SZÜLŐSÉG

Segítség, iskolás lesz a gyerek!

2012. augusztus 22., szerda 13:01 |

Ha most készül első osztályba a poronty, vajon hogy készítsük fel őt és magunkat erre az új életszakaszra? Sok szülő előre választ keres bizonyos helyzetekre, hogy ha eljön, jól reagáljon rá. Mit tegyek, ha feketepontot, rossz jegyet, vagy a jegyet helyettesítő egyéb értékelést hoz a gyermek? És mit tegyek, ha jót? Adjak neki én is jutalmat, vagy elég, ha megdicsérem? Egyáltalán, mi számít nálunk jó vagy rossz értékelésnek? Mi van, ha utál iskolába járni? Ki mellé álljak, ha konfliktusba kerül a tanárral? Ilyen kérdések merülnek fel leggyakrabban a jövővel kapcsolatban az anyák és apák fejében.

stockfresh 29032 young-girl-in-classroom-writing-on-paper sizeM

Jó, ha nem képzeljük, hogy a gyermek egyik napról a másikra óvodásból iskolássá válik, és ez rögtön viselkedésváltozást is hoz. Ahogy Vekerdy Tamás szokta mondani, az iskolába nem iskolás, hanem óvodás gyermek érkezik. Fontos, hogy erről tud-e az iskola, és figyelembe veszi-e, vagy azt várja, az eddig örökmozgó, játszó gyerekekből padjaikban fegyelmezetten ülő komoly tanulók válnak-e szeptember első napjaiban. Kevesebb dolga van a szülőnek, ha az iskola valamiféle folytatása az óvodának, és csak kis lépésekben, az életkori igényekkel összhangban vezetnek be „iskolás” változtatásokat.

Ha nem így van, akkor a szülő dolga, hogy lazán vegye az elvárásokat, ami nem a megszegésükre való biztatást jelenti, hanem annak közvetítését, hogy nem vár a gyermektől totális alkalmazkodást, és akkor sem történik semmi, ha fekete pontot hozott haza. Erre bizonyára sokan felszisszennek, de az az igazság, hogy a kiegyensúlyozott, otthon nyugodt környezetben élő gyermek nem fog „csak azért is” balhézni és fekete pontokat gyűjteni. Ha ezt teszi, az jelzés, hogy valami nincs rendben, segélykiáltás, hogy elvesztette lába alól a talajt.

A gyerekek, akárcsak a felnőttek, vágynak arra, hogy elfogadják és elismerjék őket, és az alsó tagozatos kisgyermekekben különösen él a tanítónak való megfelelés igénye. Szükségtelen, sőt káros a szülőnek az otthont második iskolává alakítania, ahol újabb dicséretet kap, aki jó, újabb büntetést, aki rossz értékelést hozott haza. Örülni vagy éppen együtt érezni persze lehet. De ne tegyünk úgy, mintha a mi róla alkotott véleményünket is befolyásolnák az iskolában kapott visszajelzések.

Az iskola úgy értékel, ahogy (reméljük, méltányosan, és személyre szabottan), a szülő értékítélete pedig az, hogy minden körülmények között, feltétel nélkül szereti és büszke a gyermekére. A két színtér ne mosódjon össze!

Legyen a csemete csöndes „jó gyermek” vagy rosszcsont, előbb-utóbb fel fog merülni valamilyen nyílt vagy rejtett konfliktus a tanítóval. Hiszen konfliktus nélkül nincs emberi kapcsolat. Ilyen helyzetben két hibát követhet el a szülő: gyakoribb hiba, ha úgy véli, a felnőtteknek egységet kell alkotniuk a gyermekkel szemben, így támogatva egymás tekintélyét, és gondolkodás nélkül a gyermeket hibáztatja, még mielőtt egyáltalán végighallgatta volna a történetet.

A ritkább, de szintén előforduló probléma, ha a szülő úgy viselkedik, mint akinek semmi köze a történtekhez, a gyerek és tanító oldja meg kettejük problémáit. Mindkét viselkedésben magára marad a gyermek. Holott ő most kezdi tanulni, hogyan kell a konfliktusokat kezelni. Élete során sokszor fogja magát olyan helyzetben találni, mikor valamilyen hierarchia szerint a másik fél fölötte áll. Meg kell tanulnia kezelni ezt a helyzetet is. Hogyan tudja úgy megfogalmazni saját szempontjait, hogy tisztázódjon, ne elmérgesedjen a helyzet, hogyan tudja a másik gyengeségeit tolerálni, például, hogy a tanítónak is lehet rossz napja, ő sem mindig kedves és igazságos.

stockfresh 1473482 preschool-kids sizeM

Ezek talán a legfontosabb tanulnivalók az életben, és ebben a szülő aktív segítségére van szükség. De segíteni csak úgy tud, ha érzelmileg teljes mellszélességgel a gyermek mellett áll, első sorban az ő szempontjait, érzéseit érti meg, és ennek kifejezése nagyobb hangsúlyt kap, mint hogy adott esetben esetleg helyteleníti a viselkedését. Ha a poronty érzi, hogy teljes biztonságban van otthon, akkor válik képessé, hogy kinyíljon a másik fél szempontjai felé. A sebét nyalogató, vagy félelemben élő gyermek látszólag tud alkalmazkodni és megfelelni, de nem tudja magát igazán a másik helyzetébe képzelni.

Ma már negyvenes éveiben járó nő máig hordozott sérelme, hogy szülei durván reagáltak, mikor tanára leszidta őt és barátait, amiért az osztályteremben lövöldöztek vízipisztollyal. A szülők éreztették, mélyen elítélik a viselkedését, és roppantul csalódtak benne. Annyira magára hagyatva érezte magát a túlzó reakciótól, hogy ez onnantól gátat vetett annak is, hogy merje elengedni, jól érezni magát. Persze, nem kellett volna a szülőknek helyeselni a tantermi vízi pisztolyozást, de kezelhették volna lezárt ügyként a történetet, hiszen a gyerek az iskolában már átesett a jól megérdemelt fejmosáson. Ilyen helyzetben megmondhatjuk, hogy igazságosnak tartjuk a büntetést, de ne kezeljük úgy a gyermeket, mint aki erkölcsi nullává vált a szemünkben, és akinek szégyellni kell magát otthon is.

Minél inkább a vidámság és biztonság színtere marad az otthon, annál valószínűbb, hogy bátran és nyitottan lép ki belőle a gyermek, és válik belőle kiegyensúlyozott, érdeklődő iskolás. A fentiekben tárgyalt komoly témákon kívül olyan apróságok is segítenek ebben, mint a közös reggeli rituálék. Egy tízéves lány csillogó szemmel mesélte, különösen szeret a nagymamájától iskolába indulni, mert ott mindig ráérősek a reggelek, és szép kannában, teafűből főzi a nagyi az illatos teát. Az ilyesmi is számít!

Első osztályba a legtöbb gyermek szívesen indul. Valami újat, komolyat látnak benne, olyan helyet, ahova a „nagyok” járnak. Csak második évtől szeretnék a csemeték inkább a nyári szünetet végteleníteni, és soha vissza nem térni az iskola épületébe. Persze, ha szerencsésen (körültekintően) választott a szülő iskolát, akkor sokszínű a gyermek viszonyulása: a mindennapi koránkelést talán nem várja, de vannak olyan barátok és tanárok, akiket szeretne viszontlátni. Az ideális persze az, ha maga az iskolai foglalkozás is olyan, ami nem lelombozza a gyermek érdeklődését, hanem kielégíti azt, és ha nem a szorongás, számonkérés színtere az osztályterem, hanem a közös, élményteli munkáé.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.08.22 14:59:19AzHofi

    Jó cikk, ebben a cipőben járok majd szeptembertől, köszönöm.

  • 2012.08.22 18:16:15little troll

    "Csak második évtől szeretnék a csemeték inkább a nyári szünetet végteleníteni, és soha vissza nem térni az iskola épületébe."
    Ezt honnan tetszett venni? Talán van valamilyen reprezentatív felmérés? Nem hiszem. A hosszú nyári szünetet egy idő után a gyerekek is elunják, és szeretnének találkozni a többi gyerekkel. Mert a gyerek társas lény. Még akkor is, ha a pszichológus egyenként, négyszemközt képzeli el a terápiázásukat probléma esetén.

  • 2012.08.22 18:26:39micsoda?

    Csodálatos dolog az elsősöket tanítani, nagyon lehet őket szeretni, mert soha vissza nem térően édesek. Ez mellett nagy feladat a pedagógus részéről, a kis fejekben valami tudást elültetni. Szülőnek meg az a feladata, hogy minden apró-cseprő dolog érdekelje amit a „porontya „ mesél.

  • 2012.08.22 21:54:14Awiwa

    "De segíteni csak úgy tud, ha érzelmileg teljes mellszélességgel a gyermek mellett áll, első sorban az ő szempontjait, érzéseit érti meg, és ennek kifejezése nagyobb hangsúlyt kap, mint hogy adott esetben esetleg helyteleníti a viselkedését. "

    A szülő igenis objektíven mérlegelje a helyzetet, és ha nem ért egyet a gyerek viselkedésével, ezt közölje vele. Ne tegyen úgy mintha jóváhagyná a rosszalkodást. A gyerek ebből azt fogja leszűrni, hogy mindegy mit csinál az iskolában, otthon úgysem fognak rá haragudni érte. Persze nem királydrámát kell előadni otthon, de igenis le kell ülni átbeszélni miért tette amit tett, miért is haragszik érte a tanító néni, és mi miért tartjuk helytelennek.

    Persze ugyanez van akkor is, ha a tanár valamely döntésével, módszerével nem értünk egyet. Ekkor pedig a gyerek érezze, hogy kiállunk mellette. De nem kell minden ügyes-bajos dologért az iskolába rohanni és a tanárt hibáztatni.

    Az én szüleim ezt a példát mutatták, és teljesen egyetértek velük. Nem volt sok gondom a tanáraimmal, de abban a két eseten amikor igen, a világot jelentette, hogy kiálltak mellettem. Ugyanakkor ha rossz voltam, megvolt az a kis jelzésértékű ejnyebejnye.

    Szóval az arany középút és józan mérlegelés a titok szerintem.

    @micsoda? Teljesen igaz. Minden nap mikor hazaértem a suliból és anyukám tálalta az ebédet, megkérdezte "Mi volt ma az iskolában?". Én örültem hogy érdekli, ő meg képben volt mi történik velem. Tök jó volt. :)

  • 2012.08.23 04:07:34Lucía (Lucy) Pérez Romero de Rivera Pacheco

    Mindig hosszabb nyári szünetet szerettem volna iskolásként, de vágytam is arra, hogy találkozzak végre az osztálytársakkal. Mondjuk az iskolakezdést mindig szerettem, mert akkor mindig válogathattam a füzetek, tollak stb. között, elsősként meg főleg élveztem, hogy végre "nagy" leszek.

    Viszont manapság a gyerekek társas érintkezése....mit ne mondjak. Testvérem nevelt fia most lesz ötödikes, voltak nyári táborban, és unták magukat (nem a programok hiánya miatt, én is ugyanabba az iskolába jártam, és mi nagyon is vártuk a táborokat). A mobilok ki voltak tiltva, és kapkodtak a szüleik telefonja után, mint az őrültek amikor mentek értük. Amikor kérdeztem, hogy összejárnak-e az osztálytársak, vagy csavarognak-e valamerre a lakótelepen, csak egy "ritkán" választ kaptam, és nem azért mert a szülők nem engedik, hanem mert nem igénylik. Szomorúnak tartom.

  • 2012.08.23 09:10:19Dr. Bélus___

    @Lucía: Az 1800as évek óta vannak feljegyzéseink, hogy az öregek az "új módit" mindig valamilyen visszafejlődésként, romlásként élték meg, mindig azt gondolták, hogy a következő generáció csököttebb, mint az övék volt. Ebből vagy az következik, hogy 200 éve folyamatosan visszafele fejlődünk, vagy az, hogy valószínűleg nem a gyerekekkel van a baj, hanem te vagy begyepesedett.
    Lehet azok a mihaszna mobil után kapkodó kölykök azért kapkodtak a mobil után, mert az ő életüknek, kapcsolattartásuknak elengedhetetlen kelléke. A tárboroztatók persze az ókorból lettek szalajtva, és mint tudjuk, az ember számára minden ostobaság, amit 40 éves kora után találnak ki. Fel sem fogják tehát, hogy a gyerek kényelméhez ezek a cuccok kb. annyira hozzátartoznak, mint a meleg víz - pedig ugye a meleg víz sem elengedhetetlen, 100 éve az is úri huncutság volt.
    BTW, menyasszonyom 18 éves öccse elég komoly "társadalmi életet" él (bulik/csajok/haverok). És ezekkel az emberekkel gyakran Facebookon tartja a kapcsolatot. Csak úgy mondom.

  • 2012.08.23 11:25:02miértisne

    micsoda?
    A szülőnek emellett még sok más feladata van, amit nem a tanítónéninek kellene tudnia. A tanítónéni kis fejekbe ismereteket ültet, ami aztán sok más információval, meg gyakorlással tudássá fejlődik. Szerintem.

  • 2012.08.23 13:22:32Lucía (Lucy) Pérez Romero de Rivera Pacheco

    Dr. Bélus___: Se nem vagyok öreg, sem begyepesedett a korom alapján. Sehol sem írtam azt, hogy ők csak így tartják a kapcsolatot, hanem nyomogatják, vagyis játszanak a telefonnal és kapkodnak utána, mint életük tárgya. Nem a telefonnal meg az internettel van bajom, hisz én is használom őket. Én azon lepődtem meg egyedül, hogy inkább játszanak azon, meg gondolom e-mail-ezgetnek facebookoznak, mintsem találkoznak egymással. Ha meg a gyerek kényelmi szempontját nézzük, akkor vigyék a telefont oké, de minek akkor tábor? Na meg nemár, hogy a táboroztató ókori, bár lehet a te iskoláidban csak 70 évesek tanítottak.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta