SZÜLŐSÉG

A nőmből kiszólt az anyaállat - szülés apaszemmel

2013. február 6., szerda 14:46

Johanna férje, Tamás írt nekünk szüléstörténetet. Olvassák, és ha kedvet kaptak, küldjenek önök is erre az e-mail címre!

Hat hónap múlva születik a második gyerekünk. Várom a napot. Az első jó volt. Minden klappolt, úgy történt, ahogy nem is vártam volna. Nem vagyok az a mindennek utána olvasós apuka, nem veséztem ki a neten a szülés előtti, alatti és utáni pillanatokat, napokat. Ez merőben eltér feleségem, Johanna hozzáállásától, de hát mégis csak ő a legérintettebb az események folyásában, illetve úgy vettem észre, a nő szereti sokkolni magát „És mi van ha ... ?”, „És ha mégis, akkor mi lesz ...?” típusú fantáziálásokkal.

„Gyere, gyere, jön a busz!” A nőm soha életében nem tudott időben elkészülni, igaz, várni is utál, ezért mindennapos volt a busz utáni futás, még akkor is, ha a nagy pocak nehezítette. Aztán a szaporázó léptek helyett a nyolcadik hónap környékén már csak néztük, amint elmegy a busz. Ez volt számomra az első hírnöke az idő közeledtének.

Megérzésszerűen a szülés előtt két nappal a lakásunkhoz közel sudokuzó taxistól megkérdeztem, hogy itt lesz-e a napokban is. Hát, hogy-hogy nem vasárnap reggel már mentem is érte.

Hogy is kezdődött? Reggel 9 óra volt. Húsvét vasárnap. A függönyt elhúzom, a nap szépen besüt, a születendő gyermekem anyja a fényesőre szokás szerint morcos arckifejezéssel reagál. Aztán felhúzom pocakjáról a pizsit, megsimogatom gyermekünk buksiját, de lehet, hogy a lábait simogattam, mindegy is. Éppen csak elkezdődne a nap, amikor ébredés után pár perccel mélyről jövő, határozott, visszhangzani akaró, de elfojtott pukkanó hangot hallottunk. Hát ez nem én voltam, de időm sem volt magyarázkodni, mert a nőmből, elfeledve minden netes tudományát és pszichodrámát, kiszólt az anyaállat: „Basszus, mindjárt szülök”.

És döcögött is a fürdőbe. Rövid zuhanyzás, duettben borotválkozás, és mivel számítottunk erre, sokat nem is kellett pakolásznunk. Gyermekünk születéséig utoljára pár percre magára hagyva nőmet kivittem a kutyát egy körre, célba véve a kiszemelt taxist, aki kutyástul vitt haza, hogy felvegyük az asszonyt.

Előre bekészített kórházi csomaggal beszálltunk a „szülőjáratba”, rövid interjút adtunk sofőrünknek, aki ettől fontosabbnak érezhette magát, mint általában, majd nem túllihegve, de megbúvó izgalommal, aggodalommal megszorítva feleségem kezét elindultunk a kórház felé.

Meg kell jegyeznem, felségem kifejezetten uralta a helyzetet, pedig már otthon ötperces fájásai voltak. Ébredéstől a kórházba érkezésig kb. 45 perc telt el, ez idő alatt a legmegnyugtatóbb az volt, amikor zuhanyozás közben a combjai között csordogáló magzatvízről mosolyogva azt mondta: Nem kell ám sietnünk, a szülésig van még pár óránk. Ez azért valami, büszke is voltam és boldog egyszerre.

Én ennyire még nem voltam elégedett egy kórházzal sem, mint akkor.  De nem is voltak szokványosak a körülmények. Sehol egy folyosón kószáló doki vagy beteg, de még takarítót is csak a szülőszoba előtt láttunk. Ekkora mázlit, egy vajúdó vagy szülő anyuka sem volt rajtunk kívül az egész kórházban. Hogy ezek a dokik hogy beállították a kismamákat! Persze, Húsvétkor ki akarna szülést felügyelni? Talán épp ez volt a szerencsénk, nekünk ugyanis nem volt választott orvosunk,  így mi a természetre bízhattuk a döntést. Szültünk is Húsvétkor, ráadásult pont az ügyelt, akihez jártunk.

Olyan volt, mintha csak egy kiürítési akció végére érkeztünk volna.  Én, mint a pulikutya a nyáját, úgy követtem Johannát. Figyeltem, hogy ha csak kicsit is megakadna, azon nyomban segítségére lehessek. De hát jó időbe telt, mire én is aktív részese lehettem a történéseknek. A beöntésnél ugye nem kellettem, a vetkőzés-öltözés is magától ment, belehallgattunk gyermekünk szívdobogásába, aztán hamarosan jöttek az erősebb fájások.

A szülésznőt nem ismertük, de kedves volt velünk, néhány férfiként durvának vélt mozzanatot leszámítva. Kesztyűt húzott, és már rögtön az elején úgy nyúlt asszonyomba, mint egy vadorzó, aki a fa odvában kutatja a kis fiókát. Mint utólag megtudtam, ez nem csak nekem, de a feleségemnek is fájt.

A szülőszobában halvány megvilágítás mellett egy fitt ballon ülve, fejét az ágyra hajtva simogattam Johi hátát valami masszázsolajjal, amit a szülésznő nyomott a kezembe. Ezeknek a pillanatoknak a fájdalmait próbáltam átérezni, ami azért nem volt könnyű, mert egy szó sem hagyta el a száját, csukott szemmel magában szenvedett. Figyeltem rezdüléseit, igyekeztem a simogatásom ritmusát annak megfelelően beállítani, és csendben voltam. És persze készen álltam fényképezővel, mert azt előre elterveztem, hogy a szülés pillanatait is meg fogom örökíteni, azt a bizonyosat, amikor világra jön a fiam. Legalább így az anyja is látja.

A szülés alatt a fejénél simogattam arcát, fogtam kezét, de mint egy paparazzi a „meccs szünetében”, a nyomások között kattintottam. Azt mondják, a gátmetszés szinte elkerülhetetlen. Hát had ne mondjam, milyen hangja van. Kegyetlen volt hallani a húsba vágó olló sercegő hangját. A feleségem egyébként azt mondta, ebből nem érzékelt semmit, annyira transzba volt esve.

Aztán, hogy valami szálka is kerüljön a rendszerbe, a kisfiunk elakadt, kis feje félig kint és félig bent volt. A nyomási inger nem akart jönni, leálltak a fájások, ezért először jött egy adag oxitocin, majd közvetlenül utána a kézi rásegítés. Akkora nyomást végzett a szülésznő teljes testsúlyával feleségem hasán, hogy én szültem meg ott helyben. Szörnyű volt látni, azt is kinéztem volna ebből a helyzetből, hogy ebből valami szervi baja lehet.

A lényeg, hogy így aztán kijött a fiam, de még a köldökzsinórt el kell vágni. Ezt rám bízták, aminek szívesen eleget tettem, de, mint a mesékben, csak harmadjára jött össze, miután a szülésznő kétségbe vonta ebbéli képességeim. Szóval, ha valaki csinálja, készüljön arra, hogy egy erős, porcos képződményt kell lekapcsolni, keményen, férfiasan.

12.20 perc. Vége. Megszületett a fiam. Én végig vele voltam, amikor megmérték, megfürdették, igazából, csak ekkor kezdett el sírni. Közben Johannát összevarrták, és mint kiderült, belül is elszakadt, s ott is varrni kellett. Aztán visszamentünk együtt és hármasban hagytak bennünket. És ekkor jött még egy meglepetés. A feleségem szülei feljöttek vidékről meglepetésként, és ott toporogtak a szülőszoba előtt. És mivel rajtunk kívül továbbra sem volt senki, beengedték őket hozzánk. Így tölthette Dávid az első órákat.

Hogy szép baba volt-e? Igazából, mint egy manó, jó hegyes süveggel a fején, hiszen a beszorulás miatt megnyúlt a feje, de ennek már két nap múlva nyoma sem volt. Az idő engem igazolt, az apjára ütött.

Helló, kis Csúcsfej!
Helló, kis Csúcsfej!

Szüléstörténeteket küldjenek bátran erre az e-mail címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.02.06 15:15:16tea fan

    Jaj. Ez nekem is fájt. (Mármint a történtek. Bár a beavatkozás - úgy látom - szükséges volt.)

  • 2013.02.06 16:36:16babérlevél

    De jó volt! :) Nagyon tetszett az írás!
    Gratulálok a babához!

  • 2013.02.06 19:43:08dieter1

    Gratulálok!
    (Örülök, hogy nemcsak a mi gyerekeink születtek választott orvos nélkül. Érzésem szerint manapság ez "felelôtlen" magatartásnak számít...)

  • 2013.02.06 20:56:24Csincsike80

    Gratulálok! Én is mindkét alkalommal az ügyeletes dokinál szültem és semmi gond nem volt.

  • 2013.02.06 21:43:45Euridiké

    mi az, hogy kötelezően kellett a gátmetszés, az oxitocin meg a "kézi rásegítés"?!?! hát a jó édes mucikáját az orvosnak meg a szülésznőnek is... talán, ha odafigyelnek akkor nem akadt volna el a gyerek feje félúton... a magyar szülészek a legbarbárabbak egész Európában.. hihetetlen.. csoda, hogy ennyivel megúszta a kismama..

  • 2013.02.06 23:22:46luluxx

    Ha lett volna választott orvosa, akkor nem ússza meg ennyivel. Ráért volna később bemenni.

  • 2013.02.07 00:49:28cseresznyém

    jaj átérzem a helyzetet ugyan ezen mentem végig! bár én külföldön szültem, itt nincs ilyen hogy választot orvos csak az ügyeletes de az is a szülés utolsó 5 percében jön be addig a szülésznök motiválnak:) az ember amúgy is olyan tranzban van hogy mindegy lett volna! a fiam is félúton benakadt, mellkasig kint volt, nyomó fájásaim meg nem voltak! figyeljetek késöbb rá hogy nem e lesz valami nyaki vagy akármi baja a miénknél ugyanis becsípödött az elakadás miatt a mellkasában egy ideg, de kétszeri terapeuta látogatás után az embertelen üvöltözése abbamaradt!
    amúgy jó egészséget;)

  • 2013.02.07 04:03:07sírjatok

    "mi az, hogy kötelezően kellett a gátmetszés, az oxitocin meg a "kézi rásegítés"?!?! hát a jó édes mucikáját az orvosnak meg a szülésznőnek is... talán, ha odafigyelnek akkor nem akadt volna el a gyerek feje félúton..."

    en primitiv meg pont azt hittem volna, hogy a gatmetszes, oxitocin, tolassegites mind az "odafigyeles" resze, de hat ha eleg mindezek helyett "odafigyelni", akkor ideje errol egy tudomanyos publikaciot osszehoznod, amivel forradalmasithatnad a szules menetet!

  • 2013.02.07 10:24:39jarics

    Nagyon jó írás, gratulálok hozzá, de elsősorban az ifjúnak és szüleinek kívánok hosszú, boldog egészséges életet és még egy-két hasonló élményt!
    Euridiké: ha hallgattál volna. Ja, te vagy az Ágnes asszony!? Lehet a börtönből netezni?

  • 2013.02.07 10:25:26Senta

    sírjatok:
    :DDD

  • 2013.02.07 12:27:43R2D2 & C3PO

    sírjatok
    csak neked
    [link]
    ;-DDD

  • 2013.02.07 14:33:55zizi77

    vágtázó halottkém
    Én magam kértem a gátmetszést, mert nem szeretnék 40 évesen felnőtt pelust hordani/ebben a szakmában dolgozom, tudom miről beszélek/. Semmi problémám nem volt a varratokkal, se utána. Szép dolog a gátvédelem, csak több kára van, mint haszna.

  • 2013.02.07 14:46:39tea fan

    sírjatok
    Nem tudom megítélni, hogy a fenti esetben szükség volt-e oxitocinra, de általánosságban: nem, nem az odafigyelés része, hanem egy olyan szer, melyet indokolt esetben kell beadni. Ha "alapból" adják, az bizony nem a nő érdekében történik, hanem az egészségügyi személyzet dolgát könnyíti meg, mert meggyorsítja a szülést - sokszor ennek az eredménye a kelleténél durvább szakadás.

  • 2013.02.07 15:03:36cseresznye

    zizi77
    Az inkontinenciát nem gátmetszéssel, hanem intim tornával lehet megelőzni.

    Én úgy tudom, hogy éppen a gátmetszésen átesetteknél fordul elő nagyobb arányban vizelettartási probléma.

    Ennek ellenére én is azt gondolom, hogy biztos van olyan, amikor a gátmetszés indokolt , de a gátvédelem attól még egy jó dolog. Legjobb, ha nem egyedül a szülés perceire korlátozódik, hanem a gátizmok rendszeres erősítésére.

    Lásd Kriston Andrea, ő megbízható szakember a témában, épp nemrég volt vele itt is interjú.

  • 2013.02.07 16:09:45Flúgatlan

    Aki a társát, aki a közös gyereküket megszüli "nőm"-nek nevezi, az szerintem egy bunkó. Ezt a dignózist megerősíti az a nagyképűség, amivel osztja az észt a gátmetszésről és hasonlókról.

  • 2013.02.07 17:42:00dieter1

    "Aki a társát, aki a közös gyereküket megszüli "nőm"-nek nevezi, az szerintem egy bunkó."

    Roppant tudományos következtetés (ezt erôsíti meg a "diagnózis" szó használata), valóban, a posztoló egyetlen szavából messzemenô következtetéseket lehet levonni. Kérlek, add meg azokat a szavakat, amiket használhatónak ítélsz, a feleségem, nejem, asszonyom, párom (életem párja), hitvesem, oldalbordám, stb. stb. közül melyeket engedélyezed.

    Ezeknek a szavaknak a mindennapi használatban gyakran tréfás, kedveskedô jellege van, így családon belül szinte bármi elôfordul. No persze a cuncimókus és társai semmiképpen sem illenének egy cikkbe, de a "nôm" számomra egy még elfogadhatóan bizalmas hangnemet sejtet. A feleségének nagy valószínüséggel nem volt ellene kifogása :-)

  • 2013.02.07 19:35:09Avril35

    Most nem értem miért ne hívhatná nőmnek, ha az életben is ezt teszi.
    Én akárhány sztorit hallottam, az többnyire azzal végződött, hogy soha többet... mármint hüvelyi szülést.
    USA-ban sokkal lazábbak ez ügyben, ott a császár simán választható.
    Shakira is azzal szült mostanában.
    Egy másik fórumon írtam a Sentanak meg a Gázai övezetnek, csúcs mind a két nő komolyan.
    (nincs gyerekem, de majd lesz, 35 vagyok)

  • 2013.02.07 19:50:30szépjuhászné

    Flúgatlannak csak annyit, hogy a nőm kifejezés feleség jelentéssel elég régen jelen van a nyelvben, és nem bunkóság, hanem régies, választékos kifejezésnek számít. (utánaolvasni az Etimológiai szátárban ill. a Nyelvművelő kézikönyvben lehet.)

  • 2013.02.07 20:10:12Avril35

    Én azt nem értem, miért nem szólt rá az ápolónőre vagy mittomén mi volt a feladatköre abban a kórházban, hogy egy fájdalommal küszködő, kiszolgáltatott, nőtársának miért is okoz még további fájdalmakat.
    A törvény részletesen felsorolja a beteg jogait.
    Én vágtam már ki mentős orvosnőt a házamból úgy hogy zörgött, és a qrva kifejezés volt a legfinomabb a számból. Rászolgált. Utána felfüggesztették, ez vagy 8 éve történt. Épp betegjogokat magoltam...

  • 2013.02.07 20:14:52turorudi123

    A "nőm" megszólítás nekem is eleinte furcsa volt, de szerintem nagyon nem ezt kéne nézni, az egész írásból baromira nem az jön le, hogy lenézi a feleségét, sőt...
    Szóval ki így használja, ki úgy, de teljesen egyértelmű, hogy a szerző csupán jó értelemben utal így párjára.

    Az írás szuper, szerintem nagyon visszaadja az apukák "csendes, hősies izgalmát", le a kalappal mindenki előtt aki ezt végigcsinálja, egy feleség nem kívánhatna többet szerintem ebben a helyzetben.

    Gratulálok a babához és kívánok gyönyörű, újabb élményekkel teli, szép második szülést!!!

  • 2013.02.07 21:59:08mirx

    szerintem meg eszméletlen modoros írás, és hát elég unalmas is. "mivel számítottunk erre, nem kellett sokat pakolászni", nahát, kilenc hónapos hassal az tényleg nagy truváj lehetett... a poszter érzelmi sivársága meg egyenesen kiabál a sorok közül.

  • 2013.02.08 09:01:00malenykij polgar

    :)
    Amikor a doktor két kézzel rátámaszkodott a feleségem hasára és onnan segített kitolni, azon gondolkodtam, hogy behúzok neki. Nem egy szokványos pillanat, na.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta