SZÜLŐSÉG

Hogyan ne mondjunk mindig nemet

2012. augusztus 13., hétfő 11:51 |

Hogyan leszünk a kis csecsemő büszke szüleiből folyamatosan tiltó rémek, akik olyanokat mondanak, hogy „addig innen fel nem állsz, míg meg nem etted”, meg „nem igaz, hogy nem érted, pedig elmondtam már ezerszer.” A pszichológus arról ír, hogyan ne ássuk alá a gyerek önbizalmát (és saját tekintélyünket) napi 150 nemmel.

Hányszor kértem, hogy ne ugrálj az ágyon!
Hányszor kértem, hogy ne ugrálj az ágyon!

Mikor egy kisbabát látunk anyjával vagy apjával, általában kedveskedő hangnemű beszélgetések kísérik az együttlétet. A baba (szinte) mindig ügyes és aranyos, függetlenül attól, hogy éppen mosolyogva gőgicsél, alszik vagy sírdogál. Ha megfigyelünk egy öt év körüli gyermeket szüleivel, sokkal változatosabb, és gyakran szomorúbb a kép. Persze, el lehet csípni kellemes beszélgetéseket is, de eddigre megsokasodnak az „addig innen fel nem állsz, míg ezt meg nem etted”, a „nem igaz, hogy nem érted, pedig elmondtam már ezerszer” jellegű, gyakran kifejezetten ellenséges hangvételű mondatok.

A hozzánk, pszichológusokhoz segítségért forduló felnőttek jelentős része arról számol be, úgy érzi, sosem tudott igazán megfelelni szüleinek. Egy részük már rég lemondott róla, és csak fásult dühvel gondol vissza azokra az élményekre, mikor bíztatás helyett elégedetlenséget kapott, ám ennél is nehezebb a helyzete azoknak, akik sosem adják fel, harminc, negyven évesen is reménykednek benne, hogy egyszer meglátják szüleik szemében, hogy büszkék rájuk. Vajon mi történik idő közben, mitől sokasodnak meg az elégedetlen hangok a családokban?

Értelemszerűen addig nem tud a szülő szófogadást várni, míg a baba nem érti, amit mondanak neki. A probléma utána kezdődik, ha a szülő úgy gondolkodik, ha a gyermek már megérti a kérés vagy tiltás tartalmát, nincs is semmi akadálya, hogy engedelmeskedjen. Ront a helyzeten, ha a gyermek ellenkezésében elsősorban az ő leminősítését látja. Hiszen az ő szavára nem hallgattak.

De hát miért nem fogad szót?

A valóság bonyolultabb, mint hogy a jó gyerek szót fogad, a rossz ellenkezik. A tiltakozásra igenis szükség van az egészséges személyiségfejlődéshez, így alakul ki az autonómia érzése. A kétéves kisgyerek gyakran arra is nemet mond, amit szíve mélyén szeretne, csak hogy meglegyen a megfelelő tiltakozásmennyiség. Meg kell tapasztalni, hogy önálló személy, aki tud mást akarni, mint a környezete. Az autonómia érzése egész életen át fontos, de ha valaki kialakította a határait, felnőttkorban nincs szükség a másokkal való szembeszegülésre ennek megéléséhez. Amíg formálódik ez a belső iránytű, néha ellen kell állni, a mást akarás kedvéért mást akarni, és ennek két különösen intenzív időszaka van: a dackorszak és a kamaszkor.

Jó pillanatainkban ilyenkor röhögünk. Általában viszont üvöltünk.
Jó pillanatainkban ilyenkor röhögünk. Általában viszont üvöltünk.

Az autonómiát is segíti, és az egészséges kisgyermek alapvető tulajdonsága a kíváncsiság. Ez nemcsak a sok-sok feltett kérdésben jelenik meg, de mindent ki is szeretne próbálni. Megfogni, egyedül csinálni, egyedül használni, méghozzá nem úgy, ahogy előírják, hanem ahogy ő akarja. A szülők egy része ezt értékeli, mert látja benne a kezdeményezőkészséget, amire egész életében szüksége lesz a csemetének, és ösztönösen érzi, megtérül az energia-befektetés, ha a biztonság szabta határokon belül engedi kibontakozni a gyermeket. Míg más szülők úgy fogják fel szerepüket, hogy ők azok, akik megtanítják, mi hogyan helyes, mit hogy kell használni rendeltetésszerűen. Valójában persze mindkettő feladata a szülőnek, de semmiképp nem szerencsés, ha a nevelés egy kis vadember betörésével egyenlő a szülő számára.

Hogyan kell nem hisztizni?

Korlátokra mindenkinek szüksége van, nem az mérgezi meg az otthoni hangulatot, ha bizonyos dolgokhoz nem szabad a gyermeknek hozzányúlnia, vagy ha egyes viselkedési elemeket nem tolerál a szülő. Ám nagyon fontos, hogyan hangzik el a tiltás. Vannak esetek, mikor hirtelen, a lehető legerőteljesebben le kell állítani a viselkedést, mikor veszélybe sodorja magát a csemete. A legtöbb nevelési helyzetben azonban át tudja gondolni a szülő, hogyan fogalmazzon.

Sokkal könnyebb lenne az élet, és élhetőbb a családi légkör, ha kevesebbet tagadnánk, és többször tennénk pozitív állításokat. Valamit nem tenni nem lehet, csak mással helyettesíteni. Amikor a gyermek figyelmen kívül hagyja a „ne hisztizz!” felszólítást, abban benne van, hogy korántsem egyértelmű, hogyan kell „nem hisztizni”. A szülő is gyakrabban jár sikerrel, és a hangulat is kellemesebb, ha a sok „ne” helyett inkább pozitív javaslatokat tesz, méghozzá olyanokat, amelyek minél konkrétabb viselkedésre vonatkoznak.

 Nézd meg, hogy néz ki az asztal - szól anyánk a szánkból
Nézd meg, hogy néz ki az asztal - szól anyánk a szánkból

A „nyugodj meg” sem könnyen teljesíthető kérés, ha belegondolunk, egy felnőtt számára sem az. De érthető és teljesíthető, ha azt kérjük a boltban csokiért nyafogó, veszekedő gyermekünktől, jöjjön velünk, és segítsen nekünk válogatni szép narancsokat. Valószínűleg a látszat kedvéért még lesz néhány kisebb toporzékolás a csokis pult előtt, de nem fog elmérgesedni a helyzet.

A szavaknak nagy az ereje, és a szülő szándékán kívül üzenhet vele, ha naponta ötvenszer kifejezi, hogy amit a gyermek éppen tesz, az nem jó. Ráadásul, hogy ha valaki ilyen gyakran hallja a tiltó szócskát, teljesen immunissá válik rá. Érdemes visszanyúlni ahhoz a tudáshoz, ami a babáknál még szinte mindenki számára elérhető, hogy a gyerek szándéka alapvetően nem elítélendő, hiszen az mozgatja, hogy megismerje a világot, és jól érezze magát benne. A szülő feladata, hogy minél nagyobb teret biztosítson ehhez, és úgy jelölje ki a határokat, hogy a gyermek érezze, elfogadja őt a szülő akkor is, mikor megpróbálja feszegetni azokat.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.08.13 12:21:26dzsindzsihuszar

    hogy ez mekkora nulla egy cikk..nulla informaciotartalom..persze mit is vartam...

  • 2012.08.13 12:36:06Pista bá

    érdeklődve kattintottam, átbaszódva távoztam

    sok szó lett itt begépelve, csak sajnos elmaradt a lényeg, kár

  • 2012.08.13 12:40:39Szanaszét Szolizott Szilikonos Szőke

    Hasonlóan érzek, mint az előttem szólók.

  • 2012.08.13 12:47:49Moan

    A Velvet és a dívány szerintem azon versenyeznek, hogyan ne írjanak semmit a lehető legtöbb karakterrel. :) Ez a cikk még hagyján is, mert legalább nem vezet félre, de a legtöbb cikk bizony igen dilettáns zsurnalisztára vall. :)
    Mindig megfogadom, hogy nem olvasom el az írásaikat, de a címmel mindig behúznak a csőbe. :)

  • 2012.08.13 12:52:15bubbanat

    nem lehet hogy lemaradt a lapozás, vagy csak a cikk fele lett begépelve? egyszerűen nincs vége :)

  • 2012.08.13 13:48:23ubu1

    Nekem még felnőtt koromban is sokat fejlődött a "nem" szóval szembeni immunitásom. Ma már meg sem hallom. :-) Úgyhogy van valóságalapja a cikknek.

  • 2012.08.13 14:01:50Bánki Attila

    Jó tré cikk volt. Miről is szólt? Nagy semmi. Nem ciki ez egy kicsit?

  • 2012.08.13 14:09:41bmakka

    Semmi baj nincs ezzel a cikkel. A lényeg, hogy nem tiltással kell nevelni, hanem pozitív ösztönzéssel.
    Az előbbi pocskondiázóknak meg mi is a baja? Talán azt várták, hogy kapnak egy szamárvezetőt, ami szerint a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig pontról pontra kapnak egy menetrendet, ami szerint nevelni kell?
    Mindenki legyen kreatív és találja ki, hogy a saját gyerekét mivel lehet ösztönözni például az evésre, vagy a házimunkában való részvételben.

  • 2012.08.13 14:17:20Üvege$

    Persze, legyen mindenki kreatív, de aki nem az annak jól esik néhány tipp. Hosszadalmas lenne az a szamárvezető, de ez a cikk is túl hosszú hisz két sorban össze tudtad foglalni a lényegét. A többi szimplán női locsi-fecsi amit a férfiak ugye rühellenek!

  • 2012.08.13 14:20:18A kulcslyuk szelleme

    A megoldást pedig keressétek a cikkíró magánrendelésén.:-)

    Én is hiányolom ezekből a cikkekből a példákat. Nekem sajnos kevés a "Ne így csináld!". Odáig én is eljutok, hogy másképp kellene csinálni. De hogyan? Erre valahogy soha nem térnek ki ezek a cikkek.

  • 2012.08.13 15:43:33Advanced Flight

    Mi nem érthető ezen? Az állandó tiltás helyett ("ne csináld", "nem szabad", "hagyd abba") hagyni kell a gyereket a saját útját járni, ha az, amit éppen csinál, egyébként nem veszélyes vagy káros.
    Nem kell lecseszni a gyereket, ha szétszórja a játékait vagy néhány ruhát a lakásban, esetleg kiborítja a csipeszes kosarat, felgyűri a szőnyeget, falhoz vagdalja a plüssállatot vagy a labdát.
    De rá kell szólni, ha a konnektorba nyúlkál, az úttesten akar rohangálni vagy fejbe veri a szomszéd kisgyereket.

    Ezt tényleg szájba kell rágni?

  • 2012.08.13 16:48:50Pista bá

    bmaki, az volt a cikk címe, hogy hogyan stb...

    a hogyan nincs benne

    úgyhogy nem mi vagyunk a hülyék. ha neked egy hogyan cím után hiányzó hogyan nem tűnik fel, akkor nehéz is lenne elmagyaráznom, hogy mi a hézag, el is tekintek tőle

  • 2012.08.13 16:53:44miriamele

    A mondatokat hiába kezdjük a "ne" szóval a kisgyerek (a nagy sem) hallja, érti, és pontosan követi az utasítást. Pl: (Ne) Ugrálj az asztal tetején. :-) Tényleg másképpen kellene fogalmazni. Pl:Ugrálj a padlón!
    És nagyon kell vigyázni, hogy a jó viszony megmaradjon. Ha idomítjuk az ötévest, a tizenéves nem fog semmiben hallgatni ránk, pedig akkor nem az asztal tetején való ugrálás jelenti a problémát. Rengeteg olyan dolgot tiltunk szülőként, amit nem érdemes tiltani, mert miért ne lehetne esőben sétálni, énekelni az utcán, bal kézzel enni, stb, stb.
    Tiltsuk csak azt, ami tényleg tilos és veszélyes, pl a konnektorba nyúlkálást, bár ezt is biztosabb megelőzni, és engedjük azokat a dolgokat, amelyeket felesleges tiltani, pl. Ne szaladj, mert elesel. (Ennél nagyobb csacsiságot még nem hallottam, bár a "szégyelld magad" is dobogós) Elég konkrét voltam?

  • 2012.08.13 17:25:41Vérfürdő Bill

    Persze, megint én voltam a hülye, hogy idekattintottam. Pedig hányszor megfogadtam már, hogy messzire kerülöm ezt a szart. Fogadjunk, hogy csak a hirdetések miatt tartják fönn?! A sok marha kattint, a hirdetők meg fizetnek, hogy mekkora nagy forgalom van itt...

  • 2012.08.16 12:32:27zsocsa

    nem a fikázás hajt.de tényleg.. Az oké,hogy mit ne de akkor azt is ird le,hogyan lehetne nevelni..pozitiv ösztönzés.. Ja. Erre miért nincs példa??attól ha folyton dicsérem nem fogad mindig szót..

  • 2012.08.16 12:39:24zsocsa

    pl.hogy a retekbe ösztönözzem a szünidö alatt a 8éves örökmozgót,hogy ird végre az olvasónaplód mert bár dicséretet kapott irásból -is- de most tanult meg irni amit tök elfelejt szeptemberre..óriás hiszti zokogógörcs a vége:( ne erre mi a válasz?dicsérjem?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta