SZÜLŐSÉG

Pofozom, pedig nem akarom

2012. április 13., péntek 11:24 |

Elméletben sokan tudják, hogy nem szabad megütni a gyereket. Talán még meg is
indokolnák szakszerűen, miért nem, és hogy milyen károkat okozhat. Ám van, aki adott helyzetben, mikor a feszültség átlépi az épésszel elviselhető küszöböt, elfelejti, amit nyugodt pillanataiban tud, és eljár a keze.

Neki szól ez a cikk.

A félreértések elkerülése végett egy pofonról, nem pedig verésről van szó

A gyermek megverése, még ha sokan másképp is vélekednek, nem nevelés, hanem bűncselekmény, éppúgy, mint a házastársé vagy egy idegené.

Nem percekig tartó bántalmazásról beszélünk, hanem arról, mikor valaki egy pillanatra elveszti az önuralmát. Az elcsattanó pofont másodpercnyi megkönnyebbülés követi, majd hosszan tartó bűntudat, vagy legalábbis rossz érzés. Hiszen lelke mélyén érezheti az ember, nem igazi siker, ha a gyermek azért fogad szót, mert megijedt a felé irányuló indulattól. Azonban a szülőknek is különböző a személyiségük, van, akinek nem okoz gondot tízig elszámolni a kritikus helyzetben, míg egy temperamentumosabb alkat előbb cselekszik, aztán gondolkodik. A habitusa miatt senkinek sem kell szégyenkeznie, inkább segítsen magán egy-két trükkel és készüljön előre.

Készülj!

Hogyan is lehet készülni arra a pillanatra, mikor a gyermek kihozza az embert a sodrából, mert ezredszer is nekiáll késsel nyiszatolni az antik asztal szélét, amint elfordulunk? Fontos még a nyugodt pillanatokban tudatosítani újra és újra, hogy a kisgyermeket nem a gonoszság vezeti, mikor rosszalkodik. A szülő olykor mérgesen magyarázza: „Tudom, hogy csak azért csinálja, hogy rá figyeljek!”. Előfordulhat, de miért is elítélendő, ha figyelemre vágyik a gyermek? Lehet, hogy ez az igény nem találkozik a lehetőségekkel, a mi aktuális szükségletünkkel, mert nekünk határidős munkánk van, vagy egyszerűen csak kimerültünk, és egy kicsit pihennünk kell. És tehetetlenséget élünk meg, amiért hirtelenjében nincs ötletünk, hogyan egyeztessük össze kettőnk igényét. Ez azonban nem jelenti, hogy bármelyikünké is rossz, elítélendő lenne.

Fontos a zen. Vagy számolj

Persze fontos megtanítani a csemetének, hogy a szükségletek kifejezésének vannak elfogadható és elfogadhatatlan formái. Azonban az ingerültséget rendszerint nem az szüli, hogy a gyermek olyat tett, amit nem szabad, hanem az, hogy a szülő nem tud megoldást az ütköző igények kibékítésére. A példában szereplő gyermek anyja vagy apja ha kipihent
és ráér, egyszerűen odamegy hozzá, megfogja a kezét, szemébe néz, és határozottan azt
mondja „ezt nem szabad”, majd valami más, közös tevékenységbe vonja a porontyot.

Mindketten boldogok, és az asztal is megússza. Feszültség akkor keletkezik, ha a szülő olyan helyzetben van, hogy nem tudja megadni a kért időt, figyelmet. A körülményektől függ, van-e olyan feloldás, ami mindkét fél megelégedettségére szolgál. Azt azonban hasznos újra és újra tudatosítani, átgondolni, hogy a mi feszültségünk oka nem a gyermek kiállhatatlansága, hanem a helyzet, amire nincs megoldásunk. Ha ezt észben tartjuk, nem alakul át a frusztráció haraggá, és nagyobb eséllyel ússzuk meg, hogy rákiabáljunk vagy ráüssünk a gyermekre.

És ha másképp nem megy: pótcselekedj!

Adódhat azonban olyan helyzet, amire abban a pillanatban nem képes másképp reagálni
a szülő, minthogy elege van, véget akar vetni neki, és mivel a szép szó, de az ingerült szó
sem használt, lendül a keze. Aki erre hajlamos, találjon ki egy konkrét cselekvést erre a
pillanatra.

Valamit egyszerűen nem tenni sokkal nehezebb, mint helyettesíteni másvalamivel. Legyen az egy mozdulat vagy szó kimondása. A nagymozgások egyébként is oldják a feszültséget, ennek idegrendszeri alapja van. Persze egy nevelési helyzetben az ember nem akar karkörzésekkel vagy szökdeléssel nevetségessé válni. Ám hatékony lehet, ha elhatározza, amikor meg akarja ütni a gyereket, inkább jó erősen ökölbe szorítja a kezét. Ezzel egy pillanatot nyer, ami éppen elég arra, hogy eszébe jusson: nevelni akar, nem bántani.

Ha pedig mégis elcsattant a pofon, tragédia akkor sem történt, ám van még egy feladatunk, amit jó nem elfelejteni: kérjünk bocsánatot.

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.04.13 12:14:13oksimoksi

    Hát, szerintem az a szülők, aki pofont ad, és utána bocsánatot kér, hiteltelen,kiszámíthatatlan, kétszínű lesz a gyerek szemében. Vagy pofozok és vállalom, vagy nem. Amúgy érdekes, hogy mennis pofozkodós, verős cikk van mostanában. Valaki nagyon meg akarja fejteni a miérteket...

  • 2012.04.13 12:29:48Ben Zinkoot

    Aki ezt a cikket írta, annak szerintem nincs gyereke. De ha van, akkor kölcsönadom az enyémeket, aztán egy hét múlva meglátjuk mit mond. :-)

    Bocsánatot max. akkor kérek a gyerektől, ha ok nélkül kapott egy fülest. Ha megérdemelte, akkor megbeszéljük, hogy miért kapta.

    Amúgy ez a nagy pofontalanság az oka annak (nyilván más okokkal együtt), hogy a mostani gyerekek olyanok amilyenek. A szülőknek, pedagógusoknak semmi tekintélyük nincs. Hogy fogadna szót egy gyerek az általános iskolában, ha tudja, semmi tétje nincs a dolognak?! Ha a kötelességről van szó és nincs motiváló, ill. elrettentő ok, akkor le fogja szarni. Kicsit olyan ez, mintha bezárnák a börtönöket, mondván nem humánus. Ezentúl csak szóbeli figyelmeztetést kapnak a bűnözők. Nonszensz, nem?

    Nem azt mondom, hogy verni kell egy gyereket, de néha elkerülhetetlen egy jól irányzott, nevelő célzatú füles.

  • 2012.04.13 12:31:35Heyko

    Pff... a pofonok 90%-át megérdemeltem gyerekkoromban. Nem kaptam sokat, ha jól emlékszek 5-nél nem volt több. De utána ha apám felemelte a hangját fület-farkat behúzva teljesítettem, amit mondott. Manapság azt tapasztalom, hogy a szülőknek egyáltalán nincs tekintélyük. Ez a laissez faire filozófia annyira messze áll tőlem. Soha senki nem fog tudni meggyőződni arról, hogy ezzel a módszerre lehet gyereket nevelni!
    oksimoksival meg teljese mértékig egyetértek abban hogy következetesnek kell lenni. Ez a kurva nagy pofon aztán meg jajj prüntyőkém a Mama/Papa nem akart bántani. Lószart nem! Pont azért, hogy tudd gyerek most rosszat csináltál!

  • 2012.04.13 12:33:13sussudio

    Szerintem viszont éppen az a szülő lesz hiteltelen, aki nem tudja elismerni, hogy hibázott. Hogy ő is hibázhat.
    A gyereknek csak nagyon rövid ideig lehet eladni a "tévedhetetlen szülő" képet sikeresen - és nincs is rá szükség. A szülőnek a tiszteletet nem azzal kell kiérdemelnie, hogy tévedhetetlennek mutatja magát, hanem elsősorban azzal, hogy megbízható és őszinte a gyerekkel (i!), lehet vele problémát megvitatni.

    A kiszámíthatatlanságot az alkalomszerűen elcsattanó pofon mutatja, nem pedig a bocsánatkérés.

    (Meg még nem ütöttem gyereket, szerencsére "nincs benne a habitusomban", de kiabáltam már olyan helyzetben, ahol nem kellett volna. Bocsánatot kértem érte - nem hiszem, hogy ezzel hiteltelenné váltam volna. Sőt.)

  • 2012.04.13 12:39:17sussudio

    Ben Zinkoot,

    szerintem nem a pofon az egyetlen büntetési lehetőség - értelemszerűen attól, hogy nem ütöd meg a gyereket, még nem vagy eszköztelen vele szemben.
    Rengeteg egyéb, higgadtan is alkalmazható büntetés elképzelhető (bizonyos kedvenc tevékenységektől való időleges eltiltás pl nálunk működni szokott, igaz, ez inkább csak a nagyobbaknál alkalmazható).

    Tényleg azt kell mondjam, hogy bár elhiszem és megértem, hogy valaki nem tudja megállni néha (én is kaptam pofont kiskoromban, nem sokat, mondjuk 4-5X életemben), sőt, azt is elhiszem, hogy ez, ha nem túl gyakori, hatékony eszköz is lehet - de az határozottan nem igaz, hogy pofon nélkül nem lehet jólnevelt gyerek valakiből. (Én nem tudom, hogy általában milyenek a gyerekek otthon. Én az enyémeket itthon teljesen "normálisnak" látom. De a nagylányom már gyakran megy barátnőzni stb - eddig mindig mindenhonnan úgy jött haza, hogy "hú, fantasztikusan rendes gyerek")

  • 2012.04.13 12:44:09sussudio

    Heyko,

    asszem, mások a fogalmaink...
    bocsánatkérés nem egyenlő, "jajj, prüntyőkém, anya nem akart bántani" ölelgetéssel.
    A bocsánatkérés szerintem a következő (legalábbis nálam ez volt kiabálás után) : teljesen normális hangon közlöd, hogy sajnálod, hogy kiabáltál, nem kellett volna, de azt neki is tudnia kell, hogy így nem szabad viselkedni stb.
    Vagyis nem prüntyőkézve ölelgetni, hanem normálisan, a saját hibát is elismerve helyzetértékelni.

  • 2012.04.13 12:47:19jojoka

    Na úgy látom, hogy az eddig hozzászólók közül csak Ben-nek van gyereke.
    Ha sír a gyerek akkor megvigasztalom. Ha pofont kapott akkor sír. Tehát megvigasztalom és bocsánatot kérek tőle. Ez természetes.
    Tisztel? Igen. Hallgat rám? Igen.
    Fél tőlem? Nem.
    Szerintem nem leszek attól kevesebb ha bocsánatot kérek Tőle:
    Bocsi kicsim, de már milliószor mondtam, hogy ne csináld. Apunak elfogyott a türelme, nem lett volna szabad pofon üsselek. Ha abbahagytad volna akkor apu megdicsért volna, hogy milyen okos vagy hogy abbahagytad a butaságot és így mindketten elkerültük volna ezt a helyzetet.

  • 2012.04.13 12:53:07sussudio

    Jojoka,

    aha. Ha azt állítom, nem ütöttem meg a gyerekem még, akkor nyilván nincs is... :)

    (A vicces az, hogy egyébként viszont kb egyetértek veled. Kivéve azt, hogy szerintem igenis lehet pofon nélkül IS. Még azt sem állítottam, hogy muszáj anélkül. Csak hogy lehet...)

  • 2012.04.13 12:58:23oksimoksi

    jojoka.
    nekem is van gyerekem, pedig hozzászóltam a témához.
    amúgy én is kaptam gyerekkoromban, néha, de azt nem felejtem. mikor kicsit volt a gyerek és direktbe pimasz, csak azért is, nekem is eljárt néha a kezem. de láttam, totál nem ér semmit, sokszor még annél is inkább lett az eredménye. így, már nem adok pofont, hanem inkább csak azt mondom, mindjárt adok egyet, és akkor általban visszafogja magát. néha az válik be, hogy lesz*rom, ha hisztizik, nagyon akar valamit, nem érdekel, nem szólok hozzá egy idő után, mert ellenreakciót vált ki. lehiggad, elterelődik a figyelme. de van még pár trükk, minidg más a nyerő.

  • 2012.04.13 13:02:31sussudio

    (Egyébként az az igazság, hogy itt okoskodunk azon, hogy a mi habitusunk kérdése, adunk-e pofont a gyereknek... Nyilván annak a kérdése is. De szerintem neveléstől függetlenül, "alapjáraton" (saját születése jogán:) is van jobb és rosszabb gyerek, olyan, aki jobban próbálgatja a határait és aki kevésbé. Egy alapjáraton jobb nyilván ritkábban nyitogatja a pofonládát...:) A lányomnál soha nem jöttem kísértésbe, a fiam egy kicsit azért más eset :)

  • 2012.04.13 13:14:34AzHofi

    @Ben Zinkoot: a gyerekeket bűnözőkkel egy napon említeni... nálad valami nincs rendben

  • 2012.04.13 13:35:23pHérték

    Masszív a propaganda a testi fenyítés, mint nevelési ESZKÖZ ellen...
    Ez már a sokadik nekifutás, hogy bűntudatot keltsen a szülőkben, ha alkalmazzák, pedig aki szereti a gyerekét az kellő időben megfegyelmezi. És nem árt tudni, hogy a gyereknek is alkalmazkodni kell a családhoz, nem körülötte forog a világ.
    Az ilyen kénye-kedve szerint nevelkedett gyerekekből lesznek a legkiállhatatlanabb, legösszeférhetetlenebb és egyben legboldogtalanabb emberek.

  • 2012.04.13 13:44:11penelope garcia

    Habitus?
    Frászt. Jó kis kifogás.
    Pszichológus.
    Egyrészt remekül rendbe teszi az impulzuskontroll zavarát, másrészt kibogozza, hogy miért érzi magát fenyegetve a gyerek "rosszalkodásaitól". Érdekes dolgok derülhetnek ki.

  • 2012.04.13 13:48:18penelope garcia

    Ja, van gyerekem. Soha nem kapott pofont.
    Rendes ember lett belőle.
    Most érettségizik, nem dohányzik, nem iszik (csak néha bulikon), nem drogozik, nem keveredik kétes elemek közé, nem követelőzik, és céljai vannak az életben.

  • 2012.04.13 13:50:41pHérték

    "miért érzi magát fenyegetve a gyerek "rosszalkodásaitól""

    Pont, hogy a gyerek érezze fenyegetve magát, hogy rápottyan a gyümölcse, ha nagyon rázza a pofonfát! :)

  • 2012.04.13 13:55:32Titus Pullo Urbino

    Szvsz Makarenkótól biztos nem kért bocsánatot az apja és az anyja sem, csak verte, mint a tejszínhabot. Nade félre a tréfát. Gyereket verni bűn, de nem a legnagyobb bűn, folytatólagosan elkövetett lelki terrorral nagyobb sérülést lehet okozni. Én kábé 5 pofont kaptam apámtól 10 év alatt, mégis ember lett belőlem, de ezek nem fájtak annyira, mint anyám lelkifurdalást ösztönző piszkálódásai. Ha meg valaki egy évben egyszer rásuhint nevelési célzattal a gyerekei seggére, az még nem tragédia, csak nyomós oka legyen. Bocsánatot kérni utána baromság. Mielőtt lefikáztok pár tény: kettő gyermekem van, kitűnő tanuló mindkettő, okosak, jólneveltek, a fiam átlagosan kettő évben egyszer rázza meg a pofonfát, a lányom meg 9 év alatt egyszer kapott egyet, csak egy legyintést, de ezek jó időben elhelyezett nevelési célt el is érő suhintások voltak (végszükségben, utolsó cselekedetként, amikor már semmi más nem használt), és a csatt után mindig tudták, hogy megérdemelték. Sose kértem bocsánatot tőlük, ők viszont mindig, mert tudták, kivételesen gonosz dolgot csináltak. Nincsen lelkiismeret furdalásom ezek miatt, liberális vadbaromság a "gyermeket sosem megütni" elv, nyomi szülő az, aki nem tart eligazítást, ha a gyerek túlfeszíti a húrt, ezért van ennyi drogos és félrenevelt, parancsokat nem tisztelő, grefitiző, temetőben pózoló és láthatólag deviáns hüjegyerek az utcákon. Urbino voltam, píszendláv!

  • 2012.04.13 13:59:39bikmakk

    @AzHofi egy LAPON. Nem "egy napon". Vagy ha reggel a bűnözőkről beszélek, akkor este már nem beszélhetek a gyerekemről?

  • 2012.04.13 14:02:32anothernick

    jaj, de bírom, aki azzal büszkélkedik, hogy ő sosem ütötte meg a gyerekét, mégis rendes ember lett belőle. qva szerencsés vagy, becsüld meg! de nem feltétlenül a Te érdemed, hanem a gyereked szerencsés alkat. akié meg nem és nem szeretné egész nap azt ismételgetni, hogy "nem", és az ezredik szólás után odacsap, az meg de szar szülő, igaz? de biztos Te sem örülnél, ha a szép szó, csúnyább szó, hangos szó után is a másik gyerek még mindig szándékosan, bosszantásból szórná a Tied fejére a homokot a játszón... mert nem igazán tudom, hogy milyen eszközök maradnak még a fentiek után... aztán az is változó, hogy a pofonból tanul-e a gyerek. normális ember olyat nem üt, ami tényleg fáj, ha meg bírja a gyerek, akkor rájön, hogy megéri neki néha azt a kis riadalmat... van, amelyik felé elég megemelni a kezedet és abbahagyja, a másik a 10.-nél sem tanul. na utóbbinál nem érdemes ütni, segítséget kell kérni, nem szégyellni, azért vannak a családsegítők, pszichológusok.

  • 2012.04.13 14:16:12mazsolaszáj

    sussuido
    végre valaki ezt is felveti
    2 fia és egy lányom van
    sokat járok oviba, iskolába +nekem is van 1 nővérem
    a lányok alapból teljesen mások
    szerintem ha ő született volna elsőnek, szörnyülködve olvasnék arról, hogy vannak olyan szülők, akik pofon ütik a gyereküket
    hát most nem ez a helyzet
    a fiúk, főleg ha okosak a végsőkig képesek elmenni főleg ha a határok feszegetéséről van szó
    és főleg anyával szemben
    mosolyogva öntik az asztal közepére a levest, pisilik körbe szobatiszta korukban a WC-t stb. stb.
    igenis elcsattan téha egy-egy pofon
    nem vagyok rá büszke, önmarcangoló lelkiismertfurdalás jött utána
    de hatott
    a bocsánatkérést pedig nagyon okosan , nagyon jól időzítve kell beiktatni
    különben tényleg anya lesz a béna hisztis tyúk, aki tehetetlenségében néha pofozkodik is

  • 2012.04.13 14:34:21anothernick

    nálunk a bocsánatkérés amúgy nem vált be - megtanulta, ha rosszat tesz, bocsánatot kell kérni. meg is teszi, de azt hiszi, ezzel le is zárult a dolog, nem is kell elgondolkozni arról, mit nem szabadott volna. ezért kell megbeszélni mindent.

  • 2012.04.13 14:46:50teach me

    Azon gondolodtam, hogy ez a nem szabad ütni, pofozni, megverni olyasmmi, amivel a szülő dicskedni szokott. Hoy neki megy testi fenyítés nélkül, akkor ő milyen menő. mint a biokajáknál esküszöm, olyan ez. Bebebe, én csak bio répát adok a gyereknek, te meg neeeem.
    De komolyan, az ilyen szülő azért fogja, hogy pl.bunkó, akaratos a gyereke? Mert mondjuk nem ütött oda, amikor már nagyon kellett volna. Én egy családot ismerek, ott nincs pofon, semmi. De olyan rosszindulatú, pletykás, kavarós, alattomos családot nem is láttam még sosem.

  • 2012.04.13 15:23:17pHérték

    A gyerekekre a jó szó és a kellemetlen tapasztalat hat. Kellemetlen tapasztalat ha csattan a popsin az atyai tenyér, ez pedig harmonikusan megfér a jó szóval. (És hát jól tudják a gyerekek, hogy ez is a törődés jele. :) ) Testileg fegyelmezni ugyanis indulatból tényleg nem szabadna. (Szerintem az indulat a kulcsa az egész kérdésnek.) A kilátásba helyezett fenyítést viszont jobb következetesen beváltani, mint üres fenyegetőzéssel, vagy ami még rosszabb, pszichés manipulálással gyötörni a gyereket.

  • 2012.04.13 15:34:09pHérték

    Vagy ahogy röviden szoktam mondani: A fenyítés ugyan nem örvendetes, de olykor szükséges. (Szülőnek lenni nem könnyű. :))

  • 2012.04.13 15:35:37Toll

    Nalunk pofon nincs, csak kezre utes. Szerencsere mar fel eve nem kellett alkalmaznom, mar az is eleg, ha uvolteni kezdek. Nem tudom, kedves pszichomokuskak, meg szeplelku anyukak, miert AKKOR kellene a gyermek lelki bekejet simogatni, amikor eppen buntetest erdemelne? Hat, nem az a szulo dolga, hogy megmutassa a gyereknek milyen is ez a vilag? Alapvetoen sz*r es kovetkezmenyekkel teli.

  • 2012.04.13 15:36:20penelope garcia

    Újra mondom: ha nem tudtok megbirkózni a lelki gubancaitokkal, akkor inkább menjetek pszichológushoz, ne a gyereken vezessétek le a feszültségeiteket.

  • 2012.04.13 15:51:58pHérték

    "Újra mondom: ha nem tudtok megbirkózni a lelki gubancaitokkal, akkor inkább menjetek pszichológushoz, ne a gyereken vezessétek le a feszültségeiteket.

    Menjen a szülő pszichológushoz és ne a gyereken vezesse le a feszkót.
    Vigye a gyereket is pszichológushoz, hogy az ne a szülőn vezesse le a feszkót.

    Jó világ jár a pszichológusokra. :)

    "a pszichológus megért,
    pacnikat tesz elég
    és kiderül, hogy
    ideges vagy
    Pirulát ír, mert latinul tud
    és fenyegetőzik, hogy idebent tart"

  • 2012.04.13 16:15:39Miremi

    Aki szerint nem nagy baj, ha a gyerek olykor kap egy pofont, azok szerint az sem baj, ha a férfi olykor lekever egy pofont egy nőnek? Vagy ha egyik ne, akkor a másik miért ne?

    Fegyelmezni a gyereket szükséges, ám pofozni szerintem nem (még hirtelen felindulásból sem). Hisz az csak azt jelenti, hogy a szülő nincs a helyzet magaslatán, egyszerűen nem tudja kezelni a helyzetet. Ráadásul, ha társadalmilag az az elfogadott, hogy egy felnőtt férfi ne üssön meg egy felnőtt nőt, akkor sem, ha " nő nem áll le a süket szövegeléssel, baromi idegesítő", máshogy nem lehet megfegyelmezni" -ugye milyen fura indokok lennének ezek? Márpedig gyerekekkel kapcsolatban is szokás ilyeneket felhozni...

    Szóval, legyen ezzel párhuzamban társadalmilag elfogadott az is, hogy felnőtt ne üssön meg gyereket. Ráadásul a fizikai különbség egy gyerek és felnőtt között, nagyobb lehet, mint egy férfi és nő között, pedig ez utóbbi sem elhanyagolható.

    Ha egy nő kikéri magának, hogy a férfi ne üsse őt meg, akkor ne érezzen ő sem arra jogot, hogy felpofozzon egy kisgyereket. Vagy pedig ha egy nő olykor "felindulásból" felpofoz egy gyereket, akkor ne legyen felindult akkor, ha valaki őt akarja felpofozni, hiszen úgy lenne fer...

    Úgy gondolom, a férfiak jelentős része meg tisztában kell legyen azzal alapból, hogy fizikai erejéből adódóan, hogy amit ő kis pofonnak vél, az egy gyereknek nem feltétlen lenne kicsi érzet.

    Szerintem, ahogy nincs szükség a nők, ugyanúgy nincs szükség akisgyerekek pofozására sem.De nyilván, sajnálatos módon mindegyikre akadnak példák a társadalomban.

  • 2012.04.13 16:17:50penelope garcia

    Látod, ph, ezt nevezik félretájékoztatásnak.
    A pszichó nem ír pirulákat, mert nem orvos, és nem foglalkozik elmebetegekkel. Az elmebetegek a pszichiáterhez járnak.
    És nyilván, ha a kedves szülő kontrollzavaros, akkor annak a gyerek is megissza a levét. Érdemes ezt még gyerekvállalás ELŐTT kikezeltetni. De ha már ott a kölök, akkor bizony ott családterápia is befigyelhet.

  • 2012.04.13 16:19:10anothernick

    szerintem igenis van szerepe a pszichológusnak, mert sok (elsőgyerekes, vagy elsőnehézgyerekes) szülő már nem tudja, milyen eszközökhöz nyúljon, ha semmi sem válik be és elharapódzik a rossz hangulat otthon. kívülről meg egy megértő és empatikus pszichológus, aki sok csemete sztoriját asszisztálta már végig, lehet, hogy jobban meg tudja törni az ördögi kört.

  • 2012.04.13 16:22:40Ncsk

    Ha valaki azt hiszi, hogy pofon nélkül kiabálással, szavakkal nem okozhat ugyanúgy sérülést az téved. Minden eszközt lehet úgy használni, hogy a gyereket rossz irányba vigye. A pofon is csak egy eszköz, én is kaptam jót is tett,mert jó időben jó helyen csattant el és segített megérteni, hogy az amiért kaptam komoly dolog, nem szabad vele játszani. Szerintem teljesen túl van misztifikálva ez az egész. Senki nem püföli a gyerekét módszeresen (jobb esetben). Ha meg valaki nem indulatból adja a pofont, hanem higgadt számításból... na az a frusztrált szülő számomra. A pofon csak egy szimpla eszköz, amivel egy dolog komolyságát, súlyosságát lehet érzékeltetni. A gyerekek sem egyformák, van aki érzékenyebb és nincs rá szükség, van akinél meg hatékony bizonyos helyzetekben. Mindenki találja meg a maga és a gyereke egyéniségére szabott nevelési eszköztárat.

  • 2012.04.13 16:29:43Miremi

    Ncsk:

    "A gyerekek sem egyformák, van aki érzékenyebb és nincs rá szükség, van akinél meg hatékony bizonyos helyzetekben. Mindenki találja meg a maga és a gyereke egyéniségére szabott nevelési eszköztárat."

    A nők sem egyformák, van aki érzékenyebb és nincs rá szükség, van akinél meg hatékony bizonyos helyzetekben. Mindenki találja meg a maga és a nőjének egyéniségére szabott nevelési eszköztárat.

    Természetesen nem komolyan gondolom, csak amolyan tükör, hogy ha egy felnőtt talál magának önigazolást, hogy miért helyes ha felpofozza a kisgyereket, akkor ugyanazon logika alapján meg lehet magyarázni azt is, miért nem baj, ha olykor a férfi lekever egy taslit a nőnek.Márpedig valójában baj, mind kettő.

    Szerintem ahogy ma már társadalmilag az általánosan elfogadottból kikopott az, hogy férfi nőt megüthessen, ugyanígy ki kell kopnia annak is, hogy egy felnőtt felpofozhasson egy gyereket.

  • 2012.04.13 16:34:58Ncsk

    Miremi. Akkora baromság összehasonlítani a férfi-nő kapcsolatot a gyerek szülővel, hogy nem találok rá szavakat. A szülő "neveli, ápolja a gyerekeit" tehát amikor kicsi pelenkázza, tanítgatja,megmutatja mi a jó és a rossz, mit vár el tőle, hogyan boldoguljon az életben, a családban a társadalomban, hogyan legyen boldog, hogyan csináljon meg olyan feladatokat, amiket nem szeretne, hogyan kezelje a feszültségeit, stb. és a legfontosabb, hogy SZERETI. NEM AZZAL SZERETI, HOGY NEM AD NEKI POFONT, mert adott esetben pont ezzel árt neki.

    A férfi és nő viszonya teljesen más minden értelemben. A férfinak nem feladata sem biológiai sem társadalmi értelemben nevelnie a nőt... még leírva is idiótán hangzik Egyszerűen értelmetlen a felvetés a kettő között.

    Ha felrúgjuk a normákat, akkor a világ szép lassan kifordul majd önmagából. Amikor a gyereket már nem felkészítjük az életre, hanem mint a dudva nőnek és nem tudják hol is a helyük a világban... totál káosz és senkinek sem jó.

  • 2012.04.13 16:43:16Ncsk

    Miremi. Az indulatkezelés férfi és nő között teljesen más, mások a motivációk a célok teljesen más rugók mozgatják, de erről könyvek is születtek. A férfi és nő egyenrangú partnerek, míg a gyerek szülő kapcsolat nem az és ez nem baj, ez nem kóros, ez a normális, mert a szülő a vezető a minta az iránymutató és ez így van rendjén. Értelmetlen összehasonlítani a két viszonyt.

  • 2012.04.13 16:48:58Miremi

    Ncsk:

    Még a 20-ik század első felében, Magyarországon számos helyen asszonyállatnak tartották a nőket, véleménye nem számított (az sem, hogy akar-e szexelni, vagy sem), a gyerek véleménye, egyénisége sem számított, amúgy meg haszonmunkaerő volt a kisgyerek is földeken.

    Na, szerencsére ettől már messze vagyunk. De a nők "nem ütlegelése", véleményének megkérdezése, választójoga, stb. csak a 20-ik század vívmánya.
    Remélem, a 21-ik században meg eljut arra a szintre a civilizált (legalább nyugati társadalom), hogy gyereket sem ütünk meg. A gyerek felneveléséért a szülő felel, de a gyerek lelkivilágénak fejlődéséért is.

    Sokan, támadták egy időben azt is, hogy a föld nem gömbölyű, hiszen lapos.Ma már elfogadott, hogy nem lapos.
    Szerintem legkésőbb a következő században eljut arra a szintre a nyugati társadalom többsége, hogy elfogadja a mai modern pszichológiát, és helyesnek tartsa, hogy a gyereknevelés eszköze nem lehet pofon. Az csak a szülő pillanatnyi tehetetlenségét, probléma megoldási készségének, de főleg önkontrolljának a hiányát jelzi. Nagyjából ugyanezen önkontroll hiánya van azoknál a férfiaknál is, akik lekevernek (az adott esetben kívülálló számára is olykor idegesítően viselkedő) nőnek egy pofont. Szerintem ugyanazon indulat, önkontroll hiányára vezethető vissza mindegyik (és elnézést kérek a tündér nőktől, mielőtt úgy tűnne, hogy hárpiáknak próbálom őket beállítani. Nem, csakolykor pont annyira hárpiák, mint amennyire a gyerekek rosszak. És a férfiak sem jobbak, ám nyilván nekik bajosabban lehetne adni egy taslit...).

  • 2012.04.13 16:50:34Ncsk

    Apám amúgy 45 évig volt pedagógus és a mai liberális nevelésnek hála szerinte is annyi az ecseszett gyerek, hogy valami borzasztó. Amikor a gyerek arcon köpi a tanárt, az onnan fakad, amikor 5 éves korában lehülyézte az óvónénit és megrúgta, akkor esetleg nem csattant el az a bizonyos nevelő szándékú pofon. Jobb esetben rászóltak, hogy ejnye-bejnye, meg kiselőadást tartottak, amiből a gyerek kb. azt szűrte, le, hogy ez a hiba egyenrangú azzal, amikor összekente a szőnyeget margarinnal. Én konkrét példát ismerek a családomból. A gyereket soha nem ütötték meg elv szerint nevelték és most pszichológushoz járnak, mert a gyerek nem tudja helyén kezelni az élet dolgait. Ezzel nem azt mondom, hogy a pofon kötelező, de vannak szituációk, amikor a gyerek boldogságát és boldogulását segíti elő a későbbiekben.

  • 2012.04.13 16:53:30Miremi

    Ncsk:

    A nők, 20-ik század első felének "asszonyállatnak" nézésről, pedig magyar történelmi források is rendekezésre állnak, ha jól rémlik, a történész Romsics Ignác valamely könyvében olvastam róla.

    Tehát, a nők egyenjogú partnernek nézése, az emberiség fejlődését nézve, egészen új, friss vívmány. Ahogy manapság a női és férfi egyenjogúságról könyvek születnek, biztos születnek pszichológusok tollából arról is, hogy miért nem jó pofozni a gyereket.

  • 2012.04.13 17:02:33Miremi

    Ncsk:

    a mai modern pszichológia, már felismerte a kisgyerekek fejlődésének szakaszait, melyek azok, amikor felfedezi a világot, maga akar csinálni mindent (akár a mandarin szőnyegre kenését is, vagy nem kanálból akarja enni a főzeléket, hanem beletenyerel -egyébként így felfedezi az állagát is). Az ekkor alkalmazott nevelés, nagyon nem mindegy. Nem mindegy, hogy azért nem fogja később a szőnyegre kenni a kaját, mert meghunyászkodott, szíve szerint odakenné, csak fél az újabb pofontól (és emiatt visszahúzódik), vagy pedig legközelebb azért nem fogja felkenni a mandarint, vagy a csokit, mert a szüleinek sikerül pofon nélkül megértetni vele, hogy nem vicces amit csinál, nem lehet kimosni, és a mandarint megenni szokás. Ahogy a pofon rossz, ugyanúgy rossz az is, ha mindent a gyerekre ráhagynak. Szerintem lehet pofon nélkül is nevelni. A pofon nem nevelés,csak önkontroll hiánya, ám ugyanúgy nem nevelés, ha azt csinál a gyerek amit akar.

  • 2012.04.13 17:02:48Ncsk

    Nos leírom lassabban, hátha akkor átmegy. Ha a gyerekedet egyenrangú partnerként kezeled, akkor ártasz neki! Ha megkérdezed tőle, hogy anya átpelenkázhat-e, hogy akar-e lefeküdni este 11-kor, mert végül is egyenrangú, akkor szintén ártasz neki hosszútávon. Nos akkor mégis hogyan tudod összehasonlítani még mindig a férfi-nő viszont a gyerek-szülővel?? Írok egy egyszerű példát, össze lehet-e hasonlítani a szőlőnemesítést a gombatermesztéssel? Ha a gombával úgy bánsz, mint a szőlővel, akkor elpusztul és fordítva. NEM ÖSSZEHASONLÍTHATÓAK! NEM ÁLLÍTHATÓK PÁRHUZAMBA! Érted már?? Ennél jobban nem tudom körberajzolni.

    Nyugi nem csépelem a fiam, nem kell hívni a gyermekvédelmiseket :)

  • 2012.04.13 17:20:02Ncsk

    A mandarin miatt tuti nem kapna pofont senki, de nem mindegy hogy milyen bakit követ el a gyerek, egyrészt az indulatkezelés megtanítása összetett, minta, habitus és egyéb tényezők befolyásolják, de egy adott szituációban adott megfelelő impulzus azaz a pofon párhuzamosan kapcsolódhat a nevelés egyéb elemeivel. Szavakkal ugyanúgy okozhatsz sérülést, mint pofonnal, tehát a kiabálást is mint esetleges eszközt, vagy az önértékelést csökkentő kifejezések ellen is harcolnod kéne. Többparaméteres a dolog. A mai modern pszichológia sem tökéletes ám, várj csak pár és ismét mást fognak írni. Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Saját példa: én impulzív , magasabb hőfokon égő gyerek voltam, csúnya dolgokat csináltam, kaptam is pofon párat, bátyám félénkebb érzékeny, soha nem kapott pofont. Felnőttként ő nem tudja feldolgozni azokat a szavakat és szóbeli büntetéseket, amiket kapott, nálam a pofonok a helyükön vannak. Nem vagyunk egyformák és mindenképpen én helyet szorítok a pofonnak is ha szükséges.

  • 2012.04.13 17:27:11Miremi

    Ncsk:

    Változatlanul azt mondom, hogy a pofon nem nevelési eszköz, pusztán az önkontroll hiánya (és önkontroll nélküliek azok a férfiak is, akik nőt megütnek). Az természetes, hogy a nőt nem kell nevelni a férfinak (de a nő sem azt csinál amit akar, hanem a férfi és nő egyenjogúsághoz hozzátartozik a másik fél kölcsönösségen alapuló tisztelete. Ahogy elvárás, hogy a férfi tisztelje anőt, fordítva is az).

    Egy gyerek nincs ilyen intelligencia szinten, a a gyerekről a szülőnek gondoskodnia kell, fokozatosan kell megtanítani dolgokra, értékekere, szeretetre, blablabla). Valóban más kapcsolat,- ezt nem is kétlem. Ám a pofon nem nevelési eszköz, hanem mindig az önkontroll hiányát jelenti a másik, gyengébb féllel szemben! Azt jelenti, hogy a szülő képtelen a helyzetet megoldani. Ha a gyerek azt csinál amit akar, az ugyanúgy sem nevelés.

    Attól, hogy a gyerek nem akar lefeküdni, pofon nélkül is el lehet érni, hogy gyereknek este ágyban van a helye.
    Az átpelenkázás nem tudom, hogy juthatott eszedbe? A gyereket, ha akarja, ha nem, tisztába kell tenni, ez a róla való gondoskodás része, nagy baj lenne, ha benne hagynák a trutyiban. Van aki nyugis, más gyerek rugdalózik. Szerintem nem szokás pelenkázskor felpofozni, de aki ezt tenné, az már szerintem börtönbe való!

    Attól, hogy nem akar mondjuk pl. fogat mosni, nem kell felpofozni, anélkül is el lehet érni, hogy felfogja, hogy muszáj, ha szép egészéges fogakat akar. Aki képtelen pofon nélkül lefekvésre, vagy fogmosásra stb, bírni a gyereket, az forduljon szakemberhez! Komolyan!

  • 2012.04.13 17:30:31Miremi

    Ncsk:

    Változatlanul azt mondom, hogy a pofon nem nevelési eszköz, pusztán az önkontroll hiánya (és önkontroll nélküliek azok a férfiak is, akik nőt megütnek). Az természetes, hogy a nőt nem kell nevelni a férfinak (de a nő sem azt csinál amit akar, hanem a férfi és nő egyenjogúsághoz hozzátartozik a másik fél kölcsönösségen alapuló tisztelete. Ahogy elvárás, hogy a férfi tisztelje anőt, fordítva is az).

    Egy gyerek nincs ilyen intelligencia szinten, a a gyerekről a szülőnek gondoskodnia kell, fokozatosan kell megtanítani dolgokra, értékekere, szeretetre, blablabla). Valóban más kapcsolat,- ezt nem is kétlem. Ám a pofon nem nevelési eszköz, hanem mindig az önkontroll hiányát jelenti a másik, gyengébb féllel szemben! Azt jelenti, hogy a szülő képtelen a helyzetet megoldani. Ha a gyerek azt csinál amit akar, az ugyanúgy sem nevelés.

    Attól, hogy a gyerek nem akar lefeküdni, pofon nélkül is el lehet érni, hogy gyereknek este ágyban van a helye.
    Az átpelenkázás nem tudom, hogy juthatott eszedbe? A gyereket, ha akarja, ha nem, tisztába kell tenni, ez a róla való gondoskodás része, nagy baj lenne, ha benne hagynák a trutyiban. Van aki nyugis, más gyerek rugdalózik. Szerintem nem szokás pelenkázskor felpofozni, de aki ezt tenné, az már szerintem börtönbe való!

    Attól, hogy nem akar mondjuk pl. fogat mosni, nem kell felpofozni, anélkül is el lehet érni, hogy felfogja, hogy muszáj, ha szép egészéges fogakat akar. Aki képtelen pofon nélkül lefekvésre, vagy fogmosásra stb, bírni a gyereket, az forduljon szakemberhez! Komolyan!

  • 2012.04.13 17:44:42Miremi

    Ncsk:

    "indulatkezelés megtanítása összetett,"

    Pontosan. Szerintem ha a gyerek azt látja, hogy az indulatait a szülei sem tudják kordában tartani, hanem olykor kap egy taslit, akkor a gyereknek az lesz a minta, ha ideges, önkontrollt félreteheti, nem ésszel, hanem erőből is megoldhatja a helyzetet ;) Pl. ha a játszón más nem akarja odaadni a homokozólapátját és ideges lesz miatta, lehet, hogy simán lekever a másik gyereknekindulatból egy pofont. Na bumm, mi van akkor. Ám sajnos ha agyereket is pofozzák olykor, akkor nehéz lesz következetesen megmagyarázni, hogy többet ne ne csinálja, az indulatkezelés módja nem az, ha felpofozzuk a másikat :)

    Szerintem ki fog fokozatosan kopni a nyugati társadalmakból a gyerekpofozás elfogadottsága. Jó dolog, hogy törvényben már szabályozott. Ez legalább szerintem nem haszontalan törvény.

  • 2012.04.13 17:47:07Ncsk

    Jesszus a pelenkázós hasonlatból is látom egy mikronyit sem értettél. Ott nem a pofonra volt párhuzam, hanem az egyenjogúságra. Teljesen feleslegesen magyarázok neked, mert nem érted és csak ugyanazokat mondogatod. Senki nem mondja, hogy a fogmosás, vagy lefekvés miatt pofozkodás lenne a megoldás. De figyelj, te szerintem neveld úgy a gyerekedet, ahogy jónak látod! Végül is úgy tűnik odafigyelős és törődős típus vagy, csak nem nevelsz kis killereket. Basszus ha ezt is félreérted, megpofozom magam...

  • 2012.04.13 17:49:23Ncsk

    Miremi. Sosem csaptam meg gyereket lapátért és az önkontrollom is a helyén volt 36 évig, bár most kezdem elveszíteni :)
    Utoljára: senki nem módszeres verésről és rendszeres pofozkodásról beszél ébresztőő :)

  • 2012.04.13 18:10:02Sólyom Tomi

    Mireminek van igaza. Választójogot a gyerekeknek! Meg a gilisztáknak is!

  • 2012.04.14 09:03:32pHérték

    Micsoda szánalmas pökhendiség azt képzelni, hogy az elmúlt hatezer évben csupa sötét, lelketlen és agresszív szülő volt (aki testi fenyítésben is részesítette gyermekeit), bezzeg a mai, pszichiáteri okoskodásokon felvilágosult szülő mennyivel magasabb szinten áll! (És a tényeket is maximálisan figyelmen kívül hagyó hozzáállás. Legalább is meg lehet nézni az akkori, meg a mai elveket alkalmazó nevelés eredményét. Sajnos nem igazolja vissza a rózsaszín elméletet az új nemzedékek állapota.)

  • 2012.04.17 13:59:17krokodilla

    ja, és még annyi: nem az az igazi jó nevelő célzatú pofon bírta rá a gyereket arra, hogy normálisan viselkedjen. hanem mert ezt a példát látta (mai gyerek a frusztrált, agybeteg és depressziós embert látja példaként, akit, mondjuk, vertek vagy másféleképpen aláztak anno). nem köpte szembe a tanárát, mert amaz normális, kiegyensúlyozott, példaértékű ember volt, és nem egy egzaltált futóbolond, aki a női wc-n kefél a felsős diáklánnyal. ez is csak egy példa. de remélem, érthető voltam.

  • 2012.04.24 22:03:44krisz-nagy

    2 gyerekem van, egy lány egy fiú, mindkettő kapott már legyintést...pedig nem vagyok egy önkontroll nélküli szadista barom, csak éppen az adott helyzetben épp helye volt a dolognak. a pszichológiai maszlagot pedig csak egye aki bírja - idegekkel :-)) (persze, én is hangsúlyozom, nem a rendszeres és fájó verésről beszélek!!)

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta