SZÜLŐSÉG

„Őrizkedj attól, akinek csak egy könyve van”

2012. március 28., szerda 10:49

Ez az Aquinói Szent Tamástól származó középkori idézet talán majd csak akkor veszít aktualitásából, ha az internet és az e-book kiszorítja a kézbe vehető könyveket. Egyelőre még azok a tények, hogy a család abban is példát mutat a gyerekeinek, hogy mennyi és milyen olvasmányok találhatóak a lakásban, a szülők mennyire szoktak, szeretnek olvasni, illetve mennyire törődnek azzal, hogy a gyerek hogyan áll a kérdéshez.


Eléggé könyvbarát, könyv-felhalmozós család vagyunk. Ez most még nem látszik a gyerekünkön, mert ő hiába mindjárt három éves, mégsem szaval verseket, és a napi pár új szó adag is örömet okoz nekünk, de ami késik, nem múlik. Ezt is olvastam:)

Szerintem a legtöbb családban a gyerek megszületése miatti lelkesedés okozza, hogy a gyerek kap legalább egy darab plüss vagy lemosható babalapozgatós könyvet, aztán ki folytatja a sort, ki nem annyira. Nálunk ezek után a strapabíró keményfedeles mesés, rajzos könyvek jöttek. Ezek közül is egy nyuszis-pipis-kecskés, egy farmos és egy Thomas-os, pöfögő hangot adó nyomkodhatós volt a sláger. Aztán Bartos Erika Bárányfelhők című verses könyvecskéje mondható az első olyan olvasmánynak, ami tényleg hosszabb időre lekötötte Olivért, sőt kimondottan ő kérte, kéri, hogy nézegessük, lapozgassuk. Persze, ebben is talált egy apró képecske csücskében pipit és kakast, de szerencsére nem merült ki ennyiben az érdeklődése.

Sok új szót tanult meg ebből a könyvecskéből, érzékelhetően hatott beszédfejlődésére. És nem mellesleg én is, apja is szereti a benne lévő versikéket: egyszerűek, de mégis éppen olyanok, ami egy páréves játszva tanításához szükséges. A buszok című verset már lámpaoltás után is el tudom mondani a sötétben, van benne kötelezően hangosan, közösen elkiáltandó jelmondatunk is, és található a könyvben egy olyan vers is - a rózsáról szól-, ami egy igazi megríkató történet az anyaságról és az elmúlásról. Ezen tényleg sírni szoktam. Apukám is mesélte, hogy mikor náluk hagytuk Olivért a könyvével, ő is megkönnyezte, pedig ő a klasszikus erős, nem sírós férfiember. Mindenkinek szívből ajánlom.

Nálunk ez a könyv mérföldkő. Ez volt az első, amiben túlmehettünk a pipin, és amit Olivér lapozgat, vagy ő diktálja, hogy mit olvassunk belőle. Hogy szélesítsük a palettát, a többi sajnos nem nyert kategóriájú könyv mellé megvettem Vackor meséit, amiből gyermekkoromból még most is felcsendülnek a rímes mondatok. Az eredeti Reich Károly
rajzaival illusztrált példány különösen szépséges, sok-sok színes és szép képpel teli. Ezek
mindamellett, hogy mint művészeti alkotások is gyönyörködtetnek, új szavak megtanulására, beszélgetés elindítására is kiválóak. A történetről nem is beszélve.

Aktualitása is van nálunk, hiszen akárcsak Vackor, Olivér is óvodás lesz. Ezzel kapcsolatban van Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című könyve is, de eddig ez nem érdekli, többször is próbálkoztam.

Eléggé romantikus, emlékőrizgetős típus vagyok, amihez erős emlékek fűznek, nem eresztem egykönnyen. Ezért is van egy csomó saját gyerekkoromból maradt mesekönyvem, amik kapcsán elevenen bennem élő, mintha tegnap lett volna élmények idéződnek fel. De a csúcsok csúcsa néhány olyan mesekönyv, ami még apukámé volt az ő gyerekkorában a hatvanas évek elején. Az egyikben az ő nővére keze nyoma: „X.Y.tulajdona, ne fájjon rá senki foga”.

Én pedig annyit tettem hozzá, hogy szépen kiszíneztem, krix-kraxokkal kiegészítettem az illusztrációkat, talán ovisként. Még most is stabil állapotban vannak, esélyesek, hogy nagymamaként majd olvashatok belőlük unokáimnak. Egyébként a tartalmukat illetően is különleges művek ezek. A repülő hajó például jó vaskos, az egykori Szovjetunió népeinek
népmeséit tartalmazza. Emiatt nagyobbaknak, nagycsoportosoknak, iskolásoknak és
felnőtteknek is ajánlott.

És a kedvenc egy 1965-ös Vuk, eredeti, első kiadásban. Éppen egy ideje Vuk-imádatban
élünk (persze a Márton kakasos jelent miatt kezdődött), s előkerült az én egykori vukos
párnahuzatom, a Zsolnay-féle vukos tányérom is. De ez a Vuk mesekönyv (vagyis a regény) még vár Olivérre, mert 10 éven aluli gyerekeknek nem ajánlja a kiadó.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.03.28 11:36:34penelope garcia

    Az "egy könyv" ebben az idézetben nem egy random könyvet jelent, hanem konkrétan a bibliát, és úgy kell érteni, hogy kerüld el azokat, akik csak azt olvassák.
    Modern korunkban ezt ki lehet egészíteni más, veszélyesen egysíkú irományokkal is: párt tagkönyv, szcientológus kiskáté, stb.

  • 2012.03.28 11:56:56oliva

    már nem emlékszem pontosan melyik volt az első könyvem, amit ÉN kaptam, vagy a Petőfi összes, vagy az Egri csillagok, vagy a Kincskereső kisködmön... Ti emlékeztek melyik volt az első könyvetek?

  • 2012.03.28 12:00:32cimtar

    Érdekes penelope garcia hozzászólása.

    Nekem van rokonom, aki phd szintig jutott (nem Plagi bá módra), és világéletében utált olvasni. Az olvasás utálata alatt azt értem, hogy sose szeretett regpényeket olvasni, semmilyen műfajban. Mikor én bújtam az ifjúsági regényeket, ő csak és kizárólag zenéket hallgatott. Mégis elvégezte később a jogi egyetemet, külföldön is tanult, és külföldön is phd-zott. Szóval, rengeteg szakirodalmat forgat, viszont zsigerből gyűlöli a szépirodalmat, verseket, még sci-fi/fantasy könyveket sem olvas, stb. Viszont világéletében kitűnő tanuléó volt, a kötelező olvasmányokat viszonyt hanyagolta irodalomórákon (megúszta). A mai napig nem tagadja, hogy nem szeret szabadidejében olvasni, neki az olvasás felnőttként csak a munkája része. Természetesen hírportálokat a neten mindig átfutja, stb, de könyvet ha nem muszáj, nem vesz a kezébe. Viszont sportol, felnőttként is zenerajongó, stb.

    Az ő példáján eltűnődve, közel sem vagyok biztos benne, hogy nagy baj, ha valaki utál olvasni, alig vannak könyvei (kivéve szakirodalom és hasonlók).Viszont hatalmas zenei gyűjteménye van.

  • 2012.03.28 12:06:43cimtar

    oliva: én nem emlékszem mi volt az első könyvem, de mesekönyvekben én a képeket szerettem csak nézegetni. Mesélt anyukám kiskoromban, de sokszor csak azt kértem, adja oda, mert nézegetni szeretném :)

    Kb 12 éves koromban szoktam rá a sok-sok olvasásra. Edzésre jártam, és a suli vége és az edzés kezdete közti időben nem volt időm már hazamenni és vissza, így unalmamban egy közeli könyvtárban ütöttem el az időt, minden hétköznap délután. Persze, nem mindig olvasni, hiszen akkor még a kazettés magnók korszakát éltük, és sok olyan zene volt a könyvtárban, ami nekem nem volt meg, így volt, hogy zenét hallgatni ültem be, de számos esetben olvastam. Rengeteg könyvet olvastam abban az időben.

  • 2012.03.28 12:21:31cimtar

    Ha már a posztban a Vuk előjött. Én azt csak nézni szerettem, nagy szó volt, mikor moziban láttam :)
    Nekem kedvenc meséim nem is könyvekben voltak, hanem még ovis koromban magnónk sem volt, hanem bakelit lemezek korszaka volt. Imádtam: Süsü a sárkányt és Bambit hallgatni. Kicsit nagyobbként, de még kicsiként, viszont imádtam szüleim lemezét betenni, nekem nagy kedvencem volt, a Szándokán :D Pedig volt Halász Judit albumon is, de nem nagyon hallgattam.

    Később, talán akkor már kisikolás voltam, kedvenc mesém TV-ben ment: Nils Holgersson folytatásos mese, amikor az ment, az aztán odaszögezett a TV elé.

    Aztán később már leszoktam a mesékről,a filmeket szerettem, azt akartam nézni, amit a szüleim :D

    ŰKönyveket meg már írtam, 12 éves koromban szerettem magamtól is olvasni ifjúsági könyveket, addig bőven megtette az iksolai követelmény, és slussz passz, semmi egyéb :)

  • 2012.03.28 12:24:41cimtar

    Megtaláltam, ez volt kisgyerekként a kedvencem:
    [link]

  • 2012.03.28 12:42:46cimtar

    Kicsit sok lesz már belőlem, de pontosítok, Halász Judittól, egyedül a Micimackó számát szerettem, és később, a Micimackó mint könyvet is szerettem, talán az volt életemben az egyetelenegy könyv, amit mikor már olvasni tudtam, nem volt kötelező és mégis saját magamtól, saját örömömre el is olvastam. A kis herceget viszont nem szerettem. Aztán 12 éve koromtól már rendszeresen olvasó lettem, ifjúsági regények, voltak "pöttyös" és "csíkos" könyvek, stb. is.
    Nosztalgiám ezennel befejeztem :)

  • 2012.03.28 13:05:09A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél

    Csak a Bogyó és Babócától ments meg uram, minket!

    A kölköknek van vagy 3-4 Anna és Peti könyve, de igazán a sorozat elejéről valók jönnek be nekik. A végére elfáradt a sorozat.

    A Bogyó és Babócába meg belefáradt Apa, Anya... azt már nem nagyon vállalom esti mesének.

    Elkezdtem viszont a Vuk-ot (4 és fél, valamint 6 és fél éves fiúknak), csak néha kell cenzúrázni, amikor pl. Kag menet közben nasiként bedob egy Cin-t, majd hátulról meglepi a tyúkólban a menyét (Kovi ebből még nem merített???), utánaküldi azt is, amin Fekete István jót polimezil, hogy lám, mennyire szerette életében is a menyét az egeret, és most "egyesülnek a halálban", ahogy a felnőttek mondják.

    Esti mesének... (Lett belőle "akasztják a hóhért", azt ha rákérdeznek, könnyebb megmagyarázni).

  • 2012.03.28 13:18:41cimtar

    Nem jelent egy kommentem meg, ez próba, hogy ez meg fog-e.

  • 2012.03.28 13:49:49cimtar

    Ehhez hasonló kommentem nem jelent meg, elnyelődött:

    Elgondolkodtam a poszton, hogy a Vuk-ot olvasni 10 éves kor alatt nem ajánlott, stb. Szerintem manapság átestek a ló túloldalára.
    A "mi időnkben" kisikolás korban, moziba vittek a suliban, nem ám Vukot, hanem a Végtelen történetet is még bőven 10 éves korunk alatt láttuk (Talán 2-os korunkban, nagyjából, nemsokkal azután, hogy magyarul megjelent). Később már sulival az ET-re vittek minket moziba.

    Nem tudom mi változott a világban, hogy későbbi generáció még nem nézheti ezeket a filmeket abban a korban, mikor mi, nem ajánlottak nekik azok a mesék, amiket mi sokkal előbb ismerhettünk. Jó, jó, a korosztályos film, de ennyi erővel, a piroska és farkast se meséljék el az ovisoknak?

    Szerintem a felnőttek hülyesége, ha azt hiszik, hogy 10 évesen, küszöbön a felső tagozat határán, pont a Vukot fogja a mai világban olvasni valaki. Ma már 4 éves gyerek, aki írni-olvasni nem tud, de ikonokat memorizálja, be tudja kapcsolni a szülők laptopját, táblagépét, kiválassza a játékot magának, és a szülők is csak pislákolnak, hogy némi gyakorlattal majdnem jobb tőlük a kölök (pl. Angry Birds). És még szörnyűlködni sem lehet rajtuk, mert pl. magam is 30 fölötti korosztály vagyok (had ne kellejen pontosan megírni), de apukám kezdetleges számítógéppel a 80 évek vége felé hazaállított, és én is játszottam rögtön, pl. akkor is volt játék, kezdetleges grafikájú, de játszottam számítógéppel is. Talán játszottam volna 4 évesen is, ha lettek volna akkor már otthoni számítógépek.

  • 2012.03.28 14:02:11monyesz1

    A legkisebbeknek szánt, rövidéletü fogdosós-széttépôs könyveket nem sorolom az "igazi" könyvek közé, ezek a barátkozást könnyítô játékszerek inkább. "Saját" gyerekkönyvek... nem mondom, rendszeresen vásárolunk még most is, például újabban megjelent darabokat, de nálunk a gyerekek beleszülettek egy olyan közös könyvkészletbe, ami még dublumokat is tartalmazott - amiket mindkét szülô hozott a házasságba. Nálunk inkább az a probléma, hogy most már a legnagyobb idônként "ráteszi a kezét" valamelyik kedvenc könyvére. Ilyenkor, ha abból csak egy példány volt, akkor azt a többiekre való tekintettel meg kell próbálni újra beszerezni antikváriumból. Ilyen volt a Két kicsi hód a szerzô eredeti illusztrációival. Azért kiváncsi leszek, hogy ha majd egy-két évtized "osztódik" a család, ki mihez fog ragaszkodni :-)

    A Vuk-cenzúráról jut eszembe a Csilicsala Csalavári Csalavér Móra Ferenctôl, ebben másról sincs szó, mint hogy hogyan eszik egymást a szereplôk :-O Én anno nagyon szerettem, a saját gyerekeimnek egyelôre kevésbé jön be.
    Brumi-könyvek (Bodó Béla)? A Vackor után egy-két évvel szintén jók.

    Érdekesség: az eredeti Oz-könyv (L. Frank Baum) nálunk nagyon bejött. Már vagy háromszor fel kellett olvasni, és néha fejbôl elmesélni egy-egy részletet - már a három éves is imádja!

    Ahogy tegnapelôtt írtam a "Hogyan kezdjük..."-poszthoz, hogy mi kell az olvasóvá neveléshez a könyveken (és persze a példamutatáson) kívül:
    "És természetesen felolvasni, felolvasni, felolvasni rogyásig."

  • 2012.03.28 14:10:57monyesz1

    Érdekes a gyerekkönyvhét kapcsán a kommentek felében arról olvasni, hogy
    - az olvasás igenis nélkülözhetô
    - a zene szerepe
    - meselemezek
    - TV-sorozatok
    - felnôtt-filmek
    - moziba járás
    - számítógépes játékok

    Még szerencse, hogy mindezt egyvalaki hozta össze :-)

  • 2012.03.28 14:35:15cimtar

    monyesz1:

    érdekes, ha egy felnőtt (nem konkrétan Te, csak úgy, általánosan, akinek nem inge, ne vegye magára), annyira korlátolt lenne, hogy azt hiszi, hogy a gyerekenél csak a prioritás a könyvekkel függ össze, szervesen nem kapcsolható, egy nyavalyás könyhéten a gyerekfilmek (főleg, ha gyermekkönyvek megfilmesítései), és nem tartozik hozzájuk a zene (főleg, ha gyerekmesék adták az alapot hozzá). És hatalmas tévedés azt gondolni, hogy a 21-ik században, egy 10 éves gyereket, pont a Vuk olvasása fog érdekelni, ha már a 20-ik században sem az érdekelte ebben a korban őket.

    Könyvhét, igenis jó alkalom lehetne arra is, hogy átgondolják többen, hogy vannak olyan dolgok, amiket netán nem gyerekeknek szántak eredetileg, de a gyerekek többségét jobban leköti, mint 10 éves korban a Vuk.

    Ha ezeket nem lehet megemlíteni, könyvek kapcsán, akkor az "struccpolitikára" vall. Fel kell venni a a szülőknek a ritmust, mert ha csak könnyes szemmel, meghatódottan meséket szánnak a 10 éves gyereknek, akkor nagyon megfognak lepődni, hogy mennyire nem ismerik a mai gyerekeket!

  • 2012.03.28 14:36:35cimtar

    Megint elnyelődött komment, próbálom részletekben küldeni:

    monyesz1:
    érdekes, ha egy felnőtt (nem konkrétan Te, csak úgy, általánosan, akinek nem inge, ne vegye magára), annyira korlátolt lenne, hogy azt hiszi, hogy a gyerekenél csak a prioritás a könyvekkel függ össze, szervesen nem kapcsolható, egy nyavalyás könyhéten a gyerekfilmek (főleg, ha gyermekkönyvek megfilmesítései), és nem tartozik hozzájuk a zene (főleg, ha gyerekmesék adták az alapot hozzá). És hatalmas tévedés azt gondolni, hogy a 21-ik században, egy 10 éves gyereket, pont a Vuk olvasása fog érdekelni, ha már a 20-ik században sem az érdekelte ebben a korban őket.

  • 2012.03.28 14:38:08cimtar

    Közben megjelent egy része, bocs. Ez viszont nem jelent meg:

    ui: én azt írtam, hogy közel sem vagyok biztos benne, hogy nagy baj, ha utál valaki olvasni, hiszen van példa rá, hogy phd fokozat lesz a vége. Örülni kell, ha a gyerek szeret olvasni, de ha valami sehogy sem érdekli, akkor kár erőltetni (ha iskolában amúgy simán veszi az akadályokat). Tovább megyek: egy éppen olvasni megtanult gyereknél, meg akár egy életre is meg lehet utáltatni az olvasást, ha túlzottan erőltetik (van pedagógus is a családban, aki nem győzte a szülőket meggyőzni, hogy többet ártanak a szülők az olvasás erőltetésével, mint használnak vele. Ma már a suliban megpróbálják játékos formában rávezetni őket - amely módszerekről a szülők egy részének amúgy, halvány lila fingjuk sincs. Viszont értenek ahhoz, hogy romba döntsék a pedgógusok addigi eredményeit).Nem ártana ezekről sem beszélni,mondjuk pont egy gyermekkönyvhét, stb. alkalmával.

  • 2012.03.28 14:53:45penelope garcia

    Én 7 évesen kezdtem az olvasást, indiánkönyvekkel. Aztán 10 körül áttértem a sci-fikre. 12 és 18 között belekeveredett a világirodalom is, így 20 éves koromra legalább ezer könyvet elolvastam. Azóta viszont lelassult az "olvasókám", az utóbbi pár évben már csak szakirodalmat és néha ponyvát (Fable) olvasok.
    A lányom enyhén diszlexiásra sikeredett, neki nagyon nehezen indult be az olvasás. Nagyjából negyedikesként sikerült eljutnia arra a szintre, ahogyan egy elsős év végére olvas. Eddig nagyon kevés könyvet olvasott el, elsősorban a misztériumok és fantasy világából. Viszont nagyjából 16 éves koráig meséltem neki. Eleinte mesekönyvek voltak, aztán áttértünk kalandregényekre, Rejtőre, Fable-re. Minden este egy órát olvastam fel neki, és mindketten nagyon élveztük ezt. Aztán a fiúzás beindulása elmaszatolta a közös estéinket. :/

  • 2012.03.28 15:09:57cimtar

    penelope garcia:

    a sci-fi és fantasy világa nagyon érdekli a mostani gyerekeket (pedagógus rokon, aki osztályfőnök is mondta) Amúgy a mai gyerekeket az Egri csillagok nem köti le, de ahelyett Harry Potter nagy sláger. Én nem tudom, hogy gyerekként szerettem-e volna, akkor még nem nagyon lehetett kapni, (mondjuk Asimov, stb. igen, de az 10-12 éves kor alatt még nem feltétlen emészthető, őt Lem-mel,A.C Clarce-al inkább felnőttek olvasnak, de nem annyira 12 éves kor alatt). Rokonom azt mondja, olvasnak a mai gyerekek is, csak sose azt, ami iskolai követelmény lenne. Szerinte a többség 10 éves kor alatt nem is szeret még vékonyka könyveket se olvasni, max filmen nézi. 10-12 az a kor, amikor viszont többen beindulnak. De pl. állítólag sok lány még a Két lottit sem szereti. Ezen csodálkoztam, erre azt mondta rokonom, több olyan könyvet nem értenek, amit az én korosztályom még gyerekként értett, mondta: "nézd, a mai gyerekek többségének fogalma sincs már, mi az, hogy telefonfülke, netán távirat", stb. Egyszerűen nem is értik miket olvasnak :D

  • 2012.03.28 15:19:19cimtar

    "akkor még nem nagyon lehetett kapni"

    mármint kifejezetten ifjúságnak írodott fantasy könyveket. Azért Stanislav Lem, A.C. Clarke, Frank Herbert, Asimov, stb, könyvei, talán még ma sem ifjúságinak számít, -max. középsulitól veszik kézbe, -akit érdekel ez a műfaj.

    Általános iskolában tanító rokonom azt mondja, konferenciákon, itt-ott összefut középiskolai tanárokkal is, akik azt mondják, Odüsszeia, Aranyember stb. nem érdekli a diákokat, hatalmas egyest írnak belőle, de a folyosón, buszon, látják, hogy ugyanazok a nebulók bújnak Stephen King, Dean. R. Kontz, Rejtő, Agatha C. könyveket és csomó mást is, ám sosem kötelező, vagy ajánlott olvasmányt :)

  • 2012.03.28 15:24:09monyesz1

    cimtar:
    "Könyvhét, igenis jó alkalom lehetne arra is, hogy átgondolják többen, hogy vannak olyan dolgok, amiket netán nem gyerekeknek szántak eredetileg, de a gyerekek többségét jobban leköti, mint 10 éves korban a Vuk."
    Talán igazad van, bár én pont az ellenkezôjét éreztem: hogy itt most az olvasásról kellene beszélgetni, tapasztalatokat megosztani, méghozzá arról: hogyan lehetne lassítani vagy megfordítani a mai, általad bemutatott trendet.
    "...ha csak könnyes szemmel, meghatódottan meséket szánnak a 10 éves gyereknek, akkor nagyon megfognak lepődni, hogy mennyire nem ismerik a mai gyerekeket!"
    "akár egy életre is meg lehet utáltatni az olvasást, ha túlzottan erőltetik"
    Igen, pont ilyeneket gondoltam. Arról kellene itt írni, hogy nem elég meséket szánni a gyereknek, pláne erôltetni, hanem rá kell (és lehet) a mai gyerekeket is vezetni, hogy szeressék meg az olvasást.

    Ezért írtam (penelope garcia megerôsítésével) a felolvasás kiemelt jelentôségérôl. Ezek után mégiscsak idemásolom a tegnapelôtti hsz további részét, mert összecseng p.g. tapasztalataival:
    "Nálunk a nagyok már olvasnak, de: mindig jön olyan kötelezô olvasmány, amit nehezebben fogadnak be. Felolvasva, megbeszélve A kôszívü ember fiai tele van kalanddal, humorral, szerelemmel - egyedül olvasva tele van érthetetlen idegen szavakkal. A szabadságunk alatt (autóban, esténként, stb.) felolvasott könyvet a fiunk késôbb magától újraolvasta, mert nagyon jó emlékei maradtak róla :-)"

  • 2012.03.28 15:32:21monyesz1

    cimtar:
    Most, hogy frissült, látom: pont válaszoltam arra is, amit közben írtál. Igaz, nem akarnak bizonyos könyveket olvasni, mert nem értik. Nálunk ezeket mind felolvastuk, Kästnertôl Jókaiig, L. Frank Baumtól Walter Scottig, az Egri csillagoktól Dumas Három testôréig. Igazából az a gond, hogy egyes könyveket többször is fel kell olvasni, amikor a kicsik belenônek...

  • 2012.03.28 15:34:11penelope garcia

    monyesz,
    igen, a magyarázatok nagyon fontosak. Nem csak szavakat, de helyzeteket, viselkedéseket is érdemes értelmezni, kis szünetet iktatva a felolvasásba. Emészthetővé kell tenni a tartalmat. Vagy előemészteni, mint madáranyuk a fiókoknak? :)
    És persze fontos az aktuális szellemi, érzelmi szintjének és érdeklődésének megfelelően választani az olvasmányt. Volt két olyan könyv is, amit első nekifutásra abba kellett hagynunk, mert kötötte le, két évvel később meg már annyira élvezte, hogy alig hagyta letennem.

  • 2012.03.28 15:37:30monyesz1

    Ami pedig a képernyôket illeti:
    A számítógépes játékokat meg lehet válogatni (nálunk kedvenc a The Incredible Machine ill. a Crazy Machine, mérnöki puzzle-játékok, internetrôl lego-duplo játék), az ott eltöltött idôt ésszerü keretek közé szorítva.
    A TV nálunk a kicsiknek esti fél óra vacsora után, kizárólag megválogatott "konzervek", azaz Kisvakond, Kockásfülü és társaik, néha egy fél "nagy" rajzfilm két estére(Vuk, Az erdô kapitánya, Hamupipôke, stb.), közben gyümölcsnassolással. TV-adás nem létezik, a mi számunkra sem.
    Ami pedig a mese- és regényfeldolgozásokat illeti: néha olyan hamisításokat engednek meg maguknak, hogy a film még a könyv megismerése után is "tiltólistán" van. Hogy csak egy példát hozzak: a Walt Disney-féle Dzsungel könyvét majd nézzek meg felnôtt korukban, ha akarják. De most ne lássák, ahogy Maugli bölcs tanítójából, Balu medvébôl hogyan csináltak elmerokkant bohócot :-(

  • 2012.03.28 15:40:30monyesz1

    penelope garcia:
    Köszönöm, úgy látom, pontosan ugyanarról beszélünk :-)

  • 2012.03.28 15:40:50cimtar

    monyesz1:

    az, ha a szülő próbál segíteni a gyereknek, az nagyon dícséretes. Szerintem ha a szülő, a diák helyett oldja meg a feladatot, pl. felolvassa neki azt a könyvet, amit a gyereknek kéne, azzal gyakorlatilag beleneveli a gyerekbe, hogy ne küzdjön meg saját maga érte. Pl. ír valaki egy hatalmas egyest az Odüsszaiából, de hidd el, félévi bizonyítvány zárás előtt, ha szorul a hurok, ha a jobb jegy múlik rajta, akkor meg fog táltosodni, és képes lesz a gyerek saját magától is olyan teljesítmányre (nem diszlexiásra gondolok, ott természetes, ha olvasnak neki), hogy csak a szülő is nézni fog ;)

    A fő gond viszont az, hogy elavultak a kötelező olvasmányok.Teljesen normális dolog, hogy egy egészséges lelkületű fiatalt, elsősorban nem Jókai érdekel... Szerintem nem a gyerekekkel, hanem a tananyaggal van a gond. Bizonyos szerzőkről talán elegendő csak beszélni, bemutatni, és művét ajánlott irodalom listára helyezni a kötelező helyett.

    Folyt, lesz.

  • 2012.03.28 15:55:25cimtar

    "TV-adás nem létezik, a mi számunkra sem."

    Nem csak kereskedelmi csatorna van. A gyerek spekrumot, national geographicot azért majd idővel nézhet? :) Netán, amikor minden osztálytársa kívülről fújja a slágerlistákat, akkor azért azért zenei adót nézhet ő is majd? Vagy a sivatagi show-t legalább megnézheti, vagy az Istenek a fejükre esteket ahogy nő, cseperedik? Ez csak amolyan "költői" kérdés.

    Szerintem nincs olyan trend, amit meg kellene fordítani. Pl. be kell látni, hogy a Vuk 10 évesen már érdektelen, ettől fiatalabb korban érdekli a gyerekeket.(Persze ahol szülő úgy érzi, akkor "cenzúrázzon"). 30 éve sem a 10 évesek meséje volt...

    A világ pedig változik, és a mai fiataloknak felnőve, nem egy régi kornak, hanem a mai világnak megfelelően kell majd helytállnia. Így a mai világban, szerintem nem az a jó nevelés, ha generációkkal korábbi kor szellemében próbálnánk nevelni, hanem ha a mai kor szellemében. Nem tartom károsnak, ha a 4 éves gyerek képes bekapcsolni a számítógépet (ám a szülő feladata, hogy a megfelelő szűrőket alkalmazza). Régen többek között azért nem számítógépeztek az ovisok, kisikolások, mert számítógép sem volt. Ma viszont van. A technika pedig folyamatosan fejlődik, lehet, hogy a mai számítógép elavult lesz mire a gyerek iskolás lesz. A járókába se szokás visszanyomni a gyereket, ha megkezdi az első önálló lépéseit.

    Régi korban az már művelt volt, aki olvasni tudott, ez ma már nudli. A mai világban új eszközök vannak, amit szerintem nem tiltani kell, hanem pont, hogy meg kell tanítani használni, ha nem akarja, hogy elmaradjon a gyereke, ám a szülő okosan felügyelje - amíg van rá módja.

  • 2012.03.28 16:11:35monyesz1

    cimtar:
    Többnyerekesként elôrebocsátom a mottómat: "A gyerekekben az az egyetlen közös, hogy mind különböznek." Mégis, a mai gyerekek túlnyomó többségének (bár ez még korántsem diszlexia) komoly problémája van az olvasottak értelmezésével. Márpedig ki akar olyat olvasni, amit nem ért?! Jókai és a többi régi szerzô igenis érdekli az "egészséges lelkületü fiatalokat" - ha megfelelô segítséget kapnak hozzá.

    "...a diák helyett oldja meg a feladatot, pl. felolvassa neki azt a könyvet, amit a gyereknek kéne..."
    "...meg fog táltosodni, és képes lesz a gyerek saját magától is olyan teljesítmányre..."

    Ne haragudj, de itt szerintem két homlokegyenest ellenkezô dologról van szó. Az olvasásnak ugyanis semmi köze a feladatmegoldáshoz. Feladatokat a tanultak alapján kell és lehet megoldani. A feladat nem a könyv elolvasása, hanem a megértése és befogadása. (A nehezebb könyvek oldalanként tucatnyi ismeretlen dolgot, fogalmat tartalmaznak, amit a gyerek nem tanulhatott meg az iskolában.) Ilyen esetben a felolvasás együtt tanulást jelent, azt a segítséget, amit a szülôknek a matek megmagyarázásához hasonlóan megadhatnak a gyereküknek - nem pedig a feladat helyettük való megoldását. Épphogy így nem fog egyes dolgozatot írni pl. Az Odüsszeiából. :-)

  • 2012.03.28 16:16:01cimtar

    monesz1
    A dszungel könyvéhez. Lehet, hogy elmerokkantat csináltak Baluból, de akkor sem nézheti meg, ha a többi gyerek igen? Mi van akkor, ha többi gyerek erről beszél, akkor az a gyerek, aki el van tiltva, kukán hallgat, vagy szégyenkezik kis társai előtt, hogy rajta kívül mindenki ismeri?

    Szülőként nem lehet bemutatni, hogy ez az eredeti, ez meg egy későbbi feldolgozás? Ahogy írtad, felolvassátok a kötelezőt. Ha a régi dolgokat elmagyarázod neki, miért tiltod az újtól, a saját korától? Akkor közösen nem lehet megnézni a feldolgozott mesét, és nem lehet akár kielemzni, hogy mi a különbség az eredeti és eközött?

    Amúgy nekem nyolc, mindenkinek olyan a nevelési elve, amilyet akar. Az én gyerekem garantáltan nem marad le saját korának szelleméről, - de nyilván szülői figyelem, felügyelet van bőven... ;) Én máshogy nevelek, te meg megint másként, szived joga :)

  • 2012.03.28 16:32:38cimtar

    "A feladat nem a könyv elolvasása, hanem a megértése és befogadása"

    A kötelező olvasmány lényegi feladata, pont az önálló olvasás gyakoroltatása. A feladat az, hogy képes legyen a saját maga által olvasott könyv megértésére! Sajnos, még szakiskolában is előfordul olyan, hogy a gyerek elolvassa, akár ragyogóan hangosan is, de nem érti meg saját olvasását, nem tudja összefoglalni, lila gőze nincs mit olvasott. (Az megint más, aki mág olvasni se tud).

    Ha valakit nem vert meg funkcionális analfabétizmussal, stb, a sors, akkor a szülő ne azt segítse elő, hogy a gyerek ne szokja meg, hogy helyette mások végzik el, az ő iskolai feladatait (megbeszélni lehet az olvasottakat, stb). Szerintem, ha a kötelező irodalmat egészséges fejlődésű gyereknek is a szülők olvasnak fel, akkor visszalépnek az ovisoknak mesélős szintre. Persze, az más tészta, ha a kötelező irodalom mai fejjel, már elavult tartalom, akkor keres egyéb könyvet! Az egy másik megoldandó ügy, hogy olvassa el az iskolai követelményt is.

    Én magyar tanártól tudom, hogy nem érdekli Jókai a mai fiatalokat, hiába nagyon gazdag a nyelvezete, mondjuk a Kőszívű ember fiainak is.

  • 2012.03.28 16:34:54cimtar

    Tudom, én meg írjak helyesen, ne gépeljem el a szöveget (az mentő oknak számít, hogy betegszabin vagyok, bekötött kézfejjel, összevarrták egyik kezem?). Más indokom nincs elgépelésekre.

  • 2012.03.28 16:50:26monyesz1

    cimtar:
    A frissebbekre majd még visszatérek.
    A költôi kérdésedhez: részben félreértettél. Én ugyanis tévémániás vagyok bizonyos szempontból, csak éppen az adásokat nem nézem. Legalábbis amióta (17 éve) megvettem az elsô videomagnómat, amit még számos különbözô készülék követett. Ezért írtam "konzervet".
    Amint láttad, meglehetôsen különbözô korú gyerekekrôl írok, és a néznivalókat ugyanúgy megválogatom, mint az olvasnivalókat. Megszüröm, ahogyan Te is írtad. Ne nézzen zenei adót - tíz vacak számra jut egy jó, ráadásul a többiek is kénytelenek volnának hallgatni. (Viszont a legnagyobb keresgélheti youtube-on a kedvenc zenéit, fel is veheti.) Nem, ne nézzenek egyenesben spectrumot és national geographicot, azokon 90%-ban látványos, de lényegtelen vagy éppen erôszakos filmeket mutatnak (naponta széttépnek pár antilopot a krokodilok). Nézzenek helyette Attenborough-filmeket, van legalább száz órányi konzervem a madaraktól a hüllôkön át a növények magánéletéig :-) És a Sivatagi show-t is látták, a nagyobbak Az istenek a fejükre estek-et is.
    A nagyokkal ugyanis megnézzük együtt (korfüggôen) az összes fontos filmet, A tanútól A vád tanújáig, az Ének az esôbentôl a Jézus Krisztus szupersztárig, a Gyalog-galopptól az Elszakadásig, vagy - hogy megszeressék Shakespeare-t - a Branagh-féle Sok hühó semmiért-tôl a Zeffirelli/Mel Gibson-féle Hamletig. Fogalmunk sincs viszont, mi folyik például a való világban...

  • 2012.03.28 17:18:24cimtar

    monyesz1:

    "Ne nézzen zenei adót - tíz vacak számra jut egy jó, ráadásul a többiek is kénytelenek volnának hallgatni."

    És mi a vacak? Idővel, ami számodra jó, az lehet, pont a gyerek fogja vacaknak minősíteni.
    12 éves koromban néztem MTV-t (még eredeti angol változat, előtte nem volt MTV-nk. ). 12 évesen el tudtam dönteni saját magam is, hogy mi a vacak, vagy mi nem. Ugyanezt, feltétlezem a saját gyerekemről is, bár még nincs ennyi idős, de szereti a zenét. Egy mai 12-14 éves, viszont nem azeket hallgatja, mint én. 12-14 éves korom környékén, apám, ha betett Beatles, menekültem, mint a szél, annyira utáltam, az meg az ő kedvence volt :D
    Ezzel csak oda akarok kilyukadni, hogy régen rossz, ha a felnőtt akarja megmondani csemetéjének, hogy mi a jó zene. Viszont a szülő is odaülhet a slágerlistához és a szülő meg is kérdezheti a gyerekét, ki a kedvence, miért az. Ha tiltva tőle, akkor hogyan tudna rákeresni youtube-on kedvenc előadójára? Hiszen akkor a létezéséről se tudna...(hacsaknem osztálytársaitól).

    Nagyon of. kirázott a hideg Lady Gaga-tól, ma pop világában ő nagyon ott van. Aztán idővel felvilágosított kölyök, hogy nem műanyag zenét játszik,és tévedésben vagyok, ha a klipjei alapján ítélek. kölök orrom alá dugta ezt:

    [link]

    Kénytelen voltam elsimerni, hogy énekelni _is_ tud az általam addig "lédi gyagyának" hívott nőszemély :D Viszont "lédi gyagyától" nem tiltottam akkor sem, mikor azt hittem, énekelni se tud. Le voltam maradva :)

  • 2012.03.28 17:19:50monyesz1

    cimtar:
    A dzsungel könyve: "akkor sem nézheti meg, ha a többi gyerek igen?" Ha mondjuk iskolával elmennek közösen, akkor igen, olvasni már úgyis olvasta. De ennyire meghamisított film szerencsére kevés van, hirtelenjében A Notre-Dame-i toronyôr jut még eszembe. Egyébként amikor én voltam gyerek, az osztály egy része nem ismerte a tévében futó aktuális sorozatokat, de azért mi is tudtunk mirôl beszélgetni.
    "Ha a régi dolgokat elmagyarázod neki, miért tiltod az újtól, a saját korától?"
    Nem egészen világos, mire gondolsz, vagy mit értettél félre. A legnagyobb már a teljes Harry Potter-soroztatot elolvasta, természetesen megvan, mi szülôk is olvastuk, tudtunk róla beszélgetni is. Én itt kizárólag azokról az olvasmányokról írtam, amik problémát jelentenek.
    "A kötelező olvasmány lényegi feladata, pont az önálló olvasás gyakoroltatása. A feladat az, hogy képes legyen a saját maga által olvasott könyv megértésére!"
    "Én magyar tanártól tudom, hogy nem érdekli Jókai a mai fiatalokat, hiába nagyon gazdag a nyelvezete, mondjuk a Kőszívű ember fiainak is."
    Hát ez a fából vaskarika az, ami nyilvánvalóan nem jön össze: olyan kötelezô olvasmányt adni önálló olvasásra, amit képtelenek megérteni. Aztán széttárjuk a karunkat, hogy a gyerekeket nem érdekli Jókai. Megismétlem: a fiam megszerette a Kôszívüt, azóta újraolvasta az egész könyvet. Most majd meglátjuk, meg tud-e egyedül birkózni Az arany emberrel :-)

    (Elgépelés mindenkivel elôfordul, velem is, nem számít. Kezedet sajnálom.)

  • 2012.03.28 17:38:40cimtar

    "naponta széttépnek pár antilopot a krokodilok"

    Igen, ez viszont az igazi való világ :) (Meg ahogy nagyanyáink korában az ovis előtt vágták el a tyukok torkát). Persze nem ovisokkal kell nézetni a széttépős filmet, de ahogy télapó sincs, idővel tudnia kell mi fán terem . Nem mini felnőttként kell kezelni a gyerekeket, mert nem azok. Pl. csemetém kedvenc sorozata korábban a natgeon a bolygókról szólt. A föld keletkezésével kapcsolatos dolgok is érdekli (a dínók világa mellett). A natgeo univerzumos sorozata elültette fejében a magot, azóta már rég kiolvasta az én ősrégi Ég és földemet is, és attól komolyabb, részletesebb könyvet kér a témában! Többet tud csemetém a bolygókról, csillagokról, mint én... Újabban a Travelt szereti, abból meg India érdekli (nézem vele együtt ezeket). Nos, én is tanultam Indiáról egy csomó mindent...Ám kérdez is, így suttyomban bújom pluszban a témában a netet, hogy ne érjen szégyen, hogy még "ezeket sem tudom" az indiaiakról...:D
    Ígérem, ezzel befejeztem a TV témát.

  • 2012.03.28 17:56:49cimtar

    monyesz1:

    Örülj, hogy te gyereked szereti Jókait. Magyar tanár azt mondta, Jókaival és a legtöbb kötelezővel az a"baj", hogy a könyvüket a szerzők, a saját koruk közönségének írták. Az már letűnt világ.Ő is titokban szemet húny, ha csak a rövid összefoglalókat olvassák a gyerekek, eredeti könyveket nem. Azért, hogy sokan ne kapjanak rossz jegyet, tesz fel olyan kérdéseket is, amiket az is biztosan megtud válaszolni, aki rövidített verzót olvas, nem kompletten. De ezt saját kollégáinak se mondja meg...

    Tehát, vannak könyvek, amiket nem értenek gyerekek, mert mi az a telefonfülke (ám ezt megkérdezi gyerek, vagy eldobja a könyvet), ám számos könyvvel a fő probléma inkább csak az, hogy nem ennek a kornak íródott, és a mai gyerekek értelemszerűen a saját koruknak íródott könyveket szeretik.
    Nyilván vannak olyanok, akiknek bejönnek, de a fiatalok többsége elunja az életét Jókain!

    Középiskolában erőltetnek egy csomó mindent, de pl. kevés tanárnak van fogalma arról, hogy ki mondjuk Szélesi Sándor. Holott 2007-ben legjobb európai sci-fi szerzőjének nyilvánították. És többszörös Zsoldos Péter díjas is.
    A gond az, hogy a mai gyerekeket egy letűnt korral fárasztják, míg napjaink külföldön is elismert, hazai szerzőiről, egy árva kukkot nem tanítanak (Szélesi könyveiben vannak "18+" részei, de középiskolásnak bejön, és való is az ő korosztályuknak).

    Szélesiről mikor fognak szót ejteni iskolában? 200 év múlva?

    Ezzel nem azt mondom, hogy ne tanítsák Jókait, mert tanítsák! Csak azt mondom, bőven elég lenne általánosságban a műveiről beszélni, és rövidített, összefoglaló verzióban megismertetni, esetleg jegy javítási lehetőségért kérni csak a komplett olvasását, stb. (Privát véleményem).

  • 2012.03.28 18:51:14monyesz1

    (Majd javasolj légyszi egy-két Szélesi-könyvet nekem, mivel érdemes kezdenem. Én csak Zsoldos Pétert ismertem személyesen, de ô szegény már csak a díj neve mára...)

  • 2012.03.28 19:07:32cimtar

    Hát, mindenkinek más jön be, nekem amit tőle olvastam mind bejött. Szélesinek van blogja, szerinem ott nézz körül (vannak olyan könyvei is, amik írói álnáven jelentek meg, nem saját nevén):

    [link]

    Érdemes barangolni az oldalon, mert nem csak könyveiről, hanem aktuális gondolatairól is lehet olvasgatni, van, ahol komment lehetőség is van, stb. És különféle sci-fi rajongók találkozási lehetőségei, stb. (Magyar tanároknak szivem szerint kötelezővé tenném, hogy barangoljanak a honlapon, és néha Jókai világból szakadjanak ki, és nézzenek szét a mában, milyen egy mai szerző...).

    Nem tudok kedvencet mondani, A láthatatlan várost imádom, de aki iskolában anno szerette az Egri csillagokat, az nézzen rá Szélesitől meg Jumurdzsák Gyűrűjére -egész más, de meg fog lepődni :)

  • 2012.03.28 20:08:09monyesz1

    (Kösz a tippet!)

    "...a fő probléma inkább csak az, hogy nem ennek a kornak íródott, és a mai gyerekek értelemszerűen a saját koruknak íródott könyveket szeretik."
    Stimmel. Ez szinte mindenre igaz, nemcsak Jókaira, sôt nemcsak az írókra. Még Bachot is elfelejtették egy idôben, mert nem volt elég korszerü.
    DE! A világirodalom 99%-a eszerint nem a mai embereknek szól, legalábbis nem közvetlenül - mégis nagyon nagy kár volna kidobni az ablakon. Arról nem is beszélve, hogy nagyon gyakran csak a tárgyi világ idegen, az emberek semmit sem változtak - erre Homérosznál döbbentem rá leginkább.
    Térjünk tehát vissza az eredeti cikkhez és a legkisebbekhez. Itt ugyanúgy két világ áll egymással szemben, amit leginkább a népmesék kontra Bartos Erika ellentéttel tudok megvilágítani. (Nálunk egyébként nem Benedek Elek, hanem Illyés Gyula a favorit: 77 magyar népmese, olvasmányosabb.)
    Aki kizárólag AnnaPetiGergôn nô fel, és pici korában soha nem hall népmesét, az akkor is a könnyebb úton akar járni, mikor már önállóan olvas. Tehát ez is a szülô feladata, ezt a világot is nekünk kell megmutatnunk és megszerettetnünk.

    Ennyit mára. Bocsánatot kérek minden olvasótól a "fórum" részleges kisajátításáért, remélem, azért az is talált itt-ott valami hasznosat, aki kívülállóként olvasta a vitát :-)

  • 2012.03.28 20:08:36cimtar

    Jut még eszembe, akik szépirodalomban, stb. utaznak, nekik mai írók közül, ajánlom Kornis Mihályt (nem gyerekkönyv író). Őt,az Író Akadémiások is ismerik, ott tanít is. Van neki is honlapja. Neki is van számos díja is.

    [link]

    És még sok más magyar szerzőt lehetne említeni, de hazánkban az a szokás, hogy életében kevésbé ismerik el, de ha meghal, akkor aztán kötelező lesz tanulni róla az iskolában, nagyobb lesz híre holtan...

    Mi lenne, ha a kortárs, különféle díjakat is bezsebelt, még élő írókat jobban megbecsülnék? Esetleg mesélhetnének mostani szerzőkről is a magyar tanárok, nem ártana a NAT-ot készítők valamivel jobban képben lennének a jelenkorral...

  • 2012.03.28 20:13:10monyesz1

    (Ez jól jött ki, majdnem egyszerre küldtük el. Így mind a régi, mind az új, mai irodalmat képviselte valaki :-D )

  • 2012.03.28 20:28:12cimtar

    Akár olyan író-újságíróról is lehetne beszélni, aki "közönségkedvenc", ám a Nők lapjában is jelentek meg írásai, viszont számos díjat is bezsebelt, Pulitzer, Magyar köztársaság lovagkerezstej, stb. A legbefolyásosabb magyar nők között is számon tartják. Róla miért nem esik szó pl. középiskolában? Ő nem más, mint Schaffer Erszébet.

    De említhetném Sári Lászlót is, ő kelet kutató, keleti kultúrákkal ismerteti meg az embereket (Su la ce-ről, stb). A témának nagyon nagy tudósa, a közönsége imádja (egyetemen is oktatott).

    Tök más műfaj, Réz András. Vagy az etológus Csányi Vilmos.

    Csak azért kalimpálózom, mert nagyon sok egymástól eltérő műfajban dolgozó szerző van (általam említetten kívül is, és nem csak, hogy meg sem említik az irodalom órákon őket, hanem számos irodalom tanár, nem is tud ezeknek az embereknek a létezéséről!
    Szerintem ez rájuk nézve, szégyen!

    Nem ismerhetnek mindnekit, de legalább azokról illene tudni valamennyit, akik díjakat is kaptak, netán többet is ugyanaz a szerző, vagy tudományos életben is számon tartják, stb.

    Szerintem a mai oktatásban túlhangsúlyos a múlt, a jelenről meg lila köd honol. Ezennel befejeztem ezt a témát is :)

  • 2012.03.28 20:30:05cimtar

    Kétszer nem jelent meg kommentem. Ismét próbálkozom, remélem nem három példány lesz a vége :)

    monyesz1: jó volt veled vitatkozni, tartalmas :)

  • 2012.04.01 08:26:22TGabi

    Szerintem meg igenis fontos az olvasás-még akkor is, ha divat sudribudrinak lenni és az FB-n kívül semmi mást nem olvasni manapság.

    Én speciel a sok gyermekkori olvasmányélményemnek (is) köszönhetem, hogy nem visel meg lelkileg, ha 2 értelmes mondatot le kell írnom.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta