SZÜLŐSÉG

Ezek miatt stresszelnek a legjobban az anyukák

2013. január 10., csütörtök 17:55

Anyának (és közben nőnek) lenni, ahogy azt már ezerszer elmondták, sokrétű feladat. Gyerek 0-24-ben, törődnünk kell a férjünkkel, a barátainkkal,aztán ott a háztartás és a munkahely. Ezek mellett persze jó lenne, ha valamennyit még magunkkal is foglalkoznánk. Aki mindenütt a maximumot szeretné kihozni magából, nem csoda, hogy szinte állandóan stresszel valamin. De vajon ugyanazok az aggályok gyötörnek minden édesanyát?

Egy kis szünetet!

A Reedbook magazin szerint a 25 és 47 év közöttiek 91százaléka azt mondja, a legfrusztrálóbb az, hogy tökéletesek szeretnének lenni. A tökéletességről alkotott képbe pedig az is beletartozik, hogy mindent megoldunk. Ezért a nők legnagyobb része nem akar, szégyell segítséget kérni másoktól, nem hajlandó elismerni, hogy egy kis pihenésre van szüksége. Pedig általában van olyan a környezetünkben, akikre egy kis időre rábízhatjuk a gyereket, ha úgy érezzük, kimerültünk. Olykor bátran kérjük meg a nagyszülőket, vagy valamely barátunkat, akinél nyugodt szívvel otthagyhatjuk pár órára. Ez igazán megéri, hisz' mindenkinek jobb, ha energiától duzzadó, boldog anyukák vagyunk, mintha csupán zombiként végezzük el a teendőinket.

Jó háziasszony és jó anya

Érdekes mód a megkérdezettek 92 százaléka szerint a legzavaróbb azt, hogy nem tudják annyira jól rendben tartani az otthonukat, és emiatt idegeskednek azon, hogy ehhez  mások mit szólnak. Sőt, a 19%-uk extrém szorongásról is beszámolt amiatt, hogy nem csillogott úgy minden, ahogy ők azt szerették volna. Ez azt jelenti, hogy tízből kilenc nőt kikészít az, hogy nem tud eleget takarítani... Minden tiszteletem a brit kutatóké, de azért ez egy kicsit erősnek hangzik...

Ha viszont ön is ebbe a csoportba tartozik, próbálja meg tudatosítani magában, hogy persze fontos, hogy a lakásunk ne (mindig) úgy nézzen ki, mint egy csatatér, de azért ne legyünk túlságosan szigorúak magunkkal, mert ugyebár lehetnek sürgetőbb, fontosabb, kellemesebb dolgaink is, mint például fugát tisztítani.

Ők saját maguk legnagyobb kritikusai

Amikor megkérdezték az anyákat, hogy kitől kapják a legélesebb kritikákat, az összes korosztály válasza egyértelműen az volt, hogy saját maguktól. Ez nem meglepő, hiszen mindenki úgy vág bele az anyaságba, hogy ő lesz a legjobb, a legodaadóbb, a legtürelmesebb - ami aztán nem jön össze, mert senki sem tökéletes.

Elveszett fittség

Szinte mindenki aggódik a terhesség utáni alakja miatt. Úgy érezik, kötelességük edzeni hogy jobb formába tudják hozni magukat, persze egy gyerek mellett ez nem olyan egyszerű, még akkor sem, ha otthon szeretnénk pár gyakorlatot elvégezni. Sőt, a válaszadók 84 százaléka arról is beszámolt, hogy gyakran mérik magukat más anyukákhoz, ami persze sok esetben frusztráló volt számukra.

Természetesen ezen túl még számtalan dolog aggaszthatja az anyukákat, attól függetlenül, hogy mely generációhoz tartoznak.

„ Sokáig aggódtam azon, hogy megromlik-e a kapcsolatunk a férjemmel a baba miatt, de szerencsére nem így lett. Az is nagyon foglalkoztatott, hogy mindig csak itthon fogok ücsörögni, vagy csak néha kapok kimenőt, mert ugyebár fontos az is, hogy társaságban legyek. És hát kozmetikusként azon is paráztam, hogy elveszíthetem a vendégköröm, de ma már tudom, hogy nem ezek a legfontosabb dolgok”- mondja Martina.

„ Azon kívül, hogy állandóan a jó anya leszek-e kérdésen pörögtem, - tudom, hogy furcsa-, de féltem, hogy kevésbé fogom tudni szeretni a férjemet. De időközben rájöttem, nemhogy kevésbé, de sokkal jobban odavagyok érte!”- állítja Orsolya, aki a legnagyobb boldogságban él kedvesével, valamint négy hónapos kisfiukkal.

"Előzetesen leginkább a bezártságtól féltem, de ezt sikerült nagymamák, nagypapák segítségével normális mederben tartani, hetente kaptam egy jó bő kimenőt, amikor úszni jártam, kozmetikushoz mehettem, vagy csak ülhettem valahol egy kávézóban, és bambulhattam ki a fejemből, Később leginkább az aggasztott, és aggaszt most is, hogy tudok-e elég türelmes, elég elfogadó lenni a gyerekekkel és a férjemmel" - mesélte Éva.

"Engem az stresszel a leginkább, hogy úgy érzem, zsonglőrnek kell lennem, hogy mindennek meg tudjak felelni. Szeretem a gyerekeimet, szeretem a férjem, szeretem a munkám, szeretek futni és szeretek főzni, de néha úgy érzem, egyszerűen képtelenség mindent belezsúfolni 24 órába, és ilyenkor leggyakrabban magamtól veszem el az időt. Akármennyire is önző dolog, azt hiszem, ez hosszútávon nem egészséges, ezért próbálom ezt tudatosan kiküszöbölni, és inkább elfogadni, hogy ma este már nem állok neki főzni, vagy kicsit kevésbé lesz csillogó a rend" - véli Jutka.

Önöket mi stresszeli a leginkább?

Önöket mi stresszeli?

  • 91
    Az, hogy nem merek/nincs kitől segítséget kérni
  • 314
    Az, hogy szalad a lakás
  • 143
    Az, hogy megromlik a kapcsolatom
  • 144
    Az, hogy elromlott az alakom
  • 254
    Az, hogy nem tudok zsonglőrködi a feladatok között
  • 92
    Az, hogy nem tudom majd ott folytatni a munkát, ahol abbahagytam
  • 171
    Az, hogy be vagyok zárva
  • 243
    Az, hogy jó anya vagyok-e

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.01.10 20:58:17tea fan

    [link]

  • 2013.01.10 22:32:11bungics

    Kedves cikkírónak akkor elmagyarázom miért 92%. (Engem mellesleg megnyugvással tölt el, hogy ilyen magas ez a szám). Ahhoz hogy egy háztartás elfogadhatóan rendben legyen, ahhoz napi minimum 8 órás teljes állású munkaerő kell. Értem ez alatt: legyen tiszta ruha (egy része vasalva), legyen kaja (ne szeméten nőjön fel a gyerek), ne hömpölyögjön por a lakásban állandóan. Normális anya, igenis stresszel ezen nap, mint nap, ha egy ici-picit igényes és van felelősségtudata. Persze lehet lökni a hülyeséget, hogy mi is felnőttünk menzakoszton meg a lakás van értünk nem fordítva. De kösz nem szeretek vendégségbe menni olyan nőhöz, ahol kifordulok a wc-ből öklendezve. És fájó szívvel nézek olyan gyerekekre reggelente, ahol anyuci totál sminkben, kiskosztümben üres kiflit ad a gyerek kezébe (mert a reggeli az fontos).

  • 2013.01.10 22:36:22bungics

    Még annyit, hogy a koszos disznó nők vannak meggyőződve arról, hogy csak a két véglet létezik: ők maguk és a fogkefével fugát tisztító háziasszony. Megsúgom: van átmenet a kettő között.

  • 2013.01.10 22:37:36bungics

    Még annyit, hogy a koszos disznó nők vannak meggyőződve arról, hogy csak a két véglet létezik: ők maguk és a fogkefével fugát tisztító háziasszony. Megsúgom: van átmenet a kettő között.

  • 2013.01.11 09:11:21Augustin

    Tényleg nagyon frusztráló a rendetlenség. Egyszerűen szar látvány, márpedig a gyerek folyamatosan azt csinálja, ha már nagyobb. Hál' istennek, mert a normális fejlődéshez hozzátartozik, hogy kipakol fiókokat, ledobál tárgyakat, átrendezi a terepet, viszont ha otthon vagy egész nap, akkor bántja a szemed. A piszok viszont annál is idegesítőbb, mert a gyerek mindent szeret a szájába venni... meg egyáltalán, az anya szeretné a lehető legjobb gondoskodásba részesíteni a picit, ahogy azt már leírták, tehát nem tökéletesek akarnak lenni, meg nem mások véleménye érdekli őket. Jó megoldás egy bejárónőszerűség. Egy háztartási kisegítő, mert én nem fogom azért hagyni ordítani a járókában, mert még nem fejeztem be a takarítást.

  • 2013.01.11 09:12:56Janeakkoris

    Az a baj ezzel a cikkel, hogy csak egy okot lehet megjelölni, hogy mi stresszel... az első pontot leszámítva engem stresszel a többi; és a sorrend sem mindig ugyanaz

  • 2013.01.11 09:14:11Janeakkoris

    Nekem is jól jönne (egy kizárólag öreg és csúnya) bejárónő :D

  • 2013.01.11 10:45:15Úttalan utakon

    Nekem van bejárónőm hetente egyszer 2 órára. Meg is pusztulnék nélküle. Kisgyerek+8 órás állás + folyton úton lévő apa (aki épp oly rendetlen, mint a csemete :) )+ (tavaly még) tanulás. Emellé egy bébiszitterem is van, hetente kétszer 2 órára. Egyik nap szigorúan a bejárónővel egyszerre, akkor én és a "személyzet" nagytakarítunk, a szitter pedig elviszi a gyereket. Utána pedig nekem jár egy délután, amikor azt csinálok, amit akarok. Ha valamit intézni kell, azt, ha olyanom van, két órán át ülök a fotelban, forró csokit szürcsölök és élvezem a csendet, vagy végigjárom az összes plázát, vagy amihez épp kedvem van.
    És még emellett is előfordul, hogy azon stresszelek, hogy egy minimális tisztaságot és rendet hét közben is fenn tudjak a tartani, és mindig legyen otthon normális kajához alapanyag. ( ja, én a bevásárlásokon stresszelek, csak az nincs külön feltüntetve: hogy akkor felmálházva, gyerekkel még a bolton is végigrobogni, és mindent megvenni, ami kell, de nem többet, mint amit haza is tudok cipelni; ne legyen műkaja, de azért álljon el pár napig, stb. )

  • 2013.01.11 11:05:13repecs

    Nagyon sokan cserélnének ezekkel a stresszelőkkel. Vannak akik a mit együnk ma vagy a bank mikor viszi el a házat miatt stresszelnek. Nem azon hogy hány bejárönőt meg bébiszittert alkalmazzanak.

  • 2013.01.11 13:08:22Úttalan utakon

    Nagyon sajnálom őket. De nem fogom magam azért hibásnak érezni, mert nem vettem fel devizahitelt és amikor spórolni kellett, akkor szó nélkül húztam beljebb a nadrágszíjat. Volt olyan is, persze. Sok év küzdelmei kellettek ehhez a viszonylagos jóléthez, és még mindig tömegközlekedek, ruhát szinte csak kilósban veszek, a boltban pedig jól megnézem az ár/érték arányt. És amikor a bébiszitterről és a bejárónőről döntöttem, akkor is az ár/érték arányt néztem. Ha úgy tetszik, az idő és a lelki/mentális/fizikai egészség árát fizetem meg ezzel.
    Másik oldalról pedig: a devizahiteles bejárónőmnek pl. nagy segítség, hogy munkát adok neki. (Siránkozás helyett inkább vállal egy csomó plusz munkát, máshol is takarít, hétvégeken rendszeresen süt megrendelésre. Ez is egy hozzáállás.)

  • 2013.01.11 13:09:03Úttalan utakon

    Nagyon sajnálom őket. De nem fogom magam azért hibásnak érezni, mert nem vettem fel devizahitelt és amikor spórolni kellett, akkor szó nélkül húztam beljebb a nadrágszíjat. Volt olyan is, persze. Sok év küzdelmei kellettek ehhez a viszonylagos jóléthez, és még mindig tömegközlekedek, ruhát szinte csak kilósban veszek, a boltban pedig jól megnézem az ár/érték arányt. És amikor a bébiszitterről és a bejárónőről döntöttem, akkor is az ár/érték arányt néztem. Ha úgy tetszik, az idő és a lelki/mentális/fizikai egészség árát fizetem meg ezzel.
    Másik oldalról pedig: a devizahiteles bejárónőmnek pl. nagy segítség, hogy munkát adok neki. (Siránkozás helyett inkább vállal egy csomó plusz munkát, máshol is takarít, hétvégeken rendszeresen süt megrendelésre. Ez is egy hozzáállás.)

  • 2013.01.11 15:24:16repecs

    Nem kell hibásnak érezni. Nagyon sok embert tehet aról hogy szar az élete, de van aki mindent megtesz hogy jobb legyen és mégsem sikerül, kell egy adag szerencse is.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta