SZÜLŐSÉG

Kell nekem még egy gyerek?

2012. augusztus 2., csütörtök 13:09

Önmagában abból, hogy valaki tudja, a jelenleginél több gyereket szeretne, még egyáltalán nem következik, hogy repesve várja, hogy végre megszülhesse a következőt. Mikor jöjjön a következő? Vajon egyszer csak belénkvillan, hogy készenállunk? Vagy ilyen nincs, csak félretoljuk saját bizonytalanságunkat és kényelmünket, veszünk egy nagy levegőt, és belevágunk?

stockfresh 1216331 a-little-boy-and-his-pregnant-mother-spend-ti

Miután a férjemmel mindkettőnknek egy-egy testvére van, nem is volt kérdés, hogy mi is legalább két gyereket akarunk. Egyszerű az indok: gyerekként jó volt nem egyedül lenni, szülőként meg jó két gyereket szeretni és viszont.  Azt terveztük, hogy 3 éves körüli lesz a nagy, amikor megszületik a testvére. Addigra felnő annyira, hogy megérti a dolgokat, tudnak még együtt játszani, segíthet is, ha akar, és talán az elsőszülött iránti totális „szerelem” is csillapodik annyira, hogy a szívünkben is könnyen lesz helye még egynek.

Nos, ehhez képest már egy évet csúsztunk, s mostanában került komolyabban újra napirendre a kérdés. De valahogy mindamellett, hogy minden kétséget kizáróan akarunk egy másodikat, mégis visszaveti a lelkesedésemet az, hogy éppen most jött el az az időszak, amikor végre mobilabbak lehetünk, könnyedén utazgathatunk, sportolhatunk, simán elvan a nagyszülőknél, amíg mi kettesben vagyunk, a játszótéren játszik, mi addig a padon beszélgetünk, stb.

Hány gyerek legyen?

Körbenéztem a fórumokon, s érdekes, milyen sokan vannak olyanok, akik mintha másoktól várnának ajánlást arról, hogy vajon hány gyerek az ideális egy családban. A válaszadók a 2-3 gyereket mondják leggyakrabban, van persze, aki az egyre voksol, s ennek ellenpólusaként olyan egyke is, aki semmiképpen nem ajánlja az egy gyereket saját tapasztalatai után. És bár nem túl gyakori, de minden ilyen fórumon akad olyan is, aki 4-5 gyerekben látja csak az igazi család értelmét. Vannak támogatóik nekik is, ők egyetértve ezzel csak az anyagi okok miatt nem vállalnak még több gyereket.

Az idei nyár nagyon tuti, s hamar hozzá is szoktam, így a gondolat, hogy hónapok kérdése, s a cipőmet is alig tudom majd felhúzni, nem ülhetek bringára, mert félnék, hogy elüt egy hülye, izgulhatok, hogy minden rendben lesz-e az egészségével, s már előre elkeserít, hogy mennyi kemény munka lesz leküzdeni a terhességi kilókat. Na, meg a szülés, jesszus, hiába volt viszonylag könnyű és gyors menet, mégsem vágyom még egy körre. Aztán ott a szoptatás, ami nekem véres és kínkeserves szenvedés volt, és az éjszakai felkelések...Ennyi félelem, aggodalom mellett nem túl vonzó, na. Most mondhatjuk azt, hogy kisebb korkülönbséggel ezek kevésbé merülnek fel, de ez van.

Kíváncsiságból megkérdeztem pár ismerőst, akiknek hasonló korú a gyereke, mint a mienk, hogy ők hogyan állnak a dologhoz. Meglepetésemre egy napon kettőből kettő kategorikusan nemleges választ adott arra kérdésemre, hogy náluk lesz-e testvér. Nagyjából hasonló okok miatt, mint amik bennem is felmerültek. Mert nem akarnak éjszakázni, fáradnak és kifacsartnak lenni, alkalmazkodni, hanem élni akarják az életet, mint a gyerek előtt, csak most már ő is tud társulni hozzájuk.

stockfresh 1207541 mother-with-children-runs-on-sand sizeM

Eddig is voltak olyan ismerőseink, akikről régóta tudjuk, egynél megállnak, mert ez még viszonylag kényelmes, és anyagilag is könnyebben vállalható. De azért most megdöbbentem, hogy amúgy totál helyes és intelligens, átlagos és afeletti körülmények között élő emberek miként gondolkodnak és döntenek ilyen kérdésekben. A végén még én kezdtem el érvelni, hogy milyen jó a gyereknek, ha van testvére, milyen jó, ha nem idősek a szülei (már ha mégis meggondolnák magukat), milyen jó, ha nem túl nagy a korkülönbség, és milyen jó lesz nekünk is öreg korunkra, hogy két családunk is lesz, satöbbi.

Az én picsogásom, nyavalygásom eltörpül ezek mellett a döntések mellett. Mert a saját rövid távú kényelmem, érdekeim meginogtatnak ugyan, de ténylegesen nem befolyásolnak negatívan a döntésben, legfeljebb a lelkesedésemre hatnak. Viszont mások tényleg komolyan gondolják, hogy ezeket a dolgaikat képesek előrébb helyezni, mint azt, hogy többtagú családot alapítsanak. Nem akarok ítélkezni felettük, tiszteletben tartom a döntésüket, lehetnek olyan dolgok is a háttérben, amit én nem tudhatok. Meg különben is fiatalokról van szó, még pár év múlva sincsenek elkésve, simán meggondolhatják magukat. De azért titkon remélem, segíthet a még bizonytalanokat megnyugtatni, hogy más is küzd, más is fél, és áldozatot hoz, s még ha ez nem is kényelmes dolog, nagyon is van értelme bevállalni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.08.02 13:48:32Csincsike80

    Nekem egy hónapja született meg a második gyermekem. A nagyobbik is csak másfél éves. Nem könnyű velük ez tény de nem bántam meg hogy csak ennyi a korkülönbség. Idővel ahogy növekszenek könnyebb lesz. Nekem két testvérem van és tudom hogy milyen jó hogy vannak nekem és nem vagyok egyedül ebben a nagy világban.

  • 2012.08.02 14:12:23Sissy1984

    Pontosan pc guru-e vagyok... Egyke vagyok, igen, ki volt nyalva a popóm gyerekkoromban (most is), mégis hiányzott/hiányzik valami/valaki... Ezért lesz a kisfiamnak testvére...

  • 2012.08.02 14:21:15ép test ép lélek

    Bocs, egy kicsit off leszek, de hátha itt valaki járt hasonló cipőben. Hogyhogy jön egy kis cseppnyi tej a mellemből, ha már több, mint 2 éve nem szoptatok? Néha észreveszem, de azért most ez mégis csak fura...

  • 2012.08.02 14:29:32magil

    Ezért kell elsőre ikreket szülni, nincs dilemma :-DDD Mondjuk én mindig 3at szerettem volna, úh az a kérdés, ő mikor jöjjön. Most ott tartok, hogy óriási ajándék lenne, ha a 10 éveseim mellé 40 évesen szülnék még egy kicsit. Vagy jövőre, 2 év korkülönbséggel??? áááá, nehéz a döntés..

  • 2012.08.02 14:43:10zizi77

    Most 6 éves a lányom, megy suliba. Eredetileg is szerettünk volna 3 gyereket, de valahogy nem úgy alakult amíg kicsi volt. Majd amikor újra dolgoztam, jó volt, hogy néha magamra is van némi időm. Most jutottam el megint oda, hogy szeretnék még babát, de akkor rögtön kettőt kis korkülönbséggel. Terv alapján a nagy már 8 lesz, de legalább a kicsik meglesznek egymásnak. Persze ez is változhat. Amikor éjszakánként 3X kelsz fel, átgondolod, mit is terveztél. :-)

  • 2012.08.02 14:49:35dusenka

    Én most várom a másodikat, az első babám 19 hónapos. Mióta betöltötte a kisfiam az 1-et, azóta vágyom kistesóra, most mégis megijedtem, hogy fogom bírni. (Persze hozzájárul ehhez, hogy a 6-tól a 12. hétig hánytam, naponta átlag 5x, és iszonyat szarul voltam, így pedig nehéz volt játszóterezni a picivel.) De hát ha más bírja 3-mal, 4-gyel, akkor biztos én is elbírok majd 2-vel! Egyébként meg nagyon boldog vagyok, mindenképp szerettem volna kistesót a fiamnak, és örülök, hogy ilyen hamar összejött!

  • 2012.08.02 14:54:12dusenka

    És jó érzés arra gondolni, hogy mindig számíthatnak majd egymásra! Gondolom, ebben a kérdésben az is számít, kinek milyen a kapcsolata a testvérével - én, hála az égnek, nagyon jóban vagyok a nővéremmel.

  • 2012.08.02 15:32:18agent scully

    tudjátok, vannak ám olyanok, akik többet terveztek. és most meg KELL állniuk egynél, hiába szerettek volna még. lehet jönni az "ahol egynek jut, ott kettőnek is" dumával, de ez sajnos nem igaz.

  • 2012.08.02 15:39:51kék egér

    A félelem jogos és természetes, de aki mer az nyer. Legalábbis én ezt mondogatom magamnak mostanában...
    A kisfiam 2,5 éves, én bármikor szülhetek, apa külföldön, mamák messze, Anyukám a rákos mamámat ápolja, Anyósom pedig a sógornőm kislányaival van elfoglalva. Szerencsére július elsejével végre sikerült bölcsődébe helyet szereznünk, és az egyik ott dolgozó lányt tudom riasztani ha szülök, és segít már hozni vinni a kisfiamat, és az egyik unokatestvérem (kisfiam keresztanyukája) két hete hétköznap itt alszik ahogy tud, mert olyan beszaratós fájásaim vannak, hogy néha felállni sem tudok, zsibbadok, hányingerem van, mert a gyerek nyomja a májam is. A szülésznőm holnaptól szabin van, a fogadott orvosom is szabin lesz jövő héttől, és ettől is ki vagyok akadva, mert kapok két tök idegen random embert, akiket nem ismerek, ők sem ismernek a kórtörténetemet sem, semmit sem. Így most már kijelenthetem hogy be vagyok f*sva, de még csak sírni sem tudok, mert ha a gyerek meglátja hogy gatya vagyok, akkor annyi a nehezen fenntartott "családi idillnek", és a nyugalomnak, amivel próbálom a gyerekemet csillapítani, hogy ne akarjon 5 percenként repülővel elmenni apa után, ja és tegnap elmondtam neki hogy én el fogok menni a kórházba, közölte hogy Ő is menni akar a kórházba MOST. Legjobb.
    Ugyanakkor, ha ezt túléljük, és mondjuk 4 hónaposan a kislányom már átalszik egy fél éjszakát, és a kisfiam nem lesz idegbeteg, és élünk még, akkor azt fogom mondani, hogy szuper teljesítményt nyújtottunk, ülhetünk a repülőre! :D

  • 2012.08.02 15:48:36pc guru-e vagyok

    @ kék egér. Naugye :) Aki mer, az nyer! :)))) Azért ügyi vagy, nálatok übertúlteljesítés:)

  • 2012.08.02 15:55:27kék egér

    Köszönöm, ugyanakkor még nincs kint, nem hoztam haza, és a kisfiam is csak annyit tud, hogy ott alszik majd a testvére, és bizony sírni fog....és még annyi minden van a listán... :)

  • 2012.08.02 16:21:16dusenka

    kék egér drukkolok! :)

  • 2012.08.02 16:54:14nyanyus

    Én annak idején orvosi javaslatra szültem második gyereket, mert mindig csak egyet akartam, miután én is egyke vagyok és nem volt rossz dolgom. A fiam olyannyira el volt kényeztetve, hogy a gyerek orvos azt mondta, hogy ezen csak egy tesó tud segíteni. 5 év kettőjük között a korkülönbség és a kezdeti, gyerekkori marakodás után a legbensőségesebb testvér-viszony lett kettejük között. Hihetetlenül jó érzés ez egy anyának, szóval kell egy testvér!!!!!!

  • 2012.08.02 17:00:50Zafiraginger

    A Fiam 11 hónapos és NEM szeretnék szülni többet. Én is egyke vagyok,akinek igen, kinyalták a s.ggét, na és? Szeretném a legtöbb törődést,odafigyelést,szeretetet megadni Neki. Csak Neki. Ez az én véleményem,és vállalom.

  • 2012.08.02 17:17:46dusenka

    Azzal, hogy lesz egy tesója, többet adsz neki, mintha elkényeztetnéd. A szeretetből pedig kell legyen annyi, hogy mindegyikőjüknek jusson, sőt, ez hatványozódik, merthogy ők is szeretik egymást. :) Én például biztos nem cseréltem volna el soha a tesómat több játékra, anyu meg mindig is törődött velem, soha nem éreztem, hogy szeretethiányom lenne. Hár persze a testvérféltékenység nehéz ügy, de azért általában csak egy rövidebb időszakra korlátozódik.

  • 2012.08.02 18:24:14esztád

    Egyke vagyok, mindig is egy gyereket szerettem volna. Aztán meghalt az Anyukám és majd megőrültem még egy gyerekért. Talán mert tudat alatt azt éreztem, hogy elvesztettem egyet, legyen helyette másik. De 3 évig nem jött össze. Majd 7,5 fél év korkülönbséggel megszületett a fiam után a lányom, most a nagy 14 a kicsi 7, imádják egymást, nekem testvér nélkülinek egy csoda megélni a ragaszkodásukat egymáshoz. És a kicsi lány Anyum kiköpött mása kívül-belül, talán 3 évig tartott, míg tudott nekem küldeni fentről:-)

  • 2012.08.02 19:05:53Müszélia

    nekem nem volt testvérem, de volt olyan barátnőm, aki többet ért, mint egy rakás testvér.

  • 2012.08.02 19:20:49con

    Egyke vagyok, mindenképpen több gyereket szeretnék.

  • 2012.08.02 19:38:47szalagfék

    Müszélia, Te már csak tudod mennyit "ér" egy testvér, ha neked egy se volt. Gondolom gyerekszobád se...

  • 2012.08.02 19:42:47plüss_Teknős

    Kettő gyerkőc, 16,5 hónap különbséggel. A férjemen kívül segítségem nincs.
    Néha alig látok a fáradtságtól, és sírni vagy aludni is alig van erőm... De abba kapaszkodom, hogy lassan könnyebb lesz és hogy a lányok idővel "egymáshoz nőnek". Néha sajnálom a nagyobbacskát, hiszen nem jut rá annyi időnk, mint korábban, de nagyon jól viseli és sokat szeretgeti a kicsit.
    Remélem, ők jó testvérek lesznek, legalábbis jobbak, mint mi a tesómmal (sokszor nem kellenek ellenségek, ha az embernek van családja).

  • 2012.08.02 19:47:01bonbonauta

    Pc guru, de egyszerűen gondolkodsz te. Az egykék talán tehetnek róla, hogy egykék?
    Üdv, egy nem elkényeztetett három gyerekes egyke, akinek nem volt kinyalva a segge és sivár gyerkekkora sem volt egykeként

  • 2012.08.02 20:08:15matyaskir

    Nekünk 4 van, 7-5-3-1 évesek, lány-fiú-fiú-lány. Igen, 7 éve felváltva alszunk, 7 éve nem voltunk nyaralni, 7 éve nincs pénzünk és időnk semmire... és mégsem cserélnénk egyetlen gyerektelennel vagy egygyerekessel sem. :)

  • 2012.08.02 20:44:04sikno

    Szerintem meg mindenki maga tudja, neki mi a jó. Nem érdemes ezért csesztetni egymást.

  • 2012.08.02 21:25:40McKinney

    Ha felteszegetjük magunknak és a párunknak a posztindító kérdéseket, akkor nemigen lesz már gyerek. Nem tervezni kell, hanem elfogadni és felnevelni. Sokan vannak, akik szeretnének, de nem jön össze, ők tudják, hogy igazam van. Ja, és húsz meg harmic év múlva vajon lesz-e elég húszéves, ha most már csak egy-két, vagy max. 3 gyerek van családonként, és még rajtuk is gondolkodunk, hogy legyenek-e?

  • 2012.08.02 21:46:52riel

    Nekünk már van 2 gyerek, a nagyobbik most lesz 3 éves, a kicsi meg 1 éves. Szeretnénk harmadikat is, de a feleségem visszamenne dolgozni egy kicsit előbb, mert azt mondta, hogy kész szellemi leépülés ennyit itthon lenni.
    Én meg azért aggódom, hogy a 2 egészséges gyerek mellé nehogy egy beteg gyerek szülessen, mert akkor oda lenne a harmónia.

  • 2012.08.02 21:56:50vagyok, aki vagyok

    Nálunk nagyon megcsúszott az első gyerekvállalás, minél közelebb voltam a szüléshez, annál inkább úgy éreztem, a fene, hogy ilyen későn kezdtem bele, milyen jó lenne 3 gyerek.
    Szülés után azt mondtam: tuti nem lesz még egy gyerekem, én ezt a fájdalmat nem bírom ki még egyszer.
    Két hét után azt mondtam: ok, nem is volt olyan vészes, kibírható, 2 év múlva indulhat a következő menet.
    Lányom most 2 éves, lóg a belem, futok utána, mint az őrült, bevallom, unom a játszóterezést, a homokozást, itt ez az örökös rettegés is, hogy pl. a kis hülye műanyag motorral ugye nem esik el (mert hogy száguldozik vele), fáradt vagyok, "kiégtem", pedig imádom, akkora fazon, hogy nem győzök hálát adni, hogy van nekem, de fizikailag a végét járom ... igaz, segítségem se sok akad ...
    Szóval, a tesó baba elvileg jó lenne - el se tudom képzelni, hogy ne legyen ... de ... 1. most még biztos nem, talán, ha oviba megy, 2. lássuk be, nem fiatalodom, 40 évesen szüljek? 36 évesen is én voltam a "legöregebb", soha nem hittem volna, hogy így megcsúszom, soha nem hittem volna, hogy csak egy gyerekem lesz ... pedig lehet ... egy is ajándék ... de jó lenne kettő, vagy három is ... kár, hogy Magyarországon nincs béranyaság ... ha lenne, biztos arról írnék, más ezt személyesen átélni ... meglátjuk, mit hoz a jövő ...
    arról nem is beszélve, hogy nálunk apuka elfelejtett "apává" érni, tény, hogy sokat dolgozik, kell a pihi neki, úszás, szauna, foci, buli ... hogy utálom ... persze megértem, de irigykedem is ... szóval, ha szülök, csak magamnak és a lányomnak ...

  • 2012.08.02 23:03:06leky

    Hét gyermekünk van - 15 és 2 év között - , a címbeli kérdést tehát jó néhány alkalommal komolyan fel kellett tenni magunknak. A válasz természetesen általában nem egyszerű "persze, persze", ellenkezőleg - egyre hosszabb körmondat. Akit érdekel, annak "magánban" szívesen mesélek a tapasztalatainkról.

  • 2012.08.02 23:54:58Kati79

    Nekünk egy kis fiunk van és nem is szeretnék többet . Koraszülött volt és a mai napig fejlesztésekre kell járnunk ötször egy héten pedig már három éves lesz szeptemberbe. Így nem is fér bele az időnkbe egy kis tesó főleg,hogy apa külföldön dolgozik és én egyedül viszem minden hova.

  • 2012.08.03 01:13:47régi_vendég

    nekünk kettő már van, tavaly nyáron pedig elment a 3. babánk. a férjem a két csík után egy percre beborult, de aztán volt nagy boldogság pár hétig. a gyerekeket nem annyira de engem nagyon kiborított, hogy elment... a férjemet meg az ijedség, a kórház, meg az én lelkiállapotom riasztotta el, mert azóta hallani sem akar több gyerekről.
    én mindig tudtam, hogy több gyereket akarok, de az első után bennem is voltak kétségek és a fenti érveket is elsoroltam vagy százszor, aztán mikor meglett a kicsi ezeket mintha nem is én gondoltam volna (nem is nagyon volt időm ezen lamentálni:-)).
    amikor végre megfogtam a kicsit a kórházban, csak arra tudtam gondolni, hogy Istenem, add, hogy ezt az érzést ne most éljem át utoljára, annyira jó és felemelő volt.
    egyébként meg annyira mások a második gyerekek és a rutin miatt a szülők is, mi pl sokkal bevállalósabbak lettünk utazás, program szervezés terén mint anno az elsővel (akit a szellő fuvintástól is) ezért a kicsi könnyebben is alkalmazkodik stb.

  • 2012.08.03 01:48:30szenilla

    A legnagyobb kicseszés, amit egy gyerekkel tehetsz, ha lesz egy (vagy több) testvére. És a legnagyobb ajándék, amit egy gyereknek adhatsz, ha lesz egy (vagy több) testvére. Ilyen egyszerű ez:)

  • 2012.08.03 08:12:44sok_oka_van

    Hogy legyen egy kivétel is. Első gyerek voltam, és utáltam az öcsémet. Mindig ő volt a kicsi, én meg a "nagy szamár", akinek meg kell értenie a kicsi hülyeségeit. Megette a túró rudimat, a csokoládéimat, mert én nem voltam olyan falánk, mint ő, és eltettem későbbre. Amíg pici volt, ő volt a "jajj de aranyos" az idegenek szemében, engem, a nagyot észre sem vettek. Később, amikor már kamasz voltam, és jöttek a barátnők, mindig ott bohóckodott, nagyon fárasztott. Elzavarni nem lehetett, mert hát ő a kicsi. Ja, és még vinnem kellett magammal a moziba is, mert hát nem fér el ott velünk? Sok ezernyi apró bosszantás, tüske van bennem, ami lehet jelentéktelennek tűnik másnak, de akkor gyerekként bizony fájt, és ha belegondolok most is fájna. Elveszi, ami az enyém, állandóan én vagyok az akinek megértőnek kell lenni, stb. Sosem értettük meg egymást, teljesen különbözünk. Most sem jó a viszonyom vele, nem is beszélünk egymással egy anyagi vita miatt. Persze most is magának akart olyat, ami a kettőnké lett volna. Mikor a fejéhez vágtam, megsértődött. Anyunak fáj, hogy nem szeretjük egymást, de ez van. Sokkal boldogabb lettem volna gyerekként egyedül, és élveztem volna, ha csak rám irányul a figyelem. Játszani pedig mindig a bartánőkkel játszottam (volna, ha az öcsém nem jön a nyakamra), később is velük beszéltem meg örömömet-bánatomat, nem az idióta öcsémmel. Most sem hiányzik, jó is, hogy nem beszélünk, mert az egymás közötti udvarias látogatások is csak nyűgöt jelentettek. Így most tulajdonképpen nem is létezik számomra, és ennek örülök. Sosem szülnék két gyereket!

  • 2012.08.03 09:23:02R2D2 & C3PO

    Hát, szerintem csak magáért a gyerekért érdemes szülni.
    Azért semmiképpen, hogy az elsőnek (akárhanyadiknak) legyen még egy testvére.

    Ha te, mint szülő szeretnél gyereket, akkor legyen, ha nem, akkor más indokkal nem érdemes bevállalni. (Bár az én anyámnak érdemes volt az én kedvemért egy második gyereket szülnie - velem sosem volt olyan összhangban, mint a tesómmal. Nekem viszont szintén nem jött be a kistesó: osztozunk így a vagyonon, az odafigyelésen és sajnos, mi ketten sosem barátkoznánk, ha nem testvérek lennénk, annyira mások vagyunk. Szóval a testvér = legjobb barát elmélet nálunk alapvetően bukott meg...)

    Plusz ér menet közben változni. Nem kell az ötévesen meghozott döntéseinkhez ragaszkodni. ;-D

  • 2012.08.03 09:39:35pc guru-e vagyok

    Nálunk az egyik tesó fogyatékos, ergo nem igazán volt igazi testvér viszony, a páromé pedig annyira másvilág, hogy a gyerekkori közös játszásaik óta semmi közös nincs bennük. Csak a baj van vele, ergo olyan, mitha nem is lenne. Viszont akkor is minketten azt valljuk, sokkal jobb volt ez még így is, mintha otthon csak anyuci és apuci lett volna a játszópajtás. A barátnőkkel, barátokkal azért mégsem lehet összeköltözni.

  • 2012.08.03 10:18:23lelkecske

    Azért az ugye megvan, hogy ha mindenki csak egy gyereket szülne, szépen lassan kihalna a világ?! :))))))

  • 2012.08.03 10:51:24Cartman (ex Cartman)

    Aki a saját kényelme / nyugalma / kikapcsolódása szempontjából vizsgálja a kérdést, az meg is érdemli, hogy - hosszú távon - kiiktassa a génkészletét az evolúció.

  • 2012.08.03 10:56:42nem_terezanyu

    Életem első hozzászólása elszállt, puff!
    A férjem is, én is nagyon jó kapcsolatban vagyunk testvéreinkkel. Nem volt kérdés, hogy fiunknak lesz-e testvére. Amikor eljött az ideje, én inkább olyasmiket gondoltam, hogy az első szülésnél biztosan jobb lesz a második, nem fogunk annyit bénázni és sokkal jobban fog aludni. Magabiztosabbak voltunk, így a kislányunk is kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb volt. Legalábbis én vélek némi összefüggést, persze lehet hogy nincs. Lélekturkászok?
    Ennek ellenére nem lettem a "minden gyereknek jár a testvér" szlogen zászlóvivője, hadd döntse el minden szülő maga.
    A "minden egyke elkényeztetett, önző, elkényelmesedett felnőtt lesz" szerintem egy szimpla városi legenda. Anyósom, unokabátyám és a legjobb barátnőm is egyke, a legjobb emberek, akiket ismerek, leszámítva a nővéremet ;))

  • 2012.08.03 11:44:54plasztikcsirke

    Úristen, hogy néz már ki az a has a képen? Hányinger...

    A tesó témához: A férjem és a tesója két külön világ, pedig nem nagy a korkülönbség. Gyerekként nem tudtak egymással játszani, mert a húg butább volt, nem értette a szabályt, meg különben is, ha történt valami baj játék közben, a kishúg nem vállalta semmiért a felelősséget, simán hazudott, h ő ne kapjon ki. stb. Ilyen lett felnőttként is, így nem beszélnek a szián kívül sokat, mert nincs miről. Nem utálják egymást, de nem barátok.

    Nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, h a testvérek, na azok aztán tűzön-vízen át védelmezik egymást, meg legjobb barátok, meg számíthatnak egymásra. Kétlem, h a tesó a legjobb ajándék lenne egy ilyen helyzetben, mint ahogy írta itt valaki. A férjem simán meglenne a tesója nélkül.

  • 2012.08.03 11:53:02Haloperidol

    Azok, akik a kenyelem, az "elet elvezete" miatt nem vallalnak (ujabb) gyereket tipikusan megtestesitik a rovidlato, onzo latasmodot, ami a korra, a tarsadalomra jellemzo. Kifogasa mindenkinek van. Valoszinu ez a hozzaallas, szemlelet nem csak a gyerekvallalassal kapcsolatban van igy. Csak nehogy visszausson az ilyen gondolkodas az eletben valahol, valamikor.

  • 2012.08.03 13:06:39laci_52

    Ha a szülők nem csak a saját érdekeiket nézik, hanem a gyerek(ek)ét is, nem állnak meg egynél, hanem 2-3 éven belül vállalják a következőt. Mert a gyereknek az a jó, ha van testvére, nem nagy korkülönbséggel. Az ideális megoldás: ikrek, de ez keveseknek jön össze. A harmadik már valóban inkább anyagi(és ami ezzel összefügg, lakás-) helyzet kérdése szokott lenni.

  • 2012.08.03 18:13:09Egyedi nicknév

    Ha ez kívánság műsor lenne, akkor két gyereket szeretnék, és legyen mondjuk egy fiú-lány ikerpár :D Nekem is van testvérem, attól függetlenül hogy nem lógunk egymás nyakán, sőt, mondhatni van egy lépés távolság közöttünk, de el nem tudnám képzelni, hogy milyen lenne ha ő nem lenne....


    Egyébként off, de az a has a képen, az teljesen normális??? Mármint, hogy úgy kell kinéznie egy terhes nő hasának? Csak mert a látvány nem igazán vitt közelebb a gyerekvállaláshoz, sőt.... (igen, lehet mondani hogy önző vagyok és jobban érdekel a külsőség, de kissé meglepődtem)

  • 2012.08.03 20:08:52dusenka

    Az a has az első képen tényleg elég durva, de szerintem ez szimplán alkat kérdése. Nekem striám egy darab sem volt az első terhességemnél, (most sincs, eddig még), viszont a csipőm egy számmal nagyobb lett és úgy is maradt :) Na de ez tényleg a legkevesebb, már nem is zavar.

  • 2012.08.03 22:14:31Yogibear_974

    Van egy gyönyörű mi kis vackunk:D és egy a páromnak az első házasságból. Nagy
    a korkülönbség, de abszolúte nem baj. Tökéletesen szereti a nagylány a hugicáját.
    Sajnos több nem lehet, úgyhogy itt megállunk :-o Azt persze nem tudom, hogy mi lett volna...Tökéletesen elégedettek vagyunk, nincs bandaharc :-D

  • 2012.08.03 22:41:44cicnyapempöli

    Sajnos, lehet ilyen a hasa, aki erre hajlamos, az enyém is ilyen. A striák elhalványulnak, kicsit látszanak később csak, pedig kentem mindennel, a bőr jobban zavar, ami megmarad a császár után, de ez van, vmit, vmiért........

  • 2012.08.03 22:44:40R2D2 & C3PO

    Egyedi nicknév

    Hát, nézd meg anyádét. Ha tele van ugyanilyen irányú, csak fehér kis csíkocskákkal, akkor te is pályázhatsz egy ilyen hasra a terhességgel. Ha nincs, akkor jó eséllyel neked sem lesz. A stria-hajlam, és a jó kollagén-szerkezet anyai ágon öröklődik. Azt mondják...

  • 2012.08.03 22:49:25cicnyapempöli

    Akkor mégegyszer: Á, az ember sok mindent mond: régen én azt mondtam, h nem kell gyerek, aztán lett, elég egy, most jön a tesó :-))) ....de itt megállunk, .....tényleg.....komolyan.....:-)))))

  • 2012.08.03 22:53:02cicnyapempöli

    R2D2
    Ez így van, sajna, de sztem senkit nem érdekel később, főleg, ha látja az ember a "végterméket" a homokozóban :-)))))

  • 2012.08.04 00:05:05R2D2 & C3PO

    Én jó géneket örököltem. :-P
    Kis kompenzáció a kamaszkori ragyákért cserébe. ;-D (Persze mióta elkezdett bebarnulni a bőröm, azóta az összes pattanás hegem is szépen kijött...)

  • 2012.08.07 23:01:57Andyka86

    Én tudom hogy még ilyenekbe nem tudok beleszólni mert nekem még nincs gyerekem de nagyon szeretnék. és ha majd egyszer eljön az az idő akkor én nem szeretnék egyet én 3 vagy 4 gyereket szeretnék. Én egykeként nőttem fel és igen elvoltam kényeztetve de mind amellett nagyon magányos is voltam mert nem túl sok barátom bolt és sokat volt hogy nem volt kivel játszanom és ezt nem szeretném hogy majd a gyerekemnek is át keljen élnie. Én mindig irigyeltem akinek van tesója de sajna nekem nem volt de így is csoda szép gyerek korom volt és én is hasonlót szeretnék a gyermekeimnek majd.

  • 2014.11.11 14:51:22kacce

    "Viszont mások tényleg komolyan gondolják, hogy ezeket a dolgaikat képesek előrébb helyezni, mint azt, hogy többtagú családot alapítsanak."

    Ez az ő dolguk. Mindenki hadd döntse el szabadon, hogy akar-e több gyereket vagy sem, vagy hogy akar-e gyereket egyáltalán, és más ezt ne kommentálja, mert semmi köze hozzá.

  • 2015.04.06 16:38:35dokineni

    Most született a harmadik babánk, a nagyok 7 es 8 évesek. Életünk legjobb döntései voltak mindhárman, igaz, most lóg a belem (de nincsenek striáim :D ), ugyanakkor imádom ezt az egészet. Persze majd dolgoznom kell megint, a nagyok után is dolgoztam, jól is esett visszamenni. Ha a Párom támogatna ebben, szülnék negyedjére is, pedig 40 vagyok, igaz, sem kívül, sem belül nem érzem magam annyinak. (Nekem nem volt testvérem, borzalmas volt így felnőni, utáltam a vakációt, a hétvégéket)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta