A terhesség közepe a legbékésebb, legboldogabb időszak egy leendő anya életében. Vagy mégsem?!
Olvasónk, Kata kettőpontnullás terhesnaplója.
16. hét
Súly: 0 dkg hízás
Állapot: kezd elegem lenni a mérlegből. Azt hiszem, utál. Igen, más nem is képzelhető el, nekem és csak nekem ugyanis mindig mást mutat. Szerinte fél óra alatt hízok vagy éppen fogyok két kilókat úgy, hogy közben egy falatot sem ettem, egy kortyot sem ittam és WC-n sem voltam. Mindegy, ez legyen a legnagyobb gondom.
De sajnos nem ez a legnagyobb, hanem a székrekedés. Már megint utolért. Igaz, nem lepődtem meg rajta, mert máskor is elő-előfordul és a sok vasnak, amit a vérszegénység miatt kell szednem, ez a mellékhatása. Szar ügy, mondhatnám, de még inkább az, ha nincs. Hogy célt érjek, próbáltam sokat, magamhoz képest nagyon sokat inni (értsd naponta másfél liter, két litert az eddigi fél-egy helyett), de semmi hatása. Bánatomban megettem egy csomó répát annak ellenére, hogy tudom, hasfogó. Na, ez mégis használt, talán a napi egy kiló sárgaság csak jó valamire. Mellesleg szó szerint sárgaság, néhány nap répazabálás után valóban elszíneződik a tenyerem, meg a talpam. A gyerekekre is így hat, szülők, figyeljétek meg, ha sokat adtok belőle a porontyoknak.
Gyógyszerekhez egyenlőre nem szívesen folyamodok. Idegenkedek tőle, főleg, hogy a patikus barátaim, amíg csak lehet, mind messze elkerülik a gyógyszereket, mert tudják, mik vannak bennük. Így maradnak a népi praktikák. A tej narancslével az én szervezetemnek semmit sem ér, ahogyan a tejbe áztatott szilva sem. (Lassan nosztalgiával emlegetem azokat az időket, amikor tejcukorérzékeny voltam és állandóan szaladnom kellett a mellékhelyiségbe.) Alapvetően sok rostot, rengeteg főzeléket eszem, tehát ez sem lehet oka a kínlódásnak. Mozogni is sokat szoktam, naponta több kilométert sétálok, ami mindenki más szerint inkább futásnak felel meg, de nekem így kényelmes. Amit még nem próbáltam, de ajánlják: igyak meleg vizet reggel, ébredés után. Teát nem lehetne? Nekem a meleg víz kissé bizarr. Az óramutató járásával megegyezően masszírozzam meg minden este a hasamat, ehhez akár valamilyen finom masszázsolajat is használhatok. Kipróbálom! Igyak meg minden este fél pohár szilvalét. Vajon ha az aszalt szilva nem jött be, akkor ez igen? Nem gond, pár napot szívesen rászánok. Ne egyek sok csokoládét, sőt, ha lehet, keveset se. Ez nem lesz egyszerű, imádom az édességet, pár napot megvagyok nélküle, de hogy további öt hónapig egy kockát sem?! Hajaj, sötét pillanatok elé nézünk. Igyak gyömbér-, hársfa- vagy édeskömény teát, mert ez is megmozgatja a beleket. Mondják ők.
Addig nem is aggódtam én a székrekedés miatt, főleg annyira nem, hogy posztot írjak róla, amíg nem olvastam, hogy ha túl sokáig visszatartja a szervezet a káros anyagokat, az megterheli a vesét és árt a babának is. De lassan azt hiszem, minden árt vagy árthat neki. Az egyik ismerősöm közölte, ne merjek fóliás zöldséget enni, mert a termelésüknél használt méreganyagokat nem tudja kiszűrni a méhlepény. Vagyis a retek, újhagyma, viszontlátásra, majd később találkozunk. Hivatalosan csirke- és pulykahúst sem szabad enni, nemhogy hozzáérni a nyers változathoz, mert toxoplazma-fertőzést okozhat. Mivel szinte naponta főzök, ezt nem tudom kivitelezni, maximum annyit tehetek az ügy érdekében, hogy kesztyűt húzok a daraboláshoz és jó alaposan átsütöm a madarakat. A szabadföldön termesztett, földes növények is tiltólistára kerültek hivatalosan a toxoplazma miatt, de a zöldségesnél csak nem égethetem magam azzal, hogy húsz fokban kesztyűben válogatom a krumplit és a répát. Marad a zacskós, bolti verzió. Ezen kívül az is ajánlás, hogy a terhes nők ne egyenek nemespenészes sajtokat és ne igyanak alkoholt sem. Egyik sem nagy áldozat a részemről. Nem pontosan értem, hogy miért, de tiltólistára került a majonéz és a tojás is. Ám, ami a legnagyobb ellenség, igaz, nem étel, az emelés. Ami számomra kivitelezhetetlen, ugyanis egy másfél éves édesanyja vagyok. De erről majd a következő alkalommal.
Annyit még, hogy holnap megyünk 16 hetes ultrahangra. Nem kötelező, mégis nagyon vágytam már rá, mert van, hogy napokig nem érzem a babát mozogni. Igaz, elképzelhető az is, hogy egyszerűen csak nem kapom el a rugdosásokat, egyrészt mert még nem túl erősek, másrészt, mert nincs időm figyelni rájuk. A lányom anno rendes volt: minden nap kettőkor ,,kopogott", így tudtam, mire számíthatok. De ez a gyermek még nem érzi ennyire fontosnak a kapcsolattartást, így bekukkantunk hozzá. Bezzeg anyáink nem jártak ezer vizsgálatra és talán nem is aggódtak ennyire, mint mi. Igaz, nem is nagyon értik, hogy minek havonta meglátogatni a védőnőt, annyiszor orvoshoz meg ultrahangra menni. Ők szinte csak akkor látták a kórházat, amikor szültek. Ettől függetlenül nekünk jobb, hiszen csak szerencsések vagyunk, hogy már most gyönyörködhetünk a bébiben.
