Anyának (és közben nőnek) lenni, ahogy azt már ezerszer elmondták, sokrétű feladat. Gyerek 0-24-ben, törődnünk kell a férjünkkel, a barátainkkal,aztán ott a háztartás és a munkahely. Ezek mellett persze jó lenne, ha valamennyit még magunkkal is foglalkoznánk. Aki mindenütt a maximumot szeretné kihozni magából, nem csoda, hogy szinte állandóan stresszel valamin. De vajon ugyanazok az aggályok gyötörnek minden édesanyát?
Egy kis szünetet!
A Reedbook magazin szerint a 25 és 47 év közöttiek 91százaléka azt mondja, a legfrusztrálóbb az, hogy tökéletesek szeretnének lenni. A tökéletességről alkotott képbe pedig az is beletartozik, hogy mindent megoldunk. Ezért a nők legnagyobb része nem akar, szégyell segítséget kérni másoktól, nem hajlandó elismerni, hogy egy kis pihenésre van szüksége. Pedig általában van olyan a környezetünkben, akikre egy kis időre rábízhatjuk a gyereket, ha úgy érezzük, kimerültünk. Olykor bátran kérjük meg a nagyszülőket, vagy valamely barátunkat, akinél nyugodt szívvel otthagyhatjuk pár órára. Ez igazán megéri, hisz' mindenkinek jobb, ha energiától duzzadó, boldog anyukák vagyunk, mintha csupán zombiként végezzük el a teendőinket.
Jó háziasszony és jó anya
Érdekes mód a megkérdezettek 92 százaléka szerint a legzavaróbb azt, hogy nem tudják annyira jól rendben tartani az otthonukat, és emiatt idegeskednek azon, hogy ehhez mások mit szólnak. Sőt, a 19%-uk extrém szorongásról is beszámolt amiatt, hogy nem csillogott úgy minden, ahogy ők azt szerették volna. Ez azt jelenti, hogy tízből kilenc nőt kikészít az, hogy nem tud eleget takarítani... Minden tiszteletem a brit kutatóké, de azért ez egy kicsit erősnek hangzik...
Ha viszont ön is ebbe a csoportba tartozik, próbálja meg tudatosítani magában, hogy persze fontos, hogy a lakásunk ne (mindig) úgy nézzen ki, mint egy csatatér, de azért ne legyünk túlságosan szigorúak magunkkal, mert ugyebár lehetnek sürgetőbb, fontosabb, kellemesebb dolgaink is, mint például fugát tisztítani.
Ők saját maguk legnagyobb kritikusai
Amikor megkérdezték az anyákat, hogy kitől kapják a legélesebb kritikákat, az összes korosztály válasza egyértelműen az volt, hogy saját maguktól. Ez nem meglepő, hiszen mindenki úgy vág bele az anyaságba, hogy ő lesz a legjobb, a legodaadóbb, a legtürelmesebb - ami aztán nem jön össze, mert senki sem tökéletes.
Elveszett fittség
Szinte mindenki aggódik a terhesség utáni alakja miatt. Úgy érezik, kötelességük edzeni hogy jobb formába tudják hozni magukat, persze egy gyerek mellett ez nem olyan egyszerű, még akkor sem, ha otthon szeretnénk pár gyakorlatot elvégezni. Sőt, a válaszadók 84 százaléka arról is beszámolt, hogy gyakran mérik magukat más anyukákhoz, ami persze sok esetben frusztráló volt számukra.
Természetesen ezen túl még számtalan dolog aggaszthatja az anyukákat, attól függetlenül, hogy mely generációhoz tartoznak.
„ Sokáig aggódtam azon, hogy megromlik-e a kapcsolatunk a férjemmel a baba miatt, de szerencsére nem így lett. Az is nagyon foglalkoztatott, hogy mindig csak itthon fogok ücsörögni, vagy csak néha kapok kimenőt, mert ugyebár fontos az is, hogy társaságban legyek. És hát kozmetikusként azon is paráztam, hogy elveszíthetem a vendégköröm, de ma már tudom, hogy nem ezek a legfontosabb dolgok”- mondja Martina.
„ Azon kívül, hogy állandóan a jó anya leszek-e kérdésen pörögtem, - tudom, hogy furcsa-, de féltem, hogy kevésbé fogom tudni szeretni a férjemet. De időközben rájöttem, nemhogy kevésbé, de sokkal jobban odavagyok érte!”- állítja Orsolya, aki a legnagyobb boldogságban él kedvesével, valamint négy hónapos kisfiukkal.
"Előzetesen leginkább a bezártságtól féltem, de ezt sikerült nagymamák, nagypapák segítségével normális mederben tartani, hetente kaptam egy jó bő kimenőt, amikor úszni jártam, kozmetikushoz mehettem, vagy csak ülhettem valahol egy kávézóban, és bambulhattam ki a fejemből, Később leginkább az aggasztott, és aggaszt most is, hogy tudok-e elég türelmes, elég elfogadó lenni a gyerekekkel és a férjemmel" - mesélte Éva.
"Engem az stresszel a leginkább, hogy úgy érzem, zsonglőrnek kell lennem, hogy mindennek meg tudjak felelni. Szeretem a gyerekeimet, szeretem a férjem, szeretem a munkám, szeretek futni és szeretek főzni, de néha úgy érzem, egyszerűen képtelenség mindent belezsúfolni 24 órába, és ilyenkor leggyakrabban magamtól veszem el az időt. Akármennyire is önző dolog, azt hiszem, ez hosszútávon nem egészséges, ezért próbálom ezt tudatosan kiküszöbölni, és inkább elfogadni, hogy ma este már nem állok neki főzni, vagy kicsit kevésbé lesz csillogó a rend" - véli Jutka.
