Zanza!

Az iskolai és óvodai étkeztetés nagyjából a mi gyerekkorunkból maradt itt. Rengeteg fehérkenyér és tészta, ócska felvágott, margarinos kenyér. Zöldség, gyümölcs csak mutatóba, vagy ha anyuka visz. Könnyű ezt a pénzhiányra fogni, pláne, amikor van olyan település, ahol egy ovis gyerekre napi 131 forint jut.

Bölcsődésből szeptemberben ovis lesz a gyerekem. A bölcsödében kapott ételek egészen jól passzolnak az egészséges táplálkozás elveihez, naponta többször kapnak friss zöldséget, gyümölcsöt, a fehér kenyér mellett a graham, a kornspitz, a rozs és a teljes kiőrlésű ugyanolyan gyakori, öt napból négy főétkezés során főzelék van változatos feltéttel (hús, sajt, tojás), és sorolhatnám. Maximálisan elégedett voltam, amit még tetéz az is, hogy az önkormányzat fizeti a gyerekek étkeztetését, tehát mindezt alanyi jogon mindenki kapja.

De mi újság az ovikban és az iskolákban? Az interneten panaszkodó anyukákat és elrettentő példának bemutatott étlapokat láttam, s elkezdtem izgulni, hiszen ezekben nem sok változást véltem felfedezni az én majd harminc évvel ezelőtti emlékeimhez képest. Azon tűnődtem, hogy elmúlt több évtized, és ha a mi bölcsődénk tud ennyire reform lenni, akkor hogyhogy az ovikban megszakad ez a folyamat. Elkezdtem hát utánajárni, miért van ez, és mi helyzet a hazai óvodai/iskolai étkeztetéssel. De minél jobban beleástam magam, minél több adatot láttam, minél több illetékessel és anyukával beszéltem, annál szövevényesebb, és annál nehezebben megoldható dolognak kerekedett ki ez a történet.

Megdöbbentő eredmények

Az interneten rábukkantam egy 2009-ben készült országos, óvodai táplálkozás-egészségügyi felmérésre, és egy iskolai menzai felmérésre (OTEF 2009, MENZA 2008), ami arra a megállapításra jutott, hogy általában véve nagy bajok vannak ezen a téren, érdemes végignézni őket.

A vizsgált több ezer óvoda és iskola nagy részében az ételek sem mennyiségben, sem minőségben nem feleltek meg a korosztályi élettani igényeknek. Túl sok sót, ízfokozót, kényelmi ételt használtak a konyhákon, túl sokszor volt fehér pékáru, tésztaféle, sütemény, de még az italokat (teát, kakaót, karamellt stb.) is sok cukorral készítették el. Halat, friss zöldségfélét mutatóba is alig találni a menüben.

Mindezek különösen elszomorítóak, hiszen egyfelől a gyerekek szervezetének alapvető szükséglete lenne, hogy kiegyensúlyozott tápanyag- és vitamin ellátásban részesüljön, másfelől gondolni kell azokra is, akiknek a közétkezetés az egyetlen „normális” napi élelmiszer adagja (lenne).

És nem kell ám ahhoz szegénynek lenni, hogy rosszul táplált gyerekről beszéljünk. Sokszor előfordul jobb anyagi körülmények között élő családokban is, hogy az anyuka nem főz, s félkész-, kész ételekkel, gyorséttermi menükkel oldja meg a gyerek ellátását, nem tudja vagy nem érdekli, milyen hatásai lehetnek ennek. Otthon nem mindenhol tudják/akarják megfelelően kiegészíteni az intézményi menüt, gondolok itt arra, hogyha pl. sok volt az adott napon a szénhidrát, otthon már fehérjében, zöldségben gazdag ételt adunk. 

Ebben a videósorozatban az index tesztelte az iskolai menzát:

Ráadásul a közétkeztetésben számolni kell(ene) azzal a kb. 15 féle diétát igénylő (tej-, glutén-, szója-, olajos magra érzékeny, cukorbeteg stb.) gyerekekkel is, akiknek speciális étrendet kell(ene) készíteni. A legtöbbször a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az érintett gyerek anyukája naponta beviszi a speciális diétát igénylő gyerek ételét.

Ajánlás, de semmi több

A megdöbbentő eredmények után tavaly az Országos Tisztifőrvosi Hivatal ún. Ajánlást tett közzé a rendszeres étkezést biztosító, szervezett élelmezési ellátást végző közétkeztetők számára. Ez rendre meghatározza, hogy miből mennyit és hogyan kell egészségesebben csinálni a közkonyhákban, mindezeket az OÉTI (Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet) saját vizsgálati eredményeire építve, legújabb szakirodalmi adatokat és nemzetközi ajánlásokat, valamint a táplálkozási kockázati tényezőket figyelembe véve készítették el. Dr. Paller Judit részletekbe menően, sok új, a modern reformétkezésben honos elemet is beépített a követendő mintába.
Az ajánlás szerint az óvodai és iskolai étkeztetés esetén naponta biztosítani kell legalább

a) 0,3 liter tejet vagy ennek megfelelő mennyiségű kalciumtartalmú tejterméket,
b) 2 adag zöldséget – ide nem értve a burgonyát – és gyümölcsöt, ebből legalább 1 adagot nyers formában,
c) 2 adag gabonaalapú élelmiszert, amelyből 1 adagnak teljes kiőrlésűnek kell lennie.

Az alapanyagokra is új irányelvek vonatkoznak:

Kerülendő (lett):  

  • levespor, leveskocka, sót tartalmazó ételízesítő,  
  • 30%-nál magasabb zsírtartalmú hús,  
  • 20% feletti zsírtartalmú húskészítmény, 
  • koffeintartalmú ital, energiaital  
  • alkoholt tartalmazó élelmiszer,
  • szénsavas vagy cukrozott üdítő, szörp,
  • hozzáadott cukrot tartalmazó vagy 50% alatti gyümölcstartalmú gyümölcslevek, 
  • sertés-, baromfi zsír, 
  • 12 %-nál magasabb zsírtartalmú tejföl

    További ajánlások
  • 6 éves kor alatti gyermekek mesterséges édesítőszert ne kapjanak
  • Édesség: 1/3 rész gyümölcs vagy 1/3 rész tej vagy tejtermék alapú megengedett
  • Bő olajban sült étel heti 1 alkalommal, bölcsődében egyszer sem lehet
  • Tej, ízesített tejkészítmények tovább cukrozása TILOS
  • Folyadékpótlásra, az ivóvízen kívül, kizárólag világosra főzött tea (kevés cukorral) vagy szénsavmentes ásványvíz adható 

Ez az ajánlás a jelenleginél sokkal jobbnak tűnik, minden egészségtudatos szülő, szakember csak bólogatni tud. De sajnos van vele egy komoly probléma. Az, hogy ez csupán egy ajánlás, és hiába vannak (ön)ellenőrzések, ha a nem megfelelés esetén ennek komolyabb következménye nem lesz. Ha jogszabályi szintre emelkedne (tervben van), akkor azt mondanám, „Anyukák, örülhetünk!”. De erre még sok óvodában, iskolában várni kell.

A piszkos anyagiak

Az egészséges étkeztetés megvalósulásának egyik, s talán a leglényegesebb korlátozó tényezőjéről, az anyagiakról is essen pár szó. Miután az óvodák ellátása sok esetben (ha nincs saját konyha), megbízásos alapon szerveződik, az önkormányzatoknak kulcsszerepe van. Mennyi a keret, mennyire tekintik szívügyüknek a döntéshozók ezt a kérdést stb. Tehát objektív és szubjektív elemek harca ez.

Közbeszerzési eljárás keretében választanak, s rajtuk áll, hogy a legolcsóbbat hozzák ki nyertesnek, vagy a minőséget is szem előtt tartják (tudják tartani).   A 2009-es felmérésből kiderült, hogy nagyon nagy különbségek vannak önkormányzatok között is, hiszen volt olyan település, amely 131 Ft-ból, s volt, amelyik 555 Ft-ból oldotta meg ugyanazt: egy napra ennyit áldozott egy gyermek étkeztetésére.

Nos, tegye fel a kezét az az anyuka, aki 131 Ft-ból tápláló, egészséges félnapos ellátás tud garantálni! Természetesen, aki megteheti és igénye is van rá, beirathatja a gyerekét olyan magánoviba, ahol az egészséges étkezés alap, de ehhez havonta 80-180 ezer forintot kell kiperkálnia. A magániskolák ára pedig még ennek is a sokszorosa lehet.

Egy konkrét példa

A mi családunk a 13. kerültben érdekelt, így megkérdeztem az illetékest, hogy nálunk hogy is van ez. Nekünk, szülőknek az óvodai étkeztetésért (tízórai, ebéd, uzsonna) naponta 300 Ft-ot kell befizetni, de az önkormányzatnál hozzátették, a valódi ár ennek a duplája, a különbözetetet az önkormányzat vállalja magára, mert megteheti. Hasonlóról számolt be harmadik kerületi kolleganőm, hozzátéve, hogy még az önkormányzat által megduplázott normatívából (ahol egy gyerekre majdnem 650 forint jut naponta) is egészségtelen menüt kapnak a gyerekek, rengeteg fehérkenyérrel, tésztával, nagyon kevés zöldség-gyümölccsel.

A 13. kerületi önkormányzatnál egy nagyon kedves, segítőkész hölggyel beszélgettem, s úgy éreztem, itt tényleg komolyan veszik a minőséget, a szolgáltatóval való rendszeres kommunikációt, az egészséges táplálkozást, s a gyerekek, szülők érdekeit.

Beszéltem az egyik étkeztetést végző cég egyik képviselőjével is, aki elmondta, hogy az ajánlást nagyon nehéz betartani, s bevallotta, nem is mindig sikerül. Hiszen az alapanyag- és az energiaárak folyamatosan emelkednek. A téli időszakban különösen nehéz változatosan kínálni a zöldséget, gyümölcsöt, tavasztól őszig könnyebb. Kaptam két heti étlapot, s tény,hogy igyekeznek, hiszen látom, hogy van heti 1-2 főzelék, a szendvicshez paprika, uborka, de látom azt is, hogy mindennapos a margarinos kenyér, az alsó kategóriás felvágott, a kakaó-kifli/kalács kombinációjú tízórai, és a sütemény/édesség.     .

Amibe Jamie Oliver is belebukott

És mind az önkormányzatnál, mind a szolgáltatónál is elhangzott egy nagyon fontos dolog. Mindketten megemlítették, hogy sokszor hiába készítenek egészségesebb menüt, a gyerekek a főzeléket, a zöldséges, gyümölcsös ételeket egyszerűen nem szeretik, ezért ha azt akarják, hogy ne éhezzenek, akkor olyat főznek, amit meg is esznek. Ezek pedig sokszor kevésbé egészséges (pl.: sült krumpli, tésztafélék, édességek). Tehát bejön a képbe a gyerekek ízlése, ami jórészt a szülők felelőssége is. Ha ugyanis a szülők otthon nem mutatnak példát, nem ismertetik, szerettetik meg a változatos táplálkozással a gyerekeiket, a közétkeztetés ilyen irányú törekvései is sikertelenek lesznek.

Tanulságos Jamie Oliver kudarcba fulladt iskolai menza reform kampánya, amivel az volt a célja, hogy megelőzze a gyerekek korai elhízását, az ebből fakadó betegséget, aminek oka elsősorban a helytelen táplálkozás. Nem kevés anyagi támogatást is kapott erre, így helyi termelőktől vásárolt friss és jó minőséggel váltották fel a zsíros, sós, kalóriadús menüket. A kampány egy idő után kudarcba fulladt, mert több mint 400 ezerrel csökkent a menzán étkező gyerekek száma, akik ezután még a korábbinál is rémesebb, magukkal vitt ételeket ettek nap mint nap. Nem kértek az egészséges étrendből, szüleik pedig nem azt mondták, hog eszed-nem eszed, ez van, hanem asszisztáltak az egészségtelen szokások fenntartásához.

Mi persze még nem tartunk itt, de ezzel a példával jelezi akartam, hogy még ha van is rá keret, lehetőség és szándék, a szülőkön is elcsúszhat a reform, ami pedig mindenkinek az érdekét szolgálná. Itthon Gianni nem csinált nyarat 510 forintos kísérletével.

Az Önök iskolájában, ovijában milyen a menü?

Blogmustra