Az elhízás, és az ebből fakadó betegségek rengeteg országban jelentenek problémát, többek között egyre inkább nálunk is. Ezzel a jelenséggel éppen ezért rengeteg kutatás foglalkozik, amelyek egy része azt próbálja feltérképezni, hogyan lehet megelőzni a gyerekek túlsúlyossá válását. Sok egyéb tényező mellett a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a rendszeresen a tévé előtt elfogyasztott étkezések is hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz.
Nem tudom, mennyire általános jelenség ez nálunk, de egy kanadai vizsgálat például azt tárta fel, hogy a kutatásban résztvevő gyerekek naponta átlagosan másfél étkezést fogyasztottak el a tévé előtt ülve, ami megdöbbentően nagy szám.
A különféle kutatások a tévénézős evésnek két negatív hatását is feltárták.
Az egyik vizsgálat során azt próbálták megmérni, többet esznek-e azok a gyerekek, akik figyelmét étkezés közben leköti egy film - a kísérlethez szigorúan olyan műsorokat néztek a gyerekek, amelyekben nem fordult elő étel. Azt találták, hogy a rendszeresen, napi több, mint másfél órát tévéző gyerekek a kontrollcsoportnál sokkal kevésbé vették észre szervezetük jóllakottságra vonatkozó jelzéseit. Ők a tévé előtt kajálva többet ettek, mintha étkezés közben nem terelte el a figyelmüjet semmi. Érdekes módon, ugyanebben a kutatásban azok a gyerekek, akik amúgy nem szoktak a televízió előtt enni, a szokásos mennyiségnél viszont jóval kevesebbet fogyasztottak, ha filmet néztek evés közben.
A kutatók máig nem értik teljesen a kapott eredményeket, és kiemelték, hogy a sokat tévéző gyerekek gyakoribb elhízásában biztosan szerepe van annak is, hogy ugyanezek a kölykök a többieknél kevesebbet mozognak. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy ez a csoport valamiért kevésbé képes észlelni saját szervezetének jelzéseit, ami szintén fontos tényező lehet az egyre gyakoribb gyerekkori elhízásban. Kanadában és az USA-ban nem számít kirívónak az, hogy egy gyerek hetente 20 órát vagy többet töltsön a tévé előtt, és akár minden étkezését is ott költse el, a normálisnak számító nassok mellett. Annak érdekében, hogy a gyerekek szabadidejükben fizikailag aktívabbak legyenek, egyre több szakértő javasolja például, hogy semmiképpen ne tegyünk a szobájukba tévét, így is ösztönözve őket a több mozgással járó játékokra.
Egy másik vizsgálat arra volt kiváncsi, a rendszeresen tévé előtt kajáló gyerekek étkezési szokásai eltérnek-e a kontrollcsoportttól. Azt mérték, melyik csapat milyen tápanyagból milyen gyakorisággal fogyaszt, és hosszútávon jelentősségteljes különbséget találtak a tévézősen evő és a tévé előtt nem evő gyerekek szokásaiban.
Azok a gyerekek, akik családjában jellemző volt, hogy mindenki a televízió előtt eszik, az átlagnál 6 százalékkal több húst, 5 százalékkal több pizzát, sós ropogtatnivalót, és szénsavas cukrozott üdítőt fogyasztottak. Azt is megfigyelték, hogy ezek a gyerekek a másik csoporthoz képest kétszeres mennyiségű koffeines italt vettek magukhoz, miközben zöldségből és gyümölcsből körülbelül 5 százalékkal kevesebbet ettek naponta.
Szoktak a tévé előtt enni?
Öt százalék ide, öt százalék oda nem tűnik vészesen soknak, de a kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy ezek az eltérések hosszútávon nagyon jelentős, statisztikailag jól kimutatható különbséget okoznak a gyerekek súlyában.
Kanadában és az USA-ban ezért egyre több államban került be a gyerekorvosok és védőnők protokolljába, hogy a kisgyerekes családok figyelmét személyes tanácsadások során felhívják erre a problémára. Azt próbálják elérni, ami amúgy normális lenne, hogy a családok egyenek együtt, hogy az étkezés legyen olyan alkalom, amikor egymással lehetnek, beszélgethetnek, és hogy ne engedjék, hogy a gyerekek rendszeresen a televízió előtt kajáljanak. Egy ideális világban még a tévé előtti nassolással is fel kéne hagyni, de ez számos ottani szakember szerint maximum a vágyálom kategória.
