11. hét, mínusz 40 deka, mínusz az első párezer forint

"Kedves Kismama! Ha azt akarja, hogy most levegyük a toxoplazmához a vért, el kell mennie a postára, be kell fizetnie a háromezer forintos csekket és tízig vissza kell hoznia az igazoló szelvényt!"

A felkérés fél kilenckor hangzott el, a védőnőmhöz még be sem jutottam, a terhesgondozást végző orvoshoz vagy negyvenen várnak, a posta a kórháztól húsz perc gyalog, gyors tempóban. Nem az hökkent meg, hogy lenyúlnak, hiszen miért nem kell manapság fizetni, hanem az, hogy miért nem szóltak kicsit korábban?

Míg caplatok a postára (nálunk a buszok csak mutatóban járnak óránként), elkezdek számolni, hogy mennyibe kerül, mire eljutok a szülésig. Aztán a felénél abbahagyom, mert ijesztő szám kezd kijönni.

Oké, nem kellene magánorvoshoz járni, megvizsgálhatna az is, aki éppen ügyeletes a kórházban, de nekem valahogy fontos, hogy ismerjem azt, akinél szülök. Ez a biztonságérzet alapesetben, öt vizsgálattal számolva 30 ezer forintba kerül. S milyen jó, hogy nem Budapesten élek, csak egy álmos kisvárosban, a fővárosban kapásból ötvenezer-hetvenezer lenne. A négy kötelező ultrahangra is mehetnék a kórházba, de tudom, hogy ott aztán sokat nem tudok meg, csak azt, hogy minden rendben. Én egy kicsit kíváncsibb vagyok, no meg szeretnék gyönyörködni a kisdedben, ez is 30-40 ezer forint. Ha 4D-re vágynék, akkor az tízezer az itteni árakon számolva, máshol minimum 15 ezer.

Money, money, money

Hogy ne csak panaszkodjak, szerencsés vagyok, mert ugyan a toxoplazmáért fizetni kell háromezret, a biokémiai szűrésért nem. Így 25-40 ezer forint a zsebemben marad, amit kicsit kiegészítve kapásból odaadhatok majd a szülésznőnek, illetve a dokinak a szülés után. Mert ugyan korábban, míg nem voltam terhes, azt hangoztattam, az orvosnak, a betegnek is milyen megalázó a boríték, át kellett értékelnem a nézetem. A betegnek lehet, hogy kellemetlen a hálálkodás, de még inkább az, ha nem ad pénzt. A dokinak meg olyan természetes ezt elfogadni, mint meginni egy pohár vizet. Persze tudok olyat, aki valóban nem vett el egy fillért sem, jó sok betege is volt, de sokkal több olyan esetet ismerek, ahol az orvos előre közölte a tarifáját. Igaz, ennek is van előnye: az embernek nem kell másoktól kérdezgetnie, hogy ők mennyit adtak, azonnal tiszta a kép. Az meg gondolom, minden kórházban legenda, hogy egy orvosnak vitt egy doboz bonbont a beteg, mire a doki undorodva lökte vissza, hogy őt pár szem csokoládéval ne kenyerezzék le. Mire a beteg kinyitotta a dobozt, kivette a zsozsót és a odaadta az édességet a nővéreknek. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem minden orvosi szakma olyan jól tejelő, mint a nőgyógyászoké, például az altatóorvosnak vagy a kórboncnoknak ki ad pénzt?)

De ne szaladjunk ennyire előre: mehetünk szülésfelkészítő tanfolyamra, ez nálunk ingyenes, máshol 2-3 ezer forint alkalmanként. Járhatunk terhestornára, az árak itt is elég változatosak, 500-tól háromezerig. Nálunk külön tartják a légzésgyakorlatot és a tornát. Az előbbi tényleg nagyon hasznos tudomány a szülőszobán, mondjuk ott is elhadarják gyorsan, hogyan vegyél levegőt a fájások alatt és akkor, amikor nyomni kell. A torna meg a testednek esik jól. Egy kis mozgás. Ha nem akarsz semmit a véletlenre bízni, mehetsz anya-magzat kapcsolatanalízisre alkalmanként hat-hétezer forintért. Ezen kívül léteznek baba-elsősegély tanfolyamok is. Eleinte ezek hülyeségnek tűntek nekem, hiszen feltételezem, hogy mindenki tudja, hogyan kell mondjuk egy gyerek lázát levinni. Akkor viszont, amikor megkérdezték, hogy mit csinálnék, ha bekapcsolna a légzésfigyelő, hirtelen nem tudtam, mit mondani. Addig oké, hogy imádkoznék, hogy csak téves riasztás legyen, mert például a gyerek lemászott az érzékelőlapokról. De ez nagyon ritka, a nagyobbik lányom pici kora óta bejárja az egész ágyat és egyszer sem vándorolt le róla. Ha baj van, megpróbálom felkelteni a gyereket, hogy vegyen levegőt, de ha nem megy, akkor mi van? Azon kívül, hogy hívom a mentőt, passz. El kellene menni egy ilyen tanfolyamra.

A kérdés csak az, hogy miből, ha szűkös a keret

Még venni "kell" terhesvitamint, ez havonta 1500-2000, nekem kell vas is, ami szintén 2000. S akkor még nem gondolkoztunk el az őssejtlevételen. Erről is tudom, hogy sokan üzleti fogásnak tartják meg hülyeségnek, de soha nem bocsátanám meg magamnak, ha a gyerekem megbetegedne, ezzel meg lehetne gyógyítani és nem vetettem meg, mert ugyan kifizethettem volna, de sajnáltam a húsz év tárolásért a mintegy 300 ezer forintot. Lehet, hogy hülye vagyok, de inkább járjon a gyerekem turis cuccokban és kapjon használt ágyat, de az őssejtet én fontosnak érzem. Most pedig össze kellene számolnom, hogy mennyibe kerül ez a terhesség. De nem merem. Jobb, ha nem tudom.