minden gyermek más. Épp ezért vannak szakemberek, hogy eldöntsék, ki iskolaérett, ki nem. Meghúzni egy vonalat, függetlenül a gyermek képességeitől. embertelen és káros is. Én pl. júniusi vagyok, mégis iskolaérettnek tartottak, 17 kilósan. Tanulással nem volt gond, kitűnő voltam végig, de mindig én maradtam a legkisebb és legügyetlenebb. Azokat a kínlódásokat testnevelés órákon, vagy épp ceruzafogásnál nem kívánom senkinek...

  • 2013.02.27 13:55:55dudu11

    Nagy segítség voltál számomra zizi77. Ugyan abban a cipőben járunk kislányommal,mint amibe ti is jártatok .Nem tudnál nekem segíteni abban ,hogy melyik az a könyv amit otthon használtatok,hol lehet azt beszerezni ,azt nagyon szépen megköszönném.A mozgásos fejlesztések elkezdődtek ,de itthon is szeretnék még rásegíteni ,ezért lenne jó ha többet tudnék arról a könyvről amit ti is használtatok.Megmondom őszintén ,nagyon félek,nem szeretnénk kifutni az időből.Álmomban sem gondoltam volna,hogy bármi baja lehet a kislányomnak,borzasztó,hogy nem vettem észre semmit, de az ,hogy még lehet rajta segíteni,ez erőt ad.

  • 2013.02.27 14:18:52Androsz

    @btbota: "A magyar iskolarendszer felepitese szornyu. A kvazi egesz napos jatekbol a gyerekeket bekenyszeritik egyik naprol a masikra, egesz napra az iskolapadba."

    Ahol ez így van, ott nem az iskola a hibás, hanem az óvoda. Már ha nem a szülő van eltévedve, amikor azt hiszi, hogy az oviban egész nap játszanak. Nagycsoportosoknál az óvónők rendszeresen tartanak előkészítő foglalkozásokat a napon belül. Közös énektanulás, "tánctanulás", félórás ilyen-olyan tanítások környezeti alaptudnivalókról – nem a iskolában kell először megbeszélni az életciklusokat, az időjárást, évszakokat, foglalkozásokat, papa-mama szerepeket stb. –, célzott rajzfoglalkozás, mindenféle. Az én távoli időmben hetente kétszer vagy háromszor eljött értünk a Bandi bácsi, és a szamárfüles kötélen az egyetem közeli tornatermébe vezetett bennünket, ahol szabályos tornaórát tartott. A szülőknek rendezett bemutatónapon a legsúlyosabb produkció a mozdulatlanul ülés volt, amíg ő nekünk háttal állt. Ez komoly. :-D Gyakoroltuk, és utána mindig találgattuk, hogy honnan tudja háttal állva is, hogy ki mocorog már nagyon. Időnként a tornaterem helyett a kis uszodába mentünk, úszni tanultunk. Ez mind félig-meddig iskola. Az elsős-másodikos tanítónéninkért pedig rajongtunk, ahogy az rendes esetben szokás, mert ő pedig zökkenőmentesen folytatta az átvezetést az iskolába. Gödöllő, 1968. Azt hinném, hogy ma is ez a normális. Miért, nem?

  • 2013.02.27 14:21:21Androsz

    "»Ráadásul az osztrák iskolákban nem diktálnak olyan tempót, mint Magyarországon.«"

    Ma az iskolában nálunk sem diktálnak olyan tempót. Sőt, folyamatosan veszik ki a témákat a tanyagokból, merthogy szegény gyerek túlzsúfolt. Most készítek fel érettségire egy srácot, az utolsó témakörük a csonka gúla. Mi negyedikben a deriválással és az integrálással zártuk a szezont, normál gimi normál osztály. Ők most tanulták meg, hogy hogyan számítandó ki a téglalap területe!!! Basszus, mi ezt az általános iskolában végleg elintéztük! Túlzsúfolt... Jó, nekünk nem facebookozás, hamburgerájozás és számítógépes ellenségek nagy tűzerejű mészárlása között kellett kis időt szorítani a tanulásra, de ebben nem az iskolák a hibásak, hanem ez a rohadt világ, ahol a szülő a gyerekének engedelmeskedni köteles, mert a gyereknek vannak jogai, a tanulás pedig alternatív elfoglaltság.

  • 2013.02.27 14:41:33btbota

    @Androsz: Azt hiszem, nem mondtal ellent annak amit irtam... Az oviban mar a kozepsosoknek is tartanak rendes foglalkozasokat, csak nem kell feltetlenul ott ulniuk. A cel az oviban, hogy a nagycsoport vegere a gyerek ugymond onszantabol vegig reszt vegyen a foglalkozasokon. A baj az iskolaval nem az, hogy elvarja a gyerektol, hogy vegig figyelje az egyik orat a masik utan, hanem az, hogy beultetik az iskolapadba. Elso ket evben meg nagyon sok olyan foglalkozast/orat kellene tartani, amit nem vegig kell ulni. Enekoran korjatekozni, olvasas oran celoranyos mesekonyveket nezegetni, ujsagokbol betuket kivagni, tablara ragasztgatni, az ABC-t jatekosan tanulni (pl. kezdobetukkel mozgasos jatekokat jatszani), "kornyezetismeret" cimen kimenni a szabadba, megnezni a novenyeket, idojarast, jeget fagyasztani, olvasztani stb. stb. Es idovel egyre tobbet lehet iskolapadba ulni. Nem is az elsos tananyaggal van a problema. A didaktikaval.

  • 2013.02.27 14:43:05jause

    Androsz! Van igazság abban amit írsz, bár nem tudom, hogy az-e a tudás mércéje, hogy valaki meg tudja-e tanulni érettségire a deriválást vagy nem. Én elég sokat utaztam iskolás koromban (80-as, 90-es évek), ezért sok külföldi gyerekkel találkoztam. Mi is röhögtünk nagyokat, hogy az amerikaiaknak fogalmuk sincs Európáról, a matekról meg hasonlók. Így felnőttként viszont azt gondolom, hogy nem azon múlik, hogy szakmailag sikeres-e valaki, hogy mekkora a lexikális tudása, a saját életemmel valő elégedettség szempontjából pedig pláne nem ez a döntő. Ha viszont magabiztosság, rátermettség, problémamegoldás szempontjából hasonlítjuk össze, akkor nem biztos, hogy jobban járunk, hogy nálunk magasabb a tudásszint. Ebből ugyanis az következne, hogy az ország tele van szuperül képzett, szakmáját magas szinten művelő boldog, kiegyensúlyozott emberrel. És így van? Külföldön is megtanul deriválni, akinek kell (!), csak akkor és ott ahol és amikor neki arra szüksége van. A többieket pedig nem frusztrálják azzal, hogy ők csak hármasra tudják, hiába akarnak mondjuk gyerekpszichológusok lenni.
    Ezzel együtt én nem a saját gyerekemet félteném a magyar rendszerben, mert ő egy jó képességű, tudásszomjas, szorgalmas darad, de ha valaki nem ilyen (mondjuk a bátyám, aki inkább egy alkotó, kreatív fajta), annak az egész életére kihathat (és ki is hat) a magyar iskolarendszer. Én ezt tartom szomorúnak.

  • 2013.02.27 14:44:47pilar ternera

    Az olyan óvoda, ami már kvázi iskola-előkészítő, a legrosszabb rémálom. Az iskolának kellene az óvodai módszerek felé visszanyúlni, nem fordítva. Ha így lenne, az iskolaérettség kérdése sem lenne ekkora cirkusz.
    És igen, az iskolai tananyag szörnyen sok, felesleges lexikális tudást passzíroz a fejünkbe, amire semmi szükségünk nem lesz, csakis arra jó, hogy megkeserítse a gyerekek életét.

    Sajnos a porosz típusú iskola olyan, mint egy futószalag. Gyereket ráteszik 6-7 éves korban és minden tanár rászerel egy kis tudást. Itt egy kis matek, magyar, környezet, kémia, stb.
    Az a JÓ gyerek, akinek a futószalag sebessége megfelelő. Ha túl gyors, lemarad, ha túl lassú unatkozik.
    Én is normál gimibe jártam, de - szerencsére- nem integráltunk-deriváltunk negyedikben! Mi a frásznak? Azt a barátom tanulta elsőben a műegyetemen! Még a csonka gúla területére sem lesz szüksége annak, aki bölcsész lesz!

    Karaktereket kellene nevelnie az iskolának, nem pedig haszontalan bábokat, akiknek a fülén jön ki a sok évszám és Norvégia bauxitbányászata ezer tonna/év.

  • 2013.02.27 15:26:18Androsz

    @btbota: "A cel az oviban, hogy a nagycsoport vegere a gyerek ugymond onszantabol vegig reszt vegyen a foglalkozasokon."

    Ám mivel később az életben is millió olyan dolgot lesz kénytelen megcsinálni, amit önszántából nem tenne, ezért a nagycsoport végére talán meg lehetne tanulni azt is, hogy vannak olyan dolgok, amelyek kötelezőek, ha tetszik, ha nem. Pszichológustól tudom, hogy a kötelességek "oktatás" ma nagy hiányossága a nevelésnek általában, és ez serdülőkorban okoz óriási frusztrációt, a felnőttkorra pedig éretlen lesz, aki ezt nem viseli el. Tudom, hogy liberalizmus pusztít, de egy működő ország vagy kisebb közösség kirója a kötelességeket is, mivel puszta jókedvből dolgozva, csakis saját kedv szerint igazodva mások igényeihez oda jutunk, mint ahol most tartunk. Pontosabban ahol a görögök, de nem vagyunk nagyon messze tőlük.

    Látom, nem mindenki érti, hogy az iskolának mi a lényege. @jause: "bár nem tudom, hogy az-e a tudás mércéje, hogy valaki meg tudja-e tanulni érettségire a deriválást vagy nem." Hát épp ez az! Hogy MEG TUDJA-E tanulni. Az iskolában számos olyan dolgot tanulunk, amelyre később nem lesz szükségünk. De a cél a tanulás képességének kialakítása, az agy edzése. Aki nem tanul meg tanulni, abból hogy lesz bölcsész vagy mérnök?

  • 2013.02.27 15:35:31Androsz

    "nem integráltunk-deriváltunk negyedikben! Mi a frásznak? Azt a barátom tanulta elsőben a műegyetemen!"

    Ez elég szomorú. A Műegyetemre nézve pedig nagy szégyen. Az egyetemen nem alapismeretek oktatására kellene az időt elcseszni, egyébként pedig hogy a deriválás – ami egy baromi egyszerű és nagyon is hasznos dolog – is simán belefér a négyéves gimnáziumba, azt az bizonyítja, hogy nekünk belefért. Normál gimi normál osztály, és a négy év alatt nem volt bukás volt matekból. Ha pedig belefér, akkor ki kell használni a lehetőséget, hogy az egyetemen már a szakirányhoz szükséges, magasabb szintű ismeretek oktatásával lehessen kezdeni. Egy mérnöknek elképesztő mennyiségű dolgot kell megértenie és bombabiztosan megtanulnia, különben összedől, amit épít, szétesik, amit tervez.

  • 2013.02.27 15:40:06Androsz

    @pilar ternera: "Még a csonka gúla területére sem lesz szüksége annak, aki bölcsész lesz!"

    Ezt a butaságot én nagycsoportos koromban mondtam anyámnak, mert nem tetszett a közelgő iskola ötlete. Ezt mondtam: nem kell olyan sokáig iskolába járni, mert aki tűzoltó akar lenni, az tanulja meg, hogy hogyan kell tüzet oltani, és kész.

    1) Nem a bölcsészek szokták emlegetni a történelemhez, irodalomhoz kevésbé értő TTK-sok szakbarbárságát?
    2) Te előre tudod, hogy bölcsész leszel, ezért talán már hatodikban sem óhajtasz egyenletet megoldani? Hogy kiből mi lesz, pontosabban kiből minek lenne jó lenni, azt az UTÁN tudja eldönteni mindenki, miután más sokat foglalkozott mindenfélével, és körvonalazódik az érdeklődése, tehetsége.
    3) A bölcsészek, mint a sci-fi irodalom általuk ismert egyetlen képviselőjét, Huxley Szép új világát szokták emlegetni, lelkesen elborzadva az abban leírt vízióról. Nos, abban a vízióban ott áll az is, hogy a lombikban növekedő magzatok nagyobb részének különböző mennyiségű alkoholt juttatnak a tápanyagába, hogy csak annyi okos gyerek szülessen, amennyire szükség van, a többi pedig majd megy melósnak.
    4) Az iskolázatlanság ott tart, hogy ma a tévévetélkedőkben százezrek csodálják, aki a megvetett lexikális ismereteiről tesz bizonyságot, de a kérdések egy kisebb része odáig süllyed, hogy ki csinált valamit a csatorna nagy sikerű sorozatában. A plebs pedig évtized (évszázad) pontossággal képtelen megmondani, hogy mikor volt a II. Világháború, és hogy Babits Mihály szobrász volt-e vagy festő. Persze a bölcsész fel van háborodva azon, amikor megkérdezik tőle, hogy hány proton van a hidrogénatomban. Nekem Babitsra nincs szükségem, de a hidrogénatomra sem, igazság szerint. És nagyon égne a pofám, ha egyiket sem ismerném. Mert az ALAPMŰVELTSÉG ennyit igazán megkövetel.

  • 2013.02.27 15:41:38Androsz

    Ja, és a csonkagúlának nincs területe, az ugyanis síkidomoknak van, a testeknek felszíne és térfogata van. Ezt, azt hiszem, ötödikben, de legkésőbb hatodikban sikeresen kitárgyaltuk, egyszer s mindenkorra.

  • 2013.02.27 15:43:26jause

    Androsz! Nem értek hozzá, de nem lehetséges, hogy olyan dolgokon edzük az agyunkat és olyan dolgokon tanuljunk meg tanulni, ami érdekel minket? Mondjuk, hogy aki gimiben matekkal akar foglalkozni, az megtanulja a deriválást, meg valószínűségszámítást, aki orvos akar lenni az mélyebben foglalkozik kémiával, biológiával, aki meg jogász az történelemmel, meg teszem azt retorikával? Szerintem léteznek ilyesmire modellek. Aki meg nem akar jogász lenni, annak elég megtanulni a téglalap területét, kerületét, meg a pitagorasz-tételt. Vagy mi lenne ha az lenne az "érettség mércéje", hogy ki hány nyelven képes felsőfokon megtanulni, mert az sem megy mindenkinek, mégsem ez az érettségi tárgya. Bocs, tudom, hogy kicsit elszálltam...

  • 2013.02.27 15:48:24Salemi boszorkány

    Évvesztesként kezdtem az iskolát, mivel decemberi születésű vagyok és igencsak furcsa, volt, hogy szinte mindenkinél magasabb voltam.
    Egyébként nem okozott különösebb gondot, de ez a magasság dolog egészen a felsős korunkig végigkísért, na jó egyébként sem vagyok mélynövésű, de .....

    A gyerkőc koratavaszi, őt nem tartottuk vissza, pedig óvónéni és a szülők sajnálták a gyermekemet, hogy beírattuk suliba, utált óvodába járni.
    A suli jól ment, vette az akadályokat.

    Egyébként nem is értem ezt a dolgot, mert a gyermekemnél elsőben(mivel egész napos suliba járt)
    először 10-20 perces órákat próbáltak tartani és idővel eljutottak a 45 percig, hozzá kellett szokniuk az ovi után a 45 perces üléshez.
    Nem értem mi ez a mostani direkt módon gerjeszett frász.
    Hacsak azzal nem jár jól az állam, hogy kitolódik a munkába állás ideje, és így kevesebb pályakezdő munkanélküli lesz statisztikailag.

  • 2013.02.27 15:51:29jause

    Bocs Androsz nem akarok ezen pörögni, de nem azoknak a gyerekeit tanítod, akiknek még kötelező volt a csonkagúla minden paraméterének kiszámítása az érettségiükhöz? Nem azok adják a bugyuta tévéműsorok nézettségét és a mai gyerekek gyerekszobáját? Akkor most hogy is van ez a dolog a csonka gúlával?
    Nyilván biztosítani kell a tudáshoz való hozzáférést az iskoláknak, meg kell tanítania a gyerekeket tanulni, pláne meg kéne tanítania gondolkodni. A különbség ott van a két szemlélet között, hogy ezt szerintem lehet úgy is, hogy élvezetes legyen és további ismeretszerzésre motiváljon.

  • 2013.02.27 16:05:44Androsz

    @jause: "nem azoknak a gyerekeit tanítod, akiknek még kötelező volt a csonkagúla minden paraméterének kiszámítása az érettségiükhöz?"

    Szerintem nem a szülőnek kell geometriát tanítania, hanem az iskolának. A szülők egy része talán elvárná, hogy a gyerekének ne lényegesen kevesebbet tanítsanak, mint annak idején neki, de ehhez neki különórára kell járatnia a gyerekét, valóban túlterhelve őt, pazarolva az idejét, erejét, pedig ez régebben belefért az iskolai oktatásba. Egy gyerek sem születik ezzel a tudással, de az iskolában megtanulja, elvileg. Ha a szülő annak idején meg tudta tanulni, akkor talán egy picivel értelmesebb gyereket tud csinálni, mint az, akinek az sok volt. De nem értem, ezzel mit akartál igazolni. A csonkagúla felszíne egyébként az alapterület, a fedőlap területe és a négy trapéz alakú oldal területe összeadva, a trapéz területe a két párhuzamos oldal összegének és a magasságnak a szorzata, osztva kettővel. Ha egyszer veszed mmagadnak a szokatlan fáradságot és lerajzolod, valószínűleg végleg meg is tanultad. Ha nem, hát az kicsit kínos, de mindegy. Egyes bölcsészeknek egyébként tanítanak például matematikai statisztikát is, ami egy súlyos pofon tud lenni annak, aki algebrából gyenge volt. A bölcsész húgom úúútálta a matekot, de azért még megtanulta, és statisztikából hármasra kollokvált, ami alapvetően elég is. Megtanulta megtanulni.

  • 2013.02.27 16:39:32jause

    Androsz! Igazolni semmit sem akarok, a véleményemet írom le laikus szülőként és egykori diákként. No meg magát sikeresnek tartó, munkájával elégedett felnőttként. Visszanézve próbálom meg megérteni, hogy kellett-e nekem megtanulni bizonyos dolgokat ahhoz, hogy azá váljak, aki vagyok.

    erre írtam, "4) Az iskolázatlanság ott tart, hogy ma a tévévetélkedőkben százezrek csodálják, aki a megvetett lexikális ismereteiről tesz bizonyságot, de a kérdések egy kisebb része odáig süllyed, hogy ki csinált valamit a csatorna nagy sikerű sorozatában. A plebs pedig évtized (évszázad) pontossággal képtelen megmondani, hogy mikor volt a II. Világháború, és hogy Babits Mihály szobrász volt-e vagy festő.",
    ezek a százezrek és a plebs szerintem nem csak a mai középiskolások (az egyetemet szerintem nem kellene ide hozni, mert az már szakosodott tudást ad), sőt főleg nem ők. Csak azt próbáltam érzékeltetni,hogy szerintem a mai helyzethez a régi helyzet vezetett. Ezek szerint akkor sem tudták mindenkivel megtaníttatni Babits-ot meg a hidrogénatomot...
    Személyeskedni nem érdemes, nem állítottam, hogy nem tudnám kiszámítani a csonka gúla felszínét, bár az elmúlt 20 évben erre egyszer sem volt szükségem. Babits-ra sem azért van szükség, hogy villoghassunk a művetségi vetálkedőn, hanem mert érdemes olvasni.

  • 2013.02.27 16:40:30jause

    azzá két zével, még mielőtt... gépelni páldéul magam tanultam, látszik is...

  • 2013.02.27 17:21:10Androsz

    @jause: "nem állítottam, hogy nem tudnám kiszámítani a csonka gúla felszínét, bár az elmúlt 20 évben erre egyszer sem volt szükségem. Babits-ra sem azért van szükség, hogy villoghassunk a művetségi vetálkedőn, hanem mert érdemes olvasni."

    Ezek szerint neked is belefért az akár fölöslegesen megtanulandók közé is mindkettő. Babitsot is lehet élvezni akkor, ha nem ismerem az életrajzát, de esetleg hozzátesz valamit a többedrétű élvezethez, ha mégis ismerem. Mellesleg pedig mivel az iskolában meg kellett tanulni, kötelezően, és nem a szülőre volt bízva, hogy akarja-e és tudja-e megtanítani, meg is tanultuk, eltettünk belőle annyit, amennyit, eközben egypáran ráérezhettünk az ízére, finomult a művészeti és nyelvi érzékünk, érzékeny kifejezőeszközöket gyűjthettünk magunkba. Én matek-fizika szakra felvételiztem, aztán programozó lett belőlem, de néhány költő, író nekem is tetszett, és a nem romantikus irodalomból ma is tudok élvezni dolgokat. Ha arra hivatkozva, hogy programozó lesz belőlem – ami akkor még egy egészen speciális és alig ismert mérnöki szakág volt –, és emiatt nem kellett volna történelmet, művészettörténetet tanulnom, akkor most fájdalmasan féloldalas lennék. Ez nem lehet cél, ép ésszel átgondolva.

    Nem ma lett ugrásszerűen rossz a helyzet, hanem folyamatosan romlott, figyeltem én is. Nyilvánvalóan lehetséges, hogy az én iskolaéveimet is romlásnak érezte az öregebb generáció, de én csak az azóta eltelt időszakot látom. Egyre több volt az engedmény, meg a reform, a sérült önértékelésű önjelölt zsenik találmányai a tankönyvészet terén. Most itt tartunk, ahol, és még mindig vannak, lám, akik azt mondják, hogy ennyit sem kellene tanítani. Ez utóbbit nem értem.

  • 2013.02.27 17:55:13kisvirag78

    Ez az írás szép és jó, csak hogy a legtöbb óvoda és nevtan nem partner abban, hogy a gyereket visszatartsák, és ha csak nincs extra látványos probléma, lökik a suliba, legalábbis nálunk az egész városban így van. Aki vissza akarta tartatni, még ősszel elintézte, hogy másik nevtanban vizsgálják ki a gyerekét, volt, aki fizetett!!!, hogy kapjon megfelelő papírt.
    Mi szerettük volna suliba küldeni, hiszen eleve évvesztes, ősz legeleji, magas, érdeklődő, suliba akar menni, vegyes csoportba jár, ahová ősszel 18 kiscsopis gyerek érkezik, gondolom, első félévben hozzá sem tudnak majd szólni az óvónők a sok pisiltetés stb. miatt. (Nagyobb gyerekkel ez volt a tapasztalat.) Viszont beszédhibás, logopédiára jár, és még sok hangzó nincs kész. Mindössze azt szerettük volna, ha megnézik, hogy ha minden más szempontból mehet suliba, ez nem akadály-e. Gyakorlatilag kiröhögtek, mert olyanokat is suliba küldtek, akiknél még az irányok sem mentek tökéletesen.
    Szeretem ezeket a cikkeket, amik a valósággal (nevtanok gyakorlata) nincsenek köszönőviszonyban sem.

  • 2013.02.27 17:55:19jause

    Csak azért folytatom, mert végre sikerült ezen a helyen egy értelmes beszélgetésbe keveredni, egymás mocskolása nélkül.
    Hát ez tényleg így van, nagyapám tanító volt, ő is folyamatosan szidta az épp aktuális kurzust, aztán mégis ember lett a szüleimből és belőlem is. De nekem mondjuk feküdt ez a "tudást töltünk a fejekbe" hozzáállás, mert képes voltam bemagolni egy csomó mindent, amire nem volt szükségem. De nem élveztem. Később az egyetemen meg találkoztam olyanokkal, akiknek sikerült úgy megtanítani dolgokat, hogy az nagyon élvezetes volt, és imádták (ez egy budapesti középiskola), és összességében sokkal több minden megmaradt bennük. Ami engem már az akkori átlag iskolában is idegesített, hogy a tanárok egyáltalán nem voltak arra felkészülve, volt amelyik ki is akadt rajta, hogy egy középiskolásnak véleménye lehet és kérdezhet. Persze a jó tanárokat nem zavarta, de a nagy átlagot igen.
    Én alapvetően az általános iskola alsó tagozatára látok most jobban rá, ott tényleg láttam olyat, hogy értelmetlen dolgokat tanítanak meg a gyerekeknek (az iránytű felnőttek számára is nehezen memorizálható definícióját harmadikban pl)., ahelyett, hogy kimennének az erdőbe és megmutatná a tanár a használatát, vagy rendeznének valami tájékozódási versenyt. Nekem ezzel van bajom, nem a tudásmennyiséggel. Csak persze az ilyen oktatáshoz több idő kell, mint egy definíció ledarálásához... delehet, hogy az így megszerzett tudás tovább tart. Nem beszélve arról, hgoy nem lexikális, hanem alkalmazott tudás.

  • 2013.02.27 19:44:43Jimmy Leafs

    arról miért nem esik egy szó sem, hogy eleve már a 6 éves iskolakezdés elve is vitatott, nem szentírás... Ma is vannak Európai országok, ahol alapból 7 év a megcélzott kor. Pl Dánia, Svédország... de a tengerentúlon Kanada is.
    Én kisfiam most lesz 6 éves.. szó sem lehet róla, hogy menjen most suliba. Vizsgálatok szerint necces, hogy iskolaérett-e... szerintem objektívan is nececs. Csak kudarcok érnék. Jó lesz az jövőre is.

  • 2013.02.27 20:42:09Androsz

    @jause: "értelmetlen dolgokat tanítanak meg a gyerekeknek (az iránytű felnőttek számára is nehezen memorizálható definícióját harmadikban pl)., ahelyett, hogy kimennének az erdőbe és megmutatná a tanár a használatát"

    Zavarba ejtettél, én nem tudom, miféle definícióra gondoltál. Az "Előttem van észak"-ra? Mert ha igen, akkor nem tudom, miért lenne ez felnőtteknek nehezen memorizálható, de ilyet memorizáltatni gyerekekkel kell, és nekünk ez nem okozott problémát. Megmutatná a használatát? Hát persze. De nem a memorizálás HELYETT, hanem az után. Ha nem jegyzem meg, akkor mit nézek az erdőben?

    Én már alsósként jól ismertem a morze-ábécét, egy osztálytársam kívülről fújta az "autós kvartett" adatait, no és persze számtalan mondókát, verset tanítottak az iskolában; én betéve tudtam a Hofisszeusz teljes szövegét, később az Orion űrhajó kalandjainak egyik epizódját, amelyik magnóra volt véve, még később osztálytársaimmal, meg egy apám korabeli baráttal versenyezve idéztünk Rejtő-klasszikusokat. Szóval egy négysoros mondóka nem akkora munka ám. Előkészítés később képletek megjegyzéséhez is. Csak hogy tisztázzam: gyakrabban használt képletek ismeretének jóval több a gyakorlati haszna, az iskolában is, mint egész versek ismeretének, mégis csak az utóbbit szokás műveltségnek tartani.

    "volt amelyik ki is akadt rajta, hogy egy középiskolásnak véleménye lehet és kérdezhet."

    Tanárból sincs több jó, arányában, mint orvosból, asztalosból vagy kereskedőből. Ez van. A tanárt egyébként idegesítheti az is, hogy végeznie kell az anyag "eladásával", egyébként a szakfelügyelő, érettségi elnök, igazgató számonkéri rajta. Persze a jó tanár meg tudja találni a megoldást, de hát, hol van az a jó tanár, ugye.

  • 2013.02.27 21:22:51jause

    :-) nem a négysorosra gondoltam, hanem egy lexikonba illő definícióra, valami ilyesmi volt: "Az iránytű egyszerű irány meghatározó műszer, amelyben egy függőleges tengelyen elhelyezett szabadon lengő mágneses acéltű a földmágnesesség hatására közel az észak-déli irányba áll be." Egy baráti társaságban mesélte az orvos anyuka, aki maga sem emlékezett a pontos szövegre, a harmadikos lánya meg visszadarálta. A baj ezzel az, hogy nyilván nem azért tanulta meg, hogy tudja, hogy mi az az iránytű, mert ezt egy gyerek nem ebből fogja megérteni, hanem azért, hogy ne kapjon rossz jegyet amiatt, mert nem tudja. No most neki legalább a szülei elmagyarázták, hogy mit jelent, amit mond, de nem mindenki ilyen szerencsés. Azt már meg sem kérdezem, hogy miért is nem a tanár magyarázza el, ha már elvárja, hogy ezt egy gyerek tudja.
    Bár én is tanultam már meg számomra értelmetlen szöveget: szuperkalifradzsilisztikexpialidózus, de ez legalább, egy tök jó film tök jó zenéje:-)

  • 2013.02.28 00:03:21Androsz

    Ez csudálatos volt. Ha jól értem, és valóban az általános iskolás harmadikos tanulóknak szánta ezt valaki, annak a főbelövés már megváltás lenne. Ha mégis középiskolásoknak szólna ez az értelmező szótárban levőhöz eléggé hasonlító kis gyöngyszem, abban azt nem érteném, hogy 16 éveseknek miért kell az iránytűt megmagyarázni. És miért így. De úgy nézem, mégiscsak alsósokról lehet szó. Vannak itt még szétrúgandó seggek, újabb bizonyságát láttuk.

  • 2013.02.28 07:35:17zizi77

    Kedves dudu11!
    Azt nem tudom, hogy hasonlóak-e a problémák, így nem biztos, hogy tudok segíteni, de mi ezeket használtuk:
    grafomotoros problémára: Csabay Katalin- Lexi iskola előkészítő- Ezt a logopédus csinálta vele.
    szövegértési problémákra: Gósy Mária- Imre Angéla: Beszédpercepciós fejlesztő modulok- Na ezzel vért izzadtunk otthon.
    Alapozó terápiára járunk heti 2X még idén is- és én ezt gondolnám a leghatékonyabbnak.
    Aki a részképesség szűrést végezte, biztosan tud segíteni, hogy mivel tudnátok fejleszteni a kislányodat.
    Ezek a könyvek amúgy a neten rendelhetők.
    Ezen kívül minden, ami apró mütyürözés. Apró lego, gyöngyfűzés, gyurma és rengeteg rajzolás, és ami az egyensúlyát fejleszti. hinta, trambulin, bicikli.
    Remélem tudtam segíteni, és kitartást kívánok. Még ha nem is lesz jövőre sulis, akkor is nagyon sokat tudtok segíteni rajta, ha foglalkoztok a problémával.

  • 2013.02.28 08:51:37ARic

    Az első pont mennyire komoly?
    Az én lányom februári, 110 centi és 17 kg, senki nem állt neki mérni, ettől függetlenül mehet az iskolába... És még vagy két társa is hasonló adottságú.

  • 2013.02.28 09:16:20jause

    általános harmadikos...a vicc az, hogy a nagyobb gyerek ugyanabban az iskolában még egy másik, értelmesebb könyvből tanult.

    Visszatérve az iskolaérettséghez: az én lányom sincs 120cm és 20 kiló, viszont 5 és fél évesen olvas és ír magyarul (nem mi tanítottuk, csak kérdezett), akkor most ő sem lenne iskolaérett??? röhej. nem is nézte senki, hogy mekkora. Manapság meg már lehet kapni olyan hátizsákot, ami nincs egy kiló sem, ha ez volna a probléma.

  • 2013.02.28 09:22:39dieter1

    Bocs, most csak kevésbé komoly dolgokról:
    No és a Mézga család kalandjait tudta valaki fejbôl? Mert én azokat vettem magnóra :-)

    Próbálom az iskolás gyerekeimet rávenni, hogy legalább a fontosabb definíciókat tanulják meg kívülrôl, mert amit a saját szavaikkal elôadnak, az többnyire csak távolról emlékeztet a tényekre. Ilyenkor, ha van idôm, elmesélem, mit is mondtak, hogy lássák: az bizony egészen mást jelent. Az iránytü definíciója viszont tényleg túlzás :-( De megmutatni akár a tanteremben is érdemes, együtt az iskolai térképekkel, hogy azok miért állnak mindig ugyanúgy (észak fölfelé).
    Ehhez egy tréfás kérdés: miben különbözik az óra és az iránytű? Hát abban, hogy az órán ott van dél, ahol az iránytűn észak ;-)

  • 2013.02.28 09:35:47félértelmiségi

    ARic: az én lányom is kb 110-115 centisen ment suliba, nagyjából 17 kiló volt (augusztusban töltött hét évesen, még az előző rendszer szerint). Mivel minden másban iskolaérett volt, nem merült fel, hogy ezért visszatartsuk. Ő a legkisebb az osztályban, de hát én is mindig a legkisebb voltam:) Viszont jól teljesít, jól megy neki a tanulás, és tornában is ügyes.

    A kisebb most augusztusban lesz hat, kb 105 centi, 15 kiló, nagyon okos, ceruzafogása jó, szépen rajzol, de a mozgása még nem annyira összerendezett, szeleburdi, ha fáradt, esik-kel, fogváltása nem kezdődött meg. Őt visszatartjuk. Ha februári lenne, hat és fél éves szeptemberben, nem tartottam volna vissza, az a fél év ilyenkor még rengeteg, pláne, hogy nálunk az oviban tényleg nagyon hasznos munkát végez az iskolába készülőkkel a fejlesztőpedagógus.

    Mi a kerületi nevelési tanácsadóba mentünk el, senkit nem fizettünk le, teljesen kedvesek és együttműködőek voltak, meghallgatták én mit szeretnék, a gyerek mit szeretne, és javasolták a még egy év ovit. Azt, amit egyébként az ovi vezetője is javasolhatott volna, ha merné, és nem félne attól, hogy fölülről a fejére ütnek...

  • 2013.02.28 09:39:39félértelmiségi

    Jause: igen, én is olyat vettem a nagynak, 70 deka a hátizsák. Mire minden benne van, (könyvek, füzetek, tolltartó, uzsonna, kulacs) jó bő 4-5 kiló, attól függ, melyik nap. Nálunk nem maradhat bent minden cucc a suliban, tehát én viszem a táskát. És akkor még szerencsére az olyan dolgokat, mint logikai készlet, korongok, (plusz a millió hasonló mütyűr), ének, technika, rajzcucc nem kell hordania, azok bent maradnak.

  • 2013.02.28 09:43:30ARic

    tényleg, fogváltás: még az sem kezdődött el nála...

  • 2013.02.28 09:47:06ARic

    ...és fejlesztőpedagógus sem foglalkozott velük, sőt, semmilyen "iskolaelőkészítő foglalkozás" nem volt. Egyedül logopédushoz ment (vagyis jött az óvodába) pár alkalommal, csak az r hang ejtését kellett javítani, az megoldódott.

  • 2013.02.28 09:52:05félértelmiségi

    ARic: nálunk is az r hang volt problémás:))) a nagynak augusztusban esett ki az első foga, hét évesen.
    Úgy látszik, nagyon szerencsések vagyunk, hogy van egy ilyen komoly Timi néni az oviban. Baráti társaságban a meixner alapítványra esküsznek többen is, oda érdemes elmenni állítólag egy felmérésre, és ők megmondják, hogy kell-e fejleszteni, és ha igen, mit.
    Ismerős, iskolában dolgozó fejlesztőpedagógus pedig azt mondta, ha éppen csak egy pici hiányzik, akkor még érdemes akár magánúton is tavasszal és nyáron megnyomni a fejlesztést, az nagyon sokat számít.

  • 2013.02.28 10:57:06Ryry

    Sziasztok,

    Én dráma foglalkozás vezetőként szeretnék hozzászólni a témához: sokan fordulnak hozzám, hogy ajánljak fejlesztő játékokat, tevékenységet a "végzős" ovisoknak, akik iskolába készülnek, és így szívből tudom ajánlani nektek is a dráma és színjátszó foglalkozásokat! A gyerekek itt ugyanis már ovis kortól játékosan tanulnak szépen beszélni, mozogni, önbizalommal, megfelelő hangerővel beszélni, és a fantázia és drámajátékokon keresztül önmagukról és a világról őszintén gondolkodó kicsikké válnak. Az iskolaérettséghez nagy segítség lehet ez, illetve a visszahúzódó, halk, kissé le-le maradozó gyerkőcökre is jellemző, hogy mióta drámások, nagyon gyorsan felzárkóztak, bátrabbak, ügyesebbek lettek a kommunikáció, a mozgás terén is.

    Ha kérdésetek van, esetleg érdeklődtök a dráma iránt, bárkinek szívesen segítek ah tudok. Írjatok bátran! (zorkadrama@gmail.com. )

  • 2013.02.28 19:16:57maci-mama

    Sziasztok!
    Szerintem meg kell tanulni reálisan látni a gyerekeink. Nekem van 3. A nagy májusi, 7 évesen kezdte, ment neki minden. A középső augusztusi, de nagyon kicsi, vékony alkatú, nem engedte a nevtan meg az ovi se, hogy maradjon még egy évet, 7 évesen kezdett, a másodikat ismételnie kellett, nehezen megy neki a mai napig a beilleszkedés emiatt (most 4-es). Lassan talán utoléri magát. A fiam decemberi, őt elküldték nevtanba, ahol az ovival együtt nem javasolták iskolába, szeptemberben kezdett, decemberben töltötte a 8-at megy neki minden könnyen és jól. Én nem erőltettem, hogy maradjon, de azt tudom, hogy ha neki 6,5 évesen kellett volna kezdeni, akkor a tanítónéni falnak megy...Jó volt ez a lehetőség, és ha jól értem meg is maradt, csak akkor tényleg az éljen vele, aki gyereke nem iskolaérett. Illetve el lehetne gondolkodni az iskolai oktatás oldalán is, miért kell december-januárra minden betűt megtanulnia egy elsősnek? A fiam nem egy nagydarab, de jókötésű gyerek, 4 éves kora óta nem alszik délután, az első 2-3 hónapban totál hulla volt iskola után. Úgy érzem, kicsi nagy a váltás, meg a terhelés. Vissza lehetne venni, és akkor az ember nem féle a kisebb gyerekét beereszteni az iskolába.

  • 2013.03.01 22:19:21Czege

    Mindkét szélsőség baromira káros tud lenni: ha iskolaérett gyereket visszatartanak, talán kicsit kevésbé. Viszont ha ténylegesen (!!) iskolaéretlen, azzal szó szerint egy életre tönkre lehet tenni... Arról nem is beszélve, hogy az iskolarendszerünknek mintha fogalma sem lenne arról, hogy milyen egy 6-7 éves gyerek, mik az igényei, mik a lehetőségei, mit lehet elvárni és megkövetelni tőle és mit kell biztosítani számára.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta