SZÜLŐSÉG

Hogyan kezdjünk bölcsit, ovit?

2012. augusztus 19., vasárnap 15:07

Pörögnek a napok, közeledik a szeptember, kezdődik a bölcsi, ovi. A pszichológus ezen a héten arról is ír, hogyan csökkentheti a szülő saját bizonytalanságát, és hogyan segíthet a gyereknek abban, hogy minél hamarabb megtalálja a helyét.

stockfresh 648174 boy-laying-on-floor-in-playroom sizeM

Sok szülő szíve elszorul ezekben a hetekben, ahogy figyeli a naptárat, és látja, hogy közeledik szeptember. Ők többségében azok közül kerülnek ki, akiknek most megy először közösségbe a csemetéjük, legyen az óvoda vagy bölcsőde.

Persze, a váltás sem érdektelen, vajon mit szól a poronty ahhoz, ha a jól megszokott helyiség és pajtások helyett egészen új környezetbe kerül? És ami nem kevésbé fontos, új felnőttek fognak vigyázni rá. Ha a dajkákat szerette, amiatt lehet aggódni, el fog-e fogadni másvalakit helyettük, ha nem szerette, amiatt, hogy szerencsésebben alakul-e az új kapcsolat. Egy biztos: a gyermek személyiségén kívül sok múlik a szülő karakterén, tudattalan üzenetein is, melyekkel segítheti, vagy nehezítheti a beilleszkedést.

Mikor a szülő először viszi olyan közösségbe a gyermeket, ahol több órára ott is kell hagynia, óhatatlanul aktiválódnak a saját élményei ebből az életkorból. Könnyebb dolguk van azoknak, akik kedves emlékeket őriznek a bölcsődei, óvodai évekből. Ők rendelkeznek azzal a tudással, hogy a beilleszkedés kezdeti nehézségei áthidalhatók, és az ember érezheti jól magát ezekben az intézményekben. Az ő szájukból hitelesebbek a biztató szavak, melyekkel a nyár folyamán a legtöbb szülő igyekszik felkészíteni a csemetét, hogy valami új dolog vár rá.

Ám sokszor tehetetlennek érzik magukat azok az anyák és apák, akik szeretnék biztatni a kicsit, és őszintén remélik, hogy feltalálja magát a közösségben, de saját tapasztalataik szomorúak, elsősorban a magány, kiszolgáltatottság érzésére emlékeznek. Ilyenkor ők szorulnak segítségre, hogy jól tudják támogatni a kicsit. Hazudni mindenesetre semmiképp nem ajánlatos, ne mondjuk, hogy az óvoda csodálatos hely, ha számunkra a túlélés éveit jelentette. Persze, rossz élményeinket se ecseteljük, mert azzal nem tudna mit kezdeni a csemete. Inkább keressünk megoldást arra, hogy feloldjuk averzióinkat.

De vajon mit tehet az a szülő, aki szorongva várja, mi fog történni a csöppséggel? Először is, a valós, realitáson alapuló információk mindig csökkentik a fantáziából származó félelmeket. Tehát: igyekezzen a szülő megismerkedni az óvónőkkel, beszélgessen odajáró gyerekek szüleivel. Valószínű, hogy nem horrorisztikus tapasztalatokról fognak beszámolni.

Sok szülő nem is az óvoda, hanem a gyermek miatt aggódik, vajon ügyes lesz-e egy idegen gyermektársaságban. Függetlenül attól, miből fakad ez a félelem: a szülő vagy a gyermek személyiségéből, ilyen aggodalmak esetén érdemes már jóval korábban ide-oda, játszóházba, ringatóra vinni a csemetét. Itt a szülő jelen lehet, ugyanakkor fokozatosan háttérbe vonulhat, hagyhatja a porontyot érvényesülni, és elég, ha akkor lép közbe, mikor valóban szükség van rá. Ha a gyermek tényleg nehezebben oldódik, itt van lehetősége gyakorolni, ha pedig csak a szülő szorongott, megnyugodhat, látva, hogy ügyesen boldogul a csemete.

stockfresh 298895 child-play-in-kindergarten sizeM

Vannak olyan tényezők, melyek hatással vannak a gyermek beilleszkedésére, ám csak kis részben befolyásolhatók. Ilyen például az időzítés, ami néha a szülőn is múlik, ám anyagi és más tényezők korlátozzák a mozgásterét. Ha megoldható, ne essen egybe a gyermek óvodába indulása a kistestvér születésével. Nem törvényszerű, hogy gondot okozzon, de érezheti úgy a poronty, hogy összefüggés van a két esemény között: kidobták otthonról, mert őrá már nincs szükség, hiszen jött helyette más, aki a szülők minden figyelmét, idejét megszerezte.

Ha van lehetőség több óvoda közül választani – amiről tudjuk, sokszor nem adatik meg –, elsősorban az óvónők személyiségét érdemes figyelembe venni, ez többet számít minden másnál, hiszen ők határozzák meg a légkört, a hangulatot, leginkább rajtuk múlik, szívesen fog-e reggelente elindulni a gyermek. A napi programot illetően a csemete testi-lelki fejlődése szempontjából az a legfontosabb, hogy nagyrészt szabad játékkal teljen az idő, és legyen lehetősége sok szabad mozgásra. Ezek lényegesebbek, mint hogy szépen fel van-e szerelve az óvoda, és van-e ilyen-olyan extra foglalkozás.

Ha a szülő a lehető legtöbbet megtette érte, hogy gördülékenyen menjen az óvodakezdés, akkor is jó, ha számít rá, átmeneti nehézségek előfordulhatnak, és ezektől nem kell megijedni, nem jelentik, hogy baj van. A gyermeket ilyenkor sok-sok új inger éri, amit időbe telik feldolgozni. Előfordulhat, hogy egy ideig több babusgatást, babás törődést igényel otthon, hogy ellensúlyozza, az óvodában osztoznia kell a figyelemben a többiekkel. Ne essünk abba a hibába, hogy otthon is „felnőttesebb” viselkedést várunk tőle, mondván, ő már nagyfiú, nagylány, hiszen óvodássá vált.

Ellenkezőleg, kezeljük természetesen, és ne tegyük szóvá, ha bizonyos dolgokban visszacsúszik korábbi évek szintjére. Jelenthet ez több bújást, vagy az indulatai rosszabb kontrollálását, azaz több hisztit, de előfordulhat, hogy a szobatisztaságban történik visszalépés. Ha a gyermeken tartósan, több hónap múlva is feszültség jelei látszanak, agresszív, vagy éppen szorongásos tüneteket mutat, mindenképp érdemes utánajárni, mi lehet a háttérben. Ám legyünk türelmesek, ahogy egy felnőttnek, neki is időre van szüksége, hogy az új életkörülményekhez alkalmazkodjon.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.08.19 15:30:22Анна

    Ha ezt pszichológus írta, akkor miért nem írta bele, hogy a biztonságos (autonóm) kötődésnél fordul elő a leginkább, hogy pár hét után fog sírni a gyerkőc? És miért nem emelte ki azt, hogy végül is a kötődésen múlik leginkább az, hogy hogyan fog beszokni a gyerek a második (jó esetben) szocializációs színtérre? Miért nem beszélt a befogadás-beszoktatás témakörről?
    Én inkább ezeket hangsúlyoztam volna és nem a szülőkbe még több parát ültettem volna azzal, hogy ha a gyerkőc nem érzi jól magát, akkor tuti, hogy a felnőtt gyerekkori érzései miatt van :S
    Az óvodapedagógus személye tényleg nagyon fontos( miután a kiscsoportos életkorban még leginkább a felnőttekhez kötődnek kölkök,majd idővel fognak jobban egymáshoz) viszont a közösségen is sok múlik....
    És ezek után, mármint a cikk tartalma után az eddig nem szorongó szülő is elbizonytalanodhat...érdemes ilyeneket írni :S
    Gratulálok!......

  • 2012.08.19 15:40:23Анна

    Jahh, még annyit, hogy a "tisztelt pszichológus" baromira nem óvodapedagógus. Igazakat ír, de éppen nem ezek a legfontosabb buktatók. Azt hiszem, hogy a suszter a kaptafa mellett hatékonyabb....mert nem ő van ott, amikor kell.

  • 2012.08.19 16:30:52szkata

    Gondolom, nem pszichológiai tanulmnánynak íródott, hanem egy netes cikknek, ami egyes dolgokat érint, másokat nem. Ezen kár felháborodni.
    Arról viszont nem hallottam, hogy pár hét után sír leginkább egy biztonságosan kötődő gyerkőc, számomra ez furcsán hangzik, kevéssé életszerű. Gondolom azért nem a kötődési mintázatok lettek kiemelve, mert ezen szeptemberig már úgyse tud változtatni az adott szülő, akárhogy is kötődik a gyereke.

  • 2012.08.19 18:25:47R2D2 & C3PO

    Szerintem jobban ki kellett volna hangsúlyozni, hogy ne a szülő válassza ki az iskolát, hanem bízza ezt a gyerekre. Mert nem a szülő fogja ott tölteni napjai harmadát, hanem a gyerek.

    És a szabadon választó gyerekek meglepően jól szoktak választani!

    A kötődésnek pedig itt van jelentősége: ha biztos a kötődés, akkor a szülő is megbízik a gyereke döntésében. ;-D

  • 2012.08.19 19:29:07altimus

    > Szerintem jobban ki kellett volna hangsúlyozni, hogy ne a szülő válassza ki az iskolát, hanem bízza ezt a gyerekre.

    :)

    nem haladja meg ez a feladat egy 6-7 eves gyerek kepessegeit, kompetenciajat? hogy fog egy 6 eves vegignezni 3-4 iskolat, valasztani a nyelvoktatas, zeneoktatas ... alapjan.

    az ovodarol nem is szolva

  • 2012.08.19 20:33:01bíbola

    Nálunk az egyszem kislány pénteken megkezdte a bölcsit, délután úgy vittem haza, hogy véraláfutásos belül a szája, sötét lila az arca-szája kívül, a szemhéja is, a dadus csak futólag említette, hogy picit megütötte magát, mikor az etetőszékről leesett. Az orrából folyt a takony, és a kedvenc piros kezeslábasban ült a homokozóban a feje búbjáig porosan, koszosan. Hideg kezekkel, lábakkal. Otthon jött még egy 38,9 fokos láz. A kiságya helyett pedig egy babakocsiban altatták (mert oda le lehet kötözni). Mi kell még? Egy hetet kapnak még a dadusok, és inkább kiveszem, mint kínozzam. Bár a kedve jó volt ettől függetlenül, tehát a gyerekközösséggel nincs baj. 8 gyerekre vigyáz 3 dadus. Vajon el kell magyarázzam nekik, hogy mire figyeljenek ezután, vagy rájöttek maguktól?

  • 2012.08.19 22:41:21Ncsk

    bíbola... jesszus! Beszóltam volna tuti.

    Azon jót röhögtem, hogy majd a gyerek kiválasztja az óvodáját. Mert a szülő azért van ám, hogy csak figyelje, ahogy a gyerek nő, meg milyen ügyesen tud dönteni olyan kis okos már, hogy átlát mindent. Minek is vegyük ezt a terhet magunkra, ha rosszul választ majd jól elmeséljük neki az esti mesébe szőve, hogy máskor válasszon okosabban. Jaj de jó is, amikor mindenben a gyerek dönt, aztán majd jön a pszichomókus és kiderül, hogy túl sok döntést nyomtunk a gyerek nyakába és a bambulaszülőnek lett volna feladata egy pár dolog.

  • 2012.08.20 00:00:37R2D2 & C3PO

    Ncsk!

    Nyugi!
    Sokan választják (vagyis akarják választani...) a másik megoldást; majd felnő a gyerekük 60+ évesen, miután anya meghalt egész idős korában. ;-DDD
    Szerencsére én az előbbi csoportba tartoztam...

  • 2012.08.20 08:15:17Ncsk

    Gyerekről (óvodásról) beszélünk, nem felnőttről és nem arról hogyan is önállósodik a gyerek mikor felnő, amit írsz csak rizsa, csak hogy valamit válaszolj nekem. A mellébeszélés szomorú.

  • 2012.08.20 10:32:29R2D2 & C3PO

    Én iskolást írtam...
    De ne zavartasd magad.

  • 2012.08.20 11:05:56tulipan20

    A közösség szükségessége is felvett pár kérdést?? Anyukák ezt honnan veszik?! Csak a barátnő mondta....stb. Egy 3 éves gyerek az életkorából adódóan még nem tud együttműködően játszani...ez 5 éves kor körül alakul ki, egy 3 éves gyerek leginkább a szülői biztonságot és szeretetet igényli....és nem is ragozódom tovább...aki jártas a gyerek közösségekben, az mindig mosolyog, amikor egy szülő ezzel az indokkal szeretné felvetetni a gyermekét közösségbe....és a legtöbbjük otthon levő anya...ha pedig nem nyernek felvételt - mert természetesen a dolgozó szülők előnyt élveznek - akkor ők vannak a legjobban felháborodva, sajnos.
    Tudni kell az elsődleges a szülő, ő is leülhet a gyerekkel játszani, tanítani....Kérdezem, ha ő nem teszi meg az 1-2-3 gyerekével, akkor mit vár egy pedagógustól, gondozótól, aki 30-35 gyerekkel van egyszerre?!
    Ideális esetben a gyermeknek iskola előtt van szüksége közösségre!!!
    Persze most jönnek, majd az ellenvélemények....de közel 40 éves pedagógusi tapasztalatot nem lehet megmásítani.

  • 2012.08.20 11:27:00rita1612

    A fokozatos beszoktatás a legjobb...és persze nem szülőkkel. Az 1.nap szülővel együtt megismeri a gyermek az óvodát, körüljárják, majd a 2. nap pár órára ott is maradhat és ez fokozatosan növekedhet, míg a 2.héten már ott is alhat. Így két hét alatt sírás nélkül beszoktatható a gyermek, persze mindig egyénre szabottan egyéni igényeket kell figyelembe venni - a gyermeket!
    Persze a kérdés miért nem szülővel??? Ilyenkor a gyerek meg van győződve arról, hogy akkor anya mindig velem lesz....és a szülő elhagyása után újra kezdődik a beszoktatás....ANYA, MIÉRT NEM JÖSSZ?TEGNAP IS BEJÖTTÉL! -jogos a gyermek észrevétele....
    Ja, és a többieknek sincs ott szülő.
    Igen, előfordulhat, hogy 2 hét után kezdődik el a sírás, főleg azoknál a gyerekeknél, akik az első pillanattól mosolygósan, vidáman érkeznek, "simán" elválnak a szülőtől, - kötődési probléma miatt stb. - de az újdonság varázsa csak kb. két hétig tart és ekkor tudatosodik, hogy ez nem játszóház, ide mindennap kell menni és szabályok, kötöttségek, alkalmazkodás van....ezek az úgy mond kissé elhanyagoló, ráhagyó nevelésben részesülő gyerekek.
    Nálunk az oviban ez a beszoktatási módszer nagyon jól bevált és mondhatom a szülő és a gyermek is boldog, mert alig-alig van sírás, az is inkább pityergés.
    Persze ehhez szükséges, hogy a szülő is betartsa a ígéretét, ha ebéd után jövök, akkor ott kell lennie, hiszen benne bízik a gyerek, illetve az óvó néni is ezt mondja, így tudja megnyerni a gyerek bizalmát is.
    Összefoglalva, őszinteség és szoros együttműködés szükséges szülő és pedagógus között, közös érdek, hogy a gyermek jól érezze magát!

  • 2012.08.20 12:36:52kisr

    Rita1612: Amit írtál, annak az elejével teljesen egyetértek. Jobb, ha Anya nélkül szokik be. A kötődéssel kapcsolatban viszont kicsit összekeverted. Az a gyerek, aki biztosan kötődik, ezért magabiztos, érdeklődő és nyitott tud lenni, azt az első időszak néhány órás elválása nem rázza meg, mert cserébe sok felfedezni való, újdonság köti le. A következő hét, hetek, amikor már egyre hosszabban távol van az édesanyjától, akivel az eddigi élete minden napját töltötte, az minden gyermeket megvisel, kit így, kit úgy. A biztosan kötődőek ezért ekkor "lépnek vissza" egy kicsit. De minden kicsit megvisel egy ilyen komoly változás. Az lenne probléma, ha egy gyereket egyáltalán nem zökkentené ki a váltás.

  • 2012.08.21 20:45:34pc guru-e vagyok

    @szkata
    De tényleg van olyan, hogy a gyerek csak pár hét után fogja, hogy hoppá, ezentúl itt leszek egész nap. És akkor jön a pánik, a bölcsibe/oviba menni nem akarás, a sírás, a betuszkolás. Tudom, mert nálunk is ez volt, s azóta már tudom, hogy ez elég gyakori.

  • 2012.08.23 10:11:01rita1612

    kisr:
    Valóban úgy értettem, hogy ahol nincs szoros kötődés ott simán "lelép" a gyermek az anyától....nem érdekli, hogy egyedül van az új közösséggel...csak aztán két hét múlva megunja és a saját elképzelését, akaratát kívánja érvényesíteni....
    A biztosan kötődő gyermeket persze megviseli az elválás, de velük mindent meg tud beszélni a szülő, így ez mindig zökkenőmentes. Sajnos, a mai gyerekeknek csak az 5%, míg régebben 85% volt. És sajnos, csúnya, de ki kell mondani, hogy a szülők a hibásak, nem foglalkoznak a gyerekekkel...egyszerűen csak vannak....és nem részletezem. Az első szülői értekezletek alkalmával, a szülőt kell tanítani, magyarázni....sajnos olyan alapvető dolgokkal szembesül az ember, ami kézenfekvő lenne.... Amikor 5 éves koráig egy szülő nem veszi észre, hogy a gyerek nem rossz, hanem a hallásával van probléma, az óvó néni, már az első nap látja, minden jelét; igyekszik szájról olvasni stb. Csak oda kéne figyelni a saját gyerekére mindenkinek!

  • 2012.09.06 23:28:29FoglaltNick

    tulipan20: sztem a gyerekek között eléggé nagy a variancia, van amelyik nagyon szeret más gyerekekkel lenni (persze, nem azonnal társasozni fognak együtt, de azért van interakció), van, aki csak 5 évesen jut el ide. Hogy kinek mi a szükséges, az egy dolog, a másik, hogy úgy tudom 3 éves kortól kötelezővé tették az ovit. Innentől nem érdemes pattogni azon, hogy szükséges -e, hanem inkább azon agyaljunk, hogyan szoktassuk be...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta