Zanza!

Filmek, könyvek tucatjai szólnak a mostohaszülők/mostohagyerekek kapcsolatáról, a mesékben ráadásul rendszerint a gonosz nevelők tűnnek fel, akik hirtelen belépnek a család életébe, és mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobban megkeserítsék a gyerek életét.

Hát, ennek a pozíciónak nem túl jó a marketingje - mondta egy érintett, annak ellenére, hogy a való életben nyilván többnyire nem szívtelenek a mostohák, sőt, őket is megviseli az, hogy egy összetört családba csöppentek. Az esetek többségében a lelküket is kiteszik a jó viszony kialakítása érdekében, ennek ellenére a beilleszkedés gyakran nem megy zökkenőmentesen. Előbb-utóbb pedig szembetalálhatjuk magunkat a mostohaszülők legnagyobb dilemmájával: neveljem, vagy sem a párom gyerekét?

Ahogy a nevelőszülő belép a család életébe, értelemszerűen felborul az eddigi rend, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Természetes, ha a gyereknek ellenérzése támad a „betolakodóval” kapcsolatban, hiszen újabb akadály gördül az elé, hogy anyja és apja együtt legyen. Éppen ezért a felnőtt az, akinek kezében kell tartania a helyzetet.

A  szakemberek szerint a szülők és a nevelőszülő együtt döntik el - akár kimondatlanul is -, hogy mennyi beleszólása van az új családtagnak a nevelésbe. Valaki szereti belőle jobban kivenni a részét, van, aki inkább barátként igyekszik jelen lenni. Természetesen mindez a gyerek reakcióján is múlik. Az elveket mindenképpen érdemes tisztázniuk a szülőknek, hogy egységesen képviselhessék azokat a gyermek felé.

Fontos kérdés továbbá az is, hogy egyáltalán mikortól szólhatunk bele nevelési kérdésekbe. A párunkkal érdemes az első perctől megbeszélni a szempontokat, tapasztalatokat, de pótszülőként fellépni nem lehet az első pillanattól kezve. A gyermeknek elsősorban szeretetre, odafigyelésre, elfogadásra van szüksége folyamatosan, ha ezeket megkapja, és valamelyest kialakult a jó kapcsolat, és ha már nem idegenként és ellenszenvvel tekint ránk, csak akkor következhet a szülői szerep - magyarázza Csizmadia Dóra pszichológus.

Természetesen más típusú viselkedésminták szükségesek a gyermek életkorától függően. Általában a nevelőszülők a kamaszokkal találják meg legnehezebben a közös hangot, de minden életkornak vannak nehezebb oldalai is. A kisebbeknél még nagyobb szerepet kap a következetes szabályrendszer, amely az életre nevel, és biztonságot is ad, az idősebbeknél viszont már más a helyzet, őket ne próbáljuk meg (pláne agresszíven) irányítani, mivel akkor csak ellenállásba ütköznénk.

A 28 éves Szilvi és a 46 éves Bálint esetében sem ment minden annyira zökkenőmentesen, ugyanis Bálintnak előző házasságából két kamaszlánya is van, akikkel nem élnek egy fedél alatt. Az amúgy is lázadó korszakukat élő gyerekek nem fogadták kitörő lelkesedéssel az új "pótanyut", és ez sajnos máig sem változott. Szilvi úgy gondolja, mivel nagyon gyorsan pörögtek kettejük közt az események - két hónap alatt összeköltöztek -, és már akkor bemutatták őket egymásnak, így a lányoknak szinte nem is volt idejük megszokni a gondolatot, hogy édesapjuk egy másik nő oldalán boldog.

Mondja vagy mutatja?

A kicsik leginkább a játék, rajz útján adnak hangot az őket érzékenyen érintő dolgoknak, az idősebbek viszont verbális agresszió, vagy a magába zárkózás útján. Persze könnyebb azokkal, akik nyíltan kifejezik az igényeiket, kimutatják az érzéseiket, de ez rajtunk is múlik, hogy mennyire érdeklődünk, kérdezünk, figyelünk. Ehhez azonban rá kell jönnünk, milyen a gyermek „szeretetnyelve”, mi tölti föl, mi nyugtatja meg - ha ezt tudjuk, akkor könnyebb a dolgunk - mondja a pszichológus.

Eszter és Feri öt éve élnek együtt a nő kisfiával, a tíz éves Mátéval. A helyzet idilli - lenne, ha a vér szerinti és a nevelőapuka nem utálná egymást. Máté édasapja nincs valami jó véleménnyel Eszter új választottjáról, és ez fordítva is igaz. Ráadásul ennek mindketten hangot is adnak.

Mivel más nevelési elveket vallanak, és még nem sikerült közös nevezőre jutni, mindkét férfi úgy érzi, hogy egymás ellen hangolják Mátét. Ez persze apróságokban mutatkozik meg, például a lefekvési időben, a házi készítésében, de mindketten egy harcnak fogják fel, aminek természetesen a kisfiú issza a levét, mivel hol ezt lehet csinálni, hol pedig azt.  Mivel a gyerek a vérszerinti és a nevelőapukát is szereti mindkettőnek meg szeretne felelni, bár Eszer szerint egyre jobban alkalmazkodik ahhoz, akinél éppen van.

A szakember azt javasolja, ha lehetséges, érdemes jó kapcsolatot ápolnunk a másik vérszerinti szülővel is, mivel így a gyerek nagyobb biztonságban érezheti magát, nem fogja a nevelőszülőt potenciális veszélyforrásnak tekinteni, ezért könnyebben fog nyitni.

Ha most lett vége a világnak

A gyerek számára meglehet, nemrég omlott össze a világ azáltal, hogy a szülei elváltak, vagy végleg elveszítette egyik szülőjét, ezért legyünk türelmesek, mivel a veszteség miatti düh ilyenkor gyakran a nevelőszülőn csapódik le, amit akkor is megértéssel kellene kezelni, ha ez sokszor egyáltalán nem könnyű. Ráadásul aktivizálódhatnak a mostohaszülőhöz kapcsolódó sztereotípiák is, amelyek negatív érzésekkel tölthetik el a gyermeket, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni - mondja a szakember.

Ha a válás után kialakul egy új, komoly párkapcsolat, akkor fontos kérdés, hogy mikor mondjuk ezt meg a gyereknek, és mikor történjen meg a bemutatás? Fontos az időzítés a jó kapcsolat megőrzése érdekében, és figyelembe kell venni a gyermek igényeit, hogy mennyire nyitott az adott időszakban, és persze az életkorának megfelelő módon elmondani neki a történéseket. Ezt érdemes nem nagyon későn megtenni, ne érezze magát kihagyva, becsapva.

Imola, mielőtt még összejött volna Gáspárral tudta, hogy a férfinek van már két gyere, egy hat éves kislány és egy öt éves kisfiú, akik az édesanyjukkal élnek. Elmondása szerint amíg komolyra nem fordult köztük a dolog, egyszer sem találkozott velük, ezért a bemutatkozás nem kis gyomorgörccsel indult, de Gáspár jól ismerte a gyerekeit, tudta, hogy barátságosan fogják őt fogadni. A férfi úgy gondolja, csakis akkor kerülhet sor a nagy találkozásra, amikor azt látjuk, hogy szóban már érdeklődnek az új családtag iránt. A bemutatás szerencsésen is zajlott náluk. Persze szerinte is nehezebb lett volna, ha egy fedél alatt élnének, de így, mikor hetente találkoznak nagyon jól kijönnek egymással.

Imola szerette volna valamennyire nevelni őket, azonban az a ritka eset állt náluk elő, hogy nem a vérszerinti anyuka, hanem Gáspár, az apuka nem akarta azt, hogy túlságosan is irányítsa a nő őket. Mivel nem találkoztak olyan gyakran, ezt Imolának sikerült többé-kevésbé megállnia, és elmondása szerint nagyon nem is volt rászorulva, hogy fegyelmezze őket, mivel édesanyjuk tökéletes munkát végzett, így alig kellett rájuk szólni.

Egyedül nem tudjuk megváltani a világot

A pszichológus szerint akármilyen jó is a hozzáállásunk mostohaszülőként, a párunk támogatása nélkül nem juthatunk messzire. Neki is segítenie kell a kapcsolatunkat a gyerekkel, el kell magyaráznia, hogy a megjelenésünk nem szorítja őt ki a szülő szívéből. Ráadásul, amikor minket is kikészít az új helyzet, a gyermek távolságtartó, vagy szemtelen viselkedése, haragja, nemtörődömsége, szintén ő segíthet oldani a feszültséget, elismerheti az erőfeszítéseket, amelyeket tettünk, és bíztathat, a másik oldalról pedig beszélhet a gyermekkel, megnyugtathatja őt is, és biztosíthatja a szeretetéről, amelyet nem befolyásol semmi.

Sajnos konfliktusok sok esetben adódnak, és elhangozhatnak a „Te nem vagy az apám/anyám!” „Milyen jogon szólsz bele az életembe?”mondatok. Ez ekkor már egy korábban elinduló folyamatot jelez. Leggyakrabban akkor szokott ez előfordulni, ha nem mutatunk szeretetet, érdeklődést, empátiát a gyermek iránt, ha már elsőre szigorúan közelítjük meg őt, és magas elvárásokat támasztunk felé.

Hogy ezt elkerüljük, fontos, hogy a gyerek sok, minőségi figyelmet kapjon. Tehát a vele töltött idő során őszinte érdeklődéssel forduljunk felé, ne abból álljon a közös időtöltés, hogy a mobillal, vagy a számítógéppel vagyunk elfoglalva, hanem valóban vegyünk részt az életében, szánjunk rá időt, hogy meghallgassuk, és játsszunk vele, illetve életkortól függő módon kimutassuk szeretetünket és törődésünket - javasolja a szakember.

Amennyiben valamiért állandósul egy probléma, tünet, vagy viselkedészavar lép fel, és egyre több konfliktus adódik, akkor mindenképpen érdemes külső segítséget kérni! Ezáltal a gyermek is sokkal hatékonyabban fel tudja dolgozni az életében bekövetkezett változásokat, és mi is hamarabb be tudunk illeszkedni a családba.

Blogmustra