SZÜLŐSÉG

Nincs trükk, csak akarni kell

2012. október 25., csütörtök 11:52

Pár hónapja ismerkedtem meg Hegedűs Zsuzsával, a negyvenes éveinek elején járó anyukával, akinek négy gyermeke közül a legkisebb, Berci még csak 18 hónapos. Zsuzsa felnőtt fejjel kezdett el rendszeresen futni, hat évvel ezelőtt lihegve, vöröslő fejjel küzdötte le a 6,5 kilométeres távot. Mára ott tart, hogy jövőre a terepfutók legrangosabb versenyén szeretne indulni – és lefutni 98 kilométert 26 óra alatt.

zsuzsa2

Zsuzsa sokunk számára lehet példakép. Beszélgettünk, és fényt derült titkára. Ami az, hogy nincs titok. Zsuzsa állítja, hogy mindenki képes elérni még az elsőre hihetetlennek tűnő eredményeket is, csak hit és kitartás kérdése.

Mióta sportolsz?

Amióta az eszemet tudom sportolgattam valamit, de az igazán sorsdöntő pillanat az volt, amikor egy 2006-os női futófesztiválon  - immár háromgyerekes anyaként - lefutottam a 6,5 kilométeres távot. Ezt olyan sikerélményként éltem meg, mintha az Olimpián győztem volna. Nagyon kellett küzdenem, a fejem vörös volt, kapkodtam a levegőt, minden olyan hibát elkövettem, amit egy amatőr futó elkövethet, de mégis sikerült. És nagyon büszke voltam magamra, annyira, hogy innentől rendszeresen futni kezdtem.

Hova vezetett a hat évvel ezelőtt jött lelkesedés?

A lelkesedés azóta is megvan, sőt tovább fokozódott. A férjem már korábban is komolyan sportolt (országúti kerékpározott), aztán szintén ebben az időben kezdett el futni, fogyókúrás célból. Közösen elhatároztuk, hogy lefutjuk a félmaratont. És elkezdtünk tudatosan készülni rá.

Aztán 2009-ben a testvérem részt vett egy olyan ultrafutó versenyen a Mount Blanc körül (CCC -Courmayeur Champex Chamonix), ahol 26 óra alatt kell lefutni 98 km-t 5400 méteres szintkülönbséggel.  Amikor mesélte, hogy ilyen versenyre megy, én egy laikus naivságával rákérdeztem, hogy mindezt hány nap alatt kell megtenni.

És ahogy otthonról, online közvetítésen keresztül figyeltük őt a verseny alatt, a hangulat, a hatalmas hegyek, a futók annyira megérintettek, hogy innentől már csak terepen futottam. 2010 májusában egy barátnőmmel Hévízgyörkön le is futottuk a 22 km-es távot, terepen. Botorkáltunk a térdig érő kukoricásban, de nemhogy elvette volna a kedvünket, inkább megerősödött bennem, hogy ezt szeretem csinálni.  Azóta rendszeresen megyünk teljesítménytúrákra az ország különböző pontjára, és versenyeztem már Olaszországban, nemrég a Wörthi-tónál is lefutottam 58 km-t.

zsuzsa1

2010-ben a férjem is indult a CCC-n, ott voltam én is, segítettem neki a frissítésben. Leírhatatlan, hátborzongató érzés az a hangulat, ami ott van. Mindenki kiabál, hogy „Allez, allez!”, buzdítanak, tapsolnak, kolompokat vernek. Akkor, ott, testközelből látva eldöntöttem, hogy én is akarok itt versenyezni. Így most én is a CCC-re készülök, szeretnék jövőre ott lenni. Mivel ez egy kvalifikációs verseny, pontokat kellett gyűjteni, de ezen már túl is vagyok, már csak azon múlik, hogy kisorsolnak-e januárban, ugyanis a terepfutás legrangosabb eseményére túljelentkezés van.

Szerinted ez bárkivel megtörténhet? Arra gondolok, hogy egy ember meglát, megtapasztal valamit, és az képes ennyire beleszippantani őt is?

Szerintem igen. Fantasztikus érzés egy-egy túra, vagy terepfutó verseny után a célba érés öröme. Még 2 éve sem gondoltam volna, hogy a hegyek, a dombok a barátaim lesznek, mára ez változott. Mindig hajt valami: a táv hosszúsága, a teljesítés ideje, vagy szimplán egy mesés vidék.

A rendszeres edzéseket hogyan tudod megoldani ennyi gyerek, háztartási teendő mellett? Mi a trükköd?

Nincs trükk. Nagy igazság az, hogy arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Nekünk nincs bébiszitterünk, és nem is tudjuk lepasszolni a gyerekeket, csak azért, hogy futhassunk. Van, hogy reggel fél 6-kor már indulok, ilyenkor a család még ágyban van. Van, hogy későn estére jön össze. Olykor éjszakai futásra is bejövök a Hármashatár-hegyre, jó kis csapat jön itt össze. Ilyenkor este fél 10-10-ig futunk az erdőben fejlámpákkal.

Ideális esetben heti három edzésem van hét közben, (kb. 1-1,5 óra) és egy hosszabb (3-6 óra) a hétvégén. Őrbottyánban lakunk, könnyű helyzetben vagyok, hiszen pár utcával arrébb már kezdődik az erdő. Mivel a férjem is fut, össze kell hangolnunk, és olykor kompromisszumot kell kötni. Néha egyszerű, néha nem. Még az is hozzátartozik a történethez, hogy nem járok be sehova 8-10 órát dolgozni, hanem most a legkisebb gyermekünkkel Gyed-en vagyok, illetve heti két napot egy képzésen töltök.

Szóval a futás végeredményben szépen beleilleszkedik a mindennapokba.

Minden nap sütök-főzök hatunkra, mosok, vasalok, takarítok, hozom-viszem a gyerekeket, én rendezem a baromfiudvart, és egy kis konyhakertem is van. Persze szerencsés is vagyok, mert a nagyobb gyerekeim és a férjem is részt vesznek a háztartási munkákban és a ház körüli teendőkben. De végül is lehet mondani, hogy klasszikus háziasszony vagyok, csak én a szabadidőmet nem kreatív hobbival vagy tévénézéssel töltöm, hanem elmegyek futni.

Két tanács Zsuzsától

Ha komolyan gondoljuk, hogy belevágunk, mindenképpen azt tanácsolom, hogy
1. vásároljunk egy jó, hangsúlyozom, tényleg jó minőségű futócipőt, és
2. keressünk fel egy edzőt, aki személyre szabott edzéstervet ad, vagy legalább beméri a megfelelő futó pulzustartományt, amihez már egyénileg is tudunk igazodni. Így nagyon sok kellemetlenségtől megkíméljük magunkat, és hamar látványos eredményeket tudunk elkönyvelni.

A hétvégén gyakran teljesítménytúrára megyünk, sokszor jönnek a gyerekek is, mert a túrák nagyon szép tájakon haladnak. Így ők is megismerik az országot, a természetet, friss levegőn vannak, kirándulnak. Ezeken a rendezvények családiasak, kellemesek, szóval mindenkinek merem ajánlani őket. A Teljesítménytúrázók Társasága honlapján lehet nyomon követni, mikor, hol, milyen túrákra lehet menni.

Mit ad neked ez a sport?

Huh, hát nagyon sok mindent. Először is kikapcsol. A hétköznapi mókuskerékből arra az időre, amíg a természetben futok, ki tudok lépni, és csak magamra és a tájra, a futásra összpontosítok. Másodjára: sosem gondoltam volna, hogy még negyvenévesen is új oldalamat ismerem meg, s ez a folyamat nap mint nap ismétlődik.

A küzdés, a teljesítményem tesztelése, a korlátaim megismerése, az újabb és újabb erők felszabadulása egy-egy edzés, verseny során nagyon sok új és hasznos információt ad magamról, nekem. Ez nagyon jó érzés. És arról is beszélni kell, hogy az egészségmegőrzés számomra nagyon fontos, hiszen négy gyermek anyukája vagyok, köztük a legkisebb még csak másfél éves. Szeretnék minél tovább mellettük lenni.

Volt már olyan, hogy nem volt kedved futni? És el sem indultál?

Van olyan, hogy nincs kedvem, vagy hideg van, vagy..vagy.. Kifogáskeresésben én is jó vagyok. Ilyenkor vagy elzavar a család, vagy utána mélységesen nagy lelkiismeret-furdalásom van. Szerencsére egyre ritkább az ilyen.

Szerinted különleges képességek birtokában vagy?

Dehogyis! Különleges képessége Németh Csabának van, aki a top 10-es világélmezőnyben szerepel. Kitartás, elszántság és akarat, megfelelő edzések, és nem utolsósorban a hit. Hinni önmagamban. Mindenki képes erre, ha kitartó. Például múlt szombaton egy 30km-es túrán 35 percet javítottunk a tavalyi eredményhez képest. Most éppen ez ad egy nagy löketet, és bizonyosságot ahhoz, hogy van előre.

Azoknak a nőknek, anyáknak, akik szeretnének sportolni, de valahogy nem megy az első lépés, mit tudnál tanácsolni?

Ez is, mint sok más dolog, fejben dől el. El kell határozni magunkat, célt kell kitűzni, és kitartónak kell lenni. Én például hóban, fagyban, esőben és kánikulában is futok, mert nem cukorból vagyok, ahogy azt mondani szoktam. Kifogást a legkönnyebb találni arra, hogy miért ne mozogjunk, miért ne változtassunk a (rossz) szokásainkon. De a mozgás után jóval nagyobb az elégedettség, ami mindenért kárpótol.

Ja, és hogy mondjak még valami lelkesítőt: én szülés után 3-4 ruhaméretet fogytam koplalás és diéta nélkül.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.10.25 19:47:21Baduka

    fortissima fingus

    Az enyémek ennél már nagyobbak, de kiskorban is rettentő sokat tudnak a hegyen rohangálni. Meglepően kis gyerekeket is elhoznak 10 km körüli túrákra és profin bírják. Hazafelé persze elalszanak a kocsiban vagy a buszon, de sokkal jobban bírják, mint a szülők:-) A pindúrokat hordozóban cipeli (jobbára) apuka. És a célban rengeteg kedves emberrel lehet beszélgetni
    Nekem ez az egész polémia azért furcsa, mert én ilyen társaságban élek és mindenki így vagy komolyabban sportol. Nekem van a legkevesebb, konkrétan 2 gyerekem, de a 4 gyerekesek is meg tudják oldani az edzéseket. Akinek van erre indíttatása, az így is, úgy is megoldja, akinek meg nincs, az mást csinál helyette. Nem kötelező sportolni, de nyavalyogni sem, hogy a másik meg miért igen. A sportolók többsége nem gazdag, viszont nem költ cigire, piára, kávéra és hasonló "olcsó" dolgokra, max. nevezési díjra:-)

  • 2012.10.25 20:32:48Raиdoм_

    @fortissima fingus: Hatalmas eredmény? Kérdés, hogy ki mit vár?

    Szerintem az eredmény, ha a gyerekek mozognak friss levegőn. Eredmény, ha megismerik a környezetüket és tanulhatnak sok dolgot a természetben ami később nagyon hasznos lesz! Ha engem nem vittek volna 4-6 évesen túrázni a Tátrába szakszervezeti üdülés keretében, akkor lehet 30 évesen nem kezdek el túrázni és később futni. És még sorolhatnám!

    Ez a jól kereső férj és pénz kell egy hatalmas demagóg duma! Ahhoz nem kell pénz, hogy cipőt húzzunk és kisétáljunk az erdőbe! Na jó! Nem árt beruházni egy térképbe. 1200 forint, de még az is van a neten...

    Annyira örülök mikor idős 60-70 éveseket látok a hegyekben túrázni és annyira elszomorító, hogy szüleim 50 évesen milyen betegek és kényelmesek.

    A legolcsóbb szórakozások egyike a természetjárás és garantáltan egy kiadós túra után nem kell a gyereket altatni és hatalmas élményekkel gazdagszik.

    Nem kell mindenkinek maratont futnia és drága versenyekre neveznie. Azt értsétek meg, hogy csak elhatározás kérdése és bármire képesek lehettek! Én miután elkezdtem futni sokkal kevesebb alvással kipihentebb voltam és kiegyensúlyozottabb a hétköznapokban. Nem bogyókat kell szedni és mű ételeket a boltban.

  • 2012.10.25 21:01:17fortissima fingus

    Raиdoм_

    "Ahhoz nem kell pénz, hogy cipőt húzzunk és kisétáljunk az erdőbe!"

    Nem, idő kell hozzá. Aki valami lélekölő munkát végez, amihez utazik akár napi 1,5-2 órát, aztán otthon a "szabadidejében" várja a második műszak, annak nincs ideje... És energiája sem, bármennyire is felfrissít a mozgás, az ilyen ember nem jut el odáig, és ilyen körülmények között talán nem is esne neki jól a mozgás.*
    Ellenben aki háztartásbeli, annak "csak" otthon illetve a gyerekekkel van dolga, ergo több ideje marad a sportra.

    *Megjegyzem, én nem tartozom közéjük, de átérzem a helyzetüket.
    Ez így persze erősen sarkított, de van benne igazság, erre akart kilyukadni newtehen is, csak ő végletekbe esett.

    Alapvetően arra akarok kilyukadni, hogy ha az embernek családja van, akkor ez - az egészséges életmód, az "arra van időd, amire időt szakítasz" elv gyakorlati megvalósítása - már közös projekt.

  • 2012.10.25 21:14:58Taxomükke

    Demagógia? Hah... próbálj meg mondjuk nettó kétszázból eltartani egy hatfős családot, és közben külföldre járni stb. Édes istenem...

  • 2012.10.25 21:16:11fortissima fingus

    Raиdoм_

    Közös projekten elsősorban azt értem, a társ - jelen esetben a férj - támogatja a másik felet a megvalósításban; Zsuzsa esetében ezen támogatás legnyilvánvalóbb formája az anyagi háttér biztosítása (az, hogy Zsuzsa nem buszozik napi két órát a csirkedaraboló-üzembe, ahol napi nyolc órát eltölt - félreértés ne essék, ezt nem kritikaként írom, sőt), más esetben az, hogy közösen sportolnak, és/vagy megosztoznak az otthoni és a gyerekkel kapcsolatos teendőkön, hogy mindkettejüknek maradjon némi, saját magára fordítható ideje, melynek része többek között a mozgás.
    A kritikus változó a gyerek. Gyerek nélkül nyilván mindenki akkor megy futni, amikor kedve tartja, de ha kicsi gyereked van, akkor már szervezni kell.
    Sok nő itt rontja el, nem mutatja ki igényét a kikapcsolódásra, mert azt gondolja, vagy mások gondolják - és ki is nyilvánítják -, hogy az ilyesmi nem eléggé "anyához méltó".

  • 2012.10.25 21:17:05fortissima fingus

    (Elnézést a szóismétlésekért, kicsit szét vagyok esve...)

  • 2012.10.26 03:51:10cseresznye

    Az oké, hogy valakinek nincs erre lehetősége, és mindenki tudja, aki nem csukott szemmel jár, hogy ez így van. De azt nem értem, hogy miért kell egy keserűt köpni arra, akinek meg van.
    Én is mondhatnám ezer dologra, hogy "nem mindenkinek van ám lehetősége..." Nekem sincs egy rakás dologra, amit pedig szeretnék, de miért utálnám azt, akinek meg van? Főleg, ha nem az én káromra szerzi azt meg.
    Minden gombóc fagyi mellé lehetne mellékelni egy cédulát, hogy valakinek kenyérre sem telik.

  • 2012.10.26 07:55:46cseresznye

    Szerintem mindenki tudja, hogy nem mindenki teheti meg, hogy így éljen, ettől még semmi hazug nincsen Zsuzsa szavaiban.
    Nem bírom az ilyen "Nem mindenki teheti ám meg..." kezdetű mondatokat. Mindenki tudja, aki nem vak, nem kell minden gombóc fagyi mellé odaírni, hogy van ám, akinek kenyérre sem telik.
    Fölösleges egy keserűt köpni arra, akinek éppen most valami könnyebb. Visszahullik a szívünkbe a keserűség. Higgyétek el,jobb olyan világban élni, ahol vannak, akik jólérzik magukat. Értem ezt azokra, akik ezt tisztességesen érik el.

    Sosem lesznek egyenlő feltételeink, ezen nem érdemes kiakadni.

  • 2012.10.26 08:17:59Анна

    Le a kalappal!

    :)

  • 2012.10.26 08:25:27Kbab

    Gratulálok a szép teljesítményhez. Szuper, hogy ilyen klassz családja van, akik megteremtik neki a hátteret mindehhez. Biztos sokat foglalkozik a gyerekeivel is. De mi van a férjével? A szülők alapvetően csak akkor tudnak egymással foglalkozni, ha a gyerekek alszanak, de ha anya akkor fut, mikor vigyázzák a házasságukat? Ha anya akkor megy futni, amikor apa bébiszitteli a gyerekeket, délután és hétvégén, akkor ők sosem találkoznak/beszélnek/szeretik egymást?
    Jó dolog a sport, de még jobb a boldog házasélet.

  • 2012.10.26 09:16:54tvk

    Persze, könnyű neki. Nem mindenki teheti ezt meg. Én például egy cipősdobozban lakom, napi 26 órát dolgozom és hideg radioaktív salakot eszem.

  • 2012.10.26 09:32:23tejcsokoládé

    nem kifogáskeresés, de tegnap este 7-re értem haza. otthonról legalább bő fél óra a konditerem, ott eltöltök másfél órát, újabb bő fél óra haza. 11 óra. se vacsora, se semmi. mi lenne, ha még gyerekem is lenne?
    igen, ez annak fér bele, aki gyes-en van, van férje, aki megteremti a körülményeket, hogy el tudjon menni külföldre is futni, és a négy gyerek meg önjáró... heti 4 edzés mellett nem lehet más...
    elismerésem, de azt gondolom nem hasonlítható össze az átlaggal...

  • 2012.10.26 10:08:41muckonya

    Persze, mindenkinek arra van ideje, amire akarja. A fontossági sorrendet mindenki maga határozza meg. Pl. 1. Ha meg akar élni, és senki nem tartja el, akkor dolgozik. 2. Ha van gyereke, és akar vele foglalkozni, akkor időt szakít rá. 3. Ha nincs bejárónője, akkor valamennyi házimunka is jut rá, még ha a párjával közösen végzi is. 4. Ha jó állást akar, akkor képzi magát a szabadidejében. 5. Ha szép és egészséges akar maradni, akkor sportol. 6. Ha nem akar bunkó lenni, akkor olvas és színházba jár. stb. A valóság az, hogy ebből a 6-ból kb.
    3 választható egyszerre, és akkor még optimista voltam.

  • 2012.10.26 10:38:19kismorgó

    én teljesen megértem, akiknek nincs idejük..nem gondolom, hogy kifogást keresnek. Sőt! Náluk Apa 3 műszakban dolgozik, így pl. a délutános héten annak is örülök, ha egyáltalán találkozik a gyerekkel. A nagyszülőkkel lakunk együtt, de konkrétan 2 percre sem hagyhatom együtt velük a 19 hónapos örökmozgót, mert életveszélyesek. Voltak már "balesetek". Mostanra elegem lett. nem szívesen vagyunk kórházban...

    Kell egy jól szervezett háttér, kell, hogy összedolgozzon a család, és kell, hogy akarja is mindezt az ember.

    De nem egyformák a körülményeink, Zsuzsa szerencsés, nála minden találkozik, tud sportolni, akar is. Na, de akinek nem megy, az nem biztos, hogy csak kifogásokat keres ám!

    Nekem sikerül sportolni, de nem rendszeresen és van, amikor legyőz az, hogy inkább a törpével vagyok.

  • 2012.10.26 10:39:00zone77

    Pont ez a lényeg. Nagyon sokan rossz szemszögből közelítenek egyből.
    Az ember ideje, ereje, energiája véges.
    Természetesen a szelektálás az az emberi döntés (kinek mire van ideje) a kérdés csak az honnan vesszük el és mennyit?
    És ha el is veszzük valahonnan egyáltalán el tudjuk e?
    Hisz lehet bármilyen akarat idővel energiával párosulva ha például a párod nem partner az egészben.
    Tiszteletet érdemel a belefektetett munka és az eredmény de épp ugyanekkora tiszteletet érdemelne az is aki ezt elősegíti, és pont ez az a pont amiről(akiről) szó sincs a cikkben.
    Szó van arról mekkora kitartás, mekkora akarat halmozódik fel a hölgyben ami tényleg elismerésre méltó de az egésznek alap pillére a háttér megteremtése.

  • 2012.10.26 11:51:48vasszűz

    "Minden nap sütök-főzök hatunkra, mosok, vasalok, takarítok, hozom-viszem a gyerekeket, én rendezem a baromfiudvart, és egy kis konyhakertem is van."

    Tehát mindez nem munka, kijelenthetjük, hogy Zsuzsa egész nap csak a seggét vakargatja meg a körmeit reszelgeti, és amúgy meg elhobbizgat.

    Mindezek ellenére az "arra van időnk, amire akarunk" egy orbitális nagy hazugság, és ő is az alvásidejéből vesz el a sportra. Azért ez sem normális.
    A támogató család meg alap lenne minden nőnél, nem pedig szerencse kérdése.

    "Sok nő itt rontja el, nem mutatja ki igényét a kikapcsolódásra, mert azt gondolja, vagy mások gondolják - és ki is nyilvánítják -, hogy az ilyesmi nem eléggé "anyához méltó"."

    Hja kérem, én csupa olyan nőt ismerek, aki kinyilvánítja, mit akar, de a környezete tesz rá. Vagy meg se meri fogalmazni magának, mert csak azzal sújtják, hogy nem anyához méltó. Valahogy azt látom, hogy a hobbi nők igen jelentős részének életéből
    szép lassan kikopik, mert valamikor aludni is kell.

  • 2012.10.26 11:57:02vasszűz

    "De essen már egy szó az édesapáról, aki mindezt lehetővé tesz."
    Szó esett róla, ott van a cikkben. De a fő téma az ő sportteljesítménye volt, nem az, hogy a férje miket csinál otthon.

    Valahogy azokról az édesanyákról kevés szó esik, akik ott vannak a sikeres férfiak mögött.

  • 2012.10.26 12:38:41Merylla

    @ tejcsokoládé:
    számold újra, ha hétre hazaértél, utaztál 2*30 percet a konditerembe, ott voltál 1,5 órát, akkor nem 11-re értél haza, hanem fél 10-re.
    Egyébként pont ezért jó a futás, mert 7-re hazaérsz, játszol a gyerekkel, megfürdeted, mesélsz neki és 9-kor elmehetsz egy órára futni. 10-re hazaérsz és sokkal jobban alszol, mintha a Barátok köztön bambultál volna.

    Millió kifogást írtatok, de annak van igaza, aki azt írta, hogy minél többet teszel, annál több energiád lesz. Negyven vagyok, soha életemben nem gondoltam, hogy ennyit bírok, újra csinos vagyok és 20 évesen volt ennyi energiám, mint most van! Aki nem akarja elkezdeni, úgysem fogja, aki igen, az vegyen egy cipőt és ha 80B felett van, akkor egy jó erős melltartót is, legalább olyan fontos, mint a cipő és kezdejen el futni, nem fogja megbánni!

  • 2012.10.26 12:45:00fortissima fingus

    cseresznye
    Igazad van. Én csak azt tartom demagógnak, aki - általában nagy felkiáltójellel a mondat végén - bedobja, hogy lám, bárkinek sikerülhet, tessék utána csinálni. Nem, nem bárkinek. Vannak azért bizonyos feltételei. (Ha ezek megvannak, akkor valóban csupán akarni kell.)
    Ettől függetlenül tiszteletre méltó teljesítmény, és örülök, hogy úgy élnek, ahogy szeretnének.

  • 2012.10.26 12:50:17Baduka

    Na az, hogy még a házasságát is megkérdőjelezik, az mindennek a teteje. Mindkét szülő sportoló, egyforma értékrenddel és hozzáállással. Ezek működő és boldog házasságok. Sok ilyen van az ismeretségi körömben, hálistennek. Apuka büszke, hogy nem leharcolt anyu várja otthon, anyuka meg büszke apura ugyanezért. Egy sportolónak sokkal kisebb az alvásigénye, mint egy nem sportolónak és sokkal jobban is pörög napközben. Én minél többet sportolok, annál kevésbé vagyok fáradt. Amikor a szülőin kell ücsörögnöm, fizikailag jobban kifáraszt, mint egy 2 órás edzés:-)
    Inkább legyetek büszkék a teljesítményére, mint megpróbálni lehúzni Őt! Hajrá Zsuzsi!!!! És a többi sportolónak is:-)

  • 2012.10.26 12:50:24fortissima fingus

    Kbab
    "Ha anya akkor megy futni, amikor apa bébiszitteli a gyerekeket, délután és hétvégén, akkor ők sosem találkoznak/beszélnek/szeretik egymást?"

    A futás nem egésznapos program.
    Lásd:
    "Van, hogy reggel fél 6-kor már indulok, ilyenkor a család még ágyban van. (...)
    Ideális esetben heti három edzésem van hét közben, (kb. 1-1,5 óra) és egy hosszabb (3-6 óra) a hétvégén."

    Pont ugyanennyi ideje van marad a férjével beszélgetni, szeretkezni etc. annak a nőnek is, aki főállásban dolgozik, majd utána őrá vár a házimunka és a gyerekpesztrálás is. Zsuzsa ezen teendők nagy részét valószínűleg elvégzi napközben.
    Ha kora reggel megy futni, akkor ott van az egész este kettejüknek.
    Másrészt azt írta, "ideális esetben", azaz nem mindig. Kompromisszumot kötnek, egyszer marad idő a többórás edzésre, másszor pedig valami mást helyeznek elé a prioritási sorban.

  • 2012.10.26 12:56:54fortissima fingus

    Merylla
    Nem mindenki szeret és tud futni (utóbbin az ízületi problémákat értem, sokan küszködnek a fájós térdükkel, s ehhez még öregnek és tunyának sem kell lenni).
    Sok sportot kipróbáltam már életemben, és arra jutottam, hogy amit az ember utálattal csinál, az nem lesz az élete, életmódja mindennapi része, hamar kikopik. És abból a szempontból, hogy mely sportot élvezzük és melyiket nem, különbözőek vagyunk. Nekem például a konditerem a szívem csücske, "ugrabugrálni" (aerobik) nem szeretek, az otthoni tornához pedig nem találok magamban elég motivációt. Tehát konditerem, alapvetően, emellett pedig (ha rá tudom venni magam) futás. De konditerembe mindig szívesebben megyek.

  • 2012.10.26 12:59:04tejcsokoládé

    Merylla
    nem mondtam, hogy nem sportolok, több vagyok mint te azzal a különbséggel, hogy én mindig az voltam, mert mindig mozogtam. de igen, van olyan, hogy az embernek nincs kedve este fél 10-kor még a buszra várni hidegben.
    és ha fél 10-re érek haza, nem fél 11-re, azzal kibékülne a családom? a 3 gyerek addig adott magának enni, megfürdött, lefeküdt?
    annyira életszerűtlen az egész, hogy hihetetlen.
    próbálja meg a hölgy napi 8 óra munka plusz ingázás mellett csinálni. hozzáteszem az otthon mosás-főzés-takarítás szinte minden nőnél benne van a másik 8 óra munka MELLETT, nem helyett.
    nézd meg a hollywood-i celebeket, akinek egész nap nincs más dolga, mint kozmetikushoz, fodrászhoz, konditerembe járni, nem csoda, ha úgy néz ki...
    almás hasonlítunk körtéhez.
    ha Zsuzsa mindemelett még munkába is járna, akkor ez tényleg igazi nagy teljesítmény lenne. hogy főállás HELYETT fut, attól nekem annyira nem esik le az állam...

  • 2012.10.26 12:59:57tejcsokoládé

    Merylla
    elfelejtettem: 20 éve van szívproblémám, minden sportot bírok, de a futást nem. szóval nem kell azzal jönni, hogy fussak. nem futok, utálom , nem bírom és kész. aki szeret futni fusson, de attól még nem jobb ember...

  • 2012.10.26 13:09:29Baduka

    Sajnos egy ilyen sportteljesítményt csak egy másik sportoló tud igazán értékelni. De az olimpia után ment a MI nyertük az érmeket:-(

  • 2012.10.26 13:18:45Scenica

    Tejcsokoládé: ha a 18 hónapos gyerek mellett dolgozna, akkor meg az lenne a baj.
    A futas meg a konditerem között annyi a differencia, hogy neked az 2,5 órát venne el az eletedbol, a futas meg ugy néz ki, hogy hazaersz, atoltozol 5 perc, elmész futni fél- 1 órát, zuhany, atoltozes max 10 perc és ennyi.

    Irigységből itt sokan kitűnőre vizsgazhatnanak :) Én elolvastam, és az jutott eszembe, hogy ez igen :) Ügyes :)

  • 2012.10.26 13:21:27zone77

    Baduka:
    Honnan veszed ezt?
    Képzeld nem sportolok nem is sportoltam soha, bár mozogni szeretek mégis azzal értek egyet aki azzt mondja elismerésre méltó Zsuzsa teljesítménye de ennek feltétele a háttér megteremtése.
    És nem arról van szó, hogy akkor hagyja el magát az összes nő é snem is arról hogy olümposzi magaslatokba kell emelni a férjt.
    Pusztán látni kell hogy az akarat nem minden, fontos persze de ha nincs meg a háttér (amit az ember párja illetve az élet teremt meg) akkor lőttek az akaratnak.
    Nem hiszem, hogy az lenne itt a kérdés hogy értékelik e ezt a teljesítményt vagy sem, hiszen az kézzelfogható szerintem nem vitatéma.
    Az már inkább az hogy a siker része a család és a háttér.

  • 2012.10.26 15:10:15Rebelde

    zone 77,
    de, az akarat minden, anélkül nincs semmi

    szerinted a háttér megteremtésében közre sem játszott az akarat? az csak szerencse, jól álltak a csillagok? ugyan már...

  • 2012.10.26 15:22:14poste restante

    Jókat derülök azon, hogy az itt bíráló megjegyzéseket írók közül többen megjegyzik: utálnak futni.
    Akkor mire fel a "neki könnyű" hozzáállás? Igenis becsülendő a teljesítménye, a kifogást kereső lustaságok meg csak hallgassanak!

  • 2012.10.26 15:49:38zone77

    Rebelde:
    Akkor kicsit tisztázom mire is gondolok, mert azt látom nagyon tévúton jársz:
    Az akarat alatt Zsuzsa akaratát értettem, akarat arra, hogy mozogjon tegyen valamit ami számára fontos egyéb dolgokon kívül.
    Zsuzsa hiába akarja ha a társa (szerencsés esetben ha jól választ társat akkor ez nem kérdés) nem partner ebben, hisz mint írtam fentebb időt energiát valamiből veszel el.
    Egyetértek azzal a hozzászólóval is hogy neki a futással, mozgással több energiája lett, ez rendben is volna de akkor is valahonnan veszi el hisz az ember energiája véges.
    Mint ahogy az idő is, és hát családos embernél egy helyről tudja ezt elvenni az meg maga a család.
    Itt jegyzem meg -még mielőtt beskatulyázna valaki- abban az esetben ha családon belül megoldható akkor ez teljesen természetes és jó dolog, de a tény attól még tény marad a befektetett energiát, időt elveszed valahonnan.

  • 2012.10.26 17:17:56hallohallo

    szerintem az cseszte el, aki a címet adta - szépen előre meghatározta a vita menetét, és szépen kiélezte az egészet arra, hogy milyen fasza csaj a Zsuzsa.
    ha újra megnézitek az ominózus részleteket, totál normálisan elmondja, hogy ő egy klasszikus háziasszony.

    innentől kezdve tényleg nem lehet összevetni azokkal, akik ledolgozzák a fizető munkahelyükön a napi 8-10 órát, oda-visszaúttal is töltenek 1-2 órát, MAJD hazamennek ÉS minden nap sütnek-főznek, takarítanak, vasalnak, gyerekekkel foglalkoznak. na amellé bepasszolni ennyi sportot már tényleg csak alvásidőből lehet, az meg megbosszulja magát.

  • 2012.10.26 17:25:16halor

    Ez nekem sehogysem jön ki, 26 óra alatt 98 km futva. Van a kinizsi százas teljesítménytúra, aminek 24 óra a szintideje, és akkor ott gyakorlatilag sétálnak az emberek, meg megállnak enni. 5km/h az egy jó túratempó, folyamatosan ebben a tempóban nyomva a 100km megvan 20 óra alatt. Mennyivel futnak ezek a futók, kb 10-zel mondjuk, akkor megvan 10 óra alatt a 100km (mellesleg szokták is lefutni a kinizsit egyes őröltek tizenpár óra alatt). Én elírásra gyanakszom.

  • 2012.10.26 17:34:29pc guru-e vagyok

    halor! Ez a verseny 5400 méteres szintkülönbséget takar. Ezt a távot, így, ennyi magas megmászásával egy átlagos túrázó 5-7 nap alatt tudja megtenni. Ajánlom a figyelmedbe a verseny honlapját, van fent videó, mindenféle érdekesség. Ez a verseny kb. a terepfutók olimpiája. Nem kéne Kinizsi meg hasonló túrákkal hasonlítani.[link]

  • 2012.10.26 17:36:44pc guru-e vagyok

    hallohallo! Szerintem ez a csaj igenis fasza csaj, azon túl, hogy klasszikus háziasszony. Mert nem minden k. háziasszony fasza csaj, ezt tudjuk...

  • 2012.10.26 17:41:09halor

    pc guru: a K100 2930m szinttel alig marad el ettol.[link] Mondjuk ahogy nezem az lehet az extra ebben a futoversenyben, hogy vegig magashegyen tortenik. A K100-at meg nem kene lebecsulni, csak megprobalni teljesiteni parszor.

  • 2012.10.26 19:43:55pc guru-e vagyok

    Köszi, én már voltam 100 km-es TT-n gimis koromban, megvolt :) Jó pár éve a kicsit kevesebb táv, gyorsabb tempó az enyém két lábon és két keréken :)

  • 2012.10.26 19:51:30pc guru-e vagyok

    De azért gondolj bele, a CC eleve magasan halad, hiszen Alpok, nem holmi Pilis! Ergo sokkal nehezebb ott teljesíteni, és nem olyan letaposott ösvényeken megy, mint nálunk akármelyik túra, hanem kemény, sziklás, ahol menni is alig lehet, nem hogy futni. Ezért jön ki lassú tempó átlagnak. És ilyen terepen, légköri viszonyok között kell 5400 m szintet menni. Látom, nem érted, nem is foglak meggyőzni, még nem vagy olyan szint közelében sem, hogy kapisgáld, de akkor legalább ne okoskodnál, hanem kérdezz, és segít, aki tud. Ha meg félreismertelek, és te is valami ultrafutó vagy, akkor bocs és szólj, mikor olvashatjuk, láthatjuk a különleges teljesítményeidről a beszámolókat. Mert kíváncsian várjuk.

  • 2012.10.26 21:30:17Baduka

    Tudjátok mi a legérdekesebb??? Hogy Magyarországon rengeteg ultra sportoló van, de a 60-70 %-a pasi. Ott soha nem merül fel, hogy mi van a családdal. Holott a többség boldog családi életet él, melózik mellette és lehet, hogy a felesége is sportol, mégsem problémázik senki, hogy apa miért nem döglik a tévé előtt esténként futás helyett. Zsuzsa a 168 órás hétből 5-6-ot futással tölt és néhány nagy magyar anya máris a családja miatt sopánkodik. A gyerekeknek is jó, ha apával töltik ezt a rengeteg sok időt. Vicc!
    A K100-ban pedig sokan kimennek a szintidőből, mert simán gyalogolva nem nagyon marad idő leülni majszolgatni, nem beszélve az éjszakai részről.
    Ja és Lubics Szilvi idén 3. lett a Spartathlonon a nők között, ami alig 243,3 km. De nyert már Ultrabalatont is. Ő civilben 3 gyerekes anya és praktizáló fogorvos. Igen, dolgozik!!!! És még rengeteg ilyen hölgy nevét fel lehetne sorolni, aki sikeres sportoló és családanya.

  • 2012.10.26 22:03:22pc guru-e vagyok

    LSz elvált, ő most nem játszik. de amúgy nagyjából mindenben igazad van.

  • 2012.10.26 22:20:26hegedus zsuzsa

    Köszönöm a kedves és biztató szavakat ! :-)
    Melltartó és szoptatás kérdésre válaszolnék, szülés után kb 2 hónappal kezdtem újra futni, dupla melltartóban ( igen,ez sajnos kimaradt, hogy szintén nagyon fontos a jól megválasztott melltartó ) , sportra húztam egy varrás nélküli elasztikus darabot, így elég jól tartott. Mindig megszoptattam a dedet futás előtt. A tejmennyiségben semmi változás nem történt , nem csökkent, állaga, íze ugyanolyan volt.

  • 2012.10.26 23:48:39fortissima fingus

    Rebelde

    "de, az akarat minden, anélkül nincs semmi"

    De ha már van családod, csak akkor "van valami", ha férj és feleség társként működnek benne és érte. Mint Zsuzsáék.
    Ha csak Zsuzsa (vagy csak a férje) "akarna", akkor nem működne.

  • 2012.10.26 23:56:14fortissima fingus

    Baduka
    " Holott a többség boldog családi életet él, melózik mellette és lehet, hogy a felesége is sportol, mégsem problémázik senki, hogy apa miért nem döglik a tévé előtt esténként futás helyett. "

    Társadalmunkra jellemző, hogy csak a nőtől várja el, hogy minden idejét és energiáját a család szolgálatába állítsa.
    Ha azt hallod, hogy Tóthné Kovács Rozália késő este jár haza a munkából, és a kisebbik gyerekét már csak alvás közben látja, felhördülsz-é?
    Ha azt hallod, hogy Tóth Sándor késő este jár haza a munkából, és a kisebbik gyerekét már csak alvás közben látja, felhördülsz-é?
    Melyik esetben nagyobb a felháborodásod?
    Tudniillik előbbi esetben a reakció leggyakrabban az, hogy "minekazilyennekgyerek", meg "karrierpicsa", utóbbiban viszont az, hogy "nyilván a családjáért gürcöl ilyen sokáig".

    "Zsuzsa a 168 órás hétből 5-6-ot futással tölt és néhány nagy magyar anya máris a családja miatt sopánkodik."

    Na igen. Bár a háborgók nem csak nők.

  • 2012.10.27 08:07:22Frengi

    Én eddig napi 6km-t gyalogoltam, mert a Caminora edzettem. Sajnos most úgy jöttem haza, hogy egy csontkinövés van a sarkamon, és az orovosm egy fájdalom csillapiton kivül semmit nem adott. Ennek ellenére mégis elindulok nap mint nap, de az utósó kilométereket már szinte sírva teszem meg.

    Úgyhogy nagyon irigylem ezt a lányt, mert semmihez sem fogható jó érzés, ha az embert körül öleli a természet, és eggyé válik a tájjal. Követni tudja a természet változásait. Mindegy szerintem hogy fut, vagy gyalogol esetleg nordicwalking (ami szerintem jobb mint az előző kettő). Az eredmény már egy hónap után látható, és aki lábra tud állni, az előtt nincs akadály.

    Jó, hogy ilyenekről olvas az ember.

  • 2012.10.27 08:18:48Frengi

    Beleolvastam a kommentekbe: hát elkeserítő hogy mennyi hülye van. Ha valaki az erdő mellett lakik, nyilván nem uszodába fog járni hajnalonként, viszont akinek az uszoda a szomszedban van annak hülyeség autóval menni futni,
    Kétségtelen hogy Zsuzsa jó alkat a futáshoz, és nem ma kezdte a sportot, de nem is kell mindenkinek aki ma ki megy futni vagy csak gyalogolni nap nap után még csak a K100-as sem megcélozni.

  • 2012.10.27 09:46:42tejcsokoládé

    Scenica
    lehet, hogy a futás kevesebb időt venne el, viszont nem mindenki tud futni. ha ezt csekélyke agyad nem képes felfogni, őszintén sajnálom.

  • 2012.10.27 12:25:12teze

    Nagyon sok a rosszindulatú ember itt és kevés ki tényleg tud valamit tenni!
    pedig tényleg csak akarni kell! Munka után nem kell buszra szállni hanem fel a cipőt és úgy irány haza! Ez nálam 16 km és nem több futva időben, mint ha buszoznék három átszállással, pedig fizikai munkát végzek! Cél a lakástól legközelebbi bevásárló központ ahol a fontos dolgok bevásárlása csak úgy izzadtan, majd már haza is értem és még van idő az otthoni feladatokra!
    Csak úgy mellékesen még a bérlet árát is be tudom építeni a bevásárlásokba, mert reggel is be tudok érni hasonlóan! BKV bérletet öt éve nem vettem pl...
    Na jó minden tényleg felfogás és hozzáállás kérdése!
    Amúgy sosem fogok hasonlóra menni, ez nem az én világom, de minden elismerésem érte! Nekem az utcai versenyek a szimpatikusak!

  • 2012.10.29 19:41:09polly graph

    Szerintem ez klassz dolog! A futástól gondolom rengeteg energiát és sikerélményt is kap, ennek a családja is örülhet. Jobb egy sportos, kiegyensúlyozott anya, mint egy önértékelési zavarokkal küzdő, leharcolt idegroncs.

    Az pedig, hogy el tudják tartani a négy gyereket, szintén inkább követendő, mint kritizálandó példa.

  • 2012.10.30 12:19:152020

    Az a kifogáskeresőknek még nem jutott eszükbe, hogy nem is kell elmenni otthonról ahhoz, hogy mozogjanak? Lehet venni, sőt, ingyen letölteni a netről milliónyi fitness videót, így az utazással eltöltött időt máris meg lehet spórolni, és pénzbe sem kerül. Aki azzal jön, hogy nincs rá ideje, az tegye már a szívére a kezét és vallja be, tv előtt mennyit ül! Biztosan vannak élethelyzetek, amikor nem fér bele, nem kétlem, de az esetek többségében (látom, tapasztalom a környezetemben, az itt megszólalók életéről nem nyilatkozom, hiszen semmit nem tudok róluk) egész egyszerűen lustaságról van szó. Hány ismerősömnek van otthon vmi kondigépe, de ruhatartónak használják.... Ha nincs belső motiváció, akkor ha vki napi 24 órában ráér, akkor sem fog nekiállni semminek, akinek meg célja van, az a megoldást keresi, nem a kifogást.
    Egyébként meg nincs semmi baj azzal sem, ha vki nem akar sportolni, de leszólni azt, aki megteszi, szánalmas és gyomorforgató.

  • 2012.10.30 15:56:38zone77

    Elképesztő hogy egyesek mennyire a végleteket képesek csak felfogni.
    EMBEREK! olcassatok már egy kicsit vissza...
    Ne csak pár sort, ha már veszed a fáradtságot és kommentelsz és teszed ezt azért mert érdekel a téma akkor legalább add meg a tiszteletet a többieknek hogy el is olvasod a kommentek nagyrészét.
    Senki sem keres kifogást, pusztán egy család mellett nem elég az egyén akarata hanem ennél sokkal több kell : ÖSSZEFOGÁS, CSAPATJÁTÉK, és persze valamilyen szinten LEMONDÁS...
    Polcra rakhatod az akaratot ha a társadtól nem kapsz támogatást lehet az férfi vagy nő.
    Épp ezért nem értem a rohadjon meg az anya hozzáállást sem, mi van ha épp fordítva történik?
    Az apa rohadhat otthon?
    Zsuzsáéknál szerencsésen alakult mert ÖSSZEFOGTAK, és KIEGÉSZÍTIK egymást.
    De abban a pillanatban ha az egyik fél lazít és úgy gondolja nem akarja a másikat támogatni akkor pont semmit sem ér a mozgás iránti akarat.

    Foxhunter: nem, nem kell megrohadnia, mert 4 gyerek mellett belefér neki hogy sportoljon pusztán látni kell hogy ott van egy másik ember is aki előteremt bizonyos feltételeket ahhoz, hogy Zsuzsa mozoghasson.
    És ez így természetes hisz az ember olyan párt választ magának akit támogat MINDENBEN.

  • 2012.10.30 16:11:562020

    Ha én nem számíthatnék a páromtól támogatásra, nem lenne a párom, ennyi, és ez legtöbbször kiderül már házasság előtt is, ha meg nem, válnék, mert egy életem van.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta