SZÜLŐSÉG

Segíts szót fogadni a gyereknek

2013. január 13., vasárnap 09:13

Gyakori panasz, hogy hiába szól az ember tízszer-húszszor a csemetére, ő vígan folytatja tovább, amit nem lenne szabad. Ennek jópár oka lehet, de van néhány tipikus tényező, amit, ha figyelembe vesz a szülő, nagyobb eséllyel várhat szófogadást. Ezek a tippek persze csak azokra a helyzetekre vonatkoznak, ahol egyáltalán van értelme szófogadást várni, ahogy erről múltkor részletesen szó volt. A továbbiak ezekre a helyzetekre vonatkoznak.

stockfresh 157463 little-girl-closing-ears sizeM

Három fő oka szokott lenni, hogy hiába hangzik el a kérés vagy tiltás, a gyermek füle botját sem mozdítja.

Ha hiányzik a belső elszánás

Egyik, hogy a szülőből hiányzik a belső elszánás. Odaszól, hogy nem szabad, hagyd már abba, és egy kicsit reménykedik, hátha hat az intelem, de maga sem hiszi, és igyekszik a legenergiatakarékosabb megoldást választani. Legjobb lenne számára, ha a gyermek szót fogadna, de ha nem, akkor is egyszerűbb hagyni, hogy folytassa, amit elkezdett, mint határozottan közbelépni. Ám ha a tiltás megszegését semmilyen következmény nem követi, az azt jelenti a gyermek számára, hogy mégiscsak szabad. Ellentmondásba kerül a szülő szava és tette, és ilyenkor mindig a tett hitelesebb.

Nem képes uralkodni magán, ezért uralkodni akar a gyerekén

A másik ok, hogy túl sok a szabály, annyi, ami betarthatatlan. Képzelje el az olvasó, hogyan alkalmazkodna ahhoz a helyzethez, hogy jönne-menne, tenne-venne a szobában, és nagyjából minden második kezdeményezésére felvillanna egy piros lámpa, és egy hangos sípszó. Valószínűleg hamar megtanulná figyelmen kívül hagyni az ingert, még ha kissé idegesítené is. Pedig sok gyerek mindennapjai hasonlítanak ehhez.

Csak olyasmit tiltsunk meg, aminek nyomós van oka! Van, aki akkor érzi jó szülőnek magát, ha szabályok bonyolult rendszerét állítja a gyermek elé. Nem szabad ebéd előtt vizet inni, inni evés után szoktunk. Nem mondjuk igen helyett, hogy „aha”, igaz, apa és anya gyakran még ahát sem mond, csak hümmög. Az ágyat rögtön felkelés után be kell vetni, nem ér rá reggeli után, mindegy, hogy éhesek vagyunk, és hogy amúgy sem ártana az ágyneműnek egy kis szellőzés.

A szabályok tömkelegét a szülő szorongásában hozza, hogy rend legyen, pedig az a saját belső rendjétől lesz, attól, ha tudja, mit miért tesz, és képes rugalmasnak is lenni saját magával és a másikkal, ha éppen úgy praktikusabb. Van olyan ember, aki a kontroll iránti igényét a gyermek irányításán keresztül akarja kielégíteni. Gyakran ezek a szülők azok, akiknél nem is olyan ritkán elcsattan egy pofon, elszakad a cérna, és artikulálatlanul ordítanak. Az indoklás, hogy rendes gyermeket szeretnének nevelni, és mivel a delikvens nem fogad szót, kénytelenek erőteljesebb eszközökhöz folyamodni. Ez öngerjesztő kör, egyre feszültebb a hangulat otthon, egyre kevésbé tapintható az a bizalom, ami segítené gyermek és szülő együttműködését. Sarkosan, de találóan úgy fogalmazta ezt meg valaki: nem képes uralkodni önmagán, ezért uralkodni akar a gyermekén. A megoldást ennek a felismerése hozza.

Ha csak a rosszaságra figyelünk

A harmadik ok, ha a szülő szándékán kívül az engedetlenséget jutalmazza. Addig figyel a gyermekre, míg tilosban jár, ha pedig a csemete végre hallgat az intő szóra, kissé megnyugodva elfordul, többé nem reagál. A szülő szemszögéből a jutalom az, hogy abbamarad a fegyelmezés, és béke van. A gyermek szemszögéből a történet: amíg rosszalkodik, van kontaktus, ezt veszíti el, ha vége a játszmának.

stockfresh 2267656 what-happens-next sizeM

Egyszerű, mégis fontos, és általában el szokott maradni: dicsérjük meg a porontyot, ha megteszi, amit kértünk tőle! És jó, ha akkor is megkapja a gyermek a dicséretet, vagy akár köszönetet, ha rögtön eleget tett a kérésnek. Így nem kényszerül ellenkezésre, hogy a szülő végül értékelje, teljesült a kívánsága. Szabad örülni is, hiszen tényleg könnyebbség, ha a gyermek felöltözött, ahogy kértük, és időben el tudunk indulni. Sok szülő azt mondja: de hiszen ez a természetes! Túl azon, hogy az ellenkezés épp olyan természetes, mint a szófogadás, örülni a természetes dolgoknak is lehet.

Konkrétan és pozitívan

Még számtalan aprósággal segítheti a szülő szót fogadni a gyermeket. Ilyen például az, ha minél konkrétabb a kérés, és az lehetőleg állító, pozitív formában történik. Nagyobb együttműködést vált ki a kérés, tedd be a dobozba a játékokat, mint az, hogy ne hagyd szétszórva a játékokat. Azaz nem arról szól, mit ne csináljon, hanem mit igen. A konkrétság a tettre vonatkozik. Könnyebb megfogadni, hogy vegye le a cipőjét az előszobában, mint hogy viselkedjen rendesen. És amit lehet, csináljunk együtt, ahogy sokszor szó volt már róla: figyelve az életkori sajátosságokra.

Az óvodáskorú csemetével lehet együtt rendet rakni, de nem fogja egyedül megcsinálni, ha mi ráparancsolunk, majd távozunk. Túl kicsi, hogy ellenálljon a vonzó ingereknek, természetes, hogy amint kézbe vesz valamit (akár az elpakolás szándékával), el fog térülni, és inkább játszani kezd vele.

A felsorolt tényezők fontosak, de a lényeg valójában egy réteggel mélyebben, a kapcsolat minőségében gyökerezik. Elég időt együtt lenni a gyermekkel, ráérősen, cél nélkül is, figyelni rá: ezek a legfontosabbak ahhoz, hogy adott esetben elfogadja, most az történik, amit a szülő mond.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.01.13 09:22:59eyr750

    Ez egy nagyon hasznos cikk. Minden fontos dolog benne van. Elteszem :)

  • 2013.01.13 09:52:41ringer

    A gyerek ösztönösen és folyamatosan igyekszik a korlátokat/határokat felmérni, azok megtanulásához az átlépésre adott válaszokra szüksége van a tanulási folyamat során. Ehhez viszont időnként szelektív süketnek kell lennie. Nekünk szülőknek pedig az a feladatunk, hogy az átlépés mértékének megfelelően reagáljunk. Ebbe bármit bele lehet magyarázni, lehet akár a szülőkben bűntudatot ébreszteni, de szerintem semmi értelme...

  • 2013.01.13 10:18:42HgGina

    Piszok kis óvodásnak tessék csak lenyomni egy taslit, ha nem csinálja meg hibátlanul és időben a másodrendű deriváltas matek házi feladatot! Aztán, amikor kész, akkor mehet a homokozóba sárpogácsát készíteni.

  • 2013.01.13 10:46:39regapó

    Az a baj ezzel, hogy az élet és a világ nem ilyen.
    Minél inkább mintaszülők és "helyesen" nevelnek egy gyereket, annál védtelenebb lesz felnőtt korában a világ köcsögebbik felével szemben.

  • 2013.01.13 11:03:57épészmérnök

    Érdekes a logikája, kedves regapó. Legyünk köcsögök a sráccal, hogy belőle is jó köcsög váljék?

  • 2013.01.13 11:22:03regapó

    Aki az életben másokkal köcsögösködik, az a saját családjával is ugyanolyan, csak legfeljebb nem akarattal.
    Te például úgy leszel köcsög a gyerekeddel, hogy köcsög kérdésekkel fogod szekálni, ha nem azt csinálja amit szeretnél.
    Másrészt csak arra világítottam rá, mennyit érnek az ilyen instant nevelési tanácsokat adó cikkek.

  • 2013.01.13 12:25:27ColT

    @regapó :
    Így lesz a világ egyre köcsögebb. Köcsögség köcsögséget szül. Azannyaköcsögit!
    Persze sajnos sok választás nincs : vagy védtelen lesz, és rossz lesz neki, vagy köcsög, de akkor meg valójában szintén nem lesz jó neki.

  • 2013.01.13 13:30:20steery

    Mi ebből a tanulság?
    1. Ne csinálj gyereket és akkor nem kell megküzdened a felnevelésekor jelentkező millió problémával. Plusz a megélhetésért folytatott kilátástalan harc, plusz a sok köcsög polgártárs, akik megkeserítik az életedet.
    2. Ha mégis elköveted azt a hibát, hogy gyereket csinálsz, szabadulj meg tőle. Add nevelőszülőknek vagy add az árvaháznak. És ne legyen bűntudatod amiatt, hogy másokra hagyod a miatta felmerülő problémák megoldását. A bűntudat akkor kellett volna, mikor védekezés nélkül keféltél.
    3. Ha mindenáron meg akarod tartani a gyereked, sürgősen végy egy csomó nevelési szakkönyvet, harácsolj össze nagy vagyont és mondj le minden egyéb célodról, amit még az életben el akartál érni a következő 20-25-30 évben. Mostantól a gyereked rabszolgája vagy. Ő meg a tiéd. Hurrá!
    4. Ha mégis, minden igyekezeted ellenére rosszalkodik a gyerek, viseld a következményeit és olvasgass ilyen cikkeket arról, hogy kellett volna másként, jobban, okosabban csinálni. Elvégre mindig könnyebb utólag okosnak lenni.
    5. Ha túl vagy a gyereked felnevelésén és végre elköltözött, lélegezz fel, kezdj el élni, és erősen fogadd meg magadban a halálod előtt, hogy a következő reinkarnációd során nem leszel megint olyan hülye, hogy gyereket csinálj. Szerencsére mindig lesznek olyan hülyék, akik csinálnak, így te tudsz reinkarnálódni hozzájuk. :-D

  • 2013.01.13 15:07:47Nancsi

    Nyilván a szülő a hibás, ki más. Meg neveljünk pozitívan, hát persze. Közben korbácsoljuk magunkat, hogy mekkora szarok vagyunk, mert egy 3 éves bármire amit mondunk azt válaszolja, hogy nem, majd röhög.
    Nálam meg az vállt be, hogy miután a gyerek nem hallotta/nem csinálta meg, amit kértem tőle, én se hallottam meg, amit ő kért tőlem. Nagyon hamar rájött, hogy ő több dolgot kér, mint én.

  • 2013.01.13 15:16:24Feljegyzések a holtak házából

    A gyerek nem hülye, csak kisebb .
    Sokkal értelmesebb, mint sokszor gondolják.
    És alkalmazkodik a környezetéhez, példát vesz a szüleiről(fiú inkább az apáról és fordítva).
    Ennyi

  • 2013.01.13 16:46:56R2D2 & C3PO

    néha, csak nem hallja...
    máskor, nem azt hallja, amit mond neki az ember...

    a neten is gyakori ez a jelenség. szóban viszont könnyebb korrigálni.

    ezek akkor hasznos tanácsok, ha az ember megbizonyosodott arról, hogy a gyerek figyelt rá! és jól értelmezte.

  • 2013.01.13 19:15:11vandorszekely

    Túllihegett gyereknevelés, nem kizárt, hogy olyan tollából, akinek nincs saját gyereke.
    Nem tartom követendőnek egy betűjét sem. benne lenni, ráérezni, megérezni. Az ilyen cikkeknek és az amerikai/nyugati gyereknevelési tanácsoknak köszönhetően ilyen nyálas és töketlen a fiatal generáció. Nem sorolom...
    'kezitcsókolom

  • 2013.01.13 20:53:07Kohn Troll (Altdel)

    Nálunk a szófogadás alakult ki, hogy a kérést, hogy mit csináljon, végigkövettük. Pl.: "tedd a könyvet vissza a polcra", és néztük, ahogy visszateszi. Az első simán csinálta, a második elkalandozóbb volt, rá kellett néha szólni, hogy azért van ám a könyv a kezedben, mert éppen a polc felé vagy útban vele. :)

    Ha látják, hogy nem csak elhangzott a "parancs", hanem el is várjuk, hogy végre legyen hajtva, akkor szépen megcsinálják. Ha "csak úgy" bekiabálunk a gyerekszobába, akkor persze nem feltétlenül. :)

  • 2013.01.14 10:08:56Tictonic

    Nem világtól elrugaszkodott tanácsok ezek. És ha valahol a szülői ösztön és a családi hagyomány nem súg elég erősen, ott hasznos lehet.

  • 2013.01.14 10:45:19Alil

    A leggyakoribb probléma az, hogy az ember hullafáradt az elszánt nyomásgyakorláshoz vagy bármi más pratikához... néha már szólni is fáradt vagyok, de én is megtanultam, hogy rosszabbul járok ha nem szedem össze magamat...

  • 2013.01.14 11:38:01tea fan

    vandorszekely
    Elnézve az unokatestvérem gyerekeit, nincs igazad. Ők hasonló elvek mentén nevelik a gyerekeiket, akik kifejezetten szófogadó, mosolygós, nyugodt gyerekek.
    Amire te gondolsz - a túlzott engedékenység, gyakorlatilag a nevelés hiánya -, az nem így néz ki.

  • 2013.01.14 14:40:45mojito79

    Szerintem rendkívül értelmes írás, és a fentiek egy szeretetben, bizalomban élő család gyermekeinél igenis működnek (mindemellett, hogy nyilván bárki -szülő is, gyerek is-lehet olykor fáradt, kimerült, nyűgös). Ugyanis amellett, hogy a gyermekek tudnak szófogadók lenni, természetesek és felszabadultak is maradnak, azaz nem válnak elnyomottá, túlszabályozottá, megfelelési kényszerben szenvedővé, ugyanakkor nem is maradnak neveletlenek, szocializálatlanok, vagy olyanok, akik semmilyen határt respektálni nem képesek. A gyermek számára világosan ki kell jelölni a határokat, mert az nem csak korlátoz, hanem kapaszkodót is ad: azon belül szabadon mozoghat, és ez ad neki biztonságérzetet.

    Kedves Karolina, a sokadik jó írás Öntől, amit olvasok. Nem tudom, olvassa-e a kommenteket, de őszintén remélem, csak jókat derül rajtuk. Nem nehéz egy-két kommentelő torz lelkivilágát magunk elé képzelni.

  • 2013.01.14 18:48:29Kinca68

    Először nem is értettem, miért született ez a cikk. Hiszen annyira triviális minden állítása. Aztán elolvastam néhány hozzászólást (pl. regapó, Nancsi és Alil, hogy neveket ne említsünk) és rájöttem, hogy bizony vannak, akiknek hasznos lenne.
    Sajnos pont ők azok, akikről lepattan: kifogásokat keresnek, hárítanak, a gyermekeik pedig neveletlenek maradnak és lassan szüleik fejére nőnek.

  • 2013.01.14 23:01:36shadowplay

    Jó a cikk!
    Szerintem megfelelő kommunikációval rengeteg időt, energiát megtakaríthat a szülő, és a gyerek élete sem arról fog szólni, hogy: ezt ne csináld, azt csináld, jajj már megint...! Csak gyakorlat kell hozzá. Nekünk a Gordon-módszer bevált.[link]

  • 2013.01.14 23:09:32regapó

    Ott kezdődik az egész, hogy mai átlag gyerekvállaló ha biztosítani akarja a gyerekvállaláshoz szükséges anyagiakat akkor nem lesz ideje eleget együtt lenni a gyerekével, tehát nemigen van miről beszélni a cikk tekintetében. Kivétel talán a havi fixért munkahelyen elkávézgató délután kettőkor hazainduló közalkalmazottak, de lehet hogy pont az a cikk célcsoportja.

  • 2013.01.15 08:23:42a sötétség seregeinek vezénylő tábornoka

    @Nancsi: ezt felvéstem a képzeletbeli kőtáblámra, zseniális:
    "Nálam meg az vállt be, hogy miután a gyerek nem hallotta/nem csinálta meg, amit kértem tőle, én se hallottam meg, amit ő kért tőlem. Nagyon hamar rájött, hogy ő több dolgot kér, mint én."
    Kösz!

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta