SZÜLŐSÉG

Úristen, mi van, ha sosem lehet gyerekünk? 3. felvonás

2012. augusztus 18., szombat 09:24 |

Szubjektív beszámoló a meddőségről, 3. rész

Az első részt itt talájátok, a másodikat meg itt. Ebben a sorozatban megosztom veletek, min mentem keresztül testileg, lelkileg. Milyen köröket futottam feleslegesen, és mit lett volna jó már a legelején is tudni. A végén pedig kiderül, sikerrel jártunk-e.

Fotó: Monkey Business Images / Northfoto

Miután sok-sok hónap ovulációs teszthez igazított, petéket ultrahanggal ellenőrző szex után sem lettem terhes, abban maradtunk a férjemmel, hogy ha már meddőségi is, meg specialista is, akkor adjuk meg a módját és menjünk el egy meddőségi központba. Bár az összes hozzáférhető forrás szerint hónapokba kellett volna telnie, mire időpontot kapunk, a bejelentkezés után három héttel már ott is ültünk egy váróban, egymás kezét szorongatva és egy kicsit berezelve, mert hát ettől most tényleg valóságos lett az egész, hivatalosan is a meddő párok közé kerültünk. Igaz, azt is tudtuk, (reméltük) hogy ha minden jól megy, végre kiderül, hogy miért nem estem eddig teherbe és segíteni is tudnak a problémán.

Az első beszélgetés után sok-sok vizsgálat következett, újabb vérvételek sora, újabb hormonvizsgálatok, inzulin-rezisztencia-teszt, aminek az egyik pontján egy wc-ben álltam, a vállamon a táskámmal, a karomon a télikabátommal, az egyik kezemben egy zacskónyi feloldandó glükózzal, a másikban egy kémcső vérrel. Nem tudnám pontosan megmondani, hogyan kavarodtam ki abból a mosdóból, de végül megittam a feloldandó glükózt, miközben nem ittam meg a kémcső vért, és idővel kiderült, hogy az inzulin-háztartásomml sincs probléma.

Ezután pár héttel átestem egy petevezető-átfújáson, ami pont negyedannyira volt kellemetlen, mint amennyire féltem tőle, miután elolvastam az összes fórumokat, ahol természetesen tizesével sorakoztak azok, akik majd elájultak a fájdalomtól a vizsgálat közben.

Harmadik jótanács

Ne olvass fórumokat! Különösen vizsgálat előtt ne, mert mindig lesz ötven hozzászólás, ami szerint borzasztóan, elviselhetetlenül fáj, és hiába van mellette másik ötven, ami szerint simán ki lehet bírni és meg sem érzed, nem azokra fogsz gondolni, amikor éjszaka álmatlanul forgolódsz és különösen vizsgálat után ne, mert mindig lesz ötven olyan, akiknek olyan értékekkel, mint a tieid azt mondták, hogy soha az életben nem lehet gyerekük.

Szóval az átjárhatósági vizsgálattal az utolsó “első körös” eredmény is negatív lett. Időközben eltelt még fél év, vagyis már két és fél éve vártuk, hogy gyerekünk foganjon, egyre kétségbeesetebben és egy egyre tanácstalanabbul.

Végül a kezelőorvosunk az összes lelet birtokában inszeminációt javasolt, amibe mi bele is egyeztünk, és meg is állapodtunk egy szép, tél végi időpontban.

Persze nem eszik olyan forrón a kását, mert az inszeminációhoz időzített peteérés szükséges, ehhez viszont hormonok kellenek. Úgyhogy az orvos bemutatta az úgynevezett tollat, amivel több napig minden este hasba kell majd szúrnom magam én pedig igyekeztem nem arra gondolni, hogy az életben nem leszek képes tűt szúrni magamba.

Fotó: Yvonne Hemsey / Europress / Getty

A ciklusom megfelelő napján kiváltottam a hormont, kissé hisztérikusan kérem hozzá fertőtlenítő spray-t is a patikustól és este nyolckor ott álltam a fürdőszobában és nagy levegőket véve hajtogattam, hogy “meg tudod csinálni”. És tényleg. Aznap este is, meg a következő estéken is,  képes voltam a tűt szúrni a hasamba, így aztán szűk két héttel később  megint ott ültünk a váróban, ezúttal plusz egy hátizsákkal, amiben a “mindenképp hozzon magával “ listán szereplő cuccok voltak, úgyis mint papucs és hálóing.

A beavatkozás nagyjából tíz percig tartott, utána még egy órát kellett pihennem egy másik, direkt pihenésre fenntartott szobában, és mehettem is haza. Azt csak hónapokkal (és egy orvossal) később tudtam meg, hogy az átlagnál nehezebben nyíłó méhszájam miatt átélt embertelen fájdalom, és a beavatkozást kísérő görcsölés és vérzés egy Nospa+Algopyrin kombinációval elkerülhető let volna.

Ezt akkor még nem tudtuk, így hát hazamentünk, és tudtunk, hogy most 14 nap van előttünk, amikor a legnagyobb feladat az lesz, hogy ne keressünk jeleket.

A következő részben az inszemináció eredményével folytatjuk.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.08.18 12:26:57kacaj hangosan

    én már várom, h mi lesz! Ő.Ő

  • 2012.08.18 12:55:57vagyok, aki vagyok

    gyorsabban, gyorsabban a folytatást, ha kérhetem, izgulunk nagyon :)

  • 2012.08.18 13:21:15TIV

    Mikor jön a folytatás? Ugye nem vártok már annyit mint az eddigiek között?

  • 2012.08.18 14:01:28vjudy

    Nagyon meg tudom érteni a tűszúrástól való félelmet... Az első gyerekemmel cukros voltam, naponta 3x kellett vércukrot mérnem magamnak. Mikor először voltunk a kórházban a "cukros" ambulancián, kértem a nőt, mutassa meg rajtam, hogy kell csinálni, mert 1. nem ismerem a gépet 2. nem merem magamba szúrni a tűt. Sose felejtem el azt a lenéző tekintetet, ahogy akkor végigmért... Nyilván én is legyűrtem magamban a félelmet, és hőisesen méregettem a cukrot, de azért lehetnének kicsit emberségesebbek az orvosok/nővérkék is azokkal, akik nem szurkálják magukat napi rendszerességgel.
    Nagyon szurkolok a cikkírónak, remélem azóta boldog anyuka! És le a kalappal mindenki előtt, aki végigcsinálja ezt az egész tortúrát!

  • 2012.08.18 14:32:46W. A. Lacky

    A feleségem az átjárhatósági vizsgálat után hagyta abba az egészet. Iszonyatosan fájt neki és bónuszként még majdnem le is ejtették a vizsgálósztalról. A pihentetőben állítólag mindenki összetörten sírdogált. Állami kórház...
    A vicc az egészben, hogy mindezt teljesen feleslegesen kellett kiállnia, mert már előre lehetett tudni, a probléma velem van, ő teljesen egészséges. Csakhát a protokoll előírja kötelezően.
    Végeredmény? Nem lett gyerekünk, most válunk... köszönöm a magyar egészségügynek...
    Kívánom, hogy a cikkíró szerencsésebb pályát fusson be!

  • 2012.08.18 15:29:38Dortje

    Lacky: én pont olyan férfit keresek, akinek nem lehet gyereke... túlvagy már a válás lelki oldalán? ;)

  • 2012.08.18 16:20:40Oi va voi

    Nekem a férjem adta be a hasbaszúrós injekciókat. Ő is akkor csinálta először, nagy bizalompróba volt. Mint később kiderült tök felesleges, fájdalmas és baromi drága félrekezelés volt az egész injekciósdi. Szerencsére egy másik nőgyógyász és endokrinológus jobban értette a dolgát! :)
    Drukkolok a főhősnek hasonló happy endért mint a miénk!

  • 2012.08.18 17:07:43W. A. Lacky

    @Dortje:
    Köszönöm a kedves közeledésedet, de épp most már kialakulóban van egy új kapcsolatom. És ... nem tettem még le róla, hogy (saját) gyerekem legyen, újra nekifutok, hátha. Az urológusom biztat, én meg hiszek neki és reménykedek, hogy nem teszem tönkre még egy nő életét akaratlanul is, rajtam kívülálló okokból...
    Aztán ha mégsem, akkor a Randivonalon majd megtaláljuk egymást, mert akkor már én is ilyen nőt fogok keresni, aki nem akar gyereket.

  • 2012.08.18 17:18:56muckonya

    Nekem az átjárhatósági vizsgálatot enyhe altatásban végezték (nem tudom, hogy ez-e a korrekt kifejezés, a lényeg, hogy nem mély narkózisban), utána kaptam infúziót, benne fájdalomcsillapítóval, és olyan jól voltam, hogy a vizsgálat után 1 órával már a büfében álltam sorban kajáért. Mondjuk ehhez a változathoz előző délután be kellett feküdni a kórházba, másnap csinálták, harmadnap reggel engedtek haza. Nem is tudtam, hogy altatás nélkül is csinálnak ilyen vizsgálatot.

  • 2012.08.18 20:15:25ingopur

    Nekem az átjárhatósági vizsgálat úgy zajlott, hogy bementem kilencre, megcsinálták öt perc alatt, azután azt mondták, mehetek haza. Pihenő? Dehogy. Azonnal. Ja, privátklinika, München, tehát semmi "borzasztó-állami". A végleges diagnózis összesen 3 év elteltével PCOs. Most két gyerekem van, és cukorbeteg voltam mindkét terhesség alatt, viszont legalább kiderült, miért nem lettem terhes, és helyes terápiát kaptam. Várom a folytatást!

  • 2012.08.19 02:33:34ubu1

    Nem értem, mit kell ezen a gyerek témán annyit rugózni. Ha nincs, hát nincs. Aztán egyszer csak mégis lesz, és akkor rá lehet jönni, hogy mennyivel egyszerűbb volt előtte az élet. Csak akkor már késő...

  • 2012.08.19 08:44:41jog-ász

    volt olyan ügyfelem aki 20 évig probálkozott hogy gyermeke lehessen nem lehetett, két férje vált el tőle. aztán már feladta, jött a nagy szerelem, nem védekezett lévén meddő és 40 évesen terhes lett:)
    w.a lacky! a meddőséged miatt váltok?

  • 2012.08.19 09:14:44Jucus82

    Én is már nagyon vártam az új részt és várom a továbbiakat is.

    ubu1: ha te is nagyon vágynál egy gyermekre, nem írnál ilyeneket. Lehet, hogy valaki egész életében szeretne, de nem jön össze neki. Ő biztos nem így gondolkodik, mint te.

  • 2012.08.19 10:16:54Müszélia

    ubu1: az állatokat szokták szaporítani, mert annak gazdasági haszna van. az emberek csak azt hiszik.

  • 2012.08.20 21:34:40Mrs. Jackman

    ubu1, gondolom neked nem volt ilyen problémád, illetve kívánom, h ne legyen. Okosabb lett volna befogni a szád.

  • 2012.09.02 17:02:13wowerman

    szvsz nem attól függ egy pár válása hogy lehet-e gyerek, és hogy fájt-e egy vizsgálat...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta