SZÜLŐSÉG

SNI-gyerekek: elkülönítés vagy integráció?

2012. április 8., vasárnap 17:25

Tudom, tudom: darázsfészek. Könyökig. Még az ismeretségi körömben is hatalmas vitát váltott ki, amikor megjegyeztem, hogy nem értek egyet a sajátos nevelési igényű gyerekek, illetve a gyengébb képességűek elkülönítésével. Megkaptam, hogy mindenki hisz benne, és csak azok szeretnek az újságokban és a tévében hőzöngeni, akik elit iskolába járnak. Bizonygatták, hogy a gyengébbek elveszik az időt a pedagógusoktól, és elveszik az esélyt a jobb tanulóktól is, hogy azok a saját tempójukban tanuljanak. Hogy az SNI-gyerekek zavarják az órát, emiatt mindenkinek jobb, ha nem integrálják őket.
Pont.

stockfresh 1098746 clever-nerd-student-girl-in-classroom-raising

Megfigyeltem egyébként, hogy csak a felnőttek vannak kiakadva az ilyen dolgok miatt. A gyerekeknek még minden természetes, az is, ha egy autista kerül az osztályba - az ilyen dolgokat is csak a szülők, vagy épp maga a pedagógus alakítja problémává. Nagyobbik kölyök osztályában például volt egy aspergeres, az integráció hatására pedig azok a gyerekek rendkívül toleránssá váltak a sérültekkel, fogyatékosokkal szemben.

De vegyük alapul csak azt, hogy nekem például mindhárom különböző képességű, itthon pedig egyszerre ülnek le tanulni. A legidősebb SNI-gyerek (figyelemzavaros), a középsőnek olyan az agya, mint a szivacs, a legkisebb pedig átlagos képességekkel rendelkezik, de baromira szorgalmas. A középső végez legelőször, és utána minden esetben marad a másik kettőnek segíteni, miközben nemcsak ismétli a korábbi anyagokat a kicsivel, de újakat is tanul a nagyobbtól - tanul és tanít is. Egy normális közösségen belül ez így működik - legalábbis így kellene működnie.

A baj az, hogy annak ellenére, hogy a kölykök a nap nagy részét az iskolában töltik, a pedagógusok zöme még mindig tanárként viselkedik: tanítanak, de nem nevelnek, és teljes mértékben teljesítményorientáltak, ahogyan a szülők is. Pedig a vegyes képességű osztály fejlődése szerintem elsősorban a pedagógustól függ, ezért is van az, hogy ha választási lehetőségem volt, a tanár alapján választottuk az osztályt, nem pedig annak összetétele alapján. Legyen abban autista, vak, vagy akár cigány.

Vélemény? Ellenvélemény? Elkülönítés vagy integráció? Ez a kérdés.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.04.08 18:03:54Tryptich

    Most ennyire kell a kommentmeg a látogatottság, hogy komolyan ide akarod csődíteni a fajvédő/rasszista csürhét? Igazából nekem nincs ezzel problémám, azért kattintottam ide, mert úgy gondoltam, hogy olvashatok egy érdekes cikket arról, hogy hogyan illeszkednek bele egy osztályba az autista gyerekek, mert az még érdekel is, nem arról, hogy szegregáció, meg hogy milyen amikor cigányokkal kell egy osztályba járni, mert köszi, de azt tudom. Legközelebb inkább írj arról.

  • 2012.04.08 18:10:38mildred

    Szerintem marhára nem mindegy, hogy egy vak, egy autista vagy egy cigány gyerekről van szó. Nem kéne mindezt összemosni, egy kalap alá venni mindenféle integrációt. Mint ahogy az sem mindegy, összesen hány valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyereket akarsz integrálni egy osztályba. Elég összecsapott egy iromány ez.

  • 2012.04.08 18:25:43Bockó

    A gyerekek esetében tudás alapú, a tanárok esetében eredmény alapú stratifikáció.

  • 2012.04.08 18:27:46newnt55

    Kisiskolás voltam amikor volt az osztályban egy gyerek aki valószínűleg hiperaktív volt vagy nem tudom, akkor hülyének mondták. Nem tudott megülni, órán mászkált a padok alatt, nem maradt csendben, rossz tanuló volt.
    Zavart minket.
    Mit kellett volna tenni vele?
    Volt cigány osztálytárs is, nem zavart senkit bár nem volt jó tanuló.

  • 2012.04.08 18:36:20empatia 13

    Elvi fejtegetések helyett:
    Ha jól emlékszem, Pesthidegkúton működik egy iskola, ahol, TUDATOSAN, minden osztályban van kb. 5 mindenféle sérült, gyerek, pl. nincs keze,a lábával eszik, és egyéb furcsaságok. A nevelési koncepcióban,az órák szervezésében, és VÉGEREDMÉNYBEN, sikeresen integrálják ezeket a gyerekeket.A többiek, megszokják, elfogadják őket, EGYÜTT munkálkodnak, szórakoznak velük.
    Láttam itt órákat. Féltem, hogy a "normális" gyerekek tudásszintje nyolcadik végére, nem lesz versenyképes, de tévedtem. Tanítottam egyetemi gyakorló gimiben, innét jövő diákot,és bőven megütötte a szintet. Először tőle hallottam erről az általános iskoláról.
    Ha megfelelő felkészültséggel, empátiával, sok munkával csinálják ezeket a dolgokat, akkor igenis lehetséges olyan integráció,amivel, minden szempontból gazdagodik,az összes nebuló,a szüleik, és a tanárok. Kétségkívül, munkás, de hosszútávon nagyon hasznos, nemcsak a résztvevőknek, hanem az országnak is.

  • 2012.04.08 19:00:39empatia 13

    MÁSIK MŰKÖDŐ, és szerencsére terjedő módszer, a hátrányos helyzetű gyerekek, integrált oktatására:
    A bázis iskola, a Hejőkeresztúri, IV. Béla ált isk. Itt 70% a CIGÁNY gyermek, és mégis MINDENKI ELVÉGZI az ált. iskolát , és 100 %-ban tovább is tanulnak, zömük ÉRETTSÉGIT adó iskolában!!!! Néhányan az ország talán harmadik legjobb gimnáziumában (Miskolc, Földes F.), folytatják tanulmányaikat. Ez egy extra, PONT ilyen iskolákra kifejlesztett magyar módszer, aminek létjogosultságát, az is bizonyítja, hogy ma már, országszerte, 10 nagyon hátrányos helyzetű iskolában, tanulták, tanulják, és alkalmazzák HATÉKONYAN, ezt a speciális, módszert, ami neveltségi szinttől,a nyelvoktatásig, minden területen SIKERES!!!!(H2O program). Szomorú, hogy az állam, ezt projektet,anyagilag semmivel sem támogatja.(KÜRTI SÁNDOR vezeti, Zwack, Vodafone, MTA,....és önkéntesek támogatják a projektet) Fel lehet menni a honlapjukra.www.h2oktatas.hu
    Latin tanáromtól tanultam, nem rinyálni csinálni, akkor van megoldás,(küszködéssel együtt) sok mindenre!

  • 2012.04.08 19:08:04trocadero

    empatia 13: Érdekelt, és megnéztem a h2oktatas honlapját: a kezdőoldal első mondata szerint az állam is támogatja a programot.

  • 2012.04.08 19:17:38empatia 13

    Sajnos nem, folynak a tárgyalások.
    Pozitív,optimista ember vagyok, ezért remélem, hogy így lesz hamarosan. Ha MÉGIS tévednék,akkor is a támogatás, 3 év után érkezik, az eddigi iszonyatos nagy munkát,szervezést, cégek, vagyonos emberek, értelmiségiek, és maguk a tanárok, végezték, végzik. A pénz pályázatokból,és a CÉGEKTŐL érkezik, de honlapon mindent megtalálsz. Akár valamilyen módon, élő munkával, könyvvel,adománnyal beszállhatsz. Nyitottak, minden értelmes,előrevivő dologra.

  • 2012.04.08 19:21:22empatia 13

    Kösz az érdeklődést trocadero.

  • 2012.04.08 19:25:24Momony

    Egyetértek az integrációval, bár nem bármi áron. Kellenek a jó pedagógusok,a szakemberek, az elfogadó szülők, és hát valljuk be, nem mindenki alkalmas az integrációra. Gyógyped asszisztensként dolgozom...

  • 2012.04.08 21:16:17ujjujjuj

    Integráció párti vagyok teljes mértékben, DE: kisebb létszámú osztályokban (óvodai csoportokban). Mert ahol pl a pedagógusnak 30 mellett 31-ként egy mozgássérült gyerkőccel is foglalkoznia kell, ott nem jut idő semmire. Ezt tapasztalatból mondom, óvónőként voltam ilyen helyzetben. Csodát tett a kisfiú a csoporttal, a gyerekek elfogadása, toleranciája ugrásszerűen megnőtt, ám a mai napig nem tudom, hogy bírtuk fizikailag, lelkileg, idegileg a kollégákkal a terhelést.

  • 2012.04.08 21:30:20tildy:)

    Nalunk 6.tol kezdve szeparaltan tanultak a gyengebb es a jol tanulok. Akik a gyengebb csoportban voltak arra gyurtak , egyre feljebb keruljenek, mi pedig a kemenyebb 4-5os csoportban tudtunk haladni, nem kellett mindent ismetelni. Bar ertem en az integraciot, es partolom is, de kell , hogy legyen mas modja az elfogadasnak, mint a kozos osztaly, ahol lehet egyiknek sok, a jobb tanulo meg hiperaktiv lesz, mert mindent secperc alatt megold , es unja magat...

  • 2012.04.08 21:36:36Kiccsillag27

    Az, hogy egy sni-s gyereket integrálni vagy szegregálni kell/lehet az nagyon összetett kérdés.
    A legnagyobb probléma szerintem, hogy a legtöbb intézmény aki ezt vállalja (alapító okiratában szerepel) nem befogadó csak elfogadó (gonosz leszek, de kell a plusz pénz).
    Ahhoz, hogy a társadalom elfogadja a másságot, szükség van az integrációra és akkor lesz majd eredményes ha a szülők nem csak a hátrányokat látják benne, hanem az értékeket is. (gyógypedagógus hallgató)

  • 2012.04.08 21:46:52Kiccsillag27

    tildy:) van erre egy jó kis módszer, a részleges integráció, ami abból áll, hogy a gyerekek csak bizonyos órákon vannak együtt (pl. rajz, ének, torna, technika) a többi órákon külön, a saját képességeikhez mérten haladnak.

  • 2012.04.09 09:09:24nairatma

    "Legyen abban autista, vak, vagy akár cigány." - az a durva, hogy egy ilyen mondat még a szerkesztőnek sem tűnik fel. Lehet, valami másféle portálon kellene nyomulni.

  • 2012.04.09 09:51:29maibear

    Ez nem egy összedobott cikk, csak arra vállalkozott, hogy felvesse a problémát. Saját tapasztalat, hogy jelenleg a közoktatási intézményekben még maguk a pedagógusok is idegenkednek a "más" gyerekektől. A mássággal szembeni toleranciát az ép gyerekeknek részben otthon, részben az iskolában kellene megtanulniuk, és beépíteni az értékrendjükbe, a gondolkodás módjukba. Jelenleg nincs koncepció arra, hogy hogyan sajátítsák el első körben a pedagógusok az elfogadásra való készség, gondolkodásmód és értékrend kialakítását. Nem arról van szó, hogy minden órán együtt kell lennie az ép és a problémás, vagy kimondottan sérült gyermeknek, de kellenek olyan órák, sőt iskolán kívüli programok is, ahol az elfogadás ki tud alakulni.

  • 2012.04.09 14:53:06mudpach

    Imádom, amikor az nyilvánít véleményt, akinek fogalma sincs arról, hogy az adott dolog miféle és mi végre való!
    Az SNI kód a pedagógusnak ad egy támpontot, hogy az adott kisgyerekkel hogyan bánjon, illetve milyen plusz fejlesztés illeti meg. Az meg megint egy más tészta, hogy te otthon hogyan boldogulsz a gyerekeddel.

    Mert: megnézném azt, hogy a legtöbb ember hogyan próbálná a kis elsősöket (mondjuk 23-24 főt, vegyes képességűeket, tehát 2-4 szuper értelmes, 10 átlagos, 5 enyhe részképességproblémával,5 szociálisan erősen hátrányos helyzetű) megtanítani írni, olvasni (mert ugye a nyomás rajtad van, a szülők elvárása, a szakma és a főnöködé is, meg hát kérem tananyag is van, meg tanmenet), miközben egy vagy kettő SNI, tanulásban akadályozott (régen enyhe értelmi fogyatékos, ma már simán integrálható), súlyos viselkedészavaros és szociálisan hátrányos helyzetű (cigány) kisgyerek ön-és közveszélyesen(!) viselkedik (lásd másik gyereket fizikailag bántja, téged leköp, neked dobja a széket, magán elkeni a szart, esetleg másokon is), téged elküld a jó k*rva anyádba a gyerekek előtt, se dicséret se jutalmazás nem hatja meg, mivel egész nap olyan dolgokról hall, amiről fogalma sincs...

    Ez nem egy eset, hanem szinte minden osztályban található hasonló...

  • 2012.04.09 14:58:20empatia 13

    Kedves maibear, csak ITT, a hozzászólásokban olvashatott, nem koncepciót, hanem évek óta sikeresen alkalmazott, HATÉKONY,bevált, nemzetközi érdeklődést is keltő két sikeres módszerről. (mások is vannak)
    A TÉNYEK, nem befolyásolják?
    Egyébként, minden szavával egyetértek a témában, DE most már első sorban arra lenne szükség, hogy problémafelvetés,sopánkodás, újabb tanulmányok írása helyett (mellett), a már IGAZOLTAN JÓ megoldások elterjedését, beágyazását (jobbítását),reklámozását, kellene, minél magasabb színvonalon, populárisan is terjeszteni.
    Röviden, vannak megoldások, azok terjedését kell minden erővel segíteni,nem kizárva természetesen más "ösvényeket" sem.
    (A hejőkeresztúriak, nem papolnak, hanem, mérésekkel hitelesített EREDMÉNYEIK, mellett, akkreditált, és sikeres tovább képzéseket is tartanak a témában.)

  • 2012.04.09 15:34:52CsViolet

    Sajnos ma az integráció valóban azt jelenti, hogy ép gyerekek közé betesznek néhány sni-s gyereket. Ez szerintem mindkét oldal szempontjából marhaság. Ha a pedagógus a nehezen tanuló gyerekkel foglalkozik, az ép gyerekekre nem jut elég ideje, viszont egy sérült gyereknek ez a figyelem kevés, nem fejlődik rendesen, ráadásul azt hamar észreveszi, hogy ő az osztályban a hülyegyerek, nem lesz semmi sikerélménye és elmegy a kedve az egésztől, ekkor kezdi el másképpen, legtöbbször deviáns viselkedéssel felhívni magára a figyelmet. Én éppen iskolát keresek az SNI-s gyerekemnek, aki a vizsgálatokon a normál iq határt hol felülről, hol alulról súrolja, tehát enyhén sérült, odafigyeléssel, kis csoportban, sok türelemmel jól tanítható. Lenne. Ilyen iskola azonban ma nem létezik Budapesten. Vagyis van Máriaremetén a Gyermekek háza, ez azonban nekünk minden nap bejárva megközelíthetetlen. A Belvárosban, Dél-Pesten nem találni ilyet, van magániskola 55 ezerért / hó, a többi viszont vagy ép gyerekek közé integráltan foglalkozna vele - ebből köszönöm, nem kérünk -, vagy vannak teljesen szegregált intézmények, ahova főképp hátrányos helyzetű, magatartászavaros, autista vagy súlyosan sérült gyerekek járnak. Míg óvodából találtunk alapítványi intézményt, ahol megfizethető áron, tényleg odafigyelve, remek fejlesztő foglalkozásokkal tanították a kisfiamat, most eléggé tanácstalan vagyok, hogy milyen iskolába vigyem, pedig nyakunkon a beiratkozás. :-(

  • 2012.04.09 18:27:17empatia 13

    CsViolet, nehéz a problémád, megértlek.
    Igazából, az a baj, hogy BÁR van megoldás MÁRIAREMETE, csak az a tragédia, hogy nincs mögötte, megfelelő projekt,továbbképzések, amivel,az ottani hatékony programot, megismertetnék, megtanítanák, és számos hasonló iskola lenne már országszerte.
    Ez nem csak emberség, kérdése.
    Az integráció, ha már a meglévő, MŰKÖDŐ, jó példák alapján, azt továbbfejlesztve csinálják, népgazdasági szinten is, jóval GAZDASÁGOSABB, lenne.

  • 2012.04.10 09:05:06Esztimeszti

    Sziasztok!
    Integráció vagy szegregáció!Óvónőként mindig tartottam az SNI-s gyerekektől! Nem az empátia hiánya vagy a mássága miatt koránt sem erről van szó! Egy óvónői diploma megszerzése során az SNI-s gyerekekkel való bánásmódra sajnos nem elég alapos a felkészítés! Miért? Mert erre ott vannak a Gyógypedagógiai főiskolák! Ha egy csoportba bekerül egy SNI-s gyermek, annyi történik hogy rondán mondva 1 vagy 2 gyerekkel kevesebb lehet a csoport létszáma (a probléma súlyosságától függően) illetve kapunk mellé napi vagy heti x időre gyógypedagógust aki külön felzárkóztató foglalkozásra viszi!
    Az integrációnak feltétele a szakmai felkészültség, pedagógus nyitottsága, tárgyi és személyi feltétel illetve hogy az integrálni kívánt személy akar-e vagy hagyja e hogy integráljuk.Szerintem:-) volt akit tudtunk integrálni volt akit nem egy 25 fős vegyes életkorú csoportban hallássérül gyermek integrációja sikerült - és szerintem nagyon sokan írhatnának ide hogy kinek milyen problémával sikerült gyermeket integrálni- de NAGYON SOK SEGÍSÉGET KAPTUNK a fejlesztő pedagógustól!!!

  • 2012.04.10 21:54:44Rabyn

    Azért, ahogy fentebb is írták már páran, nagyon sok függ attól, hogy milyen típusú az a másság és hogy hány különleges bánásmódot igénylő gyerek jut egy osztályba.
    Nálunk van egy viselkedés zavaros kisfiú, egy olyan, akinek egynél több utasítást nem lehet adni, mert nem jegyzi meg, három, akinek nem megy jól a számolás, mert problémák vannak a számfogalmaikkal, egy, akinek az íráskészsége és a szövegértésével vannak gondok és egy súlyosan beszédhibás.
    Mellettük van kb. 10 átlagos és 3-4 aki az okosabb-ügyesebb kategória.

    Mivel a kolléganőm gyógypedagógus is, ezért nálunk ebből kevesebb gond van, de ha nem lenne az, nem tudom hogyan birkóznánk meg ezzel az osztállyal. Nekem sokszor még így is nehéz velük, mert délutánra elfáradnak és a magatartásuk nem a legjobb akkorra. Főleg ha a magatartás zavaros fiú is bent van. Akkor konkrétan lehetetlen bármilyen foglalkozást tartani nekik.

    Én nem vagyok híve annak, amit most integrálás néven csinálnak. 1-2 SNI/osztály az oké. De 5-6 az már sok. És az SNI alatt most nem a cigánygerekeket értem, mert náluk általában nem az agyukkal van a baj, hanem a háterükkel és az ebből adódó hátrányokkal, és ezen azért lehet javítani, de ha valaki enyhén fogyatékos, vagy autisztikus, akkor egy idő után nem tudsz nála többet elérni.

    Arról nem is beszélve, hogy a tanítóképzőn kb. két féléven át tanultunk az SNI-s gyerekekről, a tanárokat nem tudom képzik-e egyáltalán ilyesmire.

  • 2012.04.11 09:58:33Müszélia

    nehéz ügy ez. régen volt egy csomó rossz kölök, akiket meg lehetett (kellett) nevelni. ma meg mindenki más, és mindenkit el kell fogadni úgy, ahogy van. érdekes lesz pár évtized múlva a világ.
    szerintem ott kellene meghúzni a határt, hogy a sni zavarja-e a többi gyereket (köpköd, verekszik, stb), vagy nem. agresszív, kezelhetetlen gyerekek külön, fejlesztésen, kinek mi való. de nehogy már az összes neveletlen kis taknyost elfogadjuk, meg tutujgassuk, mert ő MÁS.

  • 2012.04.11 10:47:45kontact35

    Tutujgatni, senkit sem kell, hanem a tudományt (pl. MTA mérései) felhasználva, a már nálunk is létező bevált módszereket kell széleskörűen megismertetni. A tanároknak (szülőknek) megtanítani, és alkalmazni.
    Természetesen, a helyi viszonyknak megfelelően, életkorra, problémára, és adott gyerekre szabva.
    ÚJ módszertani szaktudás, empátia, nyitottság,és óriási nunka nélkül nem megy!
    Az SNI-s, vagy annak kikiáltott,a tehetséges, vagy csak sztárolt, gyereknek, a vaknak, a szegénynak, gazdagnak együtt kell élni, dolgozni, problémát megoldani.... felnőtten is. Csak szeparáltan nevelni, tanítani, mint látjuk tapasztaljuk, nem megoldás.
    Szerencsére, nálunk is vannak már hatékony módszereket, ésszel, és szívvel tudatosan alkalmazó iskolák. Ezeket a jó tapasztalatokat, kell terjeszteni, populárisan a medián, anyagilag, a miniszteriumon, szakmailag, a tanár képzésekben, továbbképzésekben.Itt is beszámoltak, lelkes óvónők, tanítók, az ilyen téren elért sikereikről. Gratulálok, és köszönet. Kérés, tegyenek meg mindent, hogy a valahol bevált módszert, minél szélesebb körben bemutassák, dokumentálják,akár a You Tube-t is bevetve terjesszék. Sokszor az utóbbi, hatásosabb lehet, mint a szakmai folyóiratok, konferenciák.

  • 2012.04.11 10:48:27kontact35

    Tutujgatni, senkit sem kell, hanem a tudományt (pl. MTA mérései) felhasználva, a már nálunk is létező bevált módszereket kell széleskörűen megismertetni. A tanároknak (szülőknek) megtanítani, és alkalmazni.
    Természetesen, a helyi viszonyknak megfelelően, életkorra, problémára, és adott gyerekre szabva.
    ÚJ módszertani szaktudás, empátia, nyitottság,és óriási nunka nélkül nem megy!
    Az SNI-s, vagy annak kikiáltott,a tehetséges, vagy csak sztárolt, gyereknek, a vaknak, a szegénynak, gazdagnak együtt kell élni, dolgozni, problémát megoldani.... felnőtten is. Csak szeparáltan nevelni, tanítani, mint látjuk tapasztaljuk, nem megoldás.
    Szerencsére, nálunk is vannak már hatékony módszereket, ésszel, és szívvel tudatosan alkalmazó iskolák. Ezeket a jó tapasztalatokat, kell terjeszteni, populárisan a medián, anyagilag, a miniszteriumon, szakmailag, a tanár képzésekben, továbbképzésekben.Itt is beszámoltak, lelkes óvónők, tanítók, az ilyen téren elért sikereikről. Gratulálok, és köszönet. Kérés, tegyenek meg mindent, hogy a valahol bevált módszert, minél szélesebb körben bemutassák, dokumentálják,akár a You Tube-t is bevetve terjesszék. Sokszor az utóbbi, hatásosabb lehet, mint a szakmai folyóiratok, konferenciák.

  • 2012.04.13 21:04:00Easyke

    Sérült gyermekek "egészségesekkel" együtt történő nevelése? Szép gondolat. Nekem óvodás koromban volt egy csoporttársam, aki süket volt, hallókészülékkel rendelkezett (80-as évjárat vagyok).
    Én arra emlékszem, hogy RETTENETESEN FÉLTEM ATTÓL A FIÚTÓL!!
    Úgyhogy bocs, de én nem vagyok a híve. Automatikusan kilöktük magunk közül, mert nem értettük, hogy mit akar mondani... Utólag sajnálom, de gyerekek voltunk és akkor nem azzal a kurva nagy empátiával mentünk neki a dolognak...

  • 2012.04.16 14:30:50vackorazelsőbében

    Én tanárként és művészetterapeutaként mondom, nagyon nem mindegy, milyen típusú és fokú "másságról" van szó, nem lehet egy kalap alá venni minden esetet. Egy megfelelően együttműködő, átlagosan jó családból jövő siketről vagy mozgássérültről vagy pedig egy magatartás- és tanulási zavarokkal küzdő, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekről, aki folyamatosan zavarja az órát, a többieket. Előbbit simán bevállalnám, utóbbiakkal volt elég sok gondom, amíg állami oktatásban dolgoztam, és köszönöm, elég is volt annyi, és a gyerekemet is inkább behordom a városi igényesebb iskolába (bár nagyközségben lakunk, több száz fős iskoláról van szó - kevés kisebbségivel és sok problémás "fehérrel") minthogy ilyen környezetben nevelkedjen, itt mindent tanul, csak toleranciát nem - lehet dobálni a köveket!
    Másrészt az integráció - és szerintem a normális nevelés -alapját biztosan nem a 30 fős osztályok jelentik - főleg nem általános iskolában. Az állami oktatási rendszer minden tekintetben felkészületlen és alkalmatlan az ilyen típusú feladatokra. Ja, és jó magyar szokás szerint a szülők és az ő igényeiket kiszolgáló iskolavezetés mindig megtalálja a kiskaput, lásd: van az alapcsoport (értsd gyógycsoport) a magatartászavaros, abszolút motiválatlan gyerekekkel és az emelt csoportnak becézett normál csoport, ahová a jobb családokból jövő, motivált, szorgalmasabb, jó tanuló gyerekek járnak (nem mondom, h jobb képességű, mert mindannyian tudjuk, miről van szó). pont

  • 2013.02.25 17:51:21hétkilenced

    A nem SNI-sek közül is van egy csomó gyerek aki folyton zavarja az órát és mindent elkövet hogy ellehetetlenítse a tanárok munkáját. Szerintem durva általánosítás, hogy az SNI-sek mind nehezen kezelhetők. Ahány gyerek annyiféle. Azzal viszont egyetértek, hogy a felnőttek hajlamosak felesleges problémákat generálni. Én azt tapasztalom, hogy az integráció még nagyon gyerekcipőben jár kishazánkban és nem a jószándék vezérli hanem a kényszer.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta