SZÜLŐSÉG

Nesze nekem anyaság

2012. május 16., szerda 10:35

A fogantatás pillanatában még nem is sejti az ember, mire vállalkozott. Miként azt sem, életében az érdemi munka csak most kezdődik.

stockfresh 183640 waiting-for-the-first-one sizeM

A múlt emlékei

5 óra 15 perc. Szól a vekker, fel kell kelni, hú de utálom ezt a korán kelést. De nincs mit tenni, irány a munka. Néhány kávé, egy gyors zuhanyzás, és elindulok. Még 17 éves voltam, amikor frissen szerzett jogosítványommal, édesapám cégénél kezdtem el teherautó sofőrként megkeresni a havi zsebpénzt. Igen, ez így történt. A cementes,- meszes zsákok, a zsalukövek, téglák, betonacélok világába csöppentem, és ott is ragadtam. Nem nevezném tipikus női munkakörnek, de apukám sem volt az a tipikus apa. Imádtam. A zsaluköveket már kevésbé, de hát az is kell egy házhoz. Sosem felejtem el, amikor elszakadt a spanifer, és az egész rakat ledőlt. Álltam a 10-es út szélén, pakolhattam vissza darabonként a szállítmányt, és mire végeztem, nem volt bőr a kezem. Miként azt sem felejtem el, mennyit edzettem sutyiban a cementes zsákokkal. Nem akartam, hogy a nálunk dolgozó kétkezi munkások azt gondolják apuka elkényeztetett kicsi lányával van dolguk, ezért addig küzdöttem, míg magam is velük együtt rakodtam az 50 kilós csomagokat. Nem is okozott gondot a későbbiekben, hogy amikor már túl voltam a szamár létra összes fokán, szó nélkül elfogadják az utasításaimat. Kemény, de nagyon szép idők voltak azok. Bár az építkezések hétvégén sem állnak meg, azért annyi protekcióm volt, hogy a szombatot és vasárnapot könnyített üzemmódban, azaz nem túl sok munkával tölthettem. Így nem is csoda, hogy a várva várt péntek komoly bulizásokkal telt, és a szombat meg gyakran a macskajaj áldozatává vált. Addig aludtam, amíg fel nem ébredtem, és ha kedvem volt, egész nap nem csináltam semmit. Olvastam, megnéztem egy jó filmet, moziba jártam, színház bérletem volt, éltem a néha ugyan szingli, de kényelmes, kötetlen életem. A sokak által irigyelt életforma azonban elkezdett kicsit monotonná válni. Egyre sűrűbben kaptam magam azon, az anyagi dolgokat, illetve a munka szépségét leszámítva, tök üresek a napjaim. Hiányérzetem volt. Egyre gyakrabban foglalkoztatott a család, gyerek kérdéskör, és egyre inkább aggódtam, vajon megtalálom ehhez a megfelelő társat? Mázlim volt, van, megtaláltam.

Az édes teher

Ahogy zsák a foltját, úgy egészítjük ki egymást életem választottjával. Szavak nélkül is, egy pillantásból, egy mozdulatból is tudjuk a másikról mit gondol, mihez van kedve. Megismerkedésünk után két évvel házasodtunk össze, -volt időnk élni- és azt követően jó egy év után döntöttünk úgy, emeljük a tétet, gyereket vállalunk. Elhatározásunk meghallgattatott, mert szinte azonnal állapotos lettem, és rendben, egészségben megszületett életünk fő műve, Bebu. Bár kicsit stresszes időt töltött a hasamban, ( 6 hónapos terhes voltam, amikor édesapám elhunyt, nem kis szenvedés után), szerencsére épen, egészségesen látta meg a napvilágot. Dúlt bennem az eufória  és teljes kétségbeesés vihara. Aki világra hozott már gyereket, nyílván ismeri az érzést. Jaj de jó, van egy kisbabám!!! Hú, most mit is kell csinálni vele? Jézusom, ez nagyon pici! Baszus, hogyan fogom megfürdetni anélkül, hogy ne tegyek kárt benne? Mikor indul már meg a tejem? Úristen! Ugye nem velünk történik meg a csecsemőhalál? Mit is mondtak? Hason, vagy háton biztonságos altatni őket? Nyugi, a légzésfigyelő majd…, de ha mégsem? Anyúúúúú! Segíts! De sajnos mivel már édesanyám is valamelyik szép felhőről néz le ránk, magamra, illetve a baromi sokat, és persze vidéken dolgozó férjemre voltam utalva. És, döbbenet a természet. Sosem gondoltam volna, pedig elmondták már százszor, az anyai ösztönök működésbe léptek, és minden kérdés szépen, észrevétlenül válaszra talált.

stockfresh 986696 baby-yawning sizeM

Az esti fürdetések rutinná váltak, az etetések is szépen beálltak, és már nem tököltem 20 percet egy pelenkázásnál. Ami viszont nem változott, és most már tudom, nem is fog soha, amíg élek, az az anyai aggódás. Még mindig többször felkelek a 3 és fél éves gyerekemhez éjszaka, és nem feltétlenül azért, mert rosszat álmodott, megnyugtatásra van szüksége. A lerúgta-e a takarót, a  véletlenül becsurgott-e a pisi, és a már megszokott lélegzik-e kérdéskör állandóvá tette a félszemem mindig nyitva van üzemmódot. Az örök üzemmódot. Mert tényleg igaz a mondás, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Most még a futóbringa, és annak kockázatai, később a bulik és azok kimenetelei tartják az embert ugrásra készen. És akkor még nem beszéltünk a hétköznapok egyéb járulékairól.

Droid mama

Amikor a világ legnagyobb kalandjába vetjük bele magunkat, nevezetesen megszülni, és felnevelni egy gyereket, egy másik szemüveget teszünk fel orrnyergünkre. Valahogy eszünkbe sem jut, hogy a gyermek vállalással és annak  minden szépségével együtt, a világ legnehezebb munkájára vállalkozunk. Ehhez képest megfagyni a mínuszban, vagy megsülni a döglesztő melegben egy építkezésen, kutyafüle. Mindaz, amit eddig fárasztónak éltünk meg, egy múló pillanatnak tűnik csupán. Ha csak egy-egy vérre menő üzleti tárgyalásra gondolok, és arra, mit össze görcsöltem rajta, hangos hahotában török ki. Most már tudom, hogy semmilyen eddigi elvárás, még csak nyomába sem ért annak, mint ami ezt a kicsi ember követel magának. És soha életemben nem voltam még ennyiszer, ennyire kimerült, mint mióta életünk részévé vált ő. Nyilván könnyebb lenne, ha nem lennék maximalista. De sajnos, és ezt nagyon komolyan mondom, sajnos az vagyok. Okozva ezzel magamnak egy csomó olyan plusz feladatot, ami egyszerűen hülyeség. De mivel a bőrömből kibújni nem tudok, élni próbálok benne. Vállalom, van, hogy nehezen megy. Néha úgy érzem magam, mint egy droid. Harc a mindennapokkal. Küzdelem a gyerkőc reggeli öltözésével, a reggelivel, a bölcsivel, a délutáni programok kiötlésével, az esti hajmosással, -mert most éppen azt a korszakot éli, amikor nem akar hajat mosni-, a lefekvéssel, -mert csak még egy mesét, miután már sokadiknál járunk- és globálisan a mindenhol helytálljunk állapottal. Legyen szép tiszta otthonunk -itt megint az a fránya tisztaságmánia- , mosni, teregetni, vasalni, bevásárolni, főzni, kitalálni, hogy mit főzzünk… és a legfontosabb, mindezek mellett legyünk türelmes anyukák, és odaadó feleségek. Mert megtehetném, hogy ráhagyom a gyerekemre az aktuális marhaságait. De akkor minek is vállaltam? Az a dolgom, hogy -nyílván ez mindenhol eltérő- a tudásom szerinti legtöbbet adjam neki, azt amitől ha majd felnő, nem válik gerinctelenné, amitől tudni fogja mi a különbség jó és rossz között, amitől ember lesz. Ez viszont iszonyú melós. Kényelmesebb lenne ráhagyni dolgokat, de ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak, és vicces, hogy pont az ő érdekében nem. Tehát százszor elmondom az adott kívánalmaimat, -pakold el a játékaid, köszönj, kérem szépen, köszönöm szépen, szeretnék, és nem akarok, stb.-, és százszor megválaszolom a miérteket, pedig már nagyon unom, hogy a miért is miért. De, ez a feladat.

stockfresh 152154 baby-girl-with-a-toy-sitting-on-the-floor size

Némileg megnyugtat, hogy amikor játszótereken más, gyakran ismeretlen anyukákkal beszédbe elegyedem, az egy cipőben járunk konklúzióval köszönünk el egymástól. Észre vettétek már, hogy amióta gyerekünk van, mindig tele a kezünk? Amikor még pici, a hordozóval, a babacsomaggal, (pelenka, víz, rágcsálni való, váltás ruha..), majd az idő múlásával a babakocsival, a kismotorral, a futóbringával, és persze megint a váltás ruhával, a melegebb ruhával, keksszel, ivókával, a homokozó szettel,  bevásárló szatyorral. Gyakorlatilag a parlament előtt álló karácsonyfa hozzánk képest kisnyúl. És amikor már azt gondolnád, ez fokozhatatlan, tuti felkéredzkedik a gyerek, mert mikor máskor, pont most fáradt el. Előfordult már velem, hogy kínomban olyan röhögőgörcs fogott el, hogy mindent elejtve ( persze a gyereket nem), leültem a földre, mert képtelen voltam szabadulni a gondolattól, vajon milyen látványt nyújthat ez egy kívülálló számára? Áh… no comment.

Anya szejetlek

Nem mondom, vannak napok, amikor egy picit, csak 24 órára szeretném visszakapni a régi életemet. Amikor nem követelt komoly háttérmunkát organizálni akár egy tornát, egy kozmetikust, egy fodrászt. Amikor egy laza kis táskával a kezemben közlekedtem, és teljesen mindegy volt eszem, vagy nem, azt meg, hogy mit végképp nem érdekelt. Amikor nyál csorgatva alhattam, mert csak magamért feleltem. És amikor még én, én voltam. Igen. Vannak ilyen napok. És szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Aztán reggel meghallom a kis tappancsok csattogását a parkettán, megérzem azt a sehol nem megvásárolható ébredés illatot, a kis kezeket, arcot, orrot, az arcomon. " Jó jeggejt anya! Fejébjedtünk! Anya szejetlek!" És magamban még elmormolnám, hogy TE FELÉBREDTÉL, én még tudnék aludni, de már csak azt a mindent elsöprő melegséget érzem a szívemben, azt a szeretetet, amit leírni nem lehet. És eszembe jut, mennyire üres is lenne az életem nélküle, és milyen nagyon jó, hogy van nekem.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.05.16 11:22:24oriza triznyák

    Hát, elbőgtem magam. Mondjuk ez nem újdonság így a 29. hét környékén, de akkor is... Nagyon jó írás, jot tett a parázos lelkemnek

  • 2012.05.16 11:39:44moonwalker

    Nagyon jó írás!

  • 2012.05.16 11:49:39waterphone

    A legjobb ami velünk történhetett a fiúnk születése.
    Mondom ezt apaként, férjként.
    Egy átlagos képességű ember élete végéig találna hasznos elfoglaltságot gyerek nélkül is,
    de amióta velünk van azt érzem, hogy ennél hasznosabban nem is tölthetném az időmet.

  • 2012.05.16 12:00:42durbincs

    "Addig aludtam, amíg fel nem ébredtem"
    ezzel vagyunk így néhányan... :)

  • 2012.05.16 12:08:30krumpli-nudli

    Nagyon tetszett a cikk.Emlékeztetett a régi szép napokra. A maiak még szebbek.
    Akkor nem tudtam, /engem rideg "marhatartással" neveltek/hogy az a rengeteg odafigyelés, szeretet kumulálódik és mind-mind visszasugárzik. Az ilyen nevelés eredménye, hogy amikor felnőtt a csemete, mindennap felhív.Ugyanolyan megfontolásból, ahogyan régebben te tetted: rendben vannak-e a dolgok,nincs-e valamire szüksége. Megosztja veled az örömét,bánatát.Kívánok mindenkinek olyan örömöt,mint amikor meghallom a csemetém hangját: ha láttad volna a manót, hogyan rohangált, milyen örömmel próbálhatta a hangját....Na és persze amikor lehet találkozunk. Ki nem fogyunk a mondanivalóból....

  • 2012.05.16 12:21:32Alf

    Nem tudom ebből a nagy szeretetből mennyi az, ami olyan, hogy félsz attól, hogy utálod a gyerekedet, ezért bebeszéled magadnak, hogy szereted, és el is hiszed, pedig TE MÉG NEM ÉBJEDTÉJ FEJ.

    De igazából mindegy is.

    remélem igaza lesz waterphone-nak esetünkben is .

  • 2012.05.16 12:26:09Reckl_Amál

    De ha ennyi nyűggel jár, minek vállalt gyereket a szerző? Annyira bírom a mai anyák örökös rinyálását, aztán az ön-győzögetést, mennyire szép ez így. Közben meg a Szex és New Yorkba képzelik magukat, de képmutató módon nyomják ezt "még a szarszagát is imádom" szöveget. Dehogy imádod! Rendes ember vagy, ezért teszed a kötelességed. De ne hazudj!

    Az az önfényező marhaság a cementes zsákokról meg baromság. Értjük. Szupercsajból szuperanya lettél, a perfekcionizmus élő, dobogó szívű szobra. Gratulálok! A többi porontyos majd megveregeti a vállad, mert ők is szeretik azt hinni, olyan csoda, hogy NEKIK gyerekük született, és gondját is viselik. Pedig valaha ők is szupernők voltak. TAPSVIHAR!!!

    Nap mint nap látom a sok buta, neveletlen gyereket az utcán, a buszon, a boltban, sajnos kikerülhetetlenek. (Nem a gyerekeket akarom kikerülni, hanem a butákat és a neveletleneket.) Nem látom a sok szuperanya és szuperapa szupergyerekeit viszont. Tanár ismerőseimtől is hallom, egyre több az olyan gyerek, akik a legalapvetőbb dolgokra is képtelenek, amit egy 6-7 éves gyereknek már tudnia kellene.

    Szóval a nagy ön-meghatódás helyett térjünk majd vissza 20 év múlva arra, hogy az akkor már felnőttkorú gyerek milyen iskolákat végzett, egészséges-e (ami nemcsak abból áll, hogy lélegzik, hanem lelki dolgokból is; pl. nem szekálta-e halálba a maximalista anyuka a hülye elvárásaival, és nem csurrant-e még 23 és fél évesen is álmában mellé...), boldog-e. És, ha ezekre is ilyen szuperválaszok érkeznek majd akkor is, mint amilyennek most képzeli magát a kedves anyuka, lehet döngetni a szupermellet.

  • 2012.05.16 12:44:29Crescence

    Szerintem is nagyon jó írás. Csak nem tudtam eldönteni vicc vagy gúny?

  • 2012.05.16 12:46:46john.carter

    Amatőr... az első dant 3 gyerek után osztják :)

  • 2012.05.16 12:48:21pöttömröff

    van, akinek a szar is keserű... és itt nem a cikk írójára gondolok....

  • 2012.05.16 13:05:06nabukadonozorX

    Reckl_Amál
    Hát igen, régen az anyák is jobbak, keményebbek voltak, meg a gyerekek is okosabbak és jobban neveltek, minél jobban visszamegyünk az időben annál inkább. Birom az ilyen maradi szentfazékokat, kár volt ma billentyűzetet ragadnod.

  • 2012.05.16 13:07:21noamy

    végre egy igényes írás! és nagyon őszinte is, köszönöm! :)

  • 2012.05.16 13:12:02Pet1988

    REckl-Amál! Ha nem szóltál volna, bölcs maradt volna...

  • 2012.05.16 13:16:22Mediator_07

    Hagyjátok már Reckl_ANált - bocs Reckl_Amált -, mert vagy csak simán provokálja a normális embereket (amilyen legmélyebben belül ő is szeretne lenni) vagy tényleg ilyen. Ha utóbbi, akkor inkább vigasztalni kéne szegényt. Talán nem kapta meg azokat az érzéseket, amikről itt olvasott, és ezért lett ilyen...

  • 2012.05.16 13:17:15Mediator_07

    Hagyjátok már Reckl_ANált - bocs Reckl_Amált -, mert vagy csak simán provokálja a normális embereket (amilyen legmélyebben belül ő is szeretne lenni) vagy tényleg ilyen. Ha utóbbi, akkor inkább vigasztalni kéne szegényt. Talán nem kapta meg azokat az érzéseket, amikről itt olvasott, és ezért lett ilyen...

  • 2012.05.16 13:23:35tanarking

    Az írás minden sora igaz. Most is hegyezem a fülem a bébiőrre, hogy szuszog e a másik szobában a 16 hónapos "Kismacskám". Azért hívom így, mert dorombolva adja a tudtunkra, hogy mennyire szeret bennünket. A szívem akkor fog csak igazán dobogni, ha beszélni is tud majd. Nem érdekel az állandó kupi és a szétdobált ételmaradék az etetőszék körül. ez is az anyaság része. Jó írás.

  • 2012.05.16 13:54:00Pakinyanya

    Én nem érzem úgy, hogy rinyálna az író. Egyszerűen leírja, ami az anyaság velejárója. Persze, nehezebb kettővel, még nehezebb hárommal és néggyel, stb. De én inkább attól mászom falra, amikor valaki csak áradozik, hogy minden szép és jó és soha nincs mélypont, mióta gyereke van. Ez az írás teljesen korrekt.

  • 2012.05.16 13:56:54moonwalker

    @Reckl_Amál:
    Olvasásértés - elégtelen.

  • 2012.05.16 14:03:46krumpli-nudli

    Az írás azért tetszik, mert igaz a kijelentő mondatokban közölt nehézség része,amiből következik a néha-néha előforduló régen napi dolgok könnyebben szervezhetők,megvalósíthatók voltak. A vele párhuzamos érzelmi rész az, amiért érdemes élni.És igenis évtizedek távlatából emlékszem arra, hogy szerettem a baba -kakiszagot is. Talán azért mert tudat alatt az mocorgott bennem: rendesen kakilt, ez a rész rendesen működik.
    Igenis örömmel gondolhatunk vissza arra, hogy szuper nők voltunk.Akkor csak tettük a dolgunkat,meglehet csak huzamosabb idő után vették észre, milyen jól teljesítünk.
    Nem tudom ,talán az ilyen maximalista anyukák "vevők" a gyerekükkel kapcsolatos minden örömre.Mindenesetre én is ilyen voltam, és a gyerekünk eddigi életének minden pillanatát kiélvez/t/em. Felnőtt, éli a saját életét. Amellett, hogy természetesen nem könnyű az élete, sikeres a munkájában, érzelmileg.
    A Reckl Amál félék el se hiszik, amikor már nagyobb volt igenis volt olyan, hogy tárgyalásról érkeztem haza, kirittyentetten és nem volt gond, hogy odarohant hozzám a homokozóból és átölelt, behúzott magával a "koszba".Nem volt könnyű, amikor rengeteget dolgoztam, és holtfáradtan is hallgattam, mert bár pihenni vágytam, érzelmileg feltöltött, hogy meg akarja velem osztani azokat, amelyeknek nem voltam részese.
    Tény rengeteg olyan esetnek vagyok tanúja, hogy már megint mit csinálsz.Majd adok én neked, stb.Az ilyen szülőknek üzenem nem úgy születünk, hogy tudjuk, hogy mit milyen módon kell csinálni.Először mutassuk meg, tanítsuk a gyereket.
    A kisgyerek nem kutya, hogy állandóan beleverjük az orrát a "piszokba" és majd megtanulja a helyes viselkedést. A gyerek tanulóképes,tárgyalóképes EMBER.

  • 2012.05.16 14:14:52krisz-nagy

    persze, igaz amiről a szerző ír. talán túlságosan is. pont ezért nem is igazán értem, miért kellett erről így külön megnyilvánulni. kérdezhetném úgy is: ÉS? természetesen szíve joga írni, csak lehetne valami hozzáadott érték benne.

  • 2012.05.16 14:16:01Brigi79

    Szívemből szólt az író, ráadásul őszinte is! Az én csemetém is 3 és fél éves, én is rend- és tisztaságmániás vagyok és tűzzel-vassal próbálom távol tartani a gyereket a tv-től. Szóval tudom, miről beszél, de valóban leírhatatlan, amikor piciny csemetém átkarol kis karjaival és azt mondja, "nagyon szejetlek anya" (az enyém is még j-nek mondja az r-t). :-)

  • 2012.05.16 15:10:14végbéla

    Reckl_Amál: hogy te mekkora puhatestű pondró vagy.......

  • 2012.05.16 16:57:30J357

    régen 4-5 gyereket is neveltek és ez volt a világ legtermészetesebb dolga.Nekem 3 gyermekem van és baromira nincs időm azon töprengeni hogy vajon a cementeszsákok emelgetése vagy a gyereknevelés nehezebb e...Minden esetre mint az élet minden egyéb területén, persze a gyereknevelésbe is néha besokall az ember, de ez annyira pillanatnyi hogy kár írni róla.Hogy falra mászást okoz ha valaki csak a gyereknevelés örömeiről beszél?Miért?Szerintem az a jó ha az élet örömeire koncentrálunk és arról beszélünk az állandó nyavalygás (még ha ez azt is szolgálja hogy mennyire nehéz a dolgunk és milyen hősök vagyunk) helyett!!!

  • 2012.05.16 17:56:452020

    Jó kis megrendelt cikk, heti szinten kijön egy ilyen minden női oldalon, az új babyboom nevében. Átlátszó ami itt folyik.

  • 2012.05.16 19:19:00krumpli-nudli

    Kedves 2020!
    Meglehet megrendelt az írás, de bár minden manapság megrendelt írás ilyen igaz lenne! Aki érti, felfogja miről szól az egész, az biztosan nem az ebben leírtak miatt fog gyermeket világra hozni . Én egy boldog -nem tobzódom az anyagi javakban-nagymamakorú édesanya vagyok.A gyermekem -csak azért egy, mert többet nem tudtunk felelősséggel vállalni- nosztalgiával emlékezik vissza a saját gyerekkorára, tudja, mekkora öröm egy gyermek. Kiegyensúlyozott, tud örülni a szépnek a jónak, több diplomás, nem minimál bérből él. Imádja a gyerekeket. Jelenleg mégse mer családot alapítani.
    Aki felelősen él, azt egy ilyen írás, vagy akár állandó agymosás, de még a gyermek szeretet és a vele járó örömök se billentik ki az előre gondolkodásból.
    Szerintem a mosott agyúak pont a "múlt emlékei" és a "droid mamát" értik meg.

  • 2012.05.16 20:26:00tea fan

    " Jó jeggejt anya! Fejébjedtünk! Anya szejetlek!"
    Hm, én is kissé propagandaszagúnak érzem az írást, habár az is lehet, hogy csak a hormonok hatása ez a negédes befejezés.
    Más "női oldalak", újságok is adagolják egy ideje a propagandát, a "karrierista" nők boldogtalanok, ilyenebbek meg nem eléggé amolyanok a családosokhoz képest etc.
    Kár, hogy "fent" már megint nem látják a fától az erdőt.
    Nem nyálas propaganda kell ide, hanem létbiztonság.

  • 2012.05.18 14:54:53zizi77

    Ha valakinél ennyi dönti el, hogy igen vagy nem, akkor talán ott jobb a nem....

  • 2012.05.18 15:43:52MimaTeDrága

    Nekem tetszett a cikk,propaganda vagy sem,bennem is megfogalmazódnak ilyen gondolatok 2 kicsi gyerek mellett. Lehet felfogni úgy is,hogy rinyál a szerző,de nem vagyunk egyformák és attöl,hogy valakinek vannak igényei a gyereknevelés mellett (fodrász stb) az nem lesz ettől rossz ember. Mostanában két végletben gondolkodnak az emberek:
    1. ha gyereked van,úszkálj a rózsaszín ködben és kuss
    2. ha szereted a munkád,akkor ne vállalj gyereket,mert úgyis szar anya leszel
    A világ nem ennyire fekete-fehér.
    Szerintrem.

  • 2012.05.19 11:59:59tea fan

    zizi77

    Mi "ennyi"? Arra gondoltál, amit írtam - tudniillik hogy a létbiztonság?
    Hát mi a búbánat döntse el?
    Mindenki acsarog a kisebbségiekre, amiért azok jövőkép és előre gondolkodás nélkül potyogtatják a porontyokat, miközben ha egy nemroma figyelembe veszi az anyagi szempontokat is, az mindjárt otromba önzés és bűn... érdekes.

    Amikor a létbiztonságot döntési tényezőnek nevezem, a gyerek utáni vágy meglétét feltételezem. Ma Magyarországon a vágyottnál kevesebb gyerek születik, éppen mert a párok gondolnak a jövőre, és mert azt érzékelik, hogy a tisztességesen dolgozó átlagemberről egyre több bőrt húznak le - többek közt - az ingyenélők "megsegítéséért".

  • 2012.05.21 08:10:06zizi77

    Én arra gondoltam, hogy propaganda cikknek tituláltad a fentit. Ha valaki csak ezen cikk alapján dönt, annak nem biztos, hogy kéne gyerek. Erre gondoltam. Egyébként igazad van, most én se szülnék, pedig nagyon szeretném a másodikat.

  • 2012.05.21 10:28:54zizi77

    tea fan

    Én arra gondoltam, hogy ha valakiben ezen cikk elolvasása dönti el, hogy igen vagy nem/mert szerinted propaganda/ , akkor jobb, ha nem is szül.
    Egyébként igazad van, én is várok, pedig nagyon szeretnék még egy babát.

  • 2012.05.21 10:31:02zizi77

    Ez a rohadék már megint szórakozik, bocs a duplázásért.

  • 2012.05.22 08:35:452020

    Zizi77, egyértelmű, hogy aki bármiféle külső nyomás hatására szül, az jobban tenné, ha nem tenné. Ez nem is vita tárgya, felesleges is belemenni, ez minden értelmes ember számára világos, a többi meg kit érdekel....
    Viszont szerintem iszonyú fárasztó, hogy ömlik mindenhonnan ez a rózsaszín világ, ahol ha bármi rosszat is írnak, azonnal kihangsúlyozzák, hogy de de de, ez kihagyhatatlan, stb. Engem egész egyszerűen sért, hogy így bánnak a női nemmel, együgyűnek, könnyen irányíthatónak állítják be, egyáltalán, hogy azt feltételezik, hogy ha elég gyakran és elég nyomatékosan jönnek az ilyen és ehhez hasonló cikkek, majd lesz ám babyboom! Elég már abból hogy a nőket tenyészállatnak tartják, akiket amúgy sem irányít más, mint az ösztöneik!

  • 2012.05.22 09:01:29csincsilla72

    2020, totál egyetértünk.
    Egyébként tényleg ömlik már egy ideje a rózsaszín negédesség, bagatellizálva az anyaság nyűgjeit. És akinek van gyermeke, az tudja, hogy mennyire nem igaz, hogy egy anya életének minden 24 órája csupa mosoly és boldogság.

  • 2012.05.25 07:26:23zizi77

    Részben nektek is igazatok van, de azért a másik oldalt se felejtsük el. A sok okos női lap, akik az orgazmus 26. titkát ígérik az olvasónak, pont az ellenkezőjére ingerelnek. Maradj független, és ne hagyd, hogy bárki irányítsa, vagy csak bármilyen módon befolyásolja is életedet. Ez már megy 1 ideje, és az hogy a nők negyven körül próbálkoznak először babát szülni, nem a gazdasági válság terméke/amikor esetleg már olyan egyszerű/.
    Szerintem ez a cikk még véletlenül sem bagatellizálja el az anyaság nyűgét, csak azt írja le, hogy megéri.

  • 2012.06.05 04:05:02cseresznye

    Az anyaság tényleg óriási királyság, és erről beszélni, kiujjongani egyszerűen jó. És nem ördögtől való ezt másokkal is megosztani, lelkesíteni azokat, akik még előtte állnak. Azért, mert igaz. Az élet maga sem csak móka kacagás, mégis jó és kell nekünk, és szeretjük.
    És nem elhanyagolható szempont, hogy az anyaság választható, és vannak pontjai az életnek, mikor igenis észnél kell lenni, és dönteni mellette, mert le lehet csúszni róla. A jó döntéshez az is hozzátartozik, hogy a jó oldalára is figyelmeztetnek, nem csak a nehézségekre. Ha tízből nyolcan azt mondják, hogy mindennel együtt bőven megéri, az elgondolkodtató lehet annak, aki fél tőle. Legfeljebb úgy dönt, hogy ő ahhoz a kettőhöz tartozik, akinek nem.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta