SZÜLŐSÉG

Minden anya belenéz a gyereke levelezésébe?

2012. július 22., vasárnap 15:27

„Jelszóval lehet csak belépni a számítógépébe, most ezt add össze. Azóta csinálja ezt, amióta belenéztem a levelezésébe. De hiszen minden anya belenéz a gyereke levelezésébe.

stockfresh 58825 handsome-young-man-using-laptop-at-home sizeM
Fotó: Stockfresh

Gondolom, te is bele szoktál nézni, nem?”

Esküszöm, még én éreztem magam szarul, hogy erre a kérdésre nemmel kellett, hogy válaszoljak. Soha eszembe nem jutna belenézni a gyerekem privát levelezésébe. Sőt, részemről a gyereknevelés csődjének érezném, főleg, ha a bizalmatlanság lenne az alap. Éppen elég az, hogy tudom, ők bíznak bennem: valami oknál fogva mindhárom kölyök jelszavát tudom, még ők adták meg ősrégen, de ahogyan nekem sem fordult meg a fejemben eddig ellenőrizni őket, ők is ledöbbennének, ha ilyet cselekednék.

Miért? Mert árulásnak érzem. Emlékszem, hétéves lehettem, amikor anyámmal nagyon összekaptunk. Dühös voltam és sértett, így az incidens után egyből előhúztam a matracom alól a naplómat (a filmekben láttam, hogy oda szokták rejteni a kislányok), és első felindultságomban belefirkáltam valami olyasmit, hogy szerintem engem örökbe fogadtak, mert semmiben nem hasonlítok anyámra, és sokszor úgy is viselkedik velem, mint egy gonosz mostoha.

A probléma ott kezdődött, hogy anyám is látta azokat a filmeket, amiket én, úgyhogy pár nappal később, iskolából hazaérve a naplóm kinyitva feküdt az íróasztalomon, anyám pedig a nappaliban bőgött vérig sértve, mintha hétévesen tudatában lettem volna annak, mit is írok le, mintha vérkomoly dologról lett volna szó. Igazából engem már akkor sem az bántott, hogy napvilágra kerültek a gondolataim, hanem anyám viselkedése: a nyomozás utánam, ami szokását amúgy megtartotta, nemcsak az általam kibontott postai kézbesítésű levelekbe volt képes belenézni, hanem néha saját maga bontotta fel azokat, és úgy adta át nekem.

Felnőttem, gyerekeim vannak, de azóta sem tartom korrektebbnek a netes levelek ellenőrzését. Sem alkalmanként, sem szúrópróbaszerűen, sehogy. És úgy vélem, ha egy anya úgy érzi, neki bele kell néznie a szülöttje emailjeibe vagy fellesni a közösségi oldalára, az már lassan a jéghegy csúcsa: a bizalmatlanságnak bizony megvan az oka, amit nem a levelezésben kellene keresni akkor, hanem valahol máshol, és már sokkal korábban. És korántsem biztos, hogy a gyerekben.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.07.23 12:29:22Анна

    TH: Vannak ennél komolyabb szakirodalmaim a polcon ;) :D No meg saját kölkök, más kölkei, rutin...bla-bla...
    És kapaszkodj meg: én is tudok hibázni! :D De mentségemre legyen, mindig vállalom! :D

  • 2012.07.23 12:35:41Vermine

    @Анна : tudom, hogy nem akarnak rosszat, és az életüket is odaadnák értem, meg én is szeretem őket, ők is engem. de csak egy hajszálon múlott sztm, hogy ne váljak én is mániákus depresszióssá, mint az unokanővérem, aki egy totálisan control freak, hisztérikus, hatalommániás, beteglelkű anya mellett nőtt fel. én voltam olyan koravén, hogy elég hamar felismertem, hogy nem tudatosan, igaz, de nem tudnak jól nevelni anyámék. aztán látszólag ugye adtam a viszonylag engedelmest, de belül, a lelkem mélyén már ovisan kivontam magam a hatásuk alól :P

  • 2012.07.23 12:39:36Анна

    Vermine: Nos, elárulom, így, szűk körben (:D) a szüleim is hibáztak sokat. Majd jóóól tanultam belőle. Megígértem magamnak és megkértem a kölkeim, ha én is ilyenné válok a genetika, gyengeségem bármi miatt, nyugodtan lőjenek le! :D
    Még élek ;)

  • 2012.07.23 12:51:39Vermine

    @Анна: akkor tök jól csinálod, látod ez a fajta önkritika kéne minden gyerekes házartátsba! :)
    ezt egy világos pillanatukban amúgy velem is megígértették anyámék, de hát még fiatal vagyok a börtönhöz egyrészt, másrészt, meg az a beteg, aki nem akar meggyógyulni, menthetetlen...:) az a baj, h minden ilyen túlkontrolláló szülő meg van győződve arról, h tökéletes szülő, és csak így lehet, ahogy ő csinálja, mert akkor lesz tökéletes ember az ő gyereke.
    és az agyonszabályozott poronty csak felnőttkorában rúg hatalmasat őszülő valagukba azzal, hogy megszakítja velük a kapcsolatot, vagy direkt a deviancia útjára lép stb. nem szabad, hogy a kölök azt higgye, anyuapu tökéletes és mindenható és csak az a jó, amit és ahogy ők. le kell néha hajolni hozzájuk és neaggyisten bocsánatot kérni, ha nekik volt igazuk, vagy bevallani, h édes fiam, apád/anyád most hülye volt. lehet, hogy akkor épp leesik az arangyűrű az ujjunkról és a pulya jól kiröhög, de szerzünk egy barátot, ami később fontosabb lesz SOKKAL, mint az erőltetett hierarchiára épülő tekintélyelvű szülő-gyerek viszony.

  • 2012.07.23 13:03:37Анна

    Vermine: Nekem a kölkeim a barátaim. És azért, mert őszinte vagyok velük.
    Bezzeg én...nahh ezt még tőlem nem hallották, inkább vigasztaltam őket, hogy ne izgulj, én is jártam így még ilyenebbül is :D
    Pl. lányom jó tanuló volt ált. iskolában. Nem kitűnő, inkább 4-es. Kapott egy egyest, aláírta, mert nem akarta, hogy kérdőre vonjam. Persze megismertem, hogy nem az én aláírásom, és megkértem, menjünk be a tanárnőhöz, beszéljük meg vele, mielőtt úgy derül ki, hogy észre veszik. Durván nézve bűncselekmény is lehet :D
    Kiálltam mellé de igazságosan: gyerkőcöm előtt azt mondtam a tanárnőnek, hogy elnézést kérek, lányom aláhamisította a jegyet, mert szégyellte magát előttem. Én vettem észre, de most itt vagyunk, mert ez nem csak a gyerek hibája, hanem az enyém. Miután ha nekem ezt nem merte elmondani, akkor bennem is van hiba. Tanárnő értékelte az őszinteséget. Aztán ez volt az az ominózus eset, ami után teljesen megbízott bennem a gyerkőc. Tudta hibázott, látta anya nem hazudik, még mellé is álltam. Elmeséltem neki, hogy ez nem fogja megoldani a problémát, és higgye el, nem tragédia sem ez, sem más. Mindenre van megoldás. És ezek után is csak annyit kérdeztem: biztos megtanultad a leckét? Nem kezdtem el ellenőrizni, miután tudtam, nem fog többet ezen a vonalon sem átverni.

  • 2012.07.23 13:05:04Marjorie

    Анна,Vermine: Végre!Jó ezeket a hozzászólásokat olvasni.Szép szóval oktasd,játszani is engedd...És a legfontosabb a mintaadás.
    Nem tudom mi az oka,de nagyon elcseszett életet lehet ma látni,poroszos szigorral nevelt szülők a másképpen csinálom jegyében túl engedékenyek,majd a "tökéletesen" nevelt,mindent tudó gyerekből lett szülő még jobban elkúrja!Az ő tökéletesen kontrollált,hibáktól megóvott,abszolút tökéletes gyerekeik nem ismerik önnön korlátaikat,tökéletességük teljes tudatában hibákat követnek el,amikről túl későn veszik észre azt,hiba volt!
    Így látom,persze nem vagyok tökéletes,tévedhetek...

  • 2012.07.23 13:05:38TH

    Анна
    "Vannak ennél komolyabb szakirodalmaim a polcon"
    A hozzászólásaid alapján nem vagyok meggyőződve arról, hogy érted is őket. Másrészt mit számít, mennyire "komoly" a szakirodalom? Az általam linkelt blog a pont a cikk témájáról szól mindenkinek.

  • 2012.07.23 13:08:02TH

    @Анна: a példád tetszik, ügyesen kezelted a helyzetet. Bár még több más megoldás is feltételezhetően jó lett volna, de ez sem tűnik rossznak. :)

  • 2012.07.23 13:09:14Анна

    TH: Nézd, nekem eddig még pozitív visszacsatolások jöttek a gyerektől, tanároktól, barátoktól, idegenektől. Lehet, hogy félre is dobtam a szakirodalmat és igyekeztem ember maradni ;) :D

  • 2012.07.23 13:12:20TH

    @Анна: látod, fentebb tőlem is azt kaptál. :)

  • 2012.07.23 13:15:53Vermine

    @Marjorie: sztm mindkét esetben az az elkúrt nevelés oka, hogy agyatlanul állnak hozzá a gyerekhez. egyik se a gyereket magát látja, hanem a poroszos az 'anyagot', amiből supermant kell faragni, a túl engedékeny meg a ki tündérvirágszálacskát, akinek nem szabad rácsapni a kis kezecskéjére, ha könyékig a vécében túrja a saját kis kakimakiját :P
    amúgy mindkét típus lehet szar módszer a gyerekkel szemben, mert hát ugye a szigorú nem látja be, hogy más út is van az övén kívül, a túl engedékeny meg ott cseszi el, h még mintát se ad, ami ellen később lázadhat (ez amúgy természetes és egészséges dolog kamaszkorban. aki nem lázad, vmi nem stimmel nála....)

  • 2012.07.23 13:18:49Vermine

    @Анна: na, most irigylem a gyerekeid :) én folyamatosan eldugtam az ellenőrzőm, ha egyest kaptam, mert érzelmi zsarolás jött a rossz jegy után, ami kb mindennél szarabb, mert azt sugallja, h egy utolsó féreg vagy, aki DIREKT ki akarja csinálni a szüleit. (hát nem szeretsz??? hát nem érdemlem meg, hogy örüljek??? mint az xy anyukája, annak ötöst vitt haza a gyereke...)
    inkább akkor kaptam volna egy maflást, arról úgyis tudtam volna, h nem engem minősít, hanem őket:D

  • 2012.07.23 13:20:26Marjorie

    Igen,így gondolom én is.A generációs folyamatra gondoltam,miközben írtam.Három generáció alatt fenekestől fel lehet forgatni minden ember jövőjét.

  • 2012.07.23 13:22:18Анна

    TH: Értékelem, köszi ! :)
    Bár azt hiszem, hogy még mindig nem mérhető le, hogy jól neveltem-e őket, miután még van dolgom velük :D

  • 2012.07.23 13:25:18Tintus04

    a levéltitok megsértésénél szerintem sokkal szomorúbb, hogy minden második hozzászóló szóba sem áll a szüleivel és erre még büszke is...régen rossz ha szüleink minden hibáját felhánytorgatjuk nekik, de meg vagyunk róla győződve, hogy mi bezzeg milyen szuper szülők vagyunk, hiszem mennyivel jobban/máshogy nevelünk mint ahogy minket neveltek. közben szépen csendben elkövetjük ugyan azokat a hibákat (vagy rosszabbakat) és még észre sem vesszük...

  • 2012.07.23 13:27:33Анна

    Vermine: Nézd, lopott is a büdös kölke :D Óvodás volt, mikor haza hozott a kabát zsebében egy idegen játékot. Leültem vele, megdorgáltam kicsit: te kölök, nincs neked elég itthon? mondd, most szerinted a gazdija nem fog szomorkodni érte? neked jó lenne, ha eltűnne a kedvenced? pislogott-pislogott, majd mondta, nem, ő is szomorú lenne. Másnap reggel visszavittük a lopott holmit és elnézést kértünk, hogy "véééletlen" nálunk maradt.
    És még mennyi és mennyi példa...bár elő szoktuk hozni, "emlékszel" kezdettel és ma már csak nevetünk ezeken.

  • 2012.07.23 13:31:10Marjorie

    Hiszem,hogy lehet másképp. És igenis el kell mondani a szüleinknek,ha valamit nem jól éltünk meg,és meg kell próbálni változtatni,amire a nagy szülői tisztázó beszélgetés után megkérhetjük a szüleinket is.Az aki képes változtatni,belátni hibáit,szülő-gyerek egyaránt kap még egy esélyt,aki pedig nem,annak marad a soha többé nem beszélek vele viszony.

  • 2012.07.23 13:35:50Scuttle

    Tintus4:
    Én szerencsésnek mondhatom magam jóban vagyok a szüleimmel, de meg tudom érteni azokat akik lelki/testi "terror" alatt eltöltött gyermekévek után minden kapcsolatot megszakítanak a szülőkkel amint tehetik, nem feltétlenül azért mert nem tudtak megbocsátani hanem azért mert az ilyenek nem változnak nem látják be a hibáikat, a felnőtt utódot is ugyanúgy lekezelik bírálják és kontrollálni szeretnék (aminek megjegyzem normális szülőnél is van egy egészséges szintje de van aki nagyon átlép ezen). És hogy büszkék rá? kell némi kompenzáció a lelki nyugalom érdekében...

  • 2012.07.23 13:39:28Анна

    Marjorie: Megpróbáltam beszélni anyámmal, hogy mi is volt az, ami nagyon fájt, ami sorsdöntő volt, vagy bármi. Nem értette meg, nem érezte felelősnek magát, szerinte minden ember maga életének az elrontója. Még azt is megkaptam, hogy IQ harcoskodom, mert bezzeg nekem diplomám van :D Felnőttem, anya vagyok, olyan, amilyen...és tudod, megtanultam kezelni az anyám. :D
    Miután rájöttem, megváltoztatni már nem fogom sem véleményében semmiben és már teljesen mindegy, mit vétett vagy mit csinált rosszul. Jó kis tanulólecke volt nekem :)
    Igyekszem hasznosítani, mert néha a negatív példa, kritika az, ami az embert mássá tudja tenni. Ráadásul lehet, pont előnyére;)

  • 2012.07.23 13:39:31Vermine

    @Tintus04: mondjuk az a baj a szüleink generációjával, hogy nem viselik el a jogos kritikát sem, mert nem szokták meg az egészséges kritikus gondolkodást, velük mindent erővel elfogadtattak. mivel ők sem kritizálták a szüleiket, még ha lett volna rá okuk is. generációk szorongásait és feszültségét adták át az őseink a gyerekeiknek, mint a ganajtúró bogár a szargalacsint, azzal a jelszóval, hogy "én is ebben nőttem fel, oszt ember lettem így is". aki meg felismeri, hogy a király meztelen, az ugye kap a fejére.
    és hát a gyerekeik is ugyanúgy elcseszik azzal, hogy nem állnak szóba velük, ahelyett, hogy legalább jól kipakolnák magukból kölcsönösen a sérelmeket. csak az időseknek ez nagyon nehéz, nekünk könnyebb. anyunak már kiskoromban csodálkozva mondtam, miért nem beszélte meg ezt meg azt a saját szüleivel, úgy könnyebb lett volna. "HÁT NEM LEHET MEGSÉRTENI AZZAL, H MÁST GONDOLSZ!!" :S
    na ezt a legnehezebb feloldani. és a legtöbb fiatal a könnyebb utat választja, a kommunikáció helyett egyszerűen megszünteti a kapcsolatot.
    de én tudom a saját példámon, h hiába mondom el anyuéknak minden nap türelmesen, hogy inkább beszéljünk, mint erőt fitogtassunk, meg ha én belátom a hibáimat, ők miért nem a sajátjukat, képtelenek változni.

  • 2012.07.23 13:44:58Marjorie

    Én is megpróbáltam beszélni anyámmal,apámmal-aki anyám módszerei ellen volt,de anyám szerint ő mindent tökéletesen csinált.Nem szakítottam meg a kapcsolatot,de nem tűröm a kontrollt.Amit elértem az az,hogy a gyerekeimmel már úgy viselkedik,ahogyan velem is kellett volna,vagyis nyílt beismerés nem történt csak a részemről,de ebből tanult ő is,változtatott. a folyamat lassú volt,de a minta adás itt is működött.

  • 2012.07.23 13:46:485perc

    Végigolvastam pro és kontra az érveket a külső világ “rémes” hatásairól, plusz statisztikákat a befejezett és kísérletben abbamaradt öngyilkosságok és azt gondolom, hogy sokkal nagyobb érdek fűződik a gyermek egészséges lelkéhez, - amiből az összes cselekedete következik és ehhez hozzátartozik a saját magánélete, aminek problémáit inkább maga ossza meg velem, ha szükségesnek látja, én bármikor meghallgatom -, mint a fullkontrollhoz, amivel tönkretessszük a bizalmi viszonyt és csak a rossz irány utolsó pillanatát vesszük észre, amikor már nincs is mibe beavatkozni.
    “Fogadjunk. Felteszed rá a gyereked életét?”
    Igen fel. Nem akarok szándékosan, előre eldöntötten érzelmi nyomorékot nevelni.

  • 2012.07.23 14:09:36Szakyster

    "Igen fel."

    @5perc hát, ezesetben remélem, nem lesz gyereked. Az ő érdekében.

  • 2012.07.23 14:15:29kolbászoszsömle

    Анна
    "A bizalom ott kezdődik, ha a gyerekem a jelenlétembe is meri vállalni minden leütését, barátját, mert tudja, hogy mindent meg lehet beszélni. "

    Hát, bakker, azt kell felfogni, van, ami nem tartozik rád.
    Simán nem a te dolgod, hogy milyen pozícióban szeret kefélni.
    Ezt nem veled kell megbeszélnie, és bármekkora is a bizalom, a jelenlétedben nem fogja ezt a kérdést megbeszélni.

  • 2012.07.23 14:19:11Szakyster

    @kolbászoszsömle De az pl. már igen, hogy óvszerrel csinálja e, vagy sem. De továbbmegyek, 13 éves kora előtt még a pozíció is rám tartozik. Nyilván, ez neki nem tetszik, miért tetszene?

  • 2012.07.23 14:20:15Анна

    kolbászoszsömle: nahh, ez tényleg nem rám tartozik :D

    De most komolyan, szerinted miért baj az, ha pl. a 15 éves lányomnak még nem ez a levelezési tartalma? :D Tudod, titkon reménykedek benne, hogy még pár évet várat magára ez a téma. Viszont nem fogom megenni reggelire, ha mégsenem úgy lesz. Max. elviszem nődokihoz és iratok fel neki valamit ;)

  • 2012.07.23 14:20:34Tintus04

    Vermine: igazad van, ez egy generációs átok, de a minden generációnak az előző generációval pont ilyen problémája volt. :-)
    ettől függetlenük az, hogy a szüleimet szeretem és tisztelem még nem egyenlő azzal, hogy ne látnám a hibáikat ( főleg magamon és a testvéremen) de nem teszem őket felelősség minden hülyeségemért és igyekszem megbocsátani nekik az ő hülyeségeiket, illetve nem várom el, hogy megváltozzanak. merem remélni, hogy a lányom annak idején legalább ennyire belátó és megbocsátó lesz majd velem szemben is, mert illúzióm nincs azzal kapcsolatban, hogy már most mennyi baromságot "elkövettem" ellene.

  • 2012.07.23 14:36:13TH

    @5perc: egyetértek veled.

  • 2012.07.23 14:37:33TH

    @Szakyster: régen rossz, ha ez a téma már 13 éves kora előtt komolyan felmerül.

  • 2012.07.23 14:37:56Vermine

    @Tintus04: megbocsátani más dolog, mint őszintén kimondani valamit. nem haragszom a szüleimre, mert tudom, amit ők nem akarnak/nem tudnak belátni, hogy milyen családi minták mentén váltak végtelenül bizalmatlan, lelkileg gyermek emberré. az, hogy ezt a szemükbe mondom, nem egyenlő az utálattal vagy tiszteletlenséggel. amúgy képtelen vagyok a tiszteletre, az igaz, én szeretem őket, de nem tisztelem. de ez az én harcom:). nem teszem őket felelőssé semmiért, sem a jó dolgokért, sem a rosszakért a saját személyiségemben, mert igen hamar függetlenítettem magam tőlük. ha nem így teszek, komoly mentális problémákkal küzdenék régóta.
    és az a baj, hogy nem olyan súlyú dolgokról beszélünk, hogy pl. minden vasárnap templomba kellett mennem akaratom ellenére vagy rokont látogatni vidéken minden nyári szünetben(nem kellett), hanem ennél sokkal súlyosabb, kölcsönös, évtizedek óta tartó lelki terrorról.
    azt meg végképp nem várom el, hogy megváltozzanak, az olyan lenne, mint egy amőbát arra kényszeríteni, hogy két hét alatt evolváljon hüllővé, vagy mittudomén:P
    de mindennek ellenére, kimondani ki kell a rossz dolgokat, mer egészségtelen dolog, ha az ember magában emészti a problémáit.

  • 2012.07.23 14:40:07kolbászoszsömle

    Анна, a személyiségfejlődés egyik fontos epizódja a titkok iránti igény.
    Ez kell a felnövéshez, a leváláshoz. Ebben éli meg ugyanis az ember a szuverenitását. Hogy van dolog, ami csak az övé.
    Erre az igény elég hamar jelentkezik, és olyan elementáris késztetés, hogy gyakorlatilag nem lehet megakadályozni semmilyen kontrollal.
    Megnehezíteni lehet, de előbb fogja felszámolni az érzelmi kapcsolatot a gyerek a szülővel,minthogy erről lemondjon és fog találni módot arra, hogy kiélje.
    A kérdés, és a szülő választása pedig az, hogy miben fogja kiélni: apró titkok, pl. a barátnővel együtt elkövetett rosszmájú beszólások, kitárgyalása a szomszéd fiúnak, vagy valami komoly dolog, pl. alkoholizálás (nem, nem fogja észrevenni a szülő), bagózás, drogozás, (ezt sem fogja észrevenni, csak, ha már _tényleg_ látszik, vagy a felelőtlen szex.
    És azért nem veszi észre fenti súlyos dolgokat, mert a hiperkontroll, a titokhiányra törekvés állapota a szülőt megnyugtatja, hiszen abban a tudatban él, hogy mindenről tud, a gyereke neki nem tud hazudni.
    Pedig de! Ezt az egyet egészen biztos megtanulta.

  • 2012.07.23 14:41:11Szakyster

    @TH persze hogy baj, de mindenhonnan ez jön, hogy ezt kell tenni. És te csak egy vagy, az őt érő rengeteg hatás közül, még nem is a legerősebb. Ha pont az osztálya olyan, hogy tele van "kurvákkal", akkor gondolod, tudsz akkora ellenerőt kifejteni, hogy ő ne legyen az? Hosszú, hosszú éveken át? Ne felejtsd el, az osztálytársaival több időt tölt, mint veled.

  • 2012.07.23 14:45:325perc

    Szakyster
    "hát, ezesetben remélem, nem lesz gyereked. Az ő érdekében."
    Nincs ezzel semmi baj, én sem adnék a te kezedbe gyereket.

  • 2012.07.23 14:47:47Szakyster

    @5perc hát, nem tudom, annak a szájából, aki hajlandó orosz-rulettet játszani a gyerekével, ez inkább dicséret :D

  • 2012.07.23 14:48:48kolbászoszsömle

    Szakyster, neked is csak azt tudom mondani, hogy a titkok szükségesek a személyiségfejlődéshez!
    Titkok nélkül nem tud felnőni, leválni a gyerek.
    A titok természete pedig olyan, hogy arról csak a titok gazdája tud, és a gyerek titkának pont az a lényege, hogy a szülő előtti titokról van szó, hiszen a vele fennálló szimbiózis felszámolásának az egyik eszköze.
    A szülő csak annyit tehet az ilyen titkolózással kapcsolatban, hogy nem kényszeríti bele a gyereket súlyos titokba.

  • 2012.07.23 14:53:07Szakyster

    @kolbászoszsömle Ezzel amúgy teljesen egyetértek.

    Mondok egy példát: fontos az, hogy gyerkőc megtanuljon egyedül suliba menni. Emellett az első egy-két alkalommal távolról, úgy, hogy ő ne lássa, követni fogom. És ha mondjuk a közelben történik pár csúnya eset, akkor egy darabig én fogom bevinni az általános iskolába.

    Ugyanez a helyzet az online dolgaival.

  • 2012.07.23 14:54:14Анна

    kolbászoszsömle: Már fentebb említettem, hogy porosodik a szakirodalmam :D

    Tanultam én is pszichót, nem kell engem oktatni, hidd el. :)

    Miért számít anomáliának, ha nekünk ez így működik? :D Ne állj bele sztereotípiába, mert azt is említettem fentebb: minden gyerek más. Semmit nem késleltetek, elég jó mintát adok inkább! Basszus és képzeld, még mindig siet haza suliból, még mindig mesél, még mindig nem jár sehova, még nem iszik, nem dohányzik, nem érdeklik a fiúk! Húúú, most gyere azzal, hogy akkor tuti ő sérült :D
    Ja, esetleg még azzal is jöhetsz, hogy csúnya és kövér és bla-bla, de megspórolom a leütéseidet, segítek: ez sem áll fenn :D

  • 2012.07.23 15:02:04Scuttle

    Szakyster: elég fals hasonlatokat használsz, biztonsági öv, orosz rulett...Valamint a sarkított kérdésedre kaptál egy sarkított választ ami után személyeskedve "támadsz", ha választanom kéne köztetek (kizárólag az itt elhangzottak után) kit szeretnék inkább szülőnek 5perc nyerne. (de nyugi nem vagyok örökbefogadható korban :P )

  • 2012.07.23 15:02:26kolbászoszsömle

    Szakyster, jah, ez egy folyamat, ami kb addigra kiforrja magát, mire a gyerek aktív lesz a neten, nem csak mint letöltő, hanem, mint tartalmat adó (levelezik, posztol, kommentel, stb).
    Szerintem addigra kell kialakulnia annak a bizalomnak (a szülőben), hogy a gyerek általános netes aktivitását kb babazsúrnak tekinti, és eszébe nem jut hallgatózni, hogy miről is beszélnek a gyerekek, mert TUDJA, hogy nem a kutya megmérgezését készítik elő.
    Ez persze nem jelenti azt, hogy a MIT CSINÁLTOK OTT, BÜDÖS KÖLYKÖK???! című kérdést nem lehet feltenni, ha gyanús valami, de feltenni kell, nem kinyomozni, hiszen (maradva a babazsúros pédánál) a kérdés maga megóvja a vázát.

  • 2012.07.23 15:03:25kolbászoszsömle

    Анна, a HIT csodás dolog!
    Vakká tesz.

  • 2012.07.23 15:07:31Szakyster

    @Scuttle ez természetes, egy gyerek sem akar maga fölé erős, kordában tartó szülőt. Kivéve, persze, miután megtörténik a baj, és akkor ismét a szülő a hibás, hogy miért nem védte meg, mert hát az ő feladata. Szóval ebből jól nem lehet kijönni, de az ember próbálkozik.

  • 2012.07.23 15:10:03Szakyster

    @kolbászoszsömle hidd el, nincsenek olyan távol a véleményeink, mint gondolnád. Én Ruhaszárítókötéllel értek a leginkább egyet ebben a kérdésben.

  • 2012.07.23 15:16:33Scuttle

    Szakyster: ez igaz de én ezt a választást most nem gyerek fejjel hoztam, valamint az hogy a szülő "erős" kordában tartó nem jelenti azt, hogy kémkedik a gyerek után és mindent irányítani akar, de ha jól emlékszem valahol te is középutat említettél habár nekem úgy fest ezt te sem nagyon találod, igaz ezt elég nehéz meglelni az élet legtöbb területén.

  • 2012.07.23 15:19:06Szakyster

    @Scuttle hja, ez igaz. Azért szép a gyereknevelés, mert majd 30-40-50 év múlva derül ki, mit rontott el az ember :)

  • 2012.07.23 15:19:49Анна

    kolbászoszsömle: Bizalom, nem hit. :)

  • 2012.07.23 15:24:40Vermine

    ja meg a másik dolog: nem mindegy, h milyen korú a gyerek. lehet, hogy az ovis/kisiskolás kölködnek még lemeózod a kispajtásait vagy utánanézel, milyen oldalakat nézeget a neten, de egy kamasznak már kell privát szféra. nem beszélve a felnőttkorú gyerek (meg hát ugye házastárs:P) zsebeinek, telefonjának, emailjének rendszeres túrásáról...
    sztm aki azt a példát látja, h nem bíznak meg benne, az önmagában sem fog megbízni ("de hát én egy áldozat vagyok, mindenhonnan veszély leselkedik rám, az emberek bántani akarnak..."), és persze, hogy bevonzza a bajt, mert önkéntelenül is olyan gyanús alakok társaságát vonzza majd, akik áldozatokra vadásznak.
    ez az örökös rettegés meg szerencsétlenből országos lúzert is csinál.
    nagyon-nagyon nem szerencsés, ha otthon ebben nől fel, hogy 5 percet késik iskola után, anyuka meg kezét tördelve, könnyes szemmel gubbaszt a szoba sarkában, kezében a telefonnal, amin az imént a rendőrséget hívta már tizedszerre, de már felhívta az összes osztálytársát és tanárát is.
    ez egy gyerekben a sajátmagában vetett hitet rendíti meg. és nem is igazán a túlkorlátozás, hanem a nyílt túlaggódás, ami roncsot csinál a gyerekből.
    lehet ezt anélkül is csinálni, hogy minden második mondatunk a "jaj téged meg fognak ölni, ha elmész az éjszakába" , pl titokban aggódunk, h a gyerek azt higgye, megbízunk benne, még ha nem is.

  • 2012.07.23 16:48:09kolbászoszsömle

    Анна, a hit abban nyilvánul meg, hogy egészségesnek tartod azt az infantilizmust, mint amit leírsz.
    Te nem szülőként, hanem barátként viselkedsz, ha igaz, és úgy igaz az, amit leírsz, pedig a gyerek tud magának barátot keríteni, a baj pedig akkor jön, ha szülőt kezd el keresni, és esetleg megtalálja egy olyan idősebb emberben, aki visszaél a helyzettel.

  • 2012.07.23 20:39:43TH

    @kolbászoszsömle: nagyon jókat írsz, csak egyetérteni tudok.

  • 2012.07.28 21:50:59Almandin

    @vágtázó halottkém: Anyukád pszichiátriai eset. A paranoia valamelyik válfajában szenved. Ha nekem ilyenem lenne, igyekeznék minél kevesebbet beszélni, találkozni vele, a saját nyugalmam érdekében.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta